Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-23 / 19. szám

1971. január 23. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 700 lakás — Új strand — Tornatermek — Kórház Szigetvár 1971—1975 Szigetvárt 1966. októ­ber 1-én nyilvánították várossá. — Lényegében tehát az 1971—1975-ös tervidő­szak az első teljes ötéves terv a város történeté­ben — mondja Tinusz János elvtárs, a Városi Tanács vb-elnöke. — Meghatároztuk a város holnapját. Még egy-két dolgot meg kell beszél­nünk tanácsülésen, az­tán megkezdődhet a munka a tervek végre­hajtásáért. — Kezdjük a beszélgetést a lakásgondokkal. Az ellátott­ság a megye városai közül a 346 fö/100 lakás mutatóval Komló után a legrosszabb. Miről tájékoztathatjuk a la­kosságot a lakásfejlesztést Il­letően? — Lényege» fejlesztést ter­veztünk — kezdte válaszát a VB elnöke. — A IV. ötéves tervben állami, központi be­ruházásból mintegy 300 la­kást kívánunk felépíteni. Ezenkívül az OTP közel 400 lakás elkészítésével járul hozzá a gondok enyhítésé­hez. A város saját erejéből gondoskodik megfelelő köz­műellátásról, az új lakótele­pek szennyvízelvezetéséről, jó ivóvíz-ellátásáról. A la­kások a Radován téren, az Almás pataktól keletre és a város nyugati részén épül­nek feL — Az «J lakótelepek kom­munális ellátásáért mit Ígér a kővetkező öt esztendő? — Felépítünk egy 8 tan­termes általános iskolát — tornateremmel! A legkiseb­bek elhelyezési gondjain 40 férőhelyes új bölcsődével kí­vánunk enyhíteni. A vásár­lást új ABC áruház könnyíti majd. A Zrínyi téren a Me­gyei Tanács támogatásával 1970 második felében étte­rem kezdi meg üzemelését. A szolgáltatási tevékenység javításáért a Gelka és Pa­tyolat korszerűbb helyiséget épít. Épít áruházat az ÁFÉSZ, ahol bútorokat, ipar­cikkeket is lehet vásárolni. Ruházati bolt is létesüL — Szigetvár peremkerületei — Hóból, Zalbót, Becefa — autóbuszjáratokkal bekapcso­lódtak a közlekedésbe. Hal­lani azonban, hogy a perem- kerületek lakói panaszkod­nak: nem városi, hanem tá­volsági járat dijait fizetik a buszokon, ami lényegesen drágább. Milyen megoldás várható? — Valóban ex a helyzet Távolsági tarifával járatják a buszokat. Számunkra ért­hetetlen, miért kell a város­hoz tartozó peremkerületi lakosoknak a 2 forintos tari­fa helyett több mint a két­szeresét fizetniük egy útért Állandóan napirenden tart­juk ezt a kérdést ismételten tárgyalunk az Autóközleke­dési Tröszttel. Reméljük, kö­zös nevezőre jutunk — de úgy tűnik, nagyon vitázó tárgyalásoknak nézünk elé­be. A DÉDÁSZ — miután Szigetvárt várossá nyilvání­tották — a városhoz tartozó peremkerületek lakói szá­mára is alkalmazta az ol­csóbb áramszolgáltatást így helyes. Most a közlekedésen a sor. De ha már közleke­désről szóltam, hadd említ­sem meg: a IV. ötéves terv­ben a Volán 12-es vállalatá­val a város közös beruházás­sal új autóbusz-pályaudvart is létesít — Maradjunk még • pe­remkerületeknél, ha már em­lítettük. Hóból, Zslbót, Bece­fa milyen fejlődésnek né* elébe? — Hobolban bővítjük az orvosi rendelőt fodrászüzle­tet létesítünk. Parkosítás, — A Jászberényi Gépjavító Állomáson megkezdték a Vi- noro—200 típusú szőlőzúzó és bogyozógép gyártását. A berendezés óránként kétszáz mázsa szőlőt dolgoz feL — Gyártják a Vinoro-család másik tagját is, amely órán­ként ötszáz mázsa szőlő fel­dolgozására képes. A szüre­tig húsz komplett gépet ad­nak át a szőlőtermelő nagy­üzemeknek. rendezés címén félmillió fo­rintot juttatunk. Zsibót, Be­cefa autóbuszvárót kap. Sze­retnénk a becefai külső szőlőterületen lakók számára is eljuttatni a villanyt — ezt a munkát most mérjük fel. — Ismét Szigetvár. TJgy tud­juk, hogy jelentős kórházi fejlesztés is várható. — Igen. Mintegy 260—270 ágyas elmegyógyintézet léte­sítése tervezett úgy, hogy ezzel együtt az általános kór­házi ágyszám is 200-zal bő­vülne. Az egész komplexum költsége 145 millió forint. Ebből a következő öt esz­tendőben 77,1 millió forint kerül beruházásra. — Sok szó esett már a szi­getvári ÜJ strandról. Milyen előrehaladásról számolhatunk be? — Szép, új strandunk lesz. A kiviteli tervek előrelátha­tóan tavaszra elkészülnek. Az építéséhez 15,5 millió fo­rintot a Megyei Tanács ad. A melegvizű strand a vár nyugati részén kerül felépí­tésre, négy medence áll majd a strandolok rendelkezésére. Mintegy ötezer ember élvez­heti itt a strandolás nyújtot­ta örömöket. A IV. ötéves terv végére megkezdi üze­melését — Ha már a fürdésről, sra- badidő eltöltéséről szóltunk — víkendtelkek kialakítására tesz-e lehetőség? — Igen. A vár északnyu­gati részén kívánunk telke­ket kialakítani. — Még mindig good a szi­getvári tanulók, sportolók tornaterme. Nincs. Tudomá­sunk szerint a lakosság anya­id hozzájárulást is felaján­lott az áldatlan helyzet meg­változtatásáért. Várható ja­vulás? *— Valóban nagy gondunk a tornaterem hiánya. De vár­ható a javulás. A gimnázium udvarában már épül egy tornaterem. A tervezett új általános iskolához is csatla­kozik majd tornaterem. Ami pedig a lakosság felajánlá­sát illeti: valóban szép pél­da volt — összesen mintegy 600 ezer forint a felajánlás összege. Ez is hozzájárul a Rákóczi úti Általános Iskola mellett felépülő tornaterem létesítéséhez. A tornatermi gond tehát lényegesen eny­hül a következő években. — A leglényegesebb a mun­kalehetőség. Várható-e ezen a területen változás? — Nem tanácsi hatáskör, de elmondhatom, hogy a konzervgyár rekonstrukciója befejeződött, a cipőgyáré pe­dig ebben az évben fejező­dik be. Van itt bőven új munkaalkalom. A cipőgyár­ban például a rekonstrukció előtt 720 ember dolgozott, a rekonstrukció befejeztével pedig több mint 1100 lesz a létszámuk. Nem munka­hely-hiányról beszélhetünk, hanem új munkásokra van igény. — fis érvtől kezdve jelentő­ssé nő l helyi tanácsot ön­állósága. Mit jelent ez Szi­getvárott? — Az önállóság fokozása nagyobb felelősséget is ró a tanácsokra. Magunk gazdál­kodunk, a bevételekből fej­leszthetjük a várost, javít­hatjuk a lakosság ellátását. A bevételeink növelését je­lenti többek között a köz­területhasználati díj, a köz­műfejlesztési hozzájárulás, az állami tulajdonban lévő ki­sebb ingatlanok eladása, amelyeknek árából újabb la­kásokat építhetünk — és még számos forrás. Jól kívánunk gazdálkodni ezekkel az ösz- szegekkel a lakosság érdeké­ben. Mi úgy érezzük, hogy a III. ötéves terv időszaká­ban igyekeztünk megoldani a város fejlesztésének fel­adatait. Sok segítséget nyúj­tott ebben a lakosság is. Így igyekezünk a következő években is dolgozni. Még szebbé kívánjuk tenni váro­sunkat. Ehhez hozzájárul például a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Szigetvár vá­rosi Bizottsága és a Városi Tanács VB szerződése, amely­nek célja: „Havonta egy na­pot Szigetvárért” társadalmi munkaakcióban a fiatalok 1971-re 35 000 órát vállalnak. Minden erőnkkel és tudá­sunkkal a következő évek­ben is a város fejlődését kí­vánjuk szolgálni — mondot­ta befejezésül Tinusz János elvtárs. Garay Ferenc Másfél millió tonna szén az év első két dekádjában A szémbányászat jó start­tal kezdte 1971-et: január el­ső 2 dekádjában a bányászok másfél millió tonna szenet termeltek, leküzdve számos nehézséget; a havazások mi­att többször késtek vagy meg sem érkeztek a munkásjára­tok, időnként a drótkötél- pályák jegesedése okozott üzemzavart, és vissza-vissza- térő akadály a szinte kró­nikus vagonhiány. Mindezek ellenére az év első 20 nap­ján lényegében teljesítette programját a bányászat. Az Egyesült Magyar Szén­bányáknál elmondották: az évi tervet figyelembe véve, az első negyedév programja 7 millió 145 ezer tonna szén kitermelését írja elő, míg tavaly a negyedéves prog­ramban mindössze 6 millió 907 000 tonna szerepelt. Bár a többlettermelés jórészt a vi- sontai Thorez külszíni fejtés­ről származik, de így is a mélyművelésű termelésnek mintegy 100 ezer tonnával kell meghaladnia az 1970 első negyedévit. A termeléstöbble­tet részben a műszaki fejlesztés eredményezi, részben pedig az, hogy a 281 napos éves munkarenden belül az első negyedévben 72—73 munka­napon át dolgoznak, igénybe- véve szabad szombatokat s vasárnapokat is, amelyekre nyáron adnak majd ki sza­badnapot Ifjúsági klubok Együtt — de nem ugyanazt Divat lett a pince — Réteg-klubok, mősorceere Egyszer csak divat lett a pincébe járni. A pestiek kezd­ték, aztán a vidégi városok­ban is megindult a mozga­lom: felfedezni az épület alatt meghúzódó, semmire sem használt pincéket, és klubot csinálni belőlük. De hasonló sorsra jutottak az ócska lomtár-szobák, szuterén he­lyiségek, többre érdemes raktárak is ... Egyszer csak divat lett if­júsági klubot csinálni, — jó­formán nem is számít rangos vállalatnak, intézménynek az a cég, amelyik nem rendel­kezik saját Ifjúsági klubbal. A nemrégiben elkészült egyik legfrissebb pécsi ifjúsági klub a postásoké. Százezer forintot kaptak a pince rendbehozá­sára, a többit maguk tették hozzá. A Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállalat hatvanezer forintot adott a fiataloknak az új üzemi klubra, ugyan­csak ilyen összeggel segített a klubalakításhoz a Pécsi Dohánygyár is. Harminckét ifjúsági klub, — számok nélkül is elkép­zelhető, — a pécsi fiatalok számottevően nagy tömegé­nek ad otthont esténként, vagy a hét meghatározott napjain. Ez jó dolog, szinte fórumnak is lehetne tekinte­tű, — azonban sokat levon Kiöregszel, postás bácsi? Postás bácsi. A kézbesítő­ket hívják így és lassan va­lóban bácsi-korba súlykoló- dik ez a „hivatal”. Pécsett, de a Pécsi Postaigazgatóság területén a nagyobb váro­sokban, településekben a le­vélkézbesítők átlagos életko­ra ötven év. A területen még rosszabb a helyzet, ott hat­van év az átlagkor és bizony akad hetven esztendős kéz­besítő is faluhelyen. Hol vannak a fiatalok? Mert jönnek. 1970. decem­ber 20-án a pécsi L számú hivatal nyolc fiatalt alkal­mazott kézbesítői munkakör­be. Ma, január valahánya- dikán már csak ketten van­nak. Az egész évet vizsgálva kiderül, hogy nyolcvan kéz­besítő mondott fel a pécsi igazgatóság területén, rajtuk kívül pedig még hatvanan, akik csak hírlapot kézbesíte­nek. Miért e tömeges elvándor­lás? Maguk az illetékesek nyilatkozták kendőzetlen őszinteséggel: nem is csodál­koznak a fiatalokon, hiszen a legtöbben azért hagyják el állásukat, hogy szakmát ta­nuljanak. Levelet kézbesíteni ugyanis nem szakma. Pénzt kezelni sem az. Furcsa, de való igaz: személyi igazol­ványban olyan bejegyzés, hogy szakképzettsége postás, olyan nincs. Komfortosabbá teszik a Baranyát? Haricányfürdőn minden év­ben több ezer tsz-tagot és üzemi dolgozót üdültetnek az Állami Biztosító CSÉB csoprtjai. Mióta a Napsugár Szállót átadták, egy-egy tur­nusban száznál is többen pi­hennek a CSÉB-tagok közüL Közismert, hogy a régi Ba­ranya és az új Napsugár komfortja nem azonos. A Ba­ranyában nincs központi fű­tés, nincs melegvizszolgálta- tás, hiányzik a tágas társal­gó, korszerűsítésre szorulna az étterem, tehát hiányoznak azok a feltételek, amelyek között maradéktalanul jól éreznék magukat a vendégek. Eddig nem volt választásuk a CSÉB-tagoknak, érkezési sorrendben szállásolták el valamennyiüket, kit a Bara­nyában, kit a Napsugárban. Egy újabb megállapodás sze­rint azonban magasabb térí­tési díj ellenében kiköthet­ték az érkezők: ők a Nap­sugárban akarnak lakni. A következmény: mindenki megajánlotta a magasabb összeget, csakhogy komfor­tosabb körülmények között tölthesse el a pihenőnapo­kat Most válaszút előtt áll a Baranya, illetve a szállodát üzemeltető Baranya megyei Vendéglátó Vállalat. Vagy összkomfortossá teszik, vagy a magasabb térítési összeget vállalva átpártolnak a CSÉB tagok a Napsugárba, még olyan áron is, hogy az ÁB igazgatóságok átmenetileg csökkentik a Harkányban üdültetett tsz-tagok és üzemi dolgozók létszámát A postás kézbesítők átla­gos keresete, tizenötéves szol­gálat után (!) a ruhapénzzel együtt (!) havonta 1700 fo­rint. Erre az sem mondható, hogy nem sok, mert ez kife­jezetten kevés. Miért? Abszolút megbízhatóság... Nyugdíjkifizetések Idején a „postás bácsi” nyolcvan-, százhúszezer forinttal a tás­kájában indul el naponta. Átlagosan napi harmincezer forint húzza táskájukat, s ezt a pénzt már csak azért is, becsülettel kell kezelniük, mert hiszen, százszázalékos kártérítésre kötelezettek. Kapnak úgynevezett „man- kópénzt”, ami hivatott az esetleg előforduló tévedések, „el”-számolások megtérítésé­re. Havonta egy kézbesítő mintegy nyolcszázezer forin­tot utaztat át a kezén — mankópénze huszonegy fo­rint ... Legalább nyolc általános iskolai végzettség. Nem is titkolták: oly kevesen van­nak, oly nagy szükség van mindenkire, aki erre a pá­lyára szánja el magát, hogy ezt a feltételt már nem tud­ják megkövetelni. Kérdés, hogy hat elemivel alkalmas- e valaki ekkora pénzösszeg kezelésére? Képes-e megta­nulni a posta bonyolult, de szigorú szabályait? Aligha. Jó fizikai erőnlét — aki nem hiszi, hogy szükséges feltétel, téved. Egy kézbesítő a város belterületén napi nyolc kilométer irtat tesz meg gyalog — ex emelete­ket nem számítva — de hu­szonnyolc kilós táskával a vállán... Külterületen sok­helyütt napi negyvenöt kilo­métert kell egy kézbesítőnek gyalogolni. Ez még táska nélkül is sok. Pihenés? Sem szabad szombat, sem vasár­nap ... A fiatalok — mondta Tahi László egyik műsorában — seregestül a főiskolákra, egyetemekre tódulnak. Aki lemarad, szakmát tanul. Min­den szakmának becsülete van, biztos kenyeret jelent, megélhetést, jövőt. A kézbesítés nem szakma. Nincs is becsülete. Nem is csodálkozhat senki, hogy ez a pálya nem vonzza a fia­talokat A postás bácsik pe­dig öregednek — ebben az évben Pécsett az 1. számú hivatalnál hatan mennek nyugdíjba, az utánpótlás gár­dája nem erős... Előfordult, hogy valamelyikük nyolc napig nem ment munkába, mert megsértődött valamin. Ha fegyelmi úton felelősség­re vonják, vállat von és el­megy. Ezt a pénzt máshol is megkapom, sőt ennél jó­val többet — mondja. És a felelősség is,. kevesebb. Igaza van? Addig ezt nem lehet kimondani, amíg van­nak olyan emberek, falusi hivatalvezetők, akik a kéz­besítő hiánya esetén maguk veszik nyakba a táskát... Ez az öntudat azonban csak a kirívó esetek között találha­tó. Még sokakban hiánycikk. Szakmát kell, hogy jelent­sen a kézbesítés. A Komarov Gimnáziumban Pécsett pos­tás-szakközépiskola műkö­dik. Jövőre érettségiznek — tisztviselők lesznek. Miért ne lehetne a szakmunkásképző iskolákon belül képreznl a postai kézbesítőket? Rangot és becsületet adni ennek a rendkívül kényes és fontos szolgáltatásnak ? Persze, a megoldásnak ez csak egyik oldalát jelentené. Szakmájuknak, sőt bátran kimondom — hivatásuknak — megfelelő anyagi megbe­csülés hozná meg a végleges megoldást És a legsürgősebben meg kellene hozni ezeket az in­tézkedéseket mert a helyzet — nemcsak Pécsett, a Dél- dunántülon, de országosan — már nem rózsás. Egy-két év múlva pedig egyenesen ka­tasztrofális lesz. Hacsak nem vezetik be a csőp>06tát Kampfs Péter Új üzem Baján Oj üzemet kapott a Kis­motor- és Gépgyár bajai te­lepe. A több mint 170 mil­lió forintos beruházási költ­séggel épült gyárat pénteken György Gyula kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes avat­ta feL Ezzel megteremtődött a lehetősége annak, hogy a bajai kismotorosok az eddi­ginél nagyobb mértékben já­ruljanak hozzá a hazai jár­műgyártási program meg­valósításához Ez évi 150 mil­lió forint értékű termelésü­ket a negyedik ötéves terv végéig mintegy meghárom­szorozzák. a dolog értékéből, hogy a klubok felében sem folyik rendszeres, tervszerű tartal­mi munka. Kevésbé szoli- dabban fogalmazva: a klubok egyelőre még nagyobb felé­ben, a táncoláson, magnózá­son kívül az égvilágon sem­mi sem — vagy csak ünnepi alkalmakkor — történik, Olyan rossz dolog ez? Tu­lajdonképpen nem, hiszen már azzal elértünk valamit, hogy a fiatalok igényeinek megfelelő szórakozóhelyet biztosítottunk, divatossá vált kifejezéssel élve „behoztuk az utcáról”. Igen, csakhogy a klubmozgalom nem tavaly kezdődött, — és azzal már nemigen lehet dicsekedni amit ez alatt a néhány esz­tendő alatt elértünk. Az if­júsági klubokban folyó tar­talmi munka javítására hir­dették meg (három éve elő­ször) a Kiváló ifjúsági klub pályázatot. Ez nem volt ha­tástalan, csak mindhárom évben ugyanazokban, a ko­rábban is jól működő klubok­ban lendült fel a munka, kevés volt az új csatlakozó. A pályázatot, elképzelhető, hogy valamelyest módosított formában, a következő évben ismét meghirdetik. Divatos kifejezéssé vált ez is: „tartalmi munka”. Mit is értünk alatta tulajdonképp>en, mit reklamálunk az ifjúsági klubokban, amikor a tartal­mi munka hiányáról esik szó? Semmiképpen sem azt, amit jóidéig egyedül üdvö­zítő módszernek tartottunk. A tánc szünetében egy arra hivatott előadó felállt és mondjuk a könnyű olasz operákról beszélt a hallgató­ságnak, — akiket csak azért lehetett hallgatóságnak ne­vezni, mert az előadó iránti tiszteletből viszonylag csend­ben maradtak... Ázt a né-= ,.v hány embert akit érdekelt p v.- téma, zavarta a többiek kö- ■ • zönye, a többieket meg za­varta. hogy a táncért „cseré­be” még ezt is meg kell hallgatni... Egyáltalán nem erről van szó, a klubok közönyössége annyira heterogén — a ter­vezőmérnöktől a segédmun­kásig, — hogy képtelenség bármiféle közös előadást el­képzelni. Azt viszont már sokkal inkább, hogy a klu­bot rendszeresen látogató fiatalok alkalmanként külön tartanak összejövetelt, mond­juk a zenebarátok, a sakk szerelmesei, és azok akiket filmesztétikai kérdések fog­lalkoztatnak. Mindenféle igényt nem le­het kielégíteni egy-egy klu­bon belül, — túlságosan is osztódna a tagság, — többek között ezért is szükség lenne, néhány, nagyobb tömeget vonzó, speciális klub létre­hozására. Jelenleg talán csak a fiatal utazók klubja mű­ködik ilyen jelleggel, ámbár elég gyengén. Jövőre terve­zik az ifjúgárdisták klubjá­nak létrehozását. Minden klub más-más han­gulatú, szellemű fiatalnak élményt jelent, ha vendéges­kedik valamelyik klubban. Miért nem lehet ezt szerve­zetten megoldani? Például úgy, hogy a klubok alkal­manként vagy rendszeresén műsort cserélnének egymás­sal? Így a tartalmi munka is javulhátna, hiszen ha csak tíz klubot sikerül megnyerni az ügynek, — mindegyikben tíz műsort láthatnak a fiata­lok, — egyszeri fáradsággal. A műsorcserék koordinálá­sát a városi KISZ bizottság mellett működő társadalmi kulturális bizottság végezhet­né. Népszerűek az ifjúsági klu­bok, — számuk jövőre még tovább emelkedik — most már csak azt kell elérni, hogy valóban „klubok” is le­gyenek. D. Kónya József

Next

/
Oldalképek
Tartalom