Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. május 1. A rokonszenv mérlege A huszadik század második felé- “ nek embere megszokta, hogy • világpolitika minden fordulatánál mérlegre tegye: mit lép a két szuper- hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Nem is gondolunk talán rá, hogy ebben a megszokásban a dolgozó emberek, a kommunista- és munkásmozgalom korszakos vívmánya öltött testet. Az ugyanis, hogy a világtörténelem — mint Leonyid Brezsnyev éppen az SZKP XXIV. kongresszusán is emlékeztetett rá - már nem fejlődhet a szocializmus és a kommunizmus nélkül, nem fejlődhet a szocializmus és a kommunizmus ellenében. Ezért is tekintett osztatlan érdeklődéssel a világ ezen a tavaszon tíz napon át a Kreml Kongresszusi Palotájára, ahol a szociolista világhatalom közeli jövőjének felvázolása alkalmat adott egy általánosabb érvényű jövő-kép körvonalainak érzékelésére is. S barátnak, ellenségnek egyaránt módot nyújtott arra, hogy femérje a Szovjetunió szándékait, terveit — és azok meghatározó befolyását a nemzetközi helyzetre, az erőviszonyok alakulására. A XXIV. kongresszus minden vonatkozásban a beke programjával lépett fel. S itt most nemcsak a Központi Bizottság beszámolójának arra a rendkívüli érdeklődéssel fogadott szakaszára gondolunk, amely a világsajtóba Brezsnyev hatpontos béketerve néven vonult be. Nem egyetlen - bármily jelentékeny — részletre szeretnénk itt utalni, hanem az egészre: a XXIV. kongresszus által megvitatott és jóváhagyott nagyszabású munkaprogramra. Az új ötéves terv irányelvei ugyanis — ha szabad így fogalmazni — öntörvényűknél fogva mindennél ékesebben vallanak arról, hogy a szocializmus a kommunizmus egyetlen célja és értelme az emberi lét megszépítése (jelen esetben a szovjet nép életszínvonalának gyorsértelmű, minőségi ugrást hozó emelése). Ez pedig elvileg is, gyakorlatilag is — a megvalósításra váró tervek felől közelítve - a legigazibb békeprogröm. A szovjet külpolitika alapvető célja éppen az, hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremtsen a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez. Ennek a külpolitikai programnak az aranyfedezete a Szovjetunió minden gazdasági sikere — s ebből a szempontból, ha úgy tetszik, a politika hitelének szemszögéből is roppant fontosságúak a XXIV. kongresszus gazdasági döntései. Fontosak mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy ország-világ meggyőződhet róla, hogy a Szovjetunió — vagy általánosabban: a fejlett szocialista társadalom — nem a forradalom exportjával, nem holmi „expanzióval” kívánja diadalra juttatni a szocializmus eszméit, hanem példájával és gyakorlatával adja mind újabb bizonyítékait annak, hogy a szocialista rend az egyetlen értelmes és emberséges válasz a modern társadalmi lét által felvetett kérdésekre. Gromiko külügyminiszter fogalmazta meg kongresszusi felszólalásában az általánosan érzékelhető igazságot, hogy a Szovjetunió szerte a világon a bizalom légkörét teremtette meg maga körül. S hogy ez így van, az a szovjet külpolitika lenini következetességének, a Szovjetunió magabiztosságából fakadó higgadtságának és megfontoltságának is köszönhető. Érdemes idézni Gromiko szép megfogalmazását: „Gyakran felteszik a kérdést: mi adja meg a szovjet külpolitika vonzóerejét? A válasz leegyszerűsítése lenne, ha erre csupán erőnkben keresnénk a megoldást. Köztudott, hogy kívülünk más erős államok is léteznek, amelyek külpolitikája nem olyan vonzó, mint a mienk. A mi külpolitikánk hatékonysága nemcsak erőnkben, hanem igazságunkban is rejlik”. Igen, az elvi szovjet külpolitikában szerves egységet alkot az igazság, az internacionalizmus és az erő, a forra- dalmiság és a béke védelme. Aki pedig netán kétségbe próbálja vonni, hogy ez így van, annak érdemes emlékezetbe idézni, hogy éppen az imperializmus elleni küzdélem legelső vonalában harcolók a XXIV. kongresz- szus szószékéről is milyen meleg szavakkal mondtak köszönetét az SZKP- nak, a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek cselekvő, proletár internacionalista, értékes támogatósukért. A szovjet külpolitikának éppen az a tiszteletet parancsoló jellemző vonása, hogy éppoly távol áll tőle a meghátrálás az imperialisták fenyegetéseivel szemben, mint az öncélú, s éppenséggel kishitűségre vagy gyenge idegzetre valló „ultraforradalmiság”. Állásfoglalása világos és egyértelmű: mi tiszteletben tartjuk mások törvényes jogait, de megköveteljük, hogy mások is így viselkedjenek velünk szemben. Az ezzel ellentétes próbálkozásokat visszautasítjuk, de aki komoly szándékkal közeledik, s érdemleges megállapodásra törekszik, az a Szovjetunióban felelősségteljes partnerra talál. A huszadik század második felé^ nek embere — mint mondtuk — megszokta, hogy a világpolitika minden fordulatánál mérlegre tegye: mit lép a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. S minden fordulattal nyilvánvalóbb lesz, hogy az emberiség rokonszenvének mérlege a szocialista szuperhatalom békepolitikája felé billen, E. T. Műkedvelő- feszi válók és ve senyek Szlovákiában Gazdag hagyományai vannak Szlovákiában a felnő lek és a Hatolok műkedvelő tevékenységének A Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériumának népművelési főosztálya évenként megrendezi az amatőr zenekarok, az előadóművészek és a színtársulatok versenyét, - a programon a különböző korosztályok alkotásait bemu'ató kiállítások szervezése is szerepel. 1971-ben a rendezvények a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója megünneplésének előkészületében zajlanak le. A kerületi versenyek győztesei ez év májusában találkoznak Kelet-Szlovákiábon, az ott megrendezendő össz-köztársasági verseny döntőiében. Ezután Kubin- ban rendezik meg a legjobb előadóművészek találkozóját. Júliusban a Magas-Tá ra lábánál fekvő szlovák faluban, Vihod- na-ban rendezik meg a népdal és népitánc soronkövetkező 18. fesztiválját. A festői környezetben levő nyári amfiteátrumban megtartandó fesztiválon ismét találkoznak a legnagyobb szlovák népi táncegyü lesek a Kárpátokon túli terület népdalait és táncait adják elő. Ukrán és román népi táncegyüttesek is fellépnek. Érdekesek a gyermek- és a felnőtt amatőr képzőművészek versenyei is. A művésze i szakemberekből álló zsűri választja ki a művészeti iskolák és az amatőr művészek által benyújtott alkotásokat. A fotókiállításon az amatőr filmesek is részt vesznek. A rendezvény-sorozat keretében igen jelentősnek ígé keznek a Szlovákia területén élő nemzetiségek műkedvelő kollektíváinak versenyei, így például májusban kerül sor Komarnoban a magyar amatőr színtársulatok és előadóművészek fesztiváljára. Ugyanebben az 'dobén tartják meg a negyedik magyar táncdalfesztivált is. Kelet-Szlovákiában az ukrán színházi kollektívák és előadóművészek fesztiválját rendezik meg. A fesztiváloknak és a versenyeknek fontos szerepe van a felnőttek és a fiatalok esztétikai nevelésében. A kulturális megmozdulásokat a Művelődésügyi Minisztérium szervezi és támogatja, a munkába bekapcsolódnak az ifjúsági népművelési és tömegszervezetek is. A rendezvények keretében szemináriumokat tartanak; ezeknek témája a különböző művészeti ágak fejlődésének megvitatása. Gdynia jubileumra készül A gdyniai tengerészek, dokkmunkások és hajógyári dolgozók jubileumra készülnek. 1972. szeptember 23-ön lesz ötven éve annak, hogy a lengyel országgyűlés határozatot hozott kereskedelmi kikötő építéséről Gdyntában, amely eddig halászkikö';ös, kis kasub falu volt. ’ A mai Gdynia Lengyelország három legnagyobb kikötőjének egyike. A 8000 gdyniai kikötőmunkás évente több mint 9 millió tonna árut, ezen belül kb. 3,5 millió tonna értékes darabárut, 3,5 millió tonna szenet, 2 millió tonna ércet, foszforitot, foszfátot és gabonát rak át. A kivitel és a behozatal mérlege a gdyniai kikötőben pontosan fele-fele arányú. A gdyniai kikötő már a legközelebbi jövőben — a lehető legkorszerűbb módszerekkel - évente több mint 11 millió tonnás áruforgalmat fog lebonyolitani. Most épül a kikötőben a konténer-átrakó bázis, amelyen 1972-ben 350 000 tonna •zu jut keresztül. A rakpartokon már fölszerelték a konténerek átrakására szolgáló kikötődarut. ERB 3ÄNOS: A I V
