Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

1*71. mójus 9. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 5 Hajdú Gyula köszöntése Ho festő lennék, igen sok portrét tud­nék készíteni a »5. születésnapját ünneplő Hajdú Gyuláról, Pécs »áros díszpolgárá­ról, vagy ahogyan a munkásmozgalom Pécs-baranyai veteránjai nevezik: a „doktor elvtársiról. Megrajzolhatnám a politikust, aki az 1918-as októberi polgári forradalom idején a pécsi Nemzeti Ta­nács titkára, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben parancsnok, és az Országos Ellenőrző Bizottság tagja volt. Kirajzolódnának az emigráció kontúrjai, amikor Horthy fehérterror-uralma elől Milánóba, Bécsbe, majd Dél-Francioor- szágba kényszerült, 1921-ben a Kommin- tern III. kongresszusán mint magyar kül­dött szerepelt, s az egyik bizottságban, ahol Lenin volt az elnök, ő volt a titkár. Pécs-Baranya öntudatos munkásainak, bányászainak azonban nem kell külön ké­pet festeni a forradalmi harcokban meg­ed zett politikusról, a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségéről. A politikus Hajdú Gyula — akit Kun Béla a Külügyi Népbiztosság délvidéki bizto­sának, a Honvédelmi Népbiztossóg, a kaposvári 44-es Vörös Dandár politikai biztosának nevezett ki, az egykori főispán és iparügyi államtitkár — ma is ott él a munkások szivében. Ki ne ismerné a neves nemzetközi jo­gászt, az Eötvös Loránd Tudomány Egye­tem Jogtudományi Karának egykori pro­fesszorát, a jogtudomány doktorát? Es Hajdú Gyulát, az embert, aki mindenkor emberközelségben volt a kétkézi dolgo­zókkal, az elnyomottakkal, munkásokkal. Sokan ismerik a harcos publicistát, de vajmi kevesen Hajdú Gyulát, az írót. Pedig politikai, tudományos és irodalmi munkásságot is folytatott. Bécsben 1931- ben jelent meg „Ins Chaos?” című köny­ve és ugyanott látott napvilágot: „Russ­land 1932” c. nagy műve. Utópisztikus regényét: „Roman der Sonne"-t 1928-ban irta. Ez a Nap ener­giájának felhasználásáról szól. A Jeho- vahs gebur” c. munkája 1930-ban Bécs­ben jelent meg. Ebben a világtörténelem első forradalmának történetét örökítette meg. A nemzetközi jogról oz első szocialista egyetemi tankönyvet ő írta meg 1951- ben. Ezzel nyerte el oz Állami Dijat. Es jellemző emberi magatartására, szocia­lista közösségi érzésére, humánumára, hogy e tankönyv honoráriumából száz­ezer forintot adott Pécsnek ajándékul, hogy e pályadij-alapból a Városi Tanács retorikai pályázatot írjon ki. Ezt meg­előzően az apósáról: dr. Doktor Sándor­ról elnevezett helytörténeti pályadijat U létesített. Főbb munkái közé tartozik: „A Scbu- man-terv és a szuverénitás” című írása. És 1957-ben Pécs m. j. Város Tanácsá­nak kiadásában jelent meg: „Harcban elnyomók és megszállók ellen” (Emléke­zések a pécsi munkásmozgalomról) című, közel 500 oldalas könyve. Nyolcvanötödik születésnapja alkalmá­ból szeretettel köszöntjük dr. Hajdú Gyulát, a politikust, a magyar munkás- mozgalom régi harcosát, a publicistát, a nemzetközi jogászt, az emberi életkor őszi évszakába lépett Embert. Igazán elégedett lehetne a szép Harka ördöge, jól sikerült, hiteles áb­rázolását látván Németh János kerá­mia faliképsorozatán, a Harkányi téli fürdő falán. A szólás szerint nem jó az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik. Azon­ban ez a szegény szoknyavadász ör­dögöt megcsúfoló történet inkább tá­voltartja majd főhősét, mint a hely­színre bűvöli, így a műélvezet zavar­talanul marad a fürdőzőkre. A harkányi legendát, pontosabban, — mivel egy vidék földrajzi jellem­zőire próbál helyi csodás magyará­zatot adni, — helyi mondát Ipolyi Ar­nold publikálta először, 1847-ben, az Életképek 2—3. számában. A történetek legfontosabb motí­vuma az ördög és az ember szer­ződéskötése, szövetsége, de az em­bert kisegítő munka ellenértékéként elígért lelket furfanggal visszaszerzik az orra elől, vagy olyan feladat elé állítják, melyet nem tud megoldani. A harkányi ördög is ezekkel a figu­rákkal áll rokonságban. Nem követel emberáldozatot, hanem feleséget kér, a szép Harkáért maga vállalja a grandiózus munkát, a harsányi hegy felszántását. Mielőtt befejezhetné fur­fangos anyósjelöltjének fellármázott kakasai megfutamítják. Néhány „óriás lépés”: eldobott ekéjéből lett a bere- mendi domb, bocskorából lehullott rög a Göntéri domb, még Mária- gyűdnél látszik a következő lábnyom, és ahol föld alá bújt, „kénköves víz tört föl”, — a harkányi meleg forrás. A harkányi mondát sikeresen eleve­nítette meg Garányiné Staindl Kata­lin, az első Kerámia Biennalén bemu­tatott faliképében, Kustár Zsuzsa Vil­lányban készített festményeiben, grafi­káiban. De Németh Jánosnak ugyan­ebben a témában „ördöge volt”, kis, szerencsét hozó házi szelleme, amely hozzásegítette, hogy a lehető leghi­telesebb hangulattal, a népi kerámia humorával, a fazekasság eszközeinek szellemes felhasználásával g tarta­lomhoz igencsak illő formát adjon. Jó érzékkel kikerült minden veszélyt, ami csak leselkedhet egy mondát fel­dolgozó urbánus iparművészre: a kész mű nem lett negédes, nem lett apró­lékos, bőbeszédű, agyondíszített, nem lett népieskedő, sem felemásan sike­rült „modern szobrászat-utánzás". igazi iparművészeti kerámia plasztika lett, olyan elszármazott, de egyenesági egészséges utódja a grand art plasztikának, akár a harkányi ördög Lucifernek. A kivitelezés során csupa hagyomá­nyos megoldás válik kezében karak­teresen újjá: stációszerűen elrendezett domborműsorozatot választott elbeszé­lése keretéül, a képek között — Páko- litz István mondót feldolgozó versével — írásos táblák segítségét is igénybe véve. (Miiyen kór, hogy a merev vo­nalas betűk nemigen illenek a szinte gurulóan erőteljes plasztikához). A képek kompozíciós szerkezete követi a cselekmény bonyolódását, az expozí­ció nyugodt elrendezései egyre bo­nyolultabb, feszültebb konstrukció váltja fel. A vaskos, rendkívül ötletes figurák elemei korongolt köcsögök, hengerek ügyesen alakított, lemetszett darabjai, magukon viselik még a ko- rongozó ujj-nyomát is. A határozott plasztikát hagyja ér­vényesülni — legalábbis az eredeti szándék szerint — az egységes, szép felületű sötétzöld oxidmázozás is. Sajnos, csak az eredeti szándék sze­rint. Bár a faliképeket születésüktől a jelenlegi helyükre, a téli medencét vé­dő kőfalra tervezték, a sűrű pára, a viszonylag gyenge világítás mellett a sötét szín is hozzájárul ahhoz, hogy a sorozat nem érvényesül teljes szép­ségében. Csenkey Éva RÉSZLET A KERÁMIA FALIKÉPSOROZATBÓL Kutassuk fel a bolgár hősök emlékeit 1945. május 9-en, ma huszonhat éve ért veget a II. világháború, az emberiség történetének legvéresebb eseménysora, legalábbis az európai hadszíntereken: Berlinben feltétel nél­kül kapitulált a fasiszta német had­sereg ... Hatalmas véráldozatokat követelt a győzelem, s nemcsak a Vörös Hadse­reg, hanem a vele szövetségben har­colt egyéb reguláris és partizán alaku­latok részéről is. 1944 szeptember—októberében zaj­lottak a 3. Ukrán Front véres csatái Bulgária, majd Jugoszlávia teljes fel­szabadításáért, s november 7-én lép­tek először a Dunántúl területére az értünk is küzdő harcosok. Csaták sora utón szabadult fel november 26-án Mohács, majd három nap múlva Pécs, de még hónapokig tartott a küzdelem a kétségbeesetten védekező, sőt, időnként ellentámadásokba iendülő fasiszta egységek ellen. A harcoknak ebben az időszakában jelentős szerepe volt a jugoszláv és bolgár hadseregnek is — az 1. Bolgár Hadsereg Drávaszabolcsnál rendező­dött ütőképes harci egységgé, és a március 6-tól 22-ig tartó elkeseredett küzdelemben iszonyatos véráldozatok árán visszaverte a Dráván áttört né­meteket ... A bolgár hősök emlékét Harkány­ban a katonai temető, a siklósi vár­ban pedig kiállítás őrzi: A Bolgár Néphadsereg részvétele hazánk lelsza- baditásában. Ezen 1967-ben rendezett kiállítás tárgyi emlékeit a Bolgár Népköztársa­ságtól kaptuk ajándékba: a bolgár honvédelmi miniszter aláírásával ellá­tott plakátok, újság- és rádiófelhívá­sok nyomán gyűlt össze az anyag, az egykori harcosok, az elesett hősök hozzátartozói adták át a nemes célra féltve őrzött emlékeiket . .. Ma, amikor a fasiszta fenevad pusz­tulására emlékezünk, célul kell kitűz­nünk, hogy magunk is hozzájárulunk a hősök emlékének ápolásához — legyen harci feladata az úttörőknek, KISZ- fiataloknak az itt harcolt, értünk el­esett bolgár hősök emlékeinek fel­tárása, de kérjük az idősebbeket is, honismereti szakköröket, hogy tárgyi emlékek, fényképek, levelek, visszaem­lékezések beküldésével segítsék azon törekvésünket, hogy a bolgár ikatonák baranyai múzeumát gazdagabb, hely­ben gyűjtött anyag bemutatásával bő- víthessük. Kérünk mindenkit, akinek az itt har­colt hősökkel kapcsolatos tárgyi em­lék stb. van birtokában, küldje el azt címünkre: Janus Pannonius Mú­zeum Új- és Legú/abbkori Osztálya (Pécs, Káptalan u. 2.), vagy legalább levélben jelezze ezt, vagy pedig azt, hogy ezen napok eseményeit megvi­lágító visszaemlékezéssel tudna segít­ségünkre lenni. A leírt visszaemléke­zéseket helytörténeti pályázatként is értékeljük. A levelekre kérjük ráírni: Bolgár anyag. Mándoki László Németh János kerámiája: A harkányi legenda Egy tanulságos cikk további tanulságai MEGJEGYZÉSEK A DUNÁNTÚLI NAPLÓ: „EGY DÖNTÉS TANULSÁGAI" C. CIKKÉHEZ A POLLACK MIHÁLY MŰ­SZAKI FŐISKOLA kollégiumá­ban szinte „palotaforradalom“ tört ki — olvassuk egy, a főigaz­gatónak a főiskolai tanáccsal, tehát a tanári testülettel s a diákság képviselőivel együttesen hozott azon intézkedése ellen, mely az intézet kollégiumában a koedukációt ideiglenesen megszünteti; nevelési szempont­ból, a tanulmányi fegyelem érezhető meglazulása miatt, úgy rendelkezett, hogy a fiúk és leá­nyok egymás lakószobáit nem látogathatják. „Viharos tanács­kozások", „Egekre kiáltó” sérel­meket emlegettek az utóbbiak, és az illetékes minisztérium, meg a Magyar Ifjúság és a Magyar Rádió segítségét kérik az ügy általuk helyesnek vélt rendezése kérdésében. Azaz: helyezzék hatályon kívül a főigazgató in­tézkedését, és se ő, se a főis­kolai tanács ne szabályozza kol­légiumi életüket, ne korlátozza jogaikat! Nyilván és félreérthe­tetlenül erről van szó! A cjkk írója helyesen vonja le az esemény tanulságait. De mert sajnos, nem egészen elszi­getelt jelenségről van szó, és az az 5 százalék, mely a cikk sze­rint a józan többséggel szem­ben áll — tartok tőle, hogy en­nél jóval nagyobb százalékban — általában követelődzik és jo­gokra hivatkozik, talán nem lesz érdektelen azokra a hivatalosan és legmagasabb szinten oz if­júság jogairól folytatott megbe­szélésekre is emlékeztetni, me­lyeket a következőkben ismerte­tek röviden. * 1947. SZEPTEMBER 25-ÉN in­dult el Moszkvába a szovjet kormány meghívására az első magyar kulturális delegáció. Tagjai: Ortutay Gyula művelő­désügyi miniszter, Rusznyák Ist­ván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Darvas Jó­zsef író, építésügyi miniszter, Tóth Aladár, a Magyar Állami Opera igazgatója, Kisfaludy Strobl Zsigmond szobrászmű­vész, Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, Fischer Jó­zsef, a Közmunkatanács elnöke és e sorok írója — voltak. Fel­adata, a meghívottak érdeklő­dési körének és munkaterületé­nek megfelelően, természetesen más és más volt. Ortutay Gyula, többek között és elsősorban, az egyetemi és főiskolai ifjúság önrendelkezési jogainak, az egyetemi autono­mic az időkben állandóan na­pirenden levő és különféleképp magyarázott, sokat s szenvedé­lyesen vitatott kérdéseiben kí­vánt információkat szerezni. Az új, demokratikus egyetemi s fő­iskolai rend kialakításával kap­csolatban fontos volt a maxi­mális, a középutas és az épü­lőfélben levő népi demokrácia érdekeinek megfelelő felfogást ott tisztázni, ahol a probléma mór jóval korábban ugyancsak felvetődött, szintén viták tárgya volt, és ezek eredményeként, 30 évre már az Októberi Forrada­lom után, tapasztalatilag — te­hát kísérletileg beigazoltan — helyesen megoldottnak is tekint­hető volt. Kalasnyikov nevelési és ok­tatásügyi miniszterhez, Ortutayt én kísértem el. Már előzőleg megállapodtunk abban, hogy Kalasnyikovnál ez irányban ér­deklődünk elsősorban. Felvázol­tuk a nálunk megnyilvánult el­képzeléseket és vitákat, mire a szovjet nevelésügy minisztere a következőkben foglalta össze részünkre tájékoztatását. Majd szóról szóra idézem, aznap tett feljegyzéseim alapján: Az ifjúság joga nálunk elő­ször, másodszor és harmadszor is az, hogy tanuljon. Ez nemcsak joga, de legfőbb kötelessége is! Hogy mit tanuljon, hogy az egye emen és a főiskolákon kik tanítsanak, mit tanítsanak, heti hány órában adjanak elő a ta­nárok, s mik legyenek általános emberi magatartásuk normái — őzt mi, felnőttek határozzuk meg. És nem az ifjak, akik eset­leg megfelelő képzettség és élettapasztalatok nélkül inkább döntenének változó és viharzó hangulatuk, saját szubjektív ér­zéseik szerint ezekben a nem­csak saját maguk, de a szovjet állam és társadalom jelenét és jövőjét is lényegében befolyá­soló kérdésekben, mint megfon­tolt mérlegelés alapján. Bár egyébként képviselőik állandó­an jelen vannak értekezletein­ken, résztvesznek vitáinkban és javaslatokat tehetnek. Sajnos, nálunk is voltak az önökéihez hasonló elképzelések, de tart­hatatlanságukat a gyakorlat, az élet bizonyította be, s ma már úgy tekintünk rájuk, mint anti­demokratikus kísérletezésekre. Természetes, hogy ezekben az alapvető és lényeges elvi kér­désekben az állam, a felsőok­tatás és a nevelés vezetőire, meg szakembereire ruházott döntési jogon kívül, széleskörű jogokat biztosítunk az ifjúság számára is. — Joga van tanulá- és szakköröket létesíteni, segély- zőegyleteket, színjátszó közös­ségeket, irodalmi és művészi klubokat, különféle testedző, sport és turisztikai egyesülete­ket alapítani, ezirányú törekvé­seikben messzemenő támoga­tást nyújtunk részükre, s ma­gunknak is legfőbb törekvésünk, hogy pártfogásunkkal minden egészséges kezdeményezésüket valóra is válthassák. De mivel a felelősséget értük: kiformáló­dásukért, jövendő munkájukért, jellemük kialakulásáért, a szov­jet állam s a szovjet nép előtt mi viseljük — nem rájuk bízzuk, hogy nevelésük problémáit ők maguk, csak a saját belátásuk szerint oldják meg. Lényegében ugyanilyen tájé­koztatást kaptunk Grúzia fővá­rosában, Tbilisziben, az ottani tu­dományegyetem rektorától, Keti­kovellitől, az egyetemi tanács fogadótermében, az egész dele­gáció valamennyi tagjának je­lenlétében. Kívüle, a tisztele­tünkre összehívott értekezleten, az egyetem tanárai közül töb­ben és az ifjúság meghívott képviselői is ugyanilyen értelem­ben szólaltak fel. Utóbbiak kü­lönösen hangsúlyozták, hogy a náluknál élettapasztalatokban gazdagabbak, érettebb belátá- súak és megfontoltabbak irá­nyítását és útmutatását nemcsak természetesnek, de az egész emberiség sorsára kiható és sorsdöntő események, meg kü­lönféle ideológiák korszakában, mint amilyenbe napjaink esnek — azokat feltétlenül szüksége­seknek és nélkülözhetetleneknek is tartják. Ebben a kérdésben nincs helye semmiféle vitának. A felnőttek autoritásának elis­merése részünkről, nevelésük conditio sine qua non-jo — elengedhetetlen feltétele. S nemegyszer hangoztatják is — szerintem nagyon találóan és helytállóan a véleményt, hogy a Nagy Honvédő Háború győzedelmes befejezése ezek­nek o nevelési elveknek a főpró­bája volt. Változtatni rajtuk semmi okuk. S nem is változtattak! 1949-ben közel háromnegyed évig diplomáciai kiküldetésben voltom a Szovjetunióban. Az akkori külügyminiszter: Rajk elvtárs külön megbízásából fel­adatom volt, az ott tanuló ma­gyar ösztöndíjasok helyzetéről, tanulmányi eredményeiről, kol­légiumi életéről, magatartásáról is információkat szerezni. így értesültem arról, hogy valóban az említett elvekre szigorúan ügyelve tartják fenn a rendet. S ha előfordul, hogy megfeledkez­ve az illendőségről, egyesek pl. a leányokkal szemben agresszí­ven vagy tolakodóan viselked­nek, a Komszomol vezetősége lép fel velük szemben, legyen az illető akárki fia-borja, „kuko- ricázás” nélkül eltávolítják. Konkréten egy admirális fiáról volt értesülésem, akivel ez meg­esett. * DELEGÁCIÓNK HAZAÉRKE­ZÉSE UTÁN, 1947 novemberé­nek elején, minderről sajtóérte­kezleten is nyilatkoztunk, és Or­tutay a minisztertanács ülésén referált kint szerzett tapasztala­tainkról. Nem rajta múlott, hogy a kérdés — bár sok vonatkozás­ban szolgáltak útmutatásul — nem mindenben a példák sze­rint nyert megoldást. Szülőktől, tanároktól, neve­lőktől gyakran hallani a kifaka- dást: Valahol eleresztettük a gyeplőt! — Jó volna fenti meg­beszéléseknek tanulságait is le­vonni, s nemcsak „ideiglenesen” hozni e téren is népünk és szo­cialista demokráciánk érdekei­nek védelmében álló intézkedé­seket, hanem az elkapatott kö­vetelődzőkkel a hőzöngőkkel szemben álláspontunkat — min­den további kísérletezés, men- tegetődzés és alkudozások nél­kül, — végleg és határozotton leszögezni. Abból kiindulva, amit ezek kifejeznek, nevezetesen, hogy a szabadság nem jelent­het szabadosságot, kialakítani olyan helyzetet, melyben vala­mennyi, főként azonban a fe­gyelem és rend fenntartására irányuló kérdésben azok dönt­hetnének, akikre ifjúságunk ne­velése elsősorban tartozik, Dr, Boros István k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom