Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-30 / 178. szám
1971. július 30. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Génmatuzsálemek (4.) Évről évre Kemencék és téglák A téglagyár karcsú kéménye felkiáltójelként ott áll az országút mellett. A kiváncsi autós, ha betekint, csilléket tologató félmeztelen alakokat lát. Kibontják a kemencenyílást, mintha a pokol bugyrát nyitották volna fel, a kilövellő forróság izzadtságot facsar a kemencemunkásokból, száll a por, nyelik a port. A körkemence igazi matuzsálem. Idők folyamán ugyan tol- dozgatták-foldozgatták, de akad olyan téglája, melyet még hetven évvel ezelőtt építettek be. Magyarországnak ma még csak mindösz- sze 15 téglagyára tartozik a korszerű gyár kategóriájába és ezek az összes téglatermelésnek a 14 százalékát adják. Szép fejlődés Kétségtelen, nagyon mélyről indultunk. A háború előtt rengeteg maszek kis téglagyár működött, olcsó volt a kézi munkaerő, a gyárak gépesítésével, modernizálásával nem sokat törődtek. Az államosításkor a téglagyárak a községi tanácsok és vállalatok kezelésébe kerültek. A hatvanas években újabb átszervezés. Megszűnt a tanácsi kezelés, az egész országban centralizáltak. Ma két-három megye téglagyárait egy-egy nagyvállalat irányítja. Közben visszaesés! időszak tarkította az elmúlt húsz év történetét. Egy- időben egymás után zártak be „nem rentábilis" téglagyárakat, hogy aztán később újra megnyissák őket. A nyersanyagkészletek is nagyon megcsappantak. Például Pécsnek mára már egyetlen téglagyára maradt, oda is 10—15 kilométeres távolságból kaparják össze az agyagot. Dombóvárnak valamikor három gyára volt, most úgy ahogy kettő nagykeservesen üzemel. A téglagyártás fejlesztésére legalább húsz esztendőn keresztül nagyon keveset költöttek. Ennek ellenére, bár ma is téglahiánnyal küszködik az ország, téglagyáraink az államosítás óta sokat fejlődtek. Abban a téglagyárban, amelyben valaha 3—4 millió téglát égettek évente, ma 8—9 milliót égetnek. A Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat gyárai ma évi 200 —210 millió téglát állítanak elő, tíz évvel ezelőtt 50—60 millióval kevesebbet. A fejlődés főként az utóbbi 10 esztendőben számottevő. Feltárták a belső tartalékokat. Először a bányákat —, ahol kézi fejtés volt — korszerűsítették. A fejtés mg kotrógépekkel történik, a szállítás pedig szalaggal. 1964-ben az utolsó gyárban, Tamásiban is áttértek a kézi vetésről a gépi sajtolásra. Hozzákezdtek a belső anyagmozgatás gépesítéséhez. Ahol lehetett, áttértek a másfél-kétműszakos termelésre, növekedett a gépek kihasználtsága. A hatvanas évek elején sikerült gazdaságos megoldást találni-a téglához kevert szén arányát illetően. Harminc-negyven százalékkal megnövekedett a kemencék teljesítőképessége. Mindebben vitathatatlan érdemeket szerzett a Baranya-Tolna megyei Téglipari Vállalat műszaki gárdája. A kemencekapacitással a nyersgyártós és a szárítókapacitás is megnövekedett. Feladatok Fejlődés tehát van, de amint említettük, még mindig nincs elegendő téglánk, nincsenek modern téglagyáraink. Nagy a lemaradásunk a fejlett országoktól. Amíg nálunk egymillió tégla legyártásához 5—7 fő kell, addig a fejlett országokban csak 0,5—1 fő. A megoldást a modern alagútkemencés gyárak jelentenék, ahol minden szalagszerűen gépesített és a gyártás teljesen független az időjárás viszontagságaitól. Csak egy-két ilyen gyárunk van. Lépést jelentene előre már az is, ha a körkemencékben áttérnének az olaj- vagy a gáztüzelésre, bár Baranyában gázra várni reménytelen. Egy sor téglagyárnak már van terve az átállásra, ée nincs rá pénze, nagyon költséges az átállás. Persze ezenkívül is vannak még jócskán belső tartalékok. Mert különben miért volna az, hogy két, nagyjából azonos adottságokkal rendelkező téglagyár közül az egyik évente 3—4 millióval többet ad, mint a másik. Ismeretes, az utóbbi években rázúdult a pénz a téglaiparra, több új beruházás kezdődött, amely készületlenül érte az ipart. Elég csak az új görcsönyi téglagyárra, vagy a mohácsi gyár nagyszabású rekonstrukciójára utalni. Mindkettőn kiütköztek a gyermekbetegségek, szinte itt kísérletezgették ki a téglagyártó gépeket, melyeknek technikai fogyatékosságai elkeserí- tőek. Ezek a beruházások tetemesen csúsztak, teljes kapacitásukat nagyon lassan érték el. Mindez aggasztó, ha meggondoljuk, a jövő útja kizárólag a további gépesítés, új, modern gyárak létrehozása lehet, hiszen a jelenlegi téglahiány egyik magyarázata éppen a nagyfokú létszámhiány. Ráadásul a jelenlegi közgazdasági szabályzók is fékezően hatnak. A téglaipar a modernizálásra, mivel az rendkívüli eszközigényes, az élőmunkával való takarékoskodásra ráfizet, a korszerűtlenebb termelés nyereségesebb, mint a korszerű. Gazdasági napilapunkban olvashatjuk: a tégla- és cserépipar vezetői kiszámították, hogy az új, modern kisüzemek belépésével az emelkedő költségek hatására a téglaipar 1975-ben mihtegy 78 millió forintos veszteséggel zárná az évet, szemben az 1968. évi 323 milliós nyereséggel. Sürgősen felül kell tehát vizsgálni a közgazdasági szabályzókat. Időközben a téglaipar gyártmánystruktúrája is változott. Megjelentek az üreges téglák, a blokktéglák. Nos, a B—30-as blokktéglát annak idején nem voltak hajlandók átvenni a felhasználók. Az üreges téglákat, sajnálatos módon, még ma is idegenkedéssel fogadják, főleg a családi ház építők. Holott ez a tégla olcsóbb, gazdaságosabb, munkaerő takarítható meg vele, könnyebb és olcsóbb szállítani. A gyártmónystruktúra megváltoztatását egyébként országosan eldöntötték. Bátaszék már ennek az elképzelésnek a jegyében született. Mint ismeretes, Bátaszéken egy nagy gyár építését kezdték meg, ahol olasz technológiát alkalmaznak. Itt már nem is tégláról, hanem durva kerámiáról beszélnek. Óriási előrehaladás. Bátaszék már megközelíti a világszínvonalat. A nagy kerámiabetétek a tárzsalus építési módoknál kitűnően alkalmazhatók. Ebben persze a gyártó és a felhasználó vállalatoknak az eddigieknél sokkal jobban kell kooperálniuk. Termelés komputerekkel A téglatermelés világszerte emelkedő tendenciát mutat. A fejlett országokban a tégla széles választékát teremtették meg. Kuhár Antal, a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat fejlesztési csoportvezetője egyébként Európában két irányzatról beszél. Az egyik az északi országoké. Ök a téglát a hagyományos formájában kívánják elkészíteni, főleg tömör téglákat égetnek és annak esztétikai szerepét domborítják ki. Színes téglákat gyártanak. A másik irányzat, a német—olasz, a téglát durva kerámiaként kezeli, öreges téglákat gyártanak és a téglát a panelszerkezetes építési módhoz készítik elő, alkalmazkodnak a modern technológiákhoz. A födémszerkezetek változatos struktúráját hozták létre, vannak mór 30 méteres fesztávolságú donga födémeik is. A világ élvonalában járó téglagyárakban pedig ma már a komputerek dirigálnak. A megrendelő, aki mondjuk szállodát akar építeni, átadja a tervrajzot. Adatait betáplálják a komputerbe, amely kiszámítja, milyen építőanyagokra van szükség. Ezt egybeveti a téglagyár kapacitásával, majd közli a megrendelővel: mikor, milyen és mennyi építőianyagot tud adni, hogyan kell átvenni, mennyi az A szentlőrinci téglaégetö óra és így tovább. Vagyis ellátja a kereskedelem, részben a tervezők munkáját, elkészíti a szállítás programozását, adminisztratív és pénzügyi lebonyolítását. Természetesen magát a téglagyártást is komputer vezérli. Minden automatizált, odakint tombolhatnak az elemek. Rá kellene már nekünk is lépni erre az útra. Miklósvári Zoltán T oronynézőben több takarmány fogy A Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat nem győzi Fejleszteni kell az üzemi keverőkapacitást! Tavaly még kilencezer vagon keveréktakarmányt forgalmazod a Baranya megyei Gabonafe1- vásárló és Feldolgozó Vállalat, ez a mennyiség azonban az idén már nem elég. Erre az évre 11 ezer vagon takarmány- táp leszállítására kötött szer- ződést a vállalat q mezőgazda- sági üzemekkel, mintegy 77 ta- karmánytáp-féleség forgalmazására. De ez sem bizonyult elegendőnek, hisz már az év első felében 50 százalékkal több keverék fogyott el, mint tavaly, s úiabb 2000 vagon szerződésen felüli igénylés érkezett be a vállalathoz. Tehát a szükségelt négyezer vagonnal több a tavalyinál — összesen 13 ezer vagon. Ennek teljesítése — tekintettel arra, hogy a keverőkapacitás lényegesen nem javult tavaly óta - igen feszített tempót kíván a keverő üzemek-, tői, amelyek csak állandó többműszakos üzemeléssel tudnak a kívánalomnak eleget tenni. Az ellátás még ilyen feszített ütem mellett sem mondható teljesnek. A mezőgazdasági nagyüzemeket nagyjából kielégítik, de az állati termékek jelentős hányadát előállító kisüzem — a háztáji és egyéni termelők ellátása nem zavartalan. Sem menyiségben, sem választékban nem jut annyi takarmánytáp a háztájiba, amennyi elfogyna. E téren bizonyos visz- szaesés is tapasztalható, aminek az oka a háztáji állatállomány nagyarányú létszámfelfutása, a kisüzemi sertéstartás szinte ugrásszerű fellendülése. A tsz-ekben kihasználatlan a keverőkapacitás // Hiánycikk" a piros. Most már sokat mutat magából a torony: a karcsú csúcs piros-fehér festése még jobban kiemeli magasságát, a „gallérokon” fent vannak a korlátok is, s a panoráma presszó küllemét is sejteni lehet a beépített alumínium keretekből. A keretekbe üveg is kellene, — a speciális üveglapok azonban még nem érkeztek meg. Igaz, hosszú az út, — Hollandiából érkezik az üveg — de már itt kellene lennie, hogy a munkások elkezdhessék az eszpresszó belső burkolását... Persze a burkolás se menne símán, — legalábbis egyelőre. A szórakozóhely padlózata süttői márványból lesz, a kávébarna márványlapok már ott állnak a torony mellett, de mindegyik szabályos négyzet alakú, — azzal pedig elég körülményes egy szabályos kör alakú helyiséget befedni. Az ívnek megfelelően faragott szélek egyelőre még hiányoznak ... A torony közelében épülő étterem munkáinál is hiányzott valami: a betontartó, a BH elem. A szállításra hiába vártak, kénytelenek voltak házilagos módszerrel maguk pótolni a hiányzó idomokat, — mert anélkül megállt volna a tudomány, — de legalábbis a munka. így folytatódhat az építkezés, a leendő étterem alapjai máris készen állnak. Egyelőre csak a csúcs pl- roslik, de ilyen „nyakravalót” kap majd az öt méteres henger is. Hogy mikor? Erre nehéz lenne válaszolni, elégedjünk meg ennyivel: ha lesz festék. Mert pillanatnyilag nincs, el- fpgyott, az új szállítmány pedig nem érkezett meg. Pedig jóideje várják ... A látványos munkának vége, most mór főként a torony belsejében dolgoznak. Egy „mutatvány” azonban még hátra van: a torony csúcsát megkoronázó antenna felrakása. Időpontot egyelőre nem tudnak mondani, sőt még az sem dőlt el, hogy milyen módon végezzék el ezt az izgalmasnak ígérkező munkát... A most épülő sertéskombiná- tok üzembeállításával a korszerű táptakarmányok iránti igény tovább fokozódik, és ezzel az ellátásban tapasztalható feszültség is nő. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kapacitásában jelentős javulás esek 1973-ban várható, amikor üzembehelyezik a most épülő évi 4 ezer vagonos mohácsi takarmánykeverőt. Félő azonban, hogy a növekvő gondokat az. sem oldja meg, ezzel a problémával a vállalat egyedül nem képes megbirkózni. A megoldást az üzemi takarmánykeverő kapacitás fejlesztésében kell keresni. E téren Baranya előnyös helyzetben van, hisz az elmúlt évek során ha a vállalatihoz nem is hasonlítható, de egy igen jelentős üzemi kapacitás jött létre. Ma már 68 termelőszövetkezetnek és csaknem minden állami gazdaságnak van saját takarmánykeverője, ahol a megadott receptúrák alapján egy sor tápféleség gyártható. A tsz-ek kezdetben örültek, hogy függetleníthetik magukat a vállalati ellátástól. A kezdeti lelkesedés azonban egy idő után alábbhagyott s az önállósult tsz-ek egy része visszatért a tápvósár- lók táborába. Ez vonatkozott az állami gazdaságokra is, még a legnagyobb tópfelhasználó Bolyi Állami Gazdaság — amelynek egyébként hat saját keverőüzeme van -, is bezárta két esztendőre a keverőit, hogy az évi több, mint ezer vagon szükségletét a vállalattól szerezze be. Bánya, bánya Csupa olyan dolog, amire senki sem számított: a pécsbá- nyoiak néhány esztendeje még azt hitték, talán néhány hónapig él az üzem, s bezárják az aknakaput. Ezt látszott erősíteni az az intézkedés is, amikor jó- néhány nagylétszómú, kiváló csapatat áthelyeztek Vasas-bányára, illetve Zobákra. Most pedig az egyik legjobb szabolcsi fejtési csapat, közel 100 tagjával Pécsbányóra jár dolgozni, igaz csak vendégségben, de már ez is naay szó egy olyan bányaüzemben, ahol a létszám néhány év alatt felére csökkent. Horváth János sem számított arra, hogy valaha is más üzemben dolgozzék, mint Istvón-ak- na. Az idén éppen két évtizede, hogy Szabolcson — első munkahelye — dolgozik. Az történt, hogy a pécsbá- nyai és szabolcsi bányaüzemek egyesítése után Horváthék munkahelye . elmeddült, Pécs- bónyán pedig fejtésre előkészített területek voltak, csak ember nem, aki dolgozzék rajta. Mi sem volt természetesebb, mint a néhány év óta kiváló eredményeket produkáló Horváth csapatot ideiglenesen áthelyezni. Az akna előtt találkoztam a kiszálló csapattal. Batvin Ferenc harmadvezető aknász - ő is Szabolcsról jár át - elmondta: hamar megszokták az új környezetet Pécsbónyán. Horváthék új munkahelyen Horváth János csapatvezető érkezik. — Féltünk Pécsbónyától. Az utazástól legjobban. De amikorra a szabolcsiak kiszállnak, mi is a fürdőben vagyunk — most is még csak háromnegyed kettő, húsz perc alatt átérünk István-aknára. Talán csak az a nehéz, hogy sokat kell gyalogolni, míg az aknától a munkahelyre érünk. Az ötödik déii jó két és fél kilométerre van. Napi öt kilométer gyaloglás — egy óra kiesés. Nagyon jól kell menni a munkának, hogy a műszakonkénti 300 csille meg legyen. Batvin Ferenc: — Pedig rövidesen áttérünk a ciklusos termelésre, egy pásztó délelőtt, egy délután, éjszaka pedig omlasztás lesz. Ennek mennie kell. Horváthék előtt ez nem is lehet megoldhatatlan feladat. Ennél már többet is csináltak, pedig az Istvón-aknai 2-es számú telep keményebb, mint amiben most dolgoznak. Azt mondják: a levegő tisztasága is jobb Pécsbányán - elég sok körtük az idős bányász, nekik különösen fontos, hogy friss levegőben dolgozhassanak. Somlai György 26 évig dolgozott Szabolcson, neki is ez az első idegén bánya. — Csak a pénz legyen egy kicsit több, mert a hűségjutalom kifizetése után megint elmegy egy csomó fiatal — ránk marod a munka neheze. — Olyan sok már nem mehet el, mert nincs is sok — mondja Horváth János. — A munkahely? , — Hát én már dolgoztom Vasason is — szól közbe Schvarcz- felder János — így most már valamennyi pécsi bányát láttam. Vasason szén volt, igazi fekete szén. Szabolcson az utóbbi időben bizony sok követ termeltünk. Itt? Ami a kettő között van. Persze csak tréfából mondom, de azért von benne • igazság is. Horváth János: — Bánya, bánya. Itt is dolgozni kell, másutt is. Csak az a bajom, hogy a váltással nem tudok találkozni. Éppen úton vannak Pécsbányóra, amikor ml Istvón-akna felé tartunk. Pedig időnként jó lenne megbeszélni a problémáinkat, mert azért a bányában bőven akad, akár Szabolcson, akár Pécsbányán van a munkahely. Lombosi Jenő A tsz-ek egy része is egynél több keverőüzemmel rendelkezik — Sombereknek például három keverője van — a fent említett 68 tsz közül azonban csak 55 — üzemelteti a keve- rőjét, 13 tsz bezárta az üzemi keverőt és úgy vásárolja a tápot. Nem működik például a beremendi, a dunafalvi, a boksái, a véméndi, a vókányi, a pellérdi és a sásdi tsz takarmánykeverője. Dunafalván csak megépült, de egy napot sem üzemelt, Sásdon érthető, hogy veszik a keveréket, mivel helyben működik a Gabonafeldolgozó Vállalat keverője, csak az nem érthető, hogy akkor a tsz minek építette meg? Legfőbb gond a készletezés De olyan tsz-ek is leállították a keverőüzemeiket, amelynek messziről kell szállítaniok a tápot. Ennek számos magyarázatát adják. Előnyösebb számukra — ezt a szolgáltatást tíz tsz veszi igénybe — az ömlesztett szállítás, amely a Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalatnak egy kétségtelenül kedvező szolgáltatása. Sok tsz az akadozó alapanyag ellátásra hivatkozik, bizonyos receptú- rákhoz gyakran nem kapnak megfelelő koncentrátumot. A legfőbb és legáltalánosabb probléma azonban az, hogy egy keverőüzem működtetéséhez nagy mennyiségű abraktakarmányt, növényi és állati fehérje takarmányt kell készletezni — a Gabonafelvásárló Vállalatnak állandóan fél évi gyártáshoz elegendő alapanyaga van raktáron. A készletekben lekötött pénzösszeg — ami nagyobb üzemeknél milliókra rúg - hiányzik a forgóalapból. Ez a legfőbb akadálya az üzemi keverő kapacitás jobb kihasználásának, illetve bővítésének. Új lehetőség a bővítésre Az 1972-től kilátásba helyezett 50 százalékos állami támogatás, amely új üzemi takarmánykeverők építésére ösztönöz, most a megyénkben is a saját keverékgyórtás helyzetére irányította a figyelmet. Felmerül azonban a kérdés: minek újakat építeni, ha a régiek sincsenek kihasználva? E probléma megoldására tanácsot adni pillanatnyilag nem lehet, legfeljebb jelezni, hogy van, s bizonyára nem csak baranyai specialitás. Új kapacitásra természetesen szüksége lesz a megyének, még akkor is, ha a jelenlegit száz százalékban kihasználják. Az állami gazdaságok már felvették a kapcsolatot a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat megyei vezetőivel, hogy hajlandók társulni közös keverőüzemek létesítésére, esetleg a tsz-ek bevonásával is. A rendelet csak jövőre lép életbe, de nem árt, ha a termelőszövetkezetek Is már most megvizsgálják keverék gyártással kapcsolatos problémáikat, felmérik igényeiket és kapacitásukat, s nem tévesztik szem elől az új kedvezmény adta lehetőségeket, — Rné —