Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-04 / 53. szám

Crri. március 4.

Ikk.

DUNANTÜLI n^plö

Minden jóból egy kicsi...

MIT ER AZ EMBER, HA MEQÖREQSZIK!

Kátrány a Pécsi-víz ben

vízszűrőt aftilv. te(> h iis o.ya* me u robe

I. Kasza Dezső levele Nyu- gotszenterzsébetről

.............Olva

stam a Naplóban az öregekről írott cikkét. Igen kedves, hogy van valaki, aki törődik az öregek sorsával. Most arról nem írok, hogy tsz-ünk mit is tesz az öregekért. Amit muszáj, azt megadja, így hát követelni- valónik nincs ..

2. Illés Ferenc levele Kovácsszénájáról. „ ... Bocsásson meg háborgatásomért, de hála és köszönet a mai lapban az öregekről írt soraiért. A napokban Cserhalmi úrnak is megköszöntem a Népszabadság vasárnapi számában írott szép cilckét. Szép, hogy vannak még olyanok, akiknek eszébe jut, hogy egyszer ők is megöregszenek...”

Az öregség íve. Az embert egyszer meglepi a nagy fáradság, ellepik a ráncok, kicsik kezéből a szerszám. Úgy érzi, mázsás silly ok húzzák le derekát. Fürgén, * könnyedén akar lépkedni, mert érzi még a fiatalság ívét, de mindebből görcsös erőlködés lesz. Boldogság? Boldogul az ember, he van annyi jövedelme, hogy nem szorul másokra, ha nem maradt egyedül, van mellette társ, támasznak, vigasznak - jó gyerekei. De az öregség Így is csak: minden jóból egy kicsi.

Horvath Imre: öregség

hát igazán fáj, hogy államunk, aki mindenkiről gondoskodik, akit megillet, az ilyen, tsz-munkában megrokkant öregekről fél évig megfeledkezik. Ezekután kérem, hogy levelemet ne publikálja. én ezt önnek, magánlevélnek szántam, kérem vegye ezt így ... Tisztelettel Kasza Dezső tsz-járadékos.”

Ki miért van? Mi azért vagyunk itt, hogy figyeljünk az emberekre: mi fáj? Hogy törődjünk: törödnek-e az öregekkel? Mindenki fontos. Ki az a MI? Az ember és a hivatal, az állam, a tanács, a képviselő, a szövetkezet, a népfront, a szomszédok és így tovább. Egymásért vagyunk. Az öregek odaadták éveiket, erejüket, a paraszt földjét, szerszámait. Nekünk oda keli figyelnünk: mi fáj? Tisztességes nyugdíjat kell adnunk, olcsó árut és szolgáltatásokat, falun nyugdíjkiegészítést, ingyen kenyér- nekvalót, törődést, jó szót, tanácsot, szívességet. Ki-ki lehetősége szerint. Csak annyit, ameny- nyit magunknak is megkívánunk. De még így is nehéz öregnek lenni. A magány pedig kegyetlenül nehéz.

3.

A nyugdíj. A szülő gyűjtött kincseit odaadja gyerekeinek. Az a szerencsétlenség, ha nincs kinek odaadnia. Az öregek kevéssel beérik. Hogy mennyivel ? Kevesebbel. mint gondolnánk. Kevesebbel. mint amennyit magunknak is megkívánunk, ha majd megöregszünk. Első azonban a tisztességes nyugdíj. Részlet a nyugotszenter- zsébeti levélből:

„ ... Van egy fájó pontunk, amit szóvá kell tennünk. Ugyanis 1959-ben feleségemmel együtt beléptünk a tsz- be. Én most 74 éves vagyok, feleségem 70. ő megszerezte a nyugdíjéveket. Én öt évig dolgoztam, éspedig 59-ben 219, 60-ban 206, 6L-ben 245, 62-ben 222 és 63-ban 171 munkaegységet teljesítettem. 1964 áprilisáig 25-öt, de ekkor szívtrombózissal kórházba kerültem. Amikor föllábadoztam, az ötös bizottság elé 'kerültem és 1964 őszén járadékos lettem. Na már most, a panaszom az — és nemcsak nekem, hanem biztosan igen soknak — mivel feleségem félévi nyugdíja eléri a 3200 forintot, az év második felében tőlem — és aki így van, azoktól is — elvonják a járadékot. Hát ezt igen sérelmesnek tartom, aki, mint én is, a fentiek szerint 5 évig, ameddig egészséges voltam, szorgalmasan dolgoztam, és nem ilyen körülmények között, mint a mostani, hanem mindent jóformán kézi erővel csináltunk, és ott, abba betegedtem bele, igazságtalannak tartom, hogy fél évig nem kapok semmit. Hat ekkora összegnek tartják odafönt a nyugdíjintézetnél feleségem nyugdíját, hogy ilyenek, mint én is, fél évig ne kapjon semmit? . .. Most pedig bocsánatot kérek a zavarásért és, ha végigolvasta levelem, az időrablásért, de

■4. Illés Ferenc tsz-járadékos levele: „...Kedves uram! 1895. október 31-én születtem, 1913-ban megnősültem. 1915-ben már az orosz harctéren voltam. 1945 januárjában vasúti hidat őriztem Abaligeten. Itt baleset ért, mert nem aludtam a barakkban, ebből kifolyólag ballábamat amputálni kellett, térden alul 25 centit. Fűt-fát megmozgattam, de semmit sem kaptam és most se kapok. Azt állították, önhibámból történt a baleset. Igen, ha önakaratomból mentem volna a vashidra. Iparkodtam volna ne odamenni 1... Sajnos, hogy nem haltam meg, ma 76. évemet járom, családom nem született, feleségem 1970. január 18-án meghalt, azóta tengődök 300 forinttal havonta, ötven éves kortól egy lábbal... Képzelje el édes uram ...”

5.

Illés Ferencnél, Kovácsszénáján. Az öregember a konyhában gubbaszt. Villanyt még nem gyújtott, a vaksi ablak gyér világosságánál olvas. Az asztalon szanaszét papírok, levelek halmaza. Újságok, Napló, Népszabadság és egy egyházi folyóirat. „Már azt hittem az ügyvéd úr jött... Üljenek le édes uraim ...” (Éz a kitartó ura- mozás onnan van. hogy valamikor a falu bírája volt. Választott tisztség.) A nagy házban egyedül él. Elment volna már szociális otthonba, de felesége lebeszélte, most meg másért nem lehet. Eltartási szerződést kötöttek a szomszédokkal, de megromlott a viszony. Szeretné felbontani. Nem ... nincs szüksége semmire. El sem tud képzelni nagyobb boldogságot, hogy most két órán keresztül valakivel elbeszélgethetett. Amikor elbúcsúzok, meg akarja csókolni a kezemet. „Nem is a pénz hiányzik ... a szeretet” — kiáltja utánam a mankós öregember.

i ny eg eben adás-vétel, ha pedig ezt a megoldást választotta — elvetve a többi, tegyük hozza nagyon is kevés, lehetőséget — számolnia kell következményeivel. Eltartó és eltartott nem az a viszony, mint jó szülő és jó gyermek. De ezt a viszonyt is J emberi köntösbe lehet öltöztetni. Sok minden kell hozzá a tü- í relémtől az őszinteségig, a meg- ! értéstől az önuralomig. Mindkét részről. Az öregek nyűgösek, olykor önzőek és nehezen viselik el, ha éppen azok dúlják fel megszokott életrendjüket, akikre ráhagyták mindenüket. Ezt tudomásul kell venni. De a szerződés az eltartóknak is tehertétel, el kell végezniük a gondozás kényes és kényelmetlen feladatait is. Egy rossz hangulat, egy rossz szó mindent felboríthat.

0» A tél. Kegyetlen évszak. Egy meghűlés — mi lábon | kihordjuk, — az öregek életére pontot tehet. A tél mindig megviseli az öregeket. Falun különösen. Jégverem a szoba reggel, a meleg ágyból kell kikelni tüzet rakni. Hát még ha az ember magányos. Ki főz, ki í mos? De mit ér a városi kényelem is, ha az ember magányos? Ez a levél dr. S.

J. jogtanácsostól érkezett a szerkesztőségbe:

„... Ez év vége is igen sok munkát, összetorlódott feladatok elvégzését jelentette, ezért csak most tudom közölni az alábbiakat: Szegény H. J. volt vöröskatona ügyében megbeszélésünk értelmében a részletes önéletrajzot nem kaptam meg, ezt János bácsi nem készítette el, s hozzám így el sem juttatta. Ellenben kaptam egy személyes üzenetet, mely szerint kéri vissza tőlem a részemre előzőleg átadott ösz- szes okmányait — mert miként az üzenet szólt — kórházba vonul. Kérésének megfelelően a nálam lévő ösz- szes okmányát és iratát részére visszaküldtem. Kérése következtében maradt el az ön részére ugyancsak már megírt levél elküldése, melyben azt közöltem, hogy János bácsi ígéretének a mai napig nem tett eleget, ezért az önéletrajzot nem t.udom mellékelni, de megküldöm az összes okmányait. Mindezek után a karácsonyi ünnepek előtt 550 forintot pénzes- utalványon elküldtem részére, kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt kívánva. Ezt az összeget vállalatbm dolgozóitól gyűjtöttem össze. A posta visszakézbesítette a pénzt azzal, hogy „a címzett meghalt”. Ezen értesítést kézhez véve felkerestem volt lakásán, ahol egyptt meglátogattuk, s ott közölte a szomszéd lakó, egy idős néni, hogy még november végén szegény János

bácsi borzalmas körülmények között elkerült a lakásról szociális gondozónők vették gondjaikba, s pár nap múlva meghalt. Mindezekért úgy a szegény elhunyt, mint a magam nevében ezúton köszönöm meg önnek, azt az emberséget és sajnos elég ritka segíteni akarást és készséget. amelyet ügyével kapcsolatban személyes megbeszéléseink során tapasztaltam" .. .

Mit ér az ember, ha megöregszik? Mindenki fontos. Azért vagyunk. hogy odafigyeljünk: mi fáj? Törődjünk az öregekkel, kiki lehetősége szerint. Egyszer’ minket is meglep a nagy' fáradság, ellepnek a ráncok, kiesik kezünkből a szerszám.

Miklósvári Zoltán

! A Dél-dunántúli Vízügyi I Igazgatóságon nyilvántart- ; jáic azokat a/, üzemeket, amelyek szennyvizet bo- I csátanak a Pécsi-vízbe. ! Amennyiben a szennyeződés mértéke túllépi a megtűrt határokat. bírságot ! szabnak ki rájuk, i Ami a most felfedezett I * víz-szennyezést illeti, arra j még nem volt példa a Pé- í csi-víz történetében. A Dél- I dunántúli Gázgyártó Válla- j lat egyik tartályából mint- j egy harminc-negyven má- j zsa kátrány ömlött a víz- ■ folyásba. A szennveződes : miatt veszélybe került a pellérdi halastó halállománya, valamint a Dráva tisz- I tasága. Amint az esetet felfedezték, azonnal a helyszínre mentek ki a Dél-duuaatun Vízügyi igazgatóság, valamint a Dél-dunántúli Gázgyártó Vállalat szakemberei. A vízügyi szakemberek irányításával ideiglenes szűrőt építettek a vízfolyás medrébe. A védekezést elősegítette, hogy a hideg időjárás miatt a kátrány megdermedt.

Részint a gyors beavatkozásnak. részint a kedvező időjárásnak köszönhető, hogy csak mintegy két kilométer hosszúságú mederszakasz szennyeződött, s így sikerült megelőzni a károkat, A helyszínre irányított emberek éjszaka is dolgoznak, de így is több napot vesz igénybe a kátrányszennyeződés eltávolítása és a két kilométernyi mederszakasz megtisztítása.

Siklós „kertvárosában” két és fél millió forintért egy kilométeres utat kap a József utca

Város less Siklós?

A fél éve birtokolt nagyközségi cimet mindenképpen csak közbeeső állomásnak tekintik a siklósiak a várossá válás felé. A régi siklósiak szája ma is rájár a „város” szóra. Ök ezt akkor szokták meg. amikor a szó mögött alig volt még mai értelemben vett városi tartalom.

— Mit is jelent nekünk ez a nagyközségi státusz? — Dr. Rudolf József vb-titkár eltűnődik egy pillanatra. — A rangnál sokkal inkább megnövekedett felelősséget. És nem is akarunk megállni ennél a státusznál. Minden munkánkat ahhoz alakítjuk, hogy egyszer kivívhassuk magunknak a város rangját is.

A várossá válás egyik kritériuma a lakosság száma. Ha azt a közigazgatási egységet vesszük, ami Siklós nagyközség tanácsának fennhatósága alatt van — Siklóst, Harkányt, Máriagyű- döt és Terehegyet —, az bizony ez év elejére elérte a

Hatvannégy szakma várja a jelentkezőket

Kevesen tanulnak szakmát

Eltartási szerződések. Mit ér az ember, ha öreg és magányos? Ha van valamije, köthet eltar- j tási szerződést. A szerződés léHuszonhét szakmai cső- ; port, illetve ágazat hatvan- j négy szakmája várja idén a j szakmunkástanulókat Bara- i nyában. A felvehető tanulók j száma — a három szakmunkástanuló iskolában, valamint a kereskedelmi, vendéglátóipari szakiskolában és a Hirdi Kenderfonóban négyezerkétszáz. Ez a szám a baranyai vállalatok igényét mutatja. A négyezerkétszázból 3400 fiú és csak 800 lány jelentkezesét várják.

Másképpen alakul azonban a ténylegesen szakmát tanulók száma. Háromezernégy - százan jelentkeztek az idén a különböző szakmák elsajátítására. A különbség nyolcszáz fő.

A „kurrens” szakmák — évek óta — a következőképpen alakulnak: női fodrász, női szabó, melyekből régóta j túlképzés van, elhelyezkedési nehézségekkel tarkítva, autószerelő, karosszérialakatos, ! szobafestő-mázoló, rádió-tv- i szerelő.

A legnagyobb igény az építőipari, valamint a vas- ! ipari szakmák közül a laka- I tos és szerszámkészítő iránt | merül fel. Az építőiparban hat „nagyszakma” — kőműves. ács. állványozó, vasbetonszerelő, hideg-melegbur- koló és szobafestő — között válogathatnak a jelentkezők. A felmérés szerint, melyet a Baranya megyei és Pécs városi Tanács munkaügyi osztályai készítettek, akad olyan szakma is, amelyre mindössze csak egy főt iskoláznak be Ilyen például a címfestő, vagy a síküvegcsiszoló.

Hatezer példányban készült el a munkaügyi osztályok pályaválasztási tájékoztatója, amely sok segítséget nyújtott a baranyai általános iskolákban végző fiúknak, lányoknak az életsors kialakításához.

11 és fél ezres lélekszámot. (A népszámláláskor 11 299 volt, tíz évvel előbb 8944!)

— A lakásépítési ütem gyorsítása is azt jelenti, hogy a felsőbb szervek is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a településfejlesztésnek — toldja meg a gondolatot a végrehajtó bizottság titkára. Igazolásul két szám: az 1970. január 1-ét megelőző tíz évben Siklóson (állami és magánerőből) összesen 432 lakás épült, 1975 december 31-ig viszont — a 70-ben épültekkel együtt — csak állami, szövetkezeti és társasházban majdnem 500 lakás épül. És ez a szám még módosulhat is felfelé, ha a lakásépítési hozzájárulás olyan mértékű lesz. A pillanatnyi igény egyébként kb. 170 lakásra szól, a többlet , egy része tehát a nagyközség fejlődését szolgálja.

A lakásépítési hozzájárulás egyike az új erőforrásoknak. amikkel a nagyközség rendelkezik. Mértékét ma még nem tudni, ezért is üres ez a sor Siklós ötéves tervének forrásoldalán. Számolnak azonban a közműfejlesztési hozzájárulással, ami családonként tízezer forintig mehet és a Siklóson még hosszú évekig eleven témaként élő közművesítés lassan megtérülő fedezetét jelenti. Igaz, csak részben. Van még egy új bevételi forrós: a borfogyasztási adó, ami távolról sem jelent annyit, mint első megítélésre gon- I dolná az ember.

Megnövekedtek a saját j források, magasabb a fel- ; sőbb tanácsi hozzájárulás is. ! Az anyagi lehetőségek tehát j félreérthetetlenül jobbak a nagyközségi cím árnyékában, mint a községiében volt. Csupán ebben az esztendőben 33 millió forintos fejlesztési alappal gazdálkodhatnak és ebből 26 millió a lakásépítésé. De lényegesen más a nagyközség mostani j ötéves terve is — állítják a I község vezetői —, mint ko- j rábban a község ötéves ter- j vei voltak. Iskola, óvoda, j bölcsőde, orvoslakás, rendelő stb. szerepelnek benne.

A nagyközség hatáskörébe került a közületek elhelyezésének gondja, az iparengedélyek, működési engedélyek kiadása és maga az ipar-lekötés is. Ennek a ,h3-„ tóskörnek az érvényesítését jelentik azok a kezdeménye-, ző lépések, amelyek a vasút melletti új ipari övezet Jet' alakításához vezetnek. Nagyobb területet szán e célra a tanács és 5 millió forintot fordít tereprendezésre, közművesítésre, hogy még nagyobb kedvet csináljon az érdekelteknek a letelepüléshez.

A Szék- és Kdrpitosipari Vállalat hajlandó kiköltözni Felszabadulás úti telephelyéről már csak azért is, mert az újonnan kijelölt helyen bővítésre, további 100—1Ó0 dolgozó foglalkoztatására lesz alkalom. A felszabaduló területen tervezik az új siklósi autóbusz pályaudvart. Kiköltözik a kórház melletti telepről a TÜZÉP és szó van a FÜSZÉRT raktár kitelepüléséről is.

Üj ipartelepítésről pillanatnyilag nincs szó. Munka- alkalom van még a nagyközségben. A Szék- és Kárpitosipari említett létszám- bővítésén kívül a Kőfaragó Vállalat is tervez új munkaalkalommal járó bővítést és változatlanul tud még foglalkoztatni újabb női munkaerőket a Kesztyűgyár. Ez az új BCM-lakótelepen élő nők számára jelent lehetőséget.

Amikor a nagyközségi dolgokról beszélünk, felvetődik az is, hogy a megnövekedett önállóságot azért nem lehet százszázalékosnak venni. A kórházat, a járási művelődési házat említik példaként.

A költségek a nagyközség költségvetésében szerepel-. ■ nek, de az irányítás a járástól történik. Több beleszólást kellene kapni ezekbe a dolgokba.

Néhány dolgot, villantottunk fel azok közül, amelyeket a várossá válás felé vezető út közbenső —r nagyközségi — állomásán . tesz ma és holnap Siklós. Valamennyi mögött ott van az egyáltalán nem titkolt cél: hogy ne csak az öreg, hanem a fiatal siklósiak is várost mondjanak, ha lakóhelyükről van szó.

Hársfai István