Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-27 / 175. szám

mi. Július 27. DUNANTŰL! NAPLÓ 3 EMG-hátraarc W A számítógép légkondicionált terme csupasz és süket * jr Mikor lesz a DEDASZ-nak komputere? Lelkesedés, kiábrándulás, pá­nik, a felelősök felkutatása, az ártatlanok megbüntetése, a részt nem vevők kitüntetése. íme, egy magyar számítógép beikta­tásának fázisai. Dél-Dunántúl második kom­puterének már dolgoznia kel­lene. Minden készen. Az „ész- gép" palotája áll. A DÉDASZ felépítette és berendezte pécsi adatfeldolgozó központját. Át­szervezte és ide csoportosította ügyvitelét, felvett és kiképzett egy csomó szakembert. Mór csattognak a kártya-lyukasztó gépek, s a számítógépes szak­emberek nap mint nap azt te­szik, mint amit akkor tennének, ha minden rendben lenne. Vagyis vaktölténnyel gyakorla­toznak. Minden együtt van, csak éppen elektronikus számítógép nincs. A komputer légkondicio­nált terme csupasz és süket. Egy fénykép Az egészben a legfurcsább az o magabiztos megnyilatkozás, amely az újságolvasót alaposan megtévesztheti. Egy fénykép. Még az év elején jelent meg a magyar lapokban. A kép feke- tén-fehéren hírül adja, hogy az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában sorozatban gyártják az első magyar, EMG—830 tí­pusú, közepes teljesítményű, második generációs családba tartozó számítógépeket. A soro­zatban eddig 11 berendezés ké­szült, többek között a Meteoro­lógiai Intézet, a Gagarin Hő­erőmű és a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat részé­re. Tehát elkészült. így informál­ták fél évvel ezelőtt a riportert az EMG-ben. Ezzel szemben a nagy helyzet az, hogy a gyár nem szállított a DÉDÁSZ-nak semmiféle EMG—830-ast, az egész komputerügy holtpontra jutott. Az előzmények a felkészülés lelkesedési korszakába vezetnek vissza. Minthogy a komputere­ket a világpiacon, akárcsak az almát vagy a naracsot, adják- veszik, a DÉDASZ is annak rend­je módja szerint megrendelte komputerét az EMG-nél. A kö­zepes teljesítményű, második generációs gép szállítási határ­idejét illetően 1970 nyarában egyeztek meg. A magyar számí­tógépgyártás akkori szárnybon­togatása sikerrel kecsegtetett. Támogatására kormányszintű ígéretek hangzottak el. A DÉ- DÁSZ tehát megkezdte a felké­szülést és nyugodtan várta kom­puterét. Az EMG azonban el­számította magát. Üj határidő­ben kellett megegyezniük. Ez már őszre szólt. A DÉDASZ bejáratos volt a gyárba, szakemberei állandóan a helyszínen tartózkodtak. Kezd­ték tapasztalni, nem halad elő­re a gyártás. A szokásos sirán­kozásoknak vélt magyarázatok eleinte némileg megnyugtatták őket, mégis, kétkedni kezdtek és elővették a szerződést. A meg­rendelés szövege egy-két gépelt oldalnál nem szokott hosszabb lenni, ők mégis arra kérték az EMG-t, részletezzék és pontosít­sák az eredeti megállapodás szövegét. Ez meg is történt. Szállítani azonban az őszi ha­táridőre sem szállítottak. Az újabb póthatáridő: 1971. már­cius 31. Most már abban is megegyeztek, hogy mi lesz a ké­sés ára. Azonban minden jel arra mutatott, hogy ezt a szállí­tási határidőt sem tudják tar­tani. Teltek-múltak a hetek, mind teljesebb lett a pécsiek kiábrándulása. Aztán március 26-án, öt nappal az újabb pót­határidő előtt a DÉDÁSZ-nak fel kellett hajtania a szinültig telt keserű poharat. Az EMG bejelentette, a szerződést kép­telen teljesíteni, még csak újabb határidőt sem tud adni. Az EMG hátra arcot csinált. Ki hitte volna? A kiábrándulás utáni hóna­pok a DÉDÁSZ-nál információ- szerzéssel teltek el. Két évvel ezelőtt nem láttak tisztán — ki hitte volna, hogy egy komputer beszerzés előtt először kétkedni kell és utána rendelni — most három hónap alatt mozaikok­ból összerakták az EMG-hátra arc hátterét. A KGST-országok eleinte külön-külön kezdték el számítógépeik kifejlesztését. Időközben úgy döntöttek, nem érdemes külön-külön, össze kell fogni és szorosan együttműköd­ni a számítógép-gyártásban. Kö­zös fejlesztési programot dol­goztak ki és úgy határoztak, számítógépeiknek egységes rendszert kell alkotniuk, azaz a szocialista országok elektroni­kus számítógépei egymással kompatibilisek lesznek. Meg­egyeztek abban is, melyik or­szág milyen teljesítményű — R—10-es, R—20-as stb. — kom­putert gyárt. Az EMG-től ekkor megvonták a támogatást. Nem volt értelme támogatni két különböző rend­szert, az EMG—830 ugyanis nem kompatibilis a KGST-gyárt- mányokkal. Közben létrehozták — a külföldi, francia segítséget maga mögött tudó — Videoton Rt-t. Ez vállalta a KGST orszá­gaiban fejlesztés alatt álló szá­mítógépekkel kompatibilis R— 10-es magyar komputer gyártá­sát. Jelenleg a fejlesztés félide­jében tartanak, az első R—10-es 1973—74-re készül el. Ez tehát a háttér. Egy terjedelmes feljegyzés Nos, miután meghiúsult a szerződés az EMG és a DÉDASZ között, a DÉDASZ terjedelmes feljegyzést küldött az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság­nak. Hosszasan ecsetelték hely­zetüket, leírták a huzavonát, az ámítást. Válaszként három meg­oldást javasoltak. A DÉDASZ mindhármat visszautasította. Félmegoldások, egyik út sem járható számukra. Arra a ja­vaslatra, hogy egy francia szá­mítógépet állítsanak be, maga a cég tiltakozott, az ő gépe a kérdéses munkára nem alkal­mas. Ezekután a DÉDASZ meg­bízta a Számítástechnikai Koor­dinációs Bizottságot, készítse­nek tanulmányt, szerintük mi most a teendő? A tanulmány máig sem készült el. Óvatosak talán, s azt várják, hogy először az OMFB mondja ki az á-t vagy a bé-t? Közben a DÉDASZ ajánlat- tételre ;kérte fel a szocialista és a tőkés országokat. Jelentkezett az NDK, tárgyaltak a minsz­kiekkel és több ajánlat futott be a tőkés országokból. A DÉDÁSZ- nak az amerikai IBM számító­gépe felelne meg leginkább. Ez persze dollár kérdése, nem a DÉDÁSZ-tól függ. Egy-egy kom­puter egyébként 400 ezer dol­lár körüli összegbe kerül, bár talán valamit le lehet alkudni ebből. — Egy éve, ha valaki azt mondja, így áll a magyar szá- mítógp p-gyártás, akkor most dolgozna a gépünk — mondja Szabó Antal, a DÉDASZ igaz­gatóhelyettese. — Tárgyalások, értetlenség, bizalmatlanság, fe­lesleges feljegyzések. Mennyi energia ment veszendőbe! Minden rendben?! Lelkesedés ... felkészülés. Pé­csett minden rendben van. Szá­mítógép azonban nincs. Az EMG visszavonult, a gyártást átvette a Videoton Rt. Ez most sovány vigasz a DÉDASZ-nak. Ö nyelje le azt, hogy az EMG nem kellő időben mérte fel — vagy nem időben tájékoztatták? — pénz­ügyi helyzetének változását és ennek hatásait a fejlesztésre? Számítógép-gyártásunk gyer­mekcipőben jár, sok kezdeti ne­hézséggel kell megküzdenie. Tudjuk, szurkolunk is, simán si­kerüljön a start. Hiszen a fejlett tőkés országok is valahogy így kezdték. De miért osztozzon a vajúdás fájdalmaiban a DE- DÁSZ? Legfőképpen az a kér­dés most: kitől kapja meg és mikor állíthatja be számítógépét a Dél-Dunántúli Áramszolgál­tató Vállalat? Miklósvári Zoltán Tizenhatszor fúrták meg a hegyet Látogatás az abaligeti alagút tervezőinél A vasutasok precíz emberek. Még annak is nyomát leli az ember, ami százesztendős. A hajdani törzskönyv árulkodik: százéves elképzelésekről, műszaki megoldásokról. Magyarország nem az alagutak országa. S ami épült, már kimustrált öiegúr valamennyi. A századforduló után már nem fúrtak hegyet a lokomotívoknak ... A kimustrált öregurak között is akad azért egészséges. De van, amelyik megrokkant, dolgozik benne a baj. Átázik, maliik, tetejéről darabokban esik a flaszter a masiniszta fejére... Majdnem ez történt a kétszáz méter és ötven centiméter hosszú abaligeti alagút- ban úgy nyolc évvel ezelőtt. Széchenyi rakpart 8. MÁV Tervező Intézet. A közhasznú latban csak így: MÁVTI. A ti­zenkettes osztályt kell keresnem, amelynek vezetője Spkoray Bá­lint, s ahol Lesz Károly vezeté­sével dolgozik az a tervezőcso­port, amely a Godisa—Szent- lőrinc közötti vasútvonal re­konstrukcióját tervezte. Alag- utastul, mindenestül. — Nyolc éve, hogy megvizs­gálták az öreg alagutat és való­ban betegnek bizonyult. A vizs­gálat egyértelműen bizonyította: a baj akut, valamit tenni kell. Hozzánk 1964-ben érkezett az orvoslásra irányuló első elkép­zelés: a Pécsi Igazgatóság meg­rendelte a régi alagút felújí­tását. Ez tízmillióba került vol­na. A terápia azonban megre­kedt. Újabb szövődmények fe­nyegettek: a felújítás nem gaz­daságos. Mi lesz húsz év múl­va? — Közbejátszottak a közleke­déspolitika elképzelései. A Die­sel-program, később a villamo­sítás. Aztán a két viadukt... A biatorbágyihoz hasonlók, ta­lán tíz évük van még hátra. A pálya százéves, az emelkedési viszonyok rendkívül kedvezőtle­nek: Godisa és Abaliget kö­zött a megengedett sebesség ötven kilométer óránként. Ez már a mai követelményeknek sem felel meg ... így született meg aztán az egész szakasz rekonstrukciójának gondolata. Izgalmas munka következett. Nyomozás a térképen: hol le­gyen az új nyomvonal? Ház' tervpályázatot írtak ki, tizenhat vasúti pályatervező mérnök vett részt. Kiderült, hogy a térké­pek régiek, nem pontosak, sok­helyütt módosítani kellett már kész terveket emiatt. S végül, a „házibajnokságra" beérkezett pályaművek okos gondolataiból, a szerzett valamennyi tapaszta­latból egésszé állt össze a ta­nulmányterv, amelyet Lesz Ká­roly és nyolc tagú kollektíva ké­szített A belső szobába tervezőasz­talok között visz az út. Festői rendetlenség, „tervezői miliő". A falon hatalmas levelezőlap­mozaik, saját gyűjtés... Itt dolgozik a csoportvezető Lesz Károlyon kívül Gazdag László mérnök, aki ebből a munkából sokat vállalt, Lakatos Imre technikus, Kévéi István mérnök, Pady Gézáné és Kiss Mihályné szerkesztők, Kovács Béláné műszaki rajzoló, Fel- szeghy Csaba mérnök és Jávor Nándor technikus. Kilencszeres szocialista brigád névsora ez. Fiatalok, de akad köztük olyan is, aki harmincöt éve szolgálja a vasutat. A len­dület azonban egyforma. Nyol­cán vesznek körül, az asztalon az új pálya tervrajza., Egymás­nak adják a szót. — Itt épül a másik alagút, Abaliget és Bükkösd között — magyaráz egyikük. — Ennél már nem lesz annyi probléma, mint a mostani­nál ... Itt szikid van, nem la­tyak ... * Tizenhatszor fúrták meg a hegyet, mielőtt hozzákezdtek volna. A fúrások nem adtak egyértelmű eredményt, a ta­lajvízszint magas volt: elhang­zott nem is egyszer, hogy nem lehet megépíteni az alagutat. A kutatótáró építésével minden­ki egyetértett, hiszen az in situ végzett talajvizsgálatok sokat jelentettek tervezőknek, építők­nek egyaránt. Végül megszüle­tett a műszaki megoldás, a szi­várgó építése az alagút hossz- tengelyében. A világon tolón ez az egyetlen ilyen alagút, a szakirodalom legalábbis nem tesz hasonlóról említést. Egy szépen kötött könyvet tesznek elém: „Szocialista szer­ződés az abaligeti alagút épí­tésének határidő előtti befeje­zése érdekében” a címe. Az aláírók: MÁVTI, KPM Vasúti Főosztály 6. Szakosztálya, MÁV Pécsi Igazgatóság, Bányászati Aknamélyítő Vállalat. Az alagút jövő év november 7-re elkészül. Egy másik szépen kötött könyv: napló. Novnad Hilmi é* George Ibri a múlt év májusá­ban jártak az alagútban. Szír vasúti mérnökök, akik tapaszta­latokat gyűjteni jöttek Lesz Ká- rolyékhoz . . . Náluk, Szíriában sok a talajvíz-probléma. A há­lálkodó sorok magukért beszél­nek. •St Széchenyi rakpart 8. - ide járnak reggelenként dolgozni, itt görnyedtek sok estén a rajz­asztal fölé ők kilencen, a ter­vezők. Szemben a budai Vár, a Nap mögötte fénylik — délután négy óra, búcsúzom tőlük. Készülődnek. Vasutasnapkor jártam ott, négykor kezdődik az ünnepély. K. P. W Érdemes Budapestre jönnie, mert nagy élménye lesz. Európa egyik legszebb produkciója A KISSTADIONBAN augusztus 11-töl 22-ig. NSZK-beli nagy, látványos, zenés, énekes revH-opereff a jégen s MASKE IN BLAU (A KÉK ÁLARCOS HÖLGY) Világsztárokkal a főszerepekben. Tekintettel az óriási érdeklődésre, már most rendelje meg jegyét a helyi Cooptourist, Volán vagy az IBUSZ Idegen- forgalmi Irodákban. Központi jegyelosztó: M a c i v a. Jegyiroda: Bp. VI., Népköztársaság útja 61. Kutak víz nélkül Kútásó munka nélkül Azt mondják, a szőrős em­berek gazdagok. Akkor ő nem panaszkodhat. Karja egész fe­kete, az ingnyakból kikandi­kálnak az őszes „pulóver" szá­lai. Egy lakonikus hangú, egy- hasábos hirdetés nyomán in­dultam el: Kútásó munkát vál­lalok, Sorger József, Pécs, III., Körösi Cs. S. u. 6/B. Azt hitte, kutat ósatnék. Igaz, meg is kérdeztem, mi a teendő akkor, ha születésnapomra egy kút- tal akarom meglepni magam? „Hát kérem . . .” de mielőtt belefogott volna, mutatóujját felemelte és azt mondta, „elő­ször is nem mindegy, hogy hol kell ásni". Áprilisban kapta meg az en­gedélyt, három munkája volt. Egy mélyítés, két tisztítás. Ne­vezetes munkák: Donátus, Ma- kárhegy, Nagy-Daindol — mindhárom kutat sziklába fa­ragták, s egyikben sincs víz. A háromláb a káva fölé ter­peszkedik. A karabinerre ráte­szik az ülőkét, s máris tizen­két méteres mélység felett le­begek. Odalent véső csattog, öt méterig szép vörös téglák körben, de lejjebb már szür­ke, az aljában pedig vörös szikla... Valami nedv csurog, de víz, az nincs. (A kútásó, az tudta. Megmondta, nem lesz víz. Hacsak az eső nőm tölti meg. Ért hozzá: szakképzett fúrómester, elvégezte a bánya­ipari technikumot is.) Leérek. Udvarias üdvözlés: egy overallos, micisapkás urat találok, vésővel, kalapáccsal. Amolyan szomszédnak való jó cselekedetből mélyíti a kutat. — A háziak már idősek, nem bírnák. De vizet szeretné­nek. — És lesz? Széttárja a karját, felnéz a kis, kerek égboltra. Akár Szent László a templomfreskókon. Tomi is itt van, kisebbik fia, az adjutáns. Diósviszlón, a marhaistállónál kellett volna új kutat csinálni. A régi nem győzte vízzel eddig se, a téesz meg több tehenet szeretne, örült a munkalehetőségnek, aztán abbamaradt a dolog. Megnézzük az öreg kutat: tele van. Mint egy Serlock Holmes, legyint. — Ügy hordják bele a vi­zet... Ezt aztán az elnök is igazol­ja később. Üj kút? nem kell már, örül mindenki. A tanács hozzájárult, hogy használhat­ják a harminckét éve fúrt ar­tézi kutat. Megoldódott tehát a vízkérdés, ihatnak a tehenek. A kútásás falusi mesterség. Kérdem tőle, merrefelé szüle­tett? — A Tripoliszban, Angyal­földön. Ott ugyan nem kellett kutat ásni. Hogyan lett hát fúrómes­ter, technikus, kútósó? Különös a könyvek sorsa, mondja a ró­mai közmondás, de még külö­nösebb az emberi sors. Talál­koztam már toronygomb-ara- nyozóvaí is, akitől azt kérdez­tem: gondolta volna-e, hogy ilyen mesterségre adja magát? Csak ingatta a fejét és csen­desen megjegyezte: „meg is vertem volna, aki ezt jósol­ja .. A kútásó Budapesten kezd­te, a Talajfúró Nemzeti Válla­latnál. Nomád élet volt. Fúró­mester lett, s aztán eljött az Uránhoz. Itt levelezte a techni­kumot, s most... — Most kútásó? — Csak mellékfoglalkozás­ban. — Hol dolgozik? — A himesházi termelőszö­vetkezet talajmechanikai fú­rócsoportjának vagyok a bri­gádvezetője. Hirtelen az az érzésem, hogy a Talajfúró Nemzeti Vállalat baromfikombináttá szervező­dött. — Pénz? Eltűnődik. — Megvon. Azt mondják, a szőrős em­berek gazdagok. Nevetett: „gazdag vagyok, szőrben” mondta. A gazdag emberek nem ebben az utcában lak­nak, azok egy emelettel fel­jebb. Gazdagság? A Körösi Csorna Sándor utcai CS-lakás- ba most kötnek be egy fürdő­kádat. Eddig nem volt. Kocsi? Nincs. Motor? Nincs. Víkend- ház, telek? Az igen, az van. Cserkút alatt, egy kis szőlőcs- ke. Kissé csüggesztő a dolog. Óvatosan nézegetem: szőrö­sebb, mint én. De apám ne­kem azt mondta: gazdag le­szel ... Maszek kútásó. — S ez a kisipar hoz-e va­lamit? — Nincs munka. Ha írni akar, azt a címet adja: kutak víz nélkül, kútásó munka nél­kül. Sokba kerül, az igaz, mé­tere hatszáz forint. Néha több is. Pár ezret azért meg lehet vele keresni egy évben. Tisztí­tás, ilyesmi. Látja, reklámot is csapok magamnak. Talán így majd jönnek. Üjmecsekalján, a házuk előtt vallatóra fogom az adju­tánst. — Kútósó leszel? Határozottan tiltakozik. — Én fogász. Habent sua fata hominis . .. Ezt a kijelentést tőle is szá- monkérik majd évek múlva . .. Kampis Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom