Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

DUNANTÜLI NAPLÓ jyn. február 23. J Tanácskozás a Népfrontnál Szerezzenek érvényt a határozatnak! Vezető beosztásban dolgozó nőket látott vendégül hétfőn a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága mellett működő Nőbizottság, hogy beszélgessen velük munká­jukról, helyzetükről. A megjelentek hangsúlyoz­ták: sok lemondást, áldozat- vállalást jelent, ha egy nő közéleti munkát vállal, még­sem biztos, hogy közvetlen környezetében, munkahelyén, családjában megértésre talál. Régi tény, hogy a nők java­dalmazása csaknem minden munkahelyen elmarad a fér­fiakétól, velük kapcsolatban nem alkalmazzák az egyenlő munkáért — -egyenlő bér, szocialista elvét. Halasi La- josné országgyűlési képviselő még arra is számos példát hozott, hogy míg néhány üze­münkben a fizikailag meg­erőltető munkát a nőkre bízzák, a magasabb bért a férfiaknak biztosítják. Hát­térbe szaruinak a nők akkor is, ha tanulásról, szakmun­kásképzésről van szó: az üze­mekben mindenekelőtt a fér­fiak közül választják ki a leendő szakmunkásokat. Ke­vés a gyermekintézmény, nem elég széleskörűek és ki­fogásolhatók a szolgáltatások, nem megfelelő a nők aránya a vezetésben, egyre gyarap­szik a családjogi problémák száma — ilyen és ehhez ha­sonló kérdések merültek fel a tanácskozáson. A jelenlévők végül is meg­állapították: itt az ideje, hogy mindenütt érvényt szerezze­nek a tavaly májusban nap­világot látott 1013-as kor­mányhatározatnak, amely a nők gazdasági, politikai és kulturális helyzetével foglal­kozik. Jakabos Zoltánné ja­vasolta: vizsgálják meg a megye üzemeiben, vállalatai­nál a nők besorolását és kér­jék 62ámon a vezetőktől, ha a vizsgálat adatai is alátá­masztják a nők hátrányos helyzetét a bérezésben. Katonáink ismerik és nagyra becsülik Magyarország eredményeit... A. D. Szkripaj ezredes nyilatkozata a szovjet hadsereg napja alkalmából Palkó Sándor köszöntése Palkó Sándor elvtársat, a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét 60. születésnapja alkal­mából tegnap délután az MSZMP Baranya megyei Bizott­sága nevében Egri Gyula első titkár köszöntötte. Ez alkalommal a Megyei Pártbizottság ott lévő titkárai is jó­kívánságaikat fejezték ki. Mindenre pontosan emlék­szik. Arra a napra is, ami­kor megjelentek az újságok­ban az első hősi halottak nevei, arra is, amikor Pau­lus tábornok, a sztálingrádi német haderők főparancs­noka behúzott nyakkal elő­botorkált a bunker mélyé­ről, s arra is, hogy milyen egységes volt a népek öröme 1945. május 9-én, a háború befejezéséről szóló hírek hal- lattán.1 Tizenhat éves kora óta katona. Tizennyolc éves korában ott volt a sztálin­grádi harcok legvéresebbjei­ben, sőt annak a rajnak is tagja volt, mely a szovjet parancsnokok elé kísérte a kapituláló német tábornoko­kat. Most már hosszú évek óta Magyarországon szolgál. Az ország számos városában, községében vannak barátai, s különösen sokan ismerik, szeretik Pécsett. Ebben ter­mészetesen része van annak a ténynek is, hogy részt vett a megye felszabadításában; ő volt abban a harckocsiban, mely elsőként hatolt be Mo­hácsra. * Most Harkányban beszél­getünk, a Bányász-szálló halijában. Alekszandr Dmit- rievics Szkripaj ezredes kö­szönettel kezdi: a Magyaror­szágon államásozó szovjet katonák nap mint nap talál­koznak a szeretet és megbe­csülés jeleivel. Ami a szov­jet katonák életét illeti: a magyarországi tartózkodás napjai a harckészültség ál­landó fokozásával, tanulással és a vendéglátó ország életé­vel, eredményeivel való is­merkedéssel telnek. Arra a kérdésre válaszol­va, milyen szerepük van a hazánkban állomásozó szov­jet csapatoknak a két nép barátsága erősítésében —, A. D. Szkripaj ezredes elmon­dotta, hogy a politikai okta­tás keretében a katonák rendszeresen foglalkoznak a Magyar Népköztársaság ered­ményeivel. Minden alegység­ben vannak magyarul beszé­lő — többnyire kárpát-uk­rajnai származású, — kato­nák, akik nemcsak a szovjet sajtó és egyéb szovjet kiad­ványok, de a magyar lapok híradásait is figyelemmel kí­sérik. Ezek a katonák min­den héten Komszomol-fog- lalkozások keretében beszél­getnek baj társaikkal Ma­gyarországról. Rendszeresen közöl magyar vonatkozású anyagokat a katonai lap is. A Komszomol-klubokban magyar sarkokat alakítottak ki a katonák, melyek vál­tozó anyaga folyamatosan tájékoztatja az érdeklődőket az ország aktuális politikai, gazdasági, illetve kulturális eseményeiről. A laktanyák könyvtárai­ban több száz magyar szer­zőtől származó, illetve ma­gyar vonatkozású könyv van. Az MSZMP X. kong­resszusa eseményeit a szov­jet katonák is nagy érdeklő­déssel figyelték; a kongresz- szus anyaga máris megjelent orosz nyelven. A különböző szervek és a szovjef katonai alakulatok kapcsolata évről évre szorosabb. Ezzel kapcso­latban A. D. Szkripaj ezre­des elmondotta, hogy külö­nösen szoros és eredményes együttműködés alakult ki a Mecseki Szénbányák párt-, KISZ- és szakszervezeti bi­zottsága, valamint az egyik közelben állomásozó egység között. A katonák rendsze­resen részt vesznek a bá­nyászok rendezvényem, s a bányászok is gyakori vendé­gek a laktanyában. Mindent összevetve: kap­csolataink a magyar néppel, illetve szerveivel folyamato­san erősödik — mondotta befejezésül Alekszandr Dmit- rievics Szkripaj ezredes. — Katonáink ismerik és nagy­ra becsülik Magyarország eredményeit, s hazatérve ha­zájukba, valamennyien oda­adó munkásai a magyar— szovjet barátság ügyének. A Dunántúli Napló által bizto­sított lehetőséget kihasználva a szovjet hadsereg napja alkalmából a magam és baj- társaim nevében forró sze­retettel köszöntőm Baranya egész lakosságát Jugoszláv oktatási küldöttség a Pécsi Tanárképző Főiskolán Barátkozni, tervezni jött tegnap délelőtt Pécsre egy horvát kulturális és közokta­tási küldöttség a Tanárkép­ző Főiskolára. Bozso Vukol- ratovity, a Horvát Szabor Nemzetiségügyi Bizottságá­nak titkára, Adam Grubor, a Horvát Szabor Közoktatási Tanácsának tagja, Merki Fe­renc, tanügyi tanácsos, a Horvátországi Magyarok Szö­vetségének elnöke és dr. An­te Blazsencsics, a Zágrábi Pedagógiai Akadémia tanára kereste fel a főiskolát. Ju­goszlávia horvátországi terü­lete és Magyarország közötti kulturális, elsősorban közok­tatási együttműködés fejlesz­téséről tárgyaltak, majd át­nyújtották Márk Bertalan főigazgatónak ajándékaikat, végül meglátogatták a pécsi délszláv iskolát. A tárgya­lásról két villáminterjút kér­tünk. Adam Grubor: — Jugosz­lávia és Magyarország kul­turális együttműködési tervét szeretnénk kibővíteni közvet­len horvát—magyar részlet­tervvel. Ezt nemcsak a szom­szédság ténye indokolja, ha- ném a nemzetiségi politika is. A mi alkotmányunkban és az annak alapján létre­hozott törvényekben biztosí­tott nemzetiségi egyenjogú­ságnak ugyanis a gyakorlat­ban kell valóra válnia. En­nek egyik alapja a nemzeti­ségi pedagógusképzés, sőt, a nemzetiségi értelmiség anya­nyelvi képzése. Örömmel hallom, hogy a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemen ju­goszláviai magyar fiatalok tanulnak. Szerintünk is szük­ség van erre. Merki Ferenc: — Jugosz­lávia horvátországi részén viszonylag kevés magyar la­kik: 40 ezer. Ezek kétharma­da egységes magyar telepü­léseken. A magyar nyelvű pedagógusképzés már megol­dódott, még az olyan falvak­ba is tudtunk nevelőt külde­ni, ahol csak hat magyar gyerekből alkottak egy osz­tályt, és ott már magyar nemzeti történelmet is tanul­nak. A gond: á továbbkép­zés. Ehhez kérünk segítséget. (Földessy) ESKÜT TETTEK AZ ÉPÍTŐ-KATONÁK 00 ünnepség Beremenden t Közel ezer szülő, rokon, barát, munkatárs és érdek­lődő jelenlétében vasárnap délelőtt 10 órakpr esküt tet­tek a Polgári Védelem mű­szaki alakulatának ifjú ka­tonái Beremenden. Az építő­katonák, akik sok év óta dol­goznak egyebek mellett Pécs- Üjmecsekalján is, a BCM alapkőletétele óta részt vesz­nek az új cementmű építésé­ben, s mindig a legnehezebb helyeken. Az eskütételi ün­nepségen a beruházási prog­ram irányítói közül Is szá­mosán megjelentek. Az idei év sorsdöntő a BCM időbeni elkészülte szempontjából — s bár most már nem annyi­ra az építési, mint inkább a szerelési munkák dominál­nak, a katonák szerepe vál­tozatlanul kiemelkedő. Az idény végi vásár mérlege Népi tavaszünnep Mohácson Vlzenjárők és régi mohá­csiak is aligha emlékeznek hasonló napra. Pedig látszat­ra csak néhány jelzés Utalt közeledtére: két hatalmas busófej-díszlet, három rőzse- máglya a Széchenyi téren. Meg a korareggeli kopácso- lás. A vásározó céllövöldés, lacikonyhás bódék sosem volt számú sora a Duna- parlig és vissza, meg a közeli keresztutcákban. S kivételesen ide számíthatjuk ezt a régóta enyhe koratavaszunkat is. Ha az időjárás megszemélyesít­hető lenne, azt hiszem azóta díszpolgárrá választotta vol­na Mohács város Tanácsa, mint a mostani, és talán mint az eddigi legjelentősebb és legigazibb mohácsi busójárás legfőbb szövetségesét. Meg­érdemelné: segített idecsalo­gatni ezt a csaknem 20 000 (a mohácsiak óvatos becslése szerint 18 000) látogatót, köz­tük mintegy ötezer külföldi, főleg jugoszláv vendéget. A tömeget pecsenyeillat fogadta. Meg a város vala­mennyi kitárt üzlete és a szokásos farsangi zenebona; a petárdák és robbanó bor­sók durrogása — enyhe frászt hozva például a fogadalmi templomból kilépő jámbor amerikai pedagóguscsoportra és más bel- és külhoni ide­genekre. Na, de ettől igazi a busójárás egyszer egv év­ben. azaz ettől is. Engem idejében felvilágosítottak. Húztam is a nyakam, mert ha a városszerte császkáló harisnyajefű „busótestőr” az­az jankele srácok valamelyi­ke hirtelen vakszemen vág azzal a zsákos micsodával, nézhetem a csillagok állását, fényes nappal. Elbámészkod­ni ilyenkor nem tanácsos. Csinos kaposvári kolléganőm így járt: s máris a háta kö­zepén puffant egy állítólagos homokzsák. Szerinte téglada­rabokkal, mert igencsak el­akadt a lélegzete. Reggel 9 után már tömöt­ten sorakoztak minden elkép­zelhető parkoló helyen a személygépkocsik. S egyre másra érkeztek újabbak és újabbak. A sűrűsödő ember­tömeg tarkán-feketén hul­lámzott a lezárt utcarészeken, és a vásári bódék között. Ék­telen sípolásuk, dudálásuk a téren bömbölő hangszóró, majd a pécsi fúvós úttörő­zenekar vidám, térzenei mu­zsikáját is elnyomta helyen­ként. Időközben az utcán hul­lámzó tömeg sorai között már feltűntek a busójárás vendég néptáncosai. Élénk, meleg színekben pompázó viseleteikben menettánccal jutottak el a Kóló tértől a Duna partig, majd a Széche­nyi téren zsúfolódó ember­tömeg gyűrűiben egy-egy élő mezei csokrot formázva tán­colták el szükebb pátriájuk üzenetét: a közeledő rügy- fakadásról, a természet és az élet megújulásáról. Ott lát­tuk az átai délszláv népi együttest, a bolyi, a szebé- nyi, a dunaszekcsől, a felső- szentmártoni, a kátolyi, a mecseknádasdi, a pécsi és természetesen a mohácsi tán­cosokat, zenészeket. Köztük a legnagyobb feltűnést a bol­gár álarcosok keltették. Cso­dálatosan hímzett ruhájukat csúcsos sapka és delta forma fejdísz ékesítette, övükön pe­dig 25—30 kolomp zörgött lépésük ritmusára. A Kossuth filmszínházbeli népdalhangversenyen ezalatt Balatinácz Mária, Duga Ilo­na, Fábián János, Schmidt János népdalénekesek dalait hallottuk a budapesti Egye­temi Folklórzenekar kísére­tével. Ami nagyon örvende­tes: zsúfolt nézőtéren, ahová kevesebben fértek be, mint ahányan szerettek volna. Déltájt ha lehet, még gya­rapodott is a tömeg, főleg a mohácsiakkal. A sok irány­ból gyülekező busók ősi, misztikus hangulatot áraszt­va lenyűgöző képet nyújtot­tak a Kóló téren. Láthatóan maguk is élvezték a farsangi atmoszféra emelkedését a fotósok és amatőr filmesek pergőtüzében. Felvonulásukat gyermekkarnevál előzte meg. Bájos színfoltjaként ennek az egész tavasziilatú népün­nepélynek. A kék, lila, sárga, zöld, vörös füstbe burkolódzó több. mint tízezres tömeg kellős közepén kígyóztak jobbra-balra az iskolások „mini-busó”, jankele, és más karneváli jelmezes csigavo­nalai. A zsivaj, a kerepelők és kolompok hangja mind erősebb lett. S amikor a több száz főnyi busómenet elin­dult a Széchenyi térre, a szüntelenül durrogó puffan­csok hangjába bele-belebő- dült a busóágyúk jellegzetes robbanása is. Ezidőtájt ért tetőpontjára a tömeg, a fel- vónulás, a ricsaj, a tréfás népi karnevál egész atmoszférája. S mikor hovatovább belefá­A bulgáriai Jambol város ál­arcosai egy kis cigarettaszü- nctet tartanak. Foto: Erb János rád t az ember szeme, füle, agya a látnivalók tengerébe, már lassan szürkülni kez­dett. Fellobbantak a máglyák, felröppentek az első raké­ták. A busófarsang frappáns záróakkordjaként jó negyed­órás tűzijáték fénye kápráz­tatta ezt a tengernyi ide- oda hullámzó emberáradatot. Ezzel, majd este a sokac- és busóbállal véget ért a karnevál. A nép jól mulatott. Aki ott volt, sokáig emlegeti és alighanem visszatér jövő­re is. Reméljük... Wallinger Endre 16,5 millió forint értékű áru 5,8 milliós lakossági megtakarítás A MERUKER, a Centrum, az ÁFÉSZ-ek és a Mecsek Aruház együttesen 16,5 mil­lió forint értékű árpt vontak be a szombaton végétért idényvégi vásárba. A tavalyinál mintegy tíz százalékkal több idényvégi árut bocsátott vásárba a MERUKER. A vásárlók érdeklődése leginkább a fehérneműk fe­lé fordult, s ezek közül is mindenekelőtt az átmenetileg olcsóbb nyloningeket vásá­rolták. A Centrumban a ki­árusított áruk értéke elérte az ötmillió forintot. A Bara- 1 nyában működő ÁFÉSZ-ek huszonöt szaküzletet jelöltek ki idényvégi vásárra, ezek­ben együttesen ötmillió fo­rint értékű árut bocsátottak a vásárlók rendelkezésére 20 —40 százalékos engedmény­nyel. A Mecsek Áruházban két hét alatt nyolcmillió fo­rintos forgalmat csináltak, 30 százalékkal magasabbat, mint rendes körülmények között. Az idény végi vásár mérle­ge tehát: 16,5 millió forint értékű áru, 20—40 százalékos engedmény mellett 5.8 mil­lió forintos lakossági megta­karítás. Pszichológiai előadássorozat Négy előadásból álló pszi­chológiai kollégiumot indít szerdán, február 24-én a Dok­tor Sándor Művelődési Köz­pont. Előadója, egyben veze­tője: Király József egyetemi tanár, pszichológus. A sorozat témái sorrend­ben : A mai pszichológia problémái; Hogyan érzékel­jük a világot?; Szellemi ké­pességeink; Az érzelmek lé­lektana; Almok, szuggesztió, hipnózis. Az előadásokat feb- | ruár 24-ét követően március 10-én, 17-én és 31-én este 6 órai kezdettel tartják meg szemléltető film- és diavetí­téssel, helyszíni érzékelés lé­lektani, teszt- és egyéb kí­sérletekkel. Az első előadás február 24- én este 6 órakor lesz. Csőmanipulátorok Űj magyar találmány so­rozatgyártását kezdik meg a I közeljövőben Pécsett. A Ma- | gyár Televízió tudományos í híradója, a DELTA, vasár- ( nap esti adásában ismertet­te a csőfektetést és csatorna- javítást forradalmasító cső- manipulátort. A nehéz fizi­kai munkát kiküszöbölő, s a csöveket pneumatikusan ösz- szehúzó ügyes szerkezet két magyar mérnök találmánya. Az Építéstudományi Intézet A közelmúltban jóváhagyta azt a tíz meghatározott át­mérőjű gépet. , amelyre az iparnak szüksége van. Az öt és száz centi közötti átmérő­jű manipulátorok gyártásá­val a Kisipari Termeltető Vállalat pécsi kirendeltségét bízták meg. A kisiparosok által készített nagyfontossá­gú csőszre’őkrt a TITÁN Keresked \'m> Vállalat érté­kesíti a különböző csatorna­építő, gázszerelő és egyéb

Next

/
Oldalképek
Tartalom