Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

L DUNÁN TO Ll NAPLÓ 1971. február *3. Személygépkocsi, felárra!! Árdrágításért elítélték! Még egyszer az „ügyeskedőkről” Érdeklődéssel olvastam a Dunántúli Napló 1971. feb­ruár 13 -i számában D. Kó­nya József sorait az „ügyes­kedőkről”, az „okos élet hí­veiről”, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy köny- nyen, az átlagember színvo­nalán felül éljenek, hisz „kis pénzt munkával sem kunszt szerezni.. Mert nem a munkával szer­zett, vagy kiérdemelt anyagi jólétet megalapozó jövedel- mezés az, amelyet az embe­rek mindinkább egészséges, szocialista igazságérzete nem tud elviselni, hanem a közös­ség rovására és a maga hasz­nára szemérmetlenül, gátlás­talan módon „ügyeskedők” eseteit, akik kapitalista nagy- kereskedőket meghazudtoló „üzleti érzékkel” épülnek be nem egyszer gazdasági éle­tünkbe is, és tevékenykednek magukat hasznosnak és nél­külözhetetlennek feltüntetve. A tapasztalat az, hogy így sokkal kevésbé feltűnő a gyors felfutás, hisz ezeknek tetteit nem egy esetben jól működő és megbecsülést szerzett gazdasági szerv ille­téktelenül igénybe vett neve, és pecsétje fémjelzi. Nem ré­gen fejezte be a nyomozást a Baranya megyei Rendőrfő­kapitányság egy ilyen ügy­ben, amikor termelőszövetke­zeti zöldségbolt vezetők csu­pán egyetlen üzletkötést kö­vetően 60 0(K) forint „árrés”- hez jutottak és osztották meg hárman egymás között úgy, hogy egyikük még további 10 000 forint közvetítői juta­lékot is kapott. Mindenesetre elgondolkoztató az olyan üz- .letkötés, amelyet követően a termelőszövetkezet 40 000 fo­rintos nyereségével szemben az okos üzletkötők 70 OOO fo­rintot vágtak zsebre. Azt már talán felesleges is említenem, hogy ezek között az „üzlet­emberek” között olyanok is akadnak, akik már négy al­kalommal álltak bíróság előtt vagyon elleni cselekmények miatt. Az utóbbi években gazda­sági életünkben egészséges pezsdülés indult meg. Régi, a fejlődés során túlhaladott korlátozások szűntek meg helyesen, egyik napról a má­sikra. hogy helyet adjanak egy új, az eddigieknél rugal­masabb gazdálkodási mód­nak. Kibontakozóban van egy egészséges közgazdasági szem­lélet, amely életerős és nem tűri a felesleges korlátokat. A jogi szabályozás adta ke­retek esetenként szűknek bi­zonyulnak. hisz az új tör­vényszerűségek elemzéséhez, jogi formába öntéséhez idő kell. Ezért van most külö­nösen nagy szükség a gazda­sági vezetők érettségére, jó­zanságára. de éberségére is. A gazdasági rendszer modell­jében bekövetkezett változá­sok, engedmények egyszers- mint nem jelentenek válto­zást alapvető kérdésekben. Ilyen alapvető kérdés, hogy minden, ami a gazdasági élet­ben történik, elsősorban a közösség javéra történjék, és olyan embereket, akik ezt nem tudják, vagy nem akar­ják megérteni, vagy ügyesen igyekeznek kijátszani, az en­gedményeket a maguk hasz­nára gyümölcsöztetik, nem szabad megtűrni. A közgazdasági és a jogi szemlélet, ha esetenként lehet is eltérő, ebben az alapvető kérdésben szükségszerű, hogy egymásra találjon. Utaltam a gazdasági veze­tők éberségére. Az utóbbi években szinte természetes — de egyáltalán nem törvény- szerű, — hogy nagyobb vo­lumenű visszaélések felderí­tését a Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálatának kell megelőznie, vagy rendőri fel­derítés eredményeként kerül csak sor a nyomozás elren­delésére. Kevés a belső, vagy külső ellenőrzésre kötelezet­tek feljelentésére indult el­járás, holott — a nyomozások során ez rendszerint nyilván­valóvá válik — megfelelő él­lenőrzés mellett a visszaélések tartama lényegesen lerövidít­hető, az illetéktelen nyereség mértéke csökkenthető lenne. Nem általánosítható, de éppen egy megyei termelő- szövetkezet esetében volt pél­da arra, hogy az éberséget gyakran csökkenti a jól jö­vedelmezőség reménye ... E termelőszövetkezet villany- j szerelő részleg vezetője és ■ társai túlszámlázással 21100(1 j forint kárt okoztál^ azoknak j a sértetteknek, akik részére i a szövekezet melléküzemága I munkálatokat végzett. Mivel í a bérekés a brúttó termelési | érték és az anyagmegtakari- | tás megfelelő százalékos ará- ! nvában történt, így minél nagyobb volt a túlszámlázás a tsz javára, annál maga- i sabb volt a jogtalanul szám- j fejtett munkabér összege. I Persze a tsz sem járt rosszul, j hiszen az ügyeskezű villany- | szerelőknek kifizetett 31 000 forint híján a jogtalan ha­szon nagyobb része ott je­lentkezett. dicsekednek is, — hogy tör­vényeink az ilyen magatar­tás üldözését kötelezővé te­szik. Itt nincs joghézag, amelyről az újságíró beszélt, esetleg az eredményes üldö­zés nehézségeivel állunk szemben, bízunk abban, hogy egyre ritkábban. Adalékokkal kívántam csak hozzászólni a témához, azzal a meggyőződéssel, hogy elő­segítsem a tisztánlátást és bátorítom azokat, akik a tár­sadalmi erkölcs nevében emelnek szót a társadalmun­kat nem jellemző, de zavaró és sokszor igen változatos formában megjelenő visszás­ságok ellen. Dr. Tamási János megyei föügyészhelyettes Mi készül a bol\i fonálból f A boly! ÁFÉSZ üzemében az idén már csaknem százhuszan dolgoznak A három részleg kö- i zül a fonó fejlődött sokat az utóbbi időben. Speciális import | anyagok felhasználásával külön* I leges fonalakat készítenek, ame- ! lyeket részben saját maguk hasz­nálnak fel, részben pedig a ke- | reskedel imnek adnak át. ! A kötőrészleg bedolgozói ta- | valy ha vont.' átlagosan 3 ezer pulóvert, kardigánt és garbót ké- ; «zí tettek az idén már megköze- • lit5 a 6 ezret a termelésük. IXarn adik részlegük a szőnyeg­szövő, amely most újdonsággal jelentkezik a piacon. Műszálból vízhatlan fürdőszoba-szőnyege­ket gyártanak, amelyek tetsze- tősek ugyanis különböző táj­egységek népi motívumaival dí­szítik a szövők. Legnagyobb si­kere a torontáli szőnyegeknek van. j Árujukat a fogyasztási szövet- . kezetek által létrehozott közös vállalkozás segítségével juttatják el a kereskedelemnek. Kelendők a termékeik, így az idén már j havi 400 ezei forintos termelési érték előállítását tervezik a ta- j valyi másíé' százezres havi át- í taggal szemben. A ház és a tere Tér? Forgalmi csomópont? j Is-is. A századeleji városépítők ! térnék szánhatták. Az 1907- j ben a Horvai János—Schu- í lek Frigyes—Abt Sándor hármas keze alól kikerült | Zsolnay-szobor és a rákövet­kező évben mellette épült | Mattyasovszky-ház e szán- j dékról tanúskodik. A tér mai j képe viszont arról, hogy a [ szándéknál nem is jutottak j tovább. Pedig kár, hogy azok ! a tervek, amik az akkori j építészek fantáziájában meg- | születtek e térrel kapcsolat­ban. nem valósulhattak meg. í Talán Pécs legszebb terében j gyönyörködhetnénk ott, ahol I most egyetlen, magános ház | várja sorsával megbékélten még mindig az új társakat. A tér továbbalakítására mindössze egyetlen kísérlet történt az elmúlt hat évti­zedben. Az eredményt ma is Harminc perc a szálloda portáján Természetesen szép szám­mal élnek közöttünk, akik csak a „tiszta üzletet” ked­velik, amikor nem osztozni senkivel akár szövetkezeti lakásnak meg nem engedett haszonnal történő értékesíté­séről, akár pedig — amely­ről az újságcikk is említést tesz — gépkocsi átvételére jogosító utalványok felárral történő továbbadásáról van szó. Ehhez csak annyit: he­lyes felismerésen alapuló rendőri kezdeményezés alap­ján a közelmúltban indult eljárás azért, mert egy 850-es Fiat személygépkocsi átvéte­lére jogosító kiutalást a mél­tányos hasznot meghaladó felárral, 12 000 forinttal ma­gasabb áron értékesítettek. A Pécsi Járásbíróság árdrágítás­ban találta bűnösnek az el­követőt és felfüggesztett sza­badságvesztés kiszabása mel­lett kötelezte az alaptalan gazdagodás összegének az ál­lam javára történt visszafi­zetésére. Eljárás folyik egy üzletkötő ellen is, aki a nyo­mozás adatai szerint rövid idő leforgása alatt három gépkocsi adás-vételén 38 OOO forintot keresett. Ezeknek és a hasonló ügyeknek a bizonyítási prob­lémáiról itt nem lenne cél­szerű szólni, azonban nem árt tudatosítani, — mert vannak, akik a jó üzletkötéssel még — Igen, írja csak, nőtlen vagyok. Egy esztendőt éltem Svájcban, ott tanultam olaszt és németet. Anyám révén a szerb-horvát nyelvet. Egyete­men lehallgattam néhány félévet, egyik év nyarán Ba­latonon pincérkedtem. a vendég — valamilyen belke­res fejes volt — ajánlotta a szállodaipart. így lettem szállodaportás. Nem bántam meg. Nekem is vannak ál­maim, terveim s ezek a szak­mán belülre korlátozódnak. Anyám falun él, a szomszé­dok tőle érdeklődtek felőlem: igaz-e, szállodaportás lett a fiúból? Csodálkoztak, mert képzeletükben a „portás” rokkantat, vagy nyugdíjast jelent. — Azt kérdi, hogy milyen hivatás ez? Mit mondjak? Aki szereti, annak szép és nehéz, Régebben nem sokra tartották a portást. Minden­féle embert beállítottak — persze nem a nagy, neves szállodákról van szó, kiseb­bekről — mondván: „Nem kell ész ahhoz, hogy valaki a rekeszből kiadja a szoba­kulcsot és nagyot köszönjön a vendégnek ...” Rég volt ez. Ma már olyan óriásira duz­zadt az idegenforgalom, hogy négy elemivel nem lehet be­állni a pult mögé. Alapfel­tétel: iskolázottság és idegen nyelvek ismerete. A szálloda- ipar „öreg rókái” szerint a portás soha nem mondhatja a vendégnek azt. hogy: „Nem tudom”. Tudnom kell, merről és merre érkeznek, — indulnak a vonatok, autó­buszok, hol vannak jó kirán­dulóhelyek a megyében, vagy nevezetességek esetleg az or­szág más területén, hol van­nak a mulatók, mi megy a mozikban, színházban, hol kaphat emléktárgyat vagy jó tájjellegű bort. Tudnom kell, mikor van kettes ünnep a szomszédos Jugoszláviában, mert akkor özönével jönnek a turisták. Ajaj! Aztán más­féle kívánságok is ugye, női címek például és akkor ma­gyarázkodnom kell, hogy ké- remszépen mindent a vendég érdekében, de ezt nem, mert „kerítéssel” nem foglalko­zunk pillanatnyilag. A szál­lodaportás legyen udvarias, de ne túlzottan tartózkodó, továbbá haverkodó sem, mert csak így őrizheti meg tekintélyét: a szállodaportás az egész vendéglátó-egységet képviseli és nem mindegy, hogy miként? Pillanat türel­■ mét kérem, vendég érkezett... — Hol is hagytuk abba? ; No igen. Éves viszonylatban | a vendégek negyven száza- í léka külföldi, keleti, nyugati I egyaránt. Sok az olasz, főleg ' fiatalok. Érdekes divat ez, ■ idejárnak Magyarországra ' nősülni. A pesti kollegáktól | is ezt hallom. Itt. Pécsett há­rom lájayt vettek feleségül, ötről tudom, hogy menyasz­i szonyok. Nem gazdag ola- i szókról van szó. A múlt j ’ nyáron egy jóravaló olasz j | fiatalembert próbáltam lebe- | | szélni égjük helyi lányról, aki ugyan csinos, jólöltözött, 1 értelmes is, csak éppen ... Kát ugj-e, ne exportáljunk ilyeneket, van kint is éppen i elég. — Sok a törzsvendég, fő­leg Pestről. J„ a neves fut­I ballista is itt töltötte nász- j útját, de a neves képzőmű­vész is, mint Sz. E. is törzs­vendégünk. És megfordult már itt miniszterhelyettes családjával nem is egyszer. • — Különleges kívánságok­ról lévén az imént szó, bi- 1 zony néha bajban vagj'ok. Az ember azt hinné, a szocializ- | musban nincs „rongyrázás”, pedig kérem dehogy nincs! Filmesek laktak itt néhány napig. Egy szobával többet kértek. Kérdem, kié lesz? ; Hát a kutyáé. Kutyát nem szállásolhatunk el. A vendég könyörög, először bolondozik — bohémkedik, színészi te­hetségét is latbaveti, de hiá­ba, a kutya kívül marad. Káromkodtak egyet, majd ko­csival elszaladtak a város­ba. takarót vásároltak, bebu­gyolálták a kutyát a kocsi hátsó ülésén és nekem adtak egy ötvenest; éjszaka nézzek ki néhányszor, jól alszik-e a dög. Megoldódott a dolog, mindnyájan elégedettek vol­tunk. Ismert színművészek is műsort adtak a környéken valahol, egy éjszakára itt szálltak meg, közöttük volt a fiatal táncdalénekesnö is. Akkor este valamityen szü­letésnapot ünnepeltek. Nyolc üres pezsgősüveget dobtak ki az ablakon, ennyi strigulát húztam a pultra, mert ugye, az ablakot elfelejtették ki­nyitni, amikor az üvegeket hajigálták. Később az erkély mellvédjét rúgdosták tropá- ra. Tudom pontosan, mi mennyibe kerül, reggel a kár­összeget is hozzácsaptam a számla mellé. Fizettek is, mondták, ne haragudjak. Jó. nyeltem egyet. Éppen a múlt­kor olvastam valahol ezt a jelzőt, hogy „szocialista úri­asszonyok”, hát vannak bi- | zony, meg „szocialista úri­emberek” is, csak éppen nem lóháton érkeznek be az étte­rembe, mint hajdanán — ahogy hallom — a régi úri- világban. — Hányas szoba kérem? Igen, tessék parancsolni. Reg­gel az ébresztést 7-kor? Igen. Pontosan, természetesen. — A „különálló” női és férfi vendégek miatt is sok vita van. Ha külföldi az il­lető férfi is, nő is, közös szo­bát kapnak, ha kérik. Rend­szerint kérik. De hazai ál­lampolgárnál nem léhet. A „határozott” vendég két kü­lön szobát .kér, bár együtt jött a hölggyel. így lehet, végül is joguk van hozzá. A „gátlásos” férfivendég külön jön be, kiveszi a szobát, tíz perc múlva jön a hölgy, „is­meretlenül”, de a azonos vá­rosból és azonos vállalattól, szintén külön szobát kér. Ismertem egy öreg szálloda- portást, valamikor együtt dolgoztunk, hát kérem, képes volt fölülni az emeleti do­hányzóasztalhoz és egész éj­jel leste, hogy a hölgy át- megjT-e férfi kollegája szo­bájába. Csak azért, mert nem kapott az öreg „jattot”. Nem tudja, mi a „jatt”? Borra­való. Ezért leskelódött. A két szerencsétlen pedig kü- lön-külön, magányosan rágta a paplansarkát egész éjjel. Ha tudná, még mik meg nem történnek? Gazdag pesti maszek — ötvenöt éves fejjel jön nászúira huszonkétéves feleségével... Igen-igen! — így ahogy mondom, szóval, a vacsorát meg a kékfrankost föl a szobába kérik és a ká­vét majd rá két órára... És kérem, rohan le a férj fel­háborodva. mert enyhén szólva... a hölgy már nem volt érintetlen, pedig ellen­kezőjét állította és megbí­zott benne. — Kérdezte, milyen ter­veim vannak. Nos, szeretnék egyszer majd egy nagy szál­lodában dolgozni. Nincs szebb és izgalmasabb egy forgalmas szállodai portánál, ahol különböző nemzetiségű vendégek rendelkezésére áll­hat az ember, telefonok szól­nak, idegen szavak hallatsza­nak, bejelentőlapokat nyúj­tok a vendégnek, üzeneteket, leveleket adok át és veszek, veszekszik az ember a lon­j dinerekkel, szobaasszonyok- j kel, de mindig a vendég ér j dekében. Nevemet és szállo- ! dánk megnevezését mellőzze, j hogy ne sértsük a diszkrá- j ciót. Ez íratlan törvénj'e a szállodaiparnak. Rab Ferenc borzadva nézzük. Pedig másutt talán nem is mutatna olyan rettenetesen az a Sza­badság úti ház, de itt... Tiszta szerencse, hogy a vá­rosrendezési tervek nem szánnak hosszú életet neki, hiszen az új megyeháza nem kuksolhat egy tömbbelső­ben. Ne is, említsük többet e házat-! Figyelmünket inkább fordítsuk arra az egyre, ami magánosságával hirdeti 1908 óta egy tér elvetélt lehetősé­gét. A Pilch Andor tervezte Mattyasovszky-ház zöld eozinmázos tetőcserepeiről. a román építészeti stílust fel­elevenítő pirogránit homlok­zati díszeiről és a lépcsőház halványkék burkolólapjairól bárki felismerheti az épület kapcsolatát a Zsolnay gyár­ral. Hat évtizedes múltjából bizonyára az a néhány év volt a legizgalmasabb, ami­kor az ötvenes évek elején — az új pártház elkészültéig — otthont adott a megyei pártbizottságnak. Azóta ismét a lakóházak szolid, egyhangú életét éli, amiben az elmúlt években megkezdett általá­nos felújítás hozott némi változatosságot. Rá is szolgált már erre a Mattyasovszky-ház. A tető­cserepek egyre gyorsabban mentek tönkre, a homlokzati vakolat sebhelyei még job­ban felhívják a figyelmet a díszítőelemek foghíjaira.* A járókelők egy esztendeje ke­rülgetik a „körgallért”, — védőtetős állványzatot — ami a meglazult és lehulló pi- rognánit-darabok ellen nyújt védelmet. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat végzi a felújítást, ami a szokványos­tól eltérő feladatot jelent. Épületfelújításnál általában 20 százalék szokott lenni a homlokzati munkák részará­nya, itt 50 százalék. A Pécsi Porcelángyár 18 ezer eozin­mázas tetőcserepet gyártott, s ezek már a helyükre is kerültek. De elkészültek a homlokzati diszek is. 40 félé­ből 242 darabot kellett össze­sen gyártani. Az egykori sab­lonok már rég a múltéi, most még azokhoz is új for­mát kellett készíteni, amik­ből 2—3 darabra van szük­ség. A 2 és fél millió forintos felújítási munka legfonto­sabb szakaszára tavasszal kerül sor: a jó idő beálltá­val megkezdik a homlokzati díszek elhelyezését és úgy tervezik, hogy május 1-ig be is fejezik a munkát. És azután? Tóth Zoltán városi főépí­tésztől tudtuk meg: — A városrendezési tervek megoldják a Mattyasovszky- ház mindkét szárnyának kapcsolatát új épületekhez, ezáltal ez a hovatovább mű­emléki jellegűnek számító ház az új városközpontnak is eleven része maradhat. — És a tér? — A tér exponáltsága két­ségtelen, hangsúlyt is kell kapnia. A majdani szanálá­sok után korszerű épületsor kerül az északi oldalra, a posta új műszaki épülete és a néprajzi múzeum közé. Az épületek magasságát termé­szetesen úgy kell majd megválasztani, hog” ne za­varják azt a ragyogó kilá­tást, ami jelenleg a pályaud­var felől '"rul a szemlélő elé. A nyugati oldal, ahol a képtár van. szintén szaná­lásra ítélt terület, s az ott épülő magas házak a József Attila utcai OTP-házakkal alkotnak majd szoros egysé­get. Mindez azonban — saj­nos — nem negyedik ötéves tervi téma. Van tehá remény, hogy a századeleji tervek — ha lé­nyegesen módosult fo-mában is — megvalósulnak? Úgy látszik. H. L — Műszálból gyerraekingpulóver 1—5 évesnek 57 Ft-ért, 6—12 éves­nek 93 Ft-ért, férfi freskó pizsa- | ma U* Ft-ért, női félkötér.y 15,30 j Ft-ért, melles kötény 32 Fl-ért, és I niég több ruházati áruféleség 20— | 61) százalékos engedménnyel vá- j sárolható a Leértékelt Áruk Sal- I lai utcai boltjában. (x) — Áramszünet lesz március 9- | jg 7—16 óráig a Lőtér u., Bo­kay .J. u.. Bogár u.. Víg u., Ke- I szűj u., Tolsztoj u.. Berzsenyi u.. Makarenko u., Micsurin u., ! Kertváros u., Gárdonyi G u. i álla] határolt területen. (x) A Tolna megyei Állami Épííőipari Vállalat felvételre keres villanyszerelő vízvezetékszerelő fűtésszerelő gépszerelő autó-, motorszerelő vasszerelő TMK villanyszerelő munkahelyi villanyszerelő munkahelyi gépszerelő bádogos hidegburkoló tetőfedő melegburkoló üveges festő-mázoló hőszigetelő lakatos ács asztalos esztergályos hegesztő nehézgépkezelő könnyügépkezelő földmunkagépkezelő autódarukezelő autódaruvezető szakmunkásokat, kubikosokat, segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. Irodaház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom