Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

W7T. Július TT. DUNANTOLI NAPLÓ Jz aratók kikaszoálják a jó iái! Nemcsak a nyaralók, de az aratók is örültek a múlt heti jó időnek. Egész héten megsza­kítás nélkül dolgozhattak a kombájnok. Az őszi árpa ara­tását mindenütt befejezték, a terméssel, mely 15—22 mázsa között mozog — igen elégedet­tek a gazdaságok. A terület 25 százalékán, mintegy 25 000 hol­don learatták és betakarították már a búzát. Szombaton körkérdést intéz­tünk a megye különböző pont­ján lévő tsz-ekhez s a megkér­dezettek egy kivételével 20 má­zsás, illetve afeletti termésát­lagról adtak értesítést. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-ben, ahol tavaly csak 16 mázsát adott a búza, most egy meglehetősen súlyos jégkár mellett is 20 mázs'a kö­rüli termést takarítanak be. A hét végéig a búzaterület 70 százalékát már learatták. Tíz kombájnjuk dolgozik nyújtott műszakban, s már csak mind­össze 4—5 napi munkájuk van vissza! Az idei búzarekord, legalább is ami nyilvánosságra került — a görcsönyi Új Március Tsz — nevéhez fűződik. Bezosztája bú­zából egy 62 holdas táblán 26,1 mázsás eredményt értek el. A Libellula, melynek aratá­sát befejezték, 21 mázsát ter­mett ebben a szövetkezetben holdanként. Jól fizetnek a ka­lászosok Újpetrén is. A Petőfi Tsz-ben a koraiakat már learat­ták, az őszi árpa 21,2 mázsát, a takarmánybúza 23 mázsát adott holdanként. Az étkezési búzát most aratják, szombatig 800 hold átlagában 20 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az átvétellel általában elé­gedettek a termelőszövetkeze­tek. Különösen a siklósiak di­csérik az átvétel gyorsaságát, naponta 6 vagon búzát vesz tőlük át a vállalat minden zök­kenő nélküli áttekintve /egy az­óta már megoldódott minőségi vitától.' A görcsönyiek- Pécsre szállítanak és minden tekintet­ben elégedettek az átvétellel. Az újpetrei termelőszövetkezet vezetői is kifogástalannak tart­ják a minőségi átvételt, a mennyiségi átvétellel azonban már . korántsem ilyen elégedet­tek.'A tsz sérelme jogosnak lát­szik, hisz kizárólag billenő pla­tós pótkocsikkal szállítja be a búzáját Pécsre és az emberei mégis lapátolnak. Ennek az az oka, hogy a nagy, közel ezer- vagonos toronysilónak egyetlen garata van, melynek befogadó- képessége 40 mázsa, míg a pótkocsiké 50—60 mázsa. Sok élőmunkát emészt fel és időt pazarol el ez a korszerűnek nem nevezhető átvétel, hisz a jól gépesített aratás utolsó láncszeménél, a vállalatnál a szállítószalagra úgy kell rála­pátolni a búzát. Ez arra figyel­mezteti a Gabonafelvásárló- és -feldolgozó Vállalatot, hogy a billenő platós teherautók és pótkocsik korszakába értünk, s az átvevőhelyeken olyan nagy kapacitású fogadó garatokat kell kialakítani, ahol ezek, már­mint a billenős pótkocsik elő­nyei ki is használhatók. Pécsi Ipari Vásár, 1971 Ä kereskedelmi kapcsolatok fóruma aiiä üb« Ilii! A A mai napig több mint öt­venezer látogotó tekintette meg a vásárt, s ezernél is többre tehető azok száma, akiknek nemcsak látványosság, óriás­kirakat, hanem „munkahely” volt a PIV. A vásár utolsó nap­jaiban összegyűjtöttünk néhány véleményt, javaslatot és a jö­vőben feltétlenül hasznosítandó észrevételt. Stevan-Bató Sestanovic, a Szlavónia Comerce képviselője szerint sokat fejlődött a vásár. Bár szeiintünk a jugoszláv ki­állítás az idén kevésbé látvá­nyos, mint az elmúlt években volt, így a közönségsiker is mérsékeltebb, déli szomszédaink mégis elégedettek. A jugoszláv üzletember elmondotta, hogy a határmenti kereskedelem alig néhány éves, a gazdasági kap­csolatok rövidek, a vállalatok szinte nem is ismerik egymást. Az idei vásár sikerét a keres­kedelmi szerződések sora fém­jelzi. Ha nem lenne a vásár, tclán nem is találkoztak volna azokkal a partnerekkel, akikkel most százezer dolláros üzleti kapcsolatba kerültek, — Annyira komolyan vesszük a pécsi vásárt — mondotta Slevan-Bato Sestanovic —, hogy ha állandó vásárközpont épül Pécsett, mi ott külön pavilont építünk, ahol esetleg állandó kiállítási is rendezünk. Dr. Halasy Géza, oz Egyesült Vegyiművek képviselője elmon­dotta, hogy a vásár állandó résztvevői. Új termékeik bemu­tatására jobb kirakatot, mint az ipari vásárok alig találhatná­nak. A sok tízezer látogató kö­zött bizonyára sokan vannak, akik a legkorszerűbb mosósze­rekről csak itt hallottak. Kollár Dezső, a szabadszent­királyi tsz gépüzemének veze­tője egyetlen mondattal jelle­mezte az idei vásárt. „Évi ter­melési értékünk 17 millió forint, a vásáron 14 millió forint érté­kű feltételes üzletet kötöttünk”. Tóth Tibor, a Mecseki Szén­bányák szervezési osztályveze­tője a vásár külsejét kifogásol­ja. Nincs megkomponálva a kiállítás. Túlságosan sok sza­badságot kaptak a kiállítók, így a szabadtéri pavilonok el­lentétes hatást keltenek egy­más mellett. A víkendház ár­nyékában alig észrevehető a cserkútiak kitűnő, alumínium szállító tartálya. Sajgó Jenő, az MSZMP Bara­nya megyei Bizottsága gazda­ságpolitikai osztályának mun­katársa szintén a vásár látvá­nyosságáról tett néhány észre­vételt. Szerinte hiányoznak a Farost, a Selyemipar, a bányák nagy látványosságú pavilonjai, így az egyszerű látogatóban ki­alakul egy olyan érzés: ella­posodik a vásár. Mátémé Hódos Aranka, a Ke­reskedelmi Kamara osztályve­zetője kereskedelmi szempont­ból találja jelentősnek a vá­sárt Jól meg lehet ismerni az Hűtőtoron szovjet exportra Szerződés olefinmű vásárlásáról A kecskeméti TUZEP fürdőszobája Új gyártmányként a Heller— Forgó féle hűtőtorony vázszer­kezetet készítik a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat celldömölki üzemében. A 120 méteres óriás-toronynak elsősorban a vízben szegény területeken van nagy jelentő­sége, mert igen gazdaságos hűtőhatásfok mellett minimális vízmennyiséget igényel. Eddig két hűtőtorony készült el az üzemben. Mindkettőt a szovjetunióbeli Razdanba szál­lították az ottani erőműhöz. Az idén még egy óriás torony ké­szül el szovjet megrendelésre. Az új gyártmány iránt iráni szakemberek is érdeklődnek. A Chemokomplex Külkereske­delmi Vállalat szerződést kötött a müncheni Linge-céggel olefin­mű vásárlásáról. A müncheni cég a Tiszai Vegyi Kombinát részére szállítja az olefinmű I berendezéseit, amelyek évente negyedmillió tonna etilén gyár­tására alkalmasak. Ugyancsak a müncheni cég bocsátja ren­delkezésre az üzem komplett műszaki terveit, valamennyi tech­nológiai berendezését, készülé­keit, műszereit stb. A szállítá­sokra 1972—73-ban kerül sor és a termelés 1975 elején kezdő­dik- meg. A szerződéskötést éles ver­seny előzte meg három neves nyugati cég között, amelyből a Linde-cég került ki győz­tesen, Az olefinmű vásárlásával kapcsolatos tárgyalásokat a Chemokomplex, a Petrolkémia Beruházási Vállalat és a Tiszai Vegyi Kombinát, valamint a Ve­gyiműveket Tervező Vállalat és a Magyar Vegyipari Egyesülés szakemberei folytatták. A müncheni céggel kötött szerződés értéke 37 millió dol­lár, vagyis a magyar népgaz­daság eddigi legnagyobb ér­tékű üzemvásárlásra egy cégtől. új termékeket, a Kereskedelmi Kamara az idén is több vállalót között teremtett kapcsolatot. Ki­fogásolta az osztályvezető, hogy a szakmai napok nincsenek koordinálva, több rendezvény esik egy időre. így oz érdek­lődők, egyes számukra érdekes eseményekről lemaradnak. A Hazai Fésüsfonó és Szövő­gyár és a BUDAPRINT Pamut­nyomóipari Vállalat a vásár ál­landó résztvevője. Véleményük : csaknem azonos. Az új termé­kek megismertetésében, itthon alig lehet jobb alkalmat ta­lálni, mint a hazai vásárok. A jövőben is rendszeresen eljön­nek majd. Branko Katies, az Ekonomski Institut képviselője hangsúlyoz­ta, hogy szükséges a vásár, a határmenti kereskedelem, az áruforgalom egyik legfontosabb fóruma. Szeretnénk — mondotta Branko Katies — ozokbqn az években, amikor nincs vásár, árubemutatót tartani, amelyre nemcsak a határmenti kereske­delemben résztvevő vállalatok, hanem egész Jugoszláviából el­hoznánk a vállalatokat. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a magyar fél előre nyilat­kozzék: milyen áruk után ér­deklődik. Molnár György, a vásár igaz­gatója elmondotta, hogy. a PIV — bár esztétikai megjelenésé­ben, látogatottságában sikere­sebb is lehetett volna — szük­ségessége elvitathatatlan, gaz­dasági haszna a résztvevők és rendezők számára egyaránt két­ségtelen. Nagyon jó lenne, ha a Gazdasági Bizottság döntése értelmében kétévenként meg­rendezésre kerülő vásárok Pécs és Szeged között felváltva, egyik évben az egyik, a követ­kező évben pedig a másik vá­rosban lennének. Ezért célszerű lenne, ha jövőre vagy Pécs, vagy Szeged ismét megrendez­né a vásárt, majd a következő években váltakozva rendeznék. Lombos! Jenő Mások lettek az emberek... Jószóval, tanáccsal Hússzor körülutazta tulaj­donképpen a Földet, izmai­ban, csontjaiban több mint 800 ezer kilométer fáradtságá­nak emléke él, Debrecenben, Miskolcon, Egerben, Szegeden azonban még nem volt... Az állomásfőnök irodájában ülünk, alig tíz méternyire az első vágánytól, melyen már ott áll az indulásra kész vonat. A peron olyan, mint a meg­bolydult hangyaboly, az izga­lom, a türelmetlenség, az uta­zással szinte mindig együtt járó idegesség áttör az abla­kokon, s betölti az irodát is. Még két perc, már csak egy. A hangszóró figyelmeztető fel­hívásokat recseg, egy anyóka bukdácsolva szalad, mindenki­re kíváncsi unokáját húzva, egy katona félrecsapott sapkában sörösüvegekért eseng a lehú­zott ablakon át, két hosszú- hajú egy teenager lányt akar lekönyörögní a vonatról, mi­közben a jegyvizsgáló egy elegáns úrnak éppen harmad­szor mondja el, hogyan utaz­hat jövő vasárnap a legegy­szerűbben Révfülöpre. . . Aztán megrándul a kocsi­sor, s hirtelen csend lesz. — Hát körülbelül ilyen a kalauz élete ... — és ha nő a kalauz? — Most már nem nagy a jelentősége ennek, de akkori­ban, amikor kezdtük ... Tizennyolc éve vasutas, s ebből tizenhetet utazással töl­tött. 1953-ben, amikor az első női vasutasok megjelentek ál­lomásokon, a férfi kollegák Elkészült a Villamosípari Ktsz új szolgáltató-üzemháza .ÜZEMAVAT O Régóta kellett volna már egy ilyen szép, kitűnő munkafelté­teleket biztosító üzem. A Pécsi Villamosípari és Gépjavító Ktsz jelentős szolgáltató tevékenysé­get végez megyénkben — a szövetkezet közel 35 milliós éves termelési értékének 95 százalé­kát a szolgáltatások adják. Ed­dig — a régi Felsőmalom utcai telepen szinte minden négyzet- centiméter hely már „táncpar­kettet” jelenteit — összezsúfolva dolgozott a ktsz mintegy 400 dolgozója. Az új, négyszintes „szolgáltatógyár" kivitelezője ,a testvórvállalat ■- a Pécsi Építő­ipari Szövetkezet volt. Kitűnő munkát végeztek. Tegnap az ünnepélyes üzem- avatón Magyarcsik Gyula, a Villamosipari Ktsz elnöke be­szédében elmondotta, hogy ez a mai nap, nemcsak az új üzem avatásának napja, hanem a ktsz életében jubileumot jelent: húsz esztendeje látja el a me­gye területén a szolgáltató te­vékenység dandárját. S e húsz esztendő kiemelkedő eseményei közé tartozik az erősáramú ház­tartási gépek szerződéses javí­tásának bevezetése is, amit or­szágosan elsőként ez a szövet­kezet szorgalmazott. A rövid megemlékezés után a vendégek végigjárták az eme­leteket — ismerkedtek a léte­sítménnyel. A földszinten van a háztartási villamos gépek át-, vevóhelye, maid sorrendben a gépjavító részleg, a tekercselő, a hűtőgépjavító, a presszógép­javító, vaámint a kiegészítő árutermelő részleg helyezkedik el. Ez utóbbi készíti az eddig már jól bevált orvosi műszere­ket, berendezéseket köztük a liofilezőt. Az udvarban elkészült a 2000 kilogrammos darupálya, új szer­vizkocsik vételével a helyszíni javítások számának növelését szeretnék nyélbeűtni. Közel fél­millió forintos beruházással a jelenlegi műszeres ellátottság fejlesztését tervezik. S rövidesen két új felvevőhely is épül majd c Magaslati úton és a Szigeti út környékén.-kf­megvető, ellenséges tekintete volt a legbántóbb, aztán mi­kor ők úgy-ahogy megbékültek, jöttek az utasok. Voltak jó- szándékúak is persze, ők a lá- nyok-asszonyak egészségét fél­tették, voltak aggodalmasko­dók, akik a vasút biztonságát, színvonalát látták a nők által veszélyeztetve, mások meg egyszerűen azt hitték: aki ilyenre adja a fejét, az „olyan is” ... — Engem egy . barátnőm csalt a vasúthoz. Ö Pesten dolgozott, s nagyon nagyon lelkesen mesélt. Először fékező voltam, volt olyan hét, hogy négy éjszakát is vonaton töl­töttem. Ez persze egészen más volt, mint amit a barátnőm ígért, de valahogy nem volt kedvem, vagy erőm változtatni az életemen. Beletörődtem mindenbe, csináltam, amit mondtak, s közben szép lassan talán meg is szerettem ezt az egészet. Négy évem van a nyugdíjig. A mostani szolgálat már gyerekjáték a valamikori­hoz, ezen a héten például csak egy éjszakám volt, a vonatok is gyorsabbak, tisztábbak, s ami a legfontosabb: mások lettek az emberek is. Mosolyog, mint mindig — ha emberek között van. Arca a szolgálatkészség, a tisztelet, s a mindezek mögött lapuló, önvédelmi ösztönökből táplál­kozó szigor furcsa, szomorkás hangvételű ötvözete. Férfias szabású zubbony, nyakkendő, s férfiason kemény mozdulatok. Haszon Margit jegyvizsgáló - ez is meglehetősen férfiasán hangzik, mint ahogy férfiasak voltak örökké a gondjai is. — Hét éves voltam, amikor meghalt apám, tizenkét éves, amikor dolgozni kezdtem. Én tartottam el, Vigasztaltam, •majd ápoltam anyámat, s én­nekem kellett eltemetni is. Ro­hanás az állomásra, rohanás haza — ez volt az életem. Voltam már úgy is, hogy nem kelek fel, nem érdekel semmi, de aztán megszólalt oz óra, s ugrottam. Majd húsz év alarf egyszer se késtem el ... — Minden utas egyforma?. — Ó, dehogy! Mindenki más. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évtizedben az utazó­közönség egésze is megválto­zott. Tíz—tizenöt évvel ezelőtt sokan voltak még bliccelők, akik egy-két megállót utaztak jegy nélkül, mert nem volt pénzük, most meg ha akad bliccelő, az szinte biztos, hogy j Balatonra utazó fenegyerek. Vagy itt vannak az elhagyott tárgyak. Tizenöt évvel ezelőtt legtöbbször szerszámokat, mun­karuhákat, ételcsomagokat hagytak el, ma szinte minden héten találunk egy-két rádiót, gitárt, könyvet. Azelőtt az em­berek visszajöttek egy gyűrött újságért, most félkilós képes­lap csomagokat hagynak az üléseken ... — A vonaton egy kicsit min­denki más lesz ... — Igen, egyik ember kedve­sebb, másik erőszakosabb. Én a gyerekeket szeretem legjob­ban, meg az öreg bácsikat. A múlt héten történt: egy kis öreg ül a fülkében, de olyan ijed­ten, mint egy madór. Kérem a jegyét: Sárbogárdra szól, kér- .dezem, hova megy: azt mond­ja Sárosdra... Néztem az ar­cát, s egyszeresek megéreztem: megszökött a szociális otthon­ból. Mondtam is neki: menjen vissza szépen, nincs ennek értelme, bácsikám . . . — Ajándékot kapott már? — Egyszer egy német há­zaspár egy bonbontartót adott, egy svéd asszony meg a címét. Azt mondta: vár, men­jek él... — És? — Lehet, hogy elmegyek egyszer. Bár nem tudom, meg­van-e még a címe? — A kereset? — Most jól keresünk: közel háromezret. Mostanában a Mecsek- expresszel utazik legtöbbet, ilyenkor van idő a gondolko­dásra, álmodozásra. Nem, nem tartja elhibázottnak az életét, tartalmas, értelmes volt szinte minden, amit csinált, az azon­ban sokszor eszébe jut: de jó is lett volna húsz évvel később születni. A vasúton végezte eí a hetedik és a nyolcadik osz­tályt, jó eredménnyel tette le a kereskedelmi, a forgalmi, a vonatvezetői vizsgát, ennél többre azonban nem futotta az erejéből. Pedig de jó lenne sok mindent tudni, például nyelve­ket! Az emberek nagyon sok­szor bántják egymást, ezerszer érezte már: nem, ezt már nem lehet elviselni, de aztán mind­ez eqyszerre elmúlik, emlék lesz. Tavaly például kézcsókkal búcsúzott tőle Kelenföldön egy belgrádi mérnök ... — A kalauz olyan, mint az ütköző. Az utasok szemében ő a vasút, ezért aztán neki mon­danak el mindent. Szerintem az a leqfontosabb, hogy a jegyvizsgáló tudja: ő nemcsak azért van, hogy a jegyeket, az utazási rend betartását ellen­őrizze. Segítenie kell jászéval, tanáccsal, s azzal, hogy ha kell, megfogja a bőröndöt is. — Tehát még négy év? — Igen, s aztán — ha igaz —, én is utas leszek ... Békés Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom