Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. július 10. A kettéosztott falu: H i rd Egyik fele Pécshez tartozik, a másik önálló község — El kell dönteni a régi vitát! Kivilágítatlan járművek A hanyagság emberéleteket követel Kinek a feladata az ellenőrzés? Szakállas témára hegyeztük ki a toliunkat, s ez a téma: Hird. A falut csaknem húsz éve kettéosztották, s a helyzet máig sem változott. A Gyár utcától nyugatra eső terület mintegy 300 lakója Pécshez tartozik, az attól keletre eső 1000 lakosú település pedig Hird. Ezt persze csak a merev, közigazgatási térképek jelzik, mert különben egy teljesen egységes falu képe tárul elénk. Az utca egyik felén terül el például a Pécsi Kender­fonógyár, vele szemben pedig — már hirdi területen — a gyá­ri klub. Az utca pécsi oldalán fekszik a húsbolt és italbolt, a hirdi oldalon pedig az élelmi­szerbolt. A KONYHA PÉCSETT, A SZOBA HIRDEN VAN Rengeteg komikus — és per­sze bosszantó — visszásság fa­kad ebből a kettéosztottságból. Ez különösen akkor válik szem­betűnővé, ha Dalos József bá­nyászt meglátogatjuk. Dalos József udvarát és házát ketté­szeli a közigazgatási határ. A ház konyhája és fürdőszobájá­nak fele Hirdhez, a ház többi része pedig Pécshez tartozik. Más szavakkal: aki Dalos Jó­zsef fürdőszobájában a kádba száll, az egy városban és fa­luban fürdik egyszerre. Dalos József a pécsi rende­lőintézetbe jár, ha megbeteg­szik, a szomszédja már a kom­lóiba. Dalos József városi tari­fa szerint fizeti a villanyt, a szomszédtól falusit kérnek. Da­los József unokája (elfelejtet­tem megkérdezni, van-e uno­kája ; a példa kedvéért tegyük fel, hogy van), tehát Dalos Jó­zsef unokája egy forint 50 fil­lérért kapja a csecsemőtejet, a szomszédos kisgyerek mór csak 3 forintért. Feltéve, ha hozzá­jutnak Hirden! A hirdi községi tanács törpe vízmüvet épít a faluban. Mivel Dalos József háza félig még Hirdhez tartozik, ő még kap a vízből, a szomszéd már nem. Az I. kerületi tanács ugyanis nem járult hozzá a törpe vízmű költségeihez. Furcsa helyzet áll elő egyébként, ha a vízmű el­készül: a falusinak számító hirdiek vízvezetéki vizet isznak, a Pécshez tartozó többiek pedig megmaradnak az öreg kútnál. Hird pécsi részét Vasas kül­területnek nevezik. Módfelett komikus, ha arra gondolunk, hogy ezen a „külterületen" olyan gyár áll, mely 1945-ben talán 100 munkást foglalkozta­tott, ma pedig ezer fős létszám­mal dolgozik. Ha betűrágó mó­telkeket osztanak ki, ami me­gint csak a városközelséget jel­zi. A távolabbi falvakban bőke­zűbbek szoktak lenni. Mintegy 300 — ha nem több — albérlő él a kétfelé osztott községben. A falu tollasodik. Gyarapodik a községi tanács is, mely olyan bevételekhez jut a parcellázásokból, melyhez foghatót keveset találni, ha a falu nagyságrendjét számítjuk. Ez a tanács törpe vízmüvet és 50 férőhelyes óvodát tud építe­ni egyszerre, s már azon töri a fejét, hogy ABC-áruházat, orvosi rendelőt és felső tago­zatú iskolát létesít. Valaha majd Hird is Pécs kertvárosa lesz. Ez azonban még a távolabbi jövő. Ma még, amikor szóba kerül, hogy mi is legyen Hirddel, eléggé megosz­lanak a vélemények. A pécsi rész a városhoz ragaszkodik, s még a Minisztertanácshoz is le­velet írt ebben az ügyben, mert számukra Pécs olcsóbb villanyt, közelebbi orvost és rendelőinté­zetet, s nem utolsósorban ol­csóbb városi buszt jelent. A 13-as autóbusz ugyanis csak azért jár ki a kendergyárhoz, mert az Pécs területén fekszik. A többi hirdi szíve is a városhoz húz (hiszen azért költöztek Pécs közelébe), attól tartanak vi­szont, hogyha Pécshez csatol­nák őket, Pécs „lefölözné" a parcellázásból befolyó csinos jövedelmeket. Valami átmeneti megoldáson törik a fejüket, s ez a megoldás a községi tanács szerint: a városkörnyéki köz­ség. A városkörnyéki község stá­tusz annyit jelent, hogy Hirdet nem csatolnák Pécshez, meg­maradna önálló községi taná­csa, s a másodfokot képező ügyek nem a Megyei Tanács járási hivatalához, hanem a Pécs városi Tanács vb-titkáró- hoz, illetve a Pécs városi Tanács szakigazgatási szerveihez tar­toznának. Ez a dolog közigaz­gatási része. Ami a sokkal fonto­sabb anyagi részt illeti: a vá­rosnak nem lenne gondja a község ellátására, mert a köz­ségi tanács önállóan gazdál­kodna a befolyó pénzekkel. MA KÖNNYEBB MEGEGYEZNI Valóban mindkét „félnek" tehát Pécsnek is, meg Hirdnek is — előnyös lenne ez a mo­dell, amelyet már azért is ér­demes volna kimunkálni, mert ezt Pécs és Kozármisleny, eset­leg Mohács és Lánycsók eseté­ben is alkalmazni lehetne, ha az érdekeltek igénylik. A városkörnyéki község stá­tusz azonban mégsem olyan varázsszer, mint az első pillan­tásra látszik. Hird esetében a kettéosztottság az alapvető kér­dés, s ezt az új státusz még nem szüntetné meg. Ennek ugyan nem volna különösebb jelentősége, ha a városkörnyéki község státusz automatikusan avval járna, hogy egész Hird városi villanytarifát, városi buszt, kedvezményes áru fcse- csemőtejet stb-t kap. Csakhogy — amint Abrány Sándor és Lu­kácsi Róbert, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatár­sai felvilágosítottak bennünket — a városkörnyéki község stá­tuszhoz nem mellékelnek ilyen előnyöket. Ezekre csak Vasas, Mólom stb., tehát Pécs szerves része tarthat igényt. Egy város­környéki község csak abban az esetben, ha az érdekelt válla­latok — jelen esetben a DE- DÁSZ, Volán, stb. — méltányos­nak és teljesíthetőnek tartja ezt az óhajt. Az utolsó fillérig megőrizni a községi tanács kasszájába befolyó pénzeket, ugyanokkor városi előnyöket kérni — egy­szerre nem megy. Ez a dolog egyik része. A másik: valamit mégiscsak tenni kellene evvel a kettéosztott faluval, mert hova­tovább nevetséges lesz a mai helyzet Amíg a megyei, illetve Pécs városi Tanács teljesen független volt egymástól, kissé körülmé­nyesebb lett volna megegyezni. Ma könnnyebb. Meggyőződé­sünk, hogyha a két tanács, va­lamint a hirdi községi tanács és persze az érdekelt vállalatok összeülnek, lesz megoldás. Egy kis jóakarattal lehet. Magyar László „Éjjel mentem Pécsvárad felé teherautómmal. Az utolsó pilla­natban vettem észre, hogy ref­lektorom fényében egy kerék­páros imbolyog. Megálltam, kiszálltam a kocsiból és megál­lítottam a kerékpárost. Dőlt be­lőle a borszag. Járművén egyet­len lámpa vagy fényforrás sem­volt. Még ő méltatlankodott: milyen alapon állítom meg? Semmi közöm hozzá! Láttam, itt még magyarázni sem érdemes. De érdemesnek tartom, hogy írjak a szerkesztőségnek és kérjem — úgy vélem sok gép­járművezető nevében — rend­szabályozzák meg valahára azo­kat, akik kivilágítatlan jármű­vel, — kerékpárral, lovaskocsi­val — hajtanak éjjel, örökös rettegés így az éjszakai veze­tés". A balesetek ugrásszerű nö­vekedéséhez feltétlen hozzájá­rulnak a kivilágítatlan jármű­vek: a lovaskocsik és kerékpá­rok. Az ebből származó balese­tek nem kis részét képezik o rendőrségi, ügyészségi vizsgála­toknak, a bírósági tárgyalások­nak. A közlekedéssel foglalkozó szakemberek az ilyen jellegű balesetek okát az emberek ha­nyagságában látják elsősorban. Jovánovics Antal mároki lakás is este hajtotta fogatát, amikor egy motorkerékpáros belehaj­tott. „Virágos községet már el­hagytam, amikor sötétedett. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy a lámpát meg kell gyúj­tani" — mondja vallomásában. Hanyagság! A vizsgálat a bal­eset elsődleges okaként a kocsi kivilágítatlanságát jelöli meg. „Gyakran baleset történik úgy is, hogy meggyújtják a lo­vaskocsin a lámpát, de a lám­pa fénye nem látható" — mondják a tapasztalatok alap­ján a szakemberek. Az ilyen jellegű hanyagság nemrég saj­nos két ember halálának volt előidézője. Pécs és Mohács kö­zött Szederkény közelében mun­kásokat szállító autóbusz ha­ladt este Mohács felé. Az autó­busz vezetője hirtelen egy ki­világítatlan lovaskocsit vett ész­re maga előtt, — balra rántot­ta a kormányt és összeütközött egy szemben haladó tartályko­csival. A karambol következté­ben az autóbusz utasai közül ketten meghaltak, többen sú­lyosan megsebesültek. Az ügy­ben bírósági tárgyalást még nem tartottak, de a vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a Kele József, pécs-rácvá- rosi lakos hajtotta lovaskocsin a meggyújtott lámpa fényét a kocsin szállított széna eltakarta! A közúti ellenőrzések során gyakori tapasztalat: a fogatok nincsenek lámpával felszerelveI A kifogás: „Arra gondoltam, hogy még világosban haza­érek". Hanyagságok, kifogások, ma­gyarázkodások —, de az ilyen jellegű közúti fegyelem az évek során vajmi keveset szilárdult. Pedig a rendelkezések világo­san kimondják: az állati erővel vontatott járműveket fel kell szerelni világítással, — a lám­pát a jármű bal oldalán kell elhelyezni úgy, hogy mind elöl­ről, mind hátulról jól látható legyen. "Arra gondoltam, hogy még világosban hazaérek". Nem elfogadható kifogás. Nem­csak azért, mert a megnöveke­dett közúti forgalomban sok esetben nem lehet előre percre kiszámítani azt, hogy mikor ér haza, hanem azért is, mert a rendelkezések kimondják: a fo­gatolt jármű a közlekedésben csak akkor vehet részt, ha — többek között — megfelelő vi­lágítási felszereléssel ellátják. A gépjárműveknél mór nem­csak a vezető hanem a go- rózsmester is felelős, hogy azok megfelelő és jól működő vilá­gítóberendezéssel fussanak ki a közutakra. A fogatok többsége a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tulajdonában van­nak. De — mint a tapaszta­latok bizonyítják — sok ter­melőszövetkezetben és állami gazdaságban senki sem ellen­őrzi, hogy a hajtó betartja-e a KRESZ rendelkezéseit! A köz­úti forgalom pedig most már követelőén előírja: szükséges, hogy minden termelőszövetke­zetben és állami gazdaságban kijelöljenek valakit, akinek fel­adatául adják a fogatok vilá­gítóberendezésének ellenőrzé­sét. A lámpák beszerzési és üzemelési költsége egy-egy gaz­daság költségvetésében nem számottevő. De ezek hiánya — nem egy esetben emberéletet követel! Hasonló a helyzet a kerékpárokkal is. Régebben gyakori kifogás volt: nem kap­ható lámpa, dinamó stb. Most már kapható —, nem lehet a „hiánycikkre" hivatkozni. A járművek világítás nélküli közlekedtetése — életveszélyes. A legszigorúbb felelősségrevo- nást érdemli az, aki a rendel­kezéseket megszegi. Garay Ferenc Komolytalan rovat Hogyan tehetjük még koszosabbá Pécset? dón értelmeznénk a külterületi minősítést, Hird pécsi részét nem is volna szabad fejleszte­ni. A külterületi minősítés egyébként avval is jár, hogy előbb Vasasra megy be minden postai küldemény. Ilymódon még az expressz-levél is csak csigalassúsággal érkezik meg. PÉCS EGYIK KERTVAROSA LESZ Valaha Hird is olyan község volt, mint a többi: elöljárósá­got választott, ápolta a hagyo­mányait, önérzetes lokálpatrio­tizmus hevítette a lakóit. Ma már szinte minden szertefosz­lott a régi dicsőségből. A fel- szabadulás idején talán 400 ember élt a Pécshez nem tarto­zó részben, ma — mint mon­dottuk — ezer. A többség be­vándorló, akik Apátvarasdot, Kátolyt, Szellőt meg a többi községet hagyták ott a város­közelség kedvééit. Az ó szá­mukra csak Hird jelene és jö­vője fontos, ami érthető is. Az idén 53 telket parcelláz­tak Hirden, de már elfogyott. Van még 100, de ez is kevés lesz 1972 végéig. Ha ebben az ütemben folyik a bevándorlás, Hird lakossága 1980--O meg­kétszereződik, vagy m >g több is lesz. Vízvezetékkel ellátott, t mindössze 200 négy tögöles A VÁROSKÖRNYÉKI KÖZSÉG ELŐNYEI A városkörnyéki község egé­szen új fogalom a legújabb tanácstörvényben olvashatunk róla először. A következőket: „Községi tanácsot városkörnyé­ki községi tanáccsá akkor lehet nyilvánítani, ha a város és köz­ség között kölcsönösen szoros társadalmi, gazdasági, ellátási, munkaerófoglalkoztatási, föld­rajzi és közlekedési kapcsolatok vannak, továbbá a község és város összehangolt fejlesztése különösen indokolt." A kettéosztott Hirdre mindez áll — jó helyen tapogatóznak. Még Pécsnek is előnyös lenne ez a megoldás. Semmi értelme a gigantomániának, tehát an nak, hogy egy, vagy több köz­ség — idő előtti — Pécshez való tartozásával néhány ezer fővel növeljük a város lakossá­gát. A lélekszám-gyarapítás — gondot is jelent. A városhoz tartozó község ugyanis ugyan­olyan elbírálásra tart igényt, mintha Pécs belterületén volna. Teljesen érthető — sőt jogos — ez az igény, tapasztalatból tud­juk viszont, hogy nem olyan egyszerű kielégíteni. Sokféle mozgalom van: „Tiszta udvar, rendes ház", vagy talán „Virágos ház" is. Van olyan is, amikor a lakók szocialista megőrzésre vették át a házat. Olyan mozgalomról is tudok, hogy: „Egy napot Pécsért". Nem tudom, hogy melyik, ho­gyan áll ezekből, de meghatva figyelem azt az igyekezetei, amelyet városunk lakói fejtenek ki a legújabb mozgalom ér­dekében: „Hogyan tehetjük még koszosabbá szeretett vá­rosunkat"! Azt már látom, hogy hivata­los szerveink eléggé el nem Ítélhető módon akadályokat gördítenek ennek a mozgalom­nak az útjába. Ravasz seprő­gépeket szereztek be, amelyek láb alatt okvetetlenkednek. Ku­kás autókat kénytelen az em bér kerülgetni. Kis és nagy sze­méttartókkal találkozunk. Lá­tunk imitt-amott hatalmas sze­méttárolókat is, de mindez sem­mivé törpül életrevaló kezde­ményezésünk mellett, amelyet kifejtünk városunk koszositása érdekében. Dehát hiába van­nak akadályok, mi megküzdünk velük! * A küzdelem fokozása és szer­vezettebbé tétele érdekében j volna néhány rendszerező ja- I vaslatom; Növleni kell a tök- és napra­forgómag árusítók számát! Örömmel látom már azt, amit néhány évvel ezelőtt csak Deb­recenben tapasztaltam, hogy egy-egy mozielőadás után si­került térdig járnom a napra­forgómagban. Lassan nálunk is terjed ez az életrevaló kezde­ményezés, csak egyelőre még kevés van az árusokból. Nincs elég főttkukoricaárus sem. Közel már a szezon, te­hát idejében kell gondoskoa- ni arról, hogy minél több áll­jon rendelkezésre. Tavaly a Széchenyi tér sarkán már volt, de sajnos csak az egyiken. Idén minden sarokra kell egy- egy, sőt az egészséges verseny kifejlődése érdekeben egy-egy sarokra kettő is elfér, az egyik áruljon mazsola kukoricát, a másik meg lófogút. A mazsola kisebb, a lófogú nagyobb, de nem olyan édes. A mazsolát esetleg úgy hirdethetnénk, hogy „igényeseknek" és akkor a kül­földiek is kapkodnak. A lerá­gott csutkák megfelelő elhe­lyezése eddig is nagyban elő­mozdította ezt a mozgalmat. Nagy eiedményt várok Q dinnyeszezontól is. A pécsi em­ber megeszik egy fél dinnyét, de senki sem várhatja tőle hogy akkora edényt keressen, amibe ez belefér. Ott kell hagy­ni a pádon, vagy száz métei- rel arrébb is lehet hajítani. Eredeti dolgok művelhetők a piaci bevásárlásokkal is. Ha nincs otthon kiskacsa, akko' nem kell hazaszállítani a hagymaszárat, saláta és kel­káposztalevelet, hanem már a piac kijáratánál el lehet ha/i- gálni. A higiéniára azonban vi­gyázni kelll A hagyma szárát lehetőleg papírral fogjuk meg különben a kezünk büdös és piszkos lesz. A gyümölcs minden szezon­ban célravezető. Tavasszal ott van a cseresznye, télen nagyon használható a banán és na­rancshéj, valamint a datolya­mag. A nyárról, meg az ósz- ról nem is kell külön meg­emlékezni, van mag, meg héj bőven. Tavaly volt már olyan kez­deményezés is, mint a becso­magolt fogylaltrúd forgalmas csomópontokon való utcai áru­sítása. Egy-egy ilyen elárusító­helynek ötven méteres körzet­ben erősen keleties jellege volt. Akadt ugyan a közelben egy- egy nyamvadt szemétláda, de igazi lokálpatriótáink még csak kísérletet sem tettek arra. hogy idedobják. Ha az áru­sok számát növeljük, komoly eredményre számíthatunk! Eddigi javaslataim jobbára a nyári szemétre szóltak. Akad - ha gyéren is — még néhány téli lehetőség. Ha egy vala­mire való pécsi polgár előttem megy, látni lehet, hogy a gesz­tenyeárus mennyire húzta cső­be. Meg lehet számolni, hogy hány százalék a pudvás és hány százalék volt ehető. Értelmes kosz művelhető a pattogatott kukoricával is. Aki igazán lelkesen rondítja saját városát, az nem lesz olyan megfontolatlan és gondatlan, hogy egy helyen szórja el a palozsnyát és a zacskót, ha­nem igarságosan elosztja leg­alább két helyre. Nagyon fontos a szellemi előkészület is Lapozgatni kell az értelmező szótárt, összeke­resni a csúnyább szavakat és azokat a megfelelő helyen a ielenleginél is nagyobb mennyi­ségben alkalmazni. A fentieken kívül még szám­talan lehetőség van, hogy sze­retett városunk koszosodáso erőteljes léptekkel haladjon előre. Bízom polgáraink termékeny fantáziájában. Szöllösy Kálmán Dalot József háza Hird és Pécs határán

Next

/
Oldalképek
Tartalom