Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-05 / 285. szám

1910. december 5. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Hogyan állították meg a dunaújvárosi partcsuszamlást Kozmlutalés műszerrel Mennyi hadisarcot vittek Attilának? Kutatás Mária Terézia aranyhajói után Bárcsak Pécsett is alkalmaznák! Talán még a legrégibb komlóiak sem emlékeznek arra a fiatalemberre, aki 1953-ban a város mélyépí­tési munkáinak irányítója volt. Pedig Csanda Ferenc, a Mélyépítő Tervező Válla­lat osztályvezető mérnöke, a Kiváló feltaláló kitüntetés aranyi okozatának kétszeres tulajdonosa, az 1970. évi Brüsszeli Találmányi Világ- kiállítás ezüst diplomás ki­tüntetettje, éppen komlói ösztönzésre határozta el el­ső találmányának megszer­kesztését. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diploma még meg sem száradt, már­is kinevezték a dunaújvá­rosi vízellátás egyik felelős helyszíni tervezőjének. Há­rom esztendeig volt a Duna menti óriás építkezésénél mielőtt a bányászvárosba került. Mi van a föld alatt... ? A vízhálózat építése oko­zott akkoriban sok gondot: megtörtént a tervezés a ki­vitelezők felvonultak, elkez­dődött az árkok kiásása. Egyszercsak, csövek kábelek tűntek fel a tervezett nyom­vonalon. Le kellett állítani • munkát... — Akkor gondoltam elő­ször arra: szerkesztek egy műszert, amellyel ki lehet mutatni, a már földben le­vő vezetékek pontos nyom­vonalát és mélységét. Az első példány — az ős — 1955-ben készült el. Bizony a kézikocsira sze­relt alkotmány egyáltalán nem hasonlít a mostani, alig 5 kilós tranzisztoros műszer­re. A célnak viszont megfe­lelt. Végül is ebből fejlesz­tették ki a Csanda—Molnár —Zalavári-féle egyetemes elektronikus vezetékkutató műszert. Csak át kell fé­sülni a kérdéses területet és pontos térkép készíthető a földben húzódó cső és kábelvezetékről. A műszer működésének alapelve, hogy a keresendő vezeték körül megfelelő frekvenciával vál­takozó elektromágneses erő­teret létesít, amelyet egy ve­vőkészülék érzékel. A találmány nemzetközi bemutatkozása osztatlan si­kert aratott: 1960-ban I. díj­jal tüntették ki. A világ va­lamennyi komolyabb szak­lapjában ismertették. Két esztendővel később jelent meg Csanda Ferenc köny­ve: Föld alatti vezetékek és csatornák hibahelyeinek fel­kutatása — címmel. Az el­méletet a gyakorlati alkal­mazás követte: ma már 8 ezer kilométer vezetéket ku­tattak fel. Nem titok többé egyetlen víz, gáz, vagy ká­belvezeték nyomvonala sem. Bárcsak Pécsett is alkalmaz­nák ...! Ez volt az első lépés. A következő: a hibák pontos helyét kellett megállapítani. Csanda Ferenc közben jár­ta a világot. Dijakat, kitün­tetéseket kapott. Előadáso­kat tartott. Asztalán fényké­pek. A csodaműszer. Könnyű, kicsi, szépkivitelű. Az egész világon keresett. A mérnök azonban elégedetlen volt. Hiába tudta merre húzódik a vezeték, ha nem tudta hol a hiba. — Budapesten annyi viz folyik el a hibás vezetéke­ken, hogy egy kisebb véres vízellátását is biztosítani le­hetne. Hozzávetőleges szá­mítások szerint, évente 69 miliő forint kár éri az or­Csatorna elágazás-kutató. A képen látható „mackó” a csatornában előre kúszik. Amikor elágazáshoz ér kiterjeszti csáp jait, amelyet a felszínen lévő műszer érzékel... szagot a hibás vezetékeken elfolyó víz miatt. Ezért a következő lépés a hibakutató műszer megszer­kesztése volt... A Supersilic S ha már a hibahely meg­van, bűn lett volna nem gondolni a hiba megszün­tetésének lehetőségeire is. Több kötetnyi számítás, ta­nulmány kísérlet áll egy-egy találmánya mögött. Néhány egyszerű mondattal világo­san elmondja lényegét, s ez­zel elégedettnek kéne len­nem ... Dunaújváros megindult a. Duna felé. Egy feltaláló cso­port megmentette. A talál­mány lényege... Nem! En­nél többet kell erről mon­dani. Üttestek szakadnak be! (Pécsett nagyon jól tudjuk milyen az.) Házak dőlnek romba! Néhány ember 10 évig kísérletezett. Saját pén­zükből 53 ezer forintot köl­töttek a kísérletekre. Min­den hónap elsején befizet­tek a „pénztárosnak” 500— 500 forintot Pedig másutt is biztos lett volna abban az időben helye a pénznek. — Hát igen ... Először kü­lönböző műanyagokkal pró­bálkoztunk. Nem sikerült. Mindenképpen az volt a cé­lunk, hogy a hibás csatorná­kat ne kelljen kiásni... Min­den anyagot megpróbáltunk. Végül vegyészeket keres­tünk, hátha ők segíteni tud­nak. Néhányon már-már használható javaslattal szol­gáltak. A csövek azonban nem tudtak volna ellenállni a nyomásnak, amellyel a folyadékot bepréseltük. Az VSA-ban milliókat költöttek erre a témára — nálunk ötezer forintot sem adott senki. Csaknem minden szombat és vasárnap vala­melyik gyárban, üzemben kísérleteztünk. Végül is sike­rült!. Éppen akkor, amikor Du­naújvárosban a hibás köz­művekből kifolyó víz 5—10 méterrel megemelte a ta­lajvízszintet. A város megin­dult a Duna felé. A vizsgá­latok szerint 75 kilométer hosszúságú közművet kellett volna kicserélni. Ki csinál­ja, amikor alig van az or­szágban mélyépítési kapaci­tás? Hova költöztessék a la­kókat? Mennyibe kerül? És ezernyi más probléma, szin­te pánikot okozott a város vezetői között. — Jól ismertem Dunaúj­várost, hiszen az egyetem •elvégzése után ott dolgoz­tam. Azonnal felajánlottuk segítségünket. Nem hittek a sikerben Hihetetlen is volt. Amit hagyományos módszerekkel 60 ezer forintos költséggel 30 nap alatt lehetett volna megjavítani, Csanda Fe- rencék egy nap alatt 20 ezer forintos ráfordítással vállalták. Végül is engedélyt kaptak arra. hogy égy 81 méteres szakaszon bemutas­sák tudományukat'. Termé­szetesen a kutató csoporton — Csanda Ferenc, Czemy Győző, Dezsényi István és Novai: László — kívül sen­ki sem bízott a sikerben — Csodák nincsenek — hangoztatták. Ebben az eset­ben azonban csoda tör­tént ... A kijelölt útszakasz alatti csatornák 3 nap alatt tökéletesen vízzárók lettek. Ezután megnyíltak a pénz­források és 1969. december végére Dunaújvárosban meg­állt a partcsuszamlás. Kija­vították az összes hibás csa­tornát. Hagyományos mód­szerekkel 10 év is kevés lett volna... A SUPERSILIC, amely azóta világhódító útra in­dult, azon alapszik, hogy a tisztító aknákon keresz­tül folyékony vegyianyag­gal töltik fel a csatorna egy- egy szakaszát. Majd a folya­dék eltávolítása után külön­leges gázt nyomatnak a csa­tornába, amely a vegyianya­got megszilárdítja. Az el­járással vízzáró falak, pil­lérek, cölöpök, folyók tám­falai, bányák vízkizárása is történhet. Ezzel a módszer­rel dolgoznak a bécsi met­ró építésénél, ezt használták a pécsi kesztyűgyári óvoda alapjának megszilárdításá­nál is. Ezzel tehát teljes egészé­ben megoldott a közművek nyomvonalának, hibahelyei­nek felkutatása és a csator­nák hibáinak kijavítása is. A kutatócsoport erőit más feladatok megoldására össz­pontosíthatta. Ügy tűnik Csandáék éltek is a lehető­séggel. Egy libapásztor 1963-ban nagymennyiségű arany soli- dust fedezett fel Szikácson. Az aranypénzek csaknem 20 fontot nyomtak. A régészek feltevése szerint, ha kereken 20 font lett volna a lelet súlya, minden valószínűség szerint Attilának szánt ha­disarc, több, vagy kevesebb rablók pénze is lehetett. To­vábbi kutatásra volt szük­ség. A régészeti módszerek azonban semmi eredmény­re nem vezettek. Csanda Fe­renc 1963. december 1-én utazott kincskereső műszeré­vel Szikácsra. Másnap meg­találta a hiányzó soliduso- kat, kikerekedett a lelet 20 fontra. Bebizonyosodott, hogy Attilának szánt hadi­sarcról volt szó. Mennyit keres a kutató ? Lényegében ennek a mű­szérnak egyik változatát használják az állatorvosok is. A tehenek sok esetben sze­geket és más vastárgyakat nyelnek. Az orvosok tanács­talanak, mert a jelek azo­nosak több betegség tünetei­vel. A műszer segítségével biztonságosan meg lehet álla­pítani, ha szögnyelésről van sző. Sőt a tárgy helyét is pontosan jelzi. A gyógyítás ilyenkor rr\ár sokkal köny- nyebb. Csanda Ferenc 45 éves. Tu­lajdonképpen nemcsak veze­tője, de apja is a közmű­kutatási osztálynak, ahol ma már több mint 70 munka­társ dolgozik. A szenzációs felfedezések mellett is ma­radt ideje tanulásra. Mér­nök-közgazdász diplomát szerzett, államvizsgázott fi­lozófiából, politikai-gazda­ságtanból és a munkásmoz­galom történetéből. Németül, angolul és oroszul szakmai körökben is kitűnően bol­dogul. Gyorsan számvetést készí­tek: mennyi lehet a nép­gazdaság megtakarítása ezek­ből a találmányokból. Alig lehetséges kiszámítani. Any- nyi bizonyos Dunaújváros­ban 56 millió, más talajszi- lárdításoknál 10 millió, a 8 ezer kilométer vezeték fel- térképezésénél 96 millió fo­rint volt az a költség, amelyet ki lehet mutatni. Több mint 160 millió! — Most jön a kérdés: mennyit kapok én? Megvallom, a kíváncsiság alig hagyott nyugton, de le­győztem volna, ha ő nem tér ki erre. A leletekből felajánlották a törvényes 5—10 százalékot. Nem fogadtam el. Más ese­tekben megkaptuk a tör­vény által biztosított össze­geket. Kell a további kuta­tásra ... Csanda Ferenc ugyanis most sem pihen. Évek óta kutatja: hogyan terjed a viz- szivárgás helyén a hangerős­ség. Fia — 13 éves — ki­tünően segít az új műszerek kipróbálásában. A hallása: olyan hangokat is hall, amelyet ő még nem, vagy már nem érzékel... Régen dédelgetett terve, hogy felkutatja Mária ki­rálynő Visegrád környékén elsüllyedt aranyhajóit... Csak idő kellene hozzá ... Lombos! Jenő • RÖVID HÍREK • a tudomány és technika világából ORIASGYIKOK A DELI-SARKON A Déli-sark a földtörténet ős­korában trópusi meleg vidék volt. Ott, ahol ma az örök jég birodalmában minden élet megszűnik, a melegégövi mo­csarakban és erdőkben óriás, többméter hosszú kétéltűek hül­lők és sárkánygyikok éltek. Ezt bizonyítja az az 500 csontma­radvány amelyet nemrég egy őskori folyamágyban találtak. E folyam vízében sodródtak a hatalmas ősállatok tetemei, s miután feloszlottak a vízben, a csontok beágyazódtak a homok- partokba, ahol mindmáig kon­zerválódtak, — 200 millió éven át. Évtizedek óta ismert, hogy a déli-sarvidék nem elkülönült jégkontinens volt, hanem egy viszonylag „meleg” terület, nagykiterjedésű erdőségekkel. A korábbi expedíciók, amelyek számos szén- és kőzetmarad­ványt találtak, nem bukkantak ezek között csontmaradványok- re. Ezért az volt a tudomá­nyos feltevés, hogy a térség évmilliók óta a Csendes-óceán vízében sodródik elszigetelten a többi földrésztől, s ezért az ál­latvilág nem fejlődhetett ki ott. A déli-sarkvidéki állatvilág fejlődésének rejtélye mégis iz­gatta a tudományos világot. Az Ohio Állami Egyetem 1969. no­vemberében e célból indított út­nak egy expedíciót, amely vé­letlenül már az első napon ge­rincesektől származó csontma­radványt talált az ún. Ross- selfnél. A maradványok — az amerikai Science tudományos folyóiratban megjelent cikk sze­rint — a korai harmadkorból származnak, s a későbbi óriás­hüllők őseitől valók. A csontok nagyrésze egy ragadozótól szár­maznak: ez a hüllőfaj évmilli­ókkal ezelőtt elterjedt volt min­den kontinens déli részén: pl. Indiában, Kínában és Dél-Af- rikában. Ebből azt a következ­tetést vonták le, hogy a Déli sark valamikor egyik konti­nens — valószínűleg Afrika — legdélibb részét alkotta. UJJLENYOMAT GYÉMÁNTOKRÓL Két japán cég olyan módszert dolgozott ki, amellyel csiszolt gyémántok olyan csalhatatlanul azonosíthatók, hogy a lopás már nem fizetődik ki. Minden gyé­mántról olyan másolat, készül, amely pontosan Ugyanúgy tük­rözi — a csiszolásnak megfele­lően — a fénysugarat, mint az Kincsestár a mészburokban ojas a futószalagon Moszkvában óriás frigi- daire-t építenek, amelyben egyszerre 200 millió tojást lehet tárolni. (Újsághír) A tojás gazdag tárháza a különféle tápláló anyagok­nak. Az élettani fontosságú anyagok sokféleségét tekin­tetbe véve legfeljebb a tej vetélkedhet a tojással. Más táplálékainkkal összehason­lítva nagy előnye tárolható­sága: viszonylag hosszú ide­ig eltartható anélkül, hogy veszítene értékes alkotóele­meiből. Természetesen nem mind­egy, hogy miként tárolják a tojásokat, miként hosszabbít­ják meg frisseségük tarta­mát. Szovjet kutatók rájöt­tek arra, ha a tojásokat 8—10 másodpercig 100 C-fo- kos, gyorsan száradó ásvány­olajba merítik, nagy mérték­ben nő az eltarthatóságuk. Két-három hónap alatt mind­össze 0,9 szézalékkal csök­kent egy-egy tojás súlya, és egy év múltán is csupán 12 százalékos a súlycsökkenés. Mindez annak köszönhető, hogy a tojás héjára rászá­radó olajfilm elzárja az ap­ró pórusokat, megakadályoz­za a tojás egyébként lassú, de folyamatos kiszáradását. Megállapították, hogy a szakszerűen megmosott, meg­tisztított tojások hosszabb ideig eltarthatok, mint a mo* satlanok. Érthető is, hiszen a héjon lévő baktériumok, ha nem is könnyen, de idő­vel „bevándorolnak” a tojás belsejébe. A kutatók szerint a fertőtlenítő szeres mosást a tojás „megszületésétől” szá­mított 24 órán belül el kell végezni. Hagyni kell, hogy az oldat a tojáson megszá­radjon (ventillátoré« ráfuva­eredeti. Miután minden csiszolt gyémánt legjellegzetesebb voná­sa az általa visszavert fény, a legkisebb eltérés a csiszolásban már másképpen veri vissza a fényt. Szakértők szerint e ja­pán cégek úgyszólván „ujjlenyo­matot” tudnak készíteni a gyé­mántokról. UTAZAS A FEHÉR FOLTOK BIRODALMÁBA A közép-szibériai fennsík északi részén és a nehezen meg­közelíthető Putoran plátón meg mindig vannak területek, aho­va ember nem tette be a lá- b U. Egyhónapos utazásra in­dult ezekre a területekre, a sarkkörön túli Norilszk város nyolc lakója. Közlekedési esz­köznek a kajakot választották. Évekig készültek az útra. A hegyi folyók természetének ta­nulmányozása céljából kikér­dezték a közelben dolgozó geo­lógusokat, a fennsík lábánál lé­vő falvak lakóit. Július végére a kajakok kiértek az alsó- tunguszi medencéhez. Nemkevésbé nehéz feladat megoldására vállalkozott A. Ján- celevics tengerhajózási kapitány vitorláshajójával. Társaival nyu­gatról keletre megkerüli a Taj- mir-félszigetet. Ezt. az utat utol­jára 1733—43 között használták a Nagy Északi Expedíció tag­jai. A vitorlás kedvező jégvi- szonyok esetén tovább folytat­ja útját keletre, Csukotka part­jai felé. „FÖLDSEBÉSZET” Gyöngyörű földünk felületét sok „szépséghiba” csúfítja: ho­mok- és jégsivatagok, mocsarak, görgetegek. S ezek nemcsak szépséghibák, hiszen óriási te­rületek vesznek el az ember szá­mára hasznosítható világból. A 2017. évben . . . (vagyis száz évvel a Nagy Októberi Forrada­lom után) ez a címe egy könyv­nek, amelyben szovjet tudósok írnak a jövő nagy elképzelései­ről. Kis ízelítő a könyvből: Az emberiségnek ma már — villanymotorokban számítva — 20 milliárd lóerő áll rendelke­zésére arra, hogy környezetén változtathasson. Ezzel, továbbá sok pénzzel és idővel, végre le­hetne hajtani a nagy műtéteket a Földön. A tudományt főleg a nagy folyók felhasználása foglalkoztatja: ezek ugyanis vi­züket nem oda viszik, ahová kellene. Dél-Amerika, Afrika és Ázsia területeit teljesen át le­hetne alakítani nagy folyóik irá­nyának elterelésével, vagy vi­zük felfogásával, hogv ne az Atlanti-Óceánba vigyék, mint pl. az Amazonas. Az Amazonas kihasználatlan víztömegei sok latin-amerikai tudóst foglalkoz­tatnak. Nagyszabású gát, tároló- és vízlépcső rendszerrel 200 ezer négyzetkilométernyi földet le­hetne öntözni, miközben a víz 75 millió kilowatt áramot is ter­melne. Afrikában a Kongó vizét sze­retnék felhasználni a Szahara termékennyé tételére. Már há­rom évtizede kidolgoztak egy tervet: hatalmas betonágyakba vezetnék a Kongó vizét és két nagy mesterséges tavat hozná­nak létre. A két tó kétszer ak­kora lenne, mint a Fekete-ten­ger. Ismertebb az Ob felhasználá­sának terve, a folyó vizéből Szi­béria nyugati részének közepén keletkezne egy szibériai tenger. E három folyó vizének felhasz­nálása óriási jelentőségű válto­zást hozna a három kontinens életébe, klímájába. Tojásszortírozó géppel osztályoz­zák a tojásokat egy szovjet ba­romfiüzemben, amely jelenleg évi 7 millió tojást hoz forga­lomba. 1972-re 20 millió lesz a tojástermelése. tással gyorsítani lehet ezt a folyamatot), majd ezután kö­vetkezhet a már említett ola­jos felületi kezelés. Egyszerű lemosással nem mindig távolíthatók el a to­jáshéjára tapadt piszokfol­tok, ezért gépeket is konst­ruáltak a feladat kifogásta­lan elvégzésére. Az egyik angol gyártmányú félauto­mata tojástisztító gép pél­dául szárazon, gumiszalagos dörzsöléssel távolítja el a tojáshéjra rakódott szennyet. Még kissé repedt, vagy gyen­ge héjú tojások is épségben átfutnak ezen az 1000 db/óra teljesítményű gépen. Törés esetén egy érzékelő azonnal külön pályára tereli és el­távolítja a hibás tojást, hogy ne akadályozza a gép folya­matos munkáját. ANTENNASZERELES HELIKOPTERRŐL A krasznojarszki televízió 21 méteres antennáját egy kétsze­mélyes helikopter „legénysége” szerelte fel. A kísérletezésszám­ba menő szerelési munka rend­kívül bonyolult volt. Az „MI—6”- os helikopter vezetője vakon tartotta a gépet a munkahely felett és a fedélzeti rádiós uta­sításai alapján manőverezett. A szerelési munkát nem látta Az egész műveletet filmre vet­ték, mert nagyon sok tapaszta­latot adhatnak így át a rádió- és tv-antennák szerelőinek a munka megkönnyítése céljából. A NÖVÉNYEK VÍZHAZTARTASANAK SZABÁLYOZÁSA Szovjet kutatók megfigyelése­ik során megállapították, hogy a növényi sejtközi térben kép­ződő vízpárának mintegy 30 százalékát a levelek belső szö­vetei nyelik el. Ez függ a sejt­közi térben jelenlévő széndi­oxid mennyiségétől is. Sikerült kimutatni, hogy a feltárt jelenség és a pórusokon- keresztül történő elpárologtatás között szoros összefüggés van. Mindezeket figyelembe véve olyan oldatot készítettek, amely csök­kenti a növények vízfogyasztá­sát. A paradicsommal folyta­tott kísérlet során közel 20 szá­zalékkal kevesebb vizet kellett felhasználni az öntözésre, ugyanakkor a termés növeke­dett. A módszer részletes ki­dolgozása és hasznosítása jc-> lentős költségmegtakarítást ered­ményezhet a növénytermesztés­ben. k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom