Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

6 dunántúli napló 1971. január 23. 99 A Népköztársaság nevében!...*6 Fiatalkorúak a lejtőn »A Baranya megyed bíró­ságok által elítélt fiatalkorú bűnelkövetők száma az el­múlt 3 évben csökkenő irány­zatot mutatott Az 1967-ben elítélt fiatalkorú bűnelköve­tőkhöz viszonyítva 1968-ban 75,8 százalék, míg 1969-ben 69,4 százalék volt az elítélt fiatalkorúak aránya”. A 17 éves K. I. kipirult arccal, égő fülekkel lép a bí­ród pulpitus elé és többször is rá kell szólni, hogy hango­sabban, érthetőbben válaszol­jon a kérdésekre. — A szüleim? Nem, igazán nem mondhatom, hogy bár­mit is elzártak, vagy megta­gadtak volna tőlem. Ha zseb­pénzt kértem, mindig kap­tam. Igaz, nem sokat, de kap­tam... — Hogy miért keveselltem? Azt hiszem azért, mert min­dent hamar megszoktam, meguntam... — Igen, a mozit azt szere­tem. Nem, nem a gyilkos, inkább a betörős filmeket. Azokat, ámelyekben sok pénzt találnak a páncélszekrényben és még pisztoly sem kell hoz­zá, csak nagy ügyesség. Ne­kem is sikerült... — Ja, a taxisofőr? — Igen, annak száz forint borravalót adtam, amikor kiszálltam a pécsi ékszerbolt előtt. — Nem, nem a japán gáz- öngyújtó, hanem az arany parkertoll miatt történt min­den. Kétezerötszázba került és nálam csak kétezer forint volt. A többit otthon rejtet­tem el. Szóval az volt a baj, hogy a boltos kérte a szemé­lyimet és én nagyon meg­ijedtem. Hát ezen buktam le Néhány szót a tanúvallo­másokból is. — Nagyon szélsőséges fiú volt. Egyik pillanatban pél­dás maga viseletű, de a má­sikban már fegyelmezetlen, i zgága — jellemezte az osztály- főnöke. — PL gyakorlati fog­lalkozásokon ő volt az első, aki megszegte a fegyelmet, ha utasítást adtunk ki, hogy nem szabad hozzányúlni a balesetveszélyes gépekhez. Általában ártalmatlan ka­maszkori jellemvonás ez, de úgy látszik az ő esetében a gátlástalanság, a konok ellen­állás szembetűnő jegyeiről beszélhetek. Az apa véleménye? Talán az volt a baj, hogy túlzásba vittem a fe­gyelmezését? Mert ha vala­miért elővettem, megszidtam, olyankor legtöbbször konok hallgatásba merült és még a testi fenyítést is némán tűr­te. Igazán nem is tudom, hogy milyen módszerekkel nevelhettük volna helyeseb­ben. 9,A szabad élet** jegyében L. J.-t és hét társát bűn- szövetkezetben elkövetett rablás és egyéb büntettek miatt vonta felelősségre a fiatalkorúak bírósága. Né­hány évvel ezelőtt verbuvá­lódtak össze a „szabad élet” jelszavával. Eleinte csak „sze­rény”, vagy ahogy ók mon­dották „pitiáner” dolgokra vállalkoztak: boltok elől lop­kodták el hajnalonként a péksüteményt, a palackos te­jet. Ennél már valamivel „iz­galmasabb” volt a második számú akciójuk, amikor egy parkírozó teherautó ponyvá­ját lopták el, hogy „végleges tanyát üthessenek” valahol a Mecsek rejtekében. Ez utóbbi be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, mert innen „csaptak le” éjszakánként az — Ötnapos kiskereskedelmi tanácskozás fejeződött be teg­nap Pécsett a Ságvári Mű­velődési Házban. Baranya, Tolna és Somogy megye kis­kereskedelmi vállalatainak és szövetkezeteinek vezetői meg­beszélték a IV. ötéves terv kereskedelmi szabályzóit, amelyek a jövőben az egész kereskedelmi életet irányíta­ni fogják. A tanácskozáson részt vettek a Belkereskedel­mi Minisztérium és a Szö­vetkezetek Központjának képviselői is. alvó város lelakatolt boltjai­ra Kapukat emeltek ki, rá­csokat feszítettek szét, majd a „szakszerűen” feltört ajtó­kon, ablakokon át, kézről kézi« adták a rabolt holmit. A lebukásuk? Egyszerű le­fülelés volt, nem kellett hoz­zá-különösebb nyomozói bra­vúr. A feltűnő költekezés, a túlzott italozás, a nagy han- goskodás nyomravezette a hatóságokat. Néhány mondat a vallomásukból. L. J.: — Nem bírtam elvi­selni a lekötöttséget, az el­kötelezettséget, ezért válto­gattam olyan sűrűn a mun­kahelyeimet Így kerültem össze a társaimmal is, akik hasonló elveket vallottak. K. T.: — Nem szerettem a szüléimét, mert minden dol­gomba beleszóltak. Ezért szöktem el hazulról. M. L.: — Nekem is a szü­leimmel volt a legtöbb ba­jom. Erőszakosak voltak. Amikor elszöktem a gimná­ziumból, akkor a techniku­mot erőltették rám. Nem ér­tették meg, hogy én csak a szabad életet szeretem. „Hippik akartunk lenni** Végül még egy példát, a garázdaság bűntettével vá­dolt, illetve elítélt F. J.-ről és három társáról,, akik a műit év nyarán a vasasi te­metőben síremlékeket ron­gáltak meg. A vasasi bálon italoztak és a korahajnalig tartó mulatozás után hazafelé menet „egészen véletlenül” megálltak a temető bejárata előtt. — Már nem is tudom, ki- nék jutott eszébe, hogy be­menjünk, mert előre nem terveztük, nem is beszéltünk róla, — magyarázta F. J. — Hirtelen jött az egész — hadarta lesunyt fejjel D. P. — Szép fényesek, aranyszí- nűek voltak a feszületek és nem is volt nehéz letörni őket a sírkövekről... ■— Ott beszéltük meg, hogy a nyakunkban hordozzuk, mint a hippik — mondotta H. F. majd reménykedő ábrázattal a bírákra nézett. — De aztán nagyon megbántuk az egé­szet és eldobáltuk a keresz­teket. Talán ennyi élég is a vád­lottak vallomásaiból, melyek­ből mint említettük, bujkáló, vagy éppen nyüt cinikussá- got, pózolást, a másokat oko­ló mártiromságot láttuk és csak elvétve a valóban őszin­te megbánás jegyeit. Leg­alább is ez a vélemény ala­kul ki abban, aki csendes szemlélője, fültanúja csak az ilyen tárgyalásoknak. Mert a bíró, a fiatalkorúak bírája más szemmel látja, s ítéli meg e 15—17 éves gyerek- emberek ügyetlen, vagy ügyeskedő védekezését, vallo­másait. Az ő számára min­dennél fontosabb, hogy fényt derítsen a bűnrevezető tény­leges okokra is. Dr. Losonczy Istvánná elsőként meghök­kentő statisztikára hívja fel a figyelmünket. Lelki válság — A fiatalkorú bűnelköve­tők első és legáltalánosabb jellemzője az, hogy nagyon kevés kivétellel már az ötö­dik, hetedik évben kimarad­nak az általános iskolából. Következésképpen mindjob­ban elszakadnak, elidegened­nek a tovább tanuló, célra törekvő társaiktól, ami előbb valamiféle lelki, személyiség­beli válságot, majd zűrzava­ros érvényesülési vágyat éb­reszt az említett fiatalokban. Ennek megfelelően alakul ki az érdeklődési körük is, amely — mint a vallomásokból is kiderült — meglehetősen kor­látozott. A krimi filmekből, a bűnügyi ponyvákból merí­tett tippek, a „szabad élet” gyors és viszonylag könnyű elérésére inspirálják őket, amihez természetesen adva vannak a megfelelő társak, illetve a környezet. Amikor a szülői környezet felelősségét említettük, dr. Losonczy Istvánná óképpen reagált rá, — Sokkal bonyolultabb a kérdés megközelítése, mint gondolnánk. Mert felelős az egyén is saját magáért, a maga pszichikai adottságai­val, de a környezet is, amely ronthat, vagy javíthat attól függően, hogy a nevelés iga­zodik-e a fiatalkorú egyéni­ségéhez, vagy sem. Az eltú­lozott nevelés példája az egyik tanúként beidézett apa, aki őszinte kétségek között mondotta, vagy inkább kér­dezte, hogy mikor és mivel követte el a hibát: azzal-e, hogy túlzásba vitte a fegyel­mezést, vagy azzal-e, hogy el- siklott afelett, amikor a fia némán, konokul tűrte, még a testi fenyítést is. Valójában maga válaszolt meg a saját kérdésére, sajnos csak kés­ve... De tévedett a tanúként be­idézett pedagógus is, amikor így jellemezte a fiút: „A fe­gyelmezetlenség általában ár­tatlan kamaszkori jellemvo­nás, de úgylátszik az ő ese­tében a gátlástalanság, a ko­nok ellenállás szembetűnő jegyeiről beszélhetek.” — E szerint az apa és a pedagógus is jól látta, vagy legalább is jól sejtette, hogy többről van szó, mint egy­szerű kamaszkori tünetekről, mégis megmaradtak csak a fegyelmezés, a büntetés, ez esetben eredménytelennek bi­zonyult módszereinél. Pedig ha a sikertelenséget látva eggyel előbbre lépnek, és szakember kezébe, pszichiá­ter gondjaira bízzák a fiút, talán nem történik meg, ami megtörtént De még mindig csak talán, mert sok más kö­rülmény is hozzájárul még ahhoz, hogy eredményes le­gyen az említett; pszichiátriai „elvonókúra”. Segítő kéz Példának említette a szóra­kozó helyeket, ahol szemreb­benés nélkül szolgálják ki szeszesitallal a fiatalkorúa­kat — szomorú tényként hoz­záadva, a fiatalkorú alkohol­fogyasztók megdöbbentően magas számát, majd legvégül a taxisofőrt, aki „természe­tesnek” tartja, hogy egy 17 éves fiú 100 forinttal tetézi meg a 25 forintos viteldíjat. — Ide, illetve ezek elé so­rolhatnánk még az olyan üze­meket, munkahelyeket is — mondotta dr. Losonczy Ist­vánná —, ahol már az első kérésre szó nélkül, majdcsak nem megkönnyebbülve adják ki a munkakönyvét, hogy megszabaduljanak a „nehéz fiútól”. Más szóval — ha közhelyesen hangzik is — az egész társadalom segítő, óvó kezére, szívére kell apellálni, hogy a jövőben még kedve­zőbb és reménykeltőbb sta­tisztikát állíthassunk ki a fiatalkorú bűnözés alakulá­sáról Pálinkás György Mennyi 1000 lux? Új, 1000 lux fényerejű világítást kap a Népstadion Az említett; rövid jelentés — bármilyen fényerőről is van szó — csak azoknak világos, akik szakemberek, ismerik az elektromossággal kapcsolatos megjelöléseket. Az átlag-olvasók csak talál­gatnak: mennyi is lehet 1000 lux? Schmidt József, a Népsta­dion műszaki osztályának ve­zetője érdeklődésünkre igen részletesen tájékoztatott, hogy milyen is lesz az új világí­tás, mennyire láthatjuk job­ban az eseményeket. — Eddig a négy hatalmas oszlopról csaknem négyszáz fényszóró biztosította a vilá­gítást, 230—250 lux erősség­ben — mondotta. — Ez több mint félmillió wattot jelen­tett. s bár ez a szám a jö­vőben sem változik, mégis négyszer több lesz a fény, vagyis a lux. Hogy miért? Mert Magyarországon még soha nem használt fényfor­rást használunk fel. Az átalakítást az ÉVITERV végzi, s a holland Philips gyártól beszerzett — szó sze­rinti fordításban — „fém­halogén gőzlámpák”, (ugyan­annyi áram felhasználásával, mint eddig) adják a nagyobb fényerőt. Gyakorlatban pél­dául: ha lakásunkban elhe­lyezünk egy 100 wattos nor­mál és ugyancsak 100 wat­tos ilyen speciális égőt egy­más mellett, akkor mindjárt láthatnánk az óriási különb­séget És, hogy mi indokolja a Népstadionban az ugrásszerű fényerő növelést, arra is meg­kaptuk a választ. — Amikor 1959-ben dkő­szült a világító berendezés, az az akkori igényeket kielé­gítette — informált Schmidt József. — De ma már a szí­nes televíziós adásokra is gondolni kell, s ehhez sok­kal nagyobb világítás szüksé­ges. Európa úgyszólván vala­mennyi nagy stadionjában megtörténtek az átalakítások. Stuttgartban például ugyan­ezt a világítást készítették el, s a bécsi Práter stadion is hasonlót kapott. Terveink szerint 1971-ben nálunk is meglesz az átalakítás, s így a világításra többé nem le­het panasz. Akkor már csak a jó fut­ball hiányzik, mert ugye, nem minden a világítás. Ezt a nappali mérkőzések is bi­zonyítják ... Elkészült az üzemi balesetek statisztikája Harminkilenc halálos baleset Nem a figyelemmel, a fegyelemmel van a baj — Az anyagmozgatás a legveszélyesebb munkaterület — Még mindig „szépítünk** Tizennyolcszor tárcsázták az elmúlt év minden mun­kanapján izgatott kezek a mentők telefonszámát: egyet­len év alatt 5762 üzemi bal­eset történt Baranyában. A statisztika még akkor is szo­morú, ha valamelyest ki­sebb is ez a szám, mint az előző években volt. Harminc­kilenc ember meghalt, több­száz súlyosan megsérült, il­letve megcsonkult, s több mint ötezren nyomták az ágyat — hosszabb-rövidebb ideig Már nem a bánya Szomorúak és beszédesek a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa munkavédelmi főfel­ügyelőjének számai. A 39 ha­lálesetből 15 az állami ipar­ban, nyolc a tsz-ekben, hét az építőiparban, hat az ál­lami mezőgazdaságban, ket­tő a szállítási vállalatoknál, egy pedig a kereskedelmi vállalatoknál következett be. Az állami ipar adatait érde­mes kissé részletesebben szemügyre venni. A tizenöt halálos balesetből a Mecseki Szénbányák három és a Me­cseki Ércbányászati Vállalat is három halálesettel része­sedik, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy már nem a bányászat a legveszé­lyesebb munkaterület A bá­nyák évről évre csökkenő baleseti számai mögött hihe­tetlenül nagy erőfeszítések, szellemi és anyagi ráfordítá­sok állnak, s éppen ez, ami nem mondható el a többi iparág vállalatainak jelentős részérőL Bor-„ protokoll Nemcsak a diplomáciai életben vannak protokolláris előírások, a bemutatkozások és az üdvözlések „szertartá­sossága”: az is lényeges, hogy a különféle ételek evése köz­ben milyen borral lehet le­öblíteni a finom falatokat Nem mindegy, hogy mi után mit iszunk: itt is van egy „protokoll”, aminek mottója: minden étkezéshez a megfe­lelő bort az asztalra! A borászok csaknem negy­ven borfajtát ajánlanak az asztalra. Előételekhez csak a száraz jellegű Ezerjót, a Riz- linget, a Somlói Furmintot és esetleg az édeskés, illatos, szénsavas Chasselas-t. „Tilos” a könnyű piros- és vörösbor „használata”. A hal a száraz Rizlingekben, az édeskés Zöldszilvániban és a Soproni Leánykában „úszik” a legszí­vesebben. Sült húsok után nagy a választék a borfaj­tákban. Tizenkét féle száraz és édeskés bor között lehet választani: itt már megjelen­het a nehéz vörösbor is az asztalon. Egy jó rántott liba­máj után jöhet a Villányi Burgundi, a Villányi Medoc és a Hajósi, illetve Villá­nyi Cabernet A fűszeres ételféleségeknél, a rántott és paprikás csirké­nél, a ludaskásánál „lép” az asztalra a borok „királya” a Badacsonyi Szürkebarát és a Debrői Hárslevelű, és ural­ják az asztalt a pecsenye­falatokon, a különböző szár­nyasételeken keresztül a sü­teményig. A sajtok után könnyű pirosbor dukál, és ebéd után mindezeket a jó falatokat csak édeskés bor­ral szabad „leöblíteni”. Külön „bor-protokoll”-ja van a vendég várásánakésa kártyapartiknak. „Alkalmi” vendégeinknek édeskés, illa­tos bort adhatunk, a kedves vendégeket Villányi Medoc- kal, Hajósi és Villányi Ca- bamettel kínálhatjuk. Kár­tyavendégek könnyű, száraz bort kaphatnak: Bajai Ezer­jót, Bácskai Palotást, Kártyás Pecsenyét, Kunbajai Rizlin- get És ha jó a házigazda lap járása felbonthat egy üveg könnyű bort, például Csár­dás Vöröset Nézzük a főbb halál-oko­zókat Az első helyen a szál­lítás, anyagmozgatás áll, ezt követi a személyek és tár­gyak esése, illetve az áram­ütés. Üj és egyre félelmete­sebb baleseti forrás a trak­torok borulása. Ez utóbbinál érdemes megállni egy perc­re: a SZOT, a mezőgazdasági kormányzattal együttműköd­ve, már tavaly rendeletet bocsátott ki a traktorok bo-* rulásbiztos védőkerettel való felszereléséről, a rendelet azonban csak írott malaszt maradt Nincs anyag, nincs aki gyártsa... S hogy teljes legyen a lehangoló kép: a szakszervezetek felmérése szerint azoknak a gépeknek túlnyomó többsége is síkte­rületi földeken dolgozik, me­lyek már el vannak látva biztonsági védőkerettel... A vizsgálatok tanulsága Az évek folyamán több mázsányi vizsgálati anyag gyűlt össze az SZMT mun­kavédelmi felügyelőségén, illetve a rendőrség illetékes osztályán. A balesetet kivál­tó okok között leggyakrab­ban ez a szó szerepel: fi­gyelmetlenség. Felvégi Fe­renc munkavédelmi főfel­ügyelő nagyon indulatosan mondta ezzel kapcsolatban: ilyen nincs, legfeljebb fe­gyelmezetlenség van, de ezt a vállalatok nem szívesen írják le, hisz ha beismerik, hogy baj van a biztonsági fegyelemmel, akkor kimon­datlanul beismerik azt is, hogy nem tettek meg minden tőlük telhetőt. A munkavédelemmel kap­csolatos vállalati magatar­tás egyébként kedvezően ala­kul, bár a változások rend­kívül lassúak. A biztonság kérdései iga­zán jelentőssé szinte minde­nütt csak akkor válnak, amikor már megtörtént a baj. Ilyenkor van felelősség- revonás, s ilyenkor van pénz... Egy-egy haláleset nyomán évek óta ígért biz­tonságtechnikai berendezé­sek valósulnak meg. Egy másik általános tapasztalat: a vállalatok a biztonság fo­kozása érdekében ha tesz­nek is egyet s mást — a könnyebb utat választják Egyetlen példa. A köszörű­gépek kezelői számára köte­lezővé teszik a védőszem­üveg használatát. A szem­üvegeket a dolgozók rendel­kezésére is bocsátják, azzal azonban már csak kevesen törődnek, használják-e a munkások e meglehetősen kényelmetlen védőeszközö­ket. Mennyivel egyértelműbb intézkedés lenne olyan védő berendezéssel látni el a gé­peket, melyek a dolgozótól függetlenek, s melyek hasz­nálata nélkül a gép nem is üzemeL Vannak ilyen pél­dák is; több gyárban látni keretbe foglalt védőüveget; mely egyben kapcsoló is: amíg nincs a helyén, nem megy a gép... Az is igaz, persze, hogy a gépgyárak konstruktőrei is többet fog­lalkozhatnának biztonság- technikai kérdésekkel, hisz a védőeszközök gyárilag ol­csóbbak lennének. Ki a felelős? Harminckilenc halott, 5723 sérült — s több mint 130 ezer kiesett munkanap. A kérdés: ki, vagy kik a fele­lősök? — nagyon is magától értetődő. A vizsgálatokat le­folytató szervek alapelve: a vizsgálat alapvető célja az újabb bajok megelőzése, a veszélygócok, veszélylehető­ségek felszámolása, de ugyan­ilyen fontos a felelősök fel­derítése is.\ Csak az SZMT 424 ellenőrzést végzett az el­múlt évben, s 279 esetben bocsátott ki figyelmeztető felhívást. Harminckilenc esetben gépek, üzemrészek leállítására is sor került, de sajnos ez sem volt elég. A bekövetkezett balesetek, min­denekelőtt a halálos és cson­kulásos balesetek nyomán, 13 esetben tettek javaslatot büntető eljárás lefolytatásá­ra. Az ügyek többségében még nincs ítélet — megle­hetősen hosszadalmasak az ilyen ügyek, hisz a felelősség kérdése csak ritkán egyértel­mű —, a tapasztalat azonban az, hogy a bíróságok kemény kézzel nyúlnak az ilyen ügyekhez. A szakszerevezeti munka- védelmi felügyelőknek két­ezer, a főfelügyelőnek há­romezer forintig terjedő bír­ságolási joga van. Tavaly 15 alkalommal éltek ezzel a jogukkal, ami az előző évi tizenegyhez képest, előrelé­pés, az igazság azonban az, hogy a bürokrácia ez alka­lommal is a vétkeseket védi. Egy-egy pénzbírság kiszabá­sa, illetve realizálása oly hatalmas papírmunkát, s oly hosszadalmas eljárást igé­nyel, hogy legszívesebben mindenki elfelejtené ezt a jogát, illetve kötelességét. A „hajtás4 veszélyei A múlt évben elharapód­zott vállalatainknál a túlórá­zás. Ennek, természetesen, biztonsággal kapcsolatos kö­vetkezményei is vannak, ép­pen ezért az SZMT illetéke­sei úgy foglaltak állást, hogy a túlóráztatással kapcsolatos rendeletek érvényre juttatá­sa alapvető munkásvédelmi érdek is. A „hajtás”, a kap­kodás, az ideges légkör ta­lán hoz kisebb-nagyobb — bár mindenképpen időszakos —, eredményeket, ezeknek az eredményeknek azonban legtöbbször aggasztóan sú­lyos ára van. Békés Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom