Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

WH. Január 1ft. DUNÁNTÚLI NAPLÓ LEGELŐSZÖR a műfaji gazdag- »&0 tűnik fel, ha a Jelenkor 1970- es évfolyamának szépprózai anya­gát átnézzük- A 49 írás — több nagyterjedelmű, folytatásokban közölt — legalább 10 műfajt kép­visel: regényrészlet, kisregény, no­vella, dráma,' riport, memoár, szo­ciográfia, állatmese, interjú, lektűr fordultak elő. A klasszikus folyó- lratműfajból, a novellából mind­össze 16 jelent meg, közöttük alig akad gyengébb írás (Simon Emii Szerdá-ja jelentéktelen, Kolozsvári Grandpierre Emil két novellája ru­tinosan felszínes), viszont van né­hány egészen kitűnő, eredeti, ér­dekes. A novellák felét fiatalok ír­ták, Czele György: Űtitársak c. írá­sa pL — az évfolyamnak talán leg­jobb novellája — a Bemutatjuk... rovatban jelent meg. Érdemes voli bemutatni; a szerző biztonsággal kezeli a leírás, a dialógus, a belső monológ eszközeit, a természetes, köznapias fordulatok, párbeszédek stb. mögött szinte észrevétlen bont­ja ki a szövegmélyi többletet. Fel­figyelhettünk a nagyon tehetséges Czakó Gábor írásaira; áilatmesei, A lázadó c. novellája a groteszk­szatirikus próza-irányzat nagyjövő- jű művelőjének mutatja. Beremé- nyi Géza két írása közül a szem­léletében újszerű Történelem tet­szett jobban, a másik, a szimultán ábrázolásra tett kísérlet (Levelet Zs. asszonynak) még nem jutott hasonló színvonalú eredményre. A felszabadulási kzámban (április) Antal Gábor: „Unom Bartókot..." c. novellája fejezte ki maradandó . emléket hagyva egy adott társa­dalmi helyzetben néhány emberi erkölcsi magatartás összefüggését — Az évfolyam szépprózai anya gában minden bizonnyal Gyergyai Albert : A bátyámból költő lesz... és Moldova György: Hajósok éne­ke c. írásai voltak a legszebb rö­vid prózák r.'vergyai Albert emlé­kezésének (lati, asszociációs gazdagsága _ kifejezés világos tisztasága fegyelmezi, megadva az élménykor egységét anélkül, hogy elszegényítené. Moldova puritán hi telességű ábrázolásában az öreg mohácsi hajós hétköznapi alakja körül egy nem hétköznapi élet tra gikuma is kibontakozik, A felszabadulási évforduló pá­lyázataira készült művekből többet egészében vagy részletében olvas­hattunk. Hallatna Erzsébet, Pál Ri­ta. Kende Sándor, Bertha Bulcsú .regényrészletei mellett — közülük Bertha Tűzgömbök c. azóta könyv­alakban is megjelent regényének részletei emelkedtek ki — ez az al­kalom hózta meg a prózai rovat igazi eseményét, ICampis Péter Át­változás c. kisregényének és Thiery Árpád Egy csepp tengerc. szo­ciográfiájának közlését Kampis írása á rátalálás friss erejével, a mondanivalóhoz megtalált adekvát hang, látás, szerkezet kitűnő egy­ségével lepett meg. Modem próza az övé; a különböző idő- és él­ménysíkok egymásbaoldását, a sza­tirikusán megragadott jellemek, groteszkbe hajló szituációk köny­vi ved formálását, a napi beszéd természetességét együtt „hozza” egy : gondos és tiszta kompozícióban. Minden ízében mai írása a kispró­zából gyakran hiányzó totalitás-él­ményt is megadja. A jó szociográ­fia manapság nagyon ritka, annál többet jelent, hogy Thiery művé­vel ilyet Is közölhetett a Jelenkor. A kilenc részlet kevés híján az egész művet bemutatta, leggazda­gabban a nemzetiségi viszonyok alakulását és Véménd szocialista átalakulását a közös munka hatá­sára. Thiery tényeket ír le, élő ala­kokat mutat be, s ezeken keresztül érzékelteti a valóban történelmi át­alakulást Olyan bonyolult esemé­nyeket mint pL a németek kitele­pítése, vagy a termelőszövetkezet megalakulása őszintén, hitelesen, összetetten r- ezért igazán meg­győzően — mond el és ábrázok A ROVATBAN S3 szerző 49 írá­sa jelent meg, legtöbbször Bertha , Bulcsu nevével találkoztunk: két . regényének részletei mellett 8 in- t terjúját olvastuk. Érezhetően egy ‘a szokásosnál igényesebb, alkotás- ; rangú interjú-típus kialakítására .•törekszik, megtartva a kötelező közvetlenséget. írásai közül azok : ■ váltak hangban, ábrázolóerőben eredetiekké és találókká, melyek az interjú-alanyok emberi-írói szemé­T~7 A mohácsi Barfók-szobor A ;Hanglemezgyártó Vállalat karácsony táján je­lentette meg azt a lemezt, melyen a Bartókról szóló emlékezések, vele kapcsolatos versek Schaar Erzsé­bet mohácsi Bartók szobrának fényképére! díszített burkolóban vannak. A huszadik század végén élő szobrász hasonlít­hatatlanul szerencsésebb helyzetben állíthat emléket Bartóknak, mint kortársai, hiszen a történelem táv­latában ma kivehetőbbek egy befejezett életmű ha­tárai, és a szellemi-fizikai karakter az emlékekben kevésbé feltételezek egymást. Schaár Erzsébet a Bartók körül gyűrűző szellemi mozgás, foly vást rpegújuló, és soha nem ismert titkokat mutató világkép elsősorban intellektuálisan érzékelhető for­rásából merít. Korunk művészének az egyetemes és valóságos Bartókot kell megformálnia. A mohácsi Bartók-szo- bor anyaga bronz. Fényesen csillogó, ugyanakkor a felület durvaságait atmoszferikus hatásokkal gazda­gító. Barázdált felületén az alakulás közben formá­lódó anyag mozgása van, távolról lágy remegés, és ahogyan nézeteiben centiméterenként más-más sze­mélyiségjegy egésszé szervezi az alakot, úgy feszül a környező távlatokba, halvány nyomokban azt is szervezőn. A látszólag naturális forma, az alak konk­rét tárgyisága ezáltal mégis valamilyen lírai fénybe ágyazódik, összetett lesz, mint Bartók zenéje. Ez a többszólamúság a szobor, értéke, mert vizuálisan ér­zékelhetővé olyan ellentétpárokat tesz a portré szűk­szavú léhétóségein belül, amilyeneket megvalósítani és harmóniában feloldani Bartóknak is célja volt; Schaár Erzsébet szobra a szintézis jegyében fo­galmaz, ezért nem lehet csak a legújabb kísértei eredménye, annál körültekintőbb, az emberi civili­záció statisztikus példáinak aranyfedezetével gazda gon jelenik meg. Égy nagyon korszerű Bartók értel­mezést kapott Mohács, amikor felállította a szobrot, mert ez az alkotás ragadja meg a zeneszerző szemé­lyiségének intellektuálisan kitárt, fizikai mivoltában hozzáférhetetlen, mimikával soha nem reagáló, gesz­tussal véleményt sohasem mondó voltát, melyben kü­lönös módon zene-teremtésének alappontjai is ki­kristályosodtak, Aknai Tamás A kritika felelőssége A KRITIKA az élű irodalom öntudata. Az utóbbi Két évben többször is fellángoltak a viták kritikai életünk beteges tüneteiről. Aktuális példával élve, akár a futballban, a kritikai életben is a megújítást valahol az alapoknál, a művészeti élet forrúsvidékein kell keresni." Az egyik ilyen forrásvidék a nem Bu­dapesten születő művészeti élet és ennpk kritikája. Félreértés ne essék: nem i már unalomig ismé­telt Budapest—vidék ellentétet, (enyhébben) különbö­zőséget. (történetileg). ..átkos’" hagyományt kívánom felújítani Csupán egy speciális terület speciális gond­jairól szólni, hogy a -nagy egész, kritikai életünk fel­frissítéséhez- konkrét adalékokat szolgáltassak. t\ nem Budapesten élő. alkotó avagy ide „ingá­zó” művészek, írók örök panasza, hogy nem eléggé figyelnek rájuk q? országos folyóiratok, lapok, tömeg­tájékoztatási eszközök és a szakma. A kritika nélkü­liség, miatt télnek a. beszűküléstől, megrekedéstől. Ezért produkciójuk helyi kritikájától fokozott felelős­séget kell ‘elvárni. Ha kritikusan nézzük ezt a kér­dést. kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ez a fe­lelősség' egyelőre hiányzik. Hogy melyek a vidéki kritikai élet „betegségei”? Először is egy rosszul értelmezett jóindulat. A kriti­kus. mondván, hogy egy szűkebb tájegység, közön­ség, kör véleményét képviseli, az itt született alko­tást, produkciót valóságos értékeinél magasabbra he­lyezi. S közben azt hiszi, a szerző érdekében csele­kedett, az ő fejlődését segíti elő. Ennek a szemlélet­módnak „gyógyíthatatlan”, változata az, amikor ar. értékelés lényege az „ilyenmégnemvolt” ujjongás. a „mivagyunkávilágközepe” provincializmus (bár te­tegyük hozzá, hogy ettől a kritikai „lihegéstől” gyak­ran más kritikusok sem mentesek). Ha mélyére né­zünk, e jelenségben egyszerűen az van. hogy a kri­tikus fél a személyes ismeretség, jóviszony megrom­lásától. ' Művész tegyen a talpán, aki képes átlátni a túl- dicsérés ködén. Erre általában az erős tehetségek képesek, hiszen mindenki örül a dicséretnek. Csak­hogy a művész feladata az, hogy elsősorban művész tegyen, s nem az, hogy egyben jó önismerettel ren­delkezzék (bár e kettő általában együtt szokott jár­ni). A művészetben a maguk törvényei alapján idő­vel elválnak egymástól a valódi és a talmi értékek, de sok emberi tragédia megelőzésének és a kritikai étet tisztulásának feltétele tehetne e jelenség kikü­szöbölése. A gondokat még tetézi, hogy vidéken kritikai fórumok is szűkebben állnak a rendelkezésre (egy- egy helyi folyóirat, illetve az egyetlen napilap), ami akadályozza a kritikai objektivitást elősegítő viták, nézet összeütköztetések lehetőségét. Az engedmények nélküli elvi kritika biztosításának egyik lehetősége: külső kritikusok felkérése. Olyanoké, akiket nem kötnek a helyi érdekek, „jószomszédi” kapcsolatok Jó megoldás a fiatal kritikusok fölfedezése, bátor felkérése, akik szintén kívül vannak még a művé­szeti élet hierarchiáján, az elvárások vonzáskörén. A fiatal kritikusi gárda kinevelődésének gyakran olyan akadályai vannak, hogy nincs megfelelő oktatási bá­zis, egyetem (mint Pécsett is, ahol nincs bölcsész­kar), ahonnan válogatni tehetne. De talán a jelenle­ginél többet tehetne tenni az egyéb oktatási intéz­ményekből kikerülő hozzáértő fiatalok foglal koztáta sara. A harmadik mód az elfogulatlan kritikai szám­bavételre: a hagyományos torma, viták indítása egy- egy fórum hasábjain. TÉVEDÉS tenne az* állítani, hogy csupán hátrá­nyai vannak a vidéki kritikának, az itt születő kri­tikai írásoknak. Az érdekszférákon kívüliség (avagy bizónyos érdekszférákon kívüliség), a klikkszellemtől mentes ítélkezés a vidéken élő kritikusok számára előny is tehet az országos ügyekbe való beleszólás­kor — ha élni tudnak vele. n Marafko László lyiségere koncentráltak (pl. a Csor­ba Győzővel, Weöres Sándorral, Tüskés Tiborra] foly tátották), nem a magánéleti esetlegességekre. A jó dráma olvasmánynak sem rosszabb, mint más próza. A közölt drámákkal azonban ezúttal nem volt szerencséje a Jelenkornak Végh Antal riportdrámája (Egye­dül a kastélyban) vérszegény se- matizáltsága, Cseres Tibor Barbár változatok c. műve kiagyalt bonyo­dalma, extrém helyzetei és alakja: következtében nem juttatta művi szi érvényre az egyébként igaz kö zölnivalót. Illyés Gyula előjátéka a Tiszták-hoz történelmi adatokat, szép és igaz gondolatokai foglalt dialógusba. A szerkesztők nagy gondot for­dítottak a prózai anyag színességé­re, olvasmányosságára. A különbö­ző tárgyú, műfajú, jellegű írások sorából írói értékeivel magasan ki­emelkedik Gyergyai Albert Gide- esszéje, élvezetesen igazolva, hogy az esszének ma nálunk ő elsőrendű művelője. Magvas, érdekes volt Várkonyi Nándor írása a nagy ba­rokk festőkről. Ignácz Rozsa Szabó Lőrincre emlékezett (Enkidu a Ba­latonon) finom érzékenységgel, él- tnényi erővel; A huszonhatodik év keletkezéséről irodalamtörlénetileg is fontos részleteket mondott - el. Két nézőpontot ütköztetett meg a kritikáról írott két levelében Tűs kés Tibor és így érdekes összetett­séggel adott képet a sokat vitatott irodalmi funkcióról. A levél-fikció­val személyes közvetlenséget vitt a „száraz” témába. A színes közte mények visszatérő darabjai a fran­cia és szovjet krónikák. Utóbbiból 1970-ben csak egyet olvastunk, Nagy L, Sándor kicsit szűkmarkú- an mért, puszta tartalmi közlések­re szorítkozott. Bajomi Lázár End re mindig széles áttekintéssel szá­molt be a francia érdekességekről, ragyogó stílusban, az irodalmi cse­vegés szellemes, franciás módján. A PRÓZAI TERMÉS mennyiség­ben — talán minőségben is — ál- • tálában kevesebbet kínál a folyó­iratnak, mint a lírai. Ezért külö­nösen sókra kell értékelnünk, hogy a prózai rovat igényei nem marad­nak el a versrovaté mögött; in­kább beérik a kevesebbel, de szün­telen szélesítik a szerzők körét, akiktől a Jelenkor prózai írást kö­zölhet, Futaky Hajas «... hiába látsszuk akár Bartök. akár Beethoven müveit napestig, ha nem gondoskodunk róla, hogy minél többen legyenek, akik hall va, értve értik. Nem Bartók ked­véért, neki erre semmi szüksége, hanem népünk kedvéért, hogy • népünk életét tegyük szebbé, gazdagabbá.” (Kodály Zoltán — 195§*> KÉT EMLÉKEZETES Bartok-év- íorduló — halálának 25. és szüle­tésének 90. évfordulója — között tekintsük át: mi történt Pécsett Bartók műveinek megszerettetésé ért, hogyan fogadta és fogadja a műveket a pécsi közönség és végül, méltóképpen emlékezünk-e az év­fordulóikra? Alighanem Bartók Béla egyetlen pécsi hangversenyén, 1923. október 30-án hangzott el Pécsett először Bartók-zene. Az újabb zenébeh tá­jékozatlan közönség és a kritika is értetlenül fogadta e muzsikát; „Bartók 2. burleszkjét és Medve­táncát (minden humoruk ellenére) csúnyának, az Allegro barbaro-t és a Román táncokat egyenesen ijesz­tőnek érzem. Őszintén aggódom azért a generációért, mely az ő szo­natináin fog nevelődni.” — Hihe­tetlenül hangzanak e kijelentések, hiszen a felsorolt Bartók-művek ma már a legbiztosabb silcerszámn-ak tekinthetők, Pécsett éppúgy, mint bárhol a világon. Az újabban fel­nőtt muzsikus generáció sikerei pe­dig megmosolyogtatják a fenti ag­godalmat, bár ők Bartók Zongora iskoláján, a Mikrokozmosz és a Gyermekeknek füzetein nevelőd tek. Az út azonban hosszú volt és fá­radságos. A bartóki zene megérté­se nemcsak új ízlést, fejlettebb hal­láskultúrát igényelt, hanem olyan eszmei (sót politikai) magatartást is, amely hajlik az „új idők új sza­vára”. Meg kellett érteni, hogyszá zadunk legnagyobbjainak alkotásai már nemcsak a harmonikus szép­séget fejezik ki, hanem a rettegést, a borzalmat is — korunk valósá­gának teljességét. Ezt a zenét nem Lehet csak úgy félfüllel hallgatni, teljes koncentrálást, többszöri meghallgatást igényel, de aki vál­lalja a bartóki út követését, bizton vallja: megérte! És aki a kodályi zenepedagógia révén hallási, érzel­mi és értelmi úton is megközelíti e zenét, hasomlíthatatlarí kincsnek jut birtokába. A FELSZABADD LAS ELŐTT alig szólaltak meg Pécsett Bartók- művek. A 30-as évek közepétől egy-egy zenekari hangversenyen műsorrá tűzték az Este a széke- lyeknéút, a Medvetáncot. 1941-ben Horváth Mihály több előadást tartott a „mai zene megújító nagy mesteréről”. Az Éneklő Ifjúság hangversenyein egyre több Bartók- kórusmű csendült fel, elsősorban Agócsy László és Antal György ve­zényletével a Fiúpolgári iskola (a Mátyás király úti zenei tagozatos általános iskola elődje!) illetve a Tanítóképző énekkarainak előadá­sában. * Alig egy hónappal Bartók halpla után, 1945. október 22-én a pécsi Zenekedvelők Egyesülete Bartók Béla emlékestet rendezett a Szín­házban, ez volt az első Bartók hangverseny Pécsett. Az emlékbe­szédet a város vendége, az elhunyt nagy magyar zeneköltő barátja és harcostársa mondotta: Kodály Zol­tán. Takács Jenő Bartók zongora- műveiből, Graef Tildy és Piovesan Sirio a hegedűduókból játszottak, a Nagy Lajos Gimnázium énekkara három Bartók-kórust énekelt. To­vábbra is leginkább az énekkarok jeleskedtek Pécsett Bartók művei­nek terjesztésében. Így például p Pécsi Közlekedési Vállalat Bartók nevét viselő Férfikara névadójuk születésének 75. évfordulóján nagy­szabású dalosünnepélyt és vándor­díjas kórusversenyt rendezett, Bar- tók-kórusművek kötelező eléneklé- séveL Az utolsó másfél évtizedre esik Pécsett a Bartók-művek sorozatos, tervszerű bemutatása és egyúttal annak a közönségnek kialakítása, amely örömmel fogadja és megérti ezt a muzsikát. 1954 júniusában, a magyar zene pécsi ünnepi hetén a Hegedűversenyt Zathurgczky Ede, a III. Zongoraversenyt Sass Dezső játssza Pécsett elsőként, Rozsnyai Zoltán illetve Ferencsik János ve­zényletével. Egy évvel később az I. Rapszódiát a volt Bartók-tanít­vány, Székely Júlia mutatja be, majd a Két arcképet Melles Ká­roly vezényli, a II. Zongoraver­senyt Cziffra György adja elő, ki­robbanó sikerrel. A Divertimento-i Sándor Frigyes mutatja be, ő ve­zényelte az első magyarországi elő­adást is. A 60-as évek bemutatói­ból csak a legemlékezetesebbeket emeljük ki: a Concerto Lamberto Gardelli vezényletével, a Zene a Leningrádi Filharmonikusok elő­adásában, Mravinszkij_ vezényleté­vel, a Cantata profana a Liszt Kó­rus és Antal György megszólalta­tásában, a Pécsi Balett Csodálatos • mandarinja és az elmúlt évi be­mutató, a Kékszakállú herceg vára Hosszan folytathatnék a sort, az idei évig egyre szaporodtak Pécsett a Rartók-interpretációk. Vonósné­gyeseit a legkiválóbb vendégművé­szektől hallottuk, a Falun-t a ki­váló győri ieánykartól. A pécsi művészek is sokat tesznek e zene megismertetéséért. Gondoljunk csak vissza, hány Bartók-művei hallottunk például Bánky József és Borsay Pál zongoraestjein, a Hege­dű-szólószonátát Gyermán István tói, a Kontrasztokat Paláncz Ta ­más, Gyermán István és Gerő Pál előadásában ... Szerencsére nincs vége a sornak. Az ifjúság is Bar tők zenéjén nevelkedik. Egymást érik a róla szóló előadások, mű veiből rendezett különböző szintű versenyek, a pécsi Zenei Tábor nemzetközi ének- és zenekara min­den évben Bartók-műveket is elő­ad, énekkaraink állandó műsorszá mai a Bartók-kórusok. EGY NAGY ZENESZERZŐRE .elsősorban műveinek megszólalta­tásával emlékezhetünk. Az évfor­dulók különösen jó alkalmat nyúj­tanak, hogy az életmű mellett az életutat is áttekintsük, kiemelve a helyi vonatkozásokat. Pécsett és Baranyában sok minden történik mindennek jegyében. Kiáll! tások, szoboravatás, előadások és — hang­versenyek is.- Minderről azonban csak alkalmilag lehet tudomást venni. Hiányoljuk, hogy a Filhar­mónia ez évi műsorterve figyel­men kívül hagyta a Bartók-évfor- dulökat, továbbá azt,1 hogy sem vá­rosi, sem megyei szinten nincs olyan fórum vagy kiadvány, amely összefogná és a nagy nyilvános­sággal is .tudatná, amit ebben az évben Bartókért teszünk. Illetve nem is Bartókért, hiszen „neki er­re semmi szüksége”. Saesztay 2so!4 I JELENKOR, 1970 A próza BARTÓK ÉLETMŰVE PÉCSETT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom