Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

▼971. június 24, DUNÁNTÚLI NAPLÖ A kormány programja az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról) / tudomásul kell vennie, hogy bár­mennyire szeretnénk is a fejlesz­tést gyorsítani, a beruházások­nak korlátokat szab erőforrá­saink mértéke és a kivitelező szervek teljesítőképessége. El­fogadhatatlanul sok a befeje­zetlen beruházás; értékük közel 70 milliárd forint. Ez egy egész év beruházási összegének mint­egy 80 százaléka. A kormány egyik legfontosabb feladata, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtást!, során évről évre javuljon és 1975-re a mi körül­ményeink között normálisnak el­fogadható 65—70 százalékos szintre csökkenjen. Nagy feladatunk: a termelékenység növelése Ezután fejlődésünk kiemelke­dően fontos ügyével, a munka termelékenységének alakulásá­val foglalkozott Fock Jenő. Rá­mutatott; A negyedik ötéves terv, s a 15 éves távlati tervkoncepció a nemzeti jövedelem egyenletes és állandó növekedését irányoz­za elő. A tervezett növekedés 85—90 százalékának a munka termelékenységének emelkedé­séből kell származnia. A fel­adat nagy, de nem meríti ki a népgazdaság valamennyi tarta­lékát . Ezt bizonyítja, hogy a múlt évben már az ipari terme­lés növekedésének 90 százalé­kát, ez év eddig eltelt idősza­kában 100 százalékát a terme­lékenység növekedése fedezte, j Hozzá kell tennem, hogy az utóbbi másfél év eredménye l még csak kisebb részben az át- | gondolt kormányzati intézkedé­sek, vagy az okosabb vállalati j műszaki-szervezési tevékenység következménye. Sokkal nagyobb szerepet játszott a kényszer, egyszerűen az a körülmény, hogy munkaerőtartalékaink ki­merültek. Látjuk, hogy míg nép­gazdasági szinten munkaerő- hiány tapasztalható, addig az üzemekben — főként a szerve­zés nem kielégítő színvonala miatt — kihasználatlan munka­erőtartalékok vannak. Ennek megszüntetésére megfelelő in­tézkedéseket kell tennünk. A műszaki fejlesztésben még nem sikerült döntő fordulatot elérnünk. Ezért kormányunk to­vábbi hathatós intézkedéseket tervez a magyar tudományos élet továbbfejlesztésére. Elképzeléseinket tartalmazza egyrészt a negyedik ötéves terv, másrészt a kidolgozás alatt álló, 15 évre szóló távlati tudományos kutatási terv. Ez utóbbit a táv­lati népgazdasági tervvel össz­hangban terjesztik a kormány elé. Fontos feladat a szakképzés színvonalának növelése, a kor­szerű technika elsajátításától a szervezési munkáig. A termelékenység növelésében jelentős a szerepe a munka- szervezésnek. A gazdasági fo­lyamatok szervezettsége nagy­részt alacsonyabb, mint ami napjainkban megkívánható. A korszerű technológia hatékony­sága csak úgy érvényesíthető, ha szilárd munkafegyelemmel, magasabb színvonalú munka­szervezettséggel társul. A gaz­daság szervezettségi szintjét összhangba kell hoznunk a ter­melőerők fejlettségi színvonalá­val. Öl év alatt 25 százalékkal né a reáljövedelem Tisztelt Képviselő Elvtársak! Változatlan célunk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésé­vel összhangban fejlődjön a nép életszínvonala. Negyedik ötéves tervünk a reáljövedelmek 25— 27 százalékos növekedését irá­nyozza elő. A munka szerinti jövedelmeket a jelenleginél job­ban akarjuk differenciálni, a családi jövedelmek közötti je­lentős különbségeket pedig csökkentjük. A dolgozó jövedel­me ugyanjs attól függ, hogy a család összjövedelmét hány csa­ládtag között osztják fel. Nö­velni fogjuk a társadalmi jutta­tásokat. Ezzel elsősorban az ala­csony jövedelmű családok élet- színvonalát javítjuk. Az állam fokozottabban részt vállal a gyermekek és a munkaképtelen öregek eltartásából. Az egyes társadalmi rétegek, csooortok jövedelmében az évek során kialakult indokolatlan kü­lönbségeket az életkörülménye­ket fokozatosan javítva, az or­szág anyagi erejéhez mérten igyekszünk sorra-rendre meg­szüntetni. Ez vezetett bennünket most is, amikor június 1-ével több mint másfél milliárd forint éves kihatással központi bér­emelést hajtottunk végre. A jövedelmeket nagymérték­ben befolyásolja az árszínvonal alakulása. Árrendszerünkkel szemben azt a követelményt tá­masztottuk, hogy segítse a haté­kony gazdálkodást, ösztönözze a műszaki fejlesztést, mozdítsa elő a gazdaságos termelési szerke­zet kialakítását. A jelenlegi árrendszer a ko­rábbinál jobban orientál a gaz­dasági döntésekben. Az árak mindinkább a termelési ráfor­dítások, a piaci értékítélet, va­lamint a politikai preferenciák együttes hatására alakulnak. A vállalatoknak — bizonyos korlátok között — lehetővé tet­tük, hogy az egymás közötti szerződéses kapcsolatokban ál­lapítsák meg a termékek árait, indokolt esetben azt meg is változtassák. A vállalatok nagyobb önálló­sága lehetővé tette azt is, hogy jövedelmezőségüket figyelembe véve, termékeik gyártását fokoz­zák vagy korlátozzák, javítsanak, változtassanak a minőségen, a forgalmazás feltételein. Helyenként — visszaélve az adott lehetőséggel — a jöve­delmezőség javítása érdekében tisztességtelen eszközökhöz is folyamodtak és egyes esetek­ben, megszegve a minőségi elő­írásokat, illetéktelen jövedelem­hez jutottak. I A kormánynak az a vélemé­nye; a negatív jelenségek nem adnak okot arra, hogy árpoliti­kánkat megváltoztassuk, az üze­mek mozgási szabadságát jelen­tős mértékben korlátozzuk. Arra azonban minden okunk megvan, s azt fokozott kötelességünknek tartjuk, hogy az ellenőrzést — ha szükséges, a felelősségrevo- nást — erősítsük. A reform bevezetésekor úgy határoztunk, hogy a fogyasztói árakat mindinkább a ráfordí­tott értéknek megfelelően ala­kítjuk ki. E helyes elv megva­lósítása hosszantartó folyamat. Legalább két-három ötéves terv szükséges hozzá. Sajnos, az el­múlt években a feladat meg­valósításában alig haladtunk [ előbbre, pedig ezt — mind­nyájunk érdekében — előbb- utóbb mindenképpen meg kell tennünk. Néhány élelmiszer és szol­gáltatás fogyasztói ára nem fedezi az előállítási költséget. A húsárak például egyre in­kább elszakadnak a termelési költségektől. A különbözetet az állami költségvetés terhére egyenlítjük ki. Ezért meg kell vizsgálnunk a jobb összhang megteremtésének lehetőségét az állattenyésztés költségei és a húsárak között. Ugyanakkor gondot okoz a ruházati cikkek magas ára is. Indokoltnak lát­szik az ár leszállítása, ha en­nek termelési feltételei létre­jönnek. Hangsúlyozom: egyet­len olyan árintézkedésre sem kerülhet sor a közszükségleti cikkeknél, amely keresztezhetné az életszínvonal emelésének az ötéves tervben szereplő elő­irányzatát. Árrendszerünkkel összefüg­gésben említem meg, hogy a népgazdaság helyzetének alap­vetően kedvező alakulása mel­lett negatív tényezők is talál­hatók. Ezek felsorolása helyett most csak arra kívánok rámu­tatni, hogy az állami költség- vetés tervezettnél kedvezőtle­nebb alakulása összefoglalva jelzi a nem kívánatos jelensé­geket. A deficit a jóváhagyott- nól nagyobb, s ez a hiónynö- vekedés arra figyelmeztet, hogy javítani kell minden szinten a pénzgazdálkodást. Tisztelt Elvtársak! Az emelkedő életszínvonal az áruforgalom növekedésével jár együtt, a belkereskedelmi tevé­kenység fokozását igényli. A kereskedelemben arra ké­szülünk fel, hogy az iparcik­kek és a tartós fogyasztási cikkek forgalma továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben növekszik. A tervidőszak végén száz család közül 70 rendel­kezik majd hűtőszekrénnyel, 76 televízióval, 55 porszívóval, 70 pedig mosógéppel. A személy- gépkocsik száma a jelenlegi­nek mintegy két és félszeresére nő, és a tervidőszak végén megközelíti a félmilliót. Az idegenforgalom fejlődése is meggyorsult: 1970-ben az öt évvel ezelőttihez képest — az átutazókat is figyelembevéve — háromszor annyi, — több mint 6 millió — külföldi látogatott hazánkba. Azzal kell számol­nunk, hogy 1975-ben mór 8— 10 millió külföldi látogat el hazánkba, vagy utazik át orszá­gunkon. Az élet megköveteli a szol­gáltatások állandó bővítését. Ezért tovább kell emelni a szolgáltatósok ma még nem kielégítő színvonalát. Növeljük a vállalatok, szövetkezetek ér­dekeltségét a javító-szolgáltató kapacitás fejlesztésében. Ma még különösen azoknál a vál­lalatoknál és szövetkezeteknél, amelyek késztermékeket állíta­nak elő és közületeket is ki­szolgálnak, háttérbe szorul a szolgáltatási igények kielégí­tése. Az ötéves terv idejére mint­egy három és félmilliárd forin­tot irányoztunk elő a szolgál­tatás-fejlesztési alapra. Korszerűsítjük a kórházakat Képviselő Elvtórsok! ötéves tervünk tartalmazza az egészségügy fejlesztésének feladatait. A társadalombiztosítás csak­nem a lakosság egészére ki­terjed. Javultak a járóbetegel­látás feltételei, gyorsan fejlő­dött a gyermekorvosi hálózat, szélesedett az orvosi ellátás. A következő időszakban az egészségügyi ellátás fejleszté­sében a fő feladat a kórházak korszerűsítése és bővítése. Vi­szonylag még jelentős eltérés mutatkozik az ország különbö­ző területein létesített intézmé­nyek ellátottsága között. Sok helyen még nem kielégítő a technikai felszerelés, a műsze­rezettség, másutt viszont érté­kes műszerek kihasználatlanok Meggyorsítjuk az intézményi hálózat struktúraváltozásainak folyamatát. Az egészségügyi ellátás és az életkörülmények javulása — az életkor meghosszabbodása — együtt jár az idős és a munka- képtelen emberek arányának növekedésével. A nyugdíjasok helyzete össztársadalmi ügy. Érezzük a felelősséget azok sorsa iránt, akik egész életük­ben dolgoztak. A kormány a nyugdíjasok legégetőbb problé­máit igyekszik megoldani. Az év elején valamennyi nyugdíjasnál bevezettük ugyan az évi 2 százalékos emelést, de a következő évek fontos feladatának tartjuk egyrészt a különböző megállapítási idő­pontokból adódó különbségek további csökkentését, másrészt a nyugdíj differenciált mérté­kű emelését. A nyugdíjas korhatárt elérők közül sokan munkaképességük birtokában vannak. Már a jövő évtől célszerű arra ösztönözni őket, hogy ne menjenek vala­mennyien azonnal nyund'jba. A családi jövedelmek kiegyen lítódését azzal is elő kívánjuk segíteni, hogy a családi pótlék összegét emeljük. Az emelést valószínűleg két lépcsőben tud­juk végrehajtani, s ez a mun­kás, az alkalmazotti és a me­zőgazdasági termelőszövetkezeti családokat egyaránt fogja érin­teni. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb tényezője a lakás- helyzet alakulása. Tizenötéves lakásépítési programunk kere­tében 1975-ig egymillió lakás felépítését irányoztuk elő. A negyedik ötéves tervben 400 ezer új otthon felépítése vár ránk. Terv készül a 44 órás munkahét kiterjesztésére Változatlanul célunk, hogy to­vábbhaladjunk a munkaidő csökkentésének, a szabadidő növelésének, valamint a szabad­idő eltöltésének kulturáltabbá tétele útján. A kormány tervet készít a 44 órás munkahét fokozatos kiter­jesztésére. Csakis ott, s olyan körülmények között tehetünk újabb lépéseket, ahol ez az egész társadalom érdekeivel összhangban valósítható meg. Tisztelt Országgyűlés! Az életszínvonal alakulásának fontos eleme a kultúra fejlesz­tése. Társadalmi haladásunk ked­vezően hatott az irodalom, a művészetek fejlődésére. Arra törekszünk, hogy kedvező poli­tikai és gazdasági feltételeket biztosítsunk az alkotómunkához. Az elmúlt évtized kiemelkedő alkotásai arról tanúskodnak, hogy művészeink őszintén és reálisan foglalkoznak nemzeti múltunkkal és jelenünkkkel. A művek jelentős része elkötele­zettségből, a művészek belső meggyőződéséből született, tö­rekvéseik találkoztak a szocia­lista céljainkkal. Társadalmunk, mint a művek megrendelője, minőségi igényeket támaszt és jelentős anyagi lehetőségeket biztosít az alkotásokhoz. Éppen ezért fokozottabb figyelmet kell fordítani arra, hogy az állam anyagi eszközeiből, a nép pén­zéből a valóban arra érdemes alkotók részesüljenek. Követke­zetesebben kell fellépnünk a különböző dekadens áramlatok­kal szemben. Alapvető feladat oktatási rendszerünk fejlesztése. Tovább kell csökkenteni az egyes okta­tási intézmények között szemé­lyi, tárgyi, ellátottságbeli jelen­tős különbségeket. Elsősorban a falusi, mezőgazdasági vidé­keken, városi peremkerületek­ben lévő iskolákat fejlesztjük. A munkás és paraszt szülők te­hetséges gyermekeit kollégiu­mi elhelyezéssel, ösztöndíjjal, pedagógiai eszközökkel az ed­diginél jobban támogatjuk. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nagy felelőssége és megtisztelő kötelessége a dolgozó nép hatalmának erősí­tése, szocialista vívmányaink védelme a belső és a külső kár­tevőktől, rendszerünk ellensé­geitől. A szocialista törvényes­ség követelményeinek megfele­lően tovább erősítjük Népköz- társaságunk közrendjét és köz- biztonságát, védelmezzük ha­zánk függetlenségét, teljesítjük a Varsói Szerződésből követke­ző szövetségi kötelezettségein­ket. Népünk megbecsüléssel és bizalommal tekint a fegyveres erőkben és testületekben szol­gálatot teljesítő fiaira. Elvárja tőlük, hogy éberen őrködjenek békénk és biztonságunk felett. E bizalom és megbecsülés feje­ződik ki az új szolgálati tör­vényben is. Pártunk és kormányunk hon­védelmi politikájának alapja az, hogy a haza védelme erő­sítésének legfőbb biztosítéka a becsületesen végzett, eredmé­nyes termelő munka. Az ország védelmének szer­vezésében és irányításában, az előirányzott anyagi és pénzügyi eszközök elosztásának megter­vezésében, felhasználásában az eddiginél nagyobb feladatok hárulnak a kormányra, a kor­mány honvédelmi bizottságára, a minisztériumokra és főható­ságokra, valamint a megyei honvédelmi bizottságokra. A mindennapi gyakorlatban meg kívánjuk valósítani azt az elvet, hogy a vezető állami és társadalmi szervek a honvédel­met az összpolitika szerves ré­szeként kezeljék. A kormány biztosítja, hogy — a katonai és az állami titoktartás követelmé­nyeinek betartásával - a lakos­ság rendszeresen kopjon tájé­koztatást a honvédelem helyze­téről. Tisztelt Képviselőtársak! A párt X. kongresszusát kö­vetően a kormány áttekintette a kongresszuson elhangzott ja­vaslatokat, amelyeknek megva­lósítása állami intézkedést kí­ván. Erre intézkedési tervet dol­gozott ki, s a tennivalók folya­matosan bekerülnek a kormány munkaterveibe Ezek között je­lentős helyet foglal el állam­| életünk sokoldalú továbbfejlesz­tése. A szocialista demokrácia és az állami élet továbbfejleszté­se érdekében a következő négy­éves ciklusban számos új és sokrétű feladatot kell megolda­nunk. A közvetlenül előttünk állóak közül kiemelném a kö­vetkezőket. Fontosságánál és jelen’ jé­génél fogva elsősorban említem az alkotmánymódosítás előké­szítésének munkálatait. A kikül- j dendő parlamenti bizottság mellett, illetve a munka ered- ! ményességéhez szükség van a kormány sokoldalú tevékenysé- J gére is. j A tanácstörvény hosszabb I időre szóló programot határo- ! zott meg. önállóságuk, felelős- ! ségük fokozatos növelése, ha- 1 táskörük, gazdasági lehetősé- ! geik bővítése révén erősítjük a I tanácsok szerepét a helyi álla- I mi munka mind nagyobb részé­nek végzésében, a lakosság el­látásában. A nők helyzetéről szóló párt- hotározat állami végrehajtása a kormányzati szervek fontos feladata. Határozott gazdasági, politikai és szociális intézkedé­sekre van szükség. A kormány napirendre tűzi annak ellenőr­zését, hogy az állami szervek hogyan hajtják végre a nők politikai, gazdasági és szociá­lis helyzetéről szóló határozat alapján hozott intézkedéseket. A következő években mód® sitjuk a nők helyzetét sok vo natkozásban érintő családjog törvényt, széleskörűen felülvizs góljuk a dolgozó nők helyzeté a könnyűiparban, s ennek alap jón megfelelő intézkedéseke hozunk. Kormányzatunk nagy gondo fordít az ifjúság nevelésére problémáinak megoldására helyzetének fokozatos javításá ra. Ez a gondoskodás fejező dik ki abban a majdnem eg éve megkezdett munkában is amelynek során előkészítjük a ifjúsági törvény tervezetét, hog1 azt még ez évben az ország gyűlés elé terjesszük. A kor mány a közeljövőben napirend jére tűz több olyan kérdést amely a fiatalok széles rétegei érinti. A szocialista jogrend fejlesz tésére tervbe vett intézkedése i ink között szerepel a szövetke zeti törvény, a Belügyminiszté rium munkáját szabályozó tör vényerejű rendelet előkészítése a bíróságokról szóló törvényja vaslat, ennek keretében a gaz dasági és munkaügyi döntőbi­zottságok szervezetének új sza bályozása; az ügyészségekről valamint az új büntető eljárás ról szóló törvényjavaslat meg­alkotása, illetve a büntető tör­vénykönyv és a polgári perrend tartás módosítása. Ezeket o törvényjavaslatokat még az idén kidolgozzák, s a kormány az országgyűlés elé terjeszti. Külpolitikánk célja a béke fenntartása Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, csakúgy, mint bel­politikáját a magyar nép, a szocializmus ügye, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom iránti mélységes felelősség és kötelesség tudata hatja át. Valamennyi külpolitikai lépé­sünkkel az egyetemes emberi haladás, a világ népeinek ér­dekeit kívánjuk szolgálni. Kormányunk külpolitikája cél­tudatosan a béke fenntartására irányul. Azon fáradozunk, hogy — összhangban a szocialista testvér-országokkal — a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján oldjuk meg. Kezde­ményező külpolitikánkkal kíván­juk erősíteni a világbéke pozí­cióit, céltudatosan elősegítve a haladás ügyét. A szocialista országok közös­ségének tagjaként hazánk nem­zetközi tevékenysége —, amely egy szabad negyedszázad ki­magasló eredményeire támasz­kodhat — megbecsülést és el­ismerést vívott ki az egész vilá­gon. Külpolitikánk sarkalatos pontja, hogy tovább szilárdít­suk szövetségünket a kommu­nizmust építő Szovjetunióval. Erősítjük szövetségünket a Var­sói Szerződés tagállamaival, el­mélyítjük együttműködésünket a szocialista országokkal. Támo­gatjuk a Szovjetunió és más szocialista országok mindazon nemzetközi kezdeményezéseit, amelyek a világbéke oltalma­zását és a szocializmust építő népek biztonságának védelmét szolgálják. Kormányunk szüntelenül azon fáradozik, hogy elősegítse a szo­cialista országok egységének megszilárdítását. E cél érdeké­ben fejlesztjük államközi kap­csolatainkat olyan szocialista országokkal is, amelyek az élet egyes kérdéseiben tőlünk eltérő álláspontra helyezkednek. Tö­rekszünk arra is, — elsősorban azt kutatva, ami bennünket ösz- szefűz —, hogy ezekkel a szo­cialista országokkal is összefog­junk az emberiség legnagyobb ellensége, az imperializmus el­leni harcban. A szocialista or­szágok egységének helyreállítá­sa, valamennyi haladó erő ösz- szehangolt, céltudatos, közös fellépése annál is inkább szük­séges, mert gyorsan változó és ellentmondásokkal terhes világ­ban élünk. A békés egymás mellett élés elvei, az egyenjogúság, a köl­csönös előnyök, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás elve alapján együttműködésre törekszünk a világ valamennyi, a szocializmustól eltérő, más rendszerű országával is. Ennek érdekében tovább javítjuk kap­csolatainkat mindazokkal a tő­kés országokkal, amelyek erre hajlandónak mutatkoznak. Ha lehet, magas állami szinten, ahol azonban erre még nem érettek meg a feltételek, vagy alacso­nyabb szintű érintkezésre mu­tatkozik hajlandóság, ott ilyen kapcsolatok ápolására is ké­szek vagyunk. Mindezt abban a szilárd meggyőződésben tesszük, hogy a szocialista és a kapita­lista országok együttműködése, jobb kapcsolata alapvető fon­tosságú tényező a béke szem­pontjából. Az emberiség előtt két lehetőség áll: a két világ- rendszer békés egymás mellett élése, vagy a pusztító világhá­ború. Az újabb világháború megakadályozása az emberiség létérdeke. Tudjuk, s valljuk, hogy a szocializmus a békés verseny­ben, az új világ építésében dia­dalt arat. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elvtársak! Amint az ismertetett felada­tokból kitűnik, nehéz munka áll előttünk. Az elmúlt években sem panaszkodhattunk arra. hogy kevés a tennivalónk, de most még jobban összpontosítanunk kell erőinket. A magam és az egész kor­mány nevében arra kérem e helyről hazánk valamennyi ál­lampolgárát; a reá bízott mun­kát mindenki végezze el tisztes­séggel, a magyar dolgozók jó hírnevéhez méltó szorgalommal. Nagy terveink megvalósítása az egyéni érdekeket is szolgálja. Céljainkat csakis közös össze­fogással tudjuk elérni. Számí­tunk — s tudjuk, bizton számít­hatunk — társadalmunk min­den osztályának, rétegének tá­mogatására. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a kormány most elő­terjesztett munkaprogramját fo­gadja, el, s valóra váltásához adjon segítséget. A kormány elnökének nagy tapssal fogadott beszéde után szünet következett, majd dr Beresztóczy Miklós elnökletével folytatódott az ülés. Felszólalt Gócsi Miklós Borsod megye1, Szokola Károiyné Somogy me­gyei és Méhes Lajos Győr me­gyei képviselő, majd ebédszü­netet tartottak. Ebédszünet után Varga Gá- borné elnökletével folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az első felszólaló Kállai Gyula az MSZMP Politikai Bizottsá­gának togja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke volt. Ezután Molnár End­re budapesti, Nánási László Szolnok megyei, Szépvölgyi Zoltán, budapesti, Kurucz Már­ton Csongrád megyei Bolvári lózsefné Tolna megyei, Varga Sándor Szolrtok megyei, Keszt­helyi Zoltán Békés megyei, Mi- hályli Ernő budapesti, dr. Rad­nóti István Veszprém megyei. Kollár József budapesti, Kor- ponai Lajos debreceni képvise­lő fejtette ki véleményét o kor­mányprogrammal kapcsolatban. Szünet után Szurdi István be!- kereskedelmi miniszter szólalt fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom