Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

1*71. föffus 23. DUNÄNTOU NAPLÓ I 7 1/ Balett Pécs híres püspökéről Eck Imre készülő Janus Pannonius-balettjéről Közeledik Janus Pannonius halálá­nak 500. évfordulója. Az eseményt a nagy magyor humanista költő haj­dani székvárosa, Pécs méltóképp ké­szül megünnepelni, s erre bizottság is alakult. Ennek keretében a város tanács megbízást adott Eck Imre ko­reográfusnak, a Pécsi Balett művésze­ti vezetőjének egy balett megalkotá­sára, amelyet jövő év március 27-ér,, az évforduló napján mutat be a szín­ház. KÉP A KÖLTŐRŐL — Milyen elképzelésekkel készül Eck Imre a Janus Pannonius-balett megalkotására? - ezzel a kérdéssel kerestük fel a Pécsi Balett neves ko­reográfusát. Az első, rendkívül érde­kes kérdés mindenesetre az, vajon mi­lyen kép alakult ki Eck Imrében Janus Pannoniusról, a költőről, a leendő mű főhőséről? — Vajon keserű felismerés, tehetet­len partaszkodás, vagy eltökélt válla­lás a következő két sor: „Szítja, vagy altja a lángelmét a hely, érzik a versen. Benne a dalban az ég, amely alatt született” Nekem mindenesetre tömör összefoglalása e két sor mind­annak, ami a kö4tó sorsában számom­ra Izgalmas. Hiszen célom a költő felidézése, s egy életsors és egy költői pálya társadalmilag determinált bel­ső ellentmondásainak kifürkészése. Mennyire igazíthatnak útba Janus Pannoni üst illetően a versei? Mivel engem nem elsősorban az életrajzi elemek feltárása, hanem inkább a művész belső világának megismerése szem frontjából érdekelnek, a versek, hiszem, hogy minden versnek valóság- értéke vanl Valóság-erejű minden költemény hatása a közönségre (első­sorban.a mai olvasókra gondolok itt), s azonkívül, úgy gondolom, valóság- erejű minden alkotás a művész gon­dolatainak, képzelet- és álomvilógá- nak, azaz belső, színpadra is kivetít­hető művészi világnak jellemzésében. Janus Pannonius kiváló ferraroi isko­lában nevelkedik, csipkelődő társai közt éveken át vállalja a „hegyen­túli, barbár” származását Fölényes szellemi képességei révén nagyszerű­en állja a versenyt olyan partnerek között akik hagyományosan, szinte szokásként birtokolják a műveltsé­get Első tesz köztük, ünnepelt ked­venc. Tehetsége minden ajtót meg­nyit előtte. Könnyedén elérhetné, hogy valamelyik olasz udvar ékessége, hí­res költője legyen. És akkor, egyetem' tanulmányai befejeztével, 2? éves ko­rában hazajön. „Barbárnak” — ma­gyarnak. ő, első európai színvona­lon képzett, a korabeli műveltségesz­mény szerint is valódi humanistánk magyarsága vállalásával, hazatérésé­vel azt vállalja, hogy - egyedü' lesz. Vállalja a hiányát annak a szellem: közösségnek, amelynek fontosságára tizenegy éven át nevelték. És vállal­ja, hogy egymaga teremtsen élő mű­vészetet hazájában. Akkoriban Ital'a fejlődése már lehetővé tette az értel­miségi réteg funkciánális és életfor­mabeli specializálódását — Magya-- országé még nem. Nálunk a humanis­ta műveltség az államférfiak eszköze, működésük részterülete — Janus Pan­nonius, a költő Magyarországon te­hát, életformáját tekintve, államférfi lesz. — A születendő mű számáré bizo­nyára nem közömbös, milyennek ér­zi Eck Imre Janus Pannonius költé­szetét. ÖRÖK KÖLTŐI ÉRTÉK — Janus Pannonius műveltsége fö­lényével, büszke öntudattal illeszkedő az ország első főurainak sorába. Élete bővelkedik az ábrázolás számára iz­galmas eseményekben: nagy vadá­szatok, paraszti búcsújárások, díszes fogadások, - csupa mozgalmas, ke­mény, rusztikus magyar jelenet és ott vannak a zártabb, bensősége­sebb elemek, mint az anyja ha'álán érzett fájdalom, vagy Galeotto Mar- zio iránti barátságának megfogalma­zása. Életének ellentétei, a végletek is inspirálják a költőt: mondjuk, az 1465-ös itáliai kővetjárás ezerszínű mozgalmassága, s mindjárt utána a nagy betegség, fájó magány itthon. Nincs kegyetlenebb dolog a közön- ségtelen művészet meddőségénél. S nincs tiszteletreméltóbb, mint a ma­kacs hivatástudat, amellyel Janus Pan­nonius mégis ír. Közönség nélkül, értő barátok nélkül. Tudja, hogy másutt jobban hatna, mégis Itteni, itt aktuális, Magyarországra jellemző dolgokról ír. Költészete európai szín­vonalú. S talán több is. Verseit he­lyenként sajátos líra hajtja át, amely ma is megfogja az olvasót Az őszinte önkifejezés költői többlet az átlagos humanista alkotásokhoz képest Ja­nus Pannonius itt hozott létre egye­dit és rendkívülit: örök költői érté­ket I Talán nem tévedek, ha ennek okát éppen költőtársaitól elütő élet­helyzetének, valamint a nevelő kö'- nyezettől, s egyúttal a merev költői szabályoktól való elszakadásának tu­lajdonítom. — A készülő balett szempontjából milyen csomópontokat talál legjelen­tősebbeknek, legizgalmasabbaknak a költő életében? — Janus Pannonius életében két főszereplője van a személyes kapcso­latoknak: Vitéz János és Mátyás ki­rály. Ugyanazok, okik az őt körülve­vő társadalomnak is „főszereplői’-. Janus Pannonius és Vitéz János - két nemzedéki — a gyermek Janus tanít­tatásának kezdetétől halálukig egyet­értésben, szellemi és érdekközösség­ben, kölcsönös nagyrabecsülésben, közös célkitűzések jegyében tevékeny­kedtek. Janusnak a királlyal való kon­taktusa pedig rendkívül izgalmasan változik, a költő bizalmasból, feltétlen hűségű alattvalóból és barátból lesz, hosszú évek múlva, lázadóvá. Az 1471-*s összeesküvés a király uralko­dásának egészét tekintve csak kelle­metlen, bár mesterien megoldott epi­zód, Janus Pannonius és Vitéz János számára végzetes sorsforduló. Abban a korban az összeesküvések szinte gyakorlatnak számítanak, a főurak szervezkednek a király ellen, majd megvásároltatják hűségüket. Az a két férfi azonban, aki töretlen hűség után, meggyőződésből, elvi ellentét­ből fordul a király ellen, életével fi­zetett... Halálukkal mégvalami vé­get ért Annak kísérlete, hogy Janus Pannonius, az első fecske, „nyarat csináljon". A költő, nagybátyjával együtt, több fiatalt támogatott, hogy azok olasz iskolákban tanuljanak, s hogy a következő generáció tagjaiból többen lehessenek értői, utódai. Most ez a kör is szétesett. A humanista kö­zeg majd még később jön létre Mátyás udvarában. — Végül hadd halljunk valamit a konkrét tervekről. Milyen lesz a ter­vezett balett, mit tudhatunk meg róla már most? AZ IRÖ ÉS A ZENESZERZŐ — Elfogadtam a megbízást, hogy Janus Pannoniusról balettet készítsek. Most, amikor érdeklődnek róla, kissé zavarban vagyok: mit mondhatnék több mint fél évvel a bemutató előtt egy egész estét betöltő darab még ezután kialakuló világáról? Am tulaj donképpen meg kell köszönnöm a kérdést: bizonyos összegezésre adott alkalmat azzal, hogy beszélhettem az előtanulmányok benyomásairól. Ezek az érlelődő gondolatok persze ko­rántsem azonosak a balettel, inkább csak elképzelések, elmélkedések a létrehozó folyamat mai stádiumában. Az előkészületekről azonban még any- nyit el kell mondanom: zeneszerző­nek Farkas Ferencet szeretnénk meg­nyerni, a kor zenéjének legkiválóbb ismerőjét Fekértük, s nagy öröm len­ne számunkra, ha vállalná. Elképze­lésem szerint a darabban szöveges részek b lesznek. Ezek megírására Gyárfás MiWós írót kértük fel, a szín­padi dramaturgia elsőrangú elméleti és gyakorlati szakemberét H. E. Összevont szám, több széppróza Jegyzet a Jelenkorról Ismeretlen Ferenczy-levél. A balatonlellei művelődési házban ■ közelmúltban megnyílt XX. századi magyar mesterek című kiállításon — •melynek egy részét a télen Pécsett is bemutatta a kaposvári múzeum —, CMrényen meghúzódik egy olajkép: Ferenczy Károly Nagybányai geszte- myefák című festménye. Mindeddig égy tudták, a művész nagybányai korszakában keletkezett több közis­mert gesztenyés képe vázlatainak agyike ez —, különösebb jelentősége eine*. Nemrégen derült ki ez ellen­kezője. Néhány hete • lellef képek rende­zése közben Kovács József, a múzeum restaurátora • festmény hátoldalán egy papírlapra bukkant. A megsár­gult „Nemzeti Szalon Művészeti Egye­sület” fejlécű levélpapíron egy eddig Ismeretlen Ferenczy-levél szálkás so­rait olvashatta nem kis meglepetéssel. A levél évszámát egy kisebb szakadás eltüntette. Annyit tudunk, hogy 1907 után íródott (akkor építették a Nemzeti Szálán kiállítási helyiségeit), feltehe­tően a huszas évek elején. A szaka­dás mellett láthatóan: nov. 4-én. A címzett: Rlppl-Rónal József. Szövege: „Édes Józsii Légy szives küldesd lel azt a gesztenyela-vázlatot, amely bir­tokodban van, a Nemzeti Szalonból Válaszolj kérlek, hogy tudjam, meg­kaptad ezt a levelet, ölel barátod: Ferenczy Károly.“ Rippl-Rónai hamarosan Intézke­dett, erre vall a levél aljára rótt föl­jegyzése: „El lett küldve. De leli lett ajánlva eladásra másik helyett Jós­ka." A festmény, miután Ismét vissza­került Kaposvárra, több, mint fél év­századon át raktárban porosodott. Kiállításon azóta még nem szerepelt Történetéről a levél fölfedezőjétől. Ko­vács Józseftől érdeklődtünk: — A kép a nagy mester fivérének, Rippl-Rónai Ödönnek a magángyűj­teményéből való. Ödön amatőr mű­gyűjtő volt Kaposváron élt, MÁV tiszt­viselőként ment nyugdíjba. Rippl-Ró­nai baráti körének hatására kezdett gyűjteni. Több, mint kétezer darabos teljes anyagét (néprajzi, népművészeti, ipar- és képzőművészeti anyagot) ha­lála előtt, éppen most 50 esztendeje örökhagyó szerződéssel átadta a So­mogy vármegyei Múzeumi Egyesület­nek. Az anyag ömlesztve raktári he­lyiségekbe került Részleges feldolgo­zását már a harmincas években meg­kezdte Kunffy Lajos festőművész; a válogatást selejtezést véglegesen 1952-ben fővárosi szakemberek vé­gezték el. A megmaradt törzsanyag: 97Ó %redeti kép, 56 szobor, 13 dom­bormű, 7 fegyver, 100 népművészeti faragás és hímzés és csaknem 770 egyéb okmány, érem és hasonló mű­tárgy. Ebből • csaknem ezer fest­ményből került elő Ferenczy Károly gesztenyése is. — Vajon hogyan maradt ez a te­véi a kép hátulján? A kérdésre dr. Draveczky Balázs muzeológus, a kaposvári múzeum he­lyettes igazgatója válaszolt: — A századforduló táján divat volt ezekhez a művekhez — a jobb meg­ismerés érdekében — különböző anya­gokat jegyzeteket leveleket hozzáil­leszteni. Nem kis mértékben az utókor­ra való tekintettel. így maradt fenn Rippl-Rónai József gondoskodásából ez 0 levél is. — Kaposvárott hagyományoson min­den nyáron kiállítanak Rippl-Rónai- nak és kortársainak alig vagy egyál­talán nem ismert müveiből. Várható-e, hogy ezek az alkotások szélesebb nyilvánosságot kapnak a jövőben? — Igen, várható. Mintegy 660 olyan mű van itt' raktáron, amelyből nya­ranként válogatunk. Ebből való a Rlppl-anyag döntő része és ebből állt össze a mostani XX. századi ma­gyar mesterek anyaga is. A továbbiak­ban itt, ebben a leilei, a XVIII. szá­zad végi barokk kastélyépületben minden nyáron kiállítunk egy-egy vá­logatást a kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeum raktári anyagából, illetve Rippl- Rónai Ödön gyűjteményéből. Számos kép hosszú idő után most először ke­rül ismét nyilvánosság elé. Mint pél­dául a mostani tárlat anyagában Márffy Ödön egyik önarcképe, Martyn Ferenc Figyelő madár, Paizs Goebel Jenő Halászok című alkotása vagy Czóbel egyik korai műve, a Párizsi ház... W. E. Pár évvel ezelőtt még a folyóirat hagyományos dupla nyári számát zö­mében olyan írásokból állították ösz- sze a szerkesztők, melyek valamilyen formában a Balaton jelenéhez vagy múltjához kapcsolódtak. Nem egyszer úgy is emlegették ezeket a számokat, mint „balatoni számok". Aki köze­lebbről ismeri a Jelenkor történetét és rendszeresen figyelemmel kísérte a nyári összeállításokat, tapasztalhatta, hogy mennyi érdekes és tartalmas írás jelent meg egy-egy alkalommal ma­gáról a tóról és környező világáról. Emlékezzünk csak Lipták Gábor mondákat és mai valóságot egybe- ötvöző tudósításaira, Antalffy Gyula szociografikus igénnyel megírt bala­toni tanulmányaira, Thiery Árpád egy­némely riportjára, vagy — hogy a szépirodalom se maradjon ki — Bertha Bulcsú számos novellájára, melyeknek ihletöje és színtere ugyan­csak a Balaton volt. Éveken keresztül gazdag anyaggal látta el a Balaton a folyóiratot, mégis elérkezett az az időpont, amikor a szerkesztőség úgy vélte, hogy olykor az ismétlődés és kimerülés jelei mu­tatkoznak az írásokon. A hagyomá­nyos balatoni összeállítás ettől kezd­ve megszűnt, az utóbbi két évben főként a szépirodalom alkotja a nyári szám gerincét. A Jelenkort bíráló írások többször megemlítették, hogy a folyóirat pró­zai anyaga eltörpül a nagyszámú ta­nulmány és kritika mellett, pedig az olvasókat elsősorban a jó novellák, elbeszélések, regények érdeklik. Két­ségtelenül van ebben igazság. Az utóbbi időben észrevehetően több jó elbeszélést közölt a Jelenkor és mintha racionálisán megrövidültek volna a mértéktelenül elnyújtott tanul­mányok. A változás jelei máris meg­mutatkoznak, ha meg a mostani nyári számot vizsgáljuk, ilyen szempontból, egyenesen szembeszökőek. A széppróza anyagából mindenek előtt két elbeszélés emelkedik ki. Az egyiket a mór jól ismert Thiery Árpád írta, a másikat a novellistának még eléggé újonc Eörsi István. Bertba Bulcsú mellett Thiery Árpád az, akinek írásaival leggyakrabban találkozunk a folyóiratban. Több oldaláról bemu­tatkozott már, majdnem egy éven át olvashattuk Véméndről szóló emléke­zetes sorozatát (ez a munkája a kö­zelmúltban jelent meg könyvalakban), vagy még régebben éles szemű tv-kri- tikáit, színes baranyai riportjait Eörsi István az ötvenes évek köze­pén induló költők nagy közfigyelmet keltő tagja volt, az utóbbi években azonban inkább groteszk szemléletű darabjaival szerepelt a nyilvánosság előtt. Kisebb prózai írásait gyakran olvashatjuk az Élet és Irodalomban, A kibúvó — a Jelenkorban most köz­zétett többoldalas elbeszélése — minden bizonnyal újabb próbálkozá­sának máris számottevő eredménye. Érezhetően személyes élmények alap­ján született a kényes problémákat érintő írás, melynek orvos hőse, dr. X. korunk magasan kvalifikált értelmisé­gének nem ritkán előforduló típusa. Már hagyomány, hogy a Jelenkor rendszeresen közöl regényrészieteket. Sobor Antal írása (így kezdődött...) az első világháború lázas „készülődé­sét” villantja fel néhány mozgalmas képben. A részlet arra enged követ­keztetni, hogy a fiatal író ez alkalom­mal is bőven kamatoztatja elbeszélő képességét. Időben közel esik Sobor írásához Csukó Zoltán emlékirat-rész­lete (A lázadó város), melyben a szerző az 1920—21-es évek pécsi ese­ményeit eleveníti fel. A kitűnő költő és műfordító azokban az években te­vékenyen részt vett a város politikai és művészeti életeben, lapot szerkesz­tett, demonstrációkat szervezett. Az emlékezés mellett olvashatjuk Bertha Bulcsu Csuka Zoltánnal folytatott be­szélgetését a népszerű interjú soro­zatban. Most csak a nyári szám prózai anyagáról kívántunk szólni, mert ezt érezzük a központi magnak. A két kitűnő elbeszélés, az ígéretes regény­részlet, az izgalmas visszaemlékezés azt bizonyítja, hogy a szerkesztők „út­keresése" a balatoni összeállítások helyébe lépő új megoldásokat ille­tően máris eredményekkel biztat. Kovács Sándor /Zlatko Prica /"S mamentikós, zöldes-szürkére fa*- tett egyemeletes ház áll az egy­kori Ferenciek, a mai Sallai utcában. A falról már csúnyán pattogzik a fes­ték. Bejárata bolthajtásos, dióbarna fa. Fölötte a számtábla: 22. 55 év­vel ezelőtt, 1916. július 26-án, itt szü­letett Zlatko Prica, a Zágrábban élő neves jugoszláv festőművész és gra­fikus. Az első elemit is itt járta a mai bel­városi iskolában. Akkor még tudott magyarul is beszélni, ma mar csak ért magyarul. Az 1920-as évek elején azután szülei Jugoszláviába költöztek s Zlatko Prica Zágrábban már szerb- horvát nyelven folytatta tanulmányait. Amikor elhatározta, hogy a képző- művészeti pályára lép, beiratkozott a zágrábi Szépművészeti Akadémiára. Ebben a korszakban az ő festő-ideálja az ugyancsak Pécsről származott Pe- tar Dobrovics festőművész volt. Tanul­mányainak befejezése után, a haladó szellemű Zlatko Pricát 1941-ben a fa­siszta usztasák ínternálótáborba vit­ték. Szabadulása után, 1943-ban csat­lakozott a partizánokhoz és részt vett a népfelszabadító harcokban Bosz­niában, Hercegovinában, Dalmáciá­ban és nagyhatású antifasiszta grafi­kákat készített. Egyik sorozatának címe: „Emberek a Danica-táborban”, a másik sorozata pedig a kivégzett horvát költő: Ivan Goran Kovacsics nagy versét: „Tömegsírját” illusztrálta. A Szépművészeti Akadémia elvég­zése után még rendezett egy önálló tárlatot, majd a háború miatt több kiállítás rendezésére már nem volt lehetősége. 1945-ben viszont alkotásai­val már ott szerepelt a volt partizán festők kiállításán. 1951-ben azután Zágrábban és Üj-Delhiben újabb ki­állítást rendezett. Azóta Jugoszláviá­ban több mint 15 alkalommal rende­zett tárlatot műveiből. Kiállításának állomáshelyeit rengeteg külföldi ország és annak fővárosa jelzi: Belgrád, Zágráb, Ljubljana, Bécs, Brno, Stutt­gart, Düsseldorf, Párizs, Bologna, Rio de, Janeiro, Delhi. Több ízben nyert ^íjakat és képeinek egész sora van már múzeumok és galériák tulajdo­nában. ki agyarországon először 1969 to­1 1 vaszán fordult meg először. De legelső kiállítását Magyarországon 1970. június 13-án, szülővárosában: Pécsett rendezte meg a Technika és Tudomány Házában, a Séta-téren. A kiállításon Kelle Sándor pécsi festő­művész köszöntötte Zlatko Pricát és felelevenítette dalmáciai látogatásá­nak emlékeit, majd Gerzson Pál fes­tőművész nyitotta meg a színvonalas tárlatot. Hangsúlyozta, hogy Zlatko Prica műveiben korunk anyagi és szellemi valóságának megragadására törekszik és munkássága nem kapcsol­ható a rövid életű, divatos irányzatok­hoz. Prica művészetéről Bozo Bek azt írta: „Határozottan sajátságos világot alkotott. Megmásíthatatlan, igazából a sajátját, amelyben függetlenül él, állandóan szélesítve látókörét. Ez a világ azon eszmék és szándékok, tár­gyi jelenségek megfogalmazása és az élethez való viszonyának szemmel lát­ható kifejezése, amelyre mindig töre­kedett, s amellyel mint művész sikeres eredményeket ért el." Maga Zlatko Prica pedig a pécsi kiállítás alkalmával — amikoris 30 nagyméretű olajképét mutatta be, — nyilatkozatában így jellemezte saját művészetét: „Nem vagyok realista fes­tő, de nem is vagyok absztrakt. Mű­veimben állandó a kapcsolat a való élettel. De a formákat már elvonat­koztatom. Legközelebb talán az expresszionizmushoz állok.” Zlatko Prica most a zógrá bi Marti- cseva utca egyik modern bérhózának legfelső emeletén levő műtermében ünnepli születésnapjának 55. évfordu­lóját. És bizonyára szeretettel gondol vissza a mai Sallai utca 22. számú házra, ahonnan Pécsről elindult kép­zőművészeti életpályájára. C zületésnapja alkalmából szere­tettel köszönljük a Pécsről elin­dult jugoszláv festőművészt: Zlatko Pricát és éppen úgy visszavárjuk, mint e történelmi város szülöttjét Victor Vasarellyt. További munkájához még sok sikert kívánunk neki. P. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom