Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-30 / 75. szám
1971. március 30. DUN4NTÜLI NAPLÓ Az állam is, az ipar is támogatja a cukorrépa-termelést Célgépei;, cukorrépagépsorok 70 százalékos ár kedvezménnyel Fejlesztési hitelt ad a cukorgyár a bázisgazdaságoknak Kedvező fordulatot vett a cukoripar és a termelők között évek óta tartó dialógus. Míg az árviták, az átvevőhelyek meg a szerződési feltételek közötti torzsalkodások tartottak, a cukorrépa vetés- területe egyre csökkent Baranyában is. A hatvanas évek elején a termelőszövetkezetek legdivatosabb ipari növénye volt a cukorrépa. Az utóbbi néhány évben azonban területe a felére zsugorodott, s az 1969. évi 4800 holddal szemben tavaly már csak 3500 holdra kötöttek szerződést a nagyüzemek, az idén pedig olyan termelőszövetkezetek is felszámolták az ágazatot — a villányi, a szederkényi, a kozármislenyi, a hidasi —, amelyek megalakulásuk óta minden évben termelték a cukorrépát. E fontos növény ellen legsúlyosabb vádként a nagy élőmunka-igényt hozták fel. Kevés a munkaerő a tsz-ek- ben az olyan kultúrához, amelynek gépesítése úgy lemaradt a többi növény — búza, kukorica stb. — mögött, mint a cukorrépáé. Az így megcsappant termelési kedv már komolyan veszélyeztette a cukorgyárak nyersanjrag-ellátását. Olyany- nyira, hogy az államnak kellett közbeavatkoznia. Ez meg is történt. Tavaly decemberben született meg és ez év január 1-én lépett életbe az a PM—MÉM-rendelet, amely kiemelt ártámogatást biztosít a cukorrépatermelés speciális gépeire. Az ártámogatás mértéke igen magas, 70 százalékos, s a termeltető vállalat éppúgy élvezi, mint maga a termelő üzem. A cukorgyár akkor kapja még' az árkedvezményt, ha beszerzi a gépsorokat, s azokat tartósan kihelyezi termelő partnereihez — természetesen anyagi szolgáltatás ellenében. Véleményünk szerint ez a leghatásosabb módja a termelés serkentésének, hisz e gépsorok még a kedvezmény mellett is igen drágák — nyugati import gépekről van szó —. s egy-egy tsz ezeket nem tudja kihasználni, hacsak nem növeli meg több száz holdra cukorrépa vetés- területét. Noha a Kaposvári Cukorgyár, melyhez a baranyai termelő körzet is tartozik, mind ez ideig nem élt a kedvezmény adta lehetőséggel — vagyis nem szerzett be kihelyezési célból gépeket —, az árintézkedés hatása máris kedvezően érezhető megyénkben is. Azok a termelőszövetkezetek, amelyeknél a répatermesztés eddig is gazdaságos volt — a nagy hozam és a magas bruttó árbevétel miatt —, örömmel fogadták az árkedvezményt s azonnal megrendelték az AGROKER-nél a gépeket. A majsi, a nagy- nyárádi, a borjádi, a lány- csóki és a ba’oarci tsz-ek francia gyártmányú cukor- rápa-betakarító gépsort vásárolnak ebben az évben A lippói Béke Őre Tsz pedig, amely a tavalyi 160 holdról az idén 250 holdra növelte a cukorrépa vetésterületét nemesek a betakarító, hanem a teljes cukorrépamű- v :iő — beleértve a talaj- munkát. a vetést és ápolást ;s — gépsort megvásárolta, í.pvrl a komplex gépsor ára m-gközelíti a félmillió forintot — az árkedvezmény mellett is —. ezért a tsz a cukorgyár segítségét kérte és meg is kapta. A jég tehát megtört, az ipar megkezdte a termelés lám eg fását, amitől természetesen és joggal. több re'.." an vágót remél. Ezzel az : ■: érmei 'ssel — ha egy-két é v élés é "zással, is — de ugyanaz a folyamat indult el a cukorrépánál, ami a bürge iy:.t' er eszi 's esetében már s■: eredményeket hozott. ■ -gvis a területkoncentráció. Ez esetben nem baj, ha csökken a répatermelő üzemek száma, mert vele párhuzamosan alakulnak ki a nagy termelőegységek. Húsz hold cukorrépát termelni valóban nem gazdaságos, ma már 5Ö hold az alsó határ, de inkább a 200—300 hold az ideális, ekkora területet már érdemes gépesíteni. Jó ez a tsz-eknek, de az iparnak is, hisz a gyárnak a sok apró és korszerűtlen átvevőhely helyett néhány jól gépesített átvevőhelyet kell csak fenntartania, olyat, mint a tavaly ősszel átadott drá- vafoki, amely a legkorszerűbb ürítő- és rakodógépekkel van felszerelve. Hasonló átvevőhelyek építését kezdik meg 1971-ben Szigetváron. Hidason és Bolyban is. — Rné — Magyar kormányküldöttség érkezett Bukarestbe Apró Antalnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével hétfőn reggel magyar kormányküldöttség utazott Bukarestbe, a magyar— román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság IX. ülésszakára. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Gyenes András külügyminiszter-helyettes, valamint Dumitru Turcus. Románia budapesti nagykövete. A küldöttség megérkezett Románia fővárosába. Az ötödik születésnap A milliárdos Leninváros Leninvárosban könnyű kortesbeszédet tartani. A Borsod- Abaúj-Zemplén megye, Tisza menti, korábban elmaradott vidékén épült ..miniváros” tulajdonképpen az ország leggazdagabb települése Milliárdos. Az elmúlt 20 évben 10 milliárd forint értékű beruházás készült el az egykori Tisza- szederkényben. A 700 éves halásztelepülés — később Mária Terézia birtoka — közelében 30—40 kilométer közelben nem volt ipari létesítmény. Még vasút sem. A kofák Nyékládházán, vagy a Sajón átkelve Tiszálúcnál tudtak vonatra szállni. Mindkettő több mint 10 kilométerre van a Tisza és Sajó deltájában épült Óvárostól. Most így hívják az egykori Tisza- szederkényt. Az Újváros egy jókora kőhajításnyira nyugatra, az erőmű és a vegyikombinát ugyanilyen távolságra délre van. Itt, ebben a 11 ezer lakosú összkomfortos kisvárosban — tényleg összkomfortos, az újváros valamennyi lakásában (2000) hideg-melegvíz és központifűtés szolgáltatás van. Harmincmilliárd forintos beruházás Huszár Andor, a Tiszai Vegyi Kombinát igazgatója képviselő jelölő gyűlésen mondott néhány, a jövőt jól érzékeltető számot. A negyedik 5 éves terv legnagyobb beruházása kezdődik rövidesein Leninvárosban. 1985-ig har- mincmillárd forint értékű létesítményt építenek, amelyből 10 milliárd még 1975-ig megvalósul. Az erőmű kapacitása 1976-ra eléri a 2000 MW teljesítményt — két és félszer akkora lesz, mint a gyöngyösi Gagarin, és tízszer nagyobb mint a Pécsi Hőerőmű. A város határában évi 6 millió tonna kapacitású olajfeldolgozó épül — a Barátság II. vezetéken érkezik az olaj. Ezzel párhuzamosan a TVK-ban, a nagy beruházás harmadik részeként, megvalósítják az OLEFIN programot. Évente 250 ezer tonna etilént állítanak majd itt elő, amellyel kifizetik az olajat, és bőven jut még alapanyag a hazai polietilén műanyag gyártásához is. A tervek szerint 1975-ben a TVK 5 milliárd forintos termelési értéket produkál. Az óriási ipari beruházással természetesen együtt nő a város is. Eddig — 20 év alatt — egy milliárd forintot költöttek Leninváros építésére. A következő 5 év alatt 1,340 milliárd forintot fordítanak az újabb lakások megépítésére. Ezzel elkészül a 40 ezer lakosra tervezett város második negyede. Az ország 66. — 1966. április 4- én kapta a városi címet — s talán legkisebb városa lassan — Leninvárosban mondják, hogy lassan: náluk 5 év hosszú idő — középvárossá fejlődik. A tervezők tanultak Dunaújváros, Kazincbarcika j és Komló példáiból. Nem lesz j „barakkváros”. Hat-nyolcezer ember dolgozik rövidesen, a mostaniakon kívül a városban. Az épülő lakásokból 916-ot munkásszállónak biztosítanak. Az iskolák, óvodák, kereskedelmi hálózat: együtt épülnek a lakásokkal. Még 1971- ben három új ABC áruházat adnak át. A mostani város komplex kisváros. A tervezők gondoltak arra is, hogy amikor a város másik három negyede is elkészül, egységes képet adjon. Az új város- központ ötvözi eggyé ezt a Tisza menti makettvárost. Tanácsház, pártház, étterem, sportcsarnok és közintézetek a XXI. századot idéző épületei övezik majd a Dísz-tavat. Két folyó ölelkezik néhány kilométerre, de a lenin- városiak víz nélkül elképzelni sem tudják az új város- központot. Víz van, villany van. gáz van — város kell ide — mondják az őslakók. Akaratuk beteljesedik. ként bál, szinte naponként a szakkörök résztvevői népesítik be a művelődési központot. A könyvtárban 17 ezer kötet, a hírlapolvasóban 80 folyóirat várja a látogatókat. S minden héten hangversenyt rendezünk. Minden negyedik 14 éven aluli gyerek zenét tanul. Kétszáz helyről települtek ide az emberek, a zene kezdi most összekovácsolni őket. A TVK: Talán négyszerte nagyobb a mostani városnál. Beton sugárutak, sok emeletnyi tornyok, 100 tonnás da- | ruk. Sárgás, vörös fények, lángok, könnyfakasztó illatok. A százméteres csarnokok fala zöld üveg, a padlózat kék mozaik kő. A villanymotorok színe piros, az erőátviteli szerkezeteké zöld, ezüst tartályokban, platinahálón ammóniák lángol. Beszédes számok Az emberek óvoda, iskola, vagy bölcsőde. Leninváros lakói KISZ-ko- rúak. Gulyás István, a Városi Tanács elnökhelyettese mesél a városról: Néhány éve — az Óvárosban voltam iskolaigazgató — 200 gyerekből 25—30 nem kaphatott osztályzatot. Nem jártak iskolába. Ma: a négy általános iskolában 1440, a gimnáziumban és szakközépiskolában 470, a szakmunkásképző intézetben pedig 500 gyerek tanul. Talán Leninváros az ország egyetlen városa, ahol 1970- ben valamennyi óvodás és bölcsődés korú gyereket el lehetett helyezni. Pedig nagyon sok a gyerek. Az emberek még egy kicsit maguknak élnek, a fészket rakják, jönnek a gyerekek. — Pedig van szórakozási lehetőség bőven. Minden héten négyszer van előadás a moziban, havonta egyszer itt vendégszerepei a Miskolci Déryné Színház. KéthetenSzámok: 4600 munkás, 2 milliárd forint termelési érték. Az elmúlt 5 évben 960 ezer tonna ammóniákot (műtrágya), 92 ezer tonna festéket és műgyantát gyártottak. A polietilén műanyagfeldolgozó gyárban az idén már 12 ezer tonna tömlőt, fóliát, zsákot, tejestasakot és más műanyagot gyártanak. 1968-ban még csak 2400 tonnát... Ezüst, háznagyságú gömbök, gáztartályok, hűtők, ad- szorpiós tornyok. Sok emeletnyi gépek, kompresszorok, várost mozgató erők. Kisbertalan Mátyás, a termelőszövetkezet párttitkára: Kisközség volt Tiszaszeder- kény. Nem gondoltuk, hogy ilyen ipartelep jön létre. Muhi Árpád: 1952-ben a Tiszai Erőműnél kezdtük a munkát. Túl a Tiszán egy tanyán laktam. Arrafelé még most is azt mondják, hogy Tiszasze- derkény, pedig ez már Leninváros ! Lombosi Jenő JEGYZET: Megvalósuló álmok fl a egy fiatal műszaki evekig nem jut szóhoz — akkor benne is van \alami hiba. nemcsak a vezetőkben. A panaszkodás, a pesszimista kijelentések nagyon sokszor, fantáziátlanságot, vagy éppen tehetségtelen- séget takarnak, mert bár a fiatal kezdő műszakiak sorsa, életútja sohasem volt tükörsima és nagyívben felfelé emelkedő, tartós és általános visszaszorítottságról beszélni oktalanság. Mindezt egy kellemes és hasznos nap élményéi alapján mondom: a KISZ Megyei Bizottsága a műszaki és közgazdasági propaganda hónap rendezőszervei együttműködve idén is megtartotta a fiatal műszakiak és közgazdászok napját. Több mint hatvanan gyűltek össze a múlt hét végén a Technika Házában, hogy megbeszéljék közös dolgaikat, s annak ellenére, hogy bíráló észrevételben sem volt hiány, a hangulat mindvégig lelkes és előre vivő volt. Aki nem fél a munkától és érti a dolgát, azt előbb-utóbb mundenkép- pen elismerik — ez volt a felszólalások és beszélgetések visszatérő refrénje, s ezt bizonyítják azok a kiemelkedő jelentőségű tanulmányok, létesítmények és tervek is, melyeket az elmúlt évben készítettek. realizáltak a fiatalok. Huszonöt szakdolgozatot küldenek ezekben a napokban Budapestre, országos elbírálásra, a Megyei KISZ bizottságról. A dolgozatok között nem egy találmány- szintű munka van. E rövid kis jegyzet keretében sem az egésznapos rendezény főbb megállapításait, sem az elfogadott, zsűrizett, s most Pestre küldött tanulmányo- kat-találmányokat nem tudjuk részletesen ismertetni, néhány nevet, témát és címet azonban érdemes leírni és megjegyezni. Hegedűs Béla, Kollár János, Schreck István és Vlaj István, a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói, közel öt év óta foglalkoznak elektrohidraulikus berendezésekkel. Amikor elkezdték a témával kapcsolatos irodalom gyűjtését, még szó sem volt megbízatásról. Időközben azonban „utolérték” őket a napi gondok: a BÄNYATERV nem vállalta a most épülő IV-es bányaüzem aknarakodóinak hidraulikákkal való felszerelését. A régi technológia drága és munkaigényes, a nyugati relációjú import elviselhetetlenül drága. A fiatalok máról-holnapra egy fontos kérdés tekintélyes szakembereivé léptek elő a vállalaton belül, s megtörtént amire tulajdonképpen senki sem számított: megbízást kaptak a rakodók terveinek elkészítésére, s nem sokkal azután a gyártás előkészítése is megkezdődött. Hét speciális berendezés készül — melyből hármat már be Is építettek az ország legmélyebb aknájába. Kettő kész, a többi készül. Mit tud az új hidraulikus rakodó? A kezelő egy üvegkalitkában ül, s csak az indítókarra van gondja. A kas felé haladó csille előtt a szerkezet önműködően lenyitja a lengő ajtót, nyitja az aknazárat, s ezzel párhuzamosan zárja a csillefogót a másik oldalon. De közben a következő csille már jön is előre. Az 50—60 atmoszféra nyomással működő rakodói berendezés négyszintes kasok üzemeltetését is lehetővé teszi. Minden az előre elkészített program szerint történik, a szállítógép és akna kihasználtsága közel, teljessé válik, s ezzel együtt tucatnyi ember szabadul meg az embertelenül nehéz és veszélyes munkától. Vagy. A DÉDÁSZ-nál dolgozó Horváth Béla tanulmányt készített „Magyar számítógép a vállalati adat- feldolgozásban” címmel, mely az áramszolgáltató számító- gépes programjának alapját képezi. Egy harminc éves fiatalember a szó legszorosabb értelmében forradalmasítja egy nagyvállalat ügyviteli rendszerét, vagy ahogy ezt ő szerényen mondja: | szót kap a forradalomban. A i tanulmány már csak azért is | érdemes az országos figye- i lemre, mert a magyar számítógép-ipar rászorul a jóindulatra. segítségre. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára alig néhány éve foglalkozik e csoda-gépek gyártásával. A fiatalok kezdték, a fiatalok lelkesednek érte most is a legjobban, kik nyújtsanak hát nekik segítséget a fogyasztók, felhasználók oldaláról, ha nem a fiatalok...? ü rbán Ferenc 29 éves mérnök-csoportvezető, a MÁV Igazgatóság forgalomszervező bizottságának titkára. Szakdolgozatának tárgya a vasúti racionalizáció. Hol, melyik állomási, vonalat szüntessék meg, illetve melyik az az állomás, mely a MÁV szempontjából ráfizetéses ugyan, de megszüntetése népgazdasági szinten mégis több kárt okozna, mint hasznot? A hihetetlenül felelősságteljes munka eddigi tapasztalatait rendszerező, s a jövő feladatait körvonalazó tanulmányból csak egyetlen megállapítást: az eredeti elképzelésekkel szemben a napi 10—12 vagonos áru- szállítás helyett már a 3—i vagon is kifizetődő lehet... Vitatkoznak, észrevételez- nek, s nagyon sokszor jogosan elégedetlenkednek is a fiatalok. Mindez helyes, érthető, helyén való — de persze csak akkor, ha közben a munkáról se feledkeznek meg. A fiatal műszakiak és közgazdák idei első szakmai napja arról az örvendetes tényről segített meggyőzni mindenkit, hogy egvre többen vannak azok, akik először produkálnak, s csak aztán követelik — ha kell —, hogy biztosítsanak számukra tá- gabb teret... Békés Sándor LENINVÁROS, madártávlatból Éppen akkor értem Lenim- városba, amikor a modernvonalú, 500 személyes moziban országgyűlési. képviselőt jelöltek. Alig tudtam befurakodni, olyan sokan voltak. Dr. Bodnár Ferencet, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkárát je- , lölték a leninvárosiak. Húsz éve dolgozik ebben a térségben — s mint ahogy mondják sokat tett Leninvárosért. — összenőttem ezzel a tájjal — mondja. Igen itt köny- nyű kortes beszédet tartani. Fiatal erdő övezi a várost; ezernyi apró gyerek játszik a parkban. Árkádos üzletsor, . a Tiszagyöngye Étterem, a kecses, virágvázaszerű víztorony, a Tisza utca és a Der- kovits Gyula Művelődési Központ határolja a parkot. Ez most a centrum. Nyugatra nyolcszintes épületek — ott folytatódik majd a város. Az utcák: Munkácsy. Irinyi, Széchenyi, Liszt Ferenc, Bartók Béla út. Minden utcában
