Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÖ 1971. május 16. „Miért küzd a békemozgalom az önök országában?“ Körinterjú a Béke-világtanács közgyűlésére érkezett neves személyiségek között EGYSZERRE... Százhuszonnégy ország, csaknem hétszáz küldötte . .. Ez voIt a Béke-világtanács közgyűlésének csütörtök reggeli „mérlege". Mit is mond ez a két szám? Sokat is, meg keveset is. Sokat abból a szempontból, hogy a 124 országgal gyakorlatilag a Föld minden népe jelen volt a MÉMOSZ- székház pompás tanácskozó termében. Keveset, ha hiányzik a személyes élmény varázsa, ha nem látjuk a tarkaságot, a színeket. Igen, a színeket. Milyen érdekes égitest a mi Földünk, milyen érdekes e gyakran hangoztatott, „elkoptatott" szó tartalma: emberiség... Fiatal, fekete szépség ül az elnökség oldalsó széksorában. Fehér bársonyruha van rajta, szürkés diszitéssel. A tején magas, vakító fehér turbán. Királynői mozdulatlansággal, méltósággal ül és figyel. A fotósok és tévések azonnal „célba veszik" a lencséikkel. Indiai turbánt látok a széksorokban, aztán egy hithű mohamedán „hadzsi" turbánját — csak a turbánból hányféle van! Ott pedig néger férfiak ülnek, a régi rómaiak viseletéhez hasonló fehér tógában. Mandulaszemű japánok, apró termetű vietnamiak, fehér bőrű, szőke amerikaiak, oroszok és franciák — mindenki e1- jött. Minden kabáthajtókán ott van a delegátus neve, egy kis táblácskán. Nagyszerű módszer: Így mindenki tudja, kit üdvözölhet. Mielőtt a BVT közgyűlésére indultam, azon töprengtem: hány nyelvet is beszélünk itt a Földön? Ha az emlékezetem nem csal: több mint háromezret. Bábeli nyelvzavarra számítottam, s nem volt az. A szünetek, az előadások nyelve az angol, francia, orosz, német és spanyol. Mindenki tudja valamelyiket. Sokan többet is. Romes Csandra, a Béke-világ anács főtitkára beszél most. Az emberek fején fülhallgató van és figyelnek. A tolmácsok azonnal fordítanak, a küldöttek azonnal követik a beszédet. Romes Csandra valami nagy tetszést keltő gondolatot fejtegethetett, mert tapsra verődnek a tenyerek. Egyszerre tapsolnak, pedig — ha nem tévedek — vagy ötszáz anyanyélve lehet annak a hétszáz embernek. Arcképek a BVT-röl Az ausztrál lelkész Mójus 12, szerda. Elnökségi ülésre készül a BVT, a MÉMOSZ-székház- ban. Fehér, sárga, és barna bőrű emberek áramlanak a tanácsterembe, s régi ismerősként üdvözlik egymást. Az egyik asztalnál ötven év. körüli, világoskék szemű ember ül. Elmerülten olvasgatja az előtte heverő kiadványokat, majd felnéz és megszólal: — Frank Hartley lelkész vagyok, Ausztrália Prahram nevű városából ... Hogy miért lettem békeharcos? Egyszerű a válasz. Mint lelkész részt vettem a második világháború harcaiban a japánok ellen. Megismertem a háború természetét. .. Aztán jött a vietnami háború, az ausztráliai csapatok behajózása a vietnami nép ellen ... A többi már ismerős ugye? Romes Csandra, a Béke-világtanács indiai főtitkára erőteljesen tapsol az elnöki emelvényen. Avval jelzi, hogy szűnjék a zúgás, rögtön kezdődik az elnökségi ülés. A Joliot Cu- rie-aranyéremmel és Lenin-arany- éremmel kitüntetett lelkész a főtitkárra pillant, majd búcsúzóul még eny- nyit mond: — Az ausztrál kormány állandóan azt hangoztatja, hogy a békeharc kommunista mozgalom. Ez így: leegyszerűsített állítás. És nem is felel meg a valóságnak. Igaz ugyan, hogy a nemzetközi békemozgalomnak a szocialista országok, a Szovjetunió képezik a fő bázisát, de ha csak a kommunistájr (nozgalma volna, nem vennének benne részt a legkülönbözőbb meggyőződésű emberek, az egész földkerekségen. Köztük én is — egy lelkész. Romes Csandra megint összeveri a tenyerét: most már valóban kezdődik oz elnökségi ülés. S evvel interjúnk is véget ér. HAZAJA — EGESZ EUROPA Szünet a BVT elnökségi ülésén. Az elnökségi tagok csoportokba verődve beszélgetnek a MÉMOSZ-szék- ház folyosóján. Az egyik csoport közepén tömzsi, izmos férfi áll, s latin temperamentummal magyaráz valamit. Dallamos beszédéből ítélve délamerikai vagy spanyol. — Ki ez a küldött? — kérdezem súgva a tolmácsnőt. — Lister Enrique, a spanyol köz- társasági hadsereg tábornoka volt. Már elvtárs — teszi hozzá jelentőségteljesen. Már elvtárs . . . Először nem figyeltem fel a kihangsúlyozott szóra. Az asztúriai bányászok és baszkok harcairól, a spanyol diákok Franco- és Amerika-ellenes tüntetéseiről érdeklődtem tőle, s csak beszélgetésünk végén tudtam meg a legfontosabbat. Lister Enrique valóban a spanyol köztársasági hadsereg tábornoka volt az 1936—1939-es fasiszta ellenes polgárháború idején. Utána a Szovjetunióba került, elvégezte Frunze Katonai Akadémiát, majd — a Vörös Hadsereg tábornokaként — harcolt a hitleristák ellen. Ugyancsak a mó sodik világháború idején részt vett a Az oldalt írta és összeállította: Magyar László. Szovjetunió oldalán harcoló lengyel hadsereg kiképzésében, majd a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg tábornoka lett, s ezt követően — még mindig a második világháború napjait írjuk! — Franciaországba ment, s a francia partizánok között harcoló spanyol hazafiak élére állt. . . Milyen gazdag élet! Egy ízig-vé- rig internacionalista, aki ezúttol a BVT elnökségi ülés szünetében be szélget, talán épp egy lelkésszel. S bár a világnézetük más, a legfontosabb dologban teljes köztük az egyetértés. Még ma is örülök, hogy megszoríthattam egy ilyen derék internacionalista kezét. S azon töprengek: vaján most Európa melyik országában él? Vagy talán nem is fontos ez? Hiszen Lister Enrique-nek egész Európa a hazájává vált. S Európa minden országában napfényes hazájáért, a spanyol népért harcol. SZELÍD emberek-e A BEKEHARCOSOK? Talán egy kicsit a sajtó hibájából, olyan kép alakult ki nálunk sok ember tudatában a kapitalista országokban élő békeharcosokról, hogy azok csupa — mondhatnánk szélsőségesen — szelíd emberek, akik szép és nemes célokat akarnak elérni ugyan, de nincs a kezükben hatalom. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor Yoshitaro Hirano professzorral, a Japán Béketanács elnö kével találkoztam a BVT elnökségi ülésének szünetében. Hirano professzor — akárcsak a többi, japán filmekben látott ember — udvariasan meghajolt, amikor bemutatkoztunk. Udvarias meghajlással köszöntötte az újságírókat is aznap délután, a BVT sajtótájékoztatóján. Egymást követték a kérdések azon a sajtótájékoztatón, köztük a Dunántúli Naplóé is, mely így hangzott: — A tv-híradókban azt látjuk, hogy sok országban üldözik a békeharcosokat. Nem szenvedtek-e üldöztetést meggyőződésük miatt a BVT elnökségének egyes országokban élő tagjai is? Eredetileg Romes Csandrának tettük fel a kérdést, ám a BVT főtitkára felelet helyett a közelében ülő Hirano professzorra mutatott, öt tartotta legilletékesebbnek a válaszra. Hirano felállt, s röviden közölte: Oszakában, a legutóbbi világkiállítás városában olyan ember került a főpolgármesteri székbe, akit a békeharcosok akartak — akinek az odakerüléséért harcoltak. Ugyanez történt meg Tokióban is . .. Ez volt Hirano professzor válaszának magva, majd — egy udvarias meghajlás után — leült. A kérdés lényegére — ti. üldözik-e náluk a békeharcosokat — látszatra nem is válaszolt. Látszatra! Az egész válaszból az derült Iá ugyanis, hogy nem hagyják üldözni magukat. A százezreket, milliókat átfogó japán tömegtünteté sek, békeakciók kezdeményező jelle gűek. Nem ők kényszerülnek védekezésre, hanem az Amerika- és háborús-pártiak. E válasz után feltehetjük a kérdést: valóban olyan szelíd emberek a békeharcosok, mint sokan vélik, valóban nincs a kezükben hatalom? A következő állomás: Szófia- A nemzetközi békemozgalom következő kiemelkedő eseménye Szófiában zajlik majd le — közölte Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, munkatársunknak adott nyilatkozatában. — A Szakszervezeti Világszövetség még ebben az évben szolidaritási értekezletet szervez a bolgár fővárosban, az arab népek felszabadító harcának támogatására. Az SZVSZ a jövőben is támogat minden progresszív békeakciót - szögezte le Pierre Gensous. — Az elmúlt háborúk története azt bizonyítja, hogy a harcmezőkön a munkások vé- reznek a legnagyobb számban, hogy a háborúk ínségét, nyomorát a városokban élő munkástömegek sínylik meg a legjobban. A BVT elnökségi ülésének szünete, a MÉMOSZ-székházban. Carlton B. Goodtett, San Francisco-i néger filozófus és orvos, az amerikai békemozgalom egyik neves személyisége félrevonul a folyosó egyik zugába és magába merülve jegyzetel. Talán a felszólalására készül . . . Amikor odamegyek a tolmácsnővel és megkérdezem nem zavarok-e, barátságosan mosolyog: — Egyáltalán nem, a sajtára mindig van időm. Tessék, kérdezzen I „Meg kell bujtatni Nixon elnököt"- Azt szokták mondani, vigyázni kell a történelmi párhuzamokkal, mert könnyen tévútra vezethetik az embert. S mégis, ha a mai Amerikát nézzük, óhatatlanul eszünkbe jut, mi volt a helyzet Franciaországban 1959—1962 között, tehát az algériai háború utolsó éveiben. Százezres nagyságrendet elérő tömegtüntetések, infláció és gazdasági nehézségek ... Mi erről a véleménye? A negyven-negyvenöt év közötti, őszülő szakállú férfi bólint: — Valóban sok a hasonlóság. Hogy Amerika ebbe a fázisba jutott, az már önmagában véve is sokat mond. Van azonban egy igen lényeges különbség is, az akkori Franciaországhoz képest. Abban az időben De Gaulle állt Franciaország élén, aki felismerte, hogy az algériai háború Franciaország számára értelmetlen, és volt bátorsága ahhoz, hogy levonja az ebből eredő következtetéseket. Sajnos, Nixon nem De Gaulle. Nixon nem hajlandó arra, hogy elfogadható, igazságos békét kössön a vietnamiakkal. Nixontól nem várhatunk semmi jót, ezért meg kell buktatnunk őt, s egy olyan amerikai elnököt kell választanunk, laki — akárcsak annak idéjén De Gaulle — meghajol a milliós tömegek akarata, kí— Miért küzd a békemozgalom az önök országában? Hogyan, milyen eszközökkel Kívánják elérni a céljaikat? Evvel a körkérdéssel fordult munkatársunk a Béke-világtanács budapesti elnökségi ülésére, illetve közgyűlésére érkezett több neves személyiséghez. Az alábbiakban közöljük a válaszaikat: Yoshitaro Hirano professzor, a Japán Béketanács elnöke: — Még ma is 400 ezer ember sínyli Japánban az 1945-ös hirosimai és nagaszaki atombombázás következményeit. A japán nép ezért különleges érzékenységgel viseltetik mindenféle tömegpusztító fegyver — köztük a mérges gázok és biológiai fegyverek — iránt. Mivel Okinawa szigetén ilyen fegyvereket tárolnak, az a célunk, hogy vigyék el onnan őket. Nem akarunk egy esetleges nukleáris katasztrófába sodródni az amerikaiak vietnami háborúja miatt. Ami o békeharc módszereit illeti, úgy érzem, még az utcai tüntetéseknél is fontosabb, hogy a munkástömegek, az üzemek o békeharc bázisai legyenek. Lucio Luzzato, az olasz parlament helyettes elnöke: — Azt akarjuk, hogy hallgassanak el a fegyverek Vietnamban, Laosz- ban, Kambodzsában, a Közel-Keleten, „Portugál”-Guineában és Mo- zambique-ben. Az olasz munkások és a velük szövetkező tüntetők ellenzik, hogy Olaszország az Atlanti Szövetség tagja, hogy az olasz kormány vánsóga előtt és hajlandó lesz végre befejezni a vietnami háborút. 1972 őszén lesz az amerikai elnökválasztás. Békemozgalmunknak az az egyik fő törekvése, hogy ezt a célt elérje. Van még persze más törekvésünk is .., 72 százalék békét akar — Mielőtt o többi tervről besiél' nénk, maradjunk a békemozgalom- náll Mivel magyarázható, hogy ma már negyedmilliós tömegek tüntetnek Washington utcáin? Minek tulajdonítható, hogy az amerikai békemozgalom éppen most érkezett el abba az új szakaszba, amelyről az előbb már említést tett?- Annak köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban kialakult az amerikai békemozgalom igazi akcióegysége. A múlt év végéig három nagy irányzat harcolt a békéért és egyenlőségért. Az egyik az Üj mozgósítás nevű mozgalom, mely a vietnami háború befejezését kívánó polgári köröket tömörítetté. A másik az SCLC, vagyis a Déli Keresztény Vezetők Tanácsa volt, mely a faji megkülönböztetés ellen küzdő négerek harcát szervezte. A harmadik az NWRO, a Nemzeti Jóléti Jogok Szervezete, mely az amerikai szegénység érdekeit képviselte, a fehér és néger szegényekét egyaránt. A múlt év végéig lényegében mind a három irányzat külön szervezte a harcait. Azóta jutottak el arra a felismerésre, hogy az amerikai közélet nagy problémái — a vietnami háború, a négerek hátrányos megkülönböztetése és a szegénység — szorosan összefüggnek. Következésképp nem elég külön mozgósítani a négereket, s megint külön harcolni a vietnami háború ellen, mert ez csak fél sikert eredményezhet. Azóta már megalakult a Béke és Egyenlőség Nemzeti Koalíciója, egy olyan összefogás, mely — mint a béke és egyenlőség elnevezésből is látszik - mindhárom mozgalom erejét egyesítette. Nixon persze felismerte milyen veszedelmeket rejteget számára az egyesült erő. Azért tartóztatott le 13 ezer vonakodik az NDK elismerésétől. Az olasz békemozgalom elég erős ahhoz, hogy a siker reményében küzdjön a céljaiért. Frank Hartley lelkész, Ausztrália: — Az ausztrál kormány amerikaibb az amerikainál. Két expedíciós csapatot küldött Vietnamba. A két egység közül az egyik csaknem teljesen felmorzsolódott a harcokban. Növekszik az elégedetlenség, a múlt évben 20 ezer ember tüntetett Sidneyben és 70 ezer Melbourne-ben. Megállt a forgalom az utcákon. Az ousztrál békemozgalom a tömegtüntetesek szervezésétől kezdve a háborúval szembenálló Liberális Párt támogatásáig sokféle eszközt felhasznál • harcban. Jean Schaeffer, CGT-szakszervezeti vezető, Franciaország: — Négy nappal ezelőtt százezer ember tüntetett Párizsban a vietnami háború ellen. Nem kérünk az amerikai gazdasági függésből, azt akarjuk, hogy tartós béke legyen Európában. Camara Damantang guineoi külügyminiszter. (A sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatából idézünk): — Az afrikai népek számára a békeharc egyet jelent a neokolonializ- mus elleni harccal. Más választásunk nincs, az elmúlt évben végrehajtott Guinea-ellenes portugál agresszió is mindenkit meggyőzhetett erről. Küzdünk az újragyarmatosítás minden formája ellen, mert milyen béke lenne az, ha eltűrnénk, hogy ismét béklyóba verjenek bennünket? embert a közelmúltban lezajlott washingtoni és San Francisco-i tömeg- tüntetéseken, többet, mint bármelyik tüntetés alkalmával, Amerika történetében. Nixon azonban aligha érhet el célt evvel. Május elején ugyanis már nem negyedmillió, hanem több mint egymillió ember tüntetett Washingtonban és San Franciscóban. Ez is példátlan. A közvéleménykutató intézetek adatai szerint az amerikai nép 72 százaléka ma már békét akar Vietnamban. Hol vagyunk már a régi — évekkel ezelőtti - 10 százaléktól s attól, hogy árulónak, Amerika-ellenesnek lehessen bélyegezni azt, aki igazságos békét akar Vietnamban? Megértük és elértük, hogy az elnökválasztás - és egyéb választások — legtöbb politikai jelöltje ma már hízeleg a békemozgalomnak. Jó jel ezl Nemcsak béke — egyenlőség is — Mik az amerikai békemozgalom legközelebbi céljai?- Nixon megbuktatásán túlmenően minden számba jöhető réteget - faji kisebbségeket, ifjúságot, nőket - megnyerni a nagy ügynek. Rétegpolitikát folytatunk, mindenkinek, köztük a fiataloknak is megmagyarázzuk, miért érdeke, hogy béke legyen végre. Nemcsak megőrizni, erősíteni akarjuk a jelenlegi egységet, ezért amikor békét mondunk, mindig hozzátesszük az egyenlőség szót, mert ez a két fogalom elválaszthatatlan. Azokat a dollármilliókat, amiket a vietnami háború elnyel, a szegények, a négerek életének megjavítására kell költeni. Ez a mi harcunk célja és értelme. * . . . Elköszönünk a neves amerikai békeharcostól, C. B. Good lett ismét a jegyzeteibe mélyed . .. Másnap délelőtt láttam viszont: ő volt az, aki Martin Luther King utódát, Ralp Abernathy néger lelkészt fogadta, amikor az a BVT ülésére érkezett a repülőtérről. C. B. Goodlett mutatta be Aber- nathyt Romes Csandrának. C. Goodlet, USA: Új szakaszban az amerikai békemozgalom Ami a tüntetések mögött van
