Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-02 / 128. szám

!971. június 2. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Szegények, tie telkesek avagy: lelkesek, de szegények Gondok a Mecsek Táncegyüttes házatáján Ha a kulisszák mögött ma­radt is, nagy vonalakban mégis ismert a Mecsek Tánc- együttes válsága. Úgy mond­ják — mindenki, aki a dolgo­kat közelebbről ismeri -, hogy a válság elmúlt, illetve az együttes kiiábalóban van be­lőle. Simon Antalnak, a kitűnő koreográfusnak, az együttes ré­gi vezetőjének távozásával kezdődött a válság, de az együttes összeforrottsága, ru­tinja, jó szelleme átsegítette őket a nehézségeken. Jelenleg Somogyi Tibor koreográfus jár le Budapestről - hetente egyszer, két napra - s ő ké­szíti a táncokat, ó tanítja be őket, ő szabja meg az együttes munkarendjét, tempóját. Mégis: tény, hogy a Mecsek újabban nem hallat magáról annyit, mint korábban. Holott például két éve Szolnokról a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulójára alapított nagydíjat és a szólótáncosi nagydíjat hoz­ták el, s a következő évben a zalaegerszegi fesztiválon a koreográfusi és a harmadik dí­jat nyerték el. Az idei szolnoki fesztiválról terjedelmes mélta­tások jelentek meg a sajtóban, a Mecsek együttest, az ország tíz legjobb együttesének egyi­két azonban nem említették. Nem csoda: nem voltak ott. Ruha nélkül nem megy! Maradjunk ennél a kérdés­nél: miért nem voltak ott az idén Szolnokon a pécsiek? Boló István és Somogyi Tibor „megfigyelőként" résztvettek a szolnoki fesztiválon, s felelős­ségük teljes tudatában vonták le a következtetést:- A megfelelő ruha ma már olyan alapvető igény, ami nél- j kül nem lehet színpadra lépni, j Vagyis: nem lehet felkötni egy j kendőt, megújítani egy bugy- gyos ujjat, s egy új táncot régi ruhákban színre vinni. Az együttes tizenöt éve léte­zik, de ma is viselik még a tán­cosok a MÁV-tól öröklött ru­hákat. Amikor Vietnamban jártak, a fenntartó szerv - a Városi Tanács — külön össze­get biztosított számukra ruhák kölcsönzésére. A ruhák ilymó- don elég sokba kerültek, de utána vissza kellett adni őket a kölcsönzőnek. Senki se mérte fel, de az ország tíz legjobb amatőr nép­tánc együttesének egyike ellá­tottságban talán a harminc első között lehet. A tíz között semmiesetre.- Szegények, de lelkesek — védi Baló István, a Városi Ta­nács Doktor Sándor Művelő­dési Házának vezetője az együttest. De bárki idegen, aki job­ban körülnéz az együttes há- zatóján, beláthatja, hogy vé­delemre nincs szükségük. In­kább támogatásra. Mert a mondatot átfogalmazhatjuk így is: lelkesek, de szegények. 4 ezer forint utazásra Az évi támogatás összege 113 ezer forint. Ebből kell fi­zetni az együttes vezetőjét, az asszisztenst (nincsenek túlfizet­ve!), a zongorakísérőt, a szer­tárost, a zeneszerzés és ko­reográfia szerény tiszteletdí­jait, valamint a legfontosabbat: a csizmajavítást. Elhihetjük, hogy ez aztán igazán kell ah­hoz, hogy egy néptánc csoport színpadra lépjen: a tánchoz a lábbeli a minimum. Ha elsza­kad a csizma, meg kell csi­náltatni. Ebben az évben marad uta­lásra 4 ezer forint. Hova lehet elmenni ebből? Kétszer vala­hová a közeibe. Szolnokra pél­dául már nem lehetett. Az uta­zás oda belekerült volna 14—15 ezer forintba. Pedig az együt­tes tagjai nemegyszer maguk cipelik a ruhákat, mert más megoldás nem adódik. S nem kapnak kalóriapénzt se, napidí­jat se, szereplés után egy va­csorát is a legritkábban - nem úgy, mint sok más, szak- szervezeti vagy egyéb fenntar­tású együttes. Szeretném meg­jegyezni, mielőtt bárkinek té­ves gondolatai támadnának, hogy egy amatőr együttesről beszélek. Akik hetente egyszer vagy kétszer, vagy háromszor, merőben ingyen, merőben hobbyból erre áldozzák az es­téjüket vagy a vasárnapjukat. De hát „lelkesek” ők, vala­mennyien. Boldogok, ha tán­colhatnak, pláne, ha egy uta­zás is adódik. Az a fizetség. A díj, a taps, az utazással járó élmény. Két új táncuk van most, egy cigány- és egy pásztortánc. Szeptemberben Szekszárdon lesz fesztivál, remélik, hogy oda már eljutnak valahogy. Szó van egy olasz útról is - meg­hívták őket, már tavaly. A Vá­rosi Tanács Művelődési Osztá­lyának vezetője, Gábriel Jó­zsef azonban már újabb infor­mációkat is tud az olasz terv­ről : kozunk Pesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézeténél, de ki tudja? Maradjon így? — Kiszámíttattuk: busszal lenne a legolcsóbb, de így is 100 ezer forint. Annyi pénzünk nekünk nincs. Még megpróbál­Igen, ki tudja? Az együttes a Városi Tanács szerény támo­gatásával él, a tanács műve­lődési házának falai között és nőtt országos hírűvé. Kinőtt ruháról lenne szó? Alighanem De a megye például, ahol szinte többet szerepelnek, mint a városban, azzal segíti őket, hogy rendszerint ad köz­lekedési eszközt egy-egy fellé­pésre. Másképpen nem tehet­né? A Városi Tanács nem ad­hatna többet? (A négy év előtti szerény emelés nem áll arányban a megnőtt szükség­letekkel.) Avagy nem lehetne más szerveket is bevonni a fenntartásba? PIÉRT-nyomda Viktória típusú kis nyomda­gépet vásárolt a PIÉRT Déldu­nántúli Kirendeltsége. Ezzel újabb reményt kapott a pécsi Mindez kérdés, de nemcsak a Mecsek Táncegyüttesre vo­natkozik. Koncepcióra is utal a kérdés, egy meglehetősen ki- szélesedett gondra: mi legyen az amatőr együttesekkel, akik valahol felnőttek, erősek (min­den válság ellenére a Mecsek­nek is friss „utánpótlás" cso­portja működik!) és szinte a hivatásosokhoz mérhetők? Mi legyen velük, szorongjanak a kinőtt ruhában a megfulla­dásig, vagy szabjunk a tes­tükre új ruhát? Természetesen azt szeretnénk javasolni, hogy szabjunk a tes­tükre új ruhát. Hallatna Erzsébet szolgáltatóipar: a túlterhelt Szikra Nyomdát talán sikerül az aprómunkában segíteni. Knapp Tibor, a PIÉRT kirendelt­ségének igazgatója mondta az üzletkötés után:- Egy éve működik a kiren­deltség vevőszolgálata, még­pedig sajátos módon, piacku­tatást végez, s az észlelt hi­ányokat azonnal igyekszik pó­tolni. Beszereztünk például egy feliratozó gépet. Ennek óriási sikere lett, még Nyíregyházáról is kapunk megrendelést. Tás­kára, mappára, ajtóra, csengő­re készítünk leiiratot. Felirato- z ónk golyóstollra nevet, rek­lámszöveget ir arany színben. A piackutatás során jöttünk rá, hogy szükség van a már elterjedt telefonregiszterre is. Ezt is előállítottuk. Igaz, sok a panasz, de alaptalanul, mert a regiszter csak okkor műkö­dik, ha vízszintes helyzetben van és kihúzáskor végig a kí­vánt néven tartjuk az ujjún­kat. így jöttünk rá, hogy a la­kosságnak szüksége van egy a nyomdai nagyüzemet kissé tehermentesítő, gyorsan dolgo­zó, aprómunkát végző kis nyomdára, névjegyek, hasonló, gyorsan elkészíthető nyomtat­ványok, aztán ex libris készíté­se céljából. A gépet most meg­vettük, s még vásárolunk né­hány ilyen nyomdai kisgépet. Négy megyére kiterjedő kiren­deltségünk területén helyez­hetnénk el. Szekszárd különö­sen érdeklődik utána. A legna­gyobb szükség mégis talán Pé­csett van rá. Országos gond ugyanis a felsőoktatási jegyzet sokszorosítás. A hat felsőokta­tási intézménnyel rendelkező város érdeke azt kivánja: Pé­csett indítsuk meg a most vá­sárolt gépekkel a kisnyomdát. H Magas nívó, aranyeső" nélkül Jegyzetsorok a Helikonról Gyógyító öröme a munkának A kastélypark szépen ápolt , ösvényein anyókák és bácsikák. I Ögyelegnek. Most reggeliztek, j Asztalukra odakészítették a ka- i kaót meg a vajast. Kiszolgálják őket. Most pihennek, sütkérez­nek, azután üldögélnek. Azután odaülnek az ebédhez. Azután szunyókálnak, sétálgatnak, vár­ják a vacsorát. És holnap újra lepereg egy nap. Mindenük megvan . . . Kevés beszédűek. Talán nem is gon­dolnak semmire. Minek?... A szociálpolitikai csoport fő­orvosa elérti, mire gondolok. — Látja, ezen szeretnénk vál­toztatni . . . Itt mindenki magányos, de az egyedüllét nem mindenkit szo- rongot ugyanolyan erővel. Al­kat, hajlam dolga is, kit, mikor és mennyire kerít hatalmába a lehangoltság. De akiben meg­van, fellobbantani, akiből hiány­zik, ott fölkelteni a lappangó hasznosságtudat szikráját: a szociális gondozást, a szakem­bereket (újabban a foglalkozta­tó nővért és o megye szociál­pszichológusát) ez a nemes cél vezérli. A sombereki szociális otthon hátsó bejáratában három idős bácsi üldögél. Előttük drótozott fakeret, azon egy félig kész rongyszőnyeg. A huzalok közt elmerülten illesztik, bujtatják a színes szálakat. hon lakóit keresték fel. A ma­gukkal vitt bőrhulladékból azóta hasznos tárgyak készülnek, arról is szó esett, hogy egyszerűbb munkafolyamatokat is betaníta­nak a „bedolgozó" öregeknek. A Kossuth-akna egyik brigádja színes dróthulladékot vitt magá­val. Ezzel készülnek a fonatos üvegek, demizsonok. A megye tizenkét otthona közül ma már hét intézményben folyik intenzív és szervezett foglalkoztatás. Kertészkednek, csapot, lábbe­lit, villanyt javítanak, szerelnek, készítgetik o legkülönbözőbb használati tárgyakat, egyre töb­ben és többen. Közben beszél- j getnek, énekelgetnek, hiszen az élet olyan szép, ha van értelme. gyobb eredményeket látva — érthető örömmel végzi. így nyi­latkozott: „Az öregek először félve nyúl­nak hozzá minhenhez. Ők eh­hez nem értenek, ők már nem jók semmire ... — ez tudatosult bennük. Ezt kell feloldani leg­először és annak a hitét újra és újra megerősíteni bennük, hogy felfigyelnek rájuk, és fon­tos oz, amit csinálnak . . A gondozónők szerint sza­vakban nehezen kifejezhető a foglalkoztatás lélektani hatása Aki idekerül, kezdetben teljesen a saját szubjektív problémáival, a maga tragikus egyedülmara- dásával foglalkozik. (Amit elmé­lyít az a tudat, hogy jó részük­nek van közeli hozzátartozója...) Elmondták: az egyik otthon legösszeférhetetlenebb lakója szelíd és kedves nénike, mióta állandó elfoglaltsága akadt. A közös munka, ennek a fontos­ságtudata alakítja, formálja a közösség, az együvétartozás ér­zését is. * Az emeleti ebédlőben takaros kiállítás. Kézimunkák, szőnye­gek, fonatos kosarak, papucs, lámpa és sok minden, amire egymásnak, jó maguknak a szo­bában szükségük lehet, hogy a mindennapi élet kellemesebb, a környezet szebb legyen. Az otthon vezetősége mindent elkövet értük. De segítenek üze­mek, vállalatok is: hulladék­anyaggal, patronáló szocialista brigádokkal. A pécsi Kesztyű- i gyárból a keresztespusztai ott­A gondozás alappillére a fog­lalkoztatás — mondta kísérőm Balogh Istvánné, a Baranya me­gyei Tanács szociálpolitikai cso­portjának pszichológusa. Ősszel került jelenlegi posztjára, azóta szinte naponta járja a megye 12 (nem elmebeteg) szociális ott­honát. Fáradhatatlanul szervezi a gondozottak intenzív foglal­koztatását. A kényszerű semmit­tevést, a kiszolgáltság kiszolgál­tatottságát, a magányos öreg­kor depresszív hatását elűző ér­telmes, hasznos időtöltést. Munkáját szenvedéllyel, hittel -so kezdeti, a vártnál no­Baranyában másfél ezer szo­ciális gondozott él. Ma még so­kan ülnek a sarokbon egyked­vűen, apatikuson. De százak és százáig érzik, és egyre többen érzik már, hogy nemcsak a nap melege számukra oz egyetlen si­mogató kéz. Eredményes helytállás után i “ szép „helyezések” özöné­vel tértek haza helikonos diák- i jaink hétfőn este. Csaknem egy i hétig tartózkodtak Keszthelyen, j maguknak szép emléket, sok értékes tapasztalatot, sikerél- í ményeket; iskolájuknak és szű- 1 kebb hazájuknak elismerést, megbecsülést szerezve. Mindenekelőtt ehhez szeret­nénk gratulálni valamennyi I résztvevőnek, pedagógusnak, művészeti vezetőnek és rende­zőnek; az iskoláknak s a ver- j senyek előkészítését szervező í KISZ-szervezeteknek és a me- ! gyei KISZ-bizottságnak. S itt említenénk: a megyei zsűri tag­jainak. Döntéseik reálisnak bi­zonyultak. A helikoni részvétel és (szinte valamennyi művé­szeti ágban) ez a 118 sikeres fellépés —, amelynek többsége a kifejezetten magas művészi követelményeket is teljesítő aiany és ezüstfokozatú produk­tum — hihetetlen nagy ener­giát és jobbára egész évi rend­szeres lelkiismeretes felkészülést igényelt. A helytállás valós ér­tékrendjét a minősítések nem fedik tökéletesen. Ehhez át kell gondolnunk, mit jelent a mai diáknak (a tanterv mai köve­telményein túl) szaba’didejének javát a rendszeres felkészülés­re áldozni, csaknem egy éven át. Mps kérdés, hogy a mű­vészet ember- és személyiség- formáló hatását, értékeit első­sorban maguk élvezhetik majd további életükben. Ismereteink birtokában az idei Helikon mérlege igen kedvező. A művészeti bemutatósorozat összképe: mintegy 3600 közép- és szakmunkásképző iskolás fiatal lépett pódiumra. A mű­vészi színvonal általában nem csökkent. Jól felkészült, erős mezőny találkozott a nemes vetélkedésen, ugyanakkor a zsű­ri is következetesen szigorú bírálati szempontokat érvénye­sített. Szó ami szó, nem hullt „arany eső" ... A szakmai bí­ráló-bizottságok az országos eredmények és színvonal isme­retében döntöttek. Egyik fontos szempontjuk alapján a határ­eseteknél lefelé kerekítve. Rész­ben a minősítések rangjáért, részben a követelményekért, a jobbra ösztönzés szándékával. Mindezzel, úgy gondolom, egyet érthetünk. Jóllehet tudom, a szigorú döntések miatt vannak fájó pontok is . .. Sokféleképpen érezni a tár­sadalomét is. Az értelmes mun­ka lehetősége és éledő, vissza­térő, gyógyító öröme által. W. E. Á Italában valamennyi mű- ” vészeti ágban kevesebb aranyfokozatú eredmény szüle­tett, mint a korábbi találkozó­kon. Ennek ismeretében meg­elégedésünk jogos lehet a Pécs- baranyai diákoknak a többi megyéhez képest magas szá­mú előkelő minősítései hallatán. (Igaz a résztvevők egyharmada is tőlünk jött Keszthelyre.) A szigorú bírálók szerint is Ba­ranya iskolái a zenei és kórus­produkciók terén változatlant kimagasló művészi eredmé nyékről tanúskodnak. S ezéi és itt úgy érzem, — éppen bírálatok következetes szigorú sága miatt — különös örő műnk telhet például a péc: 500-as Ipari Szakmunkásképz Intézet vegyeskarának arany fokozatú minősítésében. A sikerek fényében sem ér dektelen dolog Odafigyelni i szakemberek néhány fonto észrevételére. Általánosságba egybehangzó megállapítás vol: hogy — az ének-zenei és a nép tánc produkcióktól eltekintve - a különböző művészeti ágak ban gyakran érezhető a folya matos felkészülés hiánya. Küld nősen a versmondók és a diák színpadok esetében. Jellemzi adat: a 94 vers és prózamondi közül mindössze tizen értek e aranyfokozatot. (Pécs-Baranyá ból senki.) A diákszínpadokná úgy tűnik, az együttesek ólta Iában nehezen találják meg a2 a formát és hangot, amelyen ( tanulóifjúság, a mai fiatalo elmondani valóját a leghatáso sabban, a legeredményesebbel tolmácsolhatnák. Gyakori mé< oz irodalmi színpadi stílus szók ványos, régi „iskolás" megnyil vánulása, és kevés az oldotl mai hangvételű, közéleti töltési pódiumjáték. Mindössze eg ilyen kimagasló eredményri volt példa ezúttal: a Veszprém Vegyipari Technikum előadási nyomán. S ezen is érdemes el gondolkodnunk. — Korábbal ugyais több pécsi diákszínpado is az országos amatőrmozgalon élvonalában ismertek a műfa szakemberei. Elsősorban a szín játszós, a pódiumszínpad kor szerű eszközei és időszerű köz életi — politikai tartalma — ré vén. \/égül a rendezésről. Keszi ” hely eredményesen vízi gázott ezúttal is. A helikoi ünnepség tartalmas, gazda programot adott a résztvevői nek. Egyet azonban mégis sz vesen olvasnánk még a továfc bi műsorfüzetekben: a müvr szeti ágak vezetőinek tanács kozásairól. A Helikon értéke tapasztalatcsere is lehetne művészeti együttesek rendező nek, a felkészítésben résztvev pedagógusoknak. Más hasonl országos találkozókon a zsűri, művészeti ágak országos szak tekintélyei részletesen értékeli a produkciókat, illetve egy egy közérdekű témában vitát indítanak. A Helikonon is elkép zelhető egy-egy ankét, szakmc vita témájaként például az i: kólái kórusok, az iskolai nép táncegyüttesek, diákszínpado stb. helyezete, (jó részben azo nos) gondjaik, fejlődésük ten denciái. Pontosabban fogai mazva: luxusnak érzem tovább ra is kihagyni ezt a lehető séget. Wallinger Endre Folytatódik a várfal kibontása A Barhakán feljáróját kutatják A Barbakón ezen o nyáron már látogatókat fogad és zenei események színhelye is — ez azonban még nem jelenti azt, hogy a régészeti kutatás és a feltárás befejeződött volna. G. Sándor Mária, az Országos Mű­emléki Felügyelőség munkatár­sa, a Barbakán feltáró régésze ezen a nyáron is a pécsi vár­falon, illetőleg a Barbakán kör­nyékén dolgozik. Régészetileg érdekes témát jelent ugyanis a Barbakán fel­járója. Az erődítésnek, azaz a várfalnak és a csatlakozó fel­járónak az eredeti nyomvonalát keresik: ez pedig az Esze Tamás utca oldalán található. A vár­árok déli lezárása — ezt az ed­digi kutatások megerősítették — az úttest alá húzódik. A most ! bontás alatt álló — korábban megrogyott — épület, amelyből a lakókat már rég kiköltöztet­ték, a várfalhoz tapasztva, a fal­nak dőlve épült, így a bontás bizonyos szakaszában már a ré­gész szakértelmére is szükség lesz. A teljes kibontás nagy tervé­ben a várárok északnyugati le­zárásának feltárása is szerepel. Az Aradi vértanúk útja és a Landler Jénő utca sarkán fekszik a szóbanforgó terület, itt koráb­ban lebontották az épületeket, de a bontás után ottmaradt tör­melék egyelőre megakadályoz­za a régészeti munka megkez­dését. Ha azonban minden e tervezett módon halad, itt o pé­csi várfal egy újabb részleténe) kibontásával és kellő parkosítás­sal Pécs egy új, vonzó, műemlé­ki hatású hellyel gazdagodik, fi feltárt romok, amelyek zöld kör­nyezetben lennének hozzáférhe­tőek, végső formájukat az OMF tervezői és kivitelezői révén éril majd el — a tervezési munká­kat azonban néhány kérdés tisz­tázatlansága még hátráltatja Városrendezési kérdések eldön­téséről van szó, olyan döntés­ről, amely tisztázza, hogy a ré­gészeti eredmények milyen for­mában, mekkora területen vál­hatnak háborítatlanul hozzáfér­hetővé, illetve hogy a Barbakán déli várfalának kibontását be lehet-e fejezni az Esze Tamás utcai részen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom