Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-16 / 39. szám

JE*. február 16. DUNÁNTCLI napló 2 r Évi húszmilliós jövedelemtöbblet a víztárolók komplex hasznosításából Beszélgetés dr. Földvári Jánossal a baranyai öntözéses gazdálkodás lehetőségeiről A közelmúlt évek tapasz­talatai szerint az öntözéses gazdálkodás Baranyában is beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket, bár a lehetősége­ket még korántsem hasz­nálták ki egészében a tá­rolóval, öntözőrendszerrel bíró gazdaságok. Sok még a rejtett — vagy talán nem is annyira rejtett? — tarta­lék, melyeknek kiaknázása az elkövetkező évek legfon­tosabb feladata. Ezekről a lehetőségekről, tartalékokról beszélgettünk dr. Földvári Jánossal, a Baranya megyei Tanács vb elnökhelyettesé­vel. — A korszerű vízgazdál­kodás alapja 'a vízkészletek tervszerű felhasználása. Ked­vező adottságokkal rendel­kezünk, de a lehetőségeknek csak kisebb részét merí­tettük ki eddig. Ezért a kö­vetkező években a meglévő kapacitás jobb kihasználását tűztük célul magunk és az érdekelt mezőgazdasági üze­mek elé — mondta a beve­zetőben feltett kérdéssel kap­csolatban. — A tárolók komplex hasznosítása terén sok még a tennivaló, a fi­gyelmet tehát azok megoldá­sára kell összpontosítani. — Mekkora ez a kapacitás? — Ez idő szerint 35 tároló van a megyében, a víztükör nagysága 1347 hold, a tárol­ható vízmennyiség csaknem 14 millió köbméter. A víz kártételének megakadályozá­sára, vízrendezésekre a Bara­nya csatorna mentén és a Dráva öblözetében eddig 95 millió forintot használtunk fel, a távlati tervek szerint a jövőben további 250 millió forint értékű beruházás kivi­telezésére kerül sor. — Roppant nagy összeg ez. Megtérül? t— Számokkal igazolom: a drávaszabolcsi termelőszövet­kezet 8Í7 holdnyi rendezett területen búzából 8,8 helyett 16,8, kukoricából 14,8 helyett 27,2, silókukoricából 79,2 he­lyett 117 mázsás holdankénti terméseredményt ért el. Göd­rén silókukoricából 88,2-ről 320 mázsára növelték a ter­mést. Hasonló eredmények vannak másutt is, ezek pedig egyértelműen bizonyítják a vízrendezés hasznosságát. — A vízrendezés, a tárolók építése az öntözéses gazdál­kodás terjedését jelenti. Az eredmény magától jön, azaz elegendő csak az öntözés? — Az öntözött területeken jelentkezik az istállótrágya- többlet iránti igény. Ahol nagymennyiségű szervestrá­gya felhasználásával nem párosul az öntözés, ott kellő eredményre sem lehet számí­tani. Viszont az öntözés elő­segíti a takarmánynövények termelésének fokozását, ez az állattenyésztés növekedését, ez pedig hozza a szerves- trágya-többletet. — Sok szó esik a komplex vízhasznosításról. Mi tartozik ebbe? — Ha például a tárolók­nál csak a vízjárás kiegyen­lítettebbé tételére és az ön­tözés megteremtésére gon­dolnának. azokat a lehető­ségeket hagynák figyelmen kívül, amelyeknek maximá- j lis kihasználását tervezzük j a következő években. Ilyen : az öntözéses zöldségtermesz- I tés, a halhús-termelés és a pecsenyekacsa-tenyésztés na- i g.vobb arányú fejlesztése. A j zöldségtermesztés napjaink I konkrét feladata, amit a nö­vekvő városi és falusi igény miatt meg kell oldani. Fő­leg a Pécs környéki gazda­ságok — pl. Belvárdgyula, Szalánta, Szabadszentkirály — rendelkeznek ilyen lehető­séggel és másutt is, ahol még nem volt, meg lehet te­remteni az öntözéses zöldség- termesztés alapjait. A hal­hús és a pecsenyekacsa ter­melésben az utóbbi években komoly előrehaladás történt. Hadból például az 1969-as 1,2 millió forint helyett 1970- ben 28,9 millió forint értékű került a fogyasztókhoz a baranyai halastavakból, víz­tárolókból. A pecsenyekacsa később indult. Az 1966-os 5 millió forinttal szemben 1970- ben 35 millió forint volt a felvásárolt kacsamennyiség értéke. — Gondolom ezek a szá­mok sem jelentik még a le­hetőségek maradéktalan ki­használását? — Végeztünk számítást er­re vonatkozóan. Abból indul­tunk ki, hogy az elmúlt öt évben a gazdaságok csak az öntözéses gazdálkodásból a ráfordított 17,8 millió forint révén 24,7 millió forint ter­méstöbblethez jutottak, ami 6,9 millió forint többletjöve­delmet jelent. Ha — komp­lexen — a halhússal és a pecsenyekacsával együtt néz­zük, akkor már 32 millió forintra emelkedik ez a többletjövedelem. Valameny- nyi kihasználatlan lehetőséget figyelembevéve arra a meg­állapításra jutottunk, hogy a 32 millióból egy évre vetí­tett 6,4 milliós jövedelem- többletet a gazdaságok belát­ható időn belül évi 20,3 mil­lióra növelhetik. — És akkor nem beszéltünk még arról, amit a tárolók körüli idegenforgalom is je­lenthet? — Valóban, ez is rejtett tartalék. A tárolók ilyen jel­legű hasznosítására is gon­dolni kell, mint ahogy a bel- várdgyulaiakat is foglalkoz­tatja már a hárságyi tároló idegenforgalmi hasznosításá­nak gondolata. A mesterséges tavaknál az öntözés nem je­lent folyamatos üzemeltetést, ezért célszerű lehetőséget te­remteni fürdésre, csónaká­zásra, vizisportokra. — Hogyan léphetnének előbbre a gazdaságok a vizek komplex hasznosítása terén? — Mezőgazdasági üzemeink általában nem kezelik önál­ló üzemegységként a tároló­kat, ezért az ott folyó mun­ka sem összehangolt. Az üzemág jelenléte szerintem már önmagában megkívánja a fejlesztést, újabb módsze­rek kidolgozását, az állandó kísérletezést, s ez ösztönző lehet még más üzemágak fejlődésére is. Feltétlenül szükség volna az önálló munkaszervezetre, az állandó, szakképzett munkásgárda lét­rehozására és természetesen a megfelelő szakirányításra. Tehát az üzemszerű szervezet feltétlenül az előbbrelépés biztosítéka lenne. De van még valami. A víztárolók épí­tési terveivel foglalkozó szer­vek ne csak magának az építésnek a tervét, hanem a tároló többirányú hasznosí­tásának tervét is készítsék el és a gazdaságossági számítá­soknál mindig vegyék figye­lembe ezt is. A beszélgetés végén szóba került még az ún. mohácsi öntözőfürt létesítésének gon­dolta, ami újabb hatalmas területek öntözéses gazdál­kodósának alapját teremtené meg. A megvalósítás — saj­nos — a távoli jövőbe toló­dott el. Lehetőségek azon­ban, mint láttuk, ettől füg­getlenül is vannak még. Csak ki kell használni azokat. Hársfai István Litrán professzor Pécsett Hétfőn a Tanárképző Főis­kola vendégeként Pécsre ér­kezett Gilieius Algis Augus- tino, a Vilniuszi Konzervató­rium hegedű- és metodika tanára. A litván vendég ta­valy októberben érkezett ha­zánkba, hogy a hedegű ok­tatást s ennek metodikáját tanulmányozza. Eddig Buda­pesten és Szegeden járt, pé­csi tartózkodása alatt a Ta­nárképző Főiskola ének tan­székét látogatja meg, s sze­retné megtekinteni a Pécsi Balettet is. Február 18-án utazik el Pécsről, s e hónap végén Magyarországtól is bú­csút vesz. Sellye várja a holnap mezőgazdasági gépészeit amatönnunka kidolgozása : viláiiszi iivoiialon Festői aroorelum a volt i Draskovich kastéllyal, íme ez ] Sellye legszebb helye, itt van , a Mezőgazdasági Szakmun- j kásképző Intézet. Ez most j már hagyomány, ebből az is- j kólából kerül ki elsőként a felhívás: Sellye várja az ál­talános iskolát végzett fiata­lokat — a holnap mezőgaz­dasági gépészeit. Nem kell hosszasan bizonygatni, hogy jól képzett, nemcsak a kor- j szerű gépek kezeléséhez, de ! karbantartásához és javítá­sához is értő szakmunkásokat adni a mezőgazdaságnak — a mai falu életének kulcs­kérdése. Ennek nemcsak a Újabb város a megyehatáron? Bonyhádi képeslap IJudapest... Tevel... Vasútállomás ... Dombóvár ... — -*■' hirdeti az útjelző tábla Bonyhád főterén. A nagy­községek, vagy városkák tipikus főtere ez, egy megviselt, málladozó Szentháromság-szoborral, restaurált barokkos temp­lommal, valamikor hivalkodó külsejű, de most már megfakult emeletes polgárházakkal, kopott külsejű étteremmel és szállo­dával, taxiállomással, csupa üveg, harsány színű áruházzal, egy középiskola új és magasratörő épületével... Szokatlanul nagy a forgalom egy 12 ezres városkához képest, autók soka­sága vág át a főtéren, s valósággal feketéllenek a járdák a gyalogosoktól. Soczó Lajos megbízott tanácselnök és Incze József tanács- titkár hallgatagon nézi a forgalmat, majd beszállunk az autóba, s elindulunk városnézésre. A „baranyai modell" szerint egész család, amikor fel­hangzik a „kutyakoncert”. — Ez már Baranya me­gye — fogad bennünket ott is a nagymama. — Mi Hidas külterületéhez tartozunk ... Mi is csak 1969-ben kaptunk villanyt, mi is petróleum- lámpa mellett vakoskodtunk 29 éven át. Azt hittük, meg­esz bennünket a méreg, hi­szen itt vannak mellettünk a gyárak. Egészen a Közpon­ti Bizottságig, a Kádár-tit­kárságig kellett menni, mire elintézték a villanyt. A bonyhádi tanácselnök néhány hete, a titkár pedig pár éve van a jelenlegi tiszt­ségében. Nem az ő hibájuk tehát a több évtizedes hu­zavona, mégis restellkedve hallgatják a záporozó váda­kat, mert ez a két család még most is olyan dühös, mintha tegnap történt volna minden. — Hidas segített? — kérdi a titkár gondterhelten. — Igen, a hidasi tanács háromezer forintot utalt át a villanyunkért, amit mi még megtetéztünk ezerrel. Nem Hidas a bűnbak. — S a DÉDÁSZ? — hang­zik az újabb kérdés. — Itt is DÉDÁSZ van, meg ott is! — mutat a megyeha­tár két oldalára az idős asz- szonjn Baranyának is segít Visszafelé menet a titkár távirati stílusban közli, ho­gyan fejlődik a IV. ötéves tervben Bonyhád. Újabb üzembővítések, 150 új lakás (ez persze mind emeletes lesz!), új áruház, új iskolák, a járási kórház korszerűsí­tése, új autóbusz pályaudvar stb. Mind azért, hogy Bony­hád valóban városias telepü­lés, s talán már az ötéves terv végén — város legyen. A sokféle adat közül né­hány szám ragadja meg a figyelmemet. Bonyhád nagy­község lélekszáma — a vele már összenőtt Majos község­gel együtt — 12 ezer. Ez az ún. alvólétszám. A hiteles felmérések ugyanis azt bizo­nyítják, hogy Bonyhád nap­pali létszáma eléri a 15—16 ezret. Hogy honnan jön a plusz 3—4 ezer fő? A kör­nyező tolnai és baranyai fal­vakból. A bonyhádi Volán-kiren­deltségen csak megerősítet­ték az elmondottakat. Bony­hád 450 autóbuszjáratot in­dít és fogad naponta (!), s ebből mintegy 200-zal Bara­nya „részesedik”. Ilyen nagy hát Bonjdiád vonzóereje az észak-baranyai részekre. Magam is láttam a Bonyhád felé tartó tömött autóbuszjáratokat Szászvá­ron, Szalatnak-Köblényben, Hidason és Mecseknádasdon, az egész környék idejár dol­gozni és bevásárolni. Bonyhád tehát munkát, kenyeret, s nagyobb áruvá­lasztékot biztosít a környé­ken elterülő baranyai falvak lakóinak is. Ha Bonyhád fejlődik — az nekünk is elő­nyös. Ezért kívánjuk mi is, hogy nyerjék el a városi rangot. Magyar László Egy gyér forgalmú utcá- [ ban gurul az autónk, föld­szintes házakat látunk mind­két oldalról. Szorosan egy­más mellé épültek, kiskert meg hasonló nincsenek. Me­zővárosi kép, a Dunántúlon... Aztán minden átmenet nél­kül egy nagy, szürke, eme­letes épület bukkan fel, mely a következő feliratot viseli a homlokzatán: „Bonyhádi Ci­pőgyár”. — Azt kérdezte, miért fej­lődik olyan gyorsan Bony­hád — szól a szikár, negy­ven egynéhány éves elnök. — Nos, itt a válasz! — mu­tat a gyár belsejére, amikor kikászálódunk az autóból. Vadonatúj üzemépületet látunk a gyárudvaron, a hangszóró éppen most kür­töli szét a lottószámokat: 23, 42, 45... — Néhány éve még csak 1400 ember dolgozott ebben a gyárban, ma 1800 — foly­tatja az elnök. — Hasonlóan nőtt a Zománcgyár létszáma is. ezenkívül több olyan ktsz működik a községünkben, mely ma már 500—600 főt, tehát egy kisebb gyári lét­számot foglalkoztat. — A fejlődés másik ma­gyarázata Bonyhád település szerkezetében rejlik — veszi át a szót a fiatal tanácstit­kár, amikor visszaszállunk az autóba. — Tolna megye-, nem olyan apró falvas me­gye, mint Baranya, a mi me­gyénkben az aránylag nagy lélekszámú községek vannak túlsúlyban. Kivétel a bony­hádi járás, melynek 30 köz­sége v^n, s ebből mindössze 4 mutat érdemleges fejlő­dést. A többiben épp úgy fogy a lakosság, akárcsak Baranyában... Igen, s az elvándorló em­berek Bonyhádra meg a töb­bi nagyobb településre köl­töznek. Valóban ismerős ez a „modell”, hiszen valami hasonló játszódik le például a szigetvári járásban is. Ott is csak Szigetvár fejlődik, a többi falu pedig fogy, vágj' stagnál.. — Ez a mi bajunk — só­hajt az elnök. — Mindenki családi házat szeretne, nem akarnak emeletes házba menni. Elnyúlik a város, mint a rétestészta, s nem győzzük a közművesítési költségeket kifizetni. — Talán majd az új la­kásrendelet segít! — szól a tanácstitkár. Valóban ráfér Bonyhádra a segítség, hiszen a nagyközség csak minden második lakása van ellátva vízvezetékkel és minden har­madik csatornázással. A vá­rosi ranghoz a közművesítés is hozzátartozik, márpedig Bonyhád abban reményke­dik, hogy a IV. ötéves terv vége felé városnak fogják nyilvánítani. A jövő városképével a Perczel-kertben találkozunk. A Perczel-kertnek a Perczel- | kúria, földszintes, A-alakú í épülete alkotja a központját, amelyben ma járási könyv­tár van. Az újonnan restau- ! rált, sárga falu épület való- j Sággal fürdik a napfényben. Ösfenyők, őstopolyák meg hasonló fák övezik a klasz- szicizáló épületet, s a védett park szomszédságában eme­letes házak nőnek ki a föld­ből, sárga hullámlemez kül­sejű loggiákkal. Két megye — két szomszéd A Bonyhádi Zománcgyár színes homlokzatú épülete után hetven kát. holdas szántóföld következik, me­lyet néhány éve adott át Baranya megye Bonyhadnak, hogy a gyár fejlődni tudjon. Itt húzódik ugyanis a me­gyehatár, s a gyár valóban új üzemrészt akar építeni ebben az évben. A szántóföld végén egy szép külsejű családi házat látunk, „Székely Mihály kő­műves” táblával. Barátság­talanul ugatnak a kutyák, a feketeruhás nagymama meg a fiatalasszony kíváncsian néz ki az ajtón: — öt évvel ezelőtt kerül­tünk Tolna megyéhez — új­ságolja a nagymama. — Nem volt jó nekünk, hogy pont a megyehatáron élünk. Nem kaptunk villanyt. Képzeljék el, 1941-ben épült ez a ház, s csak két éve vezették be a villanyt. Mindenki nevetett rajtunk, amikor petróleumot vettünk a boltban, azt hitték, bolondok vagyunk. Az út túlsó oldalán, egy másik tanya árválkodik ta­lán száz méterre Székely .Mihalyéktol, Ott is kijön as Háztenger vagy városrészek? Eközben Bonyhád egy i k kertvárosába ér a kocsink. Családi házalt tengere ural­ja a csupa domb tájat. Va­lóságos villák, szuterénnel, vagy félemelettel, baromfi- udvarral, disznóóllal meg gyümölcsösökkel. Téglát rak­nak le az egyik üres telken, a községi tanács teherautó­járól. világviszonylatöan fejlődő, versenyre serkentő technikai fejlődés az oka, hanem a me­zőgazdaságban dolgozó lakos­ság egyre nyilvánvalóbb el­öregedése. A sellyei intézetben a ta­nulmányi idő 3 év. Az is­kola sikeres befejezése után a tanulók az állami szak­munkás vizsgabizottság előtt vizsgát tesznek és ennek alap­ján „növénytermesztő gépész” szakmunkás oklevelet kap­nak. A továbbtanulók a gé­pész szakközépiskola II. osz­tályában folytathatják tanul­mányaikat. A sellyei inté­zetben végzetteknek 2—3 év szakmai gyakorlat után ismé­telten lehetőségük van, hogy rövid, 3—6 hónapos tanfolyam keretében újabb szakmát sze­rezzenek. (Például jármű elektromos-berendezés-szere- lő, szervizmester stb.) Itt említsük: a gyakorlati okta-. tás az intézethez tartozó korszerűen felszerelt tan­műhelyekben történik — a tangéppark több millió forint értékű — a tananyagban a lakatosság kitanulásától a közlekedésrendészeti ismere­tekig sokminden szerepel. A tanulók II. osztályos koruk­ban a KPM vizsgabizottsága előtt vontató és motorkerék­pár vezetésből vizsgát tesz­nek, így újabb szakma bir­tokosai lesznek. Az intézetbe jelentkező fia­talokat kivétel nélkül a ta­nulóotthonban helyezik el, ahol teljes ellátást biztosíta­nak. Tanévenként minden tanulót megillet a téli és a tavaszi oktatási szünet és a nyári 30 napos vakáció. A három éves oktatás időtarta­mára minden tanuló munka- és védőruhát kap. A tanulá­son kívül széleskörű kultu­rális és sportélet folyik az intézetben. Az intézet a tanulmányi előmeneteltől függően havi 130—600 forint ösztöndíjban részesíti a tanulókat. Akik szerződést kötnek valamelyik? termelőszövetkezettel >• •> vagy1 állami gazdasággal, a tanul­mányi ösztöndíjon felül még havi 250 forint társadalmi ösztöndíjat is kaphatnak. — Megjegyezzük: a jelentkezés­nek és a felvételnek nem feltétele — az elmúlt tan­években még az volt —, hogy a jelentkező megállapodást kössön valamelyik termelő- szövetkezettel vagy állami gazdasággal. A jelentkezés alkalmával a „Jelentkezési lap a tovább­tanulásra” elnevezésű nyom­tatványt kell kitölteni. Ezt az általános iskola igazgatója a sellyei intézet címére küldi meg. A jelentkezési lapon az alábbi címet kell feltüntetni: Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet, Sellye, 1704 szakma számú növényter­mesztő gépész. A tanulókat a felvételről időben értesítik. A sellyei intézet várja a nyolc osztályt végzett fiata­lok jelentkezését. 18 éves ko­rig azok is jelentkezhetnek, akik az általános iskolát a korábbi tanévben végezték el. MOST VÁSÁROLJON Videoton televíziót 10 százalékos OTP előleg befizetéssel. 21. sz. Rádió-Televízió szakbolt, Pécs, Bem u. 3. 22. sz. Rádió-Televízió szakbolt, Pécs, Kossuth u. 21. ..BARANYA” Kereskedelmi Vállalat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom