Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
1971. Július 23. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 »QÜPIBSSS (Emlékeztetőül: Tunyogmatolcsot, 1970. május 15-én éjszaka - emberemlékezet óta először —, hátbatá- madta a Szamos. Az ár 310 házat teljesen lerombolt, százat lakhatatlanná tett. Az emberek csak életüket menthették.) Négyszer jártam Tunyogmatolcson. Az első, az ismerkedés volt a legszörnyűbb: falu helyett romokat találtam, kertek helyén ragacsos iszapot, vízben guggoló almafákat, házuk nyomát kutató szótlan férfiakat, síró asz- szonyokat. Azóta úgy megyek ebbe o szamosközi községbe, mintha beteget látogatnék. Reménykedve, és féltő izgalommal: milyen lesz a találkozás? Végigéltem a gyógyulás fokozatait, a romeltakarítást, az élő-piros színű újjáépítést, és legutóbbi találkozásunk alkalmával — 1970 októberében — o lábadozást. És most újból átmegyek az oroszlán-szelíd Szamos hídján... 1. Kovács Imrét keresem. Jegyzeteim híven őrzik még szavait, feltolulnak bennem az emlékek: háznagyságú földkupacot bontogató férfi, amint eszelős konoksággal kutatja eladó lánya ronccsá zúzódott szobabútorát... Takaros ház, alul piros, felül sárga színűre festve. Előtte csöppnyi virágoskert, a ház mögött veteményes, gondosan elkerítve a baromfiudvartól.- Gazda lettem megint - mondja.- Szép a háza.- Igaz, szép, de befele nem hívom magukat. Mert a bútor az ott van - mutat a házhoz támaszkodó istállóra. Abból a pénzből húztuk fel, amit a lányom bútoráért fizettek. Sokan tettek így. A bútorokért és más ingóságokért kapott kártalanítást gazdasági épületekre fordították. Disznót, marhát hizlalnak, így lassan- lassan a berendezésre is összejön majd a pénz.- Mutatok még valamit. Szélesre tárja az előszobaajtót, szemben a falban szög, rajta egy vásott öltöny, szinte lekiabál a fehérre meszelt falról. „ 1971. július 9-én a Tihanyi Múzeumkertben „Régi hangszerek, régi muzsika" címmel új hangverseny-sorozat indult. A nyitóhangversenyre három zenekart vártak, egy csehszlovák vendégzenekart, az egri szimfonikusokat és egy eddig még ismeretlen együttest. A nyitókoncertet az utóbbi együttes szolgáltatta. Másfél órával a kezdés előtt megjelent Farkas Ferenc Kos- suth-díjas zeneszerző, hogy üdvözölje a zenészeket, ugyanis a balatoni programban olvasta, hogy az ő művét is játsszák. A koncert nagy sikert aratott, Farkas Ferenc elismeréssel szólt a teljesítményükről, ám a sikert learatni szinte nem is volt idő. A zenekar tagjai buszba szálltak — irány:- Esztendeje enyim volt. Olyan ez nekem, mint a leszület. 2. Magyarország új térképéről néhány szamosközi falu hiányozni fog majd. Tönkretette, szinte eltörölte őket az ár, lakói másutt, biztonságosabb helyen kerestek menedéket, építettek új otthont A komlódtótfalusiak nagy része Csengeren épített, a nagygéciek Csengersimába költöztek, a kishódiak, nagyhódiak, garbolciak pedig méhte- lepi lakosok lettek. A falvak eltűntek, de nevük talán soha nem tűnik el: egy nagy természeti katasztrófa mementó- jaként él tovább ... A Szamosközben 5500 házat, lakást kellett újra felépíteni. Feszített tempóban, alig háromnegyed esztendő alatt, hogy a tél ne találjon fedél nélküli embereket. Ehhez egy ország kellett Es hetek alatt a Szamosközben volt az ország: fiatalok, katonák, építőmunkósok, gépek, kisemberek és nagyvállalatok forintjai, élelem, takarmány, ruhanemű. A Szabolcs-Szatmár megyeieken kívül négyezren dolgoztak itt az ország legkülönbözőbb területeiről, Soprontól Baranyáig. A segítség nagyon kellett, mert a megyének éppen erről, a katasztrófa sújtotta vidékéről járnak el a legtöbben százkilométerekre kenyeret keresni — 30—35 ezer ember. Nekik élni kellett akkor is... A megyei helyreállítási bizottság 1970. október 15-én kelt összefoglalója olyan mint egy hadijelentés: beszámol a támadásokról, az órák alatt végrehajtott átcsoportosításokról, megtorpanásokról, győzelmekről és pillanatnyi vereségekről. A házak állnak, mindenütt a Szamosközben. Csatát nyertünk, diadalmenet nélkül, óvatos örömmel — mert győzni nem elég: új életet kell teremteni. És ez sem könnyebb. 3, Vizitelünk Nagy Pista bácsinál, aki az ár után az elsők között gyalogolt vissza a faluba. Három napig csak ült a háza helyén, pipázott, szavát sem lehetett venni. Pista bácsi most is pipázik, a gazda tartásával könyökölve vadonatúj háza Veszprém, ahol a IV. országos kamara- zenekari fesztivál vendégei gyülekeztek. Július 10-én este nyolckor a Budapesti Kamarazenekarral és egy csehszlovák együttessel közösen adták elő minősítő programjukat — és arany minősítést nyertek. De milyen együttesről is van szó, és kikből áll? A nevüket nemcsak mi titkoltuk — ők maguk is a legnagyobb csendben készülődtek a szereplésre. Már itthon, Pécsett beszélgettünk a művészeti vezetővel, Kováts Andrással. — Február végén alakítottuk meg vonós kamaraegyüttesünket, részint zenetanárokból, részint a Pécsi Nemzeti Színház zenekarának tagjaiból. Mokeritésére. Bejárjuk a birtokot, dicsérjük a gazdát, Pista bácsi egyre csak azt mondja:- Rendbejövünk. Most már rendbejövünk ... Atellenben Fejes néni háza.- Egy istennek se akart építeni - mondja Juhász József a tanácselnök —, túl van a hatvanon, ő már akárhol meghalhat, ezt hajtogatta. Aztán, az átadó ünnepségen sírva borult a tanítónő nyakába. lgaz,tFejes néni?- Igaz, igaz. Azért sírtam, hogy miért nem volt nekem ilyen házam harminc év előtt... Kovács Lajos bácsi még konokabb volt. Nem, ó nem írja alá, — öreg fejjel hogy legyen „új házas"? Azért csak elkezdték az építkezést, ha nem neki, hát másnak. Egy hét múlva, amikor arra járt az elnök, az öreg megszólította: „no, elnök elvtárs, szép lesz-e a házam?" Tunyogmatolcson mindegyik magányos öreg építtetett. A legszerényebbet, a C 1-es típust választották, nekik ez is több mint amiről álmodtak. Az új ház örömét aztán hamar elvették az anyagi gondok: még erre az olcsó házra is annyi a törlesztés, hogy a tsz-járadékból alig-alig futja. Abból a pénzből pedig megélni is nehéz. A humanitás erősebb volt mint a paragrafus: az egyedülálló, idős embereknek életük végéig elengedték a törlesztést ... 4. Az új negyedet Tölgyesnek hívják. Kövesút futja körül, szép szabályos rendben sorakoznak a házak. Legtöbbjük már bevakolt, színesre festett, némelyiken még dolgoznak az emberek. Százötven méterenként utcai vízcsap — tavaly nyáron készült el az egész falut behálózó törpevízmű —, fejünk felett sűrű egymásutánban higanygőz-lámpák. Majd háromszáz új épület egy bokorban, kplönb mint némelyik nagy település kertvárosa. Tavaly itt még szántottak. A Tölgyes egy esztendő alatt nőtt ki a földből. Az ember élniakarása alaposan megváltoztatta a tájat. A házak előtt vi- rágoskertek, s ott ahol tavaly még kukorica termett, most keményre döngölt gazdasági udvart fog körül a kerítés, a házak végében pedig mindenütt ott a konyhakert. A házak segánpasszióból muzsikáltunk, a zene szeretete ösztönzött minket Amikor hallottuk, hogy Veszprémben országos kamarazenekari fesztivál lesz, ezt nagyon jó bemutatkozási alkalomnak találtuk. Le akartuk mérni, hal tartunk. A minősítő programunkban Farkas Ferenc: Magyar barokk táncok, J. Chr. Bach: Csembaló-versenye, valamint Vivaldi: A-dúr concerto-ja szerepelt szólista Gaál Mimi volt. A zsűriben Sulyok Tamás, az Állami Hangverseny- zenekar igazgatója. Nagy Olivér, a Zeneakadémia tanára és Raics István zenekritikus foglalt helyet A koncert után a zsűri a legnagyobb elismeréssel szólt rólunk, dicsérték a klasszikus olasz barokk összeállítást: 12-en vagyunk, mint a Muzici di Roma. Másnap a legjobb zenekarok gálaestjén előbb kihirdették az eredményt, a mi arany minősítésünket is, s azután elsőként léptünk fel. Dörgedelmes taps fogadta a produkciót. No, de ne én beszéljek mindig — mondja Kováts András és átnyújtja a veszprémi Napló hangversenykritikáját, amely a díjnyertes együttesek teljesítményét értékeli. „A fesztivál egyik legkiemelkedőbb produkcióját nyújtotta a pécsi Sopianae Kamarazenekar. Szívesen nevezném kamaraegyüttesnek, hiszen .stábja' mind kiváló ismerője hangszerének” — írja a lap zenekritikusa. Pécs zenei élete tehát új, és rögtön sikeresen bemutatkozó együttessel bővült. A pécsi zenekedvelők már csak orra kíváncsiak, mikor hallhatják ők is a Sopianae együttest. — Az ősz folyamán szeretnénk 'Pécsett önálló bemutatkozó hangversenyt adni. Terveink között szerepel, hogy a barokk és modern zenével bővítjük a repertoárt. És természetesen elmélyült műhelymunka következik. Az együttes karmester nélkül dolgozik, a koncertmesterL feladatokat jómagam látom el — (Ä>ndja végezetül Kováts András. (Marafltó) „TITOKTARTÁS" Nem tudom, míg élt, szerepelt-« valaha Szántó Tibor a televízióban. Valószínű, hogy nem. Azok közé a jelentős tehetségek közé tartozott, akik nem sokat törődnek a népszerűséggel, s akikről az irodalmi közvélemény is többnyire csak haláluk után veszi tudomásul — némi lelkiismeret-furdalás- sal —, hogy mennyit értek. Szántó Tibor prózaírói életművének felméréséhez kétségtelenül a legjobb alkalom Titoktartás címen megjelent válogatott elbeszélés-kötete, amely utolsó regényét is tartalmazza. A kötet — egy évvel az író halála után — „rászolgált" a televízió figyelmére, s megérdemli, hogy a „Nyitott könyv” sorozatban is közelebb kerüljön az olvasókhoz. A víz után, a A25. napon , * 1 mMi. ■i.,m §- mi Szamosköz, 1971 gítséggel épültek, az ólakat, istállókat mindenki a maga erejéből húzta fel. A magányos öregekét kivéve egyetlen ház sem áll magában, mindegyikhez ól, istálló, szénapadlás, pince tartozik, szabolcsi szokás szerint mind egy tető alá fogva. A víz óta újból megszaporodott az állatállomány. „A víz óta”, mondja a tanácselnök, amikor az újonnan épült óvodáról kérdezem, „a víz óta", mondja Nagy bácsi, amikor a disznóit dicsérjük. Ez itt az új korszak kezdete, az új időszámítás ... A Tölgyesnek én vagyok a sokadik csodálója. Egymás után jönnek visz- sza a patronálok, körülnézni, hogyan is boldogulnak itt az emberek. Legutóbb egy indiai küldöttség járt a faluban. „Az nem lehet, hogy ennyi idő alatt felépült”, mondták. — Azt gondolja, a mi emberéink hitték? Egy csodát. Könyörögni kellett, hogy ide építsenek, itt jobb lesz. Szinte erőszakkal kellett elhozni őket az árvízveszélyes utcákból — mondja a tanácselnök. — Most meg? Jönnek és engem nyakainak telekért. Mindenki csak ide akar építeni... A tölgyesi negyedben mór ÓH az új üzlet, hamarosan megnyitják, őszre- tavaszra járda is épül és egy közelebbi kövesutat is vágnak a falu központjához. Akik első ijedségükben elmenekültek Tunyogmatolcsról, most visszajönnének. Egy család már hazaköltözött, a többiek is üzengetnek: „hazajöhetnek-e?”. Az emberek szorgalmasan dolgoznak, a becslések szerint jó közepes termés ígérkezik. Ha így lesz, kilábal a bajból a két termelőszövetkezet is. Győrtelektől új betonút vezet, az építők már a Szamos-hídnál dolgoz nak. A faluban volt már táncmulatság, és a szülőháznál nagyon szép ünnepséget rendeztek Zalka Máté születésének 125. évfordulójára ... (Amikor hétszáz kilométeres vonatozás után bekopogtam a tunyog- matolcsi tanácsra, ezzel fogadott az elnök: „nem volt rest olyan messziről eljönni?" Aztán hozzátette: „igaz, akkor is, a bajban, maguk baranyaiak voltak az elsők. Onnan messziről...") Tunyogmatolcs, a víz után a 425. napon. D. KONYA JÓZSEF A csütörtöki bemutatás érdemes gesztus volt tehát a televíziótól, s elég nehéz eldönteni, ki tehet róla, hogy alig maradt több, mint gesztus. Ha a televízió hatalmas tömegkommunikációs erejére gondol az ember, ha azt veszi figyelembe, hogy az adás révén olyan tízezrek ismerkedhettek Szántó Tiborral, akik korábban talán a nevét sem hatották, akkor csak örülni lehetne. Ha viszont a műsor szerény színvonalát és elszalasztott lehetőségeit tekintjük, ha arra gondolunk, milyen keveset mutatott ez a műsor Szántó Tibor írásművészetéből, okkor bizony megcsappan a lelkesedésünk. Lehetséges persze, hogy túl sokat vártunk ettői a műsortól, itt Pécsett és Baranyában kiváltképpen. Nem csupán azért, mert Szántó Tibor a város szülötte, s élete jelentős szakaszát itt töltötte: az ötvenes évek elejének ismert újságírója, majd a Dunántúl c, folyóiratnak irodalmi körökben legendássá nőtt szerkesztője, az írócsoport titkára, a könyvkiadás élesztője, az egész művészeti élet szervezője. Azért is emellett, mert Szántó Tibor itt érett íróvá, itt jelentek meg első kötetei, s egy évtizedes eltávolodás után az új kötet két legjelentősebb írása, a címadó Titoktartás és a Vulkán vendéglők ismét pécsi folyóiratban, a Jelenkorban látott először napvilágot Bőséges okunk volt tehát, hogy sokat várjunk ettől a műsortól. A csalódás okát, ismétlem, nehéz pontosan meghatározni. Durván úgy fogalmazhatnék, hogy a műsoridő háromnegyed részében láttunk három elbeszélés- dramatizálást, amelyek felidézték Szántó Tibor írásainak témáit s néhány párbeszédét, de egyéb közük nem volt az íróhoz. A fennmaradó negyedórában hallottunk egy szolid beszélgetést Dersi Tamás és Lengyel Balázs közreműködésével, amely azonban ahhoz is kevés volt, hogy a látottakat magyarázza, s ahhoz sem volt elég, hogy a kötetet bemutassa. Az elbeszélés-adaptációk közül még viszonylag az első, a Betanítás sikerült a legjobban. Ez őrzött meg legtöbbet a rövid, karcolatnyi írás légköréből, hangulatából, egyszerűségéből. A Tiszta lappal befejezni már adós maradt a jellegzetes írótípus árnyalt bemutatásával, a záró Napfolttevékenység pedig egyszerűen képtelen volt megközelíteni az eredeti írást. Túlrészletezte, túljátszottá, vontatottá tette a történetet, s végülis homályban hagyta éppen az újabb Szántó-elbeszélések legfontosabb jegyeit: a rendkívül tömör, groteszkbe hajló elbeszélő-stílust, a lényeget finom stiláris árnyalatokkal érzékeltető előadásmódot. Ebből az adaptációból még az sem derült ki, amit a bemutatást követő beszélgetésben Lengyel Balázs helyesen emelt ki: az író etikai érzékenysége és kifejező ereje, a „belső látás” szuggesz- tivitása. Ez az a terület persze, omely a televízió számára a legnehezebben megközelíthető. Az adaptációk cselekményközpontúsága itt közelítheti meg legkevésbé az eredeti mű bonyolultabb, több rétegből álló, s korántsem a cselekményre koncentrált felépítéséi. Ilyenkor csak az egész műre figyelő, minden lényeges jelentéshordozó réteget más eszközökkel újjátererntő, a filmábrázolás lehetőségeit magas művészi fokon felhasználó adaptáció segíthet. Jó ötletekben nem volt hiány, a cipő nélkül táncoló lábak fényképezése például sikerült továbbgondolása az elbeszélés egyik utalásának, a lényeg kibontása azonban nem sikerült. Ezért maradt a Szántó-műsor tiszteletre méltó gesztus, de egyébként a maga műfajában sajnálatosan középszerű produkció. Szederkényi Ervin Uj pécsi együttes: Á Sopianae kamarazenekar
