Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
9 DUNANTCLI NAPLÓ 1971. április 18. Forró tavasz Belfastban Újabb skót erred készülődik itt, az edinburghi kaszárnyában: őket is Észak-írorsrágba vezényelték, rendfenntartó alakulatként 1971 — sorsdöntő év Nagy-Britannia számára LONDON KULCSPROBLÉMÁJA 1971-BEN A SZTRÁJKELLENES TÖRVÉNY ÉS AZ EGK-BA VALÓ BELÉPÉS KÉRDÉSE Csak most kezd terjedni az a tudat, hogy az ulsteri események, a sziget fennmaradó része függetlenségének kikiáltásától ölven évnyi távlatban, nem más, mint az „ír kérdés” utolsó fejezete, ahogyan Írország ősi drámáját a XIX. századi parlamentarizmus nyelvén körülírták; ez a fejezet szorosan összefügg a történelmi eseményekkel, és olyan logika diktálja, amelynek végső következményeit a kormányzás művészete talán késleltetheti, de nem szüntetheti meg. Inkább a múlt hét politikai eseményei, mintsem az előző hetek erőszakosságai és halottal helyezték teljes megvilágításba ezt a perspektívát. A mérsékelt Chichester Clark miniszterelnök lemondása, aki nem egészen két éven belül követte a kormányon unokatestvérét, lord O’Neillt, megmutatta, hogy nincs semmi összefüggés a reformok politikája - úgyszólván valamennyi megvalósulófélben van - és a szélsőségesség elleni harc módszerei között, és hogy ráadásul a két kérdés egyikeben sem lehet egységre jutni a többségi unionista párton belül. m A BARIKÁDOKON A polgári Brian Faulkner - ügyes és rugalmas politikus, vidéki nevelte- tésű, kívül áll azon a rokonsági hálózaton, amely a nagy protestáns és presbiteriánus családokat északon egymáshoz fűzi — megválasztása megmutatta, hogy semmiféle más politika nem lehetséges, mint ugyanaz, amely Chichester Clarkot lemondásra kényszerítette. Chichester Clark, paradox módon, annakidején már lemondott unokatestvére kormányában, mivel túlságosan radikálisnak és gyorsnak ítélte azokat a reformokat, amelyekért később miniszterelnökként harcolnia kellett és amelybe belebukott. Ma Faulkner a megalkuvást nem ismerő jobboldal volt bajnoka, a mérséklet népszerűtlen kártyájára teszi fel jövőjét, mert a választás továbbra is kötelező marad, vagy mérsékelt, azaz gyenge kormány, vagy kormá- nyozhatatlan társadalom a barikádokon. A helyzetet válságossá tévő alkalmi tényező, három angol katona hidegen kitervelt meggyilkolása volt, közülük kettő alig múlt el 17 éves, a harmadik valamivel több, mint 20. A gyilkosság színhelyén a város legészakibb perifériáján egy kis lejtős utca közepetáján még három hét múlva is megtörténik, hogy virágokat találnak a kegyelet gesztusaként. A hármas gyilkosság provokatív tett volt, kegyetlen részletességgel kitervelve, pontosan azzal a céllal, hogy kiváltsa a rémület és harag reakcióját. Egyes hivatalos többségi utalások hangja azonnal a „provisional”-okban jelölte meg a felelősöket, az ír köztársasági hadsereg szélsőségeseiben (IRA), akik azért szerveződtek független erővé, hogy a szélsőséges erőszakosság, a végsőkig vitt harc taktikáját folytassák az angol csapatok ellen. És meg kell mondani, ha a dolgok valóban így történnek, a terrorizmus módszere ez alkalommal teljes mértékben elérte célját. De meglehetősen kétséges, hogy a dolgok pontosan így történtek. A lojális többségnek éppúgy megvannak a maga szélsőségesei, mint a republikánus kisebbségnek: ezek az Ulster Volunteer Force emberei, a hírhedt B-Special örökösei, paramilitáris rendőri testület, amely 1969 nyarán a Falls Road-i katolikus gettó elleni büntetőhadjárat élén állt, és amelyet ezt 'követően [eszereltek (a lojális jobboldal felháborodott tiltakozása közepette), a pacifikálás elkésett reményével. A nép hangja őket jelöli meg az ölt döklés szerzőiként, amelyet pontosan azért terveitek volna ki, hogy a republikánusok ellen ingereljék a közvéleményt és hogy a kormányt, valamint az angol erőket példás megtorlásra indítsák. Döntő bizonyítékok hiányában, nem feledkezhetünk meg néhány súlyos jelről: amennyire ismeretes, egyetlen republikánus (vagy nacionalista, vagy ha úgy tetszik „katolikus”) hangadót sem tartóztattak le eddig, és ki sem hallgattak, miközben hat személy Shankill Road „protestáns" övezetéből, napok óta letartóztatásban van. A Scotland Yard detek- tívjei egyenesen Londonból jöttek, hogy rájuk tegyék kezüket; ami úgy mondják riadalmat és ellenérzést váltott ki a helyi rendőrség, a Royal Ulster Constabulary magasabb köreiben. Akárkik is a gyilkosok, három áldozatuknak meglehetősen kevés részvét jutott. Az írek lelkében az érzelmek gyorsan váltakoznak, de nehezen keverednek el és még nehezebben nyilvánulnak meg mérséklettel. A három meggyilkolt fiatal katonában a lojális protestáns elsősorban azt látta, hogy a katolikus erőszak meggyalázta az angol korona tekintélyét, ugyanakkor olyan akciót, amelyet a rendfenntartó erők megérdemeltek, mert nem akartak erőszakot alkalmazni a republikánus felforgatok ellen. Akik viszont a maguk részéről a három fiú halálában a sors igazságszolgáltatását látták, amely három ellenségre, három katonára sújtott le, akik azért jöttek Angliából, hogy lőjenek rájuk és akik felett -könnyeket hullatni képmutatás lenne. ÖRÖMÜKBEN TÁNCOLTAK . . . Közben a helyzet két év alatt megváltozott. 1969 őszén, amikor bejelentették, hogy Ulsterbe angol katonaság jön a közrend fenntartására, a Falls Road-i emberek örömükben énekeltek és táncoltak az utcán, megmentői- ket és védelmezőiket üdvözölve a katonákban, az ellenséges zsarnoksággal szemben. Csak néhány nappal korábban történt, hogy a katolikusok békés polgárjogi megmozdulására, a lojalisták és a B-Special emberei azzal válaszoltak, hogy egyetlen éjszaka hét embert megöltek, 200-at megsebesítettek, és mintegy száz házat felgyújtottak. És a katolikusoknak nem volt fegyverük, hogy védekezhessenek. Most, hogy vannak fegyvereik, éspedig tekintélyes mennyiségben, az angol csapatok ellen fordítják őket, akiket fő ellenségüknek tekintenek. Ez a helyzet olyan pszichológiai fordulat, amely megegyezik egy bizonyos politikai elemezéssel, amelyből viszont meghatározott stratégiai választások következnek. Pszichológiai szempontból az angol csapatok azért lettek ellenséggé, mert tekintettel arra, hogy a közrend védelmére jöttek, automatikusan a status quo-t védelmezik, és mivel a status quo nem lehet más, mint amit a többség diktál, nem kellett sok hozzá, hogy a kisebbség szemében a katonák átalakuljanak azzá az ütközővé, amely az erősebb frakció védelmében akadályozza meg a két frakció közötti összecsapást. A csapatok által végrehajtott házkutatások valóban csak. katolikus házakra terjedtek ki: szerény házacskák, falaikon a hazafiak olajnyomataival, és esetleg valamelyik szent képével, inkább elvi, mint vallásos jelképként: ennek következtében a bajonettszúrások a szegényes fali' szőnyegeken, a töredezett padlózaton, az omladozó falakon — minden kártérítési jog nélkül — a tisztelet elvesztésének utolsó, jóvátehetetlen fokozatát jelentik. És a lojális többségnek, még a katonák védőpajzsa mögött sem sikerül megegyezést létrehozni a mérsékelt szárny és a szélsőséges szárny között amely csak elnyomást akar és semmiféle reformot. Az unionista párton belül, úgy látszik, senki sincs tisztában azzal, hogy ebben a helyzetben a reformok haszontalanok és az elnyomás lehetetlen. EMBERV AD ÁSZÁT Ezzel szemben tisztában vannak vele a republikánus kisebbség vezető csoportjai, és stratégiájukat erre az ellentmondásra alapozták. Célkitűzésük, hogy félreállítsák a játszmából vagy a lojális többséget, vagy katonai védőpajzsokat: vagy Ulster autonómiájának feladását és a hatalom közvetlen vállalását London által akarják kiprovokálni, vagy addig rontani a helyzetet, ameddig a Paisley tisztelendő - ez a dühöngő, a türelmetlenség és a vallási gyűlölet XVII. századi hagyományának hangoskodó folytatója - által képviselt szélsőjobb végérvényesen elintézi az unionista pártot és olyan függetlenségi álláspontra helyezkedik, amilyenre Rhodesia adott példát, hat évvel ezelőtt. A londoni kormány belefáradt az „ír kérdésbe", amely ma évi 100 millió font kiadást jelent, továbbá a katonai költségekbe, valamint a félgyarmat! helyzetbe az országhatárokon belül; de mivel nem hagyhatja sorsára Ulstert, el van szánva rá, hogy nem köti magát túlságosan szorosan hozzá és, hogy nem enged annak, amit a belfasti jobboldal követel: a gyanúsak rendőri felügyelet alá helyezése, a katolikus negyedek katonai megszállása, a B-Special helyreállítása, a közönséges rendőrség felfegyverzése, embervadászat az IRA ellén. Hogy mindezt elérjék, nem maradna más hátra, mint hogy az angol akarat ellenére, vagyis a skót lövészek védelme nélkül kényszerítsék ki. Ennek ára a polgárháború lenne. Mindenki tudja, beleértve Faulknert is, hogy fennáll az a veszély, hogy ez az utolsó haladék Ulster ellentmondásaira. Ha a helyi kormány még egyszer kénytelen lenne kijelenteni, hogy képtelen a helyzettel megbirkózni, állandósítva ezzel a válságot, akkor csak a „direct rule" útja maradna nyitva, vagyis a hatalom közvetlen gyakorlása London által: ez visszalépés lenne- az „ír kérdés" történelmi fejlődéséhez képest, de egy lépés előre a „katolikusok" — ahogyan pontatlanul és általánosítva, az összes republikánus csoportokat nevezik — megfogalmazásában, akik ez esetben a „protestáns" többség körében — ez is írekből áll — új híveket találhatnának a „felszabadító gerillaharc” számára, túl azon a társadalmi-vallási megkülönböztetésen, amely ma őket kisebbségi szerepre kényszeríti. (Corriere della Sera) Amennyiben az OECD-nek Nagy- Britannia gazdasági és pénzügyi helyzetéről szóló legújabb jelentése és az ebben foglalt jóslatok az infláció növekedéséről és a nem kielégítő fejlődési ütemről nem tükröznek túlzott pesszimizmust, úgy az Egyesült Királyság igen súlyos év előtt ári. Józan londoni szemszögből nézve, mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az 1971-es év két különösen fontos, való- szjnűleg döntő lépés jegyében áll. Ezek a következőek. " egyrészt a sztrá'kellenes törvény, és annak kihatása a szociális partnerek viszonyára, másrészt az EGK-ba való belépés kérdésének eldöntése. AZ ELLENZÉK ELSZÁNTA MAGÁT A VÉGSŐKRE A munkaügyi kapcsolatok megjavítására irányuló törvényjavaslat már túljutott a második alsóházi olvasás szakaszán, de a legfontosabb szakasz, nevezetesen a részletes megvitatás, még hátra van. A Munkáspárt a szakszervezetek támogatásával arra akarja felhasználni ezt a szakaszt, hogy cikkelyről cikkelyre és sorról sorra harcoljon a törvény ellen — amint azt Barbara Castle meghirdette. Harold Wilson, a munkáspárti ellenzék vezetője ezen túlmenően elkötelezte magát, hogy a törvényt hatályon kívül helyezi, amint egy újabb választáson pártja újra hatalomra kerül. Mindez nem gátolhatja a kormányt abban, hogy a törvényjavaslatot gyorsított eljárással próbálja elfogadtatni, hogy az tavasszal a felsőház elé kerülhessen. E törekvésében a liberálisok hat főből álló kis frakciója fogja támogatni, és így a végső szavazás során csaknem negyven szavazat többséggel számolhat. Noha kilátás van arra, hogy a szakszervezetek tiltakozó gyűléseket és különböző tüntetéseket rendeznek a törvénytervezet ellen, tekintettel a kormány szilárd eltökéltségére, csak hátvédcsatározásokról lehet szó. A sztrájkellenes törvényt, amelynek mindenekelőtt véget kel! vetnie a vad sztrájkok bénító hatásának, a kormány óhaja szerint a királynőnek legkésőbb 1971. július végéig aló kell írnia és azután jogerőre kell emelkednie. BELÉPÉS AZ EGK-BA: DÖNTÉSRE SZÁMÍTANAK Ami az EGK-ba való belépést illeti, az eddigi tanácskozások annyira elA közelmúltban Kuznyeckben nagyszabású tanácskozás foglalkozott Szibéria és a Szovjet Távol-Kelet gazdasági fejlődésének távlati tervével. GIGANTIKUS IPARI KÖZPONT Az SZKP XXIII. kongresszusa határozatot fogadott el a Szibériában létesítendő gigantikus ipari komplexumról, amely a helyi természeti adottságok (olaj- és földgázlelőhelyek, erdőségek) hasznosítására épül. A húzódtak, hogy csak 1971-ben születhet meg a döntés. A francia vétóval - noha a gaulleizmus mérsékelt formában továbbra is fennáll — már nem kell számolni. Következésképpen feltehető, hogy a belépés érdekében történő jelenlegi, harmadik nekifutás során a végső döntést már nem kívülről hozzák meg, hanem az angol kormány és az angol parlament dönt Ami Franciaországot illeti, Londonban elterjedt az a nézet, hogy a francia kormány jelenleg óhajtja Nagy-Bri- tannia belépését, mert a szigetország fontos szövetséges lehet a „hazák Európájában". EURÓPA-ELLENES ÁRAMLATOK Amennyiben mór minden feltételben és az árban megállapodtak, a kormány számára a belépéssel kapcsolatos döntést meg fogja nehezíteni az, hogy a munkáspárti ellenzék a hatalom elvesztése óta egyre jobban eltávolodott Európától. A Munkáspárt októberi blackpooli kongresszusán felismerhető volt az Európától való elfordulás világos irányzata, amely azóta még jobban megerősödött. Emellett úgy látszik fokozódott a nép ellenállása is az EGK-tagsággal szembén. A belépés ellenzői az utóbbi hetekben megkétszerezték erőfeszítésüket és fokozták propagandájukat, s ugyanakkor a Rippon Európa-minisz- ter által hangoztatott érv, amely szerint a belépés „hosszú távú dinamikus előnyökkel” jár, alig talált visszhangra a közvéleményben. SKÓCIÁTÓL SZICÍLIÁIG Rippon Európa-míniszter, a képvl- selöházban december 16-án tartott beszámolójában egy olyan vámunióról beszélt, amely Skóciától Szicíliáig, Írországtól Kelet-Európa határáig fog húzódni és háromszázmillió embernek biztosítja a szabad piac előnyeit. De, függetlenül Angliának a közös költségvetéshez és az agráralaphoz történő hozzájárulása mérvétől, még sok kérdés tisztázatlan; például, hogy mi lesz a fontnak, mint vezető pénznemnek és a londoni tőkepiacnak a helyzetével, továbbá, hogyan alakul a regionális politika, amely Skócia és Észak-lrország számára oly fontos lehet, stb. Mindent egybevetve idén olyan fontos döntéseket kell hozni, hogy londoni szemszögből kijelenthetjük: 1971 tényleg sorsdöntő év lesz. (Basler Nachrichten) határozatot végrehajtották és ma Szibéria az ország új tüzelő- és nyersanyagbázisa. De még sok a tennivaló, hogy a lehetőségeket teljes egészében kiaknázzák. AZ OLAJ ÉS SZÉN OLCSÓBB KITERMELÉSE A szibériai ipari komplexum kiépítése gyors ütemben növelni fogja a természeti kincsek mennyiségi kiaknázását. így például a szamotlori lelőhely évente négyszer több olajat adhat, mint Azerbajdzsán. Ezzel százmillió rubelek megtakarítását érhetik el. Nagy jelentőségű a kanacsinl szénmedence kiaknázása is. Itt a kitermelési költség 10—15-ször kisebb mint Donyecben. Kifizetődő tehát erre a szénmedencére tíz hőerőművet telepíteni, 45—50 millió kilowatt össz-ka- pacitással. A TÁVOL-KELET JOVÖ IPARA A jövőben jelentősen fejlődik Távol-Kelet ipara. A jelenlegi iparágnak (halfeldolgozó, hajóépítő, színesfémkohászat, aranybányászat) mellet az elkövetkező 10—15 évben a helyi adottságokra alapított óriási kohászati üzemeket kell telepíteni. Ezzel párhuzamosan fejlődik majd az ércbányászat, a koksz-vegyészeti- és tűzálló- anyagipar. A KOHÁSZATI ÜZEMEK ÚJ MEGSZERVEZÉSE A tanácskozáson tárgyalták a kohászati üzemek új megszervezését is. Jelenleg minden kohászati üzem a klasszikus formában (nyersvas-acél- hengereltáru) dolgozik. A tanácskozás résztvevői célszerűnek tartották, hogy a bakcsari lelőhely mellett nagyolvasztók és acélművek épüljenek és a hengerműveket Szibéria-szerte a felhasználó ipar igényeinek megfelelően telepítsék. Keiet-Pakisztánban folytatódik a polgárháború, az éhség és a betegségek »zomorú időszaka. Képünkön: romok Daccóban ^ >1 f • /y ■ oziberia jovoje V # A A
