Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-02 / 128. szám

6

DUNÁNTÚL! NAPLÓ

1971, június 2.

Zsiguli-karrier

Barátaink és iertnieiÉ

Nem nehéz megjósolni: néhány év múlva ugyanúgy részletre lehet majd személygépkocsit vásárolni, ahogy jelenleg hűtőszekrényt, tv-t vagy mosógépet. Egyelőre még csak az első szovjet Zsigulikat vizsgálják, tesztelik hazánkban, s máris 20—40 százalékkal zuhant a használt kocsik szabadpiaci óra. Mert a Fiat licenc alapján készülő új szovjet autó beváltotta a hozzá fűzött reményeket: korszerű, gyors, üzembiztos, tartós és viszonylag olcsó. Ha az idén beérkező 13 ezer darabból még nem is jut minden Zsigulira vágyako- zónak, az 1975-re tervezett 30 ezerre már aligha lesz sorbán- állás. S eljön az idő, amikor a Zsiguli még korszerűbb és olcsóbb utódai ugyanolyan tömegfogyasztási cikkekké válnak, mint a televízió készülékek.

Erősödő

termelési kapcsolatok

A Zsiguli-karrier a fejlődő nemzetközi munkamegosztás produktuma. Megtestesíti a nagymúltú tőkés autógyártás tapasztalatait és a KGST-or- szágok erősödő termelési kapcsolatait. Magyar vállalatok 18-féle szerelvényt és elektromos alkatrészt gyártanak hozzá kiváló minőségben, gazdaságos nagysorozatban. (Hasonlóképpen más szocialista országok is kooperálnak a Kujbi- sev mellett épült Volgái Autógyárral.) Máris nyilvánvaló, hogy a hazai gépkocsi igények olcsóbban, gyorsabban, korszerűbben és kisebb beruházással kielégíthetők e kooperációval, mint saját személygépkocsi-szerelő és gyártó üzem létesítésével.

Az új, korszerű gyártási ágak kialakításánál, fejlesztésénél a szocialista országok mind gyakrabban előre összehangolják terveiket és ésszerűen egyeelőször valósult meg időben olyan mélységű információcsere, amelynek eredményeként a tagországok népgazdasági terveikbe kölcsönösen beépíthették partnereik igényeinek optimális kielégítését, jelzett szállítókészségét, számolva a szocialista gazdasági kooperáció és integráció lehetőségeivel, feltételeivel is. így a tervkoordináció megalapozta az 1975-ig szóló külkereskedelmi áruforgalom dinamikus növekedését és egyben messze túl is mutat azon.

Jóllehet, a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében a népgazdasági tervek összehangolása az elsődleges, azért a vállalatok rugalmas áru- és piaci kapcsolatai sem elhanyagolhatóak.

Egyebek közt magyar és csehszlovák üzemek kooperációjával mindkét országban korszerű sertéstenyésztő telepek létesülnek 1975-ig. Ugyancsak magyar és csehszlovák vállalatok félvezetők és tv-képcsövek cseréjét irányozták elő, öt év alatt 62 millió rubel értékben A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár NDK-beli céggel közösen fejleszti ki a növény- < védő gépcsaládot és szervezi ! meg az egyes típusok, részegy- I ségek szakosított gyártását. A Hajdúsági Iparművek jugoszláv partnerével együttműködve gyárt korszerű automata mosógépet olasz licenc alapján.

A vállalatok öntevékenyen, kezdeményezően bekapcsolódhatnak olyan kiemelt, a nemzetközi munkamegosztásba szorosan beilleszkedő népgazdasági programok végrehajtásába is, amilyen például a közúti járművek, a számítógépek és részegységeik gyártásának, kooA V'olgai Autógyár szerelőcsarnokában a kész Zsigulik elhagyják a nagy futószalagot

perációjának fejlesztése. A legjobb ajánlólevél a szocialista világpiacon is a korszerűség, a jó minőség, a gazdaságosság. A gazdasági integráció kibontakozásával nő a vállalatok, az országok egymásra utaltsága, s így a nemzetközi munkamegosztás intenzív formái csak a barátság és a bizalom, a gondos és pontos munka jegyében fejlődhetnek, j Senki számára nem kétséges, hogy az egyre szélesedő külgazdasági kapcsolatok hozzájárulnak termelési erőforrásaink kihasználásához, a munkaképes lakosság^ hatékony foglalkoztatásához, a növekvő anyag- és energia-igények zavartalan kielégítéséhez, az új, korszerű gyártási ágak fejlesztéséhez. A szovjet Zsiguli, a szovjet zsebrádió, a csehszlovák magnetofon, az NDK-beli automata mosógép és általában az üzletek egyre bővülő külföldi áruválasztéka szemléletesen bizonyítja a fogyasztók széles rétegeinek, hogy ezek a kapcsolatok az ország 'gyarapodását, a jólét növelését szolgálják.

Kovács József

Szegény költségvetés, gazdag vállalatok

sítik anyagi és szellemi erőiket. Az 1975-ig szóló magyar és szovjet ötéves tervek egyeztetésének eredményeit összegező jegyzőkönyvvel együtt írták alá például Moszkvában a két ország olefin kooperációs megállapodását. Az egyezmény alapján 1975-1985 között évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba csővezetéken, különböző műszál- és műanyag félkésztermékekért cserébe. Ezzel hazánk és a Szovjetunió egyaránt beruházást takarít meg s optimális méretű üzemekben, olcsóbban állíthatja elő a szükséges termékeket. Vagy egy másik vegyipari oélda, amely ugyancsak az ötéves tervegyeztetések eredménye. Bulgária 1973-tól évente 120 ezer tonna szóda- .erméket szállít hazánknak, s előzetesen hitellel és gépszállításokkal veszünk részt egy korszerű, nagy bolgár szódagyár építésében. Lengyelországgal | kötött egyezmény alapján pe- j dig növekvő kénszükségletün- I két elégíthetjük ki. Csehszlová- I kia viszont, amennyiben részé- j re 1972—1975-ben évente 100- | 120 ezer tonna gabonát szállítunk, kész Magyarországnak évente 250—500 ezer tonna műtrágyát szállítani.

Az információcsere eredménye

A KGST országok az idén új ötéves tervek teljesítését kezdték el. Nagyobb feladatokra vállalkozhatnak, kedvezőbb feltételek között a hetvenes évtized első felében, mint korábban, bármikor. S ebben nagy szerepe van annak, hogy szorosabbá, hatékonyabbá váltak a szocialista qazdasági tömörülés tagországainak kapcsolatai. Igaz, az átfogó tervegyeztetések gyakorlata már 1956-ban elkezdődött, de most

A revizorok meglepődtek. A tavalyi negyedik negyedévben a korábbi évek azonos időszakához viszonyítva rendkívüli módon megcsappantak a vállalati nyereségek. Az első pillanatban nem tudták mire vélni a dolgot, de aztán gyorsan kapcsoltak. Az történt, hogy a vállalatok év végén „leeresztettek”, szándékosan visszafogták eredményeiket. Ugyanis mór a harmadik negyedévben értesültek a közgazdasági szabályzók változásairól. A képet bp- rúsnak találták. A vállalatvezetők a szabályzók változásaiból világosan kiolvashatták: csak okkor lehet vastagabb a boríték, ha növelik a hatékonyságot és nagyobb nyereségeket érnek el. Ehhez viszont a korábbinál sokkalta nagyobb erőfeszítések kellenek.

Mit fundáltak ki erre egyes vállalati okosok? A finisben leeresztettek. Eltitkolták, elbújtatták nyereségük egy részét, azzal a meggondolással, hogy az jó lesz majd o szigorúbb 1971-es esztendőben. Emlegetnek olyan eseteket is, hogy egyes furfangos vállalatok elajándékozták, eladakozták nyereségük egy részét szegényebb partnereiknek. A pénzügyi hatóság szakemberei most kíváncsian várják, vagy inkább árgus szemekkel lesik, hogyan próbálják majd visszajátszani ezeket a taktikai összegeket.

íme, a vállalati magatartás — a pénzügyi revíziók tükrében. Ez a sajátos szemüveg a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága Területi igazgatóságának szakembereié. Az a feladatuk, hogy ellenőrizzék, befolynak-e a költségvetésbe azok az összegek, amelyek az államot megilletik, és fordítva, a költségvetési juttatások arányban állnak-e a vállalatok rászorultságával* Túl azon, hogy az adócsaló rónaiatokat és szövetkezeteket megbírságolják,

jelzik a káros tendenciákat, jelzik, ha rosszul orientálnak a szabályzók. Vagyis kitapogatják a vállalati számvitel homályos tételeit.

A vállalatok persze irtóznak ezektől a bogarászásoktól. Az eilenszenv teljesen érthető. Most például a vállalati önköltség került reflektorfénybe. A revizorok is sorra átbújtak azokon a kiskapukon, ahol a vállalati okosok. Az örök vállalati alapállás természetesen az: amit lehet,, terhet, áthárítani a költségvetésre. Ha másképp nem j megy, megkeresik és rendszerint meg is találják a kiskapukat. Például a jogszabályok megkerülésével mesterkedhetnek az önköltséggel vagy éppen az árral.

Egyes vállalatok, az önköltségbe minden belefér jelszóval, nagyvonalúan költekeznek. Teljesen szabályellenes, ahogy egyesek például a béren kívüli juttatásokat kezelik. A jogszabályi kereteket meghaladó béren kívüli juttatások is a béralapot és a részesedést terhelik — nem pedig az önköltséget! Mások, szintén az önköltség terhére, előszeretettel ruháznak be kisebb nagyobb ösz- szegeket, holott a kérdéses beruházásokat a fejlesztési alap- j bál, vagy a részesedésből kel- j lett volna pénzelni. Egyik nagy- : kereskedelmi vállalatunk példa- I ul közel 30 ezer forintért üdülőberendezéseket vásárolt és azt vállalati költségként számolta el.

A revizorok közbeléptek, s az összeggel a részesedési alapot terhelték meg.

A külföldi utazások nagy részét sem szabad az önköltség terhére elszámolni, kivéve, amire a minisztérium devizakeretet biztosít. Nem Baranyában, egy másik dél-dunántúli megyében történt, az egyik szövetkezeti társulás elnökét az igazgatói tanács jutalmul az IBUSZ útján Japánba küldte. Az elnök japg- j

I ni utazása csekély 35 ezer fo- ; rintba került. Ezt is a szövet- I kezet költségeinek terhére szá- í molták el. Szabálytalanul. Egy I másik vállalat vezetői Párizsba utaztak — vállalati költségen. Útprogramjukban egy faüzem meglátogatása melleit gazdag szabad program, Párizs és más franciaországi városok nevezetességeinek megtekintése szerepelt. Az utazás nyilvánvalóan üresjárat. Feljegyzés, a termelés érdekében hasznosítható javaslatokkal, nem készült. Ellenben bekerültek a párizsi utazás költségei az önköltségbe, és 'megjelennek majd a vállalat termékeinek áraiban, az üzletek kirakatainak árcéduláin.

Az állam számos vállalatnak nyújt árkiegészítést, hogy veszteségét kiegyenlítse. A pénzügyi revíziók tanúsága szerint ezeknek az ártámogatást élvező cikkeknek az önköltsége évek óta változatlan. A vállalatok kényelmesek, hiszen úgyis megkapják az állami dotációt, nem törekszenek az önköltség leszorítására. Az állam még szabad áras cikkeket is dotál, így történhetett meg, hogy az egyik baranyai nagykereskedelmi vállalat bizonyos árucikkekre fogyasztási árkiegészítést kapott. A végén, amikor eladta az árut, kiderült, az árkiegészítésen felül egy egész csinos összeget is zsebrevághat. A Bevételi Főigazgatóság Területi Igazgatóságának szakemberei az ilyen eseteket eddig is, de a jövőben még szigorúbban revízió alá veszik és adott esetben javaslótól tesznek a Pénzügyminisztériumnak az árkiegészítés megvonására.

A fentiek után nyilvánvaló, nem túloztunk, amikor szegény költségvetésről és gazdag, költekező vállalatokról beszéltünk. Szerencsére a revizorok a jövőben is könyörtelenül lenyesegetik ezeket a vadhajtásokat.

Miklósvári Zoltán

i

!

|

I

i

I

Mikroökonomistákat képeznek

Á közgazdasági tagozat tudományos tevékenységéről

A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem pécsi tagozata közel egyéves működése alatt nagy kutatási eredményeket ugyan még nem tudott letenni az asztalra, tudományos tevékenységének, profiljának' körvonalai azonban már bontakoznak.

Ahhoz azonban, hogy ez világossá váljék, az oktatómunkából kell kiindulni. Mindenekelőtt: ha évente a tervezett 100 —120 hallgatót felveszik, a tagozat hallgatói létszáma végül is 5—600 lesz. Ehhez mintegy 60 fős oktatói gárda szükséges. Logikus menete a kifejlődésnek, hogy az oktatói kar szaporodásának meg kell előznie a hall gatók felfejlesztését. Ennek értelmében a jelenlegi 25 főnyi oktatói gárda még ennek a tan évnek a végén 40-re növekszik 1972 szeptemberére — a harmadik évfolyam megindulásának idejére — tervezik a teljes oktatói létszám kialakítását.

Mivel a tudományos munka első számú feltételét a „fejek” megléte jelenti, ehhez még any- nyit kell hozzátenni, hogy a ta gozatnak máris kitűnő szakemberei vannak, azok pedig, akik nem „kész emberként" kerültek az intézményhez, máris biztató munkát végeznek, több doktori, kandidátusi dolgozat készül, illetve vár elbírálásra.

A másik fe tétel — a tudomány meghatározott, kutatást igénylő területe — úgyszintén adott. A tagozat öt tanszékcsoporttal működ k, ezek a következők: általános közgazadsági (vagyis elméleti), módszertani, (amelyen belü a statisztika, a matematika és számvitel külö nül el egymástól), a vállalati gazdaságtani, a marketing és a nyelvi tanszék (Ez utóbbinál meg kell jegyezni, hogy az idegen nyelvek oktatása a közgazdászképzésben sokkal jelentősebb, nélkülözhetetlenebb, mint más felsőoktatási intézményekben, s ez óraszámban, oktatói létszámban egyaránt kifejezésre jut.)

A felsorolt tanszékcsoportok j közül a marketing tanszék még i csak megalakult, működése ak- j kor válik igozán jelentőssé, amikor az oktatás folyamatában ehhez a tárgyhoz érnek a hallgatók, vagyis kb. két év múlva. Máris nagyjelentőségű azonban a vállalati gazdaságtani tanszék munkája. Ennek megértéséhez hozzátartozik az a kérdés, miben különbözik a tagozat az anyaintézménytől, azaz tanterve és profilja miben tér el attól. Dr. Hoóz István egyetemi tanár, a tagozat vezetője így magyarázta meg a kérdést:

— A mi célunk a vállalatok részére mikroközgazdászokat ké- i pezni. Az új mechanizmus bevezetése előtt az érdeklődés középpontjában a népgazdaság állt, s ennek megfelelően a népgazdaság számára képeztek közgazdászokat, mégpedig eleve ! az ipar, a kereskedelem és a J mezőgazdaság számára. A mi j koncepciónk az, hogy alapjában | véve mindegy, mivel foglalkozik i egy vállalat, a lényeg: hogyan termel és a megtermelt árut hogyan értékesíti. Erinek értelmében mi a termelés és a piac szervezését és irányítását oktatjuk. Nyilvánvaló, hogy ez az elképzelés egybeesik az igényekkel: minél inkább önállósodnak a vállalatok, annál inkább meg nő a közgazdászok szerepe, s az irántuk való igény is. Ha azelőtt a vállalatok tevékenységé ben a műszaki ké dések ismerete játszotta a döntő szerepet, ma már, amikor a vállalati tevékenység gazdasági hatékonyságáról is szó van, a közgazdasáI gi kérdések is döntőek. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgaz- I daság számára oktatott szakem- j berek között lényeges különbsé- j get nem teszünk, mindössze a I későbbi szakosodás bizonyos le- j hetőségét biztosítjuk. Éppen I ezért csak az első évben azonos oktatásunk a budapesti egyetemmel, a továbbiakban teljesen 1 eltér. Ebből az is következik, hogy saját tantervet kell kialakítanunk, és az is, hogy tudományos tevékenységünket is ennek a profilnak a jegyében kell kialakítanunk.

A tantervhez jegyzetek is kellenek. Máris megszületett a számviteli, a munkajogi és gazdaságstatisztikai jegyzet, továbbá a vállalati gazdaságtani jegyzet első része. Erről dr. Kom- játi Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár a következőket mondotta :

— A vállalati gazdaságtant három féléven át oktatjuk, ebből csak a harmadik félévben ágazati bontásban, vagyis belkereskedelmi, ipari és mezőgazdasági speciális ismeretekkel. Ma még csak a kétféléves általános vállalati gazdaságtani jegyzet első fele van készen, ez magába foglalja a következő témákat: a szocialista vállalat, a vállalati politikai, vállalati terv, érdek-érdekeltség, részesedési rendszer, álló- és fogyóeszközgazdálkodós, munkaerőgazdálkodás, vállalati bérpolitika, munkatermelékenység, vállalati termelő folyamat. A következő részben meg kell írnunk a vállalati értékesítési politikával, az ár-költség-jövedelmezőség politikával, a vállalati növekedéssel, a műszaki fejlesztéssel, beruházáspolitikával és a vállalati pénzügyekkel kapcsolatos ismereteket. Magától értedődik, hogy mivel ez a jegyzet a maga nemében egyetlen, a szerzőknek hosszú kutatómunkát is végezniük kellett és kell, a megfelelő eredmény érdekében.

Egyszóval a vállalati gazdaságtan az a terület, amelyen o tagozat tudományos kutatómunkájának legnagyobb része a jövőben is várható. S bár tudományos tervük még nincsen, ez a koncepció világosan meghatározza a tennivalókat. Az Akadémia nagy közgazdasági tudományos terve is a vállalatok belső tevékenységének kutatását tűzi ki célul, ilyenformán amikor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem is bekapcsolódik ebbe a munkába, nyilvánvalóan a pécsi tagozat is megkapja a maga feladatait.

Hátra van még az a kérdés, hogy Pécs egyik fiatal oktatási intézménye hogyan tud majd kapcsolatokat teremteni a terület vállalataival? A hallgatók az első évtől kezdve részesülnek gyakorlati képzésben, kisebb feladatokkal bízzák meg őket egyes üzemeknél, a vállalati gyakorlat beletartozik az egyetemi képzésbe. Több vállalatvezetői előadásokat is tartanak a tagozaton.

— Egyelőre tehát — mondja dr. Hoóz István, a tagozat vezetője — a vállalatok segítenek nekünk, és nem mi nekik. De o kapcsolatfelvétel folyamatban van, a tárgyalások folynak, hogy milyen konkrét feladatok megoldásába segíthetnénk mi a területen működő vállalatoknak. Egy oktatási intézmény csak akkor épülhet be egy tájegységbe, csak akkor indokolt a léte éppen azon a helyen, ha ez a sokirányú és gyümölcsöző kapcsolat megvan. Ha pedig mi konkrét feladatokat oldunk meg a vállalatoknak, a megoldás sok esetben másutt is alkalmazható lesz, a konkrét kutatás általánosítása tehát nemcsak lehetséges, hanem biztosra vehető.

H. E.

I

i

I