Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-05 / 30. szám

1911. február 5. DUNÁNTÚLI NAPLÓ I szigetvári Zrínyi Tsz megerősödve került ki egy rossz esztendőből A legfőbb jövedelemforrásuk as állattenyésztés Tanítási kísérletek Baranyában Nincs osztályozás — több önálló munka Szigetváron, a város na­gyobbik szövetkezetében az ötezer holdas Zrínyiben, évek hosszú során át viharosak voltak a zárszámadási köz­gyűlések. Nem csoda hisz a Becefával, Zsibóttal történt egyesülés után sokáig „bete­geskedett” a szövetkezet. Em­lékeznek itt nyolc forintos munkaegység értékre is a ta­gok, a vezetők meg azokra a deficitekre — annak idején mérleghiánynak mondták —, amelyek egyik évről a má­sikra sújtották a nehéz kö­rülmények között, kevés munkaerővel, belvízgondok­kal és egyéb problémákkal küszködő szövetkezetei. Az utolsó veszteséges év, 1967 volt, a fordulat 1969-ben kö­vetkezett be és a fejlődés 1969-ben indult meg igazán, ami aztán 1970-ben meggyor­sulva folytatódott. A tegnapi zárszámadó köz­gyűlés nyugodt légkörén mérhető le mindenekelőtt az a változás, ami itt rövid két három év alatt végbement. Tagok és vezetők ezen a kö­zös számvetésen, mikor egy év munkáját kellett sommáz­ni érezték át igazán hova ju­tottak. A mostoha 1970-es esztendő a Zrínyi Tsz fejlő­désében nemhogy megtorpa­nást hozott volna, de va­gyonban, produktumban, jö­vedelemben egyaránt meg­erősödve kerültek ki ebből a nehéz gazdasági évből, ami a tsz erejének próbatétele volt. Varga László szövetkezeti elnök, olyan fejlődésről adott számot beszámolójában, ami még a szakmai berkekben is meglepetést okozott, bár az elmúlt évi munkaversenyben elért kiváló eredményért a területi szövetségtől kapott oklevél már sokat elárult a Szigetváron történt változá­sokról A legnagyobb fejlődést az állattenyésztésben produkál­ták. A tejtermelést egyik év­ről a másikra 300 literrel emelték tehenenként, s elér­ték a háromezer liter feletti szintet. Beléptek a MECSEK- TEJ társulásba, ami azt je- lneti, hogy literenként 27 fil­lérrel jobb áron értékesítik a tejet. A baromfitenyésztés is igen jövedelmező, jércéket nevelnek elő, s tavaly már nagyobb mennyiséget expor­táltak is. Az állattenyészté­sük árbevétele a tervezett 12,2 millió forint helyett meghaladta a 17,3 millió fo­rintot, s ezzel pótolták a nö­vénytermesztési kieséseiket. A termelési értéküket nyolc­millió forinttal növelték az előző évhez képest, de nö­velték az alapjaikat is, a ta­karmány- és a vetőmag ala­pot, az állatálapot, a szociális és kulturális alapot, de vala­melyest a biztonsági alapju­két is, ami jelenleg 2,5 millió forint, tehát jól indulnak az 1971-es évben. A szövetkezet vagyoni helyzete is javult az 1,969. évi 26 millióval szem­ben jelenleg 31,6 millió fo­rint a tiszta, tehermentes kö­zös vagyonuk. A jó eredmények kedve­zően befolyásolták a jövede­lem. a tagság részesedésének alakulását. Míg 1967-ben — azonos létszám mellett csak 4,4 millió forintot osztottak ki, 1970-ben ez 7,1 millió fo­rintra emelkedett. Az egy dolgozó tag évi átlagos jöve­delme 1969-ben 13 990 forint volt, 1970-ben pedig 15150 forint. Az egy tíz órás mun­kanap értéke 78 forintról 84 forintra emelkedett. Az év­közben kifizetett nyolcvan százalékhoz most a zárszám- i adás napján kifizették a to­vábbi 20 százalékot, sőt azok­nak a tagoknak, akik a kö­telezően előírt munkanaookat ledolgozták még 10 napi ke­resetnek megfelelő nyereség- részesedést is fizetnek, első ■ ízben a termelőszövetkezei j történetében. A Zrínyi Tsz tehát, amely ; annak idején annyi gondot j okozott, ma talpra állt, sőt dinamikusan fejlődik. — Rné — iskoiainkban jelenleg a tanórák többségén a tanár dolgozik a legtöbbet: magya­ráz, előad, kérdez, adatokat közöl, új ismereteket nyújt. A tanulók egy része követi a magyarázatot, dolgozik, de sokan „lógnak'’, vagy aka­ratlanul is lemaradnak a többség munkájától. Az anyagot is többnyire az ott­hon végzett munkával sajá­títják el a diákok. Ezen a helyzeten kíván változtatni az a módszer, pedagógiai eljárásrendszer, amelyet dr. Lénárd Ferenc, Néjry szál szegfű a volán me!lelt... A századik — Tudták a fiúk. hogy ez más mint a többi. Ügy fog­tunk neki, mintha ez lett volna a diplomamunka. Ne­künk, villamos dolgozóknak százhúsz órát jelent egy csuklós, de húszat lefarag­tunk. Valahogy dolgozni jön­ni is más volt... Gelencsér György villamos műszerész vallotta így a szá­zadikról. A századik csuklós autóbusz nagyjavításáról. De mit is jelent ez, hogyan is jutott el a XlV-es Autójavító Vállalat ehhez a jubileum­hoz? 1969 tavaszán az AFIT ar­ról kapott értesítést, hogy nehézségei vannak a Buda­pesti Közlekedési Vállalatnak az autóbusz felújítás és kar­bantartás terén. Így került sor arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a pécsiekkel, s hogy a XIV-es Autójavító Vállalat megkezdje a csuklós autóbuszok nagyjavítását — persze, egyelőre kísérleti jel­leggel. Májusban indult és év végéig el is készült 20 darab csuklós a fővárosi közlekedés segítésére. A kezdeti sikerek tovább ösztönöztek. Vállalták az autójavító dolgozói, hogy 1970-ben további 85 csuklós kerül ki a műhelyeikből. Az akadozó alkatrészellátás mi­att, azonban a terv — a szá­zadik elkészítése — csak a tegnapi nappal teljesedett be. Ennek ellenére a pécsiek so­kat tettek a budapesti köz­lekedésért. Háromszáz-ötven­ezer óra munkával elérték, hogy az utolsó 60-as típusú csuklós is kijavítva induljon holnap a Nagyvárad tértől a 35-ös járaton, végig az Üllői úton. Ezután már egy kor­szerűbb típus, az IKARUS 180-as javítását végzik majd. Mi is elmentünk, megnéz­ni a jubilánst. Ott állt a sze­relőcsarnok közepén, büszkén viselve a medáliát: „Én va­gyok a századik”. A volán mellett négy szál piros szeg­fű. Már csak az átadásra várt. Vezetője Budapestről jött, s a régi, megszolgált „jószágra” nemigen ismert rá. Hiszen egy teljes felújí­tás az újjászületést jelenti. Azzal kezdődik, hogy a „be­az MTA Pszichológiai Inté­zetének osztályvezetője dol­gozott ki, s amellyel immár nyolcadik éve folynak kísér­letek szerte az országban, így Miskolcon. Debrecenben és Baranyában is. Megyénk­ben annyi különbséggel, hogy itt az oKtatasügy gazdái sz -rvezetten tág teret bizto­sítottak a kísérletek folyta­it iára. Ennek eredménye­képpen 22 általános iskola alsó tagozatában, 30 V. osz­tályban és 32 VI. osztályban próbálkoznak a pedagógusok az új módszerekkel több tan­tárgyból. elsősorban matema- i tikából. A gimnáziumok kö- ) zül Szigetváron folynak a | kísérletek. Mi is aiz új eljárás lénye­ge? Erről keddtől csütör­tökig. három napos tovább­képzés keretében tartott tá­jékoztatót dr. Lénárd Fe­renc. a megye általános is­kolai és középiskolai igazga­tóinak, szakfelügyelőinek. A legfontosabb az, hogy minden tanuló önállóan dol­gozzék. Pusztán a tanári ma­gyarázat alapján egyetlen ta­nulóban sem fejlődik ki sem­milyen képesség. A tanuló- csoportokban’ minden tanuló egy-egy probléma megoldá­sával találja szemben ma­gát. Ha minden egyes tanuló kísérletéről, sikeres és siker­telen lépéseiről, a megoldó tevékenység lefolyásáról a többi tanuló is értesülhet a megoldási idő végén, ez , sokkal ösztönzőbb, érthe- í több, „izgalmasabb” a tanuló számára, mintha a tanár szá­teget” az utolsó csavarig szét­szedik. Ami használható, az marad, a többi, ha lehet meg­javítani, vagy ki a szemétre. Szerelők, festők, kárpitosok i keze alatt készül az új ruhá- j ja. Azt hallottam, hogy mind- I egyik javítás után a szerelők 1 megjegyzik: — Na végre ... Most a századiknál, már más volt a helyzet. Benső­séges ünnepség keretében emlékeztek meg a vállalat dolgozói az elmúlt két esz­tendőről. A számvetés ilyen­kor mindig kell. A csarnok­ban, a busz mellett jöttek össze, munkások, vezetők. Tóth László üzemvezető kö­szönte meg a dolgozók áldo­zatos munkáját, majd Meisz- terits István főmérnök adta át a századikat jelképesen a fővárosi Kilián garázs mű­szaki vezetőjének, Gulyás La­josnak. Az ünnepséget követően Árus Sándor az autójavító igazgatója és az AFIT vezér- igazgató helyettese, Walter Medárd fogadott bennünket — a sajtó, televízió és rádió képviselőit — s utólag koc­cintottunk a „medve bőré­re”. Közben a kapun, méltóság- teljesen kigördült a kék au­tóbusz, a századik. És ezúttal — rendhagyó módon — utána a kilencvenkilencedik. Mert ugye, kettesével készülnek a nagyjavítások. (Koznia) MAI BEMUTATÓ: OIDÖQÖK Lqv idus asszony javaslatára Kapunyitó hangos kaputelefon családi házakhoz A szocialista ifjúsági brigád szép jelajánlása Kedves levelet kapott Pé­csett a Baranya megyei Sze­relőipari és Szolgáltató Vál­lalat. Bánrévi Elekné, 71 éves budapesti lakos érdek­lődött. hogyan juthatna — természetesen vásárlás útján — az általuk gyártott és az újságban hírül adott kaput- nyitó hangos kaputelefonhoz. Mint írta, egyedül él és be­teges. A kert végében álló iákása és a bejárati kapu között nagy a távolság. Vár­ja és fél is a látogatók ér- hezésétől, mért különösen télen, — hidegben, hóban — nehezére esik a kapunyitás, ezenkívül nagyon féiős is. Csütörtökön ebnent a vá­lasz. Ebben közölték: bár a vállalat csak nagy szériá­ban és többlakásos házakhoz gyárt ilyen készüléket, tekint tettel az idős néni körülmé­nyeire, a műszaki kollektíva és a KISZ-szervezet felaján­lotta segítségét. A műszakiak társadalmi munkában meg­tervezik a családi házas tí­pust, a „Puskás Tivadar” szocialista ifjúsági brigád pe­dig ugyancsak társadalmi munkában elkészíti és fel­szereli a helyszínén a beren­dezést. A levél kapcsán úgy véli a vállalat, sok-sok hasonló körülmények között élő idős ember kényelmét, biztonsá­gát jelenthetné a kapunyitó hangos kaputelefon. Ezért el­határozták, az év második felében megkezdik ennek a típusnak is a sorozatgyár­tását Mannoury, a sebész és Adam, a gyógyszerész elsé­tálnak az akasztott ember előtt. Mannoury mondja: — Azért vannak itt bizo­nyos dolgok, kedves Adam! — Milyen dolgok? — Ne adja az ártatlant! Dolgok, amiket valaki mon­dott, dolgok, amiket valaki tett! Aztán ránéznek az akasz­tott emberre: — És mi lesz még, Adam! John Whiting drámáját, az Ördögök-et kezdi ezzel a párbeszéddel Paál László — Mannoury és Kovács Dé­nes 1— Adam. Tégnap dél­előtt az utolsó főpróbán vol­tunk. A nézőtéren régi em­lékek: halk járású Orsolya- rendi nővérek — az Ördö­gök éppén ráérő statisztái. Közöttük a televízió munka­társai, akik az Ördögök-et felveszik, s a Pécsi Nemzeti Színház előadásában milliók látják majd. A darab nagy­hírű, előadása nagy tett Olyan rendezők fémjelzik, mint Amerikában Kakoyan- nis, Lengyelországban Andr­zej Wajda, akik színpadra állították. Óriási színházi szervezetet, színházi techni­kát kíván, ötvenkét színből áll, a magyar színházak ad­dig nem érezték eléggé fel­készültnek magúkat a be­mutatásához, pem tudták, hogy lehet ezt előadni a ma­gyarországi színpadtechnikai jából hallaná a magyaráza­tot. Ez az eljárás feltételezi, hogy a tankönyv csupán esz­köz az oktatási-nevelési fo­lyamatban. Teljesen szükség­telen. hogy a pedagógus el­ismételje, elmagyarázza, mindazt, amit a tankönyv­ben a tanuló önállóan is el tud olvasni. Sokkal célsze­rűbb, hogy az elolvasás után a tanár azt ellenőrzi, amit nem értenek. A tanár az óra elején fel­tett kérdésekre minden ta­nulótól írásban kéri a vá­laszt. s csak az utolsó meg­válaszolása után beszélik meg a válaszokat. Gazdag variációs lehetőségek kerül­nek napvilágra, hiszen egy problémát sokféleképpen le­het megoldani. Ezért nevez­zük variációs tanítási eljá­rásnak is az új módszert. Nagyon fontos eltérés a ha­gyományos oktatástól, hogy nem osztályozza a tanár a válaszokat, tehát szorongás nélkül kifejthetik gondolatai­kat a diákok. Helyette az ellenőrzés folyamán minden tanuló maga pontozza a tel­jesítményét, attól függően, hogy helyes vagy helytelen volt a megoldás. Az elért és a lehetséges pontszám ará­nya nyújt képet a teljesít­ményről, amelyet a tanár összegezhet, s akkor az egész osztály munkájáról is képet kap. Tehát egyik óráról a másikra nincs olyan számon­kérés, amely osztályozással jár. Égy-egy téma végén ugyanezzel az eljárással vi­szont már jegyet kapnak a tanulók. A módszer alkalmasnak látszik arra, hogy a tanulók ne érezzék az iskolában el­töltött időt elpazarolt órák­nak, s túlterhelés csökken­téséhez is hozzájárul,, Az eddigi tapasztalatok biztatóak, s az is feltét­lenül a módszer mellett szól, hogy vidéki kisiskolákban is hatékonyabban dolgoztak, jobb teljesítményre voltak képesek a tanulók, mint a hagyományos órákon. Marafkó László ANYAK0NYV PÉCS SZÜLETTEK körülmények között. Évek óta forog ez a kérdés a szín­házi köztudatban. Sőt, koráb­ban arról is beszéltek, hogy nem lehet előadni az Ördö­gök-et, mert akkor még óha­tatlanul a személyi kultusz koncepciós politikai pereire emlékeztetett volna. Pedig nem ezt célozza Whiting, s nem is az egyházat: egye- tentPsen és általában minden lelki terrort. De mit mond Sík Ferenc, az Ördögök ren­dezője? — Belevágtunk és tulaj­donképpen rövidebb idő alatt, mint amennyi alatt ezt a darabot el lehet kép­zelni, — létrehoztuk. Min­denféle elképzeléseink vol­tak. Olyan is, hogy teljesen balettesítjük és a Pécsi Ba­lettel mintegy koprodukció­ban adjuk elő. Az első lé­péseket meg is tettük, Eck Imre megírta az első jele­netek koreográfiáját. De be­le kellett törődnünk abba, hogy a pécsi színház jelen­legi üzemelési körülményei között nem tudjuk keresztül­vinni. Az eredmény persze | majd a holnapi bemutatón 1 látszik véglegesen. Minden­esetre nekem eddigi rende­zői pályámon ez a legna­gyobb színházi élményem, hasonlóképpen a két főszere­pet alakító Tímár Évának é§ Holl Pistának is a legna­gyobb. Földessy Dénes Lanczner Gábor, Sára Berna­dett, Pap Tamás, Bélán Sándor, Cservenka Éva, Cservenka Ta­más, Megla József, Soós Zoltán, Pandur Ottó, Donáczi György, Görbicz Mária, Sipos Mónika, Burzán János, Sárosi Agnes, Jandó Ágnes, Reisz Éva. Krizbai Tünde, Agátz László, Deli Mária, Fodor Szilvia, Nagy Zsolt, Zám- bó Natália, Grünwald Gábor, Halász Csaba, Horák László. Ta­más Csaba, Heit Zoltán, Csiz­madia Dezső, Bába Attila, Cré- ger Tímea, Lembach Ágnes, Ko­vács Róbert, Reisz Gábor, Zöré- nyi Gizella, Magyar Ildikó, Ba­ranyai Erzsébet, Sántavy Zsolt, Czehmann Anikó, Burzán Zoltán. Kanizsai Melinda, -Zetz Rita, Ko­vács Zsolt, Tapsonyi Judit, Új­vári Edit, Jakapovics János, Lu­kácsi Andrea, Magdó Szilárd, Bujdosó István, Szakály Berna­dette, Gyük Tibor. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Leifert József és Petrovics Er­zsébet, Varga Jenő és Marton Éva, Abai János és Berecz Ibo­lya, dr. Sárdi Ferenc és Fejes- Balog Eszter, Kovács Tamás és Száksz Margit, Koller Ágoston és Tolnai Klára, Orsós János és Grassy Magdolna, Szekeres Já­nos és Bükkösdi Erzsébet. Kos^ tyal Lajos es Szalay Judit, Mes­ter József és Réti Zsuzsanna, Bárdfalvi Férenc és Nagy Judit. MEGHALTAK Bagyi Kálmán, Kiss József, S/akvári Henrik, Nagy Lajosné Í t. TnUas Katalin, Ucrkc Jenő, ’ótb Imréné sz. Kardos Klára, Rozs János, Kötény i Dezső, Ha­raszti Dezső, Takács Sándor, Szi­lágyi Jánps, Katona József, To- niory Elememé sz. Földi Erzsé­bet, Buschbacl) Jánosné sz. Vár- vizi Ilona, Flerkó Je nőné sz. Petrovics Margit, Schönhoff Ká- rólyné sz. Nazarevita Mária. Bo­ros Oszkár, Kovács Zsolt, Tóth Mihály, Udvardi János, Tóth l&per, György Pálné sz. Len­gyel Mária, Simeta József, Bcn- eze Kálmán, Áfa tó Nándor. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom