Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-26 / 72. szám

UH. március 38.

DUNÁNTOL! NAPLÓ

3

Háztáji kooperációt, de nem így

Ahol a háztáji a közös rovására virágzott — .4 komlói tsz szanálásának néhány tanulsága

Még dolgozott a Jőszcrencsét Tsz-ben a szanálási bizottság, amikor a napokban Komlón jártunk. A bányászváros egyetlen, termelőszövetkezete ugyanis deficittel zárta az 1970-es évet. A mérleg szerinti veszteség összege meghaladja a hárommillió forintot. A fizetésképtelenné vált tsz pillanatnyilag kétmillió forinttal tartozik szállító partnereinek. Az öt veszteséges baranyai tsz közül kétségtelen Komlón a legsúlyosabb a pénzügyi helyzet, ami azt jelenti, hogy vagy elfogadják a szanálási bizottság javaslatait és vállalják a veszteség kigazdálkodásának terheit, vagy a közgyűlés ezt nem szavazza meg, akkor már csak a veszteségrendezés legsúlyosabb fokozata, a feloszlatás következhet Nem kétséges, hogy a komlóiak az előző utat választják, hisz a helyzetük bár nagyon nehéz, de nem katasztrofális, hisz amit emberek rontanak el, azt — legalábbis Komló esetében — helyre is hozhatják.

„Majd a kukorica megmenti az üzemet“

Mert ezt a tsz-t sem árvíz, sem belvíz vagy más tragikus elemi kár nem sújtotta, még a tavalyi mostohább időjárásra sem lehet minden veszteséget ráfogni. Igaz, tavalyi növénytermesztési hozamaik talán legalacsonyabbak a megyében, étkezési búzából 3,5 mázsa, kukoricából 12,1 mázsa, borsóból

3.3 tnázsa lett a holdankénti átlagúit, de ezek az átlagok csak 2—3 mázsával gyengébbek az előző évinél. E növények területi aránya is igen kicsi. Közös kukoricaterületük például mindössze két- százegynéhány hold, ezért nem lehet elfogadni a komlóiaknak azt az érvelését, hogy a kukorica hozamkiesése borította fel gazdasági egyensúlyukat. Vagy nem látták, vagy pedig nem akarták látni a „sötét felhők” gyülekezését; hisz tavaly nyugodt lelkiismerettel kifizették- a tagoknak évközben a 100 százalékos bért, mondván. majd a kukorica megmenti az üzemet. Kétszáz hold kukorica egy több mint háromezer holdas üzemet még országos rekorddal sem menthetett volna meg.

Komlón legfőképp emberek idézték elő a mostani helyzetet, s köztük is a vezetők, akik a leginkább felelősek. Persze ne legyünk igazságtalanok. Komló nem az az „álom-nagyüzem”, amit egy ambícióktól fűtött szakember elképzel magának. Nagyüzemi adottságai egyike a leggyengébbeknek a megyében. Csak 1400 hold szántójuk van, ebből is csak 1000 hold az, ami nagyüzemiig művelhető, a többi legelő és erdő. Szántóföldjük aranykorona értéke 4,2, tehát az egyik legalacsonyabb — ha nem az — a megyében. A taglétszám rendkívül kevés, a bánya és Komló fejlett helyiipara elszívja a munkaerőt, a 268 fős taglétszámból csak hatvan az aktív dolgozó. A tsz-ben a nagyüzemi állattenyésztés, -tartás feltételei nincsenek kialakítva, nagyüzemi állat- tenyésztési ' telepük nincs. Földjeik meredek hegyoldalakon vannak, ezért termelési ráfordításaik olyan magasak, amelyek a jelenlegi termelői árakban nem térülnek meg. Ezért egészíti ki az állam immár harmadik esztendeje jövedelmüket. Komló tehát mostoha adottságú. dotált szövetkezet, de e minőségében nem az egyedüli Baranyában, ahol 27 ilyen gyenge, dotált tsz működött tavaly, s közülük 23 mégis nyereséggel zárt.- A háztáji felélte a közöst

É körülmények ' tehát önmagukban nem indokolhatják a veszteséget, még azt sem mondhatjuk, hogy rossz termelésszerkezet játszott közre, mert a tsz az adottságaihoz alkalmazkodva, erős háztáji állattenyésztési kooperációt hozott létre, ami indokolt és logikusan következik a jó szálas és pillangós termelési adottságaikból, amelyen egy fejlett háztáji szarvasmarhatenyésztés virágzott ki olymódon, hogy a hizottmarhát és a tejet a közösön keresztül értékesítették a tagok. A körülményekre való tekintettel — nincsenek nagyüzemi épületek, nincs a közösben munkaerő stb. — a szanálási bizottság sem tud a jövőre nézve jobb megoldást javasolni. De ne úgy értékesít- sének, mint eddig, olyan elvtelenül, felelőtlenül, hogy a háztáji valósággal felélje a közöst.

Tavaly a komlói tsz tagsága ' több mint 3,6 millió forint értékű árut adott el a közösön keresztül. Ha ezt a taglétszámmal elosztjuk,

13 500 forint, hacsak a dolgozó tagokkal, akkor 60 ezer forint bevétel jut átlag fejenként; mindkét esetben tehát jóval több, mint a tagok közösből származó jövedelme. Még önmagában ez ém volna baj'— bár itt már ishethe vitatni az. érdekeltséget ha a kooperáción a közös is nyert volna. Nyert is. összesen ötezer forintot, 'étiig még a nagyüzemi felírat sem felezték meg a ta- i gokkal, ahogy másutt teszik, j

a tsz azt mind „bezsebelte”. Most a szanálási bizottság szerint —■ a háztáji 352 ezer forinttal tartozik a közösnek. És ez csak az, ami kimutatható tartozás.

Mégis, hogy történhetett mindez? Komlón más tsz- ektől eltérően és a tsz-tör- vényt megszegve, a háztájinak nyújtott juttatások egy jelentős része díjtalan volt. Már eleve 100 holddal több szántó volt a háztájiban, mint ami a tagokat jogosan megillette volna, ezen felül 51 hold háztájit teljesen térítés nélkül használtak a tagok, hogy kik, ezt még nem lehetett kideríteni. A többi háztáji föld megműveléséért

— szántás, vetés, műtrágyázás, fogasolás, lókapálás stb.

— a tsz rendkívül alacsony térítési díjat állapított meg. A gépi munkáért normál- holdanként az általánosan elfogadott 100 forint helyett mindössze 7 forint 50 fillért. Azután 740 fogatnapot teljesen ingyen vettek igénybe a tagok, továbbá 30 hold álló lucernát teljesen ingyen használtak, további 15 holdat pedig négyszögölenként 1 forintért. A szalmát is ingyen vitték haza, anélkül, hogy trágyát adtak volna cserébe a közösnek, ahogy ez törvényes. A tsz feltűnően jól van ellátva erőgépekkel, 12 traktoruk van — csaknem mind új' tavaly vették

— mégis 32 lovat tartanak fenn, a fogatüzemnek tavaly semmi bevétele sem- volt, s ez nagyban összefügg a háztájinak végzett ingyen munkákkal.

kezelése nyomja rá a bélyegét az egész tsz-re. Tavaly- például kiselejteztek több mint félmillió forint értékű olyan gépet, ami még nem amortizálódott, s ez is egy tetemes tétele a veszteségüknek.

Mindez elsősorban a vezetők felelősségét veti fel, mindahogy a nagyarányú munkanaphigítás sem történhetett tudtuk nélkül. Tavaly 40 870 munkanapot használtak fel. aminek csak mintegy fele mögött van effektiv munkateljesítmény. Így vizsgálva az egy tízórás í munkanap értékét, máris nem olyan alacsony a 62 forint 40 fillér, sőt talán a legmagasabb az egész megyében.

Gyökeres

szemléletvál t ozásra van szükség

Gazdag tsz-tagság. virágzó háztáji és csődbe jutott közös gazdaság. Ez jellemzi ma a komlói szövetkezetei, noha a két előzőből nem feltétlenül kellene következnie a harmadiknak. Mindazonáltal e szövetkezet helyzete, éppen mivel a hibák zöme nagyon is szubjektív okokból eredt, nem reménytelen. A hiány kigazdálkodásához a lehetőségeik adottak, a tálpraáí- láshoz azonban gyökeres változásokra van szükség, mindenekelőtt a vezetés megjavítására, mert enélkül a komlói probléma nem oldódik meg.

— Rné —

A pécsi orvostanhallgatók

Üdülőt építenek a Balatonon

1968-ban a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem KISZ Bizottsága egy ezerkétszáz négyszögöles telket kapott Balatonvilágoson, a Balatoni Intéző Bizottságtól és a Siófoki Tanácstól. Azóta két nyáron át turnusonkéna 10Ö— 150 hallgató nyaralt a sátortáborban a Balaton partján.

Tavaly nyáron az egyemis- ták zuhanyozót és mellék- helyiségeket építettek a telekre, s idén szeretnék továbbfejleszteni nyaralótáborukat. A KISZ, az egyetemi szakszervezet és az állami vezetés anyagi támogatásával a medikusok társadalmi munkával felépítik a 700 ezer forint értékű konyhát és éttermet. Ügy tervezik, hogy a munkát már most, a tavasz- szal megkezdenék, hogy mire elérkezik a nyaralási szezon. készen álljanak az új létesítmények. Nyáron, üdülés közben építenek egy sportpályát is.

Jövőre .szeretnék befejezni a nyaralótábort. A mostani sátortábor helyén kis víkend- házakat építenek, s hogy még kellemesebbé, élményszerűb- bé tegyék a nyaralást, csónakokat is vásárolnak.

Nehéz negyedév

Készülnek

a kollektív szerződések

Túl a mindennapos gondokon, nagy munka folyik a vállalatoknál. Készülnek az 5 éves »időtartamra megkötendő kollektív szerződések és a vállalati középtávú tervek. Mindkettő fontos, egyik sincs meg a másik nélkül, következésképp párhuzamosan készülnek. így aztán érthető, a gazdasági vezetők és a mozgalmi vezetők „nehéz negyedév”-ről beszélnek.

A vállalatok egy részénél óramű pontossággal, ütemtervnek megfelelően folyik a kollektív szerződés megkötésének előkészülete, időben hozzákezdtek a tavaly érvényes kollektív szerződések felülvizsgálatához. Másutt késésben vannak. A legfontosabb teendő most: beszámolni a dolgozóknak az érvényét vesztett kollektív szerződés pontjainak végrehajtásáról, á szerződéssel kapcsolatos tapasztalatokról. A beszámolókat március végéig minden vállalatnál meg kell tartani. Ez kötelező. A beszámolókban teljes ké- j pet kell adni a dolgozóknak j a kollektív szerződésben dek- j larált jogok és kötelezettséA Villamos AUomásszerelő Vállalat és a DÉDASZ a napokban befejezte Beremenden a villamosenergia ellátás központjának, a 120 6 kV-os transzformátor-állomásának szerelését. A képen: az állomás szabadtéri része látható.

Beidek András felvétele

gek megvalósításáról. A beszűkülés veszélye fenyeget: ne untassuk a dolgozókat túl általános, vagy a vállalat- vezetést szép színben feltüntető adatokkal. A beszámolónak részletesnek kell lennie és mindenre kiterjedőnek. Van-e a kollektív szerződésnek törvénysértő rendelkezése? Megfelel-e a helyi körülményeknek? Van-e a múlt évi kollektív szerződésnek olyan rendelkezése, amely megnehezíti a hatékony gazdasági vezetést? Valóban érvényre jutottak-e a szerződésben meghatározott végrehajtási elvek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kell foglalkozniuk a beszámolóknak.

Hol tartunk ma? A beszámolót a baranyai vállalatok egyharmadában tartották meg, a zöm tehát még hátravan. Miről folyt a vita? Az eddigi tapasztalatok szerint a beszámolók úgy folytak le, hogy miközben a múltról vitáztak, a gondolatok átvezettek a jövőbe. Úgyszólván mindenütt foglalkoztak a mértéktelenül elszaporodott túlórákkal. Ezt nem szabad megengedni, az új kollektív szerződésekben szabályozni kell. Foglalkoztak a részesedési alap felosztásárai és a bérfejlesztéssel. Sok helyen szóvá tették: csökkentsék a munkaruha kihordási idejét, másutt a szocialista brigádok nagyobb anyagi elismerését szorgalmazták. íme — az üzemi demokrácia megélénkülésének időszaka.

Előfordul, hogy kisebb zavarok támadnak, egyes beszámolókkal átcsúsznak áprilisra. Kisebb baj, lényeg az, részletesek, tartalmasak legyenek a beszámolók. A kollektív szerződésekkel kapcsolatosan egyébként három segédanyag áll rendelkezésre: a munkaügyi miniszter rendeleté, a minisztérium és a SZOT irányelvei, valamint ,a Munkaügyi Közlöny márjmi

9-i száma. A Közlöny jelcnp a legtöbb segítséget, jó 'tanács, ezt forgassák minél többen. Az idő sürget: június 1-ig meg kell kötni az új kollektív szerződéseket.

kiutalások, bizonylatok nélkül

De végigmehetünk a többi ágazaton is, nagy erdejük van, igaz, hogy értéktelenebb • üzifaállománnyal — ez az • azatuk is veszteséges. A : .'lássatuk jelentős, hétszáz ■ nyjijuh jut a . hétszáz hold •gelőre. Itt ráadásul férő- .í’y-orpb’.rnájuk sincs, az •v ' o’usz.. vágj’ mínusz • e r’.ónban a szaná- üuú bizottság véleménye szerint kimutathatatlan. A bizottságnak egyébként igen nehéz a dolga, mert a bizonylati rend és fegyelem ebben a tsz-ben kritikán aluli, olyannyira, hogy egy sor momentumra csak következtetni lehet. A fogyóeszközök és anyagok kiadása . mindenféle utalványozás nélkül történt. A társadalmi tulajdon hanyag cs hűtlen

Mézem ezeket a szép öt- vösmunkákat és hirtelen — valahonnét a messzi időből — gyári öreg mesterem bukkan fel, drótkenetes szemüveggel, kék munkászubbonyban. összecsődítette inastársaimat az egyengetőasztalhoz, kikapta kezemből a „nulla-ötös” vékonyságú vaslemezt, vágóollót, kalapácsot. Ebből ő rózsát fabrikál, vasrózsát, fodros szélű szirmokkal, levelekkel, csak figyeljünk oda, ne bámészkodjunk ki az ablakon, mert csak egyszer magyarázza el, többet soha a büdös életben. A néhány dekás kis domborító- val a szirmokat kopácsolta először hasasra, aztán a leveleket rajzolta ki karctűvel, az erezetet kisujjnyi hidegvágóval nyomta rá az anyagra, s végül autogénnel forrasztotta össze a szirmokat, szárat, levélzetet. Gyorsan és elmélyülten dolgozott. Azt mondta, ez nem „tan-darab”, csak kézügyességnek szánta, tehát csináljuk utána és főleg azért, hogy felismerjük az anyagban a „lelket”, azt. hogy kezünk alatt minden holt-anyag életre kelhet. Feltéve. ha szeretjük azt, amit csinálunk. Különben nem.

A cizellált réztányér, a hagyma alakú váza, vagy a szintén vörösrézből készült fali-dísz Gradwohl János munkája. Mestersége lakatos. Pécsbányán, a Széchenyi-ak- na lakatosüzemében dolgozik. Ha felesége délutános, Gradwohl nem megy haza, bent marad a műhelyben es — főnöki engedéllyel — dolgozik ötvös-munkáin. A rezet a MÉH-től vásárolja, 70 forintért kilóját: gyakran olyan lemezdarabokat, amelyeket az ember az utcán fel sem venne a földről, annyira oxidált, kopott, összevert. A i

A RÉZ MESTERE

szerszámok — vagy tizenöt kisebb-nagyobb domborítókalapács és több mint ötven véső féle „cizellőr” — sajátja.

— Drága mulatság ez, nem?

— Mondjuk. Viszont más nem érdekel, sem futballmeccs, se semmi. Délutánonként a műhelyben megszűnik számomra minden, ami a külvilághoz kapcsolna. Itt van például ez a hagymaváza. Ráment három-négy napom. De nézze meg, ez a váza egyetlen lemezből van, nincs oldalt forrasztva, csak a fenéklapja. Kalapáccsal nyújtottam, illetve húztam fel. így elmondani persze könnyű, de sokat kell piszmogni, mire elkészül. Minél tovább kalapálom, nyújtom, annál hamarabb lemerevedik az anyag, el is töredezhet. Ezért kell tűzben felhevítenem elég gyakran, aztán lehűtenem, hogy lágyuljon. A réznél pontosan ellenkezőjét | kell csinálni, mint a vasnál, ha lágyítani akarom.

Ezután bitumennel töltötte ki a hagynia alakot, mert a ci/.ellátásnál a bitumen szépen maga után engedi az anyagot, de csak az ütés helyén. A csigaházra emlékeztető csavart-motívumú váza gyönyörű darab. Érdekes, hogy egyik motívum tükrösen fényes felületű, míg a másik sötét, kissé matt.

— Hogy van ez?

— A változó.színeknek van egy régebbi receptje, ami ismert dolog már. Kovács-tüz- ben végzem a lágyítást,, később a paiúimzasjt is. A szénben lévő kénnek gáza okozza, de van ennél hatásosabb és jobb módszer is, csak ezt nem akarom elárulni. Elég sokat tűnődtem, míg rájöttem.

Gradwohl János tulajdonképpen rajzzal kezdte, a Puskin Művelődési Házban annak idején Gebauer mester irányította a bányász képzőművészeti szakkört. Fes- tegetett is, de aztán átváltott az ötvös-munkára. Maga sem tudná megmondani miért, csak úgy érezte, hogy ez közelebb áll tulajdonképpeni szakmájához. A rajzolással eltöltött évek persze nem múltak él nyomtalanul, mert kifejlesztette forma- és szépérzékét. De maradjunk csak a szakmájánál.

— Apám soha nem akarta, hogy bányász legyek, pedig ő ott élte le az életét. Csupán annyi volt a kívánsága, hogy azért csak maradjak a bánya „környékén”. Akkor választottam a lakatos szakmát. Meg volt rá az alapos okom. Vassal, fémmel akartam dolgozni. Emlékszem rá, a szomszédunkban lakott az egyik bányalakatos, Fock Frici bácsi— szegény nem él már — szóval az öreg nagyszerű öngyújtókat fabrikált otthon a fáskamrában lévő kis „fusi- műhelyében”. Nagyon tetszett ez nekem. Aztán meg a háború után, már nem is tudom honnét, de szereztem néhány jugoszláv bronz-dinárt és gyűrűket csináltam. Azt hiszem az első szerszám szerzeményem egy háromélű reszelő volt. Egyébként divato- . zott hálunk, a bányavidéken j

a réz, vagy bronzgyűrű. Inas koromban még fiatal házasoknak is készítettem olyan karikagyűrűt, hogy fénylett szép sötét-sárgán, mint a jóminőségű arany.

— Ötvös munkáihoz mit szólnak az üzemben?

— Tetszik nekik. A Méhész Péter azt mondta múltkor: „Janikám már a szőlőhegyen is rólad beszélnek, hogy pályát tévesztettél, mert te egy művész vagy.” Szóval ilyen könnyen játszanak a jelzőkkel, pedig hát... mi régi szakkörösök soha nem neveztük magunkat művésznek, nem is lehet, nem is szabad. Nem vagyunk művészele, csupán szeretjük a szépet, így aztán szabad időben festege- tünk, kalapálunk. Ezt viszont szenvedéllyel csináljuk, pár akad olyan is, áld ezt nem képes felfogni. Egyszer azt mondja egyik munkatársam: „Ügyes gyerek vagy Jancsi, igazán összeverhetnél nekem rézből egy jóformájú kis házi pálinkafőzőt... Otthon a gázon nagyon tudnám használni ..” Ilyeneknek aztán magyarázhatom, hogy örülök, ha dísztárgyakra való rézre van pénzein.

— Tulajdonképpen hány kész darabja van?

— Vagy százötven, ha néni több De mind más és más. Ugyanazt többször soha nem csinálom meg. Amikor egy darabom elkészül, elhiheti, olyan öröm fog el, mint a sportolót, ha befut a célba. Izgalmas, szép dolog ez.

Rab Ferenc