Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
1970. december 28. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 TIZENÖT ÉV A HEGYEI TANÁCS ÉLÉN Elmondta Palkó Sándor, a Megyei Tanács vb-elnöke — Megyénk ötéves terveiről, az eredményekről, gondokról sokan mondhatják el azt, amit én, mert együtt terveztük, együtt hajtottuk végre. Ehhez természetesen olyan stabil politikai légkörre volt szükség, amilyen az elmúlt tizenöt évben jellemezte hazánkat. Ebben a légkörben bontakozott az a sok tehetséges ember, akik alkotó munkájukkal hozzájárultak megyénk fejlődéséhez. Olyan hozzáértő emberekkel, akik ma a járások, városok és legtöbb község élén dolgoznak, nem volt nehéz nekünk megyeieknek tervezni, végrehajtani, még ha az igények nagyobbak is voltaic, mint a lehetőségeink. A megyei vezetés feladata legtöbbször csak arra szorítkozott, hogy a sok életrevaló javaslatnál a sorrendet megállapítsa. A Szigetvár vízellátását biztosító torony A dolgozók elvárják, hogy fi vezetők ne csak a mát nézzék, hanem előretekintsünk a holnapba is. Néha a pillanatnyilag szükségtelennek vélt dolgokat a megvalósulásuk idején értik meg az emberek. Például az ötéves tervről nem lehet csak öt év távlatából beszélni, mert mindegyik az előző ötéves tervekből következik és megalapozója az utána következő éveknek. Előretekintés ... A mohácsi szigeti árvíznek lassan 15 éve. A jeges ár elpusztította a tanyavilágot, amit akkor még szerettek és sajnáltak a szigetiek. Ha abban az időben csak az akkori mát nézzük, kívánságuknak megfelelően helyreállítjuk a tanyavilágot. De oda nem lehetett volna villanyt, kultúrát vinni. Sok türelmes, meggyőző szó kellett ahhoz, hogy megértsék: össze kell települni községi formában. így lett. Ma már nem az a gondjuk, hogy nincs mécsesük, hanem miért van áramszünet, mert akkor nem működik a televízió. Gyorsan megszokták az újat. Ha valaki 1956-ban azt mondta a mohácsi paraszt- embernek, hogy tsz-ben gazdagok lesznek, nem hitték. Most: a tagok többségét visz- sza sem lehetne űzni az egyéni gazdálkodásba. Tizenöt éve vagyok a Megyei Tanács élén. Lapozgatok életem utóbbi tizenöt évének könyviben, az első lapokat összehasonlítva az utolsókkal — élesen rajzolódnak ki a különbségek. Igazolva látom: csak az élenjáró elmélet, a marxizmus—leninizmus, a párt képes arra nevelni az embert, hogy messze előre nézzen. Például fejlesztettük Szigetvárt. Tizenöt éve sárfészek volt. Egyetlen makadámos főutcáján naponta kétszer végighajtották a sertéskondát, a marhákat a legelőre. Ma város — aszfaltos utcákkal, víz- és csatornahálózattal. Tizenöt év során helyreállítottuk a várat, új konzervgyár, szövetkezeti áruház épült, hozzáfogtak a cipőgyár rekonstrukciójához, szobrokat állítottak, új párt- székház épült és készül az új szálló. Levedli a falusi régit és szép városi ruhát ölt. A IV. ötéves tervben 450 ágyas kórház építését kezdjük meg, és 16 millió forintos költséggel megépül Harkányfürdő testvérintézménye. Háromszáz új állami lakás épül, két tornaterem ... — a kisebb létesítményekről nem is szólva. Sokat lehetne mondani Komlóról, a közel 20 "éves városról, ahol tizenöt évvel ezelőtt még „nem volt tanácsos este az utcán járni”. Nemcsak épül, szépül is. A lakó- és üzemi épületeken kívül parkokat hoztak létre, szobrokat állítottak. De Komlóra is áll: sohasem lehet kész. Űj művelődési házra, autóbuszpályaudvarra van szüksége, hogy a nagy kiterjedésű városban Sikon- dától Magyaregregyig jó közlekedési viszonyokkal közelíthessék meg a bányászok a szabad idejükben oly szorgosan művelt, több mint ötszáz kiskertet. Évekkel ezelőtt itt is az volt a kérdés, amikor először beszéltünk a rövidített munkaidőről: kocsmát építsünk-e, vagy valami mást, ahol a megnövekedett szabadidőt eltölthetik az emberek. Ennek a „valami másnak” egy része lett az a sok víkendtelek és kiskertparcella, amit annyi szeretettel gondoznak most a város lakói. (Csak zárójelben jegyzem meg: igaz, hogy a Megyei Vendéglátó Vállalat négyszázezer forinttal kevesebb pálinkát forgalmaz.) Tizenöt éve hol tartottunk még a tsz-mozgalommal? Akkor még csak ábrándoztak a 16 mázsás búzaátlagról. Ma röstellkedik az a tsz- elnök, akinek nincs legalább ennyi átlagtermése. Pedig a 8,5 mázsáról a mai szintre eljutni nem volt gyerekjáték. Vagy például annak idején 46 ezer mázsa sertést vásároltunk fel a megyében a mostani 160—170 ezer mázsával szemben. Itt sem állunk meg. Már épülnek az új tízezer férőhelyes sertéshizlalók. Ezeket az eredményeket — ismétlem — nem egyes emberek tervezték és hozták létre, hanem sokak tudása, szorgalma, akaratereje kellett hozzá. Van még példám számos. Harkányfürdő tizenöt téve egy koszos medencéből, pár tucat fabódéból valamint két rozoga épületben elhelyezett fürdőkádakból állt. Az alacsony szintről talán nem volt nehéz ugrásszerű emelkedést elérni. De „ugrálásokkal” el is lehetett volna rontani a dolgot. Célul tűztük: Harkányban magas színvonalat kell elérni. Kiküldtük tehát az igazgatót Karlovy-Vary- ba, de elküldtük az ország gyógyfürdőhelyeire is: nézzen körül, miből mit lehetne hasznosítani ahhoz, hogy végre ne a saját kárunkon tanuljunk meg jövőt létrehozni. Harkány fejlődését ma mindenki elismeri, bár ha még sok jogos kritikai észrevétel is elhangzik. Ezeket hasznosítani kell. Ebben az öt évben fejeződött be két új szálloda, egy motel, kemping, több társas víkendház, a szénbányászok, az építők üdülőjének építése és több, mint ötszáz új családi víkendház készült el. Az új autóbuszpályaudvart, az aszfaltos utakat, az új ABC üzletet és egyéb létesítményeket mi nem is igen tartjuk számon. Szükségessé vált a téli strand továbbfejlesztése és erre több mint 16 millió forintot tettünk félre. A reumakőrházat is rekonstruáljuk, a vízgyógyintézetet bővítjük 12 millió forintos költséggel. Dolgoznak egy 300 ágyas új gyógyszálló tervein. Befejezzük a siklós—harkányi csatorna és vízmű hálózatának építését, útjainak korszerűsítését, a szállodává átalakított siklósi vár még helyreállításra kerülő déli külső részén a keramikus alkotótábor létesítését. De azt gondolom: sem az elkészültek felsorolása nem volt teljes, sem a tervekben nem állunk meg az elmondottaknál. Még 1957-ben egy tanácsülésen mondottuk ki: a Vízügyi Igazgatóság törekvése ne az legyen, hogy a megyében lehulló téli csapadékvizet minél gyorsabban bevezessük a Dunába, vagy a Drávába, hanem tartsuk itt völgy tavakban, víztárovan már korszerűsített múzeumi kiállítás, sőt képki- állítás, hanem több községben öntevékenyen helytörténeti falumúzeumokat is hoztak létre. Tíz évvel ezelőtt még annak örültünk, hogy befejezzük a falu villamosítását, aztán hátra volt még a ió ivóvíz, útépítés a községekben. De úgy látszik a nagy versenyfutásban az idő győz és egyik-másik község már nem tudja megvárni, hogy utat kapjon, felszívja őket a A megváltozott körülmények között most már elsősorban a helyi önkormányzatok gondjává vált a községek fejlesztése. A mi dolgunk a segítés lesz. A községek képessé váltak arra, hogy a megnövekedett hatáskörrel járó anyagi önállóságukkal is élve saját magukról gondoskodjanak. Marad gondja a megyének így is elég, hiszen éppen az urbanizáció következtében, az elhaló falvakban fölösleg, a növekvő központi településeTízemeletes lakóházak Komló városkSzpontjában zókban és hasznosítsuk a vizet a száraz nyári hónapokban. Így lett például az orfűi tó vize Komló ivóvízháztartásának tartaléka. Fölös vizét télen beszivattyúzzuk a kőlyuki barlangrendszerbe, hogy ott megtisztuljon és nyáron pótolja Komló hiányzó ivóvizét. De nem közömbös a víztározók egyéb célú hasznosítása sem. Sokszáz vagon hal kerül ki belőlük, sokezer ember üdül, sportol a völgytavak partjain. Azt gondolom: nem tűnik szerénytelenségnek, ha megemlítem, hogy a múzeumkultúra területén is nagyot léptünk előre. A Zsolnay-mú- zeum, a Pécsi Képtár páratlan a maga nemében. Nemcsak minden városunkban város, vagy a központi település. A következő ötéves tervben kívánjuk befejezni az útépítést, hogy minden háromszáznál több lélekszámú község gépjárművel is megközelíthető legyen. A tervek szerint a jövő évben hét, 1972-ben hat, 1973-ban öt, 1975-ben három község kap bekötőutat. Urbanizálódunk. A nép- számlálás adatai is arra intenek: a községekből a városokba költözés gyorsuló folyamat. Törekvésünk: az új ötéves tervben minél több nagyközség jöjjön létre, a kisközségek a nagyobb községekhez csatlakozzanak. Jelenleg 102 községben tanácsunk van, a következő ötéves terv végére körülbelül 90-re csökken a közös községi tanácsok száma. ken tartósan hiány mutatkozik anyagiakban. Félre is tettünk a következő ötéves tervre több mint negyven- millió forintot a gazdaságilag önállóvá váló községek támogatására, óvodák, iskolák, diákotthonok építésére. Hangsúlyozom: csak támogatásra. Minden község maga tudja, mire van szüksége elsősorban, saját erejéből és társadalmi összefogásból mire lesz képes, mennyiben segíthet a megye. Minden életrevaló igényt támogatni fogunk a lehetőségünk határain belül. Van megoldásra váró feladatunk nekünk is. A megye dolga lesz a megyei kórház rekonstrukciója — több mint negyvenmillióba kerül. Mohácson szükségessé vált egy ideg-elme pavilon építése, Pécsett befejeződik a Közegészségügyi Járványügyi Állomás építése. Reméljük elkészül a Megyei Tanács új székháza és elkezdődhet a megyei művelődési ház felépítése is. Építési kedvünk, igényünk tehát nagy. Ehhez azonban a mainál nagyobb, fejlettebb és korszerűbb építőiparra van szükség. Erre gondoltunk, amikor lehetővé tettük, hogy építőipari vállalatunk körülbelül százmillió forintos keretben a lehető leggyorsabban fejlesz- sze kapacitását. Hiszen Pécsen kívül csupán állami erőből közel 1500 lakást is fel kell építeni amellett a körülbelül 2000 magánházon kívül, amelynek elkészülése várható. Az elmúlt ötéves tervek és a következő nem csupán a számok összege. A számok mögött a lakosság és a vezetés sok-sok öröme, gondja rejtőzik. A gondok napről-napra megoldódnak, de magasabb fokon meg is újulnak. Bennünket, az idősebb korosztály tagjait las- lan-lassan felváltanak a fiatalabbak. Ök már többet tudnak most, mint hasonló korunkban. mi tudtunk, tehát ; a gondokat is jobban fogják megoldani. Ez az élet t rendje. Ha valaki harminc évvel ezelőtt tőlünk, kommunistáktól megkérdezte volna, milyen lesz a kommunizmus, lehet, hogy a mai életszínvonalnál alacsonyabbra is azt mondtuk volna: az már a kommunizmus. Most pedig helyesen és szerényen valljuk: a szocializmus építését meg kell gyorsítani. A környezet változásával együtt fejlődnek az igények, és gyorsabban, mint kielégítésük lehetősége. Így van ez rendjén: az igények növekedése a fejlődés motorja. Legfőbb tervünk tehát az lehet, amit a X. kongresszus is kimondott: maradjon olyan töretlen, nyugodt, higgadt és céltudatos pártunk politikája, mint amilyen az elmúlt tizenöt esztendő alatt volt Feljegyezte: Garay Ferenc A harkányi szállodasor eryffi reprezentatív létesítménye, a Napsugár Előretekintés a holnapba Jk m » M
