Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

2 DUNÁNTÚLI NAPLÓ i«m. január 27. AZ OSZTRÁK KÜLÜGYMINISZTER A SZOVJETUNIÓBAN: MOSZKVA: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter (balról) fogadja dr. Rudolf Kirchschläger osztrák külügyminisztert, aki január 25-én ötnapos hivatalos látogatásra érkezett a szovjet fővárosba Kambodzsában nincs iegyvernyugvás Kambodzsában nincs hold­újévi fegyvernyugvás; a sai- goni rezsim Kambodzsába küldött csapatai sem szüne­teltetik a harcot, hanem folytatják hadműveleteiket a Phnom Penht a tengerpart­tal összekötő főútvonal men­tén. Hétfőről keddre virradóra a kambodzsai főváros körül a felszabadító erők három ponton is támadást indítot­tak a kormánycsapatok állá­sai ellen. Magában a fővá­rosban még mindig érvény­ben van a kijárási tilalom. 4- MOSZKVA: Nyikolaj Patolicsev szovjet külkeres­kedelmi miniszter kedden fo­gadta vezető nyugatnémet üzletemberek egy csoportját. A beszélgetés során megvi­tatták a két ország közti ke­reskedelmi kapcsolatok szá­mos kérdését. A találkozón jelen volt Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete is. •f ABIDJAN: A Conakry-1 rá­dió hétfőn este közölte: a no­vemberi fegyveres invázió kap­csán halálraítélt több mint ki­lencven vádlott közül 58-at — azokat, akiket nem távollétük­ben ítéltek el — felakasztották. Az ítéleteket hétfőn reggel haj­tották végre az ország különbö­ző pontjain. Az 58 kivégzett el­ítélt között volt hét olyan sze­mély, akik korábban magas tisztséget töltöttek be a guineal vezetésben. 4- KAIRÓ: Labib Sukeir, az Egyesült Arab Köztársa­ság nemzetgyűlésének elnöke hétfőn este Kairóból Pe- kingbe repült. A népi Kíná­ban néhány napot tölt, majd ‘.Trinen a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságba uta­zik, Labib Sukeir, a Kínai 'Népköztársaság és a KXPK vezetőinek Anvar Szadat egyiptomi elnök üzenetét ad­ja át. 4- AMMAN: Az El Fatah, a Palesztinái Felszabaditási Szervezet Központi Bizottsá­gának lapja kedd reggel be­jelentette, hogy további ren­delkezésig beszünteti megje­lenését. Mint a lap Írja, ezt az intézkedést a Központi Bizottság hétfő esti ülésén hozták. A rendelkezést nem, indokolták. Manson — bűnös A Los Angeles-1 esküdtszék bűnösnek találta Charles Man- Son bandávezért, valamint két társát: Susan Atkinst és Patriciá Kernwinkelt Sheron Taté és hat másik személy előre megfontolt, szándékom meggyilkolásában. Az esküdtszék csütörtökön dönt, hogy halállal, vagy életfogytig­lani börtönnel bünteti-e a bűnö­söket. Kép: Mansont elvezetik az esküdtszéki tárgyalás után. 4 KMRÓ: Valentyina T’-e- resl- ■’vá. Andriian Nyikola- jev 'és Vitalij Szevasztyjanov szovjet űrhajósok kédden reggel k’Tencnapos látogatás­ra az Egyesült Arab Köz­társaságba érkeztek. Az űr­hajósokat még Gamal Abáél Nass: ?r. az azóta elhunyt el- aaa Ili via meg az országba. 4- ULAN-BATOR: A Mon­gol Népköztársaság és a Szovjetunió képviselői ked­den Ulan-Batorban megálla­podást írtak alá arról, hogy a két ország között megszün­tetik a vízumkényszert.-f LONDON: Hetedik napja folytatódik az angol postások sztrájkja. A brit szakszervezeti kongresszus képviselői felszólí­tották a 150 tag-szervezetet, hogy járuljanak hozzá a postások sztrájk-alapjához. A posta szó­vivője közölte, hogy a 2000 pos­tahivatal közül a szombati 103- mal szemben hétfőn 151 hivatal dolgozói álltak munkába. Kö­zöttük van a Trafalgar square éjjel-nappal dolgozó postahiva­tala is. Tűzharc az expresszen öt ember halálát okozta két rab kétségbeesett szökési kísér­lete hétfőn a Torino és Róma között közlekedő expressz-vona- ton. Égy torinói börtönből Geno­vába szállítottak át rabkocsin nyolc foglyot, minden rabra külön őr vigyázott. Amikor a vonat félúton volt a két város között, két fogoly engedélyt kért, hogy kimehessen a kocsi folyo­sójára. Ott megtámadták, 1&- fegyverezték két őrüket és le­lőtték őkét. A többi rab nem csatlakozott szökési kísérletük­höz. Az őket őrző hat csendőr, azonnal tüzet nyitott a két gyilkosra. A tűzharcban életét vesztette mindkét rab, de go­lyóik még egy őrt halálra se­beztek, egy másikat pedig a karján sebesítettek' meg. ♦ MOSZKVA: Az Indiai Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke távirat­ban köszöntötte Girit, India köztársasági elnökét. Koszi­gin szovjet miniszterelnök Indira Gandhi miniszterel­nöknek, Gromiko szovjet külügyminiszter pedig Szva- ran Szingh külügyminiszter* liek küldött üdvözlő távira­tot. Befejeződtek a francia—nyugatnémet tárgyalások A francia—nyugatnémet tár­gyalások befejeződése után a két kormányszóvivő, Leo Ha- món és Rüdiger von Wech­mar közös sajtóértekezleten ismertette a megbeszélések tartalmát és eredményeit. A közös piac két vezető országa — a szóvivők szerint — megállapodott bizonyos közös javaslatokban a gazda­sági és pénzügyi únió meg­valósítását illetően. Ezeket a javaslatokat a többi négy tagállam elé fogják terjesz­teni. A részletekről a nyu­gatnémet szóvivő annyit Obote Tanzániában kapott menedékjogot Amin tábornok államcsínye „jobboldali és reakciós” — írják a tanzániai lapok Az államcsínnyel megbuk­tatott ugandai köztársasági elnök, dr. Milton Obote, aki Nairobiban töltötte az éjsza­kát, kedden délben egy kü- lönrepülőgép fedélzetén a tanzániai Dar es Salaamba indult. Ezzel egyidejűleg is­meretessé vált, hogy Julius Nyerere tanzániai államel­nök politikai menedékjogot kínált fel az ugandai politi­kusnak. A Reuter-iroda korábban telefonon érintkezésbe lépett Idi Amin vezérőrnaggyal, aki átvette Ugandában a ha­talmat. Amin bejelentette a telefonbeszélgetés alkalmá­val, hogy a kampaiai repülő­teret ismét megnyitották a forgalom számára. A hírügy* nökségek arról tájékoztattak, hogy kedden reggel Kampa- lában még mindig hallatszott fegyverropogás, s Jinjából, illetve a várost Kampalával összekötő útvonalról harco­kat jelentettek, de a Reuter Idi Amin tábornok Kampalában Amin tábor­nok, a hadsereg vezérkari főnöke és E. W. Oryema rendőrfőnök gyakorolja a ha­talmat. Hétfői rádióbeszédé­ben Amin kijelentette, hogy „a nép érdekében” jártak el, s hogy ő (Amin) a polgári adminisztráció nagy híve. A > tábornok ígéretet tett, hogy amint a helyzet normalizá­lódik, ismét polgári kormány­zást vezetnek be az ország­ban. Amin az ország egykori nehézsúlyú ökölvívó bajnoka, egyébként közlegényből emel­kedett jelenlegi pozíciójába. Részt vett a második világ­háborúban a burmai harcok­ban. Kenyában a Kenyatta vezette felkelők ellen harcolt, s azóta több külföldi kikép­zést is kapott, így például Angliában és Izraelben. szerint az ugandai főváros­ban napkelte után mégis megindult az élet. Egy má­sik Reuter-jelentés arról vél tudni, hogy a hétfői harcok­nak legkevesebb 70 halálos áldozata volt. Tanzániában a legfonto­sabb központi lapok negatí­van foglaltak állást az Ugan­dái eseményekkel kapcsolat­ban. A The Nationalist sze­rint az államcsíny „jobbol­dali és reakciós”, „szomorú és szégyenletes csapás a kontinensre”. A hivatalos tanzániai kor­mánylap, a The Standard, viszont arról ír, hogy az ugandai államcsíny értelmi szerzői talán még nem érték el céljukat. Túl korai lenne kijelenteni, hogy Idi Amin tábornok nemcsak a rádió- állomást, hanem egész Ugan­dát kézben tartja — írja a •lap. majd céloz rá,- hogy á kelet-afrikai ország új „erős embere” csak 16 órával a harcok megindulása után volt képes a mikrofon elé állni, amiből kiderül, hogy jelentős létszámú katonaság maradt hű Obotéhoz. A lap Obotét az afrikai egység, a Dél-Afrika felszabadítása harcosának nevezi. mondott, hogy a két ország a szakaszos előrehaladást te­kinti a legjobb módszernek. Az első próbaidő körülbelül három évig tartana, és ezután a „hatok” legmagasabb szin­ten konzultálnának a további lépésekről. Ezt nevezték a tárgyalófelek „pragmatikus megközelítésnek”. Kifejezték azt a meggyőződésüket is, hogy az egész folyamat tíz éven belül célhoz érhet. A nyugat-európai gazdasá­gi integráció egyéb kérdéseit illetően Pompidou a tárgya­lások során úgy nyilatkozott,' hogy a britek csatlakozási szándékáról folytatott tárgya­lásokon őszig leküzdhetik a hátralevő legnagyobb nehéz­ségeket. Brandt támogatta az angoloknak azt az igényét, hogy a belépés után ötéves átmeneti és ezt követő há­roméves „kiigazító” időszakot kapjanak a Közös Piac ipari és mezőgazdasági rendszeré­be való beépüléshez, vala­mint a közös költségvetéshez való hozzájáruláshoz. Európai kérdésekről szólva Pompidou és Brandt egyetér­tettek abban, hogy — mint a szóvivők kifejezték — nem sok értelme volna egy euró­pai biztonsági konferenciá­nak „a nyugat-berlini hely­zet előzetes javulása nélkül”. Brandt kifejtette, hogy az NSZK nem kívánja módosí­tani Nyugat-Berlin státuszát, csupán teljesebbé akarja ten­ni a tranzitforgalom zavarta­lanságának biztosításával. A nyugatnémet kancellár java­solta, hogy a négy nagyhata­lom képviselői tartsanak egy egész hetes tárgyalássoroza­tot a gyorsabb előrehaladás érdekében. Pompidou hang­súlyozta. Franciaország Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatban nem óhajtja a különleges ki­váltságok fenntartását és örö­kössé tételét, de úgy véli, hogy „a négyhatalmi felelős­ség szükséges garanciát nyújt a németeknek, különösen Nyugat-Berlin lakosainak”. Ebből következik, hogy a két német állam bármilyen meg­egyezéséhez előbb négyhatal­mi megállapodásnak kell szü­letnie — mondotta a francia elnök. Kora délután Willy Brandt a nyugatnémet nagykövetsé­gen ebédet adott Jacques Chabän-Delmas francia mi­niszterelnök tiszteletére, majd késő délután Bonnba repült. Kongresszus a nagytőke fellegvárában Düsseldorfra azt szokták mon­dani, hogy „a Ruhr-vidék kira- kata”. Ebben a városban van ugyanis a hagyományos, és az új mimet nagytőke számos óriá­sának adminisztratív-reprezenta­tív fellegvára. Van valami jel­képes abban, hogy éppen Düssel­dorfban rendezték meg a nyu­gatnémet Kereszténydemokrata Unió, a CDU kongresszusát. Már az ülésezés második nap­ján beigazolódott az a régi tétel, hogy néh? a jóslás a legköny- nyebb mesterségek közé tarto­zik. Nemcsak a nyugatnémet, ha­nem az egész világsajtó szinte valamfenftyi kommentátora előre megjövendölte, hogy a bonni állam jobboldali ellenzékének derékhada legmagasabb szintű tanácskozásán mindenekelőtt á kormány keleti politikájával fog­lalkozik majd. Pontosan így tör­tént. Ahhoz, hogy a kongresszus fontossági koordinátái világossá váljanak, emlékeztetnünk kell az előzményekre. A Német Szövetségi Köztársa­ságot két évtizeden át, — a bajof keresztényszocialisták Strauss nevével fémjelzett pártjával szö­vetségben — elsősorban a CDU Heath elfogadott egv Szovjetunióba szóló meghívást A nemzetközösségi kor­mányfők singapore-i értekez­letét követően Heath brit mi­niszterelnök kedden jelent meg első ízben az alsóház­ban. A képviselőknek mindjárt friss hírrel szolgált: közölte, hogy elfogadott egy Szovjet­unióba szóló meghívást. Lá­togatásának időpontját ké­sőbb rögzítik. kormányozta. Ez a párt adta Adenauer, Erhard, majd Kiesin­ger személyében a kancellárt és ha hatalom! a kerülne, vitatha­tatlanul újra a CDU vezérkará­ból kerülne ki az ország kor­mányfője. Mindez annyit is jelent, hogy mindenekelőtt a CDU felelős az európai helyzet két évtizedes ve­szélyes stagnálásáért. Az előre­lépés feltétele az volt, hogy a CDU—CSL végre kiengedje kezé­ből a nyugatnémet kormányru- dat. Mint közismert, ez megtör­tént és kontinensünk azóta szá­mos biztató fejlemény színhelye volt. Közben a CDU-—CSU meg akarta buktatni a főleg külpoli­tikájáért támadott Brandt-kabi- netet, de ez nem sikerült neki és a jobboldali ellenzéknek be kellett rendezkednie arra a való­színűségre, hogy a jelertlégf kancellár és kabinetje kitölti rendes hivatali idejét. Ez a felismerés a düsseldorfi kongresszus egyik legérdekesebb közvetlen előzménye. Ennek fc fényében felfokozott érdeklődés*- sei várta a nyugatnémet és a nemzetköz' közvélemény a CDU hosszú távú koncepciójának je­leit. Az eddigi tapasztalatok ki­ábrándító tanúsága szerint egy- szerűer nincs ilyen koncepció. A pártvezetők megnyilatkozásai mögött nem az európai rendezés szempontjai, hanem mindenek­előtt belpolitikai és személyi motívumok húzódnak meg. Bar- zel, a potenciális kancellárjelölt csak arra vigyáz, hogy ne idegc- nítse el magától a CDU egyik csoportját sem és ez a megálla­pítás egyben segít megvonnunk a kongresszus eddigi mérlegét: 1. A düsseldorfi nagyterem új helyzetben is régi frázisoktól volt hangos és 2. A párt vezetői ki­várásra rendezkednek be, de ez nem passzív szemlélődést jelent, hanem valószínűleg — aktív aknamunkát. Olaszorszáei iesfxzetek Amit nem lehet nélkülözni O laszországban jelenleg tíz párt, legalább fél tucat pártocska és még több politikai mozgalom van. A baloldal — számszerűleg és a választási eredménveket tekintve — igen nagy erő. A legnagyobb a kom­munista párt, amely egyúttal az ellenzék vezető ereje. Ugyancsak az ellenzékben található a Pro- 1 tár Egység Olasz Szocialista Pártja, amely 1964-ben született az Olasz Szocialista Pártból tör- I tént kiválása után. Papíron a I baloldalhoz számít a koalícióban l lévő Olasz Köztársasági Párt és I az Egységes Szocialista Párt is; l a valóságban azonban inkább kozénjobbnak minősíthető mind­kettő. A Kereszténydemokrata j Párton belül három nagy bal- 1 oldali frakció van, és ezek egytít-. tosen a párttagságnak, illetve a vezető testületek tagjainak mint­egy negyven százalékát adják. Léteznek még különböző ultra- balodali „pártök” és csoportok, amelyek -*• némi leegyszerűsí­téssel — a „kínai” vonal olasz- í országi képviselőinek számfta- I nak. ' j A pártok mellett igen fonto­sak a szakszervezetek. Több | mint két évtizede három nagy I j szakszervezeti szövetség tevé- 1 ténykedik Olaszországban« A 1 legnagyobb a CGIL, amelynek tagjai és vezetői kommunisták és szocialisták. A CISL, a kato­likus, illetve kereszténydemok­rata munkásokat és alkalmazot­takat tömöríti. Ä harmadik az UIL, amelynek .vezetői szociál­demokraták és köztársaságpár­tiak. Nem szakszervezet, de bi- zónyos értelemben annak számít a katolikus dolgozók leghala­dóbb tömegszervezete, áz ACLI, amely az utóbbi időben annyira balratolódott, hogy nyíltan á szocializmus mellett fogiáit ál­lást, magára vónva az egyházi hatóságok és a konzervatív ké- reszténydemokrata vezetők ha­ragját. A fenti felsórolásból látható, hogy az olasz baloldalnak a kelleténél több pártja és szer­vezete van. Ez a széttagoltság és*— néha oktalan, sőt célfcze7 rŰtlen — rivalizálás gyöngíti á baloldal erejét, harcalnák ered- ménvességét Tudják ezt á bál­oldali szervezetek vezetői is. és igyekeznek változtatni a helyze­ten. KÖZÖS FÉLLfiPÉS Az olasz társadalomban olyan nagyarányú változások mentek végbe mind politikai, mind gaz­dasági és társadalmi vonatkozás­ban (Olaszország ma már — a belső kiegyensúlyozatlanság el­lenére — a világ hetedik ipari hatalma), hogy a társadalmi ha­ladás, az egyenletes gazdásági fejlődés érdekében mind kevés­bé lehet nélkülözni a baloldali összefogást. Az összefogás legegyszerűbb formája az alkalmi szövetség bizonyos spolitikai és szociális problémák megoldása érdekében. Ennek legjobb fóruma a parla­ment lehet. Volt már példa ar­ra, hogy egyes törvényjavasla­tokhoz különböző baloldali pár­tok kéoviselői, szenátorai közös kiegészítéseket, módósftásokat fűztek hózzá. Az is élőfordult, hógy az ellénzéki kommunista képviselők nem szavaztak a kormány javaslatai ellen, mert úgy ítélték meg, hogy legalább , részleges haladást jelentene a kormány tervének megvalósítása. Egy fokkal nagyobb jelentősé­gű a kommunisták és a szocia­listák együttműködése, amit elő­segít a szocializmus iránti elkö­telezettség mindkét párt részé­ről. A szocialista párt egy idő óta határozottan baloldali, ósz- tály harcós politikát követ. Ez azzal is magyarázható, hogy a pártszakadás révén megszabadult a visszahúzó, antikommunista erők legnagyobb részétől. JAVütö Kapcsolatok Egy szocialista vezető, akivel Rómában beszélgettem, kifejtet­té: pártjában lényégében helyre­állt az egy ség. A párt balratoló­dótt, és ennék tudható be, hogy míg öt év alatt a kormányban semmilyen eredményt sem tu­dott elérni, az utóbbi két évben viszont sikerült keresztülvinnie (természetesen a baloldali ellen­zék segítségével) egyes demok­ratikus reformokat. Az OSZP az utóbbi huszonöt évben kü­lönböző fejlődési (és visszafej­lődés!) szakaszokon ment ke­resztül: a felszabadulás után volt a „frontizmus” (a népfront­kormányzás politikája), utána az „autonomizmus” (amikor a kommunistáktól függetlenül po­litizáltak), májd jött az anti- kommunizmus. Ez is véT*t ért, és újabban javulnak a kapcsola­tok a kommunista és a szocia­lista párt között. (Ezt tanúsítják az ország különböző részein ala­kult baloldali megyéi és városi végrehajtó bizottságok.) „Nem félünk a választástól” — mon­dotta beszélgetőpartnerem, és megadta a magyarázatot is: „újból találkoztunk a munkás- osztállyal”. Azt hiszem, hogy ez a leglényegesebb változás. Ez teszi lehetővé, hogy meg­valósuljon az, amit a legtekin­télyesebb szocialista vezetők ■— Mancini, a párt titkára és De Martinó miniszterelnök-helyettes — nyíltan hangoztatnak mosta­nában : haladóbb kórmányzati formulára van síükség. Ez azt jelenti, hogy a fejlődés kővet­kező szákasza — ami esetleg már az idén Is megvalósulhat — a kétpárti, kereszténydemokrata­szocialista kormány lenne. Egy ilyen, az eddiginél következete­sebben haladó kormányt a kom­munisták -r továbbra Is ellen­zékben maradva — támogatná­nak, az építő kritika és az ese­tenkénti egyetértés politikáját megvalósítva. Ez még nem azo- | nos a baloldal egységével, de | közelebb hozná a megvalósulá- ! sát. SZAKSZERVEZETEK A múlt év eseményei azonban j arra mutatnak, hogv az egység j helyreállítása a szakszervezctek- ben a legkézenfekvőbb. Ez ért- | hető is, hiszen a különböző I iparágakban dolgozó munkások | szakmai-szociális érdekei és I követelései azonosak yagy ha- j sonlóak; tekintet nélkül arra, I hogy ezek a dolgozók a kom- j munista, a szocialista vagy akár J a kereszténydemokrata párt tag- I jai-e. A három szakszervezeti | szövetség az ősszel Firenzében I tartott közös tanácskozásán már I meg is kezdte az újraegyesülés j előkészítését. Ez sem lesz köny- nyű és gyorsan végbemenő fo- I lyamat, de az fddiei állásfogla- j lások azt tanúsítják, hogy a szakszervezeti vezetők nagy többsége őszintén akarja az egyesülést. Ennek a jövőnek a legelszántabb harcosai a három vasasszakszervezet tagjai és ve­zetői, akik valószínűleg elsők­ként fogják egyesíteni saját szervezeteiket. TODÉRO FRIGYES (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom