Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

-óbr DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971.Január84. Áz Egyesült Államok agyakat lop a fejlődő országoktól Készülődés az SZKP XXIV kongresszusára Ahogy közeledik március 30., az SZKP XXIV. kongresszusa, úgy élén­kül az egész világ érdeklődése a Szovjetunió életének e nagy esemé­nye iránt. A szovjet kommunisták kongresszusainak a nemzetközi mun­kásmozgalomban mindig rendkívüli szerepük volt. Hiszen arról van szó, hogy a legtapasztaltabb kommunis­ta párt jelöli ki a maga számára az elkövetkező fél évtized teendőit. S mert a párt politikája megszabja a szovjet állam tevékenységének irány­vonalát, az SZKP kongresszusainak mindenkor hatalmas nemzetközi je­lentősége van. A kongresszus előkészítése a Szov­jetunióban már hosszabb ideje tart. A pórt alaposan átvizsgálja az el­múlt időszakban végzett tevékenysé­gét. Alakul az új ötéves terv: mérle­gelik a különböző változatokat, egyeztetik a nemzetközi együttműkö dést, vizsgálják a legcélravezetőbb gazdaságpolitikai megoldásokat. S eközben tokozott ütemet diktálnak a mindennapi munkának is, mert az SZKP vezetői és a párttagság egy­aránt arra törekszik, hogy sikerekről adhasson számot a kongresszus szí­ne előtt. A Pravda méltán hangsúlyozza: „A szovjet nép nagyszerű eredmé­nyekkel halad az SZKP XXIV. kong­resszusa felé. Sikeresen teljesíti azo­kat a feladatokat, amelyeket a XXIII. pártkongresszus írt elő az or­szág gazdasági és szociális fejlesz­tésére. A szovjet ipar termelése 1970- ben majdnem kétszer akkora, mint az összes háború előtti ötéves ten/ek idején együttvéve volt... Figyelemre­méltó eredmények születtek a mező- gazdaságban. Az ország földműve­lésének egész eddigi történetében 1970-ben értük el a legnagyobb ter­méshozamot szemesterményekben és gyapotban I" Hozzátehetjük: sikeresen fejlődik a szovjet tudomány, a technika, a kulr túra. Erőteljesen növekedett az or­szág védelmi ereje. Ugyanakkor ko­moly előrehaladás mutotkozik a nép életszínvonalának emelkedésében. Hadd álljon itt e megállapítósok bizonyítására néhány fontos adat. A nyolcadik ötéves terv teljesítése so­rán 1970 végére a foglalkoztatottak száma elérte a 90 milliót, vagyis az 1965. évi 76.9 milliónál mintegy 18 százalékkal több. Az újonnan mun­kába álltaknak több mint a fele a felső- és középfokú szakiskolákat végzettek közül került ki. Az országos átlagbér az előző pártkongresszus idején, 1965-ben havi 95,6 rubel volt. 1970-re 122 rubelra emelkedett. Az átlagbér növekedésnek sokféle összetevője van. Először is 1968-ban egyharmaddal növelték a minimális bért. Ugyanebben az évben 15 szá­zalékos béremelést kaptak a fémfel­dolgozó- és a gépgyártóipar munká­sai. 1969-ben az építő- és építő­anyaggyárak — ide számítva az üveg- és porcelánipart is — kerültek sorra: az emelés átlagban 25 százalékos volt, és mintegy 9 millió embert érin­tett. Emelték a szibériai, a távol-ke­leti és az északi területek dolgozói­nak „területi pótlékát” is. A XXIII. kongresszus irányelvei azt írták elő, hogy öt év alatt a munkások és al­kalmazottak ,20 százalékának a bérét kell rendezni. A valóságban 26 szá­zalékuknak a bérét és a fizetését nö­velték: az átlagbér növekedés or­szágos aránya pedig meghaladta a 25 százalékot. *A nemzetközi politikában is nagy sikerek alapozták meg a lehetőségét annak, hogy a XXIV. pártkongresz- szus további nagy előrehaladás ki­indulópontja legyen. A szovjet diplo­mácia számtalan olyan eredményt ért el, amelynek a gyümölcsei éppen most kezdenek beérni. Európában közelebb került a megvalósuláshoz a biztonsági értekezlet. A szovjet- NSZK szerződés, amelyben nyugat­német részről először ismerik el a háború után kialakult európai hatá­rokat, így az Odera-Neisse határt, s amely tartalmazza az erőszakról való kölcsönös lemondás kötelezettségét, utat nyitott az NSZK és a többi európai szocialista ország vitás prob­lémáinak békés rendezéséhez is, Ta­lán a Közel-Keleten is kibontakozik valamilyen mozgás a békés megol­dás felé, a Szovjetunió következetes békepolitikája eredményeként. Bizto­sak lehetünk abban: a szovjet béke­politika a márciusig' hátralévő hóna­pokban is minden lehetőséget ki fog használni annak érdekében, hogy meggyőző eredményekről számolhas­sanak be a párt XXIV. kongresszusá­nak. Sz. L. I. Néhány hónapja közölték amerikai hírügynökségek a szenzációs újdonsá­got, hogy az Egyesült Államokban a wisconsini egyetem enzimkutatással foglalkozó intézetében sikerült vala­mi, ami új korszakot nyit a biokémiá­ban: egy gén, az élő szervezetekben az öröklődési információkat továbbí­tó, röviddel ezelóttig még titokzatos anyag mesterséges előállítása. Köze­lebbi részleteket olvasván a tudomá­nyos lapokban, persze kiderül, hogy ez a korszakalkotó „észak-amerikai” találmány egy indiai biokémikus pro­fesszortól, Hargobind Khoranától szár­mazik, aki már 17 éve 'dolgozik a wisconsini egyetemen. Ez a tény, melyhez még sok hason­lót lehetne társítani, mintegy villanás­nyi fényt vet egy folyamatra, amely a fejlődő országoknak az amerikai im­perializmus részéről történő kizsák­mányolása legrosszabb aspektusai kö­zé tartozik: tudósaik és szakembereik kisajátítására, ezen országok meg fosztására legszükségesebb kádereik­től. Az Egyesült Államok részéről űzött „agy-lopás" egyébként korántsem szorítkozik a gazdaságilag gyengén fejlett országokra. Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és más tőkés ipari országok tudományos folyóira­taiban állandóak a panaszok, hogy magasabb fizetésektől és egyéb ígé­retektől csábíttatva, tudósok és más szakemberek százai hagyják el éven­te hazájukat, hogy átköltözzenek az Egyesült Államokba. Az Egyesült Ál­lamok nem csupán e szakembe­rek képességeit tulajdonítja el, hanem közvetve azt az 560 000 schillinget is, amelybe különféle brit és nyugat­német oktatásügyi tudósok becslése szerint az első iskolaévtől valamely műszaki főiskola elvégzéséig általá­ban egy természettudós „előállítása” kerül. MAGAS VESZTESÉG-ARANY Az ILO (az ENSZ Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezete) adatai értelmében Indiából évente átlag 480 természet- tudós, mérnök, orvos és más magas képzettségű szakember vándorol ki; ezeknek több mint a fele az Egyesült Államokba. 1962-ben az Egyesült Államok a fej­lődő országokból összesen mintegy 3400 szakembert csábított el: 1967- ben már 7900-an voltak. A latin-ame­rikai országok különösen kedvező „va­dászterülete” az amerikai agyrablás­nak. A szenátus bevándorlási és ho­nosítási albizottsága 1967 márciusá­ban öt „hearing”-et folytatott le la­tin-amerikai szakértők beutazásáról, és ezek eredményeit csak 1969-ben ismertette. Eszerint 1965-ben 7804 tu­Az alacsony fák lassan elfogytak, s a terepjárót hatalmas szál vörös­fenyők vették körül, mintha mélyen a földbe vert vasoszlopok között jár­tunk volna. — Azt hiszem, túljutottunk a mo­csaras részen. Innen már csak egy kőhajításnyira van a magassági pont, — fordult felénk Szergej Vorobjev, a főfúrómester — ám be sem tudta fe­jezni a mondatot, amikor megnyílt a föld a lánctalpak alatt, s a terep­járó a fúróberendezéssel együtt visz- szatarthatatlanul süllyedni kezdett az ingoványos talajon. Végül is este lett, mire a fúróbri­gád elérte a 371-es magassági pon­tot. Mindenki holtfáradt volt. S még­is, a reflektorok fényénél szó nélkül hozzáláttak a szereléshez. Nem cso­da: ez volt az utolsó fúrás a terv szerint, amelyet hihetetlen nehézsé­gek árán, nyolc hosszú év munkájá­val hajtottak végre a tajga sűrűjé­ben. Köztudott, hogy a Föld víztartalé­kai évről-évre jelentős mértékben csökkennek. A Szovjetunió európai és déli területei, — ahol a lakosság 80 százaléka él — az összes folyók 14 százalékának vizét gyűjtik csak ösz- sze, s ezért már most is vízszűkében vannak. A következő évtizedben a nagyarányú talajjavítási program végrehajtásával a helyzet csak rosz- szabbodik: az Aral-tó és a Kaszpi- tenger szintje csökkenni fog. Azért, hogy mindez ne következ- hessék be, szovjet tudósok mór a harmincas években felvetették az északi és a szibériai folyók „meg­fordításának" gondolatát. A külföldi újságok annak idején képtelennek minősítették a tervet. 1961 márciusá­ra azonban a „Hidroprojekt” terver dós, technikus és szakmunkás érke­zett állandó tartózkodás céljából az Egyesült Államokba; Argentínából 973-an, Mexikóból 939-en, Kolumbiá­ból 868-an, az öt közép-amerikai or­szágból 946-an. Ez a szóm nem fog­lalja magában azokat a latin-ameri­kai diákokat, akik tanulmányaik el­végzése után az Egyesült Államokból nem térnek vissza hazájukba. A latin­amerikai országok hasonló „agyvesz­teségei" jönnek ki az OPS (Oficina Panamericana de la Satud - Pán­amerikai Egészségügyi Szervezet) fel­méréséből. Richard Titmuss professzor, a Lon­don Scholl of Economics tanára je­lentette ki röviddel ezelőtt egy brit jóléti konferencián, hogy „az Egyesült Államok 1940 óta kereken 4 millió dollárt takarított meg, jobban mond­va rabolt el más országoktól" azáltal, hogy tudósok, mérnökök és orvosok tízezreit, akiket más államokból csá­bított el, nem kellett kiképeznie. En­nek a hatalmas összegnek legalább egyharmada származik a fejlődő or­szágokból. A fejlődő országok tudósainak rész­vételével 1968 augusztusában Üj- Delhiben megrendezett UNESCO- konferencián az itt vázolt „agyrablás” kérdéséről mondotto Husain Zaheer doktor, az indiai Council of Scientific and Industrial Research igazgatója, hogy alapjában véve magukon a fej­lődő országokon múlik, ha tudósaik és egyéb szakembereik elvándorolnak, mert hazájukban nem nyújtanak nekik eléggé kedvező életfeltételeket, Még ha ez az érvelés részben meg is állná helyét, fennmarad az impe­rialista országok vétkessége az „agyak kivándorlásában”. A fejlődő országok gazdasági elmaradottsága és az anyagi eszközök ebből fakadó hiánya ugyanis közvetlen következménye a gyarmati kizsákmányolásnak. Még ma is, amikor az egykori gyarmatok ön­álló fiatal államokká lettek, tovább folyik ez a kizsákmányolás a nemzet­közi imperialista munkamegosztás, a monokultúra szorgalmazása, az egyre szélesebbre nyíló ár-olló révén, és az­által, hogy külföldi monopóliumok — melyeknek sorában egyre nagyobb sterepet játszanak az amerikai kon­szernek - leányvállalatainak behato­lása megnehezíti a fiatal államok ipa­rosítását KAROS „FEJLESZTÉSI SEGÉLY” A tudósok, mérnökök és egyéb szak­emberek rablásának, melyet az Egye­sült Államok folytat a fejlődő orszá­gokban, van még egy másik oldala is, amely a gazdaságilag gyengén fejlett országokra éppoly hátrányos, mint maga az „agyrablás”. A magas ző- és kutatóintézet kidolgozta azt a tervet, amelynek végrehajtása után a Pecsora és Vicsegda folyók vizének egy része az Azovi- és a Kaszpi-ten- gerbe ömlik. A terv jóváhagyását kö­vetően Viktor Csisztyakov kutatómér­nök vezetésével expedíció indult a Pecsora-Káma medencéjébe, hogy kijelölje a megépítendő csatornák helyét A brigád, amelyről a bevezetőben szóltunk, majd’ minden fontos objek­tumnál dolgozott, ök végezték a jak- sai gát próbafúrásait. A Jaksa falu közelében, épülő gát irányítja majd a Pecsora vizét a Pecsora—Kolvin-csa- tornán ót a Kóma folyóba. Kijelölték a Pecsora—Vicsegda csatorna vona­lát, amely még egy helyen összeköti majd a két folyót. Kijelölték a Vi- csegda-Káma-csatornát is, amelyen át évi nyolc milliárd köbméter víz folyik az északi folyóból a Kómába. Megnéztük a térképen: az első és az utolsó zászlócska között több, mint ezer kilométer a távolság! S minden kilométerért újabb csatát kellett vív­niuk a természettel. A brigádtagok átlagéletkora 23 év, az egész expedícióé 26; a munkások többsége tartalékos katona. képzettségű szakemberektől megfosz­tott számos fejlődő ország a nagyobb létesítmények (pl. duzzasztógátak, vagy nehézipari létesítmények) terve­it az imperialista országokból, több­nyire az Egyesült Államokból szárma­zó szakemberekkel dolgoztatja ki. A többnyire „consulting-engineers” cé­gek módjára fellépő amerikai mérnök- csoportoknak adott rendelések nagy kórokat okoznak az érintett fejlődő országoknak, különösképpen három okból: — A tervek kidolgozásáért egyes esetekben oly nagy honoráriumokat kérnek, melyek egy közepes gyár épí­tési összköltségeinek felelnek meg. — Az amerikai szakértők tervei sok esetben nem veszik figyelembe az il­lető fejlődő országok különleges kö­rülményeit és igényeit, úgyhogy meg kell ugyan fizetni őket, de egyáltalán nem realizálhatók. Ez különösen gyak­ran fordul elő Iránban, ahol külön­böző hasonló esetekor vitattak meg a parlamentben és részletesen ismertet­tek az Ettelaat című iráni lapban. — Az Egyesült Államok szakértői igénybevételének a nagyszabású ter­vek kidolgozásánál ugyancsak káros következménye, hogy ezek a tervek többnyire olyanok, hogy csak bizo­nyos amerikai monopóliumok képesek kivitelezni; ezek a „consulting engi­neers" cégek ugyanis többnyire a leg­szorosabb kapcsolatban állnak bizo­nyos amerikai konszernekkel és azok megbízásából dolgoznak (ugyancsak Iránban lepleztek le a képviselők egész sor ilyen esetet). KIKÉPZŐ ÉS NEM CSABITŐ KÖZPONT Az „agyak kivándorlása” problémá­jának és fent vázolt következményei­nek egyedül kedvező megoldását a fejlődő országok részére, természete­sen csupán a szocialista országokkal való együttműködés kínálja. A szocia­lista országok nem űznek „agyrab­lást”, hanem a fejlődő országok káde­reit az illető országok részere szakem­berekké képezik ki. Emlékeztessünk csak a moszkvai Patrice Lumumba egyetemre, ahonnan évente sok száz, ott kiképzett szakember tér vissza ha­zájába. Állandóan növekedik a fejlő­dő országokban is a szakiskolák szá­ma, ahol a Szovjetunióból és más szocialista országokból származó szak­értők képezik ki a gazdaságilag gyen­gén fejlett országok szakembereit. Különösen szembetűnő példáját nyújt­ja ennek Algéria, melynek szakisko­láiban a szocialista országokból szár­mazó oktatók képezik ki a többi közt az olajkiaknázás és -feldolgozás, a bányászat és kohászat szakembereit. (Volkstimme) Borisz Satyilov őrvezető egy csen­des kisvárosban szolgált a Fekete­tenger portján. Jó munkát, szépen berendezett lakást kínáltak neki, de Borisz unta a meleg éghajlatot. Északra kívánkozott Most a brigád egyik legjobb műszakmestere. Meg­találta a helyét, beilleszkedett a kö­zösségbe a többi katona is. Alekszej Aszov őrvezetö (a legjobb sofőr az egész expedícióban), Anatolij Sut- nyakov, a volt határőr, Vaszilij Ro­manov rakétás. Anatolij Malvesev és Nyikolaj Prohorov harckocsizok. Egyszer a brigád azt a feladatot kapta, hogy derítsék fel a Milvinszki- mocsarakat. A terv szerint ebben a térségben nem folyna munka, a Pe­csora—^Vicsegda-csatorna megkerülte volna a mocsarat. Az expedíció ve­zetője azonban elmondta a brigád tagjainak: ha sikerül bebizonyítani, hogy a csatornát ót lehet vezetni ezen a területen, ez nagy pénzmeg­takarítást tenne lehetővé. Elindult tehát a brigád felderíteni a mocsarat. Rögtön az első napon úgy elsüllyedt két traktor, hogy tíz­méteres kutatórudakkal sem érték el azokat. Elhatározták, hogy helikop­terrel derítik fel a terepet. Előbb fát Új üdülő- komplexum a Fekete henger partján Bulgária fekete-tengeri partvidé­kén, Várnától délre tervezik a Roman­tika elnevezésű komplexum megépí­tését, amely méltó versenytársa lesz az Aranyhomok, a Napos-part és a Barátság szakasz közismert üdülőtele­peknek. Nyolc-tíz kilométer hosszú­ságban terül majd el a Komcsija fo­lyó festői torkolatvidékének közelében. A környéken nagy jódtartalmú gyógy­vizeket találtak, így az üdülőhely egész éven ót üzemeltethető lesz. A folyó két partján felsorakozó szál­lodákban, bungalókban és kempin­gekben összesen 40 000 férőhely lesz. A terv 1973-ig megvalósítandó első szakaszában összesen ezer személy befogadására alkalmas szállodák megépítését tervezik. A legnagyobb közülük a külkereskedelmi dolgozók nemzetközi üdülője lesz, 200 férőhely- lyel, étteremmel, filmszínházzal, elő­adóteremmel és úszómedencével. A Komcsija bal partján eredeti nemze­ti stílusú üdülőtelepülés nő ki a föld­ből. A Romantika csak egy része az új, hatalmas, százezer férőhelyesre terve­zett dél-várnai tengeri üdülősornak. Itt épül fel a nemzetközi diáküdülő­komplexum, Bjala község közelében pedig gyermektáborok létesülnek. Á Siemens-éghajlat A müncheni Siemens cég kutatóköz-* pontjában van egy 20 köbméteres szoba, amely különböző fajtájú klímát teremt. Mínusz 80 C-tól -j-150 C°-ig mindenfajta éghajlat megtalálható ebben a szobában. Ide .telepítették az Északi Sarkot, megidéztek trópikus vi­déket, a tenger mélyét és tízezer mé­teres magasságot. Ebben a szobában a cég kipróbált olyan géprészeket, amelyeket igen különböző éghajlatú országokba vagy igen különböző cé­lokra exportál. Elefánt-iskola Ceylonban van egy iskola ... ele­fántok részére. Növendékei 8 hónapig tanulnak, és ezalatt el kell sajátíta­niuk néhány fő „tantárgyat”. Melyek ezek a tantárgyak? Torna, mezei munka, erdőirtás, teherszállítás, em­berek szállítása, szabályos járás és magatartás stb. Az oktatás meghozza a maga gyümölcseit. Az iskolát Járt elefántok még szabadon élő társaik befogásában is segédkeznek. Ez utób­biakat aztán szintén „beíratják” ebbe a „tanintézetbe”. szállítottak a mocsárhoz, három ré­teg gömbfóból tízszer tíz méteres „repülőteret” építettek s ezután szál­lították át a berendezéseket. Négy hónapot töltöttek a mocsaraknál, mostoha körülmények között. Még az ivóvizet is helikopteren kellett ide­szállítani. Annál nagyobb örömet szerzett az eredmény: bebizonyoso­dott, hogy ót lehet vezetni a csator­nát a mocsáron. Az expedíció főhadiszállásán fe­szült a légkör. A kutatók a csatorna- rendszer utolsó létesítményének, a Kolvin melletti vízi csomópontnak a felderítését szeretnék mihamarabb befejezni. A hetvenes évek végére már északi víznek is el kell jutnia a Kaszpi- és az Azovi-tengerbe. Mér­nökök, geológusok és közgazdászok az utolsó számításokat végzik az új csatornák mentén épülő vízierőmű­vek építéséhez. A vízierőművek vil­lamosenergia termelésével négy éven belül megtérülnek a csatornarendszer építésének költségei... Viktor Csisztyakov, az expedíció vezetője már idestova harminc éve dolgozik hasonló építkezések előké­szítésén. Műszereivel ott volt Gorov- nál, Kievnél, a Kómánál, a Jenyi- szejnél, az Irtis-Karaganda-csatorna építésénél. — A Pecsorához képest mindegyik könnyebb volt, — mondja Csisztya­kov, — nehezen, nagyon nehezen en­gedelmeskedik nekünk ez a folyó, de végül is engedelmeskednie kell. S tu­lajdonképpen már sikerült is meg­törnünk ellenállását. Ez a mi aján­dékunk az SZKP közelgő XXIV. kong­resszusának. P= Sztugyenyikin Visszafelé folynak majd a folyók Helikopter a mocsár főlőtt — Merész terv a megvalósulás küszöbén — Fizetnek a vízi erőművek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom