Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

1971. Január 21. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Másfél milliárd takarékbe tétben Baranya megye lakossága a III. ötéves terv időszaká­ban 738 millió forinttal nö­velte takarékbetéteit. A be­tétállomány összege 1970 vé­gére elérte az 1 milliárd 540 millió forintot. Az elmúlt év végén megyénk minden la­kosára átlagosan 3623 forint­nyi betétösszeg jutott. A je­lenlegi betétállományból a postahivatalok 595, a taka­rékszövetkezetek pedig 242 milliót kezelnek. Megtakarí­tásainak mintegy 45 százalé­kát az OTP-fiókokban he­lyezte el a lakosság. A ta­karékossági formákat tekint­ve, a könyves betétek a leg­népszerűbbek, ezekben van a megtakarított összegeknek 86 százaléka. A kamatozó betét­könyvek mellett igen népsze­rűek a gépkocsi nyeremény- betét-könyvek is. Ezeknek a száma öt év alatt 119 ezer­ről 164 ezerre emelkedett. A Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztárak létjogosultságát bizonyítják, hogy Baranyá­ban 149 működik belőlük, s a tagok száma eléri a 11 ez­ret. A legújabb takarékossági forma, az ifjúsági takarék- betét is gyorsan népszerűvé vált. Néhány hónap alatt 3629 megállapodást kötöttek az OTP-fiókok dolgozói. Szép eredményt értek el a szolgál­tatás jellegű betétforma, az átutalási betétszámlák elter­jesztésében. Az elmúlt év vé­gén Pécsett 3224, Komlón 645, Mohácson 255 család vette igénybe ezt a szolgál­tatást. A hitelezési tevékenység a III. ötéves terv folyamán to­vább szélesedett. A hitel alapját a lakossági betétállo­mány jelentős növekedésével teremtették meg. Az elmúlt öt év alatt nyújtott hitelek­kel a lakosság tartozásai 692 millióról 1 milliárd 76 mil­lióra emelkedett. A rövid-, közép- és hosszú- lejáratú hitelek között is ki­alakult bizonyos népszerűsé­gi 'Sorrend. Legtöbbén a Vá­sárlási kölcsönöket veszik igénybe. Az elmúlt öt év alatt 112 ezer esetben 449 millió hitelt nyújtott az OTP hitel­levélre történő vásárlásra. A személyi hitelek sem kevés­bé kelendőek, öt év alatt 70 ezren kértek személyi hitelt, 203 millió forint összegben. A hosszúlejáratú hitelek közül mindenekelőtt az épí­tési hiteleket veszik igénybe az emberek. Egyéni családi és társasházlakás építésére öt esztendő alatt 461 millió fo­rintot hiteleztek. A szövet­kezeti és OTP beruházású örök- és társasházak vásárlá­sához 289 millió forint hitelt nyújtottak, s ezzel 1836 szö­vetkezeti, 136 OTP és 48 öröklakás építését segítették elő. A jobb telekellátás követ­keztében az OTP 1970. évi telekforgalrna 300—400 szá­zalékkal haladja meg a ko­rábbi esztendőkét. 1970-ben 533 házhelyet, 380 üdülőtel­ket és 268 darab állami föld- ingatlant értékesítettek. H. M. Elektronikus pénzügyek... Megalakult a számítóközpont — Négy megye ado/a feleakkora apparátus Még tavalyelőtt elhatároz­ták: létrehozzák a Pénzügy­minisztérium számítóközpont­ját. Ez az elhatározás min­denképpen indokolt, az új gazdaságirányítási rendszer­ben megnövekedett az igény a pénzügyi információk iránt. Tervet készíteni, gazdaság- politikai elhatározásokat vég­rehajtani — a pénügyi kö­vetkezmények várható isme­rete nélkül, ma már nem le­het. Fokozott szerephez jutot­tak a pénzügyi jellegű köz- gazdasági szabályozók is, amelyeknek be kell tölteni- ök azt a feladatot is, hogy a vállalatok tevékenységét, döntéseit a népgazdasági ter­veknek megfelelő irányban befolyásolják. Az új számítóközpont ösz- szesíti és értékeli a vállala­tok, szövetkezetek mérlegbe­számoló adatait, így gazda­sági tevékenységük, pénzügyi helyzetük mindenkor átte­kinthető és elemezhető. Fel­dolgozza a költségvetési in­tézmények gazdálkodásáról szóló adatokat, s hasonlóan szesíti ezeket a költségve- szféráról ad áttekintést, ösz- szesíteni ezeket a költségve­tési adatokat, elkészíti az ál­lami költségvetést. Ez nem csupán az elemi költségveté­sek összege, hanem az adatok közötti összefüggések feltá­rása és értékelése is. A Pénz­ügyminisztérium bevételi fő- igazgatósága számára feldol­gozza az adóbevallások és adóelszámolások adatait, s ezzel állandó áttekintést ad a bevételekről és az adó­alanyok fizetési kötelezett­ségeinek alakulásáról. Ké­sőbbi időpontban — ha már az információs rendszer ki­épült — kialakítják az.adat­bank-bázist. Ez az adat­bank nagy segítség minden vezetőnek, pénzügyi szakem­bernek, közgazdásznak: a pénzügyi adai.ok meghatáro­zott formában történő gyűj­tése olyan jellemzőkkel együtt, amelyek biztosítják, hogy a rendelkezésre álló adatokat sokféle kérdező szempont szerint lehessen el­érni, csoportosítani, össze­kapcsolni. A számítóközpont progra­mozó csoportja korreláció­számítási szimulációs, való­színűségszámítási és egyéb különféle analitikus módsze­rekkel dolgozik, végzi a számításokat az igényeknek megfelelően. Minden kezdet nehéz — az adóelszámolási iroda dol­gozóira nehéz és felelősség- teljes munka hárul, különö­sen a beindulásnál, ök inté­zik a tanácsi pénzellátást, s köztudott, hogy a tanácsok működtetnek, olyan intézmé­nyeket, melyekhez feltétle­nül szükséges a pénz: böl­csődék, óvodák, kórházak várják a szükséges összege­ket De ez csak a kezdet ne­hézsége. Munkájukat maguk szervezik, s néhány hónap múlva olajozottan dolgozik í ez az új apparátus is. Kampis Péter Takarmányt a Szamos mentének A Baranya megyei termelőszö­vetkezeti szövetségek úgy hatá­roztak, hogy az árvíz súlyos napjaiban kialakult baráti kap­csolatokat tovább ápolják, erő­sitik a Számos-menti közös gaz­daságokkal. A pécsi szövetség a tunyogmatolcsi Uj Elet és Szabadság Hajnala, a mohácsi szövetség pedig a csahold Erdó- liát Termelőszövetkezetnek nyúj­tott segítséget az elmúlt hóna­pokban. Összesen mintegy hét­millió forint értékű építőanya­got, jószágot, takarmányt, vető­magot és készpénzt juttattak a bajba jutott társgazdaságoknak. A jövőben is szoros kapcsola­tokat tartanak a baranyai és a szabolcsi termelőszövetkezetek. A megye az idén is küld se­gélyszállítmányokat a Szamos mentére: elsősorban takarmányt, építőanyagot és facsemetét. Megállapodás született arra vonatkozólag is, hogy a fölös munkaerővel rendelkező Számos- menti termelőszövetkezetek idő­szakokban munkásokat bocsá­tanak a baranyai gazdaságok rendelkezésére. E hatalmas, az egész orszá­got átfogó szervezel egy ré­szeként alakult meg Pécsett a Területi Adóelszámolási Iroda. Létrehozása összefügg a tanácsi átszervezéssel, azonkívül korszerűsíteni kel­lett az egész adóapparátust, egységesíteni centralizálni — erre jó ideje igény volt. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye ezerkétszáz gaz­dálkodó egységével, önkor­mányzatával tartja a kapcso­latot az adóelszámolási iroda. Nem hatósági szerv — csak az ügyvitel, a bonyolítás a feladata. Ezek a feladatok alaposan megnőttek. Ez év elejétől például nem lesz olyan vállalat, amely kizáró­lag csak központi, vagy csak tanácsi befizetésre kötelezett. Minisztériumi vállalatok, ter­melőszövetkezetek ezentúl hat, illetve egy százalékot fizetnek adózatlan nyeresé­gükből a tanácsoknak. Ez bo­nyolítja a nemzeti jövedelem elosztását. Az iroda elszámol­tat, adminisztrál és — nem utolsó sorban — küldi az információkat a „brain’ll trösztbe, a számítóközpontba.­Családi ház a Marx úton Minden új intézmény meg­születése egy sereg nehézsé­get vet fel. Ez a munka — a fokozott adminisztrációs tevékenység, könyvelés — igen helyiségigényes. Dr Buzánszky József, az iroda vezetője elmondotta, hogy a Mecseki Szénbányák sietett ezt a gondot megoldani, és székházában, a Déryné utca 7. szám alatt biztosított ott­hont az adóelszámolási irodá­nak. A személyi feltételek adot­tak. A gépkönyvelők kivé­telével a személyi állományt a meglévő apparátus bizto­sítja. Érdekesség: amíg de­centralizáltan, a négy me­gyében végezték az adó­könyvelést és ügyvitelt, mint­egy harminc főre volt szük­ség — a megnövekedett fel­adatok ellenére most csak feleakkora apparátus képes a munkát végezni. Erre lehe­tőséget nyújt a korszerű gépi könyvelés, a számítógépek munkája. A jóég tudná megmondani, hogy az embernek élete első, gyermekkori rajz-élménye miért éppen egy ház füstölgő kéménnyel, furán elnagyolt kerítéssel, kiskapuval, két ki­csi ablakkal? Az esetlen ákom-bákomból csak később tűnik elő a hajó, repülő, vagy egy szögletes orrú autó, kül- lős kerekekkel. Lehet, hogy a házat egyszerűbb lerajzol­ni, de talán mégis valami vágyakozást jelez már az ap­ró emberkében is, ösztönös vágyat a hajlék után, ami sok mindentől megvédi, meg­óvja, mintha a füstölgő ké­mény emberi melegséget is sejtetne. Vagy nem több ez belemagyarázásnál? Nem tu­dom, örülnék-e egy háznak. Valószínű eltűnődnék, mit kezdjek a sok helyiséggel, legfeljebb, a kertet becsül­ném sokra, a természet kö­zelségét, ami egy bérházi em­bernek nem adatik meg. ­De- itt van a Sopianában egy öntvénytisztító, Czabók János, azt mondja, álma volt mindig, hogy egyszer tető alá húzza saját családi házát. — Álma? Mikor kezdődött? — Semmiképpen sem ak­kor, ahogy az első néhány százast félretettük. Ennek csupán tíz esztendeje. Hanem én beleszülettem egy tekla- falusi parasztházba, amelyet úgy építettek meg apámék, hogy sarat, pelyvát, töreket gyúrtak össze és két deszka­sablon közé döngölték. A padlózat is földes volt. Elöl a tiszta-szoba, középen a konyha, utána a másik szoba és végül a kamra. Sok ilyen ház volt ott akkoriban. — Láttam falun különb otthonokat is ...-— Elhiszem. De nekünk téglaházra valahogy nem ju­tott, pedig apám tizenkét hold földön gazdálkodott és ez így jól hangák: tizenkét hold. Csakhogy azon a vi­déken nagyon rosszak a föl­dek még a mai napig is. A homokos talajon — lehet az akár tizenkét hold is — nem „Cölöplakások“ a város szívében A néhai Majláth utca környékén — a szanált há­zak „csinálta” téren — már huszonhárom cölöp került a helyére. A környék épüle­teit megremegtető cölöpverő azonban néhány napra most kényszerű szünetet tart. Ugyanis, mikor legutoljára lecsapott a harmincöt má­zsás verőkos, mint a tojás héját, úgy törte be a föld alatt csendben meghúzódó pincét. Amikor tegnap ott jártam, éppen egy fürge kis Poclain — markológép — harapta a földet. Az egyik talált pin­cét már szétszedte, most a másikon a sot^ Gyorsan kell ügyködni, mert szerdán visz- szaérnek a Budapesti Köz­műépítő. Vállalat dolgozói — akik kéthetenként kapnak néhány szabadnapot A pincékről nem tudott Senki, amikor kijelölték az ide épülő három tízemeletes toronyházat. Pedig megvizs­gálták jól a talajt. Váratlan előbukkanásuk „szenzáció”. Még annak az embernek is, aki azelőtt húsz évig itt la­kott. A cölöpverő már a város több pontján dolgozott — s minden esetben „kivívta” a környező házak lakóinak nemtetszését. Egyszer azért, mert éjjel-nappal dolgozik, és ez a mesterséges földren­gés nem altatódal. Másrészt jónéhány helyen leakasztot­ta a csillárt, s vékony rés formájában szellőzőt nyitott a tűzfalon. Mégsem lehet el­ítélni. Munkájára nagy szük­ség van. Egy tízemeleteshez hatvanhét — úgynevezett FRANKI — cölöp kell. A cölöp zsaluzata maga a föld. Először egy csövet ver le a szabadeséssel lezuhanó kala­pács, s ha a mélység meg­van, akkor betonkeveréket juttatnak a lyukba. Adagon­ként ezek is kapnak egyné­hány „pofont”. A monstrum mellett nappal tizenketten, éjjel tízen dolgoznak — eny- nyi a személyzete. Az ide kerülő toronyház tartóoszlo­pait hamar — pár hét alatt — elkészíti. A szakemberek általában már tíz ütés után tudják, nrfilyen alap kell, mi­lyen tömör a föld. A felvonulási épületben Samu István, a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat 3/2-es építésvezetőségé­nek művezetője elővette az építési naplót. A napló sze­rint a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca 18-as számú háznál vég­zett rezgésvizsgálatok sze­rint, a tűzfalnak bírnia kell a rezgéseket. Egv-egy" ütés­nél az épület falának kirez­gése öt mikron. Persze a ház már egy kicsit régi, így megesik, hogy a plafonpako­lás néhol elhagyja a helyét. Mindenesetre bárhol kezdi el a munkáját ez a cölöpverő monstrum, előtte jól megné­zik a szakemberek a kör­nyező házakat. Nem kell te­hát félni attól, hogy reggeli ébredéskor az ágyról a jár­dára lép le valaki. A művezető szerint pedig az itt készülő 346 lakás mindegyike lakható lesz az év végére. És mégegy megjegyzés az érdekes masináról: egy kis fémlapocskára az oldalán ezt írták: a géptől mért 20 mé­teres körzetben tartózkodni tilos. A közeli buszmegálló éppen a tűrésmezőn kívül van. Ha nagy a tumultus, megeshet, hogy a sor végén állókat veszély fenyegeti. De ne aggódjanak: én a gép­től alig egy méterre is áll­tam. Igaz — akkor nem műkö­dött .. * CSosüia) terem rajta annyi, mint má­sutt jó földben három hol­don. Elhiheti, volt kél olyan parcellánk — azt hiszem egy- egy magyarholdnyi —, hogy akkoriban az aranykorona értéke még a kilencven fil­lért sem érte el. Látja, ezért utáltam meg a földet és ér­dekes, mert éppen a házunk is földből „épült”, hosszú évekig nem tudtunk megsza­badulni tőle. Mókus Bélának, a gyár párttitkárának szobájában ülünk. Czabók János közép­korú, nagydarab férfi: nya­kában vastag bőrkötény, amely egészen a bakancsa orráig leér, a szürke, finom vaspor, amelyet a köszörűkő ver fel az öntvényről, belepi ruháját, kezefejét, arcát, ha­ját, csak a szeme körül látni fehér karikát, ott, ahol a vé­dőszemüveg útját állja a por­nak. Rondái egy munka ez, nemcsak mert piszkos, hanem fület-hasogató zajos és a ne­héz, kézi villanyköszörű a lelket is kirázza az ember­ből. Tizenegy esztendeje dol­gozik a Sopianában, de itt van a fia is, lakatos a szerei­dében, és a menye a bérel­számolóban. Felesége varr a Kesztyűgyárban, kisebbik lá­nya szakácstanuló az Üzemi Vendéglátónál. — Hogy jöttek be Pécsre? Várakozóan néz rám: — őszinte legyek? A föl­det beadtuk a tsz-be, de én nem léptem be, mert... mondtam már, hogy nem vonzott engem semmi a pa­raszti élethez és ezért már tizenöt éves koromban kő­művesinasnak szegődtem. Ez az eredeti szakmám. Sok há­zat felépítettem, de akkori­ban a téli hónapokban nem volt munka, tehát keresni sem tudtam, hogy egyszer a sajátomat felépítsem. A Marx út 100. szám alatt áll már a családi ház — sze­rintem ugyan villa. De ho­gyan épült? Most tessék csak figyelni: pontból kiindulva rajzolom meg a kört. A „pont” a teklafalusi tiszta­szoba, földes, vertfalu épület. Ugyanis ezen túladtak, az árából tizennégyezer forintot kapott Czabók János a szü­lőktől. Mondjuk hogy ez va­lamiféle „alaptőke”, bár­mennyire is csekély összeg. De hozzágyüjtöttek egy ki­csit, aztán Gyükésben szőlőt vettek. Évek múltán préshá­zat építenek, arra rá pihenő­helyiséget, ahogy ez a taná­csi rendeletben meg van ír­va. Dehát uramisten, mit le­het tenni, Czabókék ott is laktak, a két kis szobában. Helyrehozza a szőlőt, közben kölcsönt vesznek fel 65 ezret az OTP-től, kezdik tavaly az építkezést, a gyárban meg bontást vállalnak: Czabók János és fia a majdnem telje­sen betonból álló régi tan­műhelyt bontja munkaidő után, szabadság alatt, szabad szombaton, de még vasárnap is. Cserében egy másik —, de téglából lévő — épület bon­tásából kapnak 18 ezer tég­lát. Ehhez nagyméretű blokk­téglát, hatezret vásárolnak Görcsönyben, de a kölcsön, meg a gyűjtött pénz nem elég, túladnak a gyükési sző­lőn, présházon, igaz, • szép" áron. — Először csak úgy volt, hogy megépítem a házat ina-' gunknak. Aztán jön a fiam, azt mondja, ő meg hol lak.- jék, nem élhet örökké felesé­ge szüleinél. Pénze nincs, ezenkívül mindenben segít­het. így aztán kétszintes házat építettünk. — Milyen a lakás? — Két garázs van alul, nem mintha én autót ven­nék, nem lesz nekem soha az életben, hiszen az OTP-köl- csönt kell fizetnem huszonöt éven át. De a garázs azért, került az épület alá, mert mi a földet leszedtük a kis dombról, nehogy túl magasan álljon a kétszintes épület. De a tanácsi emberek azt mond­ták, kár volt leszedni, még­is csak meg kell emelni az alapot, hogy a föld szintje és a lakás padlózata közötti előírt magasság megléfiétín.1 Hát én vissza a földermaf nem hordom — mondtam ne­kik. Erre azt tanácsolták, rendben van, építsek garázst s arra a házat. Hát így lett. Szóval alul két és fél szoba, aztán fürdőszoba, és akkor a fiaméknak is fönt az emele­ten két szoba, fürdőszobával, meg veranda. — Mit ér ez a ház? — Nemcsak a tíz esztendei keresetünk van benne, meg a szőlő, meg a teklafalusi házrészem. De ez mind így is vagy 300 ezer forint, ha nem több. Hanem a sok küsz­ködés, az embernek egyetlen szabadnapja nem volt, min­den ráment az építésre, a fiam is, szegény, nagyon so­kat dolgozott. Nekem egyet­len szenvedélyem van, a fut­ballmeccs, de másfél eszten­dő óta nem jutottam el a pá­lyára, a háznál mindig volt, munka, letettem magam mel­lé a táskarádiót és a közve­títést hallgattam, közben dol­goztunk. Tíz évig bizony alig vettünk valamit magunknak. Csak a kislánynak, mert mégis tizenhat éves már, hát egy lánynak sok minden kell. — Elégedettek? Végre elneveti magát: — Persze. Megvan a ház, sokat köszönhetek a gyárnak is, a bontási anyagért, meg az olcsó fuvarért. És jó az is, hogy végül a fiam csa­ládjának is van lakása. — És ha a kislány férjhez megy, mi lesz? — No látja, eltalálta, ezen már beszélgettünk a felesé­gemmel. Mit gondol, mi lesz? Ha másként nem megyen, hát ehhez a házhoz majd ragasz­tunk egy szobát, ott már el­leszünk az asszonnyal, és a kislány majd beköltözik a helyünkre, a két és fél szo­básba. Mit is mondtam az imént? A kör, amely az öregek há­zából indult, itt folytatódott, kanyarodott szép ívben a Marx úti villánál .és majd visszakanyarodik ismét á vil­lához ragasztott egy szobá­hoz. De hát... a körben ben ne van az egész család, abban a szép körben, amelyet meg­álmodott az öntvényt ísztító, még oly sok lemondás árán is. Kab ^rrenr Megnőtt az információk szerepe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom