Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

1971. április 29. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Rövidesen megkezdik a pécsi vágóhíd korszerűsítését Több hús — Mecseki kolbász, nyári turistassalámi Azt várjuk, hogy egy­szer s mindenkorra vé­ge legyen a húsmizériá­nak. Minden egyes lépés, amely a hússal kapcso­latos, különleges figyel­met érdemel. Ezzel a mottóval kerestük fel Szabó Lászlót, a Bara­nya megyei Allatforgal- mi és Húsipari Vállalat igazgatóját, S bár még el sem kezdődött a pécsi vágóhíd nagyszabású re­konstrukciója, érthető kíváncsisággal a vég­eredményt tudakoltuk: mennyivel többet, mi újat ad majd a hús­üzem? Az idő kérlelhetetlen Nos, elöljáróban: a re­konstrukció befejezése, vagyis 1975 után lényegesen több disznóhúst kapunk a pécsi vágóhídról. Üj készít­ményeket — kolbászokat — is piacra hoznak. Szabó László prognózisa szerint: a húsinségnek már 1975 előtt meg kell szűnnie. Szerinte már közel az az idő, amikor a városokban és a nagyobb községekben állandóan és korlátlan mennyiségben le­het friss húst kapni, de lé­nyegesen javul a falvak el­látása is. Hiszen nemcsak a pécsi vágóhíd kapacitása és termelése nő meg, de ’Bara­nya más vágóhídjain is töb­bet vágnak. Tulaj donképpen nem lerme semmi vész, ha nem bauxit- cementből építették volna 1937—38-ban a pécsi vágó­hidat. Kisebb-nagyobb fej­lesztéssel megfelelné a je­lenlegi: Az idő azonban kér­lelhetetlen, a bauxitcement szilárdsága vészesen csökken, az épületeket támasztgatni, erősítgetni kell. Mindez már több milliót felemész­tett A rekonstrukció, ha úgy vesszük, félig-meddig már kezdetét is vette. Épül a szociális létesítmény — 14 millióért. A 137 millió fo­rintos ún. „bauxit-program” azonban majd csak a nyá­ron indul. A rekonstrukció első lépcsőjében az új vá- gócsamok épül meg. A követ­kezőkben a 25 vagonos mély­hűtő és a 40 vagonos tech­nológiai hűtő. Ezek jelentős pluszok. Mélyhűtővel mind- ezideig nem rendelkeztek és a technológiai hűtőbe is csak 16 vagonnyi hús fért be. Az utolsó lépcsőben a húsfel­dolgozót bővítik. Ezenkívül a rekonstrukció során új tmk- műhely épül, rendezik a te­repet. fejlesztik a közműve­ket. Sakkozás A legfontosabb objektum a vágócsarnok. A jelenlegi ka­pacitása több mint kétszere­sére növekszik. Az új, két­szintes vágócsamok a régi helyén épül, az építkezéssel párhuzamosan a régi vágó- csarnokban vágják az állato­kat. Mármost az a lényeg, hogy az újjal a jövő év vé­gére feltétlen elkészüljenek. Ez az Állami Ápítőipari Válla­lattól függ. A tervek szerint az idén 2 millió forintot építe­nek be. A vágócsamokban hűtő is lesz, két napi vágás fér el benne, itt pihentetik a húst. Amennyiben a ke­reskedelem folyamatosan el­szállítja a húst. a vágás — a később megépülő hűtők hiányában is — zavartalan­nak ígérkezik. A rekonstruk­ció során egyébként valósá­gos sakkjátszma folyik majd, hiszen, hogy helyet biztosít­hassanak, egy sor mellék- helyiséget. nagyon is szüksé­ges és nélkülözhetetlen mel­lékhelyiséget el kell bontani és az ezekben folyó műve­leteknek másutt helyet adni. így lesz fontos bábu a re­konstrukció sakktábláján a szociális létesítmény. Alag­sorát használják majd fel, ahol kitűnő raktározási le­hetőségek nyílnak. A költségek egyharmadát új gépek és berendezések vásárlására fordítják. Zöm­mel hazai gépeket állítanak be. A külföldi gépek értéke 14 millió forint, ebből 11 millió a tőkés import. Cseh­szlovákiából hurkavonalat, az NDK-ból csontozót, vér­szeparátort és protein elő­állító berendezést vásárolnak. A sertésvágó-vonal, amely a vágás minden műveletét gé­pesíti, Dániából érkezik. A gépeket már megrendelték, az első gépek 1973-ban ér­keznek. Mennyivel ad többet a pécsi vágóhíd? A tervek szerint 1976-ban, tehát a rekonstrukció befejezését kö­vető évben 2500 vagonnyi árut dolgoz fel az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat, 420 vagonnal többet, mint 1969-ben. Termelési értéke meghaladja a 700 millió fo­rintot. A marhavágó-kapa­citás nem növekszik. 1976- ban az idei 160 ezerrel szem­ben 200 ezer darab sertést vásárolnak fel, ebből 130 ezret levágnak, a többit élő­állatként részben exportra, | részben más megyékbe, és Budapestre szállítják. I\em kell ' zsíros kenyér Lényegesen több disznó­húsra számíthatunk tehát. Ugyanakkor megkezdik a szárazáru gyártást.. Készül majd egy gyulaihoz hasonló mecseki kolbász és nyári turista. Kolbászokat felszere­lés hiányában eddig nem gyárthattak. A tervekben több más új termék piacra hozatala is szerepel, ezekről azonban korai lenne még beszélni. Annyi biztos: a húsjellegű sertések arányá­nak növekedése folytán vár­hatóan kevesebb lesz a zsír­olvasztás, a zsírcsomagolás. Valamikor ennek nem örül­tünk volna. Mit mondjunk? Változnak az idők. változnak az előjelek. Nem kell a zsí­ros kenyér. Miklósvári Zoltán Üj DÉDÁSZ- kirendeltség az Ürögi tasorban A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat tervbe vet­te, hogy Űjmecsekalján, az Ürögi fasorban, az ÁBC áru­házzal átellenben, a gyógy­szertár melletti területen ki- rendeltséget létesít 1972-ben. Erre a célra összesen 3 és fél millió forintot fordíta­nak. Az épület terveit most készíti a Pécsi Tervező Vál­lalat. Az új kirendeltség épülete háromszintes lesz. A földszinten lesz az üzemi rész, ahol a városi hálózati karbantartást végzik majd, a lakosság energiaellátásával kapcsolatos számlákat, a vil­lamos energiai reklamáció­kat intézik majd. Az első és a második szinten pedig négy szolgálati lakást alakí­tanak ki. Az új DÉDÁSZ-kirendelt- ség létesítését Űjmecsekalja lakosságának egyre növekvő száma teszi szükségessé. Elő­nye, hogy az autóbusz-végál­lomásnál épül majd és villa- mosenergia-zavar, vagy egyéb számla-reklamáció miatt a nyugati városrész lakosainak jövőre már nem kell külön bejönniök a belvárosba. JEGYZET Munkatársak, példaképek, névadók Váci út, felelj neki!,.. Hajógyár a Duna partján Látogatás a magyar munkásmozgalom fellegvárában A Duna-parti oldalon, nem sokkal az Árpád-hídfői ■**- lakótelep után kezdődik és az újpesti hídig nincs is más, csak hajógyár. Régi csarnokok és újak, föléjük magasodó daruk égremutató gémje és a kiszűrődő munkazaj, ami belevész a környék monoton ipari zajába. Angyalföldön vagyunk, a Váci úton, a főváros nagymuliú ipari negyedében, ahol sokszor végigzúgott a munkásinduló: ... Vörös Csepel, zúgjon a hangod, Váci út, felelj neki!... A Váci út mai felelete Csepel hívására: termékeit leg­alább annyira ismerik szerte a világon, mint a déli gyár­óriásét. Hajógyár mindenütt A kerítésen belül, végig a Duna partján hajók és da­ruk. Féligkész, furcsa hajó­testek kör beállványozva, va­lamikor ezek is a „magyar ipar úszó kiállításaiként” sze­lik majd a habokat az Észa­ki-Jeges-tengertől a trópu­sokig. Amott már vízrebocsá- tott „fordult” hajók szorosan egymás mellett. Amíg a só­lyán épül a hajótest, orra Újpest felé mutat; vízrebo- csátás után — ez ma is min­dig ünnepélyes, pezsgős ese­mény — a hajó fordul és úgy áll a parthoz, hogy akár indulhatna is 890 tengeri mérföldes dunai útjára a Fe­kete-tengerhez. De ezek a hajók még messze vannak et­től és rengeteg munkára van szükség, míg kifuthatnak a hajógyári kikötőből. Néhány- száz méterrel lejjebb sora­koznak az épülő hatalmas ki­kötői portáldaruk és a kala­pácsdaruk, feljebb a vízen néhány úszódaru ringatózik, „őseik”, az Ady Endre és a József Attila hajdan a dunai hídcsatában szereztek ország- raszóló hírnevet. A túlpar­ton, a Népszigeten is hajó­gyár van és odaát Óbudán a gyáróriás őse, az egykori Óbudai Hajógyár, a mai Ma­gyar Hajó- és Daru gyár öt gyáregységének egyike. 136 év történelem. Bizony, történelem ma már minden állomása annak, ami ott Óbudán 1835-ben Széchenyi kezdeményezésére elindult. Akkor alapították a hajógyá­ri szigeten a hajóépítő üze­met, amelynek első terméke, egy fatestű gőzhajó Árpád néven indult útjára. Az ipartörténeti múlt mel­lett jelentős szerepük volt a Duna-parti hajógyáraknak a magyar munkásmozgalom ki­alakulásában, majd harcai­ban |s. Feljegyezték, hogy Frankel Leó, a párizsi kom- mün legendás vezéralakja is itt szerezte első, életreszóió élményeit a munkásság hely­zetéről édesapja révén, aki az óbudai üzem első gyári orvo­sa volt.' A Tanácsköztársaság idején a hajógyár direktóriu­ma önálló zászlóaljat szerve­zett és küldött a Vörös Had­seregbe. Az ellenforradalom negyedszázada alatt a hajó­gyáriak — óbudaiak és Váci útiak egyaránt — több alka­lommal is kezdeményezői voltak a gyáron túlterjedő forradalmi megmozdulások­nak, így többek között a 30- as évek híres Bedeaux- sztrájkja is a hajógyárból in­dult ki. A felszabadulás után tevé­keny részt vállaltak a hajó­gyáriak a munkáshatalom ki­vívásában és megszilárdításá­ban. A párt vezető szervei­ben, állami életünk vezető posztjain pedig sokan vannak ma is, akik itt a Duna-parti gyárakban jegyezték el ma­gukat egy életre a munkás- mozgalommal. A hajógyártás élvonalában Amikor Kossuth kimondta a jelszót: tengerre magyar! — bizonyára nem gondolta, hogy Közép-Európa szívében, távol a tengerektől olyan ha­jógyártó bázis működik majd, melynek termékei négy vi­lágrész tengerein öregbítik a haza iparának hírnevét. Az összekötő, kapocs a tengerek és a gyár között a Duna és egyben ez szab határt a ha­jók méretének is. A körül­mények szerencsés találkozá­sa, hogy a világ kereskedel­mi flottájának nagyobbik ré­sze nem haladja meg a 4000 tonnát, s a magyar tengeri hajógyártás termelési lehető­ségei is éppen eddig terjed­nek. 4000 tonnás hajókat — két darabot — a második vi­lágháború alatt gyártottak, az előtte és utána építettek mind ennél kisebbek, s mivel pon­tosan megfelelnek a megren­delők igényeinek, nincs is tö­rekvés egyelőre nagyobbak építésére. A felszabadulás után a Szovjetunió lett a magyar hajóipar legnagyobb vevője, de megtalálhatók a magyar hajók valamennyi szomszé­dunk flottájában is és állan­dó megrendelőnek számíta­nak olyan évszázados tenge­rész-hagyományokkal rendel­kező országok is, mint Ang­lia, Norvégia, Hollandia. A négy világrészre kiterjedő vevőkör — a magyar hajó­gyártás dicsérete. A magas szintű szerkesztői-műszaki gárda és a kiváló, nagy ha­gyományokkal és tapasztala­tokkal rendelkező szakmun­kás-gárda együttes munkája biztosítja a magyar hajók versenyképességét a világpia­con. Évekre lekötött termelés A gyáróriás abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy az önálló exportjog mellett hosszú lejáratú államközi szerződések is biztosítják a termelés folyamatosságát. Az export 80—85 százaléka a Szovjetunióba irányul, ezért bízvást mondhatják, hogy a jövőt a Szovjetunió jelenti. Természetes tehát, hogy a termelési kapacitást évekre előre le lehet kötni és nem jelent különösebb gondot az éves tervek összeállítása. Gondot inkább az okoz, hogy e tervekben nem vállalhat­nak annyit, amennyire tulaj­donképpen vállalkozhatná­nak. Van a vezérigazgatóságon egy kis múzeum; a tárlókban valamennyi gyártott hajótí­pus modellje megtalálható a füredi és váci sporthajóktól az óbudai és Váci úti tenger­járókon át a folyami teher- hajózást forradalmasító toló­hajókig. Láthatók a da­ruk kicsinyített másai is. — De a hajók és a daruk a vállalat nevében is benne van­nak. Hanem sem a kis múze­umban, sem a nevében nem találja senki a nagy egyedi erőművi kazánokat, a Vácott gyártott nagy befogadóképes­ségű konténereket, az alumí­nium épület- és csarnokszer­kezeteket. a motorkerékpár- oldalkocsikat. . . Ezek nélkül nem lenne teljes a Magyar Hajó- és Darugyár. Hársfai haváé A brigádnapló élén mar­káns, ráncokkal szab­dalt férfi-arc: ő a névadó — Pfeiffer Alajos. Fél év- | vei ezelőtt még mindennap i köztük volt; motyogott, uta- j sított. dicsért, példát muta­tott. s ha úgy hozta a sors velük együtt mulatott. No­vemberben temették. Ha­lála épp oly észrevétlen és szerény volt, mint élete: egyik percről a másikra ment el. Néhány nappal korábban még veszekedett az emberei védelmében: üzemvezetőt, párttitkárt, fő­mérnököt, mindenkit meg­mart a megfelelő munka­helyért, s aztán megmarta az embereket is, hogy leg­alább azt hozzák ki ma­gukból és a fejtésből, amit lehet. Most a munkaverseny- tábla élén áll a brigádja. Pfeiffer Alajos tizenegysze­res szocialista brigád: 108 százalék... Nagy Béla, Bé­ta-bánya párttitkára ßzt mondja: ha ezt látná áz öreg, nem lenne maradá­suk. Sohasem szerette a feltűnést, sohasem engedte, hogy ajnározzák, pedig lett volna miért. Cselédember volt, 1951-ben került Kom­lóra. Először Kossuth-bá- nyán dolgozott, aztán 1958- tól Bétán. Csapatvezető lett, majd frontmester. Hat elemit végzett, de azt, hogy mi a munkalélektan és munkaszervezés sohasem kellett neki magyarázni. Ha új embert kapott, na­pokig beszélgetett vele, fi­gyelte. Mindenkit oda ten­ni ahova való, mindenkire azt bízni, amit el tud vé­gezni, ez volt az elve, s ez volt csapata sikerének titka is. Amikor meghalt, ötven­három éves korában, szinte egyszerre döbbent rá az egész üzem: milyen rend­kívüli ember volt. Minden­ki őriz róla egy-egy törté­netet, mindenki megjegyez­te egy-két szavát. Papp István, a brigád műszaki patronálója azt mondja, olyan brigádgyűlés nem volt, ahol nyolc mondatnál többet mondott volna az öreg. S olyan mondatot se hallott tőle senki, amely így kezdődött volna: már megbocsássanak az elvtár­sak ... Egy vájár azt a tör­ténetet meséli, amikor min­den büntetést magára vál­lalt. Biztonságtechnikái el­lenőrzés volt, s a rendészet emberei elég sok hibát ta­láltak. A fejtés felső részén még csak a fejüket csóvál­tak, a közepén már száz­kétszáz forintos büntetést osztottak. Amikor leértek, Pfeiffer Alajos azt kérdez­te: mennyi ez összesen? — Valami ezer forint volt. Ek­kor az öreg bólint, jól van, mondta, hó végén vonják le az én fizetésemből, mert ezért a fejtésért én felelek. Ami nem jó. az mind #az én bűnöm ... Béta-bányán nagyon sok jó szocialista brigád van. Néhány már hivatalos név­adót is tartott. Az iroda­lom, a munkásmozgalom nagy alakjainak nevét vet­ték fel, s e névsorban so­kaknak talán még szokat­lan az új név: Pfeiffer Ala­jos szocialista munkabri­gád Lapozgatom a brigád­naplót. hallgatom a törté­neteket. s egyre határozot­tabban érzem; jól válasz­tottak a valamikori 3-as munkabrigád tagjai. Pfeif­fer Alajos méltó erre a tisztességre. Háromszoros sztahanovista volt, hatszo­ros kiváló dolgozó. Meg­kapta a Bányászati Szolgá­lati Érdemérmet, a Bányá­szati Munkazászlót, s leg­utóbb a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. De neki nemcsak kitün­tetései voltak. Az emberek, akik mellette dolgoztak, s látták, micsoda öröm volt a szemében, amikor együtt volt a csapat, s dőlt a szén, akiket tanított, akiket vé­dett most mind azt mond­ják: ilyennek kellene len­nie mindenkinek. ... 4953 óta párttag. Hosz­■ szú ideig tagja vólt a s vállalati párt végrehajtó bizottság, majd a pártbi­zottságnak. A szocialista brigádmozgalom úttörője volt. — A mi emberünk volt, — mondja valaki, s ez az, amit e kis írás is szeretne aláhúzni. A hősök, a példa­képek, korunk tiszteletre méltó nagy emberei közöt­tünk élnek. Vegyük észre őket, tiszteljük őket. s ne engedjük őket elfelejteni... Békés Sándor Száz tonnás úszodaru i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom