Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-12 / 36. szám

1971. február 12. DUNANTÜLI NAPLÓ Baranyai beruházások... Óriási gyárfejlesztés — sok kérdőjellel Számvetés Pécs szomszédjában Késnek a beruházási tervek Nincs megegyezés az építési határidőkben Döntés február 16-án Még 1969 júliusában dön­tött a Gazdasági Bizottság a Mohácsi Farostlemezgyár nagyarányú fejlesztéséről. Az elképzelések értelmében évi 60 ezer tonna kemény farost­lemez gyártására alkalmas kapacitással kell bővíteni, a mostani 48 ezer tonna ter­melést produkáló gyárat. Mi teszi szükségessé a gyár ilyen óriási méretű fejlesz­tését? Az igények... Érdemes megfigyelni, az utóbbi években miként ala­kult Európában, és hazánk­ban, az 1000 lakosra jutó fel- használás. Amíg 1955-ben a kontinens 2,6. 1960-ban 5,6 tonnás fogyasztást regisztrál, addig ez a szám 1970-ben már túlszárnyalja a 8,9 ton­nát. Az itthoni számok bár sokkal szerényebbek, de a rohamosan növekvő igénye­ket kitűnően illusztrálják: az előbb említett esztendők sor­rendjében 0.5; 2,4 és 5,7 ton­na. Különböző felmérések szerint, 1971-ben Magyaror­szágon 90 ezer, 1973-ban 120 ezer, 1980-ban pedig már 175 ezer tonna farostlemezt hasz­nálunk fel. Az igények rohamos nö­vekedése önmagában is meg­magyarázza a beruházás szükségességét. Ez mellett azonban nem érdektelen az a szempont sem, hogy az ipari szempontból értéktelen cserfából hatalmas tartalé­kokkal rendelkezünk. Az új gyárban a legnagyobb meny- nyiségben felhasználásra ke­rülő alapanyag pedig éppen a cserfa lesz. A farostlemez- gyár fejlesztése szervesen illeszkedik tehát a faipar országos fejlesztési koncep­ciójába — mondják a szak­emberek. Nos, néhány jel már most arra enged követ­keztetni, hogy ez nem eny- nyire egyértelműen biztos. A gyár fejlesztését engedélyező okirat kiadása után ugyanis, az európai fapiacon konjuk- 'turális változások történtek. Az állami erdőgazdaságok számára az export előnyö­sebb üzletet ígér, mint a bel­földi értékesítés. Az elmúlt esztendőben több esetben is előfordult, hogy Mohácson alig néhány napi nyersanyag tartalékkal rendelkeztek. Bár azóta az illetékes miniszté- ruimok olyan ösztönzőket léptettek érvénybe, melyek az erdőgazdaságokat érde­keltté teszik a hazai ipar ki­szolgálásában. s ennek ked­vező jelei máris mutatkoz­nak, a távolabbi jövőben mégis bizonytalannak tűnik a nyersanyag ellátás. Külö­nösen az úgynevezett javító fajok — fűz, nyár, fenyő — hiányától kell tartani. Ez már most. a beruházás első lépéseikor is nagy kérdőjel a gyár vezetői előtt. Milyen lesz az új gyár? Mielőtt azonban a többit megemlítenénk, néhány szót arról, milyen lesz a Farost? Már az országúiról is jól le­het látni, az építkezés első ütemében készülő irodaház és 600 személyes étterem, csaknem teljesen kész épü­leteit. Várhatóan áprilisban megkezdődhet a beköltözés. ! A sorrend talán egy kissé I furcsa — miért éppen iroda­ház készült elsőként? Mind­járt érthetővé válik, ha azt Is figyelembe vesszük, hogy a bővítés alatt a termelés zavartalanul tovább folyik. AZ IRODÁK ÉS AZ EBÉDLŐ KÉSZÜLŐ ÉPÜLETE Kiugró eredmények nem i születtek — a tavalyi eszten- I dó a mezőgazdaság mostoha i éve volt —. de a terveket hoztuk, az eredmények^ nem i maradtak el az előző évitől. Egy. mondatban ez volt a va- . sasi termelőszövetkezet zár- ! számadásán elhangzott beszá- | mólók lényege. Pécs szom­szédja. a vasasi tsz tegnap tartotta zárszámadó közgyű­lését a vasasi bányász kul- túrotthonban. Hagyomány: megjelentek a patronáló bá­nyászok képviselői is. élükön Vándor Ferenccel, a Petőfi- akna üzemvezetőjével. A vezetőség beszámolóját Rajkai Gyula elnök, Bodai Jenő főmezőgazdász és Sértő Kálmánná főkönyvelő tartot­ta. A rossz év ellenére a ter­melési érték 20 millió forint volt. annyi, mint a jó évnek mondott 1989-ben. Kétmillió forinttal növekedett a szövet­kezet tiszta vagyona. Az ál­lattenyésztéséről nevezetes termelőszövetkezet a tavalyi évben holdanként — a tsz 1900 szántóegységen gazdál­kodik — egy mázsa húst adott. A tiszta nyereség 1,8 millió forint. A jövedelmek szépen alakultak, a tsz-ben egy 10 órás munkanapra 102 forintot fizetnek, héttel töb­bet, mint 1969-ben. A tagok és alkalmazottak megkapták munkabérük 100 százalékát, ezenkívül 15—18 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak. Ugyanakkor a biz­tonsági alapra közel 700 ezer forintot helyeztek. Terveik: az állattenyésztés — a szarvasmarha- és sertés- tenyésztés — minőségi és mennyiségi fejlesztése. a költségszint csökkentése. Az idén indul a baromfitenyész­tés, 20 ezer szülőpárt állíta­nak be. Az idén többmiliió tenyésztojásra számítanak. A zárszámadó közgyűlésen el­határozták, 100—300 forinttal kiegészítik idős tagjaik jára­dékát. nyugdíját. Ez az in­tézkedés 50 tagot érint. Amikor a régi irodaházból átköltöznek az újba, azonnal megkezdődik az átalakítás. Itt kapnak majd helyet az öltözők és fürdők. A • régi szociális épület pedig meg­felelő átépítés és bővítés után a készáru raktár sze­repét veszi át. Ezzel párhuzamosan a rak­tározásban, szállításban új technológiát vezetnek be, mely szükségessé teszi a vas­úti hálózat átépítését is. Hu­szonhárom méter magas lesz az új anyagtorony — kiter­jedésében pedig a lapképző épülete lesz hasonló óriás. Egy 100, méter hosszú, 24 mé­ter széles épületben szerelik fel a 200 vagonnyi gépet. A legnagyobb darab egy 6500 tonna súlyú prés. Az új faaprító, a beruhá­zás során teljesen gépesítés­re kerülő fa téren épül fel. Innen a faapríték úsztató csatornákon keresztül jut majd a feldolgozó épületbe. A megnövekedett energia­szükséglet megköveteli, hogy a transzformátor telep ka­pacitását 6500 kWó-val emel­jék. Az elmondottakon kívül sor kerül a kazánház, erő­mű, víz- és csatornarendszer, szennyvíztisztító, vasút, TMK műhely, utak és segéd- anyagraktárak teljes rekons­trukciójára. Az új, jelenleg ismert legmodernebb beren­dezéseket az osztrák FUN­DER cég szállítja — a gépek az osztrák, svéd és NSZK- beli gyárak legkiválóbb ter­mékei. Az 1959-ben létesített, ak­kor még csak 10 ezer tonna kapacitású gyár, a tervek szerint 1973 márciusára 108 ezer tonna kemény farost­lemezt gyárt, ha ... A kérdőjelek! Kezdjük talán a költségek­kel. Az eredeti program sze­rint a beruházás teljes költ­sége 454 millió forint. Az eddig elkészült tervekből már most világosan látszik, hogy a jóváhagyott beruhá­zási keretből a bővítés nem lesz megvalósítható. A Fa­rost 10 évre lekötötte fej­lesztési alapját már így is — további terheket nem ké­pes vállalni. Ki ‘‘viselje a többletköl tségeket ? Még ennél is élesebben vetődik fel a határidők kér­dése. Az ERDŐTERV kése­delmesen, hiányosan és nem megfelelő minőségben készí­ti a terveket. Így aztán a ki­vitelező, a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat nem fogadja el azokat a határ­időket, melyek a beruházás 1973-ban történő beindítása szempontjából döntő fontos­ságúak. Nagyon szükséges lenne például, hogy az aprító el­készüljön. a beruházó által kért határidőre, mert a most működő gépeket kell majd folyamatosan áttelepíteni. Az anyagtoronynál az építők 1972. február helyett csak júniusra ígérnek átadást, akárcsak a lapképző épületé­nél, ahol már a jövő év márciusában el kellene a szerelést kezdeni. A készáru­raktár csak 1973-ban készül el — egy esztendővel későb­ben, mint kellene. ­Újból napirenden A Farost és a tervező kö­zött az elmúlt héten a köz­ponti gazdasági döntő bizott­sági tárgyalás próbált igaz­ságot tenni. Sajnos, a hiá­nyos, elkésett, minőségileg kifogásolható tervek ettől nem lettek előbb készen. Ta­lán majd a visszalévők ...! A jövő héten — február 16-án — újból a Farost ügyével foglalkozik a KGDB. Ezút­tal az építési határidőkben kell igazságot tenni a beru­házó és kivitelező között. Nos, a döntés nemcsak egyszerűen a beruházás 1973- ra történő befejezését, vagy elhúzódását jelentheti, még- csak nem is a népgazdaság valuta gondjain segíthet vagy ronthat. A hazai farost­lemez termelése ugyanis a lakásépítés, bútorgyártás és járműprogram egyik nagyon fontos alapanyaga — hiánya veszélyeztetheti az említett programok teljesítését. L. J. Sugárzás! Ne menjen arra! Karakán átlát az acélon Az árok széléről beljebb kell húzódnunk, egészen az épület kapujáig. Itt már biz­tonságos. Az ipari röntgen kemény sugarai átlövik az acélcsövet, s valahol a föld­ben elhalnak. Ahol állunk — itt a készülék, működését jel­ző műszer is — esetleg csak a szétszóródó sugárzásból ka­punk egy keveset. Ez már nem veszélyes. Az egyik ská­lán 130 ezer volt feszültséget jelez a mutató. Három perc. Véresszemű hegesztő mun­kások állnak körülöttünk. Néhány mondatot megjegyez­tem: mikor vágunk? Miért ideges, megy ez magának! Ne legyen kishitű! Később megtudom: az ipari röntgen most éppen olyan hegesztést vizsgál, melyet.-egyszer már szét kellett vágni.. Nem volt megfelelő. Ugyanaz a hegesz­tő csinálta újból, aki az el­sőt „elhibázta”. Nincs gáz Az ismert színművész jól­fésült kutyáját ölben hozza, gondosan megkerüli a sarat. Nem lehet valami nagy véle­ménye a hegesztőkről... Az épületekben még mindig nincs gáz. Szeptembertől ké­szítik ezt az alig több, mint 100 méteres szakaszt. Három­szor kellett szétszedni. A csö­vek minősége annyira rossz, hogy szinte képtelenség töké­letes hegesztést csinálni. Távolabb az árokban kí­gyóként tekeredik a cső alá egy munkás. Talán néhány másodpercig tudnék ilyen pózban maradni. Neki fél­óráig kell. Ennyi idő szüksé­ges míg a cső alsó részét kö- rülhegeszti. Felül és oldalt könnyebb. A sustorgó hegesz­tőláng elnyomja kapkodó lé­legzetét, s a lángon keresztül véres szemeit sem látom, Gépek vizsgaeredménye Kedvező hírek érkeztek az Észak-dunántúli Erdőgazda­ságtól a baranyai Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalatnál gyártott két fakéregezö gép teljesítmé­nyéről. A Mezöyazdasugi Fej­lesztési Intézel és a cserkúti üzem közös tervezésű gépei a Sopron környéki erdőkben a fák fajtájától és méretétől függően, óránként 10—12 köbméter kitermelt fa fehér- kérgezését végzik el. Ezzel az eredménnyel már a próba­üzemelés során, elértek a ha­sonló rendeltetésű finn és svéd gépek termelékenységi és minőségi színvonalát. A műszakilag jól vizsgá­zott kérgezőgépből a cserkúti üzem az idén 42 darabot ké­szít, ha Svédországból folya­matosan leszállítják a meg­rendelt golyóscsapágyakat. FELÉPÜLT A HÁZA? /la az első vendég az Épület és Háztartási Biztosítás mégis tudom: holtfáradtan kapaszkodik majd ki a cup- panó sárral borított árokból. Láttam a többieket... — Sugárzás! Ne menjen arra! — kiált Karakán Béla röntgentechnikus egy építő­munkásra. Ezek a sugarak sokkal veszélyesebbek, mint az orvosi gyakorlatban ismer­tek, hiszen nem puha emberi testben, hanem kemény acél­csöveken kell áthatolniuk. Szétszerelik a kábelokat. A bőrönd nagyságú ipari rönt­genkészüléket újabb hegesz­tésnél állítják fel. Néhány munkást megkérdezek: nem idegesíti magukat? Azt mond­ják, nem. Legalább nyugod­tak lehetnek, hogy amelyik­nél a készülék nem talál hi­bát, az jó. Olyan sokat mér­gelődték már az emberek a gázszivárgás miatt felásott utcákért, annyi sok baleset történt... A lakók mérgesek. A vállalat vezetői a fogukat szívják az elhúzódó gázveze­ték építés miatt. Az Építő­ipari Minőségvizsgáló Intézet szigorúságot követel...! A háziasszonyok: aki kitalálta, azt kellene idehozni. A szak­munkások: nincs megfelelő anyag... Mit mutat a film? Karakán Béla kicsiny labo­ratóriumában, az Állami Épí­tőipari Vállalat Rákóczi úti székházában, egy filmet vizs­gálunk. Láttam a csövet is, melyről a felvétel készült. Az egyik szakember azt mondta: szemre olyan, hogy ezt kel­lene a hegesztőtanfolyamo­kon mutogatni — így kell he­geszteni. — Azok a kis fekete pon­tok, gázzárványok, de van benne egy kis salakzárvány is. Azért még elmenne, de ott a film jobbfelén, látod azt a világos vonalat? Gyök­hiba. A hegesztő elektróda anyaga nem olvadt rendesen össze a cső acéljával. Holnap szét kell vágni. — Nem vagy ideges ...? Kabátja belső zsebéből két csomag andaxint szed elő ... Kezét nézem. Még nem re­meg, de mozdulatai talán már egy kissé gyorsabbak, szögle­tesebbek, mint a kimondottan nyugodt embereké. Egy perc alatt három dolgot is mutat. — Ez itt egy műemlék ... Hegesztett csodarab. Nem hitték, hogy rossz. Amikor aztán kivágták nyilvánvaló lett,, hogy a röntgen nem ha­zudik. Vastag dosszét tesz elém: a híres — építőknél hírhedt — gáztörvény. Az MSZ 4310/5, tnely előírja, hogy a gázvezetékek hegesz­téseit csak az ipari röntgen filmfelvétele, és a rönlgenes igazoló jegyzőkönyve alapján lehet elfogadni. A kisnyomá­sú vezetékeken a hegesztések 10. a középnyomású vezeté­keken a varratok 20 százalé- | kát kell átlőni. Ha egy hi- I bás. újabb 10. ha az 50 szá- | Zalákban hibás, az összes he- 1 gesztést át kell vizsgálni. — Régóta csinálod? — Két éve. Akkor vettük az első készüléket, ma már három van. Röntgenes, szak­képzett röntgenes azonban egyedül én vagyok. A magyar ipari röntgene- zésnek szép hagyományai vannak. Már a háború utolsó éveiben gyártottak hazánk­ban is — Németország és Ja­pán mellett — készülékeket. Ma például nagyobbrészt a Szovjetunió is, a Budapesti Transzformátor Ktsz készülé­keit használja. Az érettségihez, újabban technikusi oklevélhez kötött röntgenes tanfolyam nagy ne­hézség elé állítja a résztve­vőket. — Én például a gépipari technikumban sokkal köny- nyebben szereztem az okles- velet, mint ahogy a tanfo­lyam vizsgáit letettem. Karakán Béla már gyerek­korában a gépészethez közel álló szakmákban képzelte jö­vőjét, mégis hosszabb kitérők után csak egy évtizede dol­gozik a szakmában. Igaz ala­posan felkészült. Vízvezeték- szerelő és hegesztő szakmát is szerzett. Nehézségeit jól ismeri annak a munkának, mely felett ítélkeznie kell. — A szabvány előírja, hogy a gázcsövek hegesztéséhez Böhler elekródát kell hasz­I nálni. Ha nincs, az ER—4 szabványú magyar elektródá­val kell helyettesíteni. Saj­nos alig-alig lehet bárme­lyikhez is hozzájutni. Az asztal alatt egy csomag Böhler elektródát látok. Ügy tűnik az ínséges időkre tar­togatja. Amikor vállalatánál kerestem egy két méter kö­rüli, őszeshajú feldúlt embert láttam rohangászni a folyo­sókon. Később tudtam meg, hogy éppen őt keresem. — Elromlott az áramfej­lesztő. Azt akartam megcsi-' náltatni. Nehéz helvzetben A röntgen MEOS nincs könnyű helyzetben, hiszen annak a vállalatnak a mun­káját kell szinte hatósági szi­gorral ellenőriznie, ahol a fi­zetést kapja. Feje felett üt­közik össze, a vállalat anyag- beszerzési, anyagminőségi és szakmunkás hiány problémá-’ ja. az emberek haragja az elkészült lakásokba késve beszerelt gázvezetékek miatt, és a hatóságok szigora is. Találomra egy jegyzőköny­vet veszek le a Karakán Béla asztalán levő kötetnyi akta- kötegből. Az Építőipari Mi­nőségvizsgáló Intézet 1970. május 28-án ellenőrizte a röntgenlabor munkáját. — „ ... Pécs város gázvezeték rendszerén 1970-ben végzett röntgen vizsgálat megállapít­ja^: mind vizsgálati, mind mi­nőségtanúsítási szempontból megfelelnek . . .” Talán egyszer majd anda- xin sem kell hozzá ... Lombosi Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom