Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
1970. december 3. DUNÁNTÜLI NAPLÓ Megteremteni az alapvető feltételeket... A társközségek nem „mostohagyerekek“ Négy-öt esztendővel ezelőtt, amikor megalakultak a közös községi tanácsok, a kisebb települések lakói tartottak attól, hogy községfejlesztésre szánt forintjaikon a központot fejlesztik intenzíven, nekik vajmi kevés jut ebből az összegből. Nyugtalankodtak amiatt is, hogy ügyes-bajos dolgaik intézése nehézkesebb lesz. A téma így vetődött fel: helyes volt- e a közös községi tanácsok létrehozása, s milyen a helyzete ebben az új viszonyban a kisebb településeknek, a társközségeknek ? Házigazdánk Németh Elemér, a Mohácsi járási Tanács elnökhelyettese, a meghívottak: Botz Lajos a duna- szekcsői, Bősz József a bo- lyi, Gruber Ferenc a véméndi, Izsák Lajos a babarci és Péter János a hímesházai közös községi tanács vb-el- nöke. Számok I gazolod tak-e a négy év előtti aggodalmak? A számok az ellenkezőjét bizonyítják. Csak a lényeges dolgokat tekintve, az öt községben így alakult a helyzet: Boly társközsége Töttös. Az összevonás előtt a község fejlesztési alapja száz— száztízezer forint volt. Most a közös fejlesztési alapból évente százötven—százhatvanezer forint kerül Töttös- re, a háztartási költségvetés pedig több, mint a kétszerese az összevonás előttinek. Hasonló a helyzet Duna- szekcső társközsége, Bár esetében: ebben az évben új ravatalozó épült kilencvenezer forintért, víztározó százezren felüli költséggel, harmincezerért teljesen rendbehozták a klubot. Bár korábban csak évi kilencvenezer forint felett rendelkezett. Hímesháza egyik társközsége, Erdősmárok annyit kapott az eltelt öt esztendő alatt, hogy ha mindezt egymaga építette volna, tizenöt év alatt jutottak volna idáig. A véméndi közös községi tanácshoz tartozó falvak közül Feked és Szebény példája szemlélteti legjobban a helyzetet. Fekedre négyszáznegyvenezer forintot költöttek öt év alatt, majd kétszer- annyit, amennyit Feked egyedül költhetett volna. A szebényiek közel egymilliós értéket kaptak — négyszáz- ezer forintjukkal szemben. A központi községek tanácsi vezetői arra törekedtek, hogy a hozzájuk tartozó kis településeken először az élet alapvető feltételeit teremtsék meg. Járdát, művelődési otthont, klubkönyvtárat építettek, korszerűsítették a közvilágítást, rendbehozták a középületeket. Ez sok pénzt emésztett fel, a folyamat lassan a vége felé közeledik. A következő cél a központi községek gyorsléptű fejlesztése, a rendelkezésre álló anyagi erők koncentrálása. Lehetőségek — A társközségek némelyike az összevonáskor két- három évi pénzmaradványát hozta magával, száz—százötvenezer forintot. Nem tudtak mit kezdeni az évi negyven—ötvenezer forintos bevétellel, hiszen ez az összeg kevés egy nagyobb létesítmény építésére, s ha évek során összegyűlt is a pénz, kivitelezőt nem kaptak. Az összevonással megváltozott a helyzet: a hiányzó összeget a közös fejlesztési alapból pótolni tudjuk, az építési munkák nagyrészét pedig elvégzik a közös tanácsok házilagos brigádjai — mondja Gruber Ferenc, a véméndi vb-elnök. — Az összevonással jelentősen javult a községekben az igazgatási munka. Szakmai szempontból többet tudunk tenni, arról nem is beszélve, hogy az apró falvakban indokolatlanul magas tanácsi létszámot a központi községekben mennyivel jobban tudjuk hasznosítani. — mondja Bősz József, a bolyi vb-elnök. — Egy jelentéktelennek tűnő dolog: részletesen, pontosan tudjuk tájékoztatni a tanácstagokat és a lakosságot már csak azért is, mert közösen lehetőségünk van arra, hogy rendszeres tájékoztatót adjunk ki, és írásban juttassuk el a tanácstagoknak a tanácsülés anyagát — mondja Botz Lajos, a dunaszekcsői vb-elnök. A közigazgatási központok az esetek többségében azonosak a gazdasági központokkal. A funkció úgy teljes, ha ezek a községek kulturális centrumok is lesznek. Fokozatosan ez is megvalósul : a kis községek néhány száz-, vagy ezerkötetes könyvállományát például összeadják, s a központi községekben ily módon megnövekedett állományból a könyveket rendszeresen cserélik, így tulajdonképpen a társközségek olvasnivalója is többszörösére nő. Intenzívebb népművelést lehet folytatni a művelődési házak központi irányításával, több lehetőség nyílik műsorcserére, szakkörök, klubok működtetésére. Gondok Szajk vagy Babarc legyen a központ? Jelenleg a földrajzilag kedvezőbb helyzetben levő Babarc a központi község, ám egy sereg jel apa utal, hogy Szajk intenzívebben fejlődik, adottságai is jobbak. A kérdés még nem vetődik fel ilyen nyíltan, de a távlati fejlesztés érdekében az összes érvek alapos vizsgálata után fontos lenne mielőbb határozottan állást foglalni __ E rdősmecske helyzete is vitás: az út miatt ésszerűbb lenne, ha Véménd helyett Pécsváradhoz tartozna, a gazdasági központ viszont Véménd — és néhány kilométer út miatt ésszerűtlen lenne, ezt a jól kialakult gazdasági egységet megbontani... — Megváltozott a testületi munka is az összevonással. Megvallom, sokszor úgy éreztük, a tanácstagok egy részének szavazása csak formális, hiszen nem ismerik, nem ismerhetik a többi társközség gondját-baját. Ez azt jelenti, hogy nekünk jobban, alaposabban elő kell készíteni a tanácsüléseket, úgy is mondhatnám: szemléletesebbé kell tenni, hogy minden tanácstag mindenről tudjon és hasznosabban vehessen részt a tanács munkájában — mondja Bősz József, a bolyi vb-elnök. — Olykor a mi tájékozottságunk is kevés. Ügy értem, jó lenne öt évre előre tudni, hogy milyen támogatást kapunk a felsőbb szintű tanácsoktól, mikor és mekkora összeget? Igv nem borulnának fel a községi tervek, megnyugtatóbb választ tudnánk adni a tanácstagoknak is, — mondja Botz Lajos dunaszekcsői vb-elnök. Szó esett arról is, hogy a tanácsi kirendeltségvezetők személyének kiválasztása nem mindig a legszerencsésebb. Erre pedig fokozottabb gondot kellene fordítani: ők érintkeznek legközvetlenebbül a társközségek lakóival, az emberek ügyes-bajos dolgainak intézése „elsőfokon” rajtuk keresztül történik, — tehát feltétlenül szükséges, hogy megfelelő államigazgatási gyakorlattal rendelkezzenek ... ♦ A gondok, problémák elhanyagolhatók a meglévő eredmények mellett. Az elmúlt négy—öt év bizonyított: az elképzelés helyes volt, a gyakorlat igazolt — nyitott út áll a fejlődés előtt... D. Kónya József Munkaidő-csökkentés a kereskedelemben? Egyelőre nem ismeretes, mikor kerülhet sor a kereskedelmi dolgozók munkaidejének csökkentésére. Baranyában, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátoipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága mégis kidolgozta a munkaidő-csökkentés feltételeit. Előrelátásuk helyes volt, hiszen az áttérés bonyolult folyamat, a feltételeket esetleg csak évek kitartó munkájával lehet megteremteni. Baranyában három tanácsi vállalatot, két fogyasztási szövetkezetét, illetőleg 626 boltban 2273 dolgozót érintene egy előzetes kísérlet. Milyen főbb elveket vettek alapul a KPVDSZ-nél? Mindenekelőtt azt, hogy a munkaidő csökkentéséből adódóan a kiszolgálás színvonalának nem szabad csökken- I nie. Fontos elv, hogy a kereskedelmi dolgozók keresete ne mérséklődjék. A harmadik elv szerint a munkaidőcsökkentést az iparhoz hasonlóan, önerőből kell megvalósítani. A munkaidő-csökkentés megvalósításánál nem lehet és nem is célszerű egységes megoldást alkalmazni. Több- személyes üzletekben jobb munkaszervezéssel, a vevőáramláshoz igazodó munka- beosztással. a jelenlegi nyitvatartási idő mellett kell a munkaidőt csökkenteni. A KPVDSZ megállapítása szerint egyes üzletekben — természetesen a vevők érdekeinek csorbítása nélkül — a heti nyitvatartási idő lerövidítésével is csökkenthető lesz a munkaidő. Ha az ajánlott módszerek egyikével sem lehet a munkaidőt csökkenteni, a munkaerő-helyzettől és a gazdaságosságtól függően, Tizenhat év baleset nélkül Családi tradíció A díszes jelvény és az oklevél mellé egy igazolványt is kapott, melyei a „jogsijában” őriz. Ez áll rajta: Tormási Károly a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gépkocsivezetője a balesetmentes közlekedésben elért kiváló eredményéért a 250 ezer kilométer fokozatú jelvény viselésére jogosult. E kitüntetésnek nem is annyira a negyedmillió kilométer adja az igazi rangot, — mert erre ezer más példát is találhatnánk, — hanem a balesetmentesség, amellyel ennyi kilométer után valóban csak kevesek dicsekedhetnek. Pedig ahogy mondotta igazában „csak annyi” kell hozzá, hogy az ember ne csupán kenyérkeresési célból válassza ezt a szakmát, hanem szenvedélyesen szeresse is. — Mert ha szeretem, akkor nyilván igyekszem is megismerni a kocsim minden erényét, hibáját, hogy ura és jó barátja lehessek egyszemély- ben. Más szóval olyasféleképpen, ahogy a családját ismeri, szereti, islápolja az ember. De mint kiderült, ez csak az egyik, s a kisebbik előfeltétele a balesetmentes vezetésnek. — Tizenhat' évvel ezelőtt, amikor a vizsgabiztosomtól megkaptam a jogosítványt, hivatalos útravalóul először azt mondta: a baleset elkerülése egyenlő a KRESZ pontos betartásával. Hát ez így igaz, de nekem mégis az maradt meg örökre az emlékezetemben, amit nagy- nagy nyomatékkai búcsúzóul mondott többedmagunknak: Szaktársak, ha a leendő útjaikon előfordul, hogy labdát látnak átgurulni az úttesten, akkor álljanak meg kérem. Álljanak meg, mert a labda után rendszerint a gyerek következük... — így mondta, és úgy hiszem, ezAZ ALSÓ-SOMOGY MEGYEI HALGAZDASÁG felhívja a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok figyelmét, hogy 1971. évre vízrendezési munkák kivitelezésére szabad kntrási és földkitermelési kapacitással rendelkezik Igenybejclenteseket a m3 mennyiség megjelölésével az alábbi címre kérjük: Alsó-Somogy megyei Halgazdaság Nagyatád, Kiszely L. u. 28. Tel.: 73. Ügyintéző: Prehalek István. zel az egyetlen intelmével érzelmileg is örökre elplántálta bennem az elővigyázatosságot Ennek köszönhetem, hogy a tizenhat év alatt nemhogy embert, de még egy csirkét, macskát sem ütöttem el... Pedig voltak bőven hát- borzongató esetei, amikor pillanatok töredékén múlott csak a súlyos karambol elkerülése. — Hogy egy pécsi példát említsek, nem is olyan régen a József Attila utcából szabályosan be akartam fordulni a pályaudvar irányába, aminek látszólag semmi akadálya nem volt. Ugyanis az utamat keresztező Szabadság úton egy autóbusz haladt a főpályaudvar irányá- be, de az indexe jobb felől villogott, ami rendes körülmények között azt jelentette, hogy ő meg a József Attila utcába kíván befordulni. Tehát a jobbkéz szabály mindkettőnknek szabad utat adott volna, ha a következő pillanatban nem figyelek fel valamire. Az autóbusz túl gyorsan haladt ahhoz mérten, hogy simán be is tudjon fordulni a József Attila utcába, és már át is villant az agyamon az ijesztő felismerés. A busz a pályaudvarra tart, de a vezetője elfelejtette kikapcsolni a jobboldali villogó- ját. Csak egy hirtelen fékezéssel tudtam elkerülni a súlyos karambolt. Ha nem is ennyire bonyolult, de legalább ilyen hát- borzongató volt a következő története. A kaposvári Fő utcán haladt Pécs felé, amikor az egyik mellékutcából hirtelen egy „nagy Pannoniás” vágott át előtte keresztbe az úttesten. Hogyan kerülte el a karambolt? — Azt hiszem a már belém idegződött két jó szokásomnak köszönhettem ezt is. Az első az, hogy a szemem egyik sarkával mindig a mellékutcák torkolatait vizsgálom, a másik meg az, hogy a városi főútvonalon megengedett 60 kilométeres sebességből öt, tíz kilométert mindig lecsípek. Ez rendszerint elegendő a biztonságos fékezéshez, vagyis ahhoz, hogy az ilyen „váratlan” kereszteződésekből ne származzék végzetes meglepetés . .. De van még más jótulajdonsága is, amit a hivatásos, I de a magán autótulajdono- | sok közül is sokan megszívlelhetnének: — a türelem, az előzékenység. Könnyen lehet, hogy a szakik elhúzzák szájukat, vagy legyintenek rá, ha megírja, hogy én nemcsak a zebra előtt állok meg, hanem a nyílt utcán is, ha látom, hogy gverek, vagy idős ember lelép a járdáról és szemmel látható ijedtséggel „fontolgatja”, mit tegyen. Vágjon át az utcán, vagy ugorjon visz- sza a járdára? Válságos pillanatok ezek. és ilyenkor a gépkocsivezetőnek kell a gyalogos helyett is gondolkodnia. Ez persze azzal jár, hogy nem ritkán egész gépkocsi oszlopot állítok meg mögöttem a stoplámpámmal. Sok mindenre jó ez. Mindenekelőtt megelőzhetek vele egy balesetet, másfelől példát xis adhatok a pillanatnyi vesz- teglésre, gondolkodásra „ítélt” gépkocsivezetőknek, de a gyalogosoknak is És mi a véleménye a gépkocsivezetők kabala kultuszáról? — Ez sem haszontalan, különösen, ha jelentése is van. Például, a legjobb kabalának azt tartom, ha a gépkocsivezető a családja fényképét tűzi ki a volánja fölé, s talán meg sem kell magyaráznom, hogy miért jó ez a kabala. Apropó, a család. Ha már itt tartunk, azt is meg kell említeni, hogy a Tormási famíliában nemcsak ő testesíti meg a kiváló gépkocsi- vezetőt. — A két bátyám nálam- nál is régebben viseli a balesetmentes vezetés jelvényét és oklevelét, — mondotta —, de ha valamire igazán büszke vagyok az az, hogy a fiam is hamarosan hivatásos gépkocsivezető lesz- És még valami, ami nagyon jól esett. Amikor azt mondta, hogy én leszek mindig a példaképe. P. Gy. ■ önerőből történő létszám- emelést ajánlanak a vállalatoknak. Számításaik alapjan megyénkben az üzlethálózati i forgalom 95 százalékánál ön- j erőből megvalósítható a I munkaidő-csökkentés, 5 szá- j zalékánál viszont költségvetési támogatás válik szüksé- ! gessé új munkaerők beálli- | tására. A munkaidő-csökken- ! tés legkönnyebben a MERU- i KER-nél és a BARANYA- ] KER-nél lesz megvalósítható. I Nehézségei lesznek az áttér : résnél áz Élelmiszerkereske- ! delmi Vállalatnak és az ÁFÉSZ-eknek. mindenekelőtt a peremterüieti és az egyszemélyes falusi boltok dolgozóinak munkaidő-csökkentésénél. Bár a KPVDSZ-ben úgy látják, hogy pillanatnyilag nem oldható meg a csökkentett munkaidőre törtéhő áttérés, hiszen a kiskereskedelmi vállalatok súlyos létszám-gondokkal küzdenek, mindenütt hiány van képzett kereskedőkben. Mégis, mit lehetne tenni az áttérés elősegítése érdekében? Talán erőteljesebben lehetne szervezni az előrendeléseket és népszerűsíteni a házhozszállítást? Szorgalmazni az ön- kiszolgáló és önkiválasztó egységek számának növelését? Tovább javítani az előre csomagolt áruk arányát? Rész-munkaidős dolgozókat munkába állítani csúcsforgalomban? Ezt is, azt is. Elképzelhető például, hogy csomagoló bázist hoznak létre Pécsett annak érdekében, hogy csökkenjen az üzleti eladók leterheltsége és a vevők üzletben eltöltött ideje. A rész-munkaidős dolgozók alkalmazása is jó megoldást jelentene, különösen a forgalmi csúcsok idején, de érthetetlen okokból még idegenkednek tőle a vállalatok. Az igazsághoz tartozik, hogy a kereskedelmi dolgozók sosem térhetnek át a rövidített munkahétre, ha nem segíti őket ebben a társadalom. Amikor a KPVBSZ közvéleménykutatásának adatait értékelték, kiderült, hogy az üzemekben, hivatalokban dolgozó nők 90 százaléka nem tart igényt szabadnapján, pihenőnapján árubeszerzésre. Ennek ellenére — és ez is fogyasztói igények alapján meghosz- szabbított hétköznapi és vasárnapi nyitvatartási idővel áll a vásárlók rendelkezésére a kereskedelem. Ma még csak ábránd, hogy egyszer bekövetkezik az az állapot, amikor náluk is szabad lesz a vasárnap. Egyes szocialista országokban — mindenekelőtt az NDK-ban — sem szombaton, sem vasárnap nem nyitnak ki az üzletek. Ha nálunk is általános lesz a szabad szombat, nyilván vonatkozni fog a kereskedelemben dolgozókra is. Addig minden eszközzel támogatni kell azt a törekvést, amely a jelenlegi nyitvatartási idő mellett, a kereskedelmi dolgozók munkaidejének csökkentésére irányul. Harsányi Márta A „MÉCSÉ K” ÁRUHÁZ MŰSZAKI OSZTÁLYÁN ALKALMI VÁSÁR Mini Super rádió Teenager rádió Sirály rádió Lidó rádió 690,— Ft helyett 450,— Ft 970,— Ft helyett 690.— Ft 1150,— Ft helyett 750,— Ft 1340,— Ft helyett 900,— Ft MINDEN TfPUSÜ Televízió vásárlás után 200,— Ft-os Lemezjátszó vásárlás után 100,— Ft-os Hűtőgép vásárlás után 200,— Ft-os Varrógép vásárlás után 150,— Ft-os Asztali zeneszekrény vásárlás után 100,— Ft-os AJÁNDÉK* UTÁLVÁN Y’T ADUNK. FIGYELMES kiszolgálás: t