Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám

1971. április 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Július 1-től kiterjesztik a vállalati támogatás rendszerét Javul-e a vállalatok lakáspolitikája? JEGYZET Az MHSZ — növekvő feladatok előtt Már több, mint két éve, a lakásépítések vállalati támo­gatásával az építkezések új forrásai tárultak fel. Minden vállalatnak módja nyílt arra, hogy pénzzel, szervező mun­kával, szállítóeszközökkel, anyaggal vagy más módon segítse új otthonhoz arra ér­demes dolgozóit. Ezeket a lehetőségeket azonban még nem használ­ták ki mindenütt. A jogsza­bályok eddig is lehetővé tet­ték, hogy a fejlesztési alap tíz százalékát, a részesedési alap belátás szerint megítélt hányadát fordítsák az emlí­tett célra. Viszonylag keveset költöttek azonban a vállala­tok mind fejlesztési, mind ré­szesedési alapjukból e célra. Mindenesetre biztató, hogy a ráfordítás összege már a má­sodik évben mintegy három­szorosa volt az előzőnek. Hogyan jelentkezik a bara­nyai nagyvállalatoknál a la­káspolitika? Lakásokat ná­lunk a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat épít. Pécsett az elmúlt évben ki­lencven lakást adtak át ter­ven felül — annak fejében negyvenöt bérlőkijelölési jo­got nyertek. Dolgozóinak többsége azonban vidéki. Szállítóeszközökkel, anyaggal, kamatmentes kölcsönökkel (egítik elő családi ház, kis- lakásépítési törekvéseiket. Ez utóbbi évente mintegy 60 dol­gozót juttat otthonhoz. Ér­demes megjegyezni, hogy — miután az építkezéshez idő is kell — a fizetett szabadsá­gon kívül, ha kell, fizetésnél­küli szabadságot úgyszólván korlát nélkül biztosítanak az Igénylőnek. Harminckilencen kaptak ta­valy vissza nem térítendő anyagi segítséget — harminc­ezer forintot — a Mecseki Szénbányáktól. Évente mint­— Aranylakodalmas há­zaspárt köszöntöttek a pécsi ti. kerületi anyakönyvi hi­vatalban. Hoffman Károly nyugdíjas pécsi bádogos és félesége, Bottlik Gizella 1921. április 9-én lépett házasság­ra. A félévszázados évfordu­ló alkalmából beírták nevü­ket az aranylakodalmas há­zaspárok díszes anyakönyvé­be. egy másfél millió forint az az összeg, melyet a részese­dési alapból kizárólag erre a célra, lakásépítési hozzájá­rulásra fordítanak. A har­minckilenc közül . harminc­hármán még húszezer forint kamatmentes vállalati köl­csönt is felvettek, s így az összeg, melyhez a vállalat jó­voltából jutottak, összesen öt­venezer forint. KISZ-akció, OTP társasházépítés — mind­egy, hogy melyik fajtája a magánerőből történő lakás­építésnek, már mindenkép­pen indulási alapot jelent a rászorulónak. Ez^ az évi rá­fordítás 1971-ben is biztosí­tott. Kétmillió forintot költ el részesedési alapjából a MÉV lakásépítési hozzájárulásra. Sajnos az, hogy évről évre biztosítják ezt az összeget, nem jelenti azt, hogy minden évben megépül ugyanannyi számú lakás is. Ez függvénye az építőipari kapacitásnak, mely elég gyenge lábon áll az országban. A rendelkezé­sek bevezetése óta — tehát két esztendeje — most kerül majd tető alá Szentlőrincen a negyvennégy lakásos tár­sasház. Itt érdekességként említhető meg, hogy a fej­lesztési alaphoz is hozzányúl­tak: mintegy hétszázezer fo­rintot fizettek ki a szentlő­rinci tanácsnak, közműfej­lesztési hozzájárulásként. Nyolc fiatal dolgozójukat hozzásegítették a pécsi Péter utcai KISZ lakás megvételé­hez. Az évi kétmilliót to­vábbra is biztosítják — a ré­szesedési alapból. A pécsi MÁV Igazgatóság területén az elmúlt évben négymillió forint volt az az összeg, melyet erre a célra fordítottak. Volt olyan dolgo­zójuk, aki nyolcvanezer fo­rint kamatmentes kölcsönt kapott a vasúttól. A harminc­ezer forintos vissza nem térí­tendő hozzájárulással a MÁV nem operál — bár a kollek­tív szerződések megújítása után ez is lehetséges. A tö­rekvések, szándékok arra mutatnak, hogy ezt az össze­get — a négymilliót — to­vábbra is biztosítják dolgo­zóiknak. Négy baranyai nagyválla­lat — hasonló elképzelések. Az egyetlen elgondolkodtató momentum azonban közös valamennyiüknél. Általában a részesedési alapból biztosít­ják ezt a hozzájárulást, a fej­lesztési alapot nem használ­ják fel a kellő mértékben. Pedig az új rendelkezések szerint — július 1-től kiter­jesztik a vállalati támogatás rendszerét. A jövőben a fej­lesztési alapot —, ha azt egyéb kötelezettségek nem terhelik — korlátlanul fel­használhatják a lakásépítés támogatására, vagyis meg­szűnik az eddig tíz százalé­kos felső határ. Érdemes len­ne a következőképpen gon­dolkodni: a fejlesztési alap­ból javítják a technikai, mű­szaki feltételeket. De a meg­vásárolt új gépeken, beren­dezéseken emberek dolgoz­nak, emberek, akiknek eset­leg nincs lakásuk, s akik ép­pen úgy (ha nem jobban, vagy megbecsüiendőbben) ré­szét képezik a termelő erők­nek, mint az egyre korsze­rűsödő gépek, berendezések. Hosszú távon kell tervezni, már most, és egészséges egyensúlyt létrehozni, ez a fő feladat. Vasárnap Pécsváradon Ki mit tud a mezőgazdaságról? Utolsó felvonásához érke­zett az a nagyszabású vetél­kedősorozat, mely a műszaki és közgazdasági propaganda hónap keretében a járási székhelyeken indult. A fiatal mezőgazdasági szakmunkások ki mit tudját a Megyei Ta­nács, a KISZ és MEDOSZ védnökségével azzal a céllal szervezték meg, hogy széles körben ismertessék és bizo­nyítsák — mindenekelőtt a | fiatalok, a pályaválasztás j előtt álló diákok számára —, hogy mennyit változott az el­múlt években a mezőgazda­ság. A mezőgazdasági ki mit tud elődöntői mintegy 500 embert mozgattak meg. Va­sárnap Pécsváradon öt járás képviseletében 25 fiatal áll a zsűri elé. A csapatokban ifjú mezőgazdászok, gépészek, kertészek kaptak helyet. A művelődési központban dél­előtt 10 órakor kezdődő, or­szágosan is egyedülálló, ren­dezvényre több száz vendé­get várnak a rendezők. Az első díjat elnyerő csapat ju­talma: 7500 forint Az MHSZ tevékenysége ki­terjed az egész lakosságra, bár legkomolyabb, legütőké­pesebb bázisa éppen a fia­talabb korosztályokból ver­buválódik. Ismeretes, hogy a szövetségre milyen fontos feladat hárul az ifjúság hon­védelmi előképzésében. Vitat­hatatlan ugyanis, hogy nép­hadseregünk védelmi erejé­nek növekedéséhez alapvető­en hozzájárul, hogy olyan fiatalok lépnek most már év­ről évre a soraiba, akik a lövészettől kezdve a repülős és ejtőernyős kiképzésig szá­mos területen tesznek szert olyan ismeretekre, amelyek­nek birtokában a hadsereg­ben bátran vehetnek részt a I magasabb szintű kiképzés- 1 ben, a korszerű haditechni­kai eszközök kezelésének el­sajátításában. Erre a bázisra épít továbbra is az MHSZ. az eddiginél talán fokozot­tabb mértékben is, hiszen a honvédelmi előképzés a tech­nika rohamos fejlődésével egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Mind több fiatalt kell bevonni az előképzésbe — ez a következő évek fel­adata. A fiatalság az eddigi tapasztalatok szerint szívesen, nagy lelkesedéssel veszi ki ebből a képzésből a részét. A növekvő feladatok ma­radéktalan teljesítésében nem lebecsülendő szerepük van az MHSZ-kluboknak, amelyek megfelelő keretet adhatnak a honvédelmi nevelőmunka végzéséhez és kiterjesztésé­hez. 200 klub működik jelen­leg a megyében és bár ez a szám így soknak tűnik, mégis azt kell mondanunk, hogy kevés. Kevés azért, mert a 200 közül mindössze 60 (!) rendelkezik saját he­lyiséggel. A többi klub tag­jainak, a sok száz fiatalnak van elegendő lelkesedése, hogy MHSZ-klub keretében éljen szervezeti életet, csak éppen lehetősége nincs arra, hogy a klubot létre is hozza. Van község, ahol vendégként a tanács valamelyik hivatali ' helyiségében tarthatnak klub­összejöveteleket a fiatalok és van község, ahol a művelő­dési házban kapnak alkal­manként helyet. Ennek a megoldásnak az öröme azon­ban legtöbbször nem kevés ürömmel párosul. Különösen akkor, amikor a művelődési ház a helyiség használatáért benyújtja a számlát az MHSZ- szervezetnek, s ezzel egyenlő­ségjelet tesz a Magyar Hon­védelmi Szövetség társadal­milag fontos tevékenysége és valamely anyagi haszonnal járó rendezvény között. Az ilyen kényszermegoldások­nak egyébként is megvan az a hátrányuk, hogy az ese­tenként megkapott helyiséget nem alakíthatják klubbá, nem tehetik otthonossá, ezért mindig csak megtűrt vendég-» nek érezhetik magukat. Mi­ért kell ezt a hátrányt még egy olyan számlával is te­tézni, ami kiegyenlítés esetén sem hoz valami sok hasznot a művelődési háznak. Az MHSZ tevékenységé­nek fellendülésében nem kis szerepe van annak, hogy a párt és állami szervek mesz- szemenő támogatást igyekez­nek nyújtani a szövetség munkájához. Ez többek kö­zött abban is megnyilvánul, hogy a tanácsok anyagilag is támogatják az MHSZ szer­vezeteit. Jó példával járt elöl a Baranya megyei és a Pécs városi Tanács, amelyek ösz- szesen 3,2 millió forinttal segítik az MHSZ megyei köz­pontjának létrehozását. — Ugyanez a segítőkészség meg­nyilvánul az alsóbb szintű tanácsoknál is. A szigetvári járás községeiben például a tanácsok erre az évre össze­sen 820 ezer forintot bizto­sítanak saját költségvetésük­ből. Hasonló támogatásra számít az MHSZ a többi já­rásokban is, ezért a szövet­ség megyei vezetői ebben az évben szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a helyi taná­csok vezetőivel a községek­ben mutatkozó igények és lehetőségek összehangolására. Az MHSZ széleskörű tevé­kenységéhez rendelkezik a szükséges technikai felsze­reltséggel, megvannak azok a fiatalok (és idősebbek is), akik ezt a technikát hasz­nálják és természetesen meg­vannak az elkövetkező évek­re a fokról fokra növekvő feladatok is. Ehhez azonban szükség van még a társada­lom cselékvöbb támogatására is. H. L Kampis Péter A Kaposvári Húskombinát pécsi Rét utcai gyáregységében 60 vagon befogadóképességű hű tötermeket helyeztek üzembe. A Kaposvárról szállított vágott baromfit mínusz 20 Celsius fokon tárolják. A hűtőtermek üzembehelyezésével lehetővé vált Pécsett a készletezés, .és ezzel folyamatossá tehető a város boltjainak baromfihússal való ellátása. A képen: a kartonokba csomagolt vágott-baromfit elhelyezik az egyik hűtőterembe. Hárman a háromezer-négyszáz közül El Belváros! udvar. A végé­be« hűvös, olajszagú mű­hely. Páncélszekrények, £1- hommivű vasvirágok, zárak, kulcsok ... Hátul a félho­mályban féllábű, félkarú, arcnélküli rézvitéz, mellette sorsának eldöntését váró, hódoltság-korabeli cizellált török bronzcsillár. A mester, Magyar Ferenc, országszerte ismert nevű páncélszekrény­szakértő. Keze alatt varázsos gyorsasággal nyílik ki a leg- bonyolültabb zár is. — Ismerni kell a zár lel­két — mondja. — Be kell látni a páncél mögé és tud­ni azt, hová irányítsa az em­ber a fúrót Gyakorlat kell hozzá. És érzék... 65 éves. 18-ban ment inas­nak, 21-ben szabadult, 31- ben lett önálló. Fél évszá­zad a szakmában és ma is fiatalos lendülettel dolgozik — nagyszerű dolog ez. A mesterség szeretete sugárzik minden szavából. A szakma mégis csak egyik része az eleiének. A másik a közéleti tevékenység. A Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnökhelyettese, a KIOSz pécsi városi-járási szerveze­tének elnöke, 1945. óta vá­rosi képviselőtestületi tag, 1951 óta megszakítás nélkül tanácstag. A tanácsban vég­zett munkásságáért kapott tavaly munkaérdemrendet. — Azt hittem, most már nyugdíjba mehetek. — De­rűsen csillan meg a tekin­tete; érezni, hogy talán rosz- szul is esett volna neki, ha ,.kihagyják”. Itt él a válasz­tókerület közepén, az embe­rek megszokták, hogy őt mindig megtalálják és ugyan kihez is mennének, ha nem a Feri bácsihoz. Ha megvá­lasztják, a tanácstagok leg­idősebbjei között lesz. Kora miatt is elkerülhetetlen a kérdés: milyen régi válasz­tásokra emlékezik. Érdekes módon a legrégebbi maradt meg a legvilagosabban. — Még Siklóson volt, gye­rekkoromban. A Fő utca egyik oldalán álltak a boros- hordók, a másikon a pecse­nyesütők. Az emberek ettek, ittak, aztán jött a nagy ve­rekedés, meg a választás... Utána ökörsütés a várkert­ben. Emlékszem egy öregre, ott feküdt a hordó alatt és a tátott szájába csurgóit a bor. Gyerekésszel azt hittem, minden választás ilyen lesz. Amikor már én is szavaz­hattam, a 30-as években, az egésznek nem volt már je­lentősége. Nem is veszteget rá több szót Inkább a mai dolgok­ról beszél, a városról, amely­ben már rég „tűkének” érzi magát és ami olyan nagyot változott, amióta tanácstag­ként részt vesz a közügyek­ben. — Ki merte volna valami­kor gondolni, hogy a lóver­senytér helyén valamikor ilyen város lesz?... És az új után nyomban a régi Pécs emlékeit sorolja, amelyek I gyerekkorában még láthatók 1 voltak, de aztán falak, va­kolat mögé kerültek. — Ta­lán még ezeket Is fel lehet­ne tárni — mondja búcsú­zóul 2. Uránváros — „ENSZ-pa- lota”. Stílszerűbb környezet­ben nem is beszélgethetnénk a középgenerációhoz tartozó tanácstagjelölttel. Kővári Antal bányamérnökkel, aki­nek irányítása alatt bonyoló­dott Üjrnecsekalja beruházá­sának nagy része. Negyven­hatodik éveben van, s akkor indult, amikor az akkori hu­szonévesek kevés tapaszta­lattal, de rengeteg lelkese­déssel vetették magukat a közéletbe. Közel egy évtize­des bányászmúlt volt már mögötte, amikor 1949-ben választásra, utána pedig a VIT-re készült az ország. A Szociáldemokrata Párt tagja volt, korábban a magyarszéki EPOSz-szervezetet vezette és közben a MADISz-ban is te­vékenykedett. Ezen a külö­nös összefonódáson senki sem csodálkozott. — Milyen volt a fiatalok hangulata akkoriban? — Ma már szinte hihetet­len, hogy meg lehetett moz­gatni azt a fiatalságot. Min­dent el lehetett náluk érni, de tudtuk is, hogy mit, miért csinálunk. Tudtuk, hogy a saját munkánkon Is múlik, felépül-e az ország, jobban láttuk a célt és minden erőt beleadtunk. — És a VIT után? — Amikor megalakult a DISz, behívattak a Megyei Pártbizottságra, hogy én le­szek a megyei DISz-titkár. Megmondtam akkor, hogy én még nem érzem magamat arra felkészültnek, elmond­tam azt is, hogy inkább ösz­tönösen, mint meggyőződés­ből kerültem a munkásmoz­galomba. Azt mondták, meg­bíznak bennem, csak csinál­jam. Utána mégis éppen ezek miatt váltottak le... — Mi volt addig? — Csináltam, amit kellett. Akartam csinálni. Tálán bak­lövést is követtem el, de nem ez volt a jellemző. Jártuk a falvakat gyalog, biciklivel, motorral éjjel, nappal. De sok elvtársunk szerzett ak­kor egy életreszóló betegsé­get, vagy hagyott itt ben­nünket időnek előtte... — Hogyan alakultak a dol­gok a leváltás után? — Visszamentem a bányá­ba, ahol hamarosan súlyos baleset ért. Elvesztettem egy visszamaradt töltet felrobba­násakor a fél szemem vilá­gát. Akkor már tanultam a technikumban. Nagyon nehe­zen ment, sokszor úgy olvas­ták fel az anyagot, de csi­nálni kellett azt is. — Megérte? — Meg. Utána elvégeztem az egyetemet, 61-ben kaptam meg a mérnöki diplomát és azóta vagyok a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál is. — Tanácsi munka? —■ Amikor DISz-titkár voltam, akkor városi tanács­tag is voltam. Utána hosz- szú szünet következett, s csak. 1967-ben választottak meg ismét tanácstagnak, A városfejlesztési állandó bi­zottság elnöke Voltara ebben a ciklusban. Résztvettem a távlati városfejlesztési terv kidolgozásában... — Mit tehet egy tanács­tag az uránvárosi kerületé­ért? — Sokat, bár — azt hi­szem (és ezt a véleménye­met kellő tárgyilagossággal mérlegeljék a választóim) — nem sok követelnivalójuk lehet az ott lakóknak. A vá­ros más részeire kell gon­dolni, amelyek nagyon rnesz- sze vannak Űjmecsekaljától. Elsősorban azokért kell min­den erőt mozgósítani és a tanácstagnak is ez a felada­ta. Persze, azért a kerület problémái sem maradhatnak megoldatlanok. Végül is ezért jelöltek tanácstagnak. 3. A pécsi tanácstagjelöltek között van egynéhány, alti most választ először és mind­járt választott is lesz. Ezek egyike Pataki Sarolta, a Há­ziipari Szövetkezet szövőmű­helyében dolgozik, orsózó. 20 éves. Amikor született, Magyar Ferenc egy éve ta­nácstag volt már, Kővári Antal pedig akkor ment vissza a bányába. Nagyon fiatal, s a fiatalok, a KISZ javaslatára ajánlotta a Ha­zafias Népfront is az 51-es választókerületben tanácstag­jelöltnek. A jelölőgyűlésről beszélgetünk, amelyen na­gyon hiányoztak — éppen a fiatalok. Szükség lett volna az ő segítségükre, mert az­zal talán el lehetett volna oszlatni azt a bizalmatlan­ságot, ami az ő fiatalságának szólt. . „Hogyan láthatja el .ezt a feladatot ilyen fiata­lon” — kérdezték akkor es hallották ugyanezt a kérdést azóta már a kerületben az utcán is. Valóban, hogyan is? Kővári Antalra és a ne­gyedszázad előtti huszonéve­sekre kell gondolni, akik úgy kerültek felelős funk­cióba (és állták meg dere­kasan a helyüket), hogy sen­kinek nem jutott eszébe megkérdezni: van-e hozzá elég tapasztalatuk. Akkor természetesnek tűnt, hogy húsz éves fejjel vezető le­gyen valaki és meg is bízlak benne. Egy mai húsz éves­ben pedig nem lehet meg­bízni ? — Funkciója? — KISZ-titkár. — Iskolai végzettsége? — Nyolc általános. — Mit tud arról, mi egy tanácstag feladata? — Megoldani a lakosság problémáit. Nem ígérgetni feleslegesen, hanem ami tőle telik, azt megcsinálni. Ha va­lami nem megy, akkor is megmondani a színtiszta igazságot. Bizalomért bizal­mat — A családban mit szóltak a jelöléshez? — Édesapám örült neki. Azt mondja, ha valamit rám­bíznak, végezzem el becsü­lettel, nehogy hiba legyen benne. — Bízik magában ? — Ha megválasztanak, nagy felelősséget bíznak rám. Eleinte biztosan lesz­nek nehézségek, de aztán ... Bízom magamban. Szeretnék jó tanácstag lenni. * Három jelölt — három ge­neráció. Hárman a 3460-ból, akik közül megválasztjuk a 3306 tanácstagot. Hársfai István át 1 1 Iá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom