Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
ff DUNANTŰLI NAPLÖ 1971. június 27. Indonézia a választások előtt Hogyan kezdődött a VDK elleni háború? A „robbanó dossziék” titka A Boston Globe is ... Tovább dogad a titkos Pentagon-iratok körüli botrány. A New York Times és a Washington Post után a Boston Glebe című lap is közölt részleteket - és ugyanarra a sorsra jutott, mint New York-i és washingtoni laptársa: a kormány biróságilag letiltotta az anyag további közlését. Június 13-án valódi szenzációval szolgált olvasóinak a New York Times. Megkezdte egy háromezer oldalas elemzés közlését, amelyhez még négyezer oldalnyi dokumentumot is csatoltak. Ezzel kinyílt az azóta „robbanó dossziénak" elkeresztelt dokumentum- gyűjtemény, amelynek több, mint negyven kötetét a Pentagon legszigorúbban őrzött iratai között tároltak és még mindig csak sejtések láttak napvilágot arra vonatkozóan, miként kerültek ezek a „robbanó dossziék” a nagy amerikai napilapokhoz? Mert a New York Times után a Washington Post, a Boston Clobe és Chicago Sun Times is megkezdte a közlésüket. Az eddigi közzétett dokumentumok is bizonyítják, hogy a vietnami háború szempontjából döntő jelentőségű intézkedéseket a legfelsőbb amerikai vezetés nem az 19ó4. augusztusában kreált tonkin,i provokáció idején, hanem jóval korábban hozta meg. Egyértelműen kiderül, hogy a vietnami eszkaláció kiszélesítéséért Tromántól Johnsonig valamennyi amerikai adminisztráció felelős, mivel mindegyek eljegyezte magát az indokínai beavatkozással, ami azután tetőzött 1964. augusztusában. A tények eddig is ismeretesek voltok. 1964. aug. 4-én a Maddox és a vele együttműködő amerikai hadihajók mélyen a VDK felségvizein belül tartózkodva tüzet nyitottak a VDK tengerészeti egységeire, majd világgá repítették a Maddox torpedóromboló ellen elkövetett vietnami támadás hírét, és később a tonkini incidens kapcsán elrendelték a VDK módszeres légi bombázását. A most napfényre került dokumentumok azonban tényszerűen is cáfolják, a mindeddig hangoztatott amerikai állítást, miszerint a Maddox torpedóromboló megtámadása volt az oka az indokínai háború kiszélesítésének. A Pentagon-akták szerint 1964. február elsején „34 A" fedőnév alatt katonai tervet dolgoztak ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. (Tehát félévvel a tonkini incidens előtti). A program kidolgozását Johnson elnök rendelte el McNamara javaslatára. A tervezet magában foglalta a VDK elleni szabotázsakciókat, kémtevékenységeket, a partmenti létesítmények és közlekedési útvonalak felrobbantását, azzal a végső céllal, hogy a VDK gazdaságában lényeges romrombolást hajtsanak végre. A tervekben már akkor szerepelt a VDK bom- zása is. E célra Laoszba vezényeltek, mintegy 25-40 T 28 mintájú bombázógépet, amelyek laoszi felségjelvényt viseltek. Ezzel párhuzamosan küldtek rombolókat a tonkini öbölbe, egyrészt erőfitogtatás gyanánt, másrészt azzal a céllal, hogy adatokat szerezzenek a partvédő erők helyzetéről. Az első hajók 1964. február, március folyamán érkeztek meg az öbölbe. A VDK elleni nyílt támadás előkészítésében fontos szerepet kapott a dél-vietnami helyzet kétféle értékelése is. Az egyik a Walt W. Rostow a kormány egyik vezető értelmiségének elmélete volt, amely a nagy publicitást kapta. E szerint a dél-vietnami szabadságharc elsősorban kívülről, a VDK-ból irányított és táplált mozgalom, amelyet csak a VDK elleni harc kiterjesztésével lehet letörni. A most napvilágra került Pentagon-dokumentumok azonban nyilvánvalóvá teszik, hogy léteztek más eredményű elemzések is, amelyek szerint a dél-vietnami szabadságharc elsősorban belső okok miatt folyik. Ezeket az elemzéseket azonban Johnson elnök tanácsadói nem vették figyelembe, elsősorban McNamara beszámolója alapján a VDK elleni katonai akciók mellett törtek lándzsát. A Johnson kormányzat ebből az elképzelésből kiindulva elvetett mindenféle békés megoldást, többek között Dél-Vietnam esetleges semlegességének a gondolatát is. 1964. áprilisában pedig (tehát a tonkini incidens előtt hónapokkal I) a vezérkari főnökök már összeállították azt a listát, amelyen 94 bombázandó észak-vietnami célpont szerepelt. Khanh tábornok az akkori dél-vietnami elnök sürgette a bombázások megkezdését. De a rendszeres bombázásokhoz meg kellett szerezni az amerikai kongresszus hozzájárulását Is. Ez elsősorban az 1964. júniusi honolului értekezleten merült fel sürgető szükségességként, amikor végeredményben már minden el volt döntve, Rusk, McNamara és McCone a CIA vezetője helyeselték, hogv Johnson kérje a kongresszus jóváhagyását. Ám akkor még Johnson ingadozott. A dokumentumok egyik bombameglepetése éppen a honolului értekezlet anyaga körül bontakozott ki. A vonakodó elnök számtalan kérdésére adott válaszokból egyértelműen kiderül, hogy az amerikai szakértők értékelése szerint sem következett volna az USA délkelet-ázsiai érdekeinek elvesztése Dél-Vietnam elvesztése miatt. A szakértők szerint legfeljebb Kambodzsában következhetet volna be „kommunista hatalomátvétel" Dél- Vietnam elvesztése után. Tehát a dokumentumok magu'k cáfolják azt az amerikaiak által hangoztatott nézetet, hogy a vietnami háborúra azért volt és van szükség, mert ha Dél- Vietnam elesik, ókkor az egész térség kikerül az amerikai befolyás alól. Az igaz, hogy a szakértők megjegyezték, hogy Dél-Vietnam és Laosz elvesztése aláásná az Egyesült AllaVéget ért a tizenötödik szovjet expedíció munkája a Déli-sarkon. Januárban leváltották a Mologyozsnoja és Vosztok állomásokon, meg a Mir- nij obszervatóriumban levő kollektívát. A szolgálatot 16 főnyi új expedóció vette át. Miben különbözik a mi expedíciónk munkája az előzőekétől? Elsősorban abban, hogy gyakorlati munkánkban széles körűen felhasználjuk a meteorológiai szputnyikoktól kapott információkat. Ezek birtokában a szinoptikus szolgálat sokkal jobb teljesítményt érhet el. Másik érdekes munkánk, hogy a Vosztok állomáson mélyfúrással lehatolunk a jégtömegek mélyébe. A fúrást sajátságos, hővel dolgozó fúrófejjel végezzük. Már 509 méter mélyről szereztünk jégmintákat. A jégminta anyaga a mintegy harmincezer évvel ezelőtt hullott hóból alakult ki. A jég kutatásának ezért nagy tudományos jelentősége van. A Mologyozsnaja, Vosztok, Novola- zarevszkája és Bellingshausen állomásokon és a Mirnij obszervatóriumban a széleskörű, összetett légkör-meteorológiai és geofizikai kutatások a technika legújabb vívmányai segítségével, nagypontosságú műszerekkel, mesterséges bolygók útján és meteorológiai rakétákkal folynak. Ugyanakkor maguk a sarkkutatók is orvosi megfigyelés alatt állnak. Az orvosok pszi- cho-szociológiai kutatásokat folytatnak. Ilyen jellegű megfigyeléseket antarktiszi expedíciónál először végeznek ilyen méretben. Most az úgynevezett kűlsű munkákra került sor. A lánctalpas szánokból ólló szerelvény befejezte útját a Mirnij megfigyelőállomástól a Vosztok- állomás irányában. 125 kilométer után bázist létesítettek és üzemanyagot hagytak ott. A 12 szános vontatóból és tartálykocsikból álló következő mok tekintélyét. Ez pedig elég kapaszkodó volt ahhoz, hogy az USA vezetői mindent elkövessenek Dél- Vietnam megtartása érdekében. Ilyen előzmények után került sor augusztus 4-én a tonkini incidensre, ami után Johnson természetesen megkapta a kongresszustól a felhatalmazást a további akciókra. A dokumentumok részletesen leírják, miként dolgozták ki azt a provokációs stratégiát, ami alkalmas volt arra, hogy egyre nagyobb méretekben kiterjesszék a VDK elleni bombázásokat és más hadműveleteket. A Pentagon-dokumentumok napvilágra kerülése, bár egymás után születnek a bírói betiltások, ellebbentette a függönyt az amerikaiak politikai boszorkánykonyhája elől, bepillantást engedett egy örök titoknak szánt ösz- szeesküvés mögé, és ismét lelepleződtek azok, okik a délkelet-ázsiai népek elleni írtóháborút szervezték és szervezik. K. P. lánctalpas szerelvény majd eljuttatja oz üzemanyagot a Vosztokra. Mírnijban marógépek szabadítják ki a település lakóit a hó fogságából. A települést különben nem lehet megtisztítani a hótól — egyes házak többméteres, eljegesedett hóréteg alatt állnak. Legalább a házak ajtajait és előterét szeretnénk megtisztítani. A munka igén sok, és bár az Időjárás gyakran akadályoz bennünket, mindnyájan vállvetve, lelkesen dolgozunk. A Vosztok állomás sarkkutatói kijavítják a házakat és a szolgálati helyiségeket. A Mologyozsnaján a beindítás szerelési munkái folynak az épülő rádióközponton. A NovolazöEz év július 3-án Indonéziában megválasztják a Képviselők Tanácsa (a parlament) és a Konzultatív Népi Kongresszus tagjait. A Kongresszus 920 képviselőből, köztük a parlament 460 tagjából áll. Mind a parlament, mind a Konzultatív Népi Kongresszus kép- j viselőinek egyharmadát az elnök, a j hadügyminisztei és a fegyveres erők főparancsnoka (mindezeket a tisztségeket Suhartó tábornok tölti be) nevezi ki a fegyveres erők tagjai közül, akik hivatalosan nem . vesznek közvetlenül részt a választásokon. Három évig tartott Indonéziában az I általános választásokról szó'ó törvény- i tervezet kidolgozása, mielőtt a törvényt i 1569 novemberiben nyilvánosságra hozták. A törvény sze.int a választásokon nem vehetnek részt elsősorban a jelenleg betiltott Indonéz Kommunista Párt tagjai és azok a személyek, akik a párttól rokonszenveznek. • A kormány a politikai pártok bevonásával 96-szor vitatta meg a választások rendjét. Jóval a választási kampány megkezdése előtt elhatározták, hogy a választásokon a 9 politikai párton kívül fellép listájával a „Funkcionális csoportok egyesített titkársága”, „Gol- j kar” is, amely egyik politikai párthoz sem tartozó egyes személyekből, szak- szervezetekből és mindazokból áll, okik a kormány oldalán részt akarnak venni a választásokon. A „Golkar"-ról mindjárt kijelentették, hogy az „új rend” politikáját fejezi ki - így nevezik a jelenlegi rendszert, szemben a „régi | renddel”, amely az elhunyt Sukarno elnök idején 1965 októberéig állt fenn. Arról, hogy a „Golkar” a kormány legfőbb és legmegbízhatóbb politikai ereje, mostanában igen sokat beszélnek és írnak, Adam Malik külügyminiszter, aki a parlamentben ennek a szervezetnek a képviselője, a következőképpen határozta meg a „Goikor” jelentőségét: „Ha az új rend egész rendszerét összehasonlítjuk egy gépkocsival, amelyben sok különféle alkatrész van — kerekek, ülés, ajtók — akkor a „Golkar” a legfontosabb revszkója állomás beosztottjainak egy része a lánctalpas szánokon indult útnak. Az Északi- és Déli-sarki Tudományos Kutatóintézet 15. évfordulója alkalmából nemrégiben a sarkkutatók nagy csoportja magas kitüntetésekben részesült. Köztük volt a mi expedíciónk néhány munkatársa is. A magas értékelés még inkább lelkesíti gárdánkat. Tapasztalt, edzett emberek ezek. Csaknem mindnyája/i éveket áldoztak életükből az Északi- és a Déli-Sark meghódításának. V. Gerbovics, e 15. szovjet délisarki expedíció vezetője részt - a motor, amely biztosítja, hogy a gépkocsi a cél felé halad." Ily módon a ,,Golkar” már eleve előnyt kapott a választási kampányban. Azok az intézkedések, amelyek megteremtik a ,,Golkar" választási sikerének előfeltételeit, kiváltották a politikai pártok bírálatát. Ezek a pártok azzal vádolják a „Golkart", hogy meg nem engedett módszereket alkalmaz, amelyekkel a maga oldalára vonja az állami alkalmazottakat, akik a párt legaktívabb tagjainak jelentős százlékát alkotják. A belügyminiszter ezekre a vádakra válaszolva kijelentette: „Mi senkire sem gyakorolunk nyomást. De ha valakinek nem tetszik a választásokon való részvétel általunk bevezetett rendje, kiléphet a szolgálatból." Az újságokban mostanában csaknem naponta jelennek meg hírek egész szervezeteknek „Golkar"-hoz való tömeges csatlakozásokról és ártól, hogy a pártba nagy számban jelentkeznek más pártok tagjai. So- kovati altábornagy a „Golkar" főtitkára a választások előtti politikai helyzetet értékelve kijelentette: „Hat hónappal ezelőtt még voltak bennünk kételyek a „Golkar”-t illetően, de a szervezetnek most 25 millió tagja van.” Az Indonesia Raya című lap igen kifejező karikatúrát közölt. A futópályán felállt tiz versenyző. A „Golkar” már az „elkészülni” felhívásra nekiiramodott, ám a versenybíró hagyta ki- ugrani és késlekedett a többi futó indításával, akinek mellén rajtszám helyett a politikai pártok neve szerepel. A lap világosan kifejezi, hogy a „Golkar”-nak még a start előtt különleges feltételeket biztosítottak. A politikai pártoknak — a „Golkar kivételével - a kormányzók speciális határozatával megtiltották, hogy az üzemekben, a gyárakban és a kikötőkben választási gyűléseket tartsanak, az állami alkalmazottaknak pedig megtiltották, hogy bármelyik politikai párt jelöljeiként lépjenek fel. A jelöltek listáiról - a belügyminisztérium közlése szerint - 555 embert töröltek a legkülönfélébb okok miatt, például mert a jelölt nem jól írta meg az életrajzát, mert nem csatolta „egészségügyi bizonyítványát", vagy a politikai megbízhatóságáról szóló igazolását A jobboldali lapok tele »annak a „kommunisták cselszövéseiről”, a készülő összeesküvésekről, lázadásokról és felforgató cselekményekről szóló cikkekkel. , így tehát a „kommunizmus veszélyének” felidézésével akarnak nyomást gyakorolni a politikai pártokra — mintegy figyelmeztetik a pártokat, menynyire veszélyes, ha bármely párt önálló politikát folytat ha bármiben is ellentmond a hivatalos politikának. Ez az oka annak, hogy más pártok tagjai mind gyakrabban cserélik fel választási jelképüket a „Golkar" jelképével. | Ez a szervezet gyorsan erősödik, minthogy hatalmas támogotást kap az egész állami gépezettől, amelynek | az a célja, hogy biztosítsa az „új ■ rend” teljes győzelmét. (Pravda) Hogyan élünk Mirnij ben? — Az Antarktisz jégfato
