Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
1970. december 4. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszolvák' Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az indokínai félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem még saját ígéreteit is semmibeveszi. Az amerikai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kötelezettségét, hogy teljesen és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását és kivetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása tette lehetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését. A tüzetesebb vizsgálat bebizonyította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett, úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rabló háború. ...folytatása a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresz- szió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mindez ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizonyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika" « nemzeti felszabadító mozgalom nyomásának, a durva imperialista diktátumnak a politikája, amely fegyveres erőszakkal próbálja kikényszeríteni a népektől saját követeléseinek teljesítését. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj- sek-klikknek nyújtott katonai segélyét, haditámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Nép- köztársaság része. Az Egyesült Államok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyebben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb visszautasításban részesül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a világ összes szabadságszerető erőinek támogatását A Dél-Vietnami Ideiglenes F orradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya által is támogatott konstrukció javaslatai lehetőséget adtaik és adnak ma is az Egyesült Államok vezetőinek arra, hogy véget véssenek a konfliktusnak, beszüntessék szégyenletes gyarmati kalandjukat, amelybe országukat belesodorták. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok teljes és feltétel nélküli visszavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIFK és a VDK kormányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői határozottan elítélik az Egyesült Államok agresszív cseleked eit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlenségükért, azért a csorbít- hatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a béke és a haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció visszaveréséhez. A szocialista országok a múltban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes forradalmi kormányának, a laoszi és kambodzsai hazafias erőknek a mielőbbi politikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak, az igazságos ügynek a diadalában, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei védelmeznek, és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság ne- vében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében : WLADYSLAW GOMUL KA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JOZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében : KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ILIÉ V ERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. L BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGEN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A Közel-Kelet tartós békéjének és biztonságának megteremtéséért Á Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot fogadták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és s nemzetközi reakció Izraelt támogató külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját lét- fontosságú szükségleteik kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnak ki minden megszállt arab területről. Enélkül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. Ennek az irányvonalnak a hívei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató szocialista és más békeszerető államok — síkra- szállnak a Biztonsági Tanács által 1967. november 22-én hozott és a közel-keleti béke helyreállításának alapját képező határozat valameny- nyi pontjának teljesítéséért. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egymással konfliktusban lévő felek a legközelebbi gyakorlati lépésekként teremtsenek egymással kapcsolatot és folytassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának különmegbízottja, Jarring nagykövet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ-közgyűlésének 25. ülésszaka nemrég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó körei, amelyek hódító terveikkel a „nagy Izrael” kiépítésének programjával virtuskodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra is egységük és össze- forrottságuk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás éllen fordítsák. A tanácskozás részvevőinek meggyőződése hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszáll- nak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás részvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten folytatott imperialista agresszív politikával szemben, a megszállt arab területek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében : TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. I A Lengyel Népköztársaság na- : vében: I I WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JÓZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Néoköztársaság nevében : KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke, WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. L BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Véget kell vetni az imperialista provokációknak Afrika független országai ellen „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselői, a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán a következő nyilatkozatot tették a gyarmatosítóknak a Guineái Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban. Az imperializmus újabb gaztettet követett el a szabadságszerető Afrika ellen. November 22-én a portugál gyarmatosítók fegyveres agressziót hajtottak végre egy szuverén állam, az ENSZ egy tagja, a Guineái Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy megdönt- sék Guineában a haladó rendszert, elzárják a guineai nép elől az új élet építéséhez vezető utat, ismét nyakába rakják az idegen elnyomás jármát. Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarmatosító politika folytatását. Az agresszorok számítása az volt, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola, Mozambique, Dél-Afrika, Zim- bebe, Namibia népeinek felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak törni a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadást hajtottak végre a Guineai Köztársaság ellen, az imperialista erők, mindazok rohamcsapataként, eszközeként cselekedtek, akik az afrikai kontinens gazdaságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyek felfegyver- zik ezt az országot, irányítják politikáját, beleértve azokat a próbálkozásait is, hogy leszámoljon a nemzeti felszabadító mozgalommal. A szuverén guineai államra támadó portugál zsoldosok kezében a NATO fegyverraktáraiból származó fegyverek is voltak. Az imperialisták kalandja kudarcba fullad. Guinea népe a baráti afrikai és szocialista országok, minden haladó és imperialistaellenes erő támogatásával sikeresen veri vissza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni Imperialista agresszió ismét megmutatja, hogy mennyire halaszthatatlan a gyarmati és fajüldöző rendszerek teljes felszámolása. A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig, amíg az afrikai kontinensen, akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, amig ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosító minden katonáját, nem számolják fel katonai támaszpontjaikat, veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítás és a fajüldözés teljes felszámolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és népek, egyebek között az Afrikai Egységszervezet keretében, minél erősebb lesz a világméretű, antiimperia- lista mozgalom minden osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás részvevői határozottan elítélik a Guineai Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcával, amelyet a szabadságért és a haladásért, annak az ENSZ-deklaráció- nak a megvalósításáért folytatnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarmati sorban lévő országoknak és népeknek. Afrika népei a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítségére. A Bolgár Népköztársaság nevében : TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke; a Lengyel Népköztársaság nevében WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; JOZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Magyar Népköztársaság nevében : KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; FOCK JENŐ, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke; a Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpái* Központi Bizottságának első titkára; a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke; WILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke; ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának első elnökhelyettese; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. L BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; A. N. KOSZIGIN, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke. 4 I
