Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

1971. január 19. DUN ANTÜLI NAPLÓ Nemzetiségi hagyományok ápolása, az anyanyelvi oktatás segítése Terveikről nyilatkoznak a nemzetiségi szövetségek főtitkárai A nevelőszülők 30 százalékkal magasabb gondozási díjai kapnak A magyarországi nemzetiségi demokratikus szövetségek szerteágazó politikáig művészéti, kulturális és oktatási tevékenysége, az idei tervek szerint gazdag, változatos prog­ramot ígér a hazánkban élő- idegén ajkú lakosság számára. A nemzetiségi hagyományok ápolása, az anyanyelvi oktatás segítése mind a négy szövetség munkájában központi helyet foglal el. OGNYENOVICS MILAN, a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének fő­titkára: — A nemzeti kultúra ha­gyományainak felkutatását, színvonalának továbbfejlesz­tését célozza az évek óta sok ezer érdeklődőt vonzó nem­zetiségi napok idei, február­ban kezdődő eseménysoroza­ta. A népek barátságának je­gyében zajló — néptáncbe- rrrutatókkal, színjátszó és sza­valóversenyekkel, látványos sportbemutatókkal fűszere­zett — kultúrkarneválokat ezúttal félszáz községben ren­dezzük meg. — Nagy gondot fordítunk a nemzeti könyvtárak to­vábbfejlesztésére. Az elmúlt években több százezer fo­rintot fordítottunk 6zerb- horvát és szlovén nyelvű iro­dalmi művek beszerzésére, s ennek eredménye, hogy je­lenleg 67 községiben működ­nek a nemzetiségi szépiro­dalom tárházai,. 6 állományuk meghaladja az 5400 kötetet. Az olvasótábor gyarapításá­nak lényeges feltétele az is, hogy a jövőben, megfelelő nyelvismerettel rendelkező s a szerb-horvát irodalmat jól ismerő, képzett könyvtárosok, kisegítő munkatársak népsze­rűsítsék az olvasnivalót Fo­kozott gondot fordítunk a délszláv népek néprajzi szel­lemi és tárgyi alkotásainak felkutatására. A tíz megyére kiterjedő nagyméretű gyűjtő­munka irányítására január­ban Mohácson néprajzi mun­kabizottságot hoztmk létre szakképzett néprajzgyűjtők és kutatók bevonásaival. Az anyanyelvet oktató általános iskolákban — a nyelvoktatás játékos műhelyeit — diák­színjátszó csoportokat, iro­dalmi színpadokat s a nép­daléneklés kis amatőr közös­ségeit hozzuk létre. DR. WILD FRIGYES, a Magyarországi Német Dol­gozók Demokratikus Szövet­ségének főtitkára: — Rendkívül nagy örömet jelent számunkra a német ajkú területek amatőr mű­vészeti mozgalmának föl­lendülése. Szerte az ország­ban sorra alakulnak nép­tánccsoportok, s közönségük a német muzsika, a népi mozgáskultúra legszebb tán­cait láthatja a művelődési házak dobogóján. A tehetsé­ges műkedvelők idei kultúr- körútjaink aktív részvevői lesznek. A nemzetiségi autó­kon 30 amatőr csoport in­dul országjárásra. A zenés programok hagyomány; ki­egészítői az aktuális politi­kai kérdésekről szóló anya­nyelvi előadások. Tolna, Ba­ranya megyében, ahol a leg­több német anyanyelvű la­kos él, német és magyar nyelven ismertetjük a X. kongresszus határozataiból adódó sajátos helyi tenniva­lókat. — A népi együttesek, ama­tőr színjátszó csoportok mű­sorpolitikáját már eddig is több száz színvonalas kiad­vánnyal igyekeztünk for­málni. A német amatőr színjátszás • repertoárja szí­nes népi komédiák egész so­rát kínálja. Az eddiginél több és gazdagabb témakörű műsoranyag összeállítását tervezzük, s ezért idén meg­alakítjuk a német nyelvén írók klubját, amely mintegy félszáz tehetséges alkotót számlál majd. SZILAGYI PÉTER, a Ma­gyarországi Románok De­mokratikus Szövetségének fő­titkára: — Egész sör ünnepi évfor­dulóról emlékezünk meg eb­ben az évben. Februárban például a magyarországi ro­mán lap, a Foaia Noastra megjelenésének 20. érvfordu­lóját ünnepeljük. ÖsiEel lesz 25 éve, hogy Magyarorszá­gon bevezették a román anyanyelvi iskolai oktatást. A negyedszázados iubileum- ra Romániából érkeznek vendégek, akik a p.2dagógus- továbbképzésben, a? anya­nyelvi irodalom ellátás-ban már eddig is sok seg tséget nyújtottak. A román népi szokások, a nemzeti kultúra ápolására idén is megren­dezzük a nemzetiségi terüle­tek általános iskolásainak országos kulturális verse­nyét. Ősszel először rendez­zük meg a román népi szo­kások, hagyományok műve­lőinek tehetségkutató orszá­gos versenyét, amelyen a legjobb énekeseket, népi ze­nészeket, mesemondókat, szavalókat, népművészeket válogatjuk 'ki az 1972-ben megrendezendő össznemzeti- ségi vetélkedőre. Az iskolán kívüli ' anyanyelv-ápolás rendkívül jó módszere a nemzetiségi klubfoglalkozás. Itt kiscsoportos foglalkozás­ban jobban aktivizálhatjuk a lakosságot. SUCH JANOS, a Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének főtitkára: — Sok éves szervezőmunka eredményeként egyre több község, művelődési otthoná­ban szólal meg a színpom­pás népviseletbe öltözött kis­együttesek tolmácsolásában a szlovák népi muzsika. — Erre az esztendőre ér­dekes terveink vannak: meg­rendezzük például — az el­múlt év nagysikerű folklór akciója a „Röpülj páva” nyo­mán — az első nemzetiségi „Röpülj páva-kör” műsorát. Ennek keretében február 14- én a szlovák nyelvterületek 60 legjobb népi együttese mutatkozik be Pilisszent- kereszt községben. — Elhatároztuk, hogy a honismereti mozgalom kere­tében nagyobb akciót indí­tunk a szlovák tájegységek történelmének, valamint népi hagyományainak felkutatásá­ra. Az így összegyűjtött szlo­vák dalok, táncok tovább gazdagítják majd a kulturá­lis ■ szemlék műsorait. Az anyanyelvi oktatás további népszerűsítését, propagálását ezentúl is egyik fő feladatá­nak tekinti a szövetség. Az Országos Pedagógiai Intézet­tel közösen, jelenleg, a nyelv­tanítás korszerűbb módszerei­nek felkutatásán dolgozunk. A nemzetiségi területeken működő, mintegy 80 alsó- és középfokú oktatási intéz­ményben a szemléltetőesz­közök egész sorával kívánjuk segíteni a magasabb szintű nyelvoktatást Életbe lépett a művelődés- ügyi miniszter utasítása a nevelőszülőket megillető gon­dozási díj emeléséről. Ennek | érdekében a nevelőszülők a ! rájuk bízott állami gondozott kiskorú gyermek után az ed- 1 iiginél több mint 30 száza­lékkal magasabb gondozási díjat kapnak. Ez lehetővé P. es legszebb szórakozóhelye egnyilt a Kolumbia-bár Ami hivatalból szükséges: megnyílt a Kolumbia kávé­bár a volt Kedves cukrászda helyén. Ma, — kedd reggel 7 órától este 19 óráig a III. osztályú bisztró várja a ven­dégeket, délelőtt 10 órától 24 óráig pedig a kávébár. Tegnap délelőtt Görcs Ká­roly, a Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat igazgatója néhány kedves szóval kö­szöntötte a nyitásra érkező szakmai közönséget. A, vállalat meghívására volt szerencsém részt venni a megnyitón. Amit láttam, hallottam, — íme ez. Színvonalas hely. Nem ital­bolt, nem kimondottan presz- szó, nem mulató, nem étte­rem. (E felsorolás nem jelent nívótlanságot az említettek­re). A Kolumbia valami egé­szen más. A hallatlanul szé­les választékban kapható ital­féleségeket I. osztályú, a cukrász, illetve egyéb készít­ményeket III. osztályú áron árusítják. A nívót persze nem ez jelenti. Hanem az öt helyiségből álló kávébámak hangulatos, változatos szépsége. (Borza Ferenc budapesti belső-ter­vező mérnök nevéhez fűző­dik.) Erről már hetekkel ez­előtt írtunk. Ezt most már látni kell. Van más valami, ami eszembe jutott a nyitás alkalmából. Nincs mit tagad­ni: a Nádor kávéházon, az Olimpián és a Szőlőskerten kívül más szolid, szép, kelle­mes hangulatú szórakozóhely eddig nem volt. Most bővült a sor a Kolumbiával. Mire jó a Kolumbia? Hogy az ember nyugodt környezet­ben társaloghasson barátjai- val, ismerőseivel, vita-part­nereivel, bel- és külföldi vendégeivel, aztán meg... azokkal, kik legközelebb ál­lanak hozzá. Zenekar nincs. De van zene, — elektromos megoldással, ami szolid fü- let-nem-sértő. Vagyis a kör­nyezet: pihentető. Van még egy érdekes dolog: az étel és ital árjegyzéket három nyel­ven, magyarul, németül, szerb-horvátul fogalmazták. Olyan figyelmesség ez, amely — egyelőre — sajnos párját ritkítja Pécsett Mit mondjunk végezetül: a bár személyzetének jó munkát, a vendégeknek pe­dig sok kedves órát kívá­nunk — és most ebben sem­mi túlzás — Pécs legszebb szórakozóhelyén. R. F. teszi a gyerekek körülmé­nyeinek javítását, igényesebb nevelését, gondozását is. Elő­nyös változás' a múlthoz ké­pest az is, hogy a nevelő­szülőknek ezentúl nem három hónaponként, hanem havonta folyósítják a pénzt a gyer­mek- és ifjúságvédő intéze­tek. Másik újdonság: figyelem­mel arra, hogy az életkor változásával párhuzamosan növekednek egyebek közt az élelmezésre fordított családi kiadások is, az eddigiektől eltérően a nagyobb gyermek után a jövőben magasabb összegű gondozási díjat fizet­nek. A miniszteri utasítás úgy intézkedik, hogy ha a gyermek súlyos betegség miatt kórházi vagy gyógy­intézeti ápolásra szorul, a ne­velőszülő ebben az esetben is felveheti a gondozási díj 70 százalékát.' Ennek természe­tesen előfeltétele, hogy ellás­sa az ilyenkor szokásos szülői feladatokat. Gyakran előfor­dul, hogy a gyermek tartósan betegeskedik, vagy hosszabb ideig tart gyógyulása valami­lyen betegségből. Mindkét esetben fokozott ápolásra, gondozásra van szüksége, hogy egészsége helyreálljon. Ezért a rendel­kezés a betegség, illetve a lábadozás időszakára módot nyújt a gondozási díj eme­lésére. Gyakori, hogy a volt neve­lőszülők anyagi hozzájárulás nélkül is szívesen otthont adnak a vakációzó gyerekek­nek. A jövőben — az uta­sítás értelmében — a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet igazgatója gondozási díjat fizet a nevelőszülőnek, ha a gyermek 15 napnál hosz- szabb időt tölt korábbi ott­honában. Hasonlóképpen a patronáló szülő is megkapja az ellátás díját, ha az általa patronált gyermek nála tölti nyári szabadságát. Érvényesíti a miniszteri rendelkezés azt a helyes ne­velési elvet is, hogy az ön­álló keresők minden család­ban anyagilag járuljanak hozzá a kiadásokhoz. Ennek megfelelően, ha a nevelő­szülőknél élő állami gondo­zottnak önálló keresete van, a gondozási díjhoz való hoz­zájárulás címén — mérle­gelve a kiskorú gyermek egyéb anyagi körülményeit Is — a gyámhatóság a kere­set legfeljebb 30 százalékát ilyen célra igénybe veheti. Ezt a gyermek nem közvet­lenül a nevelőszülőjének ad­ja, hanem a gyámhatóság számlájára fizeti be. Négyajtós Trabantot veszek * Vásár — vevők nélkül öreg Trabant zötyög a sor végére, éktelen ricsajjal, mint egy versenymotor. Na, végre, ez valami olcsó. Kí­váncsiskodók gyűrűje veszi körüL — Mennyit kér érte? — kérdi hanyagul egy fiatal­ember. — Huszonötezret. — Ne vicceljen, annyiért már autót is lehet kapni. Odébb, egy vadonatúj Tra­bantnál élénk vita. Mire odaérek, csak mondatfoszlá­nyokat hallani. — Hatvanezer? Tudja mit? Azért én négyajtós Trabantot veszek. Kilenc órakor csak tizen­kettő, tízkor már húsz kocsi fagyoskodott gazdáikkal, s az ide-oda topogó vevősereggel együtt Pécsett a vasárnapi autóvásáron. — Végre egy olyan vásár, ahol nemcsak kívánságra indítják be a motort — jegy­zi meg egy kucsmás-csizmás atyafi. Valóban, szabadon szágul­dozik a szél itt a vásárté­ren, a tulajdonosok benn ül­nék a jó mélég kocsiban, s félujjnyira leeresztett abla­kon át mondják az árakat. Lám, milyen jó dolog az autó! Ügy látszik azonban, ez a tény senkit sem ingerel vásárlásra, mert kíváncsi érdeklődő, kibic van elég, de vevőt egyet sem láttam. Egész délelőtt kinn fagyos- kodtam, a hidegtől remegő kézzel írtam a rendszámo­kat, árakat, de hogy valaki degeszre tömött aktatáskával jött, vagy pénzt számolt vol­na, olyant nem láttam. Azt hiszem, az adás-vételt egyéb­ként sem itt bonyolítják le. Ha komoly a vevő, elmen­nek kipróbálni a kocsit, s ha tetszik, létrejön az üzlet, persze már nem itt, hanem valahol egy jó forró kávé mellett. Azt hinné a járatlan em­ber, hogy a tél holtszezon az autópiacon, ilyenkor talán olcsóbb a kocsi. Tél ide, tél oda, az lehet, hogy kevesebb, de hogy nem olcsóbb, az biztos. Inie: IE-s rendszámú Moszkvics 412-esért 95 ezret kértek, újonnan 80 ezer. IC-s Zaporozsecért 68 ezret, az új 58 ezer. IB-s Wartburgért 80 ezret, a MERKUR-nál 68 ezer. Ezek hát az újnak mond­ható autók. Érdekes, hogy legalább tízezer forintot minden eladó keresni akar, pedig egyik-másikban négy­ötezer kilométer is volt. Ez épp elég ahhoz, ha rosszul járatták be a motort, hogy kevesebbet érjen, mint egy használtabb, de szakszerűen kezelt jármű. Öcska, öreg csatrogánnyal senki sem merészkedett ki. CB-s Trabant volt a legöre­gebb, 20 ezerért kínálták. Valami klassz kocsi? Van az is. Hófehér Vauxhall Viva, fekete ülésekkel, a szélvédő mögött egy doboz Astor. Az árát meg sem mertem kér­dezni. Gazdája, elegáns úri­ember, megvetően szemléli a mellette szerénykedő kék Trabantot. Divatsárga Fiat Coupé gördül a sor mellé, tünte­tőén távol tartja magát hol­mi „ócskaságoktól”. Megkell hagyni, gyönyörűen kideko­rálták. Hátul rugós olasz an­tenna, elöl vagy hat lámpa, benne Blaupunkt rádió, a kerekeken sportos dísztár­csák. Huszónöt év körüli fia­talember száll ki hanyag eleganciával. A kíváncsi ki- bicek már körülvették. — Mennyi? — Százharmincötezer. — Ilyen drága az anten­na? — Csak ami rajta van sze­relék, tízezerbe van. — Jah, ezt mondani kel­lett volna. — Magának? Majd a ve­vőnek. — Arra várhat, Olyan itt nem lesz. A fiatalembert idegesíti a szószátyárkodás, talán nem is akarja eladni, csak eljött szétnézni. Még hanyagabb eleganciával beugrik az ülésre, megszólal a dallam­kürt, s egy jól sikerült repü­lőstarttal elporzik. Hazafelé a buszon eszem­be jut Pintér István riport- sorozata az Ország-Világ­ban : „Mikor lesz nekünk is kocsink ?” Nekünk... Panics György Vállalták — nem teljesítették Kis ügy ? > ' ** * * Itt nem milliókról van szó, nem több éves csúszásról, mégsincs igazuk azoknak, akik azt mondják: kis ügy. íme, a történet: A baranyahidvégi terme­lőszövetkezét 1969-ben fel­vette a kapcsolatot a Dél- Dunántüli Talajjavító és Ta­lajvédelmi Vállalattal, s rö­vid tárgyalás után megálla­podást is kötöttek, melynek értelmében a vállalat 150 köbméteres hidroglóbuszt épít a szövetkezet központi majorjában. A határidő: 1970. augusztus 1. A megállapodást követően hosszú csencí Követ­kezett; elmúlt a tavasz, el­szállt a nyár, a majorban azonban semmi sem történt. Csak a levelek jöttek-men- tek, csak az elnök telefonál­gatott, utazgatott egyre két­ségbeesettebben. November közepéig tartott ez a lehe­tetlen állapot, amikor is vég­re megérkeztek a szerelők, s november 24-én végre-vala- hára, sor került a glóbusz felállítására. Az öröm, a meg­nyugvás azonban még korai volt: a glóbusz állt ugyan, de vizet nem adott — a szi­getelésre ugyanis már nem „jutott” idő ... Most január közepe van, s a sokezer sertés és többszáz tehén számára még mindig lajttal hordják a vizet — másfél kilométer távolságból. Mit mondjon erre az em­ber ... ? A hidroglóbusz 720 ezer forintba került. Ebből 570 ezret előre kifizetett a szö­vetkezet, de úgy látszik ez a gesztus többet ártott, mint használt, fii kapcsolat telje­sen egyoldalúvá vált: a tsz kért, rimánkodott — a vál­lalat meg ígért, nagy kegye­sen. Kis ügy? Ha csak egy ilyen történet járna Bara­nyában vagy az országban az lenne; de sajnos nem egy ilyen van. A határidőknek, az ígéreteknek egyszerűen nincs súlyuk; a kivitelező azt csinál, amihez kedve van. A tsz még nem készített pon­tos számadást, mennyibe is került számára ez a ..kis csúszás”, de az máris biztos, súlyos tízezrekről van szó. A víz szállítási költsége egy té­tel, a vízhiány miatt elve­szett napi 70—80 liter tej egy másik, s a sort hosszan lehetne folytatni. Levelek, telefonok, vesze­kedések. Az ügy eljutott egész a járási pártbizottsá­gig. s bár most újra dolgo­zik néhány szerelő a glóbusz körül, a gyors üzembehelye­zésben senki sem bízik. Kis ügynek látszik, lehet, pedig nem az. Mert nem ki­sebb dologról van szó. mint a tervszerűség, s a vállala­tok közötti bizalom. Bckcs S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom