Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-27 / 73. szám
197t. március 27. DUNANTÜLI NAPLÓ 3 A közösség akarata és tapasztalata alapján A kommunisták munkája a vállalati öteves tervek készítésében Ma már közhely: ötéves tervet készítenek a vállalatok. Kemény fába vágták a fejszéjüket, hiszen ilyen munkát még nem végeztek. 1968-ig. tehát az ómechanizmus időszakában egyszerűen csak részekre kellett bontani azt, amit felülről meghatároztak. Később 1968—1970 között — csak éves terveket kértek tőlük, hiszen ki kellett járni az új gazdasági mechanizmus előiskoláját Most — miután az megtörtént — sor kerülhet a vállalati ötéves tervek készítésére is. Milyen tennivalókat ró ez a munka az üzemi pártbizottságokra, pártszervezetekre, általában a kommunistákra? Erről tájékoztatta munkatársunkat Wieder Béla, a Pécsi Városi Pártbizottság titkára. Országos és helyi környezetben Kezdjük avval: a vállalatok nem légüres térben, hanem egy adott környezetben dolgoznak. Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenekelőtt art, hogy amikor egy vállalat tervet készít, nem elegendő papírra vetni a saját céljait, elképzeléseit, vágyait — látni kell art is, mire készül az ország ez idő alatt. S hogy hazánk mit akar elérni, azt a X. pártkongresz- szus határozatai, a törvényerőre emelt IV. ötéves ten', az Országos Tervhivatal és szakminisztériumok útmutatásai tartalmazzák. Aki ezeket nem veszi figyelembe, nem is készíthet reális, használható tervet. Mindez azonban még nem elég, mert nemcsak országos környezet 'vári, Hanem helyi is, ahol az országos törvényszerűségek lokális sajátosságokkal színeződnek. Mit jelent ez Pécs, illetve Baranya esetében? Art például, hogy a megye 10 milliárd forint értékű építőipari beruházást szeretne végrehajtani öt év alatt, a rendelkezésre álló kapacitás viszont előrelátha- lólag csak 8 milliárd forint. Vagy art például, hogy Baranya nem Szabolcs megye, ahol még mindig jelentős munkaerőtartalék van, következésképp, ha extenzív iparfejlesztésre, nagy létszámfelfutásra terveznének a vállalatok, illúziókat kergetnének. Csak két fontos mozzanatot emeltünk ki a helyi sajátosságok közül, de már ez is' arra figyelmeztet, hogy csak az a vállalat készíthet reális terveket, amely az országos irányelvek, szabályozók mellett gondosan áttanulmányozza a megyei — és Pécsről lévén szó — a helyi fejlesztési koncepciókat is. Ezt egyébként átfogóan és részletesen kidolgozta a Városi Pártbizottság, illetve Városi Tanács — van tehát alap és ismeret. Á nagy egészet és főbb részeket No de mit is tegyenek e nagy munka során az üzemi pártbizottságok, általában a kommunisták? Ez volt ugyanis az alapkérdésünk. Ha egy mondatban akamók válaszolni, csak art mondhatnánk: törekedjenek arra, hogy minél magasabb fokú szintézisbe olvadjanak össze a vállalati, országos és városi érdekek. Ez a legalapvetőbb, az egész munka vezérfonala. De mégiscsak egy sommás megállapítás, melynek a minden napi aprómunkában kell realizálódnia. Hogyan is megy végbe ez a gyakorlatban ? Különbözőképpen. Vannak olyan vállalatok, ahol az üzemi párt- bizottságok összehívták a tervkészítő szakembereket és megismertették velük az országos és városi fejlesztési koncepciókat. Máshol — ahoi úgy vélték, hogy így is elég jól ismerik azokat — kihagyták ezt a lépést, s az üzemi pártbizottságok, pártszervezetek részenként megvitatják a készülő terv egyes fejezeteit. Megbeszélik például a műszaki fejlesztést, a munkaügyi tennivalókat, a szociálpolitikai feladatokat és így tovább. A részenként persze nem art jelenti, hogy elvesznek a részletekben, s még art sem, hogy a részek miatt nem látják az egész tervet. Egyszerre kell látni a nagy egészet és főbb részeket. A legtöbb helyen a kommunista gazdasági vezetők ismertetik a pártvezetőségi üléseken a készülő terv egyes fejezeteit. Máshol — például a Dohánygyárban — viszonylag népes számú kommunista szakemberekből és társadalmi, tömegszervezeti vezetőből álló tervkészítő munkabizottságot hoztak létre. Az ilyen vállalatoknál a munkabizottság tesz előteriesztést a pártvezetőségnek. Újabb módszer az is, amit a Pécsi MÁV Igazgatóság követ, ahol ugyancsak aránylag népes számú — és a tervkészítés szempontjából is meglehetősen kedvező összetételű — pártbizottság vállalta magára ezt a feladatot. Ott tehát nem hoztak létre külön munkabizottságot. Nyilván, nem lehet lándzsát törni sem az egyik, sem pedig a másik módszer kizárólagossága mellett, hiszen mindig a helyi adottságok és körülmények döntenek. A döntés joga és felelőssége Áprilisban a párttaggyűlé- ‘ sek, májusban pedig a termelési tanácskozások elé kerülnek a tervek. Időközben azonban — ebben már a szakszervezetek jeleskedhetnek — az is szükséges, hogy a vállalat egyik üzeméről a másikra, illetve műhelyről műhelyre haladva megkérdezzék art Is: mit javasolnak a dolgozók ott helyben? Ne felejtsük el ugyanis, hogy a nay egész terv nem tér ki az^lyen részletekre, márpedig egy műhely dolgozói számára az a legfontosabb, ami náluk történik. Ök — sok vonatkozásban — ebből ítélik meg az egész tervet. Valaha — tehát a tervle- bontásos időszakban — is megkérdezték a munkásokat a tervről, de akkor csak arról volt szó. hogyan kellene végrehajtani a felülről kapott feladatokat. Most viszont az a kérdés, hogy mit is tegyenek az adott műhelyben a következő öt esztendőben? Minőségi különbség van a két megközelítés között, a dolgozók most a szó legszorosabb értelmében is alkotó módon fejthetik ki elképzeléseiket. A dolgozók tömeges részvétele a tervezésben több okból is nélkülözhetetlen. Egyrészt azért, mert még a legképzettebb gazdasági vezető sem láthat, tudhat annyit, mint százak és ezrek. Ez már közhely. Másrészt a dolgozók csak akkor érzik majd magukénak a tervet, ha a megalkotás folyamatának tevékeny részesei lesznek. Megbirkóznak a feladattal Kissé „döcögősen" indult a tervkészítés az év elején, aminek •— a tapasztalatlanságon kívül — az is oka volt, hogy egyes szakminisztériumok késtek az irányelvekkel és sok volt a bizonytalansági tényező. Azóta sokat javult a helyzet. A pécsi vállalatok, gyárak egészét tekintve biztató a kép, s avval a reménnyel kecsegtet, hogy a vállalatok legtöbbje jól megbirkózik majd evvel a — hovatovább nem is szokatlan — feladattal, s olyan ötéves tervet készít, amely megalapozza majd a későbbi éves terveket, amelyben a népgazdasági és vállalati érdekek egyaránt jól kifejeződnek. Valószínű persze, hogy lesznek még kisebb-nagyobb tanácstalanságok, kérdőjelek is, de ezekre is választ ad majd menet közben az élet Magyar László Utat kapott Drávapiski Baranya déli országútján a gépkocsival haladó új táblával ismerkedik meg, amely a minap került ki a következő felírással: Drávapiski. At útjelző tábla iránya mutatja a falut, amely kb. másfél kilométerrel beljebb települt az országúttól. Bekötőútja 1971. március 25-én elkészült. A község csendesen, szerényen húzódik meg az ormánsági nagy községek gyűrűjében. Az idősebb lakosokat nem nehéz szólásra bírni, majdnem egyszerre emlékeznek vissza az elmúlt időszakra. „Voltak képviselőjelöltjeink, akik a voksokat gazdag ígéretekkel akarták megszerezni, 1928-tól dr. Bél- di Béla kisgazdapárti képviselő. majd később a felszabadulás után Nagy Ferenc. Meg is jelent néhány munkásember és kicövekelték az út irányát. Mindenki reménykedett, de annál nagyobb volt a csalódás, — midőn a választás után nem történt semmi. 43 év türelmes, néha duzzogó várakozásának eredménye ez az új út”. Az út elkészülte előtt a külső szemlélő elhanyagolt házakat, udvarokat, lyukas kerítéseket láthatott. Ha az út megnyitásakor a falu ap- raja-nagyja azon serénykedett ki teszi szebbé házatá- ját; hidakat építettek az új út és a házak között, földet egyengettek, parkosítottak, meszeltek, festettek, sőt itt- ott a régi kispadok is előkerültek a ház elé. A fehéren kígyózó út meghozta az első magánautókat is. Eddig a szomszéd községben — Kémesen — helyezték el azokat, mert nem tudtak a sártenger miatt saját községükbe bemenni, ma az udvaron díszelegnek. — A villany bevezetése óta ez a nap hozta a legnagyobb változást: életkedv, alkotásvágy. költözött a 136 lakosú faluba — mondta büszkén az új tanácselnökiéi ölt: ifj. Kasza Laiosné. Margitka. A község lakói messzemenő terveket kovácsolnak, harcba szállnak ..Baranya legszebb kisközsége” cím elnyerésére. Ezzel akarják meghálálni azt a gondoskodást. amellyel az állam segítette őket az életet adó új út elkészültével. Dr. Görcs László megyei tanácstag JEGYZET Jelölés — választás Meg kell szoknunk, hogy ez a két szó az új választási gyakorlatban különböző fogalmat takar. A jelölő gyűlések tapasztalatai szerint az azokon részt vevő sok tízezernyi választópolgár — a korábbi aggodalmaskodó hangokra alaposan rácáfolva — felismerte a szavak értelmében rejlő különbözőséget és magasfokú politikai érettségről téve tanúbizonyságot jelölte tanácstagnak, képviselőnek a legalkalmasabbat, a legrátermettebbet. Jelölés — választás. Korábban a jelölés jogát — a választópolgárok jelölő gyűléseinek ajánlásai alapján — a Hazafias Népfront szervei gyakorolták. A választás tulajdonképpen a jelöléssel való egyetértést fejezte ki, ezért a két szó — jelentésbeli eltérése ellenére is — azonos fogalmat takart. Az új választási törvény fordított a dolgokon és a jelölés jogát a választópolgárokra ruházta, akiknek e jog egyszersmind felelősséget is jelent Nem közömbös ugyanis egy-egy választókerület szempontjából, hogy kinek a neve kerül majd a szavazólapra. Olyan személyé-e, akire csupán tartalom nélküli címet ruháznak, vagy olyané, akinek megvan a képessége arra. hogy a címet, funkciót tartalommal töltse meg, azaz választói bizalmát élvezve tanácstagi, képviselői tevékenységét az ó érdekükben fejtse ki. A jelöléssel járó felelősségérzet tükröződött az eddigi gyűléseken is, amelyeken nem egy esetben parázs vita kerekedett azon, hogy elfogadják-e a Hazafias Népfront által ajánlott személyt, vagy sem, jelöljék-e vagy sem. És senkit sem lephetett meg, ha a résztvevők saját jelöltet állítottak, olyan személyt, aki iránt nagyobb a bizalom: Ugyanígy az sem lephetett meg senkit, hogy sok kerületben — éppen a választási törvényben biztosított joggal élve — két vagy több személyt jelöltek, ha a gyűlés résztvevői nem tudtak választani az ajánlott személyek közül, s a választás felelősségét meg akarták osztani a kerület valamennyi polgárával Ez esetben nyitva maradt a kérPostabontás A tanácselnök levelei Magyarul vagy hivatalosan? — Gondok, sorsok, utasítások Másodszor rugaszkodunk neki a levélnek. így szól: „A bajai járásbíróság Füri István Komló, Petőfi u. 24. sz. a lakos kérelmezőnek Vuj- kov József Baja, Lókert sor 68. sz. a lakos kérelmezett elleni gyermekelhelyezése iránti egyezségi kísérlet iránti ügyében megkeresni a Címet aziránt, hogy...” — és így tovább, semmivel sem emészthetőbb stílusban. A lényeget úgy kell kihüvelyezni, pedig egyetlen mondatban, a magyar nyelv kerékbetörése nélkül is meg lehetett volna fogalmazni... Egy másik boríték szépen kötött, vaskos munkatervet tartalmaz, a bányász szak- szervezeti körzeti könyvtár ötéves munkatervét Rögtön az első mondat: „Könyvtári tevékenységünket a »B« típusú funkcionáltság előírásainak megfelelően, a potenciális közegünk várható létszámalakulásának figyelem- bevételével ...” Tehát létezik egy magyar nyelv, és létezik egy „hivatalos nyelv”. A kettő sajnos elég ritkán esik egybe. Bontjuk a postát. A Komlói Városi Tanács levélforgalma naponta 150—200 körüli, — ennek egytizede kerül minden délelőtt a vb- elnök, Gallusz József asztalára, a többi közvetlenül az illetékes osztályokra jut A levélbontás, a levelekkel való foglalkozás a tanácselnök napi munkájának csak egy kis része, mégis nagyjából jellemzi azt a sokirányú tevékenységet, amivel az elnök foglalkozik. Lássuk csak. Válaszlevél Budapestre az Építésgazdasági és Szervezési Intézethez: javaslatukat, illetve ajánlatukat elfogadta a komlói tanács, így, néhány nagyvároshoz hasonlóan — az intézet segítségével — komputer fogja végezni a lakáskérelmek elbírálását. Igazságosan és támadhatattanul. A Megyei Tanács értesítése, — arról, hogy megjelent a tanácstagok útmutatója, jó, ha minden tanácstagnak juttatnak belőle egy példányt. A Megyei Tanács már megrendelte, a komlóiaknak nincs más dolguk vele, mint kifizetni. Gallusz József a boríték hátulján számol, nyolcvanszor negyvenöt, az háromezerhatszáz forint Na, mindegy... A következő levél fejlécén vastagbetűs felirat: INTER- PRESS, vagyis a Nemzetközi Újságíró Szervezet Jól „ösz- szefutottunk”, kétszeres kíváncsisággal olvassuk, vajon mit akar a szervezet a komlói tanács elnökétől? A levél tulajdonképpen ajánlat: az INTERPRESS vállalati cím- és adattárat jelentet meg, az elsőt Magyarországról, ára kétszáz forint lesz. — Ez kell nekünk — mondja az elnök, és ráírja a levélre: „pénzügyi osztály”. A postabontás nem zavartalan : valaki egy rendezvény időpontját egyezteti az elnökkel, kétszer telefonon hívják, s titkárnő is beszól, „Gallusz elvtársat várják az előszobában”. A Mecseki Szénbányák levele nem okoz túlzottan nagy örömet. Arról értesítik a tanácsot, hogy a közüzemvölgyi kisvasútnál lévő telephelyre egyelőre még szükség van, nem tudják átengedni. A tanács vezetői arra gondoltak, hogy ezt a részt a Közúti Építő Vállalat jól tudná hasznosítani keverőtelepként. Így tehát nem megy, keresni kell egy másik helyet... Egy belső levél: az egy nappal ezelőtt tartott tanácstagi beszámolón Cseke Jó- zsefné felvetette, hogy a Gagarin utcai üzletbe későn érkezik a tej. Az elnök levélben utasítja az illetéket osztályt, hogy a panaszt vizsgálják meg és intézkedjenek. Ugyancsak levél az Irinyi utcai lakók panaszának elintézésére, a József Attila utcai vízelvezetés megoldására ... Meghívó a szekszárdi jogásznapokra, meghívó a műszaki hét egyik renedezvényére, meghívó délelőttre, meghívó délutánra és estére. Hetenként úgy tizenöt-húsz darab jön össze belőlük. Az egyik komlói tanácstag a városrész sürgető gondjait közli a végrehajtó bizottság elnökével, javaslatot tesz a megoldásra is. Hetenként kap két-három ilyen, — időnként morgolódó, sürgető, de mindig közérdekű ügyekben interpelláló levelet. Körülbelül ugyanennyien írnak magánügyben az elnöknek. — a kérések többsége lakásüggyel kapcsolatos. — Szeretem ezeket a leveleket, különös figyelemmel olvasom őket, hiszen emberek sorsáról van bennük szó. — Milyen leveleket nem szeret Gallusz elvtárs? — A túl hosszúakat. A lényeg érdekel, nem a szószátyárkodás, És a felesleges dolgokat sem szeretem, az olyan válaszokat például, amelyek csak a hivatalos udvariaskodást szolgálják, de az égvilágon semmi nincs bennük. — Névtelen levél? — A négy esztendő alatt összesen egy. Az is a papírkosárban végezte. Böngészünk még egy kicsit az igazgatási osztálynak címzett levelekből — ezek talán a legvegyesebbek. Értesítés börtönbüntetésről, az egyik komlói húsboltvezető elleni feljelentés árdrágítás miatt... Az elnök mosolyogva mentegetőzik: — sajnos nem tudtam szenzációval szolgálni D. Kónya József dés és a jelölteken múlik, melyik mennyire népszerű a választókerületben és tudja maga mellé állítani a választópolgárokat, illetve: a választópolgárok melyikben látnak több fantáziát érdekük hű, megbízható képviseletét illetően. Ezekben a kerületekben harc lesz a választók szavazatainak elnyeréséért. Egyenlő esélyekkel, egyenlő elvi alapokon megvívandó harc lesz, s nem a felelőtlen ígérgetések, az egymást túl- licitálás harca. De nem hisz- szük, hogy bármelyik jelölt is vállalkozna ilyen rosszízű korteskedésre. A választópolgárok is a józan realitás talaján állnak és nyomban észreveszik, ha valaki olyasmit ígér, amit nyilvánvalóan nem teljesíthet. Ez pedig — sportkifejezéssel élve — felérhet egy öngóllal, hiszen a jelölt önmagát foszthatja meg esélyeitől. A választópolgárnak azonban mindenesetre választania kell. Választania! Éppen ez a kimondásra egyszerűnek tűnő tény az, ami alapvetően megkülönbözteti 1971-es választásunkat a korábbiaktól. A jelölő gyűlések befejeztével a választási harc új szakasza kezdődik el. Az a szakasz; amelyben a jelöltek a hagyományokhoz híven a választópolgárok elé lépnek, hogy programot adjanak. Azt mondhatnánk, hogy a programot illetően könnyű helyzetben vannak a jelöltek. Van is ebben valami, hiszen a jelölő gyűléseken részt vevők sok ezer közérdekű bejelentés, javaslat elmondásával maguk vázolták a jelöl-, tek programját. Így a javaslatok összegezésével valóban együtt van a program is. De a neheze csak akkor következik el, amikor a programot meg kell valósítani. Nyilvánvaló hogy a válasz^,; tók ezt a programot pontról pontra számon fogják kérni, s ha a jelölt — pontosabban az akkor már megválasztott tanácstag, képviselő — továbbra is bírni akarja a választók bizalmát, érdekeik messzemenő szem előtt tartásával el Is követ mindent a program megvalósításáért. A választási hare elkövetkező szakaszában tehát a választópolgárok jól figyeljenek oda a jelöltekre, mérlegeljék eddigi közéleti tevékenységüket, próbálják felmérni, melyiktől mit várhatnak. Csak így könnyíthetik meg április 25-én a választást, amikor a szavazólapon több jelölt neve közül kell kiválasztani a legmegfelelőbbet és arra adni a szavazatot. Tulajdonképpen ezért lesz választás az a közéleti ténykedés ami április utolsó vasárnapján valameny- nyiünkre vár. Választani kell! Felejtsük el most a .korábbi gyakorlatot, amikor a szavazólapon semmi változtatást nem eszközöltünk. Ezút-, tál éppen az lesz az érvényes szavazat, — kettős, vagy több jelölt esetén — amelyen a választópolgár megjelöli annak a személynek nevét, akit a helyi tanácsban, vágy az országgyűlésben akar látni érdekei képviselőjeként. Ezért lesz választás a választás. H. I. AMÍG A KÉSZLET TART! Kettőt (izet, hármai kap Férfi Ing, sima, hosszú ujjú 102—162 Ft-ig Centrum Aruliaz A VAROS KÖZPONTJÁBAN!
