Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. június 3. Az ókori tudomány rejtélyei A csoda mi. EGYIPTOM A mór idézett Breasted még i. e. 3400-ra tette Mena fáraó fellépését s Alsó- és Felső-Egyiptom egyesítését. Attól fogva — írja — „a művelődés j gyors léptekkel haladt" és .,az egész ország egységes kormányzatában rejlett a négy évszázadig tartó jólét titka". Azóta a kutatás felére csökkentette a „gyors haladás" századait, azaz duplájára növelte a haladás gyorsaságát, s megegyezett abban, hogy Mena királyt nem lehet 2900 elé helyezni. Hans Erich Stier azonban rámutatott az igazi problémára; „Hogy vajon a Nílus völgyének feltárása és az egyiptomi birodalom megalapítása közt Mena által, évszázadok vagy évezredek teltek-e el, kívülesik ismereteinken. Csak annyit látunk, hogy az első két király-dinasztia alatt a | már magasra lejlett történetelőtti kultúrának megvan a saját külön arculata, mely aztán az egyiptomi nagykultúrát az összes többitől elválasztja". A Szahara és Egyiptom prehisztóríájának kutatója, az olasz F. Móri megállapítja: „Ha a Nílus völgye körül kiterjedt kultúrák egészét tekintjük s föltesszük a kérdést, régebben vagy egyidejűleg születtek-e a dinasztikus berendezkedéssel, lehetetlen, hogy szemünkbe ne szökjék a meglepő ugrás, amely művészet dolgában a dinasztia előtti alkotások és az ősdinasztiák művei közt nyilvánvaló. Noha sok tekintély, Mas- perotól de Morganig és Petrie-ig, felhívta a figyelmet erre a ,hiatus'-ra, nem lehetett okait bizonyossággal megállapítani ... És noha ma már nem egy új és mérvadó munkálat áll rendelkezésünkre, mindeddig lehetetlen szabatosan megragadni a problémát.. . Még mindig hiányzik valami szilárd és határozott adalék, ami lehetséges láncszemet mutatna e két nagyfontosságú kultúrtermet között". H. W. Fairman; „Kevés részletet ismerünk a protodinaszti- kus Egyiptom történetéből, de nyilvánvaló, hogy a művelődés igen gyors ideje volt, s az egyiptomi kultúra maradandó tényezőinek javarésze már akkor létrejött". Valóban igen gyors volt a fejlődés, mert a proto- dinasztia Mena fellépése után kétszáz évvel, 2700 | körül már áll Dzsószer király monumentuma, a szakkarai istenhegy, szimbólumaként annak a „kidolgozott" államrendnek, hatalomnak és műveltségnek, mely egy ily mű elgondolását és megalkotását szervessé és természetessé, teszi. A rákövetkező század pedig a „nagy piramisok kora”, melyben az ókori kultúra soha többé túl nem haladt tetőfokát éri el. — Vórkonyi Nándor Folytatása a jövő csütörtöki számban. „Ki kopog? — Egy kanadás magyar" „Elindultam szerencsét próbálni" Budapesten a Déli pályaudvarra betolatják a Mecsek expresszt, kezemben a helyjeggyel, többedmagammal én is lépkedek fülkéről-fülkére, keressük a helyünket. Fülledt meleg van, leveszem a zakómat, aktatáskámat földobom a csomagtartóra, aztán elhelyezkedem. Elő az Esti Hírlapot, - bőven jut idő a kiolvasására, este fél tíz lesz, mire Pécsre érünk. Lapozgatom az újságot, amikor egy férfi, - kezében nagy bőrönd — beszól: — Bocsánat, a 106-os helyet keresem. — Tessék, itt van mellettem - mondom. Belép, a bőröndjét feltornázza a csomagtartóra, aztán ő is leveti a zakóját és leül. * Olvasom tovább az újságot, szomszédom rágyújt egy cigarettára és csak úgy félszemmel látom, hogy a cigarettadobozt az ablak melletti kis asztalkára dobja. Amerikai, Pali Mail. — Tessék mór mondani - fordul felém — mikor ér ez a vonat Pécsre? — Fél tíz körül, legalábbis a menetrend szerint — válaszolom. — Jó lenne, ha mindjárt kapnék csatlakozást Bátaszék felé. Mert már régen úton vagyok. — Honnan jön? — Kanadából. — Kanadából? — Jövök haza. Látogatóba. Nagyot sóhajt. — Jaj istenem, mit találok én otthon? — Hova valósi? — Véméndi. Most már alaposabban megnézem a szomszédomat. Egyszerű kék nyári ruha van rajta, rövidujjú kék ing. Erős, izmos ember, negyven—negyvenhárom év közötti. Hatalmas kezében a hüvelyk és a mutató ujjai között tartja a cigarettát, a tenyere kérges. — Mikor ment ki? — Tizenöt évvel ezelőtt. Szerencsét próbálni — mondja és arcán fintor suhan át. — Sikerült? Legyint egyet a kezével. — Tudja, dolgozom néhány hónapot, aztán csak mondják, hogy kész, nincs tovább. Nézhetek új munkaalkalom utón. Ha találok. De nagyon nehéz — Mi a szakmája? — Aszfaltútépítő. Nagy gépekkel dolgozunk. Egy nap készre csinálunk vagy 250 méter aszfaltutat. — Van ilyen gép nálunk is - mondom, — A balatoni műúton dolgozik és éppen a napokban olvastam, hogy egy nap 200-250 métert megy előre.- Na, akkor pz biztosan hasonló a miénkhez. Jönnek még utitársak, lassan megtelik a fülke, aztán az in- I dulósi időben pontosan kigördülünk. * : - Szép órája van — mondom. Nevet.- Nem arany, csak olyan a I színe. Nem kell felhúzni, a ! kéz mozgásától jár. Ha leteszem, egy napot azért akkor is eljár, ha nem mozgatom . . . A fülkében ülők is felfigyelnek, szomszédom pedig karját a levegőbe eléjük nyújtja és úgy mutatja óráját, hadd nézzék.- Higgyék el, nagyon nehéz a megélhetés - folytatja tovább, de most már mindany- nyiónknok magyaráz. - Pedig értek én máshoz is: gépkocsihoz, kazónkovócs is vagyok . .. Mondják már nekem: itthon van munka? Egyszerre nevet fel az egész fülke.- Ha tíz pár keze lenne, akkor sem győzné — mondja egy fiatalasszony.- Tényleg? - Arcán, mintha kétkedést látnék, hiszi is, nem is.- Itthon mit dolgozott?- A bőrgyárban voltam segédmunkás, Pécsett. Hatan voltunk testvérek, kellett a pénz.- Igen. Egy férfi megkérdezi.- Mennyibe kerül ott egy ilyen cigarettacsomag?- ötvenöt cent. Látom, hogy hirtelen mindenki számolni kezd.- Úgy tizenhat forint körül van — mondja egyik utitársunk. Az utasok mind jobban bekapcsolódnak a beszélgetésbe, egymás után adják fel a kérdéseket:- Mennyit keres egy hónapban?- Két hetente fizetnek. Ha állandóan van munka, akkor úgy 200 dollárt két hetente... De drága minden . . .- Kint van családja?- Nincs. Albérletben lakom, A szobám nem nagyobb, mint talán ez o fülke. Havi 40 dollár a lakbér. .. Nehéz, nehéz . . . Persze, akinek jól megy. Luxusvillák, meg minden ... De hát nekem nincs ilyen szerencsém . .. Pécs felé járunk, feltűnnek Üjmecsekalja fényei. Szomszédom kinéz az ablakon, jól látni a tízemeletes házak fényes ablakait.- Ez itt mi? - kérdi.- Pécs, Üjmecsekalja.- Nem ismerem ... de szép ... Az állomáson leszállunk, kezet fogunk vele és jó útat kívánunk neki. — Most, ha éjjel hazaérek, majd bekopogok édesanyám házának ablakán - mondja. - Édesanyám kiszól, hogy ki az? Azt válaszolom majd, hogy „egy kanadós magyar" . . Látom, küszködik, hogy el ne sírja magát . . . * Véménden felkerestem. Éaes anyját, öccsét, és egy fiatal nőt találtam a házban. — A lányom — - mondja. — Húsz éves. Nem ismertem meg . . . Dunaújvárosban lakik, óvónő. Már ott is meglátogattam. Anyjával lakik. Szép, két szoba, összkomfortos lakásban. — Édesanyjával av találkozás úgy történt, mint az állomáson elképzelte? — Bekopogott a fiam éjjel - válaszol helyette az édesanyja. — Kérdem, ki az? „Egy kanadás magyar" — hallom a választ. - Jaj, istenem . . . Még most is zavartan igazgatja fejkendőjét, törölgeti a szemét. — Alig találtam haza - mondja a „kanadás magyar". — Nem ismertem meg a házunkat. Gyönyörűen kitatarozva .. . De a többi ház is. Valóságos villák itt a szomszédos Palotabozsokon is . . . — Merre járt még? — Voltam Mohácson. Csatornázás folyik ott, meg földmunka. Odamentem az egyik — úgy néztem — munkavezetőhöz, aztán kérdeztem: fölvennének-e dolgozni? „Most, vagy holnap áll be?” - kérdezte vissza. Hát okkor tényleg van munka . . . De mások is mondják, itt a faluban. Jól élnek, nem is hittem volna. Amikor elmentem, bizony nehéz volt az élet. Elvitték a tyúkokat, tojást. Most meg mondja az öcsém, hogy hiába kínálja a tojást, nem veszi meg a felvásárló. Itt van a nyakúkor,.. . — Testvérei? — Mind jól vannak, öcsém meg olyan szép, új,házat épített, hogy csak néztem . . . — Meddig lesz itthon? — Még három hét, aztán megyek vissza . . . Kis szünet után. — Három év múlva hazajövök. Leveleztem én az itthoniakkal, jó dolgokat írtok, de meg akartam győződni személyesen. Még három évet leszek kint, mert akkor már, ha el is hagyom Kanadát, az ottani munkám alapján folyósítani fognak olyan nyugdíjfélét és azt itthon megkapom. Még három évi munka kell hozzá. Átkarolja idős édesanyját. — Hazajövök mama, haza én ... Garay Ferenc Ami a tanári noteszból kimarad Két hét „díjmentes" üdülés A tanév végi hajrát iskoláinkban évről évre a felvételi vizsga vezeti be. Sok munkát hoz, sok felelősséget, kellemetlenséget, de akadnak derűs epizódok is. Utóbbiak közül egy nagyon gyakran eszembe jut és rendszerint mint „provokátor" egy kis lelkiismeret furdalást is érzek miatatta. Három évvel ezelőtt történt. Felvételi vizsgát tartottunk akkor is. A friss márciusi reggelen a bevezető eligazítás után az ifjúvezetők átvették csoportjaikat és felvezették a vizsgatermekbe. Míg a mozgás tartott a szülők közül többen is megszólítottak. Egy 40—50 év körüli vidéki kisiparos feleségének tetsző asszony közölte, hogy négyszemközt akar velem beszélni. Szabadkoztam, orra való hivatkozással, hogy nem látom okát, sem szükségességét a négyszemközti beszélgetésnek, hiszen eddig is mindenkivel mindenki előtt beszéltem. — A fiamról von szó — modta. Arra gondoltam, hogy valóban olyant akar elmondani, ami diszkréciót kíván, társaságában néhány lépésre eltávolodtam a csoporttól. — A Balaton mellett F.-on van egy nyaralónk, s ha felveszi a fiamat — folytatta — az egész családjával együtt teljes ellátással meghívom két hétre. Őszintén megdöbbentett az ajánlat, amelyhez hasonlót eddig nem kaptam. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy keményen visszautasítom, aztán mégis mást tettem. Elhatároztam, hogy megtréfálom, így adok leckét. — Köszönöm — válaszoltam igen komolyan, lehalkított hangon — az ajánlatát elfogadom, de nem tudom elfér-e az egész család a nyaralóban? Mekkora? — Két szoba, konyha, fürdőszoba, terasz kilátással a Balatonra. Miért, hányán vannak? — összesen tizen. Hat gyermek és velünk él anyósom és apósom is. Egy pillanatra meghökkent, majd még rövidebb idő alatt felderült az arca, mintegy jelezve, hogy megtalálta a megoldást. — Tudja mit? — Jöjjenek el a két kisebbel, addig a kedves anyósa meg apósa el lesz otthon a nagyobbokkol. Amikor közöltem vele, hogy az egész csak ugratás volt, tréfa, ketten vagyunk a feleségemmel anyós és após nélkül, nem akarta elhinni. Egy darabig csak állt, mintha köbálvánnyá változott volna, majd sarkon fordult és köszönés nélkül elrohant. Ügy, hogy azóta sem láttam, nevét nem kérdeztem és így az is meglehet, hogy fia itt ül valamelyik harmadik osztályban. Ilyen ajánlatot viszont azóta sem kaptam. — di — Eltűnt pécs-baranyai irodalom Két baranyai botanikus | Ügy látszik, a botanikát mindig kedvelték tudósaink szűkebb ; pátriánkban: Pécs-Baranyában. Flogy nemcsak a ma élő pécsi tudósok értek el országos sikert, j bizonyítja az a tény, hogy a | magyar reneszánsz két kiváló j botanikusa baranyai származó- I i sú volt. I Az egyik, az apa Beythe (ne- | vét Böjthe alakban is írták) j I István megyénk egyik alig is- I I mert kis községében, Kőben született 1532-ben. Nemcsak Baranya megyében működött, hanem szerte az egész Dunántúlon, j Munkássága kettős irányú: ele- j inte evangélikus, majd a helvét j irányt képviselő vallás lelkésze- ként működött, és írt latin nyel- . vű kátékat, postiHákat. E mun- j kásságánal azonban jóval je- ! lentősebb botanikai működése. Szigeti Frankovics Gergely soproni orvosbotanikusnak „Hasznos és fölötte szükséges könyv" c. munkáját igen jól ismerte, és oly nagyra értékelte, hogy a kötet elé üdvözlő verset is írt. Később Batthányi Boldizsár közreműködésével közelebbi kapcsolatba került Clusius (Charles d'Écluse) világhírű belga botanikussal, akit II. Miksa császár a bécsi udvari kertek prefektusává nevezett ki 1573-ban. Clusius honosította meg Bécs- \ ben és hazánkban a tulipánt, a ■ jácintot, az orgonát és a vad- j gesztenyét. Clusiuson kívül me- I leg barátság fűzte Beythe 1st- j vánt Isámboki (Sambucus) iá- I noshoz, az Európa-hírű kiváló j tudóshoz és Purkircher György pozsonyi orvoshoz. Ez utóbbinak | nevéhez fűződik a paszulynak j Nápolybái hazánkba telepítése | Beythe gyakran váltott levelet | Istvánfly Miklóssal is, a bara- ! nyai származású kiváló törté- j nésszel. A Dunántúl töröktől el nem j foglalt részein végzett Beythe István növénygyűjtést. Clusius- szal együtt végezte ezt a munkáját. Beythe magyarázta meg a nagy belga tudósnak egy-egy növény magyar nevét. Csakis az ő segítségével írhatta meg és jelentethette meg Clusius 1583- ban Antwerpenben nagy munkáját: „A Pannóniában, Ausztriában és a szomszédos tartományokban megfigyelt néhány ritkább növény természetrajza." A szép rajzokkal illusztrált munkában 317 magyar területen tolóit növényt ismertet Clusius. Művéhez 10 lap terjedelmű latin—magyar növényszótárt is csatolt. Ezt, valamint az orvos- tudomány magyar tanulóihoz írt 6 soros latin verset Beythe István írta, miként ezt a S. B. (Stephanus Beythe) monogram is elárulja. Beythének köszönhető az is, hogy a magyar növényneveken kívül némely növényhez fűződő népmondát is leírta. így került Clusius könyvébe a Szent László király füvéről szóló ismert legenda, a Pimpinella saxifraga címszóhoz pedig a Csaba íréről kapcsolatos monda. 1601-ben Clusius ismét igénybe vette Beythe István segítségét: egy renkívül értékes és a maga korában páratlan művet adott ki a pannoniai gombákról. Mivel munkatársai magyarok voltak és az akvarell-gyűjte- mény Batthányi Boldizsár németújvári kastélyában készült, a magyar botanikairodalom méltán tartja a gombatant, a mikológiát „részben magyar eredetű tudománynak". A növényvilág iránti érdeklődést Beythe István fia, András folytatta. 1595-ben magyar nyelvű Fives könyvet adott ki. A címlevél hátán olvasható a szerző neve: Andreas Beythe de Kő- Apjához hasonlóan művéhez az akkori oívostanhallgatókat buzdító latin epigrammát írt. Ebben kifejti, hogy művét nem a hatalmasoknak, hanem az egyszerű olvasóknak írta a tudományokban való elmélyülés végett. Orvosi füveskönyvében nem írja le részletesen az egyes növényeket, csupán megnevezi azokat, röviden meghatározza „természetüket", gyógyító erejüket. 275 növény ismertebb magyar és latin nevét, gyógyászati fölhasználását sorolja el. Beythe András verseket is írt., Egyik histories versében bibliái' példákra hivatkozva éles támadást intézett Nádasdy Ferenc és Réczés Lajos ellen. Más verseiben az evangélikus lelkészek erkölcsi kilengéseit ostorozza. Még Pázmány Péter is megrója e verseiért, és „bakbűzű fűzfa- versek"-nek mondja azokat. Dr. Tóth István Országos tanácskozás a honvédelmi ismeretek oktatásáról A honvédelmi ismeretek iskolai oktatásának tapasztalatait szerdán országos értekezleten elemezték a Művelődésügyi Minisztériumban. Egyebek közt megállapították, hogy tervszerűbb, hatékonyabb lett, magasabb színvonalra emelkedett és gyakorlatiasabbó vált az oktatás, amely az 1970—71-es tanévben már több mint 200 ezer diákra terjedi ki az általános iskolákban és a középfokú tanintézetekben. Javultak a tárgyi feltételek is, célszerűbbek voltak a honvédelmi napok. örvendetes fejlődés tapasztalható az iskoláknak az MHSZ- szel, a különböző társadalmi szervezetekkel és a fegyveres testületekkel kialakult együttműködésében. Fokozatosan bővül a tanintézetekben a honvédelmi ismeretek oktatásához szükséges technikai és szemlél- tető-eszközök állománya. ISMÉI MEGKEZDTÜK A HASZNÁLT T EH ÉRÉS TARSASGÉPKOCSIK — 825x20-tól 1400x24-i méretű auíóköpenyének ÁTVÉTEL A TELEPEIN!
