Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

I DUNÁNTÚLI NAPLÓ t971. július 2i. DO Világpiaci kilátások Bábolna a világ legnagyobb tenyésztői közé törekszik Világgazdasági figyelő Hz »rilai kínai kizeíedés wkm voaaWsai Az amerikai—kínai „ping­pong diplomácia” legújabb for­dulata: Nixon elnököt meg­hívták Pekingbe. A szenzációs hírt alig két hete röpítették vi­lággá a hírügynökségek. Az amerikai elnök bejelentésével egyidőben megindultak a talál­gatások az amerikai—kínai ke­reskedelem jövőjéről és általá­ban a Nixon bejelentés világ- gazdasági hatásairól. Európá­ban továbbra is az érdeklődés homlokterében áll Anglia közös piaci belépése. Sajtószemlénk­ben az amerikai—kínai keres­kedelem jövőjével és a tekin­télyes angol gazdasági lap, a The Economist cikke alapján az angol belépéssel foglalkozunk. Egy hongkongi jelentés szerint Kína és az Egyesült Államok kereskedelme csendben, de fo­lyamatosan már eddig is figye- lemreméltóan növekedett. Az Egyesült Államokba szállítandó kínai árukhoz a hongkongi ke­reskedelmi kamara adja ki a származási bizonylatokat és az amerikai importellenőrzési rend­szer enyhítése óta a hongkongi hatóságok a kínai termékeket is ugyanolyan módon továbbítják az Egyesült Államokba, mint bármely egyéb Hongkongon ke­resztül reexportált termékeit. A tájékoztatás szerint szállítási ok­mányokat faipari termékekre, elefáhtcsontcikkekre, emberi hajra, festményekre, háziipari termékekre és hímzésekre állí­tottak ki Hongkongban. Emel­lett pedig egy amerikai export­import vállalat több Százezer dollár értékű üzletről tárgyal a Kínai Népköztársaság kereske­delmi szerveivel. Az amerikai üzletemberek kö­rében tagadhatatlanul mutat­kozik bizonyos lelkesedés a kí­nai piac feltárására — állapítja meg a Fareastern Economic Review legutóbbi száma. — A kínaiak műtrágya-, vegyi- és műanyaggyárak építésére ké­szülnek. Kína hírközlési és szál­lítási rendszerét amerikaiak gyártották annak idején, s ezek felújítására, új alkatrészekkel való ellátásra szorulnak. Kína a légi szállítás fejlesztését is ter­vezi. Emellett — folytatja a lap — az amerikai üzletemberek gabona, szójabab és növényi olaj rendeléseket is remélhet­nek. Kína 1969-ben 240 millió dollár értékű gabonát vásárolt — hangsúlyozza a lap. Kérdés viszont, hogy mit szállítanak a kínaiak. „Némi hi­ganyt, ezüstöt, bőrt, szőrmét, szőnyegeket, csemegéket a kína; vendéglőknek" Csak egy cikk­ből szállíthatnak számottevő mennyiséget, és ez a textil, márpedig a politikailag befo­lyásos amerikai textilipar aligha fogadja szívesen, ha az olcsó textíliák újabb forrását nyitják meg. Derűlátó becslések szerint az Egyesült Államokba irányuló kínai export 100—200 milliós szintet érhet el a következő évben — szögezi le a folyó­irat. De hozzáfűzi: más lesz a helyzet, ha az Egyesült Álla­mok hiteleket biztosít és eltekint a kiegyensúlyozott kereskede­lemtől. Egyébként Nixon bejelentésé­nek hírére ugrásszerűen emel­kedett az értékpapírok árfolya­ma a New York-i tőzsdén. Az ipari papírok Dow Jones-átlag- indexe már az első félórában több mint öt ponttal szökött fel az igen nagymérvű forgalom­ban. Jelentősen emelkedtek a papírok Londonban is, ahol a piac már előre számolt a Wall Street-i kurzusok javulásával, sőt egyes jelentések az arany drágulását ugyancsak a Nixon látogatás reakciójának tüntetik fel. A washingtoni közvélemény hivatalos visszhangja általában pozitív; a félhivatalos megnyi­latkozások azonban — főleg az Egyesült Államokkal szövet­séges ázsiai országok főváro­saiban — meglehetősen zava­rodottak. Japánban ehhez még az üzleti körök ingerültsége is járul; úgy érzik, az Egyesült Államok kereskedői meg fogják őkei előzni Kínában. Japánban nyomban terveket kezdtek szö­vögetni arra, hogy kormány szintű tárgyalásokba íognak Kínával, de az ország üzlet­emberei elmarasztalják a mi­niszterelnököt óvatoskodásáért, és méltatlankodnak, amiért az Egyesült Államok közvetlen tár­gyalásokat Kezdett Kínával, anélkül, hogy e'őbb Japánnal tanácskozott volna. A japán üz­letemberek, mondhatni „csoma­golnak”; nagy számban készü­lődnek Pekingbe a kereskedelmi lehetőségek feltárására Az ango^ belépés tétje a futurológus szemével A nagy angol gazdasági lap a The Economist a jövőbe, te­kintve felvázolja a nyugati ipari világ fejlődésének perspektíváit és értékeli azokat a nagy lehe­tőségeket, melyek az „Európá­hoz” való csatlakozás révén a brit ipar előtt megnyílnak. Rámutat arra, hogy Francia- ország első vétója idején, 1963- ban Anglia vezető műszaki vál­lalkozása a Rolls Royce volt. Az Európai Gazdasági Közös­ségbe való belépés meghiúsu­lása folytán ez a vállalat egy évtizeden át apró rendelésekből volt kénytelen magát fenntar­tani; amikor pedig egy való­ban nagy rendelést kapott, azt kénytelen volt előnytelen és kockázatos feltételekkel vállalni. Ha Anglia nem csatlakozik Európához, úgy egyetlen meg­maradó nagy komputergyára, valamint repülőgépgyártása, vegyipara és más vezető ipar­ágai minden bizonnyal a Rolls Royce sorsára jutnak, elvesztik vezető szerepüket és a közép­szerűség szintjére süllyednek le. Amerikában, Japánban és Nyugat-Európában ugyanis a következő két évtized folyamán a fejlődés élvonalában első­sorban a komputer-korszak tu­dományos vívmányain nyugvó iparágak, utánuk következő sor­rendben pedig a városépítő, valamint a városi települések rendszerét átalakító vállalatok fognak haladni. A gazdagabb országok szükségletei ugyanis már nem a fogyasztási javak tömeges termelésére fognak irányulni, hanem ehelyett az emberi környezetet kívánják mind esztétikai, mind pedig technikai szempontból a leg­tökéletesebben kialakítani. A régi ipari társadalom által ki nem használt és elhanyagolt földterületeken új kertvárosok fognak létesülni. Ebben a körben elsősorban a kormányok fogják kiadni a megrendeléseket a saját or­száguk, avagy államközösségük nagyvállalatai számára. Ha Anglia most a 290 milliós nyu­gat-európai piacon kívül marad, el fogja mulasztani ezt a nagy sánszot is, mint ahogyan a ko- lóbbit már elmulasztotta. A nagy országok gazdasági fejlődésének gyáripari korszaka végéhez közeledik. Az 1950-es és 1960-as években virágzott az európai kontinens gyáripara, éspedig részben azért, mert a déli országokból olcsó munka­erőt tudott magához vonzani. A most következő két évtizedben a gyáripar Délre fog áttelepül­ni, hogy az olcsóbb munkaerőt ott a helyszínen megtalálja. Az 1980-as évek vége felé a fo­gyasztási cikkek, csakúgy mint a gépkocsik és az egyéb hasz­nálati javak termelését a multi­nacionális vállalatok kaliforniai, japán és nyugat-európai köz­pontjaiban lévő ^computerek fogják irányítani. Ezek műhol­don keresztül adják majd meg az utasításokat a jelenlegi gyengén fejlett országokban működő gyártelepek kompute­reinek, amelyek ezen gyárak könyvelési es anyagbeszerzési rendszerét, valamint futószala­gokon való gyártási folyamatát irányítják és a helyi munká­sok betanításához szükséges oktatási programot továbbít­ják. Minden jel arra mutat, hogy ezek a tudományos vívmányok­ra alapozott nagy multinacio­nális vállalatok a három nem­szocialista szuperhatalom tár- sulatijog-rendszere alapján fog­nak működni. Ha Anglia most a nyugat-európai jogrendszeren kívül marad, úgy esetleg képes lesz arra, hogy Pakisztánnal vagy Algériával versenyezzen holmi csecsebecsék gyártásá­ban, amelyeket az euro-ameri- kai, avagy japán számítógépek fognak központilag irányítani; komoly szerepet azonban a világ ipari termelésében nem lesz képes betölteni. Az „Európához” való csatla­kozás ellenzőinek ezekre a nagy összefüggésekre kellene gondolniuk, ahelyett, hogy az új-zélandi sajtról, avagy a karib-tengeri cukorról beszél­nének — írja a The Economist. Miként a brit kormány parla­menti emlékirata mondja, nem í szabad, hogy az utókor a mai Angliát azzal a szemrehányás­sal illesse, hogy egyetlen nem­zedék életében feladta birodal­mi múltját és eljátszotta ipari jövőjét. összeállította: Miklósvári Zoltán — Panaszkodással, sóvárgás­sal nem lehet piacot teremteni. Konstruktív program kell, ipar­szerű termelés, lüktető tempó, precizitás, pontos kalkulációk és ebből meglátni, mit kell csi­nálni — mondotta dr. Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gaz­daság vezérigazgatója a Du­nántúli Naplónak adott interjú­jában. Dr. Burgert >nemrég tért haza hosszabb nyugat-európai útjá­ról, ahol a piaci viszonyokat, a legújabb termelési irányzatokat tanulmányozta. A magyar ba- romfipragrom elindítójától bok­sái látogatása során rövid át­tekintést kértünk a baromfi vi- láqpiac helyzetéről. Meg kell tanulni eladni — Az utóbbi tíz évben nyil­vánvalóvá vált — mondotta dr. Burgert Róbert —, hogy a ba­romfi-tenyésztésben még min­dig olyan tartalékok rejlenek, hogy minden két-három évben gyökeresen képes felújítani ön­magát. Ha partnereink azt csi­nálják, amit ajánlunk nekik, az árcsökkenés és a takarmány­árak növekedése ellenére töb­bet kereshetnek, mint bármikor. — Ev eleje óla nemcsak a to­jásárak csökkentek, de az áru­elhelyezés is egyre nehezebb. Gondok vannak a baromfihús értékesítésével is. — A broylernél tudomásul kell venni, hogy a hazai piac behatárolt. Hallatlan előnyünk viszont a nyugati országokkal szemben, hogy partnerünk a Szovjetunió. Óriási felvevőpiac! Erre az évre már eladtuk egész hús- és tojásfeleslegünket. A Szovjetunió jól fizet — takar­mánnyal, traktorral. Ha mi jól csináljuk, közgazdaságilag ma­gas színvonalon csináljuk, a szo­cialista piacon, s elsősorban itt vannak lehetőségeink. De a tő­kés piacokon is! Hazai tükör A magyar külkereskedelmi forgalom megoszlása 1971. 1—V. hó Millió deviza forintban Világrész és ország Behozatal Kivitel 1. EURÓPAI ORSZÁGOK 12 698,7 8 549,4 ebből: Albánia 24,3 9,9 Bulgária 258,9 127,8 Csehszlovákia 1 180,1 664,9 Jugoszlávia 237,6 243,3 Lengyelország 653,3 603,7 NDK 1 557,5 829,8 Románia 270,2 230,3 Szovjetunió 4 708,5 3 438,2 Közős piaci tagországok 2 065,0 1 405,1 ebből: Celgium — Luxemburg 162,6 72,6 Franciaország 317,9 101,2 Hollandia 210,4 125,3 NSZK 771,8 523,6 Olaszország 601,1 571,9 EFTA tagországok Finnországgal 1 545,2 883,7 Ausztria 549,1 259,5 Dánia 47,5 41,0 Nagy-Britannia 461,1 173,0 Norvégia 32,8 21,9 Portugália 0,5 0,2 Svájc (Liechtensteinnel) 274,5 267,4 Svédország 133,6 85,0 Finnország 45,1 35,2 Izland 1,0 0,5 Egyéb európai országok 198,1 112,7 Görögország 63,4 32,5 Törökország 91,9 41,0 Spanyolország 36,5 25,0 Egyéb országok és kikötök 6,3 14,2 II. ÁZSIÁI ORSZÁGOK 403,1 479,9 ebből: Ceylon 1,8 1,8 Ciprus 2,0 1,7 India 86,4 70,4 Indonézia 0,8 2,6 Irak 4,4 37,5 Irán w 46,0 1971. I-V. hé Világrész és ország Izrael Japán Kínai Népköztársaság Koreai Népi Demokratikus Közt. Kuwait Libanon Mongólia Pakisztán Szíria Vietnami Demokratikus Közt. III. AFRIKAI ORSZÁGOK ebből: EAK (Egyiptom) Algéria Líbia Marokkó Nigéria Szudán Tunézia IV. AMERIKAI ORSZÁGOK ebből: USA Kanada Argentina Brazília Ecuador Kolumbia Kuba Mexikó Peru Uruguay V. AUSZTRÁLIA ÉS OCEANIA ebből: Ausztrália ÖSSZESEN Előkalkulált fuvarköltség A FORGALOM ÉRTÉKE MAGYAR HATARPARITASON Millió deviza forintban Behozatal 13,é 86,2 55.3 17,0 23.4 14.5 24,8 20.6 10,4 1*6,4 74.6 18,9 11.7 7,7 33,4 572,4 263,0 52.7 32.0 62.5 27.6 21.1 77.2 4,0 23.8 1.5 14.3 13,1 13 884,9 257,3 14 142,2 Kivitel 9,3 19,7 89.9 9,2 11.3 34.1 23.1 21.3 34.9 56.9 160,0 76,5 0,3 23.8 2,2 2.5 18,2 11.9 136.4 43,3 32.2 11.3 4.8 3.8 5.5 26.4 2,0 1.2 0,4 7.5 ó»9 9 333,2 121.5 9 211,7 — Ami a tojást illeti, a hiány- gazdálkodás éveiben megszok­tuk, hogy annyit kapunk a to­jásért, amennyit kértünk. Most nehéz hozzászokni, hogy nem száz, hanem 50 százalékos ár­réssel dolgozunk. Úgy kell ter­melnünk, hogy kisebb árréssel is érdemes legyen tojást elő­állítani, s természetesen meg kell tanulnunk eladni. Két dol­got mindenesetre lássunk tisz­tán. Ma végre annyi tojás van, amennyit néhány éve csak óhaj­tani mertünk. Ez azt mutatja, a mai támogatási körülmények, a mostani agrárpolitika lehetősé­get ad, hogy más területeken is felszámoljuk a hiányt — hosz- szú távra is. A másik: nem sza­bad az átmenettől megijedni. Ha közben nehézségek támad­nak, ne vonjunk le végkövet­keztetéseket. Merjünk kijavítani és végigvinni! Szembe kell néz­nünk azzal, hogy a hiánygaz­dálkodás után az eladással lesz gond. Még egyszer mondom, meg kell tanulni eladni. Technika és koncentráció — Ismeretes, hogy például ez NSZK-ban ugyanezek a problé­mák jelentkeztek. Milyen új tö­rekvésekkel találkozott off? Mire számíthatunk? — Minden nagy krízisre jel­lemző, hogy valami újat hoz. Hogy ez mit fog hozni, nehéz megítélni. Bizonyos csírákat le­het már látni, amire már rizikót is szabad vállalni. Az egyik a technika. Minden baromfi ket­recbe kerül. A tojó, a nevelő, a broyler. A mai technika any- nyira elavult a legújabb rend­szerekkel szemben, mint tíz éve, amikor arról volt szó: szaladgál­jon-e a tyúk vagy bezárjuk ab­laktalan istállóba? Most nem annyira istálló építésére van szükség, hanem mindenekelőtt a ketreces, battériás tartást ke{!^ bevezetni. Ez pénzigényes. Lát­tam üzemet, ahol teljesen gé­pesítve volt a tojás leszedés, az osztályozás, a csomagolás. Há­rom istállót futószalaggal össze­kapcsoltak és összehangoltak. Minden istállóban 60 000 tyúk volt és ezekhez egyetlen ember. A másik szembetűnő tendencia a koncentráció. A koncentráció következtében a viszonylag ala­csony abszolút jövedelem nagy lesz. Nyugat-Európában min­den értelmes ember előtt vilá­gos, hogy a koncentráció objek­tív folyamat, amit a magántu­lajdon sem tud feltartóztatni. Versenyben a világ legnagyobb piacáért — Bábolnát most milyen köz­vetlen célok foglalkoztatják? — Mi most állunk át a saját tenyésztésre. Szeretnénk a világ három-négy legnagyobb te­nyésztője közé kerülni. Tárgyal­tunk Franciaországgal. 43 ezer szülőpárt vásároltak tőlünk. A világ legnagyobb piacáért aka­runk versenyezni, a legnagyobb cégekkel tudunk konkurrálni. Magában az NSZK-ban fehér­héjú tojással fogunk versenyez­ni. Ezt éz év végére elérjük. Ma ott tartunk, hogy Lohmannék a mi tenyészanyagunkat vásárol­ják egy Prága melletti telepről és Lohmann csibe gyanánt ad­ják tovább. Nyugat-Németor- szágban a mi Tetra B broyle- rünket árusítják Lohmannként Tenyészetünkben feltétlen bí­zunk. Olyan nagy szelekciós és technikai bázist építettünk fel, amely most már hozza, amit vártunk tőle — mondotta inter­júnk végén dr. Burgert Róbert. GYENGEÁRAMÚ műszerészeket felveszünk. MEGYESZER VALLALAT Pécs, Lyceum u. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom