Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
W7T. Július TT. DUNANTOLI NAPLÓ Jz aratók kikaszoálják a jó iái! Nemcsak a nyaralók, de az aratók is örültek a múlt heti jó időnek. Egész héten megszakítás nélkül dolgozhattak a kombájnok. Az őszi árpa aratását mindenütt befejezték, a terméssel, mely 15—22 mázsa között mozog — igen elégedettek a gazdaságok. A terület 25 százalékán, mintegy 25 000 holdon learatták és betakarították már a búzát. Szombaton körkérdést intéztünk a megye különböző pontján lévő tsz-ekhez s a megkérdezettek egy kivételével 20 mázsás, illetve afeletti termésátlagról adtak értesítést. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-ben, ahol tavaly csak 16 mázsát adott a búza, most egy meglehetősen súlyos jégkár mellett is 20 mázs'a körüli termést takarítanak be. A hét végéig a búzaterület 70 százalékát már learatták. Tíz kombájnjuk dolgozik nyújtott műszakban, s már csak mindössze 4—5 napi munkájuk van vissza! Az idei búzarekord, legalább is ami nyilvánosságra került — a görcsönyi Új Március Tsz — nevéhez fűződik. Bezosztája búzából egy 62 holdas táblán 26,1 mázsás eredményt értek el. A Libellula, melynek aratását befejezték, 21 mázsát termett ebben a szövetkezetben holdanként. Jól fizetnek a kalászosok Újpetrén is. A Petőfi Tsz-ben a koraiakat már learatták, az őszi árpa 21,2 mázsát, a takarmánybúza 23 mázsát adott holdanként. Az étkezési búzát most aratják, szombatig 800 hold átlagában 20 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az átvétellel általában elégedettek a termelőszövetkezetek. Különösen a siklósiak dicsérik az átvétel gyorsaságát, naponta 6 vagon búzát vesz tőlük át a vállalat minden zökkenő nélküli áttekintve /egy azóta már megoldódott minőségi vitától.' A görcsönyiek- Pécsre szállítanak és minden tekintetben elégedettek az átvétellel. Az újpetrei termelőszövetkezet vezetői is kifogástalannak tartják a minőségi átvételt, a mennyiségi átvétellel azonban már . korántsem ilyen elégedettek.'A tsz sérelme jogosnak látszik, hisz kizárólag billenő platós pótkocsikkal szállítja be a búzáját Pécsre és az emberei mégis lapátolnak. Ennek az az oka, hogy a nagy, közel ezer- vagonos toronysilónak egyetlen garata van, melynek befogadó- képessége 40 mázsa, míg a pótkocsiké 50—60 mázsa. Sok élőmunkát emészt fel és időt pazarol el ez a korszerűnek nem nevezhető átvétel, hisz a jól gépesített aratás utolsó láncszeménél, a vállalatnál a szállítószalagra úgy kell rálapátolni a búzát. Ez arra figyelmezteti a Gabonafelvásárló- és -feldolgozó Vállalatot, hogy a billenő platós teherautók és pótkocsik korszakába értünk, s az átvevőhelyeken olyan nagy kapacitású fogadó garatokat kell kialakítani, ahol ezek, mármint a billenős pótkocsik előnyei ki is használhatók. Pécsi Ipari Vásár, 1971 Ä kereskedelmi kapcsolatok fóruma aiiä üb« Ilii! A A mai napig több mint ötvenezer látogotó tekintette meg a vásárt, s ezernél is többre tehető azok száma, akiknek nemcsak látványosság, óriáskirakat, hanem „munkahely” volt a PIV. A vásár utolsó napjaiban összegyűjtöttünk néhány véleményt, javaslatot és a jövőben feltétlenül hasznosítandó észrevételt. Stevan-Bató Sestanovic, a Szlavónia Comerce képviselője szerint sokat fejlődött a vásár. Bár szeiintünk a jugoszláv kiállítás az idén kevésbé látványos, mint az elmúlt években volt, így a közönségsiker is mérsékeltebb, déli szomszédaink mégis elégedettek. A jugoszláv üzletember elmondotta, hogy a határmenti kereskedelem alig néhány éves, a gazdasági kapcsolatok rövidek, a vállalatok szinte nem is ismerik egymást. Az idei vásár sikerét a kereskedelmi szerződések sora fémjelzi. Ha nem lenne a vásár, tclán nem is találkoztak volna azokkal a partnerekkel, akikkel most százezer dolláros üzleti kapcsolatba kerültek, — Annyira komolyan vesszük a pécsi vásárt — mondotta Slevan-Bato Sestanovic —, hogy ha állandó vásárközpont épül Pécsett, mi ott külön pavilont építünk, ahol esetleg állandó kiállítási is rendezünk. Dr. Halasy Géza, oz Egyesült Vegyiművek képviselője elmondotta, hogy a vásár állandó résztvevői. Új termékeik bemutatására jobb kirakatot, mint az ipari vásárok alig találhatnának. A sok tízezer látogató között bizonyára sokan vannak, akik a legkorszerűbb mosószerekről csak itt hallottak. Kollár Dezső, a szabadszentkirályi tsz gépüzemének vezetője egyetlen mondattal jellemezte az idei vásárt. „Évi termelési értékünk 17 millió forint, a vásáron 14 millió forint értékű feltételes üzletet kötöttünk”. Tóth Tibor, a Mecseki Szénbányák szervezési osztályvezetője a vásár külsejét kifogásolja. Nincs megkomponálva a kiállítás. Túlságosan sok szabadságot kaptak a kiállítók, így a szabadtéri pavilonok ellentétes hatást keltenek egymás mellett. A víkendház árnyékában alig észrevehető a cserkútiak kitűnő, alumínium szállító tartálya. Sajgó Jenő, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa szintén a vásár látványosságáról tett néhány észrevételt. Szerinte hiányoznak a Farost, a Selyemipar, a bányák nagy látványosságú pavilonjai, így az egyszerű látogatóban kialakul egy olyan érzés: ellaposodik a vásár. Mátémé Hódos Aranka, a Kereskedelmi Kamara osztályvezetője kereskedelmi szempontból találja jelentősnek a vásárt Jól meg lehet ismerni az Hűtőtoron szovjet exportra Szerződés olefinmű vásárlásáról A kecskeméti TUZEP fürdőszobája Új gyártmányként a Heller— Forgó féle hűtőtorony vázszerkezetet készítik a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat celldömölki üzemében. A 120 méteres óriás-toronynak elsősorban a vízben szegény területeken van nagy jelentősége, mert igen gazdaságos hűtőhatásfok mellett minimális vízmennyiséget igényel. Eddig két hűtőtorony készült el az üzemben. Mindkettőt a szovjetunióbeli Razdanba szállították az ottani erőműhöz. Az idén még egy óriás torony készül el szovjet megrendelésre. Az új gyártmány iránt iráni szakemberek is érdeklődnek. A Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat szerződést kötött a müncheni Linge-céggel olefinmű vásárlásáról. A müncheni cég a Tiszai Vegyi Kombinát részére szállítja az olefinmű I berendezéseit, amelyek évente negyedmillió tonna etilén gyártására alkalmasak. Ugyancsak a müncheni cég bocsátja rendelkezésre az üzem komplett műszaki terveit, valamennyi technológiai berendezését, készülékeit, műszereit stb. A szállításokra 1972—73-ban kerül sor és a termelés 1975 elején kezdődik- meg. A szerződéskötést éles verseny előzte meg három neves nyugati cég között, amelyből a Linde-cég került ki győztesen, Az olefinmű vásárlásával kapcsolatos tárgyalásokat a Chemokomplex, a Petrolkémia Beruházási Vállalat és a Tiszai Vegyi Kombinát, valamint a Vegyiműveket Tervező Vállalat és a Magyar Vegyipari Egyesülés szakemberei folytatták. A müncheni céggel kötött szerződés értéke 37 millió dollár, vagyis a magyar népgazdaság eddigi legnagyobb értékű üzemvásárlásra egy cégtől. új termékeket, a Kereskedelmi Kamara az idén is több vállalót között teremtett kapcsolatot. Kifogásolta az osztályvezető, hogy a szakmai napok nincsenek koordinálva, több rendezvény esik egy időre. így oz érdeklődők, egyes számukra érdekes eseményekről lemaradnak. A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár és a BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat a vásár állandó résztvevője. Véleményük : csaknem azonos. Az új termékek megismertetésében, itthon alig lehet jobb alkalmat találni, mint a hazai vásárok. A jövőben is rendszeresen eljönnek majd. Branko Katies, az Ekonomski Institut képviselője hangsúlyozta, hogy szükséges a vásár, a határmenti kereskedelem, az áruforgalom egyik legfontosabb fóruma. Szeretnénk — mondotta Branko Katies — ozokbqn az években, amikor nincs vásár, árubemutatót tartani, amelyre nemcsak a határmenti kereskedelemben résztvevő vállalatok, hanem egész Jugoszláviából elhoznánk a vállalatokat. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a magyar fél előre nyilatkozzék: milyen áruk után érdeklődik. Molnár György, a vásár igazgatója elmondotta, hogy. a PIV — bár esztétikai megjelenésében, látogatottságában sikeresebb is lehetett volna — szükségessége elvitathatatlan, gazdasági haszna a résztvevők és rendezők számára egyaránt kétségtelen. Nagyon jó lenne, ha a Gazdasági Bizottság döntése értelmében kétévenként megrendezésre kerülő vásárok Pécs és Szeged között felváltva, egyik évben az egyik, a következő évben pedig a másik városban lennének. Ezért célszerű lenne, ha jövőre vagy Pécs, vagy Szeged ismét megrendezné a vásárt, majd a következő években váltakozva rendeznék. Lombos! Jenő Mások lettek az emberek... Jószóval, tanáccsal Hússzor körülutazta tulajdonképpen a Földet, izmaiban, csontjaiban több mint 800 ezer kilométer fáradtságának emléke él, Debrecenben, Miskolcon, Egerben, Szegeden azonban még nem volt... Az állomásfőnök irodájában ülünk, alig tíz méternyire az első vágánytól, melyen már ott áll az indulásra kész vonat. A peron olyan, mint a megbolydult hangyaboly, az izgalom, a türelmetlenség, az utazással szinte mindig együtt járó idegesség áttör az ablakokon, s betölti az irodát is. Még két perc, már csak egy. A hangszóró figyelmeztető felhívásokat recseg, egy anyóka bukdácsolva szalad, mindenkire kíváncsi unokáját húzva, egy katona félrecsapott sapkában sörösüvegekért eseng a lehúzott ablakon át, két hosszú- hajú egy teenager lányt akar lekönyörögní a vonatról, miközben a jegyvizsgáló egy elegáns úrnak éppen harmadszor mondja el, hogyan utazhat jövő vasárnap a legegyszerűbben Révfülöpre. . . Aztán megrándul a kocsisor, s hirtelen csend lesz. — Hát körülbelül ilyen a kalauz élete ... — és ha nő a kalauz? — Most már nem nagy a jelentősége ennek, de akkoriban, amikor kezdtük ... Tizennyolc éve vasutas, s ebből tizenhetet utazással töltött. 1953-ben, amikor az első női vasutasok megjelentek állomásokon, a férfi kollegák Elkészült a Villamosípari Ktsz új szolgáltató-üzemháza .ÜZEMAVAT O Régóta kellett volna már egy ilyen szép, kitűnő munkafeltételeket biztosító üzem. A Pécsi Villamosípari és Gépjavító Ktsz jelentős szolgáltató tevékenységet végez megyénkben — a szövetkezet közel 35 milliós éves termelési értékének 95 százalékát a szolgáltatások adják. Eddig — a régi Felsőmalom utcai telepen szinte minden négyzet- centiméter hely már „táncparkettet” jelenteit — összezsúfolva dolgozott a ktsz mintegy 400 dolgozója. Az új, négyszintes „szolgáltatógyár" kivitelezője ,a testvórvállalat ■- a Pécsi Építőipari Szövetkezet volt. Kitűnő munkát végeztek. Tegnap az ünnepélyes üzem- avatón Magyarcsik Gyula, a Villamosipari Ktsz elnöke beszédében elmondotta, hogy ez a mai nap, nemcsak az új üzem avatásának napja, hanem a ktsz életében jubileumot jelent: húsz esztendeje látja el a megye területén a szolgáltató tevékenység dandárját. S e húsz esztendő kiemelkedő eseményei közé tartozik az erősáramú háztartási gépek szerződéses javításának bevezetése is, amit országosan elsőként ez a szövetkezet szorgalmazott. A rövid megemlékezés után a vendégek végigjárták az emeleteket — ismerkedtek a létesítménnyel. A földszinten van a háztartási villamos gépek át-, vevóhelye, maid sorrendben a gépjavító részleg, a tekercselő, a hűtőgépjavító, a presszógépjavító, vaámint a kiegészítő árutermelő részleg helyezkedik el. Ez utóbbi készíti az eddig már jól bevált orvosi műszereket, berendezéseket köztük a liofilezőt. Az udvarban elkészült a 2000 kilogrammos darupálya, új szervizkocsik vételével a helyszíni javítások számának növelését szeretnék nyélbeűtni. Közel félmillió forintos beruházással a jelenlegi műszeres ellátottság fejlesztését tervezik. S rövidesen két új felvevőhely is épül majd c Magaslati úton és a Szigeti út környékén.-kfmegvető, ellenséges tekintete volt a legbántóbb, aztán mikor ők úgy-ahogy megbékültek, jöttek az utasok. Voltak jó- szándékúak is persze, ők a lá- nyok-asszonyak egészségét féltették, voltak aggodalmaskodók, akik a vasút biztonságát, színvonalát látták a nők által veszélyeztetve, mások meg egyszerűen azt hitték: aki ilyenre adja a fejét, az „olyan is” ... — Engem egy . barátnőm csalt a vasúthoz. Ö Pesten dolgozott, s nagyon nagyon lelkesen mesélt. Először fékező voltam, volt olyan hét, hogy négy éjszakát is vonaton töltöttem. Ez persze egészen más volt, mint amit a barátnőm ígért, de valahogy nem volt kedvem, vagy erőm változtatni az életemen. Beletörődtem mindenbe, csináltam, amit mondtak, s közben szép lassan talán meg is szerettem ezt az egészet. Négy évem van a nyugdíjig. A mostani szolgálat már gyerekjáték a valamikorihoz, ezen a héten például csak egy éjszakám volt, a vonatok is gyorsabbak, tisztábbak, s ami a legfontosabb: mások lettek az emberek is. Mosolyog, mint mindig — ha emberek között van. Arca a szolgálatkészség, a tisztelet, s a mindezek mögött lapuló, önvédelmi ösztönökből táplálkozó szigor furcsa, szomorkás hangvételű ötvözete. Férfias szabású zubbony, nyakkendő, s férfiason kemény mozdulatok. Haszon Margit jegyvizsgáló - ez is meglehetősen férfiasán hangzik, mint ahogy férfiasak voltak örökké a gondjai is. — Hét éves voltam, amikor meghalt apám, tizenkét éves, amikor dolgozni kezdtem. Én tartottam el, Vigasztaltam, •majd ápoltam anyámat, s énnekem kellett eltemetni is. Rohanás az állomásra, rohanás haza — ez volt az életem. Voltam már úgy is, hogy nem kelek fel, nem érdekel semmi, de aztán megszólalt oz óra, s ugrottam. Majd húsz év alarf egyszer se késtem el ... — Minden utas egyforma?. — Ó, dehogy! Mindenki más. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évtizedben az utazóközönség egésze is megváltozott. Tíz—tizenöt évvel ezelőtt sokan voltak még bliccelők, akik egy-két megállót utaztak jegy nélkül, mert nem volt pénzük, most meg ha akad bliccelő, az szinte biztos, hogy j Balatonra utazó fenegyerek. Vagy itt vannak az elhagyott tárgyak. Tizenöt évvel ezelőtt legtöbbször szerszámokat, munkaruhákat, ételcsomagokat hagytak el, ma szinte minden héten találunk egy-két rádiót, gitárt, könyvet. Azelőtt az emberek visszajöttek egy gyűrött újságért, most félkilós képeslap csomagokat hagynak az üléseken ... — A vonaton egy kicsit mindenki más lesz ... — Igen, egyik ember kedvesebb, másik erőszakosabb. Én a gyerekeket szeretem legjobban, meg az öreg bácsikat. A múlt héten történt: egy kis öreg ül a fülkében, de olyan ijedten, mint egy madór. Kérem a jegyét: Sárbogárdra szól, kér- .dezem, hova megy: azt mondja Sárosdra... Néztem az arcát, s egyszeresek megéreztem: megszökött a szociális otthonból. Mondtam is neki: menjen vissza szépen, nincs ennek értelme, bácsikám . . . — Ajándékot kapott már? — Egyszer egy német házaspár egy bonbontartót adott, egy svéd asszony meg a címét. Azt mondta: vár, menjek él... — És? — Lehet, hogy elmegyek egyszer. Bár nem tudom, megvan-e még a címe? — A kereset? — Most jól keresünk: közel háromezret. Mostanában a Mecsek- expresszel utazik legtöbbet, ilyenkor van idő a gondolkodásra, álmodozásra. Nem, nem tartja elhibázottnak az életét, tartalmas, értelmes volt szinte minden, amit csinált, az azonban sokszor eszébe jut: de jó is lett volna húsz évvel később születni. A vasúton végezte eí a hetedik és a nyolcadik osztályt, jó eredménnyel tette le a kereskedelmi, a forgalmi, a vonatvezetői vizsgát, ennél többre azonban nem futotta az erejéből. Pedig de jó lenne sok mindent tudni, például nyelveket! Az emberek nagyon sokszor bántják egymást, ezerszer érezte már: nem, ezt már nem lehet elviselni, de aztán mindez eqyszerre elmúlik, emlék lesz. Tavaly például kézcsókkal búcsúzott tőle Kelenföldön egy belgrádi mérnök ... — A kalauz olyan, mint az ütköző. Az utasok szemében ő a vasút, ezért aztán neki mondanak el mindent. Szerintem az a leqfontosabb, hogy a jegyvizsgáló tudja: ő nemcsak azért van, hogy a jegyeket, az utazási rend betartását ellenőrizze. Segítenie kell jászéval, tanáccsal, s azzal, hogy ha kell, megfogja a bőröndöt is. — Tehát még négy év? — Igen, s aztán — ha igaz —, én is utas leszek ... Békés Sándor
