Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-15 / 88. szám
1971. április 15. DUNANTÜL1 NAPLÓ 3 Hétfőtől fogadnak el megrendelést a Zsigulira Május közepére várják az első Zsiguli személygépkocsiszállítmányt. A kocsiból az idén előreláthatólag 13 ezer érkezik. A Zsiguli ára 80 ezer forint. A MERKUR tájékoztatása j szerint a Zsiguli gépkocsira április 19-től fogadnak el megrendelést és rendelésmódosítást. A gépkocsi bármelyik 'OTP és Takarékszövetkezeti fiókban kapható „Személygépkocsi- megrendelő lap”-on rendelhető meg, a vételár 20 százalékának egyidejű lefizetésével. Az előleg befizetését is igazoló megrendelőlap mindkét példányát ajánlott levélben kell eljuttatni a MERKUR Vállalat címére: Budapest, VI., Szív utca 60. A típusmódosítást ugyancsak ajánlott levélben kell bejelenteni. A besorolásoknál az április 26-ig beérkező típusmódosítási igényeket előnyben részesítik, az új vásárlók elé sorolják. A típusmódosítás- nál az 1971. március 15-ig visszaigazolt érvényes megrendeléseket veszik figyelembe. .Az április 26-a után érkező típusmódositási kérelmeket és az új megrendeléséket már szokás szerint, naponként sorolják be. A típusmódosításkor és az új megrendelés esetében az 1971. évi szállításra visszaigazolt gépkocsik árát — az értesítést követően — teljesen ki kell fizetni, míg az 1972-re visszaigazolt kocsikra az előleget 50 százalékra kell kiegészíteni. A MERKUR a megrendelések teljesítését, a kocsik kiadását május második felében kezdi meg, ezúttal nemcsak Budapesten, hanem Debrecenben is. A nyilvántartás sorszámáról, az átadás váfttótö; idejéről előreláthatólag május 10-től folyamatosan értesítik a vásárlókat. Több szigort és több telket! Emelkedik az engedély nélküli építkezések száma Pécsett Fényár a Vince utcában Ha bárki mostanában az esti órákban végigmegy a Vince utcában, meglepően jóleső érzéssel látja, hogy eme régi, városunk sivár kis utcáját a DÉDÁSZ dolgozói mintegy húsvéti ajándéknak higanygőzlámpákkal szerelték föl. Az ott lakók, de legfőképpen a Kesztyűgyár többezer dolgozója ezúton fejezi ki háláját mindazok iránt, akik ennek megvalósításában közreműködtek. Több szigort és több telket! Ebben a mondatban lehetne összefoglalni azt az álláspontot, amelyet a Városi Tanács vb egyik vitájában fogalmaztak meg a közelmúltban Pécsett. A vitában rámutattak arra, hogy az engedély nélküli és az engedélytől eltérő építkezések száma emelkedik. 1970. egyik napján a III. kerületi tanács építési csoportja 30 ilyen szabálysértést tárt fel Kovácstelepen. 1971 februárjában 93 engedély nélküli építkezésre figyelt fel az építési csoport a Donátus, Mecsek - oldal illetve Magyarürög területén. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a Pécsi városi Tanács vb is a fokozottabb szigor mellett foglalt állást, kihangsúlyozva, hogy ez önmagában még nem elegendő. Az engedély nélküli építkezések mögött ugyanis nem egy esetben telek- és üdülőterület hiány húzódik meg. Ez ugyan nem adhat a törvénysértésekre jogcímet, de felhívja arra a figyelmet, hogy nemcsak több szigor — több telek is szükséges! Miért kell több erély? No de lássuk, miért is kívánatos a nagyobb szigor. Az első és legfontosabb indíték abban foglalható ösz- sze, hogy semmiféle tervszerű városrendezés nem képzelhető el, ha Pécs területén össze-vissza építkeznek. Hiába készítenének a tervezők a Makár, vagy a Mecsek- oldal beépítésére gyönyörű szép terveket, ha mire az építkezésre sor kerülne, ki- sebb-nagyobb házak, vityil- lók sokasága fogadná az építőket. Hiába törekednének egységes városképre, jó közlekedési útvonalak kialakítására és hasonlókra, ha mindenki ott építkezhetne, ahol kedve tartja, s olyan házat emelhetne, amilyenre kedve szottyan. Minden józan gondolkodású ember tisztában van avval, hogy valakinek szabályoznia kell, össze kell hangolnia a sokféle építési tevékenységet, s ezt a hatósági szerepkört csak a tanács láthatja el. Még a magánépítő is csak akkor építkezhet biztonságban, ha a tanács jóváhagyását kéri. Csak akkor lehet nyugodt, ha a tanácsi szakemberek még az engedély kiadása előtt megnézik* az építési tervet. Nem egy tervről kiderült ugyanis már, hogy ésszerűtlen, sok pénzbe kerülne a kivitelezése, smég sem biztosítana kényelmes otthont. A legfontosabb persze mégis csak a városi érdek, a törvényesség védelme. Az az elv, hogy jogállamban élünk, s a törvények betartásának kötelezettsége alól egyetlen állampolgárnak sem adhatunk felmentést. A bírságtól a bontásig Sajnos — amint az engedély nélküli és engedélyektől eltérő építkezések növekvő száma bizonyítja — nem mindenkire hatnak a józan érvek» Vannak, akiket csak a szankciók téríthetnek jobb belátásra. No, de milyenek is legyenek azok a szankciók? Ez is szóba került a Pécsi városi Tanács vb vitáján, s a következő álláspont alakult ki: © Emelni kell a bírságok összegét. Az egyik rendelet szerint 5 ezer forint bírságot is ki lehet szabni engedély nélküli építkezés esetén, ez azonban olyan ritka; mint a fehér holló. A legtöbb esetben csak néhány száz forinttal büntetnek, s — ami a legnagyobb baj — nem differenciálnak eléggé. Pedig óriási különbségek vannak az ilyen építkezések között. Vannak, akik azért kerülnek .feketelistára”, mert egy kutat fúrtak a házukhoz tartozó szőlejük területén. Minden előírást betartottak, vigyáztak arra, hogy a kút ne kerüljön közel az árnyékszékhez, a baromfi ólhoz, a kút- ásáshoz szükséges szakértői véleményt is beszerezték, csak éppen arról feledkeztek meg, hogy ez még nem elég. Építési engedély is kell... Ez tehát az egyik pólus. A másik póluson olyan embereket találunk, akik szerszámos kamra építésére kérnek engedélyt, de már annyi téglát és más építőanyagot gyűjtöttek össze, ami egy villára is elég akik már az engedélykérés pillanatában a törvények kijátszására spekulálnak, akik nem törődnek avval, hogy egy emeletes házakból épülő lakótelepet tervez oda a tanács, ahová ők a villájukat építik ... Nyilvánvaló, hogy egészen más mércével kell elbírálni a két esetet. © Felelősségre kell vonni a kivitelezőt is, ha engedély nélkül épít, vagy eltér az engedélytől. Ez már azért is indokolt volna, mert a kivitelező esetében — legyen az kisiparos, vagy bárki más — nem lehet jóhiszeműséget feltételezni. A kivitelező tisztában van avval, hogy milyen papírokat kell az építkezés előtt beszerezni. © Megfontolandó: nem kellene-e néhány engedély nélkül épült, vagy az engedélytől eltérő objektumot lebontani. Részben azért, mert a városrendezési tervek útjában állnak, részben azért, mert példát kellene statuálni. Magától értetődik, hogy nincs arról szó, hogy minden engedély nélkül épült objektumot lebontanak. Még egyszer meggondolandó viszont: nem kellene-e néhány egészen kirívó — és szélsőségesen törvénysértő — esetben ilyen drákói módon fellépni? Józan belátás és megértés Amint a „meggondolandó, megfontolandó” szavakból is láttuk, a Városi Tanács vb még nem döntött. Mivel a téma rendkívül komplex és bonyolult — s ahogy említettük: nemcsak szankciókra van szükség, hanem több telekre is —, avval zárta le a témát, hogy május végén visszatér az ügyre, s részletes tervet dolgoz ki a megoldásyf J % fj A Megyeri úton, a volt állatorvosi rendelő udvari részén 7 millió forintos költséggel új megyei állategészségügyi igazgatási központ és laboratórium épül. A régi rendelőt lapostetejűvé alakítják át, itt pedig kutya-panziót létesítenek, ahová az utazni, nyaralni induló kutyatulajdonosok távollétük időtartamára beadhatják kedvenc háziállataikat. Az új központi épületet augusztusban fogják felavatni. Veté I y tá rsa k ? Három tanácstagjelölt egy körzetben Ahogy közeledik a szavazás napja, egyre gondterhel- tebbek lesznek azok az emberek, ahol több jelölt közül kell választani. Ez a helyzet Zengővárkonyban, a Mecsek oldalához lapuló kis falucska 47-es választókerületében is. A népfront Sz. Balogh József vízvezetékszerelőt javasolta, amit a jelölő gyűlés egyhangúan jóváhagyott. Alighogy ez megtörtént, felállt Sipos Lajos, a körzet lakója: — Emberek! Jelöljünk még valakit! Akkor több közül tudunk választani! Azám, jelöljünk! Néhány perc múlva Sz. Balogh József neve mellé került Tolnai József tsz-traktoros neve is. De még mindig nem volt vége, mert ezúttal Mohácsi Imre bácsi, a körzet másik lakója emelkedett szólásra: — S a nők meg a fiatalok? Hát azok hol maradnak? Ázt ajánlom, jelöljük Mayer Jó- zsefné tsz-tagot is, hiszen ő mind a kettő egyszemélyben: női is, meg fiatal is. Magasra lendültek a kezek, s már Mayer Józsefné neve is ott volt a listán. így alakult ki a hármas jelölés. S most „főhet” a százötven választópolgár feje: kire is szavazzanak április 25-én? Itt ülnek most mind a hárman, a zengővárkonyi tanácsi kirendeltség irodájában Radics Károly tanácselnök és J aj de jó, ünnep lesz!... Jaj de jó, ünnep lesz!... Kislányom a magagyártotta kis dallam ütemére vidáman ugrabugrál mellettem, örömében néha nágyokat ránt rajtam, s ilyenkor mindketten jókat nevetünk. így megyünk az óvodába, örül a napnak, örül az ünnepnek, amelynek énekeit, verseit fújja lankadatlanul már napok óta. A 39-es dandár úton megyünk át így, vidáman. Látom, hogy jön egy motoros, lassítom lépteinket, hogy elmehessen előttünk, de a bukósisakos megáll, fejével int, hogy csak menjünk, én pedig köszönetét jelzőén biccentek feléje és gyorsan átsietünk. Egy néhány hét előtti izgalmas félóra jut hirtelen az eszembe, amikor kislányom óvodába induláskor „megszökött” tőlem és egyedül, felügyelet nélkül ment át a , forgalmas úton, s mire utolértem, már vidáman, mintha mi sem történt volna, vetkőzött az oviban. No. gondoltam. a mostani eset jó példa lesz emlékeztetni a LÁTOD, LÁNYOM... gyereket akkori könnyelműségére és a közlekedés veszélyeire. Kezdtem mondám a tanmesét: — Látod, vannak motorosok, autósok, akik megállnak, ha gyereket látnak átmenni az úttesten, mert vigyáznak rá. De vannak olyanok is, akik csak hajtanak, nem néznék semerre és ha a gyerek nem vigyáz ... De tovább nem folytathattam. Sikoltó fékcsikorgás, éles csattanás . . . Gyorsan hátrafordulunk és még látjuk, hogy az úttest közepén egy kisgyermek repül és 4—5 méterre egy homoksárga Wartburgtól megáll. Valaki odarohan, ölébe kapja, viszi ki a járda szélére, az egyik ház ablakából lekiáltanak: hívjanak-e mentőt s pillanatok alatt ember- gyűrű veszi körül a gyermeket. A váratlan döbbenetből én is magamhoz térek és folytatnám a tanmesét. De nem ... inkább oda kell menni — hajt valami és kislányom kezét egy pillanatra el nem engedve megyünk vissza. Ö — látom rajta — nem tudja még felfogni, miről, van szó, hiába magyarázom közben, hogy egy kisgyermek nem nézett körül, át akart szaladni az aütó előtt és megtörtént a baj... Nevetgél, talán még tetszik is neki az egész, ami engem még most is izgalomban tart. Az úttest közepén, ahonnan a gyermeket felemelték, kis sárga zsebkendő és egy fél pár lakkcipő. Az autó elején finom kis horpadás jelzi: oda csapódott a gyermek. A fiúcska a füvön fekszik és sír. Valaki mondja, ne nyúljanak hozzá, egy másik a kabátkát gombol- gatja és a sapka szalagját oldja ki az álla alatt. Az összeverődött emberek már „értékelik” a történteket: innen szaladt a gyerek... nem, onnan ... busz mögül ugrott ki... nem is volt busz ... Csak az autó utasai állnak szótlanul, komoran, mintha még most sem értenék, mi történt, öt-hat méteres féknyom mutatja: elég gyorsan sikerült megállni. Kislányommal odafurako- dunk és nézzük a gyermeket. — Ismered? — Nem — mondja és még most is mosolygós az arca. — Biztosan nem ismered? Nem veled jár? Elbizonytalanodik, a mosoly lehervad az arcocskájáról, rebbenő tekintettel néz rám, aztán halkan mondja: — A Varga Zoli... Indulunk vissza az óvoda felé. Szótlanul. Mit is lehet mondani? Befejezni a tanmesét? De hiszen ez már nem mese. A megkezdett oktatás fináléját a Nagy Rendező produkálta. Én csak ennyit mond Iratok: — Látod kislányom, ezért kell nagyon vigyázni... Megértette-e, tanult-e a leckéből? Szeretném remélni. H. I. Csanádi Istvánná hivatalsegéd társaságában. Csúnya, fekete felhők — majdnem hófelhők — kavarognak az égen, fahasábok izzanak a kályhában. A három ember egymásra néz és elmosolyodik. Nem gondoltuk, hogy „vetély társak” leszünk! — mondja a tekintetük. — Ez a hármas jelölés azt fejezi ki, hogy az emberek sokat várnak a tanácstagjuktól — töri meg a csendet Tolnai József, aki valahol .'35—-40 között járhat .életkorban — 1963 előtt, mielőtt Sz. Balogh Jóskát megválasztották, én voltam a körzet tanácstagja. Tapasztalatból tudom, mi következik a választás után. Munka. Ezt kérik, kívánják a tanácstagtól. Emlékszem, akkor az volt a téma, hogy legyen villany a Zrínyi utcában és építsünk újabb járdákat. Szóltunk is érte a tanácsülésen ... Ezenkívül elvárták a tanácstagtól, hogy hívja össze a körzet népét ároktisztításra. Télen ugyanis eltömődnek az árkok, s a nyári felhőszakadások idején, a hegyekről lezúduló víz kiöntene, ha nem tisztítanák az árkokat. Mi sem természetesebb : tisztítottuk. Rágyújt, majd elhajítja a gyufát: — A tűzoltó testületben dolgoztam még, ahol elnöknek választottak. Még női j tűzoltó csapatot is szerveztünk, aztán úttörőrajt is. A női tűzoltó csapat még a pécsváradi lányokat is megelőzte két éve a járási versenyen ... Hát ez volt az én társadalmi munkám, a többit majd április 25-én fogják eldönteni. — A pécsváradi ktsz-ben dolgozom, hajnalban megyek, este jövök — veszi át a szót Sz. Balogh József, aki ugyanolyan szikár férfi, mint Tolnai József, csak néhány évvel idősebb. — Esténként meg az ünnepek idején tudtam a falu ügyében járkálni, de ami az erőmtől és időmtől telt, úgy érzem, megtettem. Utat, vízvezetéket építettünk, s nem bújtam ki, ha társadalmi munkát szerveztek. Inkább arra buzdítottam az embereket: jöjjenek!... S vitatkoztam is velük, mert ama nyolc év alatt, amikor tanácstag voltam, megismertem a pénzügyeket, a lehetőségeket, s láttam: bizony, nem tudunk annyit adni a falunak, mint szeretnénk. Nincs mindenre egyszerre pénz, bármennyire kellemet- I len, rangsorolni kell. — Azt hiszem, még így sem maradtunk szégyenben, hiszen utat, járdát építettünk, óvodát, kultúrházat kaptunk az elmúlt nyolc év alatt, felújítottuk az iskolát meg a tűzoltószertárat. Ha a munkát meg a költségeket nézzük sok, de ha az igényeket, kevés. Emberek vagyunk, a legtöbbször nem azt tartjuk a legfontosabbnak, ami megvan, hanem azt, ami még hiányzik. S mikor ne hiányozna valami? Most is panaszkodik negyven ház, mert azok még nem ihatnak egészséges ivóvizet, nincs még utunk a Mecsek egyik legszebb és leglátogatottabb idegenforgalmi helyéhez, a Balázs-forráshoz. Csak két dolgot említettem» de ebből is megítélhetik:-bán* ki is lesz a tanácstag, nem marad munka nélkül!... A fiatal Mayer Józsefné kissé zavartan igazgatja zöld fátyolkendőjét, amikor Sz. Balogh József elhallgat. — Igen jó tanácstag volt Józsi bácsi, nem gondoltam arra, hogy mást is jelölnek még, különösen magamra nem. Épp a tsz-istállóban voltam — teheneket etettem —amikor a jelölő gyűlés lezajlott. — Nincs még tapasztalatom arról, mit kívánnak egy tanácstagtól, hiszen nem voltam még az. A szülői munka- közösség —, melynek elnöke vagyok — ismertetett meg a társadalmi munkával, ott tanultam meg, hogy az olyan apró dolgok előkészítése, mint egy teadélután, vagy kirándulás, még az is szervezést kíván. S mint asszony, akinek két gyereke van, azt is látom, hogy iskola napközi kellene még, mert csak akkor dolgozhatunk nyugodtan, ha a gyerekek egész nap jó helyen vannak. Bármelyikünk is lesz a tanácstag, azt hiszem a legfontosabbak egyike a napközi. S persze az is, amit a Józsi bácsi említett: az út, az ivóvíz, meg a többiek ... A másik két tanácstagje- : lölt beleegyezően bólint. Teljes az egyetértés. * — Kössünk szövetséget! — ajánlja Sz. Balogh József a beszélgetés végén. — Bármelyikünk lesz a tanácstag a másik keltő támogatja. Bármilyen társadalmi munkáról lesz szó, mellé állunk, segítjük, mintha a mi ügyünk volna. Rendben van? — Rendben! — hangzik a válasz. Mosolyogva nézem a három embert. Vetélytársak?... Egy kicsit azok is. hiszen mind a hárman elfogadták a jelölést. De azt hiszem, nem ez a legfontosabb, hanem az. ami a szavukból kiderült. Mind a hárman szeretik a falujukat. Magyar László á t
