Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

DUNANTOLI NAPLÓ Sül Jprflk 1. Kommunista kulturális aktíva a Megyei Pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról) ügybuzgalmát éá mutatja, hogy a különböző szervek, j vezető testületek fokozódó j gondot fordítanak az ideoló- i giai és kulturális munkára, egyre jobban látják ennek szerepét és jelentőségét. Az iskolareform végrehaj­tása során fejlődött az álta­lános iskolai hálózat, új is­kolák, tantermek épültek. A tanköteles korú fiatalok mint­egy 85—90 százaléka végzi el az általános iskolát, az 5 —6 évvel ezelőtti 75 száza­lékkal szemben. Az elmúlt években kialakult a közép­iskolák új struktúrája, sza­kosításának rendszere. A szakközépiskolai és a gim­náziumi osztályok aránya jobb az országosnál. Felső- oktatásunk tovább bővült; létrejött a műszaki főiskola és a közgazdasági egyetem kihelyezett tagozata. Tudo­mányos életünk, főképpen a Központi Bizottság tudo­mánypolitikai irányelveinek megjelenése után a korábbi­nál nagyobb figyelmet kap. Javultak a lakosság mű­velődésének. szórakozásának feltételei. Kulturális mun­kánk ideológiai, politikai tar­talmában fellendülést hoztak a forradalmi évfordulók, a jubileumi kiállítások. A ba­ranyai vasárnapok mellett évenként megrendezték a magyar játékfilm szemlét, a zenei tábort, két évenként a kerámiai, illetve kisplaszti­kái biennálét. Pécs adott he­lyet a nemzetközi néptánc­fesztivál és a felnőtt báb- fesztivál számára. A Pécsi Nemzeti Színház műsorpoli­tikáját a népszerűség, a kor­szerűség és az eredetiség el­vei alapján alakítja ki. Ha­tárainkon túl is ismerik a színház keretében működő Pécsi Balettet, valamint a Liszt-kórust, a Bóbita Báb­együttest, a Mecsek Tánc- együttest. Pécs zenei életé­nek országosan is jó híre van, Megfelelő fejlődésről ta­núskodnak a pécsi írek köte­tei és írásai, a Jelenkor cí­mű folyóirat színvonala. Sik­lóson, Villányban és Mecsek- nádasdon alkotóházak állnak a képzőművészek rendelke­zésére. Két év óta Siklósra és Villányba külföldieket is meghívnak. A tapasztalatok azonban azt is igazolják, hogy a fej­lődéssel problémák, feszült­ségek, ellentmondások is je­lentkeztek. Bizonyos arányta­lanságok alakultak ki a he­lyi kulturális élet egyes te­rületei között, és azokon be­lül is. A rövid idő alatt lét­rejött sok kulturális fórum, keret, rendezvény következ­tében szinte állandóan elő­térben állt a szervezés, amely lekötötte a kultúrmunkások és szervek erejének, figyel­mének nagyrészét. A következő években a közoktatást, annak fejleszté­sét, sokoldalú társadalmi se­gítését, a benne rejlő oktató­nevelő lehetőségek jobb ki­használását, továbbá a min­dennapi, a folyamatos tö­megkulturális tevékenységet állítsuk a munka középpont­jába. Azt tanácsoljuk a kul­turális szerveknek, pártbi­zottságoknak és pártszerve­zeteknek, hogy a következő években lehetőleg ne nyissa­nak új irányokat, ne szer­vezzenek évenként ismétlő­dő új rendezvény-sorozato­kat. ugyanakkor a tapaszta­latok alapján vizsgálják fe­lül az egyes programokat, sorozatokat. Erősítsék, fej­lesszék a jót és a hatéko­nyát, szakítsanak azzal, amely tartalmilag keveset hoz a „kultúra konyhájára'’. Erősítsük az ideológiai, po­litikai és esztétikai elemeket, a kritika szerepét és színvo­nalát, eszmei, politikai be­folyását. Mindenkor a tar­talmon, a szocialista vonások gyarapításán, munkánk szemléletformáló erején le­gyen a hangsúly. Kulturális szerveink éven­ként készítettek terveket, sőt megszabták a több évre szó­ló feladatokat is. A tervsze­rűség mellett azonban helyet kapott az ötletszerűség. Ezért a jövőre vonatkozóan alap­vető követelmény a jó ter­vezés. Arra kell törekedni, hogy a sok javaslat épp a közérdek figyelőmbe vételével kerüljön a közelebbi és táv­lati tervekbe. Dr. Csendes Lajos ezután a pártirányítás egyes kérdé­seiről beszélt, majd áttért a közoktatás helyzetének elem­zésére. Az oktatási reformtörvény alapetvei helytállóak Ez a téma országosan is a figyelem középpontjába ke­rült. A pécsi és a baranyai tapasztalatok alátámasztják azt a megállapítást, hogy az oktatási reformtörvény alap­elvei sok vonatkozásban jól valósultak meg és helytál­lóak. A fejlődés gyors üte­me, a magasabb társadalmi követelmények miatt azon­ban számos újabb ellent­mondás alakult ki. A tan­tervek, tankönyvek egy ré­sze ma is túlzott követelmé­nyeket állít a diák, a tanár elé, amelyet néhol még fo­koznak is. Elmaradás van az intenzív oktatási, számonké­rési formák és módszerek ki­alakításában, alkalmazásá­ban. Bár történtek lépések, mégsem sikerült jelentősen előrejutni a nevelés közpon­túság megvalósításában. Az oktatási rendszer hatékony­ságát érintő észrevételeket és megjegyzéseket természete­sen meg kell vizsgálni. A X. kongresszus az új követel­mények figyelembevételével megbízta a párt- és kor­mányszerveket, hogy tanul­mányozzák a közoktatást és gondoskodjanak megfelelő irányú továbbfejlesztéséről. Ez év első felének végén a megyei párt-végrehajtóbizott­ság is napirendre tűzi Pécs és Baranya közoktatásának helyzetét, javaslatokkal kí­vánja segíteni a központi szervek munkáját. A sokirányú tapasztalatok­ból k: kell emelni a pedagó­gusok túlterhelését, az ará­nyosabb teherelosztást. Egyes iskolákban a rendelkezések ellenére sok felesleges teher nehezedik a nevelőkre, pél­dául mások által elvégezhető vagy mások feladatát képe­ző írásos munka: statiszti­kák, leltárak, összeírások. Gyakoriak a hosszú értekez­letek. Viszonylag sok az olyan rendezvény, amely túl­zottan terheli a nevelők és a tanulók egy részét, eseten­ként akadályozza a tanítás és a tanulás folyamatossá­gát. A tantestületek tagjai­nak többsége .asszony, gyer­mekes anya, sokszor bizony nehezen tudják összeegyez­tetni az iskola, a társadalom és a család követelményeit. Érvényt kell szerezni an­nak a követelménynek, hogy a pedagógus fő munkaterü­lete az iskola és ifjúsági moz­galom A pedagógust nem szabad kirekeszteni a köz­életből, a társadalmi mun­kából, a társadalmi és tö­megszervezetek vezető testü­letéiből, viszont helyesnek tartjuk azt. hogy az új erő­ket, az utóbbi időben poli­tikailag aktivizálódott, de még társadalmi funkciót nem viselő nevelőket is vonjanak be a társadalmi tevékeny­ségbe. Közismert, hogy más társadalmi rétegek, értelmi­ségi csoportok közéleti ér­deklődése is megnőtt. Falun például jelentős számú me­zőgazdász, orvos, mérnök és technikus él. Az eddiginél jobban számítsunk rájuk a közéleti, társadalmi és kul­turális munkában. A tanügyi igazgatás, az igazgatók és,a pedagógus pártszervezetek fokozatosan csökkentsék a pedagógusok túlterhelését. Változtatni kell a pedagógu­sok társadalmi munkájára igényt tartó, nem művelődési szervek és apparátusok szem­léletén, gyakorlatán is. A vizsgálatok azt is iga­zolják, hogy az iskola az ed­diginél nagyobb figyelmet, több segítséget vár a társa­dalomtól. A szülői munka- közösségek — amelyekkel most a népfront foglalkozik | — hatékonyabban tevékeny- \ kedjenek a szülők nevelésé- j ben, az iskola munkájának j segítésében. Baranyában sajátos felada­tot és külön figyelmet érdé- ! me! a nemzetiségi oktatás, j A hivatalos statisztikák sze- j rint a lakosság mintegy hét százaléka — a valóságban ennél több — nemzetiségi. A . művelődési szervek és egyes iskolák ennek megfelelően sokat tettek az anyanyelvi | oktatásért és általában a j nemzetiségi kultúra ápolásá- \ ért. Azonban mindkét terü­leten tovább kell halad- ! nunk. A megyei párt-végre- [ hajtóbizottság és a Megyei j Tanács végrehajtó bizottsága ; 1968-ban együttes ülésen fog­lalkozott a feladatokkal. Az illetékes szerveknek meg kell gyorsítaniuk a helyes hatá­rozatok végrehajtását. Minden évben megoldjuk a beiskolázást, az e közben felmerülő problémákat azon­ban nem szabad lebecsülni. A keretszámok nagy részét még mindig főként az osz­tályzati átlag alapján törté­nő kiválogatással, illetve át­irányítással töltik be. Emiatt a gyerekek elég magas szám­ban nem képességük és ér­deklődési körük alapján ta­nulnak tovább. Sok fizikai dolgozó tehetséges gyereke nem kerül középiskolába, onnét pedig egyetemre. A felsőoktatási intézmények év­ről évre jelzik, hogy csök­kent a jelentkezők száma. A beiskolázás javítására, a fizi­kai dolgozók gyerekeinek továbbtanulása érdekében minden lehetséges eszközt meg kell ragadni. Helyesel­jük a fizikai dolgozók gyer­mekeit konkrétan segítő ak­ciók bővítésére, szervezésére irányuló törekvéseket, kez­deményezéseket. Állítsunk új eszközöket a népművelés szolgálatába! I i i i Az elmúlt évek során a párt-, az állami és a társa­dalmi szervek többször fog­lalkoztak a közművelődés — a hagyományos szóhasználat­tal szólva — a népművelés helyzetének és problémáinak egyes kérdéseivel. Mégsem kapott szerepének megfelelő figyelmet, bár a népművelés feladata ma sem kisebb, mint korábban. Éppen a fejlődés által meghatározott tenniva­lók eredményes végrehajtá­sa érdekében kell tovább ja­vítani a művelődési intézmé­nyek. klubok, könyvtárak, kultúrházak és kultúrottho- nok, múzeumok, képtárak, filmszínházak működési fel­tételeit és munkáját. Elevenítsük fel és a mai követelményekhez alakítva szélesítsük a hatékony nép­művelési formákat, módsze­reket, másrészt állítsunk új eszközöket a tömeges nép­művelés szolgálatába. A nép­művelés állami vezetői, mód­szertani csoportjai, miközben keresik az új feltételeket és módszereket, fordítsanak na­gyobb energiát a meglévő le­hetőségek jobb kihasználásá­ra. Az elmúlt években a nép­művelésre fordított, állandó­an bővülő anyagi eszközök együttesen sem bizonyultak elegendőnek. Ezért feltétle­nül szükség van az erőforrá­sok koordinálására. Vannak helyi törekvések, szép pél- | dák, sok helyütt javult az l I együttműködés, egyes válla- j latok, termelőszövetkezetek j támogatják a kulturális in­tézményeket, finanszíroznak j népművelési tevékenységet. ! I fenntartanak kultúrházakat. j I Tovább szorgalmazzuk a köz­ponti és a helyi érők össze­fogását, hatékony felhaszná­lását, azzal a céllal, hogy létrejöjjenek a megyei, illet­ve a helyi kulturális alapok. A negyedik ötéves tervben j jelentős összegű beruházás is segíti Pécs és a megye mű- j velődésügyi hálózatának fej­lesztését. A rendelkezésre ál­ló összegek természetesen korántsem elegendőek min­den gond megoldására, de egyes ágazatokban számotte- 1 vő fejlődést tűzhetünk ki cé­lul. A megyében és Pécsett összesen 70 millió forintot fordítunk általános iskola, il­letve tanterem építésére. A tervidőszak végéig mintegy 35 millió’ forintot használunk fel középiskolai és 12 milliót a szakmunkásképző iskolák fejlesztésére. Tizenötmillió forintos költséggel 450 álta- j lános iskolai diákotthoni fé­rőhelyet hozunk létre. Köz- j ponti és helyi beruházásból I 500 személyes kollégium épül , Pécsett, ezen kívül Komlón 100, Villányban pedig 120 fé­rőhelyes diákotthont létesí­tenek. Az ötéves terv végén központi, szakszervezeti és tanácsi erőforrásból megkez­dik a 600 személyes központi művelődési ház építését. Baranya jellegzetessége a művészetpártolás Pécs és Baranya jellegze­tessége, kulturális hírnevé­nek egyik eredője az a mű­vészetpártolás, amely az ér­tékes alkotások gyarapításá­nak, a művek közkinccsé té­telére és az alkotói légkör kibontakoztatására irányul. A megye és a város külön­böző szerveinek törekvése összetalálkozik a helyben és az országban másutt élő mű­vészek szándékával. Ezek együttesen képezik eredmé­nyeink forrását: Ezért fon­tos, hogy a pártbizottságok, a tanácsok, a KISZ, a szak- szervezet és valamennyi in­tézmény tevékenysége első­sorban a már meglévő lehe­tőségek jobb, művészetpoliti­kai céljainknak megfelelőbb kihasználását szolgálja, se­gítse elő a dinamikus művé­szeti közélet, a kritikai lég­kör fejlesztését. Az utóbbira különösen nagy szükség van. Ma még kevés a jó képzőművészeti, irodalmi, film- és színház­kritikus. Ez természetesen nemcsak baranyai, hanem országos jelenség is. Ezért a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a kritikusi gárda nevelésére, a kritikai szem­lélet fejlesztésére. A kriti­kusnak nagy a felelőssége a művészetek fejlődésében, a közvélemény formálásában. Ugyanis, ha rossz helyre ke­rül a megítélés mércéje, csor­bát szenved a reális érték­rend. akkor felfokozódnak, vagy éppen devalválódnak az adott értékek, meghatá­rozó szerephez juthat az egyéni ízlés, a csoportérdek, a sznobizmus és a szubjek­tivizmus. Az elmúlt években bebizo­nyosodott, hogy képzőművé­szeink legjavát a szocialista építés, a szocialista ember fej­lődése foglalkoztatja. Ugyan­akkor azonban éppen e mű­vészeti ág kapott sok és reá­lis kritikai megjegyzést. Az egyébként helyes útkeresés, a kísérletezési kedv, törek­vés esetében zsákutcába ve­zetett, felerősödtek a nonfi­guratív tendenciák. Hangsú­lyozni kell: nem állunk szemben az útkereséssel, ha csak elkerülhetjük, ízlés- és stílus-kérdésekbe nem avat­kozunk be adminisztratív eszközökkel. Tiszteletben tartjuk a jó értelemben vett alkotói szabadságot, elismer­jük az útkeresés létjogosult­ságát, az ízlés differenciált­ságát, az egyének és az egyes csoportok ízlésének jelenlé­tét. Mindez nem jelenti azt, hogy szabad utat nyitunk a szűk közönségbázissal ren­delkező divatos áramlatok, irányzatok vezető szerepé­nek, monopolhelyzetének ki­alakulásához. Ez az állás­pont természetesen vonatko­zik minden művészetre és művészeti termékre. A művészeti közélet szo­cialista vonásainak gyarapí­tásában, az alkotó viták ki­bontakoztatásában jelentős szerepük van a művészeket összefogó csoportoknak, szer­kesztőségeknek és ‘az alkotó­házaknak. Ezek a pécs—ba­ranyai szervezetek azonban — belső életük, légkörük ta­nulsága szerint — egyelőre nagy ingadozásokkal működ­nek és nem eléggé alkotó- műhely-jellegűek. Éppen ezért a meglévő keretek és lehetőségek minőségi fejlesz­tését tűzzük ki feladatul. Irodalmi életünkről, ered­ményeiről az utóbbi években kevés szó esett, mintha elte- relődött volna róla a közvé­lemény figyelme. Pedig po­zitív folyamatnak voltunk a tanúi, jelentős eredmények születtek. Kiegyensúlyozot­tabbá vált a helyzet, az egyik oldalon csökkent az idillikus felfogás, ugyanak­kor visszaszorultak az avant­gárd törekvések. Szépen fej­lődött a Jelenkor című fo­lyóirat, szerkesztői koncep­ciójában, gyakorlati törek­véseiben. eszmeiségében mindjobban megfelel a kö­vetelményeknek. Az írók és a költők művészetük hasz­nosságát vallják, hatni akar­nak az emberekre. Közvéle­ményünk és szerveink ne csak akkor foglalkozzanak élénkebben az irodalmi élet­tel, amikor szélsőséges jelen­ségek tapasztalhatók, hiszen az írócsoportnak, az íróknak és a Jelenkornak éppen a to­vábbfejlődés érdekében fo­lyamatos figyelemre, több segítségre van szüksége. A különböző művészeti ágak képviselői — írók. szí­nészek, képzőművészek, ze­neművészek — nagy szám­ban élnek a megyében és Pécsett. Mint emberek, ál­lampolgárok és mint művé­szek is kisebb-nagyobb gemd­dal küzdenek. Anyagi eszkö­zeink természetesen végesek, de ha ezekkel jobban gaz­dálkodunk, ha minden vo­natkozásban javítjuk a sze~ mélyes kapcsolatokat, előbb­re juthatunk alkotókedvük és közérzetük javításában. Nem mondhatunk le a helyi művészetek magasabb szín- | vonalra emeléséről és arról, hogy művészeinket sok szál­lal kössük Pécshez és Bara­nyához. Dr. Csendes Lajos befeje­zésül a következőket mon­dotta : — Baranya és Pécs kultu­rális, művészeti életében — éppen úgy, mint a társada­lom más területén — jelen­tős, időtálló eredmények szü­lettek. Természetesen létre­jöttek gondok, ellentmondá­sok és feszültségek is. A párt X. kongresszusa világosan és egyértelműen meghatározta ezek feloldásának, szocialis­ta kultúránk további fejlő­désének irányát, s ennek szellemében most mi is ezt tesszük szűkebb pátriánk számára. Az a kötelességünk, hogy ennek alapján munkál­kodjunk. tegyük még eleve­nebbé. hatékonyabbá, tartal­mában színvonalasabbá a társadalmi élet e fontos te­rületén folyó sokirányú te­vékenységet. Elénk vita A beszámolót követő hoz­zászólások többsége a kong­resszusi program — a szo­cializmus magasabb szinten való építése — problémáival foglalkozott. Lőrincz József, a Gépipari Technikum igaz­gatója közoktatásügyünk te­rületén ismert sajátos gon­dokat sorolta el. Lantos Jó­zsef, a Mohácsi járási Ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője a nemze­tiségek oktatásával, közmű­velődésével kapcsolatos fel­adatokat taglalta. Sarkadiné dr. Hárs Éva, múzeumigaz­gató az intézményhálózat és a társszervek együttműködé­sének rendkívül nagy szere­pét hangsúlyozta felszólalá­sában. Lukács László, a KISZ Pécs városi Bizottsá­gának munkatársa arról szólt, hogy a Párt ifjúság- politikai határozata után. az ifjúsági mozgalomban előtér­be került az ifjúsági klubok létesítése és szerepe a kultu­rális nevelő munkában. Felszólalt Egri Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Megyei Párt- bizottság első titkára is. A kultúra növekvő társadalmi szerepét emelte ki, röviden áttekintette, hogy milyen kulturális hatások érik az egyént a családban, az isko­lában és a munkamegosz­tásban elfoglalt helyén. Szólt ezenkívül az iskolák fontos differenciáló szerepéről is. Ezután a közművelődés né­hány kérdésével foglalkozott, különös tekintettel a korsze­rű műveltség mai fogalmára. Hangsúlyozta: jóllehet a színvonal olykor húzóerő le­het, ne a formális elemeket gyarapítsuk a közművelődés különböző területein. A mű­vészet kérdésével kapcsolat­ban felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a helytelen, vagy céljainkkal ellentétes művé­szeti alkotásokkal vitatkozni kell. Ez különös felelőssége a kritikusoknak, kulturális vezetőknek. Ugyanakkor fel­adatunk ösztönözni minden becsületes, haladó, tiszta szándékú törekvést. ‘ y»epsr.í Frauholcz Mihály, a , Zrí­nyi Miklós Kereskedelmi Szakközépiskola párttitkára hozzászólásában szóvá tette az idegen szavak elburján­zását beszédünkben és a saj­tó nyelvében. Molnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezető-helyet­tese felszólalásában leszögez­te: a szocializmus magasabb szintű építése magasabb kul­túrát is követel. Közművelő­dési területen a kultúra, a művészet és a tömegek in­tenzívebb kapcsolatának szükségességét hangsúlyozta. Erhardt Imre, a Széchenyi Gimnázium igazgatója meg­állapította: egyetemeinken a pedagógusképzés fő hiányos­sága az, hogy elsősorban tu­dományos szakembereket képeznek és csak másodsor­ban pedagógusokat. Rácz Sándor, a Komlói városi Ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője a közműve­lődési reform szükségességé­ről szólt A hozzászólásokra dr. Csen­des Lajos válaszolt. — A múltkor is munkaidő után azt mondta a főnököm: Van kedved még ezt meg­csinálni? Most mondjam azt, hogy nincs? Ilyen és ehhez hasonló kér­déseket vetettek fel, ezekről a problémákról folyt a vita tegnap délelőtt a szakmun­kástanulók megyei tanácsko­zásán, melynek témája akis­iparosoknál szakmai gyakor­latot folytató tanulók hely­zete és érdekvédelme volt. A tanácskozáson részt vet­tek a Baranya megyei szak­munkásképző intézetek, a megyei KISZ Bizottság és a KIOSZ képviselői is. Kéri Iván szervezőtitkár vitaindí­tójában két sarkalatos kér­désről beszélt. Hogyan és milyen formában tudnak, vagy miért nem tudnak szer­vezeti életet élni a magán­kisiparosoknál dolgozo szak­munkástanulók, valamint ar­ról. hogyan lehetne hatéko­nyabbá tenni ezeknek a ta­nulóknak az érdekvédelmét. A tanácskozás megállapí­totta, hogy az elmúlt évek­hez képest a kisiparosoknál dolgozó szakmunkástanulók szociális helyzete, munkakö­rülményei valamelyest ja­vultak. A két évvel ezelőtti NEB-vizsgálat a siklósi já­rásban feltárta —, de más­hol is akadtak hasonló prob­lémák —, hogy egyes kis­iparosoknál napi 10—12 órát dolgoztak a tanulók, nem kapták meg a nyári szüne­tet, nem kaptak munkaruhát. Ezek a gondok az utóbbi idő­ben enyhültek. A legtöbb kisiparosnál már nincsenek súrlódások a mester és a ta­nítvány között, hiszen érde­ke, hogy a tanuló mielőbb es minél jobb szakmunkássá váljék. S v k Szakmunkástanulók megyei tanácskozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom