Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-06 / 55. szám

1971. március 6. DUNANTCLI NAPLÓ 3 Mit tehetnek a nőkért a nőbizottságok? Annak megítélésére, hogy mit tehetnek a nőkért a nő­bizottságok, nagyon alkal­mas egy nagyközség, például Sellye. Könnyen át lehet te­kinteni és mégis változatos képet mutat, hiszen egy ilyen nagyközségben már 4 nőbizottság tevékenykedik. Nőbizottságot választott a tsz, a körzeti ÁFÉSZ, az AGROKÉMIA Ktsz és per­sze a község, tehát lehető­ség nyílik a munka össze­hasonlítására. S arra is. hogy milyen a pártirányítás, a koordináció, hiszen egy ilyen nagyközség pártbizottságá­nak már külön nőfelelőse van. ]eles osztályzat érdekvédelemből Bár mind a négy nőbizott­ság nagyon fiatal még (az ÁFÉSZ-nél augusztusban, az AGROKÉMIA Ktsz-nél de­cember közepén választották meg), mégis sok siker van már a tarsolyukban. Bér­rendezés történt például az AFÉSZ-nál és AGROKÉMIÁ- nál a nők körében, meghosz- szabbították néhány üzlet nyitvatartását, hogy enyhít­senek a • nők bevásárlási gondjain. Mindemellett kü­lön bevásárló szolgálatot szerveztek például az AG- ROKÉMIÁ-nál. A jelekből ítélve, hathatós intézkedések történnek, hogy a cukor stb. ne 50 kilós, hanem 20 kilós csomagolású zsákokban ér­kezzék az ÁFÉSZ-boltokba, hiszen az üzletek női alkal­mazottai nehezen birkóznak meg az 50 kilós súlyokkal. A községi nőbizottság eredményesen küzd azért, hogy újabb harminccal bő­vüljön Sellye óvodai férő­helye. Sok harcba került és kerül ez. Sikeres előadásso­rozatot szerveztek a szülők akadeni'iája kerétében, égy- egy előadáson 80—180 asz- szony ismerkedett a gyer­meknevelés kérdéseivel. . A községi nobizottság és Csépe Lajosné, a pártbizottság nő- felelőse szívós harcot folytat azért, hogy a legszélesebb körű társadalmi igazságosság érvényesüljön az óvodai fel­vételeknél, hogy Sellye cuk­rászdája . ne süllyedjen ala­csony színvonalú italbolttá. Szabás-varrás tanfolyamot szerveznek, mind a 4 nőbi­zottságnak konkrét és reális elképzelése van arra nézve, hogyan lehetne enyhíteni a nők foglalkozási gondjain. Csupán egy csokorra valót mutattunk be az elmúlt hó­napok „terméséből”. Termé­szetes, túlzás volna azt ál­lítani, hogy ez csak a nőbi­zottságoknak köszönhető, hi­szen Sellye minden vezető posztján olyan — többségük­ben kommunista — férfiak dolgoznak, akik lelkiismereti ügyüknek tartják a nők helyzetéről szóló párthatá­rozat végrehajtását, akik — ahogy a nöbizottságok elnö­kei tréfásan mondják — nő­pártiak. E vezetők mögött és mellett azonban ott vannak a nőbizottságok, akikre tá­maszkodni lehet, akik — ha szükséges — jószándékú ész­revételekkel, bírálatokkal segítik a munkájukat. Nem lehet a régi módon élni Nyilván, a jövőben is szükség lesz a napi érdek- védelemre, hiszen enélkül aligha lenne a nőbizottsá­goknak befolyásuk és tekin­télyük Különben is, az ér­dekvédelem a nőbizottságok egyik legfontosabb feladata. A napi érdekekért azonban nem szabad feladni a táv­latokat A legigazibb leg­tartalmasabb érdekvédelem mégis csak abban a törek­vésben foglalható össze, hogy a nők szakmai és politikai képzése tartson lépést a fér­fiakéval, s a nők egyenlő eséllyel pályázhassanak egy- egy vezető állás elnyerésére. Amíg ezt nem érjük el, alig­ha beszélhetünk arról, hogy a nők valóban egyenlők a férfiakkal. A fejleményekből ítélve a nők Sellyén is előretörnek. Az ÁFÉSZ legtöbb vezető fórumában a nők vannak többségben, s csaknem 50 százalékos arányban vannak képviselve az AGROKÉMIA Ktsz vezetőségében is. E ktsz-ben több fiatal nő jár technikumba illetve közép­iskolába,. ami további elő­léptetések {ehetőségét ala­pozza meg. A tsz 15 tagú vezetőségében viszont csak 3 nő van, a háztáji bizottság- j ba egyetlen nőt sem jelöl- | tek, illetve választottak be. Ez már azért is furcsa, mert a tsz-ben a napokban zajlott le a vezetőség újjáválasz- tása. A nőmozgalom legnehe­zebb területe a községben a tsz. Itt a legmagasabb a nők átlagos életkora, itt a leg­lanyhább a továbbképzési kedv. Mivel a nők túlnyomó többsége szakképzetlen, az ő jövedelmük a legalacso­nyabb. A gép és a vegyszer kiszorította őket a termelés egy seregnyi területéről, s a többségük még nem ismerte fel, hogy ez törvényszerű, hogy a visszatérő foglalkoz­tatási gondok mögött ezt kell keresni. Kétségtelen, hogy az előrehaladott korú. ötven éves asszonyoktól nem lehet csodákat várni, de legalább a kevés számú, 30 év alatti­val, a fiatalabbakkal kelle­ne megértetni, hogy évtize­dek állnak még előttük, s ha nem képezik magukat, aligha tudnak érvényesülni. A nevelés, a türelmes és na­gyon sok fáradtságot igény­lő felvilágosítás lesz majd a tsz nőbizottság legfőbb fel­adata hosszú időn ál munkatervet dolgoz ki, amely a helyi tervekre épül. Az átfogó terv kidolgozására nem lenne célszerű nyárig várni, mint ahogy jelenleg tervezik. Ha ez megvalósul, a nő­mozgalom új reneszánsza köszönt be Sellyén is. Igen kedvezők a személyi felté­telek Csépe Lajosné, a köz­ségi pártbizottság nőfelelőse. Fia Jánosné. a tsz, Utcai Tiborné, az ÁFÉSZ. Fekete Sándorné, a község nőbizott­ságának elnöke évtizedes, vagy több évtizedes vezetési tapasztalatokkal rendelke­zik, Vicze Lajosnénál, az AGROKÉMIA Ktsz nőbizott­ságának elnökénél pedig a lelkesedés, a buzgalom pó­tolhatja ezt a hiányt. Vala­mennyien kitűntek , kezde­ményezőkészségükkel és egy olyan nagyközségben. ahol ennyi tapasztalt vezető van, további sikerre lehet szá­mítani. Magyar I.ászló Miniszteri rendelkezés a pedagógus auyak helyzetének könnyítésére A művelődésügyi miniszter most megjelent, s az 1971— 72-es tanévtől érvénybe lépő utasítása értelmében az al­só- és középfokú oktatási in­tézményekben a többgyerme­kes, illetve a gyermekét egyedül nevelő, valamint a szülési vagy a gyermek gon­dozása céljából kapott fize­tés nélküli szabadság letelte után munkába álló pedagó­gus anyák tanítási óráit — ha ehhez a szükséges felté­telek biztosítottak — a hét öt munkanapjára kell elosz­tani. A heti kötelező órák öt napra történő elosztásáról az oktatási intézmény vezetője határoz. Az említett miniszteri ren­delkezés azonban csak kez­deti lépésnek tekinthető, s további intézkedések kelle­nek a pedagógusnők élet- és munkakörülményeinek haté­kony javítására. Egységes terv alapján As újságíró a községi párt- bizottság irodájában beszél­getett a nőbizottsági elnö­kökkel, Így mindenki hall­hatta, mit mondott a másik. Ez a beszélgetés is azt iga­zolta, hogy egységes, koordi­nált vezetésre van szükség. Kiderült például, hogy az AGROKÉMIA Ktsz csak ak­kor tud középüzemmé fej­lődni, ha bővülnek a köz­ségben az óvodai férőhelyek, hiszen amíg a gyerekre vi­gyázni kell, sok nő nem tud otthonról kimozdulni. Az is kiderült, hogy az óvodai fé­rőhelyek bővítéséért a köz­ségi nőbizottságok és persze a pártbizottság nőfelelőse tehet a legtöbbet, tehát nem lehet egymástól elszigetelten dolgozni. Az is kitűnt, hogy sokkal célszerűbb, ha együt­tes erővel próbálják a meg­álmodott nőklubot létrehoz­ni, a szabás-varrás tanfo­lyamot megszervezni, stb. Az erők összefogása csak akkor valósulhat meg, ha a községi pártbizottság a nő­bizottsági elnökök részvéte­lével egységes, koordinált Újrakezdik az életet, mint két fiatal... Nagyék hazataláltak Baranyába EMLÉKSZIK-E MÉG az olvasó arra a tavaly augusz­tusi tévériportra, amelyben a szamosközi árvízkárosultak beszéltek gondjaikról, bajaik­ról, s azokat a riporter szo­katlanul fölindult hangon kommentálta. Számomra na­gyon emlékezetes maradt az a férfi, aki elpanaszolta, hogy 670 forintos nyugdíjából kel­lene havi 610 forintos tör­lesztést vállalni az új ház felépítésére. Hogyan tehetné ezt,- miből él akkor a -csa­ládja? — kérdezte a ripor­tertől és mindnyájunktól, pe­dig akkor még nem tudta, ami később oly nagy súllyal nehezedett a családra. Ezzel a férfivel találkoz­tam most itt Baranyában, Monosokoron. Pársoros új­sághír vitt él hozzá. Arról tudósított, hogy az okorági tsz zár&zámadó közgyűlése az árvízkárosult család megse­gítésére megszavazott egyi hí­zott disznót és napi egy liter tejet. Komlódtótfalu, ahonnan el­menekültek, egy óra alatt vált semmivé azon a végze­tes reggelen, amikor a Sza­mos álnokul a hátuk mögül tört rájuk, míg ők a gáta­kon viaskodtak az árral. A falu fejlődőben volt, 1100 fő­nyi lakossága közel százzal gyarapodott az előző nép- számlálás óta. Az árvíz után Komlódtótfalu egyike lett azoknak a községeknek, ame­lyeket arra ítéltek, hogy nem építik újjá. MONOSOKOR. a kis or­mánsági falu önmaga által halálra ítélt település. Lakos­sága az 1960-as 93-ról 1970-ig 69-re csökkent. Az egy sor ház szomorú képet mutat. Tarkóék portája olyan, mint ha egy óriás ült volna rá: középen berogyott tető alatt el az idős házaspár. Néhány házzal odébb egy lakatlan ház kidőlt oldallal várja azt a sorsot, ami Nagy József ék házát is érte. A rég összeom­lott háznak nyoma sincs már. Az üres .telek mellett balolT dalt az 1906-ban épült házat vásárolta meg szeptemberben Nagy " János. — A nagyobbik fiam olvas­ta a Keletmagyarországban a hirdetést, hogy van itt egy 35 ezerért eladó ház. Mire ideértünk, már 45 ezer volt az ára. 40-ben. egyeztünk meg és maradt itt valami kis bú­tor ráadásnak. Az okorágiak máig is cso­dálkoznak, hogyan lehetett ezért a monosokori házért ennyit adni, mikor náluk kü­lönb is akad és mégiscsak itt van a bolt, a kövesút... De lehet csodálkozni azon is, ho­gyan lehetett ennyit (és így!) kérni érte. A tulajdonos évek óta nem lakta. Baranyainak nem tudta eladni, ez világos. Kapóra jött neki az árvíz. Az ország túlsó végén élő, min­denét elvesztett nyomorult ember mit nézte azt, miféle falu az a Monosokor. Neki csak a 35 ezer forint volt a fontos. Hol kap ilyen olcsó házat másutt? Lehet, hogy ma már becsapva érzi magát Nagy János, de nem mondja. Megbékélt a sorsával és eb­ben talán részük van az oko- rágiaknak is. aki egyelőre még a csenged tsz tagja Ősszel kapott egy kétholdas kukorica földet, amit harmadáért tört le. Ami­kor közeledett a tél, két űr­méter fát szállítottak a por­tájára Most pedig, amikor a zárszámadó közgyűlésre ! készült a szövetkezet, a meg­előző vezetőségi ülésen Som­lói Ferenc községi párttitkár és Szőke János ellenőrző bi­zottsági elnök javasolták: ve­gye pártfogásába a tsz a Nagy-családot. Ekkor vető­dött fel az is, hogy ide lép­tessék be nyugdíjas tagnak Nagy Jánost, mert akkor ad­hatnak neki 800 négyszögöl háztájit. Deres Zoltán állat- tenyésztési brigádvezető ötle­te volt a hízott disznó és a tej. Vörös Józsefné nőbizott­sági elnöké pedig, hogy a falubeliek között kezdjenek gyűjtést és ki-ki tehetsége szerint adjon Nagyéknak pénzt, ruhaneműt, vagy ép­pen élelmet. A vezetőség ja­vaslata a tagság egyetértésé­vel találkozott a közgyűlé­sen. * Nagyékra rá is fér ez a se­gítség. A férfi 45 éves korá­ra egy háborúban szerzett betegség kiújulása következ­tében került rokkantsági nyugdíjba. Amikor jött azár, erejét megfeszítve dolgozott az egészségesekkel együtt lá­zas betegen a gáton. És köz­ben elment minden. Az új bútor, amit néhány éve vet­tek, minden ruhájuk és úgy maradtak, mint az ujjam. — Ez a kis sezlon maradt két lábbal — mutat Nagy Jáno6 a rozoga fekvőalkalma­tosságra, amin most ül — meg a tévékészülék, a mosó­gép és a gáztűzhely. Az éle­tet újrakezdjük, mint két fia­tal, amikor összekerül. Csak­hogy nekünk itt van még a három gyerek is. ES MOST MIHEZ KEZDE­NEK itt Monosokoron? Nagy szeretné kivagdalni a kertben lévő szilvafákat, mert azért az alma az mégis más. Ott­hagytak egy olyan tízéves te­lepítésű almáskertet, ami a tavalyi évre 20 mázsa almát ígért. Az árvíz éppen akkor jött, amikor kötött az alma. Akire felesben rábízták a szedést, csak 800 forintot kül­dött. Ennyi maradt. Az asz- szony lebeszéli erről a terv­ről a férjét: körben szilvafák vannak, a szilva a szülője a pajzstetűnek, nem maradna meg az alma. Ha megkapjak a háztájit, abban eldolgozgatnak, a ter­melőszövetkezet is ígért az embernek könnyebb munkát alkalmanként ,a falubeliek is segítik őket. Nincs okuk te­hát az elkeseredésre. Ügy néz ki, Nagy ék haza­találtak Baranyába Hársfai István áru) az okai, hogy nem tud­ják megjavítani az ereszcsa­tornákat. Egy kisiparos jött be ezek nyomán szerkesztő­ségünkbe és elmondta: ren­delkezik olyan gépesítettség­gel, hogy elvállalja a szege­csek nagy szériában való gyártását, csak .. Erről a ,,csak”-ról érdemes szót ejteni, mert legtöbbször éppen ez vezeti be azokat a magyarázkodásokat, amelyek­ből megérthetjük, miért ne­héz a magánkisiparosokat fokozottabban bevonni a ke- kereskedelmi hiánycikkek gyártásába. Ezek az árucik­kek — az idézett példa is ezt bizonyítja — legtöbbször fil­lérekbe kerülnek, s gyártá­sukban az állami ipar a mai gazdasági szabályozók mel­lett nem mindig érdekelt. Sőt! Világos tehát, hogy a kisipari termelőszövetkezetek és tsz-mellélcüzemek mellett nem lebecsülendő szerepük van a magánkisiparosoknak abban, hogy a hiánycikkek terén valamelyest rendet le­hessen tenni. Azonban nagy szériákról lévén szó. az előállított ter­mék értéke is ennek meg­felelően magas. Ez pedig az adózásnál nem mindig ked­vező a kisiparosra nézve. Az általános jövedelemadóról szóló rendelkezés olyan erős progresszivitást ír elő, hogy az adó — hacsak a kisiparos nem kalkulál bölcs előrelá­tással — elviheti a termelési többletből eredő jövedelem- | többlet nagy részét is és akkor miért dolgozott? A bölcs előrelátás alatt persze nem valami adóügyi manipulációt kell érteni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy addig dolgozik teljes energiával az árutermeléssel foglalkozó kis­iparos, amíg az adóelőlege nem veszélyezteti komolyat)-.. ban a jövedelmét, s akkor -.i. lelU- . . . n í'ib»' Ezen a progreszi vitáson-,. kellene elgondolkodni az illetékes szerveknek és leg­alább olyan esetekben kel­lene bizonyos kedvez­ményt adni a kisiparosoknak, amikor igazolhatóan olyan termékek gyártásával foglal­koznak, amelyek a kereske­delmi hálózatba kerülve a lakosság ellátását javítják. Ez olyan ösztönző intézkedés lenne, aminek a hatása bi­zonyára a legrövidebb időn belül éreződne a kereske­delemben is. De az államháztartás is jobban járna, mert azért az egész éven át egyforma ener­giával dolgozó kisiparos eny­hébb progresszivitás mellett is több adót fizetne, mint az* aki fél évig dolgozik, s a másik félévben már csalt arra vigyáz, nehogy túl so­kat találjon termelni. Sokszor leírjuk és elmond-* juk, hogy a kisiparosokra nagy szükség van a lakosság ellátása szempontjából. De ne feledjük: nemcsak az a kis­iparos áll a lakosság szol­gálatában, aki megjavítja a cipőnket, ruhánkat és a víz­csapunkat, kifesti a lakásun­kat, hanem az is, akinek megvannak a lehetőségei ar­ra, hogy millió számra gyárt­son apró szegecseket, kismé- - retű csavaranyákat és egyéb olyan árukat, amiknek hiá­nya miatt minden nao bosz- szankodunk. Hársfai A Mecseki Állami Erdőgazdaság kárász! üzemegységében magánépítők részére oszlopokat, gerendákat és szarufákat készítenek. Radics József és Vóko György naponta 65—73 folyóméter épületfát faragnak. Foto: Erb János OKORÄG sem valami nagy község. Lakossága fogy. Sely- lye, Szigetvár, Szentlőrinc el­elcsábítja a családokat. Az Okorgyöngye Tsz is állandóan küszködik a földdel. A talaj szintje méterekkel van a Drá­va szintje alatt, s a belvíz gyakori hívatlan vendég ezen a vidéken. Mondják, volt idő, hogy .a régiek összetákolt la­dikon közlekedtek sokszor he­tekig Okorág, Monosokor és Szilágy puszta között. Most már évek óta folyik ezen a vidéken a vízrendezés, az ál­lam milliókat fektet ebbe a nagy munkába és jövőre vár­ható, hogy az okorági tsz te- 1 rületén is elkészülnek ezzel a talajjavítók. Akkor minden megváltozik, remélik. A már rendezett földeken eddig is ugrásszerűen emelkedtek a terméseredmények. Egyelőre állami dotáció segíti őket a gazdálkodásban és alig vár­ják. hogy ne legyen már rá ■ szükségük. Nos, ez a mostoha adottsá­gú község és termelőszövet­kezete nyújtotta kezét era- 1 berségből Nagy János felé, Kímiveseie*. KŐMŰVES SEGEDMUN KASOKAI KUBIKOSOKAT keresünk v budapesti Állandó MUNKÁRA Jelentkezés: az ÁPRILIS 4. KTSZ munkaügyi osztályán Budapest VlII„ Auróra u. 23. sz. alatt. JÉGY ZEl Hiánycikkek és a kisiparosok adója A Cipőnagykereskedelmi Vállalat közvetített a cipőipar és a jugoszláv külkereske­delmi szervek között a leg- 'újabb divatvonalaknak meg­felelő kaptafák beszerzése ügyében. Megegyezés nem született. A páronkénti 4 dol­lár — a belföldi 80 forintos ára helyett 300 forint — olyan önköltségnövelő ténye­ző, amivel a divat gyors változása ellenére sem szá­molhat egyetlen cipőgyár sem. A hazai ipar csak fél­éves átfutási idővel vállalja a kaptafák gyártását és ez a divatnál már sok. Mégis ezt kell választani. Ámbár ha lennének olyan kisüze­mek, amik kisszériák gyártá­sával „besegítenének”... A közelmúltban a csöpögő csa­tornákról jelent meg lapunk­ban egy írás, majd a hiva­talos válasz, ami szerint a kereskedelemben hiányzó szegecsek (egyébként filléres

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom