Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

1970. december 18. DUNÁNTÜL1 NAPLÓ Kiváló együttesek Vetélkedő Siklóson Jegyzetek a nevelésről A Mecseki Fotoklub Legfiatalabb hajtásnak em­legetik a művészetek között a fotóművészetet. S hogy lombot is eresztett az utóbbi másfél évtizedben, abban nem kis része van Pécsnek, a Mecseki Fotuklubnak, amely az ország első — fel- szabadulás utáni — amatőr- klubjaként alakult meg 1957 tavaszán. Elindult ezzel egy folyamat: gyors egymás­utánban jött létre a győri, a miskolci, a kaposvári stb. — összesen mintegy 30 — fej­lődő és nem egyszer a nem­zetközi fotóéletben is művé­szi sikereket arató amatőr fotuklub. Ilyen hazai és kül­földi sikerek, tárlatok, kez­deményezések jelzik a Me­cseki Fotuklub lassan más­fél évtizedes útját is. Mind­ennek elismeréséül kapták meg nemrégen a Kiváló együttes elmet. Ebből az al­kalomból kerestük fel a klub titkárát, dr. Szász Jánost. — Minek tulajdonítja a fo­tóklub egyenes vonalú fejlő­dését, művészi eredményeit? — Elsősorban az elmélyült belső kritikai szellemnek. Ez erőssége a klub működésé­nek. Mindig is magas eszté­tikai követelményeket tá­masztottunk önmagunkkal és mindannyiunkkal szemben. Ez megkezdődik már a tag­felvételnél. A klubmunkában pedig nemcsak a fotókat, ha­nem — képbírálatoknál — az őszinte, nyílt, kendőzetlen véleményt is „le kell tenni az asztalra”. Sokan — főleg néhány idősebb tagunk —■ nem bírták a magasra állí­tott mérce és a szókimondó kritika légkörét. Visszahú­zódtak, amit nagyon fájla­lunk, hiszen szükség volna a munkájukra. Jelenleg mint­egy harmincán dolgozunk ak­tívan, rendszeresen a klub­ban. ■— Milyen programmal? — Klubnapjainkon — he­tente egyszer — fotózással, fotóművészettel kapcsolatos előadások, hazai és külföldi úti beszámolók, képbírálatok hangzanak el. Továbbá szak­sajtó-szemle, vetítések, ne­gyedévenkénti házi fotópá­lyázatok szerepelnek a prog­ramban. S amíg anyagilag is bírtuk, több ízben neves fő­városi előadókat Is meghív­tunk ... Ide tartoznak a töb­bi fotóklubbal való kapcso­lataink is: a klubmappák, szerzői mappák cseréje és a kamarakiállítás-cserék is évente mintegy 10 alkalom­mal. E kapcsolatok révén van tehát bőven bemutatkozási lehetőség: kluboknak és egyéni alkotóknak is egy­aránt. S természetesen nem­csak a határokon belül. Töb­ben szinte állandóan szere­pelnek valahol a világban: fotószalonokon, kiállításokon — Ausztráliától Kanadáig — nagyon sok országban. Jól­lehet a nemzetközi kiállítá­sokon való részvétel megle­hetősen költséges: egy alka­lommal — legalább 1 dol­lár. Ezen túl ma még sok hazai adminisztratív korlá­tozás, kötöttség is nehezíti a külföldi szereplést. így — amellett, hogy évente több ezer forintjába kerül — meg­lehetősen nagy energiafekte­tést jelent a külföldön rend­szeresen kiállító fotóművész­nek, ha eleget akar tenni a meghívásnak, ha nem akar kimaradni... — Tekintsük át, milyen fontosabb kiállítások és tár­lat-elképzelések fűződnek a Mecseki Fotóklub munkássá­gához! — 1957-ben mi rendeztük meg az első pécsi országos fotóművészeti kiállítást, amely nagy feltűnést keltett. Azóta két-háromévenként tartunk jobbára hazai önálló vagy másodbemutató kiállí­tást. Ez év tavaszán indítot­tuk el az I. nemzetközi dia­szalont. A színes dia techni­ka iránt ‘világszerte növek­szik az érdeklődés. A pécsi szalont így a továbbiakban is kétévenként meghirdetjük biennálé rendszerrel. Ugyan­csak 1970-ben valósítottuk meg régi tervünket: kamara­kiállítások sorával bemutatni a helyi és a hazai alkotók, neves fotóklubok képeinek javát. Ezt természetesen folytatni kívánjuk a jövőben is. Két év múlva ismét meg­rendezzük a Mecseki Fotu­klub — ezúttal már 15 éves — nemzetközi jubileumi ki­állítását.' Egy másik tervünk: 1971-ben a magyar fotómű­vészet reprezentánsaitól ké­rünk egy-egy képet és ezek­ből rendezünk nagyobb sza­bású retrospektív tárlatot. A Mecseki Fotuklub jelen­leg a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központban mű­ködik, ahol készségesen ott­hont. adtak számukra. Szük­ség esetén a Városi Tanács művelődésügyi osztálya... is mindig megértőén segít anya­gi problémáikon. Mégis most, beszélgetésünk során gyak­ran „lyukadtunk ki” oda, hogy ha ezt vagy azt anya­gilag bírnánk, ha nemzetközi szakfolyóiratokat járatni tud­nánk, ha a külföldi szerep­lések költségeit a kiállító nem a családja költségveté­séből lenne kénytelen elspó­rolni és így tovább. (Végtére egy-egy pécsi siker külföldön nem lehet csak „maszek” ügy...) Egy kicsit arra a gyerekre hasonlít a Mecseki Fotóklub, amelyiknek nincs önálló zsebpénze. De amire szüksége van, azt megveszik a szülei. Főleg, ha kéri... Ma, amikor amatőr falusi táncegyüttesek is a patronáló intézmény vagy szerv költ­ségén működnek és utaznak külföldi szereplésekre, talán nem reménytelen a Mecseki Fotóklub problémája sem. Talán megtalálhatók (költ­ségvetésben is) azok a felté­telek, amelyek a klub itthon és nemzetközileg is elismert — zavartalan — működésé­hez szükségesek. Fel kellene kutatni a lehe­tőségeket, hiszen — eredmé- j nyeik után — megérdemel- ! nék a támogatást. A Pécs— j Baranya jó hírét öregbítik j tevékenységükkel itthon és | külföldön is immár csaknem I 15 éve. W. E. Ki a politikailag tegtáiékozottabb? December 1-ig befutottak a Siklósi Táncsics Mihály Gim­náziumba a Pécs és a megye középiskolái részére meghir­detett „Politikai tájékozottsá­gi verseny” nevezései. A meg­hirdető siklósi gimnázium 1971. április 22-én rendezi meg a verseny selejtezőit és a döntőt. A döntőbe hat csa­pat, illetve- versenyző juthat be, akik közül az első három helyezett pénzjutalomban ré­szesül. A verseny során a résztvevők leül- és belpoliti­kai kérdéseket kapnak. 11/ kiállítóhely iség a Déryné utcában Megnyílt Bozsó János tárlata A Mecseki Szénbányák Déryné utcai volt igazgató- sági épületének emeletén há­rom egykori irodahelyiséget kiállítási célokra engedtek át. Ez a három helyiség je­lenleg és a továbbiakban is egy darabig különböző tár­latokat, kiállításokat — ja­nuárban bányászati munkás- mozgalmi, majd képzőművé­szeti anyagot — fogad be. Megfelelő átalakítások és belső építészeti munkálatok után ezek a helyiségek az emelet többi részével együtt az 1971-ben létesítendő bá­nyászati múzeum céljait szol­gálják majd. S itt kap he­lyet egyébként a Janus Pan­nonius Múzeum helytörténeti állandó kiállítása is. Az új ideiglenes kiállító­helyiséget tegnap este Bozsó János kecskeméti festőmű­vész tárlatával avatták fel. A művész több önálló kiál­lításon szerepelt már. Buda­pesten a Fényes Adolf te­remben. továbbá Kecskemé­ten és számos vidék] város­ban is. Műveinek nagyobb része az alföldi táj, a tanyák, falvak világának — erőteljes hangulati elemekkel való — ábrázolása. Jelenlegi mintegy félszáz olajfestményből álló anyagát legutóbb a bajai Türr István Múzeumban mu­tatta be. A kiállításon Bachman Mátyás, a Mecseki Szénbá­nyák igazgatóhelyettese mon­dott megnyitó beszédet. A tárlatot december végéig tartják nyitva. Debreceni néprajzkutató szenzációs felfedezése Vörös Rébék élő személy volt! Egy hete múlt, hogy s Magyar Néprajzi ‘ Társaság Folklór Szakosztályának ülé­sén Budapesten egy szenzá­ciós felfedezés bejelentés ta­núja lehettem. Béres András néprajzkutató, jelenleg a Debreceni Levéltár munka­társa tartott előadást Arany Janos Vörös Rébékje és a nagyszalontai Veres Rebeka boszorkánypere címmel. Bar már Könyves Kálmán kijelentette, hogy boszorká­nyok pedig nincsenek, ezért szó se essek róluk, még a XVIII. szazadban is voltak boszorkány perek (amikor bo­szorkányság vádjával állítot­tak bíróság elé embereket), de később is voltak olyan perek, amikor a ,,boszorkány”-okat bántalmazok kerültek bíróság elé. Ilyen per kezdődött 1808-ban a nagyszalontai Székely Jánosné született Ve­res Rebeka (52 éves) ügyé­ben. Beres András levéltári ku­tatásai során bukkant ennek az 1812-ig húzódott pernek iratanyagára, amelynek lé­nyegét a következőkben le­ket összefoglalni: I A férjétől különváltál! élő, boszorkányos hírű Veres Re­beka állítólag megrontotta egy kupeckedő nagyszalontai gazda feleségét A vásárokat járó férj hazatérése után házához hívta, majd lánccal megkötözve kamrájába zárta Veres Rebekát, hogy addig ki sem ereszti, amíg feleségét meg nem gyógyítja. Veres Rebeka füveket szedetett, de közben megérkezett Nemes Gáli István házához egy ku- pec-társa Füsűs Nagy János, aki meghallván a történteket és a vádakat, beszaladt a kamrába, bezárta maga mö­gött az ajtót, és kegyetlenül elverte a megkötözött Veres Rebekát, még a füléből is le­vágott egy darabot. Galt Ist­ván, hogy a kegyetlenkedést megakadályozza, a kamra te­tejét kezdte bontani, hogy bejusson, de a bántalmazás megakadályozása után sem akarta elengedni a boszor­kánysággal vádolt asszonyt, akit végül a városi hajdúk Lármások'') szabadítottak ki, Nemes Gáli Istvánt és Füsűs Nagy Jánost börtönbe vetet­ték. A hosszan húzódó per so­rán kiderült, hogy Veres Re­bekát már többször bántal­mazták hasonló vádak miatt (ennek nyilván vannak nyo­mai a nagyszalontai presbi­teri jegyzőkönyvekben, mint hozzászólásomban erre fel­hívtam a figyelmet), ítélet azonban csak a konkrét eset­ben született: kártérítés, költ­ségek térítése, áristom, palca- ütések — ahogy ez azidő- tájt lenni szokott. Ezek vég­leges mértékét az 1812 feb­ruárjában hozott (fellebbe­zések utáni) ítélet szabta meg. Arany János, a magyar költő-óriás 1877-ben, hatvan esztendős korában írta Vörös Rébék c. balladáját, amely'’ először 1878-ban, a Vasárnapi Üjság hasábjain jelent meg — nyilvánvalóan a nagysza­lontai néphagyomány alapján született a műalkotás. A nép­rajztudomány már régóta vizsgálta Arany János írá­sainak a néphagyománnyal való kapcsolatát és epikájá­nak hitelességét, a Vörös Re- bék esetében azonban csak most bizonyosodott be, hogy élő személy köré csoportosult néphagyományt, nagyszalon­tai „boszorkányt” tett bal­ladája alakjává. Hogy Arany ismerte-e a peres anyagot, nem bizonyítható, bár tud­juk, hogy a múlt század negyvenes éveiben városi al­jegyző volt Nagyszalontán — az azonban, hogy gyermek­korában még hallhatta a bo­szorkánysággal vádolt, s ezért többször megveretett Veres Rebekáról szóló történeteket, biztos, Béres András ezeknek az összefüggéseknek tisztázá­sával szenzációs felfedezést tett és nagy lépéssel vitte előre a tudományt. Mándokí László múzeumi osztályvezető Ifjúság eszménykép — pálya A z eszmények — vezérlő- csillagok, amelyek mu­tatják az utat. merre kell ha­ladnunk. Ügy is felfoghatjuk, hogy a lélek iránytűi. Távla iokat nyitnak számunkra, s ebben való gondolkodás teszi az ember életét széppé, ma­gasztossá. értékessé. Az esz­ményeket — a lélek nagy ru­góit — nem nélkülözhetjük, hiszen mindennapi küzdel­münkben erőt, hitet, önbizal­mat adnak. Erre különösen az ifjúságnak lenne nagy, na­gyon nagy szüksége. Korainak tartok egy kér dést, de ide kívánkozik. Van-e a mai fiataloknak, a tanuló­ifjúságnak eszményképe? Va­jon a társadalmunkban ki­alakult-e már olyan tisztán és plasztikusan a maga em­bereszménye, mint a görög vagy a reneszánsz társada­lomban ? Ogy érzem, sok a tenniva­lónk e téren. De mentsé­günkre szolgáljon, hogy esz­ményképeink kialakítására történelmi távlatokra van szükségünk. S az 1945 utáni időszakban talán ez volt a legfontosabb feladatunk. Szét kellett rombolni ' azokat az ideálokat, amelyek a múlt örökségeként álltak ifjúsá gunk tudatában. Ezt lehet, hogy megtettük. De tudtuk-e a régi ideálokat pótolni újakkal? Igen.. Ott vannak a szabadsághósöket megörökítő szobrok, festmé­nyek, a felszabadulásért küz­dő hőseinek tetteit megörö­kítő szépirodalmi alkotásaink, filmjeink. Ezek vajon nem elég konk­rét megfogalmazásai-e a szo­cialista embereszménynek ? De igen. Csakhogy ma már a fejlődés mást és többet kí­ván. Igaz, nem győzzük a régi hősök áldozatos tetteit elég sokszor megörökíteni. De ma már kevés ifjúságunk elé állítani az új társadalom győ­zelméért küzdő hőseinket. Ennél több kell! Hiszen a szabadságot kivívtpk. és most már a békés építő munka hőseire van szükség, tehát példaképet keres a fiatal a körülötte élő felnőttek közül. I Példaképet és eszményképet. A kettő nem azonos. A példakép a fiatal számá­ra élő kép, amelyet először öntudatlanul, s később eset­leg tudatosan választ minta­ként a mindennapi életben. Az eszménykép viszont egy távolabbi, nagyuúbszabású egyéniséget jelent számára. Most a szabadság hősei után a munka hőseit kell fo­kozottabb mértékben ifjúsá­gunk elé állítani. Igaz. tet­tünk már lépéseket ez irány­ban, de a munka szépségét, örömét még nem eléggé dom­borítottuk ki ifjúságunk előtt. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy tanulóifjúsá­gunk nagy része a gyors si­kereket és eredményeket ho­zó tettekben látja az esz­ményt, a mindennapi szívós munkában még kevés hősies­séget lát. Pedig — hacsak egy példát is kiragadva — ahogy egy mérnök hosszú évek fárasztó kutató-munkája során eljut egy találmányhoz nem tudni, hogy az nincs-e olyan hősi tett, mint a múlt­ban a barikádra való kiállás volt. Miért hoztuk e szélső­séges hasonlatot? Azért, mert a fiatal önmagát kívánja megvalósítva látni a felnőt­tekben. Mivel a felnőttekben ezt a vonást — ami a fiatal belső törekvéseivel megegyezne, nem találja — úgy érzi, hogy a felnőttek társadalma szá­mára nem az igazi. A felnőttek munkájában a fiatalok csak foglalkozást lát­nak, akik csak az „ipart űzik”, s nemhogy a hivatásukig fel­emelkednének, ellenkezőleg, a szakmájukhoz torzulnak. S ha csak ezt látja az ifjúság, akkor segíteni kell ezen sür­gősen. Persze ezt még né­melykor a visszás családi ne­velés is legalizálja. A szülők foglalkozásában is a fiatal csak a naponta „ledarálandó” munkát látja. Talán azt a kényszert, amit a munkahely­ről behoztunk a család mik- ro-klímájaba, a negatív té­nyezők ezer megnyilvánulá­sával. így nem is csodálkozha­tunk. hogy a tanulóifjúság­nak nagy része az olyan pá­lyát tartja vonzónak, ame­lyekben viszonylag gyors si­kereket, hírnevet vagy nagy jövedelmet lehet elérni. S míg fáradozunk az esz­ményképek. a példaképeit ki­alakításán, a fiatalok a mun­kával szemben talán nagyfo­kú közönyt tanúsítanak, s az ifjúságban hamis képet ala ki tunk ki. amely egy futta­tott sztárban, gitárosban, éne­kesben nyilvánul meg. Visszatérve a felnőttekhez. Ha az ifjú ezt látja. így nern veszi komolyan az embert, mert úgy érzi, hogy minden­ki megjátssza magat. A fia­talokban meg kellene őrizni a nyíltságot a felnőttekkel, szemben, fogékonyságot az új fordulatokkal szemben, a te- remtőkészseget. amelyen ke- I resztül fokozhatja kíváncsisá­gát, fantáziáját szabadabban szárnyaltatná. S ha ezt nem látja maga körül, akkor ob­jektíve magát az ifjúságot ta­szítjuk el. Az indok világps. Az ifjúság a felnőttek társa­dalmát a saját világából ítél! meg. A serdülőkorban azok a ro­konszenves felnőttek szolgál­nak példaképül a gyermék számára, akikben pl. a bátor­ság, tudás. leleményesség, munkaszeretet megtestesülé­sét látja. A serdülő már igényesebb az emberekkel szemben. Ezért olyan felnőtteket igyekszik követni, akikkel nem áll köz­vetlen kapcsolatban, s akik­nek emberi gvöngeségelt nem tapasztalja. Ezért választja 8 művészeket, a sportolókat, szüleit, egy-egy irodalmi hőst példaképül. De mély nyo­mást gyakorolnak fiatalra azok a felnőttek, akik az élet­ben tanúsított gyakorlottsá­gukkal. sikereik hamis ro­mantikájával imponálnak. A „jól keresés” nem a legutolsó tényező a foglalkozási ágak­ban, ugy’anakkor kevés fia­talt vonzanak a mindennapi szívós, kitartó munkával ki­alakított magasra ívelő pá­lyák. Pedig de nagy szükség lenne most az ilyen fiatalok­ra! A mostani 8. osztályo­sok döntő többsége (legalább 20 általános iskola felmérése I alapjan) arra kérdésre, hogy 1 miért választottad a megje­lölt pályát, a nagyobb anyagi" kereset lehetőségét jelöli meg első helyként. Nem részletez- : néni: az ifjúság pályamotivá­cióit, de feltétlen összefügg a példakép az eszménykép ki alakításával, s ez ott realizá­lódik, amikor és ahol a fiatal dolgozni fog. A családi ház és természe­tesen az iskola is segíti az eszmények kialakítását, de vigyázzunk, hogy az utca -— mint nevelési tényező -r- az eszményképet ne alakítsa át bálványképpé. A munka hétköznapi hősei csak úgy válhatnak vonzó mágnessé, hg olyan tükröt tartunk az ifjúság elé, amely­be belenézve tudatára ébred, hogy „az ember maga is nő a magasabb célok követelé­sével”. Az eszmények, példaképek kialakítása a felnőtt embe­rek ügye, egy kicsit a társa­dalom hívő szava is. Pály Gábor tanár Hat női dolgozót könnyű fizikai munkára felvesz a PANNÓNIA ÁFÉSZ. Pécs, Zrínyi u. S, sz. n A 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom