Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
1910. november 11. DUNÁNTÜLI NAPLÓ .3 Miniszteri rendelet Intézményi tanács a főiskolákon Most jelent meg a Magyar Közlönyben a művelődésügyi miniszter rendelete, amely — az egyetemi jellegű főiskolák kivételével — intézkedik valamennyi gazdasági, mező- gazdasági, műszaki és tanárképző és művészeti főiskola, illetve felsőfokú intézet szervezeti és működési rendjéről. A rendelet az intézmények általános feladatai között hangsúlyozottan emeli ki a képzés irányával megegyező szakterületen a fejlesztő \és kutató munkában való részvétel fontosságát, a tudomány és technika, illetőleg a művészet új eredményeinek figyelemmel kísérését és terjesztését Az intézmények vezetői — főigazgatói, igazgatói — mellett véleményező és javaslattevő testületként az intézményi tanács működik. Választott tagjai között képviseltetik magukat az oktatók és a hallgatók is. Az intézményi tanács állást foglal az intézmény oktató-nevelő és kutatómunkája, valamint az intézmény működésével kapcsolatos egyéb fontos feladatok — gazdálkodás, fejlesztés — kérdéseiben. A tanácsot a főigazgató, illetve az igazgató félévenként legalább kétszer köteles rendes tanácsülésre összehívni. A főiskolai kar vezetését a kari igazgató látja el, mellette véleményező és javas- lattevő testületként kari tanács működik. Választott tagjai között ugyancsak képviseltetik magukat a kar oktatói és nappali tagozatos hallgatói is. Az intézményi és a kari tanácsba kerülő nappali tagozatos hallgatók megválasztásának feltételeit és módját a KISZ-szervezetek határozzák meg. Ä rendelet hatályba lépett. Közművelődésünk es a isz-ek Kél jelentés margójára íVleghiváü budapesti bemutatóra Nádor Katalin fotói A Megyei Közművelődési Tanács tapjékozlatásl kért a termelőszövetkezetek kulturális munkájáról. A két baranyai tsz-szövetség jelentése meglehetősen pozitív képet rajzol. Megállapítja, hogy a tsz-ek többsége a termelőszövetkezeti törvény szellemében vesz részt a művelt, egységes parasztság formálásában. Középpontban áll a szakmai képzés, a politikai és kulturális nevelő munka. A tsz-ek éltek a hazai és külföldi tapasztalatcserék, tanulmányutak lehetőségeivel. A szövetkezetek 1969-ben már 5 millió forintos kulturális alappal rendelkeztek Baranyában s többségükben sokoldalú tevékenységet fejtenek ki az oktatási és kulturális bizottságok. A tsz-ek tavaly már 45 kulturális intézményt támogattak rendszeresen anyagilag. Negatívum: a szövetkezetek fele elhanyagolta a szakmunkásképzést, és a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználása még nem a legkedvezőbb, a kulturális beruházásokra többet fordíthatnának. Ötmillió A két tsz-szövetségi jelentés jó szándékában, tényszerűségében kételkedni nincs jogom. Mégis, a kultúra anyagi erőforrásaiban, a gazdasági vezetők művelődéspolitikai tájékozottságában, szemléletében országosan mutatkozó ismert problémák okkal elgondolkoztatnak: vajon Baranyában tényleg ilyen „jól mennek a dolgok”, eny- nyire problémátlan volna nálunk a falu művelődése? Határozott választ csak a valóságos helyzet pontos ismeretében adhatnánk. Ilyen, a mai állapotokat pontosan tükröző adatokkal viszont nem rendelkezünk. A szóban l forgó jelentés — konkrét l.ukafai (ivegpoliarak. keltakorból származó agyagkorsó és a környék múltjáról tanúskodó más tárgyak sorakoznak Lengyeltóti János, a Mozsgói Körzeti Művelődési Ház igazgatójának lakásán. Évtizedek óta gyűjti a falu és a környező települések egykori kézműiparának emlékeit. adatai mellett — éppen a leg lényegesebb kérdésekben általánosságokra szorítkozik, így nem tudjuk például a 45 művelődési intézmény anyagi támogatásának mértékét, rendszerességét és azt, hogy ma is valóban létezik-e — s ha igen, milyen arányú — az intézmények közös fenntartása. (A két jelentés 1969-es állapotot tükröz). Nem derül ki a jelentésből az sem, hogy a szövetkezetek „többségében” működő okta tási és kulturális bizottságok közül vajon hány funkcionál valóságosan, feladatának megfelelően és hány ..működik” csak papíron? És nem ismerhetjük meg azt sem. hogy az elmúlt évi 5 milliós kulturális alapból összesen mennyi jutott közvetlenül a tsz-községek helyi közművelődési feladataira; és milyen arányban a szintén fontos, de másodrangú kirándulásokra, tapasztalatcserékre, külföldi tanulmányutakra és mennyit adtak sportcélokra? bontás és fontosabb Félreértés ne essék, helytállónak fogadom el a jelentésnek a fejlődésre, az eredményekre vonatkozó megállapításait. Több, mint ezren kapnak szakmunkásbizonyítványt ez évben; hasznosak a hazai és külföldi tanulmányutak, kirándulások; a közművelődést szolgálja helyenként a szakmai és rétegklubok támogatása, a tsz- dolgozók színházlátogatása, a szocialista brigádmozgalom, a tsz-szövetségek szakágazati klubnapjai és sorolhatnám. S ha megvizsgálnánk, mire költöttünk el ötmilliót, bizonyára mindenütt sikerülne kimutatni, hogy fontos művelődési és sportcélokra. Más kérdés, nem volnának-e vajon — legalábbis nagyon sok esetben — fontosabb közművelődési célok, amelyekre a kultúrának szánt összegeket összpontosítani kellene. Itt alighanem alapos gondjaink lehetnek, amire kissé bátortalanul a jelentés is utal. A termelőszövetkezeti demokrácia követelményei szerint a tsz-közgyűlés hagyja jóvá a megtervezett oktatásikulturális alapok felhasználását. A közgyűlés azonban általában azt hagyja jóvá, amit és ahogyan eléje terjesztenek. Következésképpen érzésünk szerint a szemléleti arányokon kellene változtatni. Azzal, hogy nem első helyen és a legfontosabb célok gyanánt javasoljuk a kulturális alap felhasználásának másodrendű, kevésbé fontos lehetőségeit. Előnyben részesítve ugyanakkor az anyagi erők összehangolásának, a kulturális intézmény szerződésszerű anyagi támogatásának tennivalóit és általában a közművelődés közvetlen, helyi feladatainak (ismeret- terjesztés, klubmozgalom, könyvtárügy stb.i támogatását. Szemlélet kérdése tehát, hogy mit tartunk fontosnak a kulturális alapok felhasználásában. S a megye nép művelési szakemberei a meg | mondhatói, mennyi felvilágosító. meggyőző munkára lesz még szükség ahhoz, hogy a közművelődésre szánt forintokat a kevésbé látványos, de közvetlenül a művelődést szolgáló célokra költsék el (Már ahol a gazdasági veze- : tők meghallgatják. lárgyaló félnek tekintik a népművelőt.) S jó részben ezt kellene ! egyengetnie, elősegítenie az I oktatási-kulturális bizottság- I nak is tsz-einkben. Korszerű szemlélet ! Nem a kétely, hanem a segíteni akarásnak szeretnénk hangot adni, amikor fölvetjük, hogy az anyagi erők koncentrálása, a tsz-kulturá- lis alapok rendeltetésszerű felhasználása és egyáltalán a mai faluban — a tsz-ek anyagi-erkölcsi támogatásával — folyó kulturális nevelő munka sokkal bonyolul- ! tabb összefüggéseket és problémákat rejt, mint ezt a szóban forgó jelentések alapján megismerhetni. Pedig jó lenne ebben a kérdésben tisztán látni. S ennek érdekében fölvetődik egy szélesebb körű felmérés szükségessége. Annak kiderítésére egyfelől, hogy az idei évben képzett kulturális alapok milyen mértékűek; milyen igények és milyen szükségletek szerint, milyen célokra kívánják majd felhasználni ezeket. (Illetve: milyen kulturális célokra költenek a termelési költségből.) Másfelől: milyen aktív szerepük van az oktatási-kulturális bizottságoknak (pl. a tagság igényeinek, ^szükségleteinek felmérésében; a tervkészítésben, a kulturális alap felhasználásában; a művelődési objektumokkal való kapcsolatban). Természetesen nem csorbítva mindezzel . a tsz-ek törvény adta jogát: a maguk dolgaiban a tagság döntsön. A tsz-törvény szelleméből világosan következik: feltételezi a tagság korszerű politikai-kulturális nevelésének korszerű szemléletét. És nemcsak a saját, helyi elképzelések alapján, hanem elsősorban a társadalmi igények, az élet követelményei szerint. Ám ez a kettő sajnos ma még sokszor nincs szinkronban nálunk. Wallingcr Endre FoloaMmn1 iíarau>a iuu/i‘11 tiioiuaf i‘rlcL<‘«rot í Indokoltnak tűnő kérdés: vajon művészeinek tekinthető-e a „reprodukáló” tárgy- fényképezés, az un. alkalmazott fotózás? Hangsúlyos igennel válaszoltak a nézőnek Nádor Katalin kiállításának képei a Janus Pannonius Múzeum ritkaságairól, értékéiről. Ahogy a zene- irodalom remekeinek avatott j megszólal tatói maguk, is szuverén művészek, éppúgy megilleti ez az elismerés a képzőművészeti múlt és jelen értékeit a foto nyelvén bemutató, kiemelkedő tehetséget is. Kevesen ismerik bizony hazánkban a Helsinkiben élő Rácz István nevét. és munkásságát. aki hírneves múzeumok, főleg pedig a nagy- közönség számára hozzáférhetetlen magángyűjtemények kincseit bemutató, magasszínvonalú fotóalbumaival lépett a sajnos határainkon kívül alkotó világhírű magyar fotóművészek (Brassai, Kertész stb.) sorába. Nemrégiben szerencsém volt látni a budapesti Fészek Klubban a Rácz művészetéből ízelítőt adó kamarakiállítást és nem a lokálpatriotizmus, vagy udvarias elfogultság alapján állítom, hogy az ottani élmény folytatásának éreztem Nádor Katalin felvételeit. Csak, aki maga is kísérletezett már hasonlóval, tudja igazán értékelni: milyen verejtékes, önkínzó és buktatókkal teli munka egy, néha alig ötfilléres nagyságú ékszerből, éremből annak minden szépségét feltáró, értekeit érvényre juttató, valósághű, mégis egyénileg előadott képet készíteni. Különös hangsúlyt kap itt az ismert megállapítás: a fényképész ecsetje a fény! Egyaránt döntő jelentősége van a háttér-tónus megválasztásának, a reflektorok (és reflexek) beállításának, az árnyékok " helyi és mélységi meghatározásának, hiszen néhány milliméteres változtatás néha teljesen más hatást eredményezhet. A tehetségen és gyakorlaton kívül az elmélyült, nagy türelmet és kitartást igénylő munka eredményességéhez hozzátartózik a „modell”, a téma történelmi és művészeti jelentőségéNAGY GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ ív hegesztőket és segédmunkásokat külső gázcsőhegesztési munkára alkalmazunk. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: PÉCS, RÁKÓCZI (JT 56. Munkaügyi osztály. nek ismerete, illetve megismerése is. Tán furán hangzik, mégis megnehezíti a helyzetet, ha ezt a munkát „munkaköri kötelességként”, napi nyolc órában kell végezni; az ember ezért kapja a fizetését, figyelembe kell venni a vezetőség igényeit, szakszempontokat stb. Mi sem természetesebb ilyenkor, mint a torlódó munkafeladatok, a hétköznapok egymást sürgető megbízásai között többé-kevésbé engedni a kísértésnek: „jó lesz ez így is!” Nádor Katalin azonban elsősorban nem munkaadójának, hanem saját magának dolgozik, nem elégedve meg a mesteri, hanem keresve a művészi megoldást. Ehhez viszont rajongani keli munkájáért. hobbynak és hivatásnak érezve azt egyben — ezt nem lehet nyolcórás rutinfeladatként kezelni, mint ahogy esetenként megfizetett „privátmunkának'’ sem. Hogy mindez nem csupán a pályatárs jóakaratú elismerése, illendő „feldicsérés”, azt igazolja többek között, a Magyar Nemzeti Múzeum kitüntető meghívása a kibővített anyag fővárosi bemutatására. Nem csupán jóleső, hanem hasznos és szükséges is ez az elismerés. Azuáppesv most díjazott rendelésű ö'j' régészeti kiállításon is bizonyítják Nádor Katalin fotói jelentőségüket az ismeretterjesztés, meglévő kincsünk közérthetővé tétele, emberközelbe hozása terén. Másutt egyébként ezt már régen felismerték; nem véletlen, hogy az előbb említett Rácz István albumaiért világszerte komoly összegeket fizetnek (nálunk Budapesten jegyeztethető elő 750 Ft-ért), Persze, nem ő az egyetlen, aki hasonló munkát végez, hasonló sikerrel. Ügy véljük, akár még „üzleti” szempontból sem volna érdektelen a Corvina Kiadó közreműködésével a pécsi és baranyai múzeumok (jelentőségükhöz mérten távolról sem eléggé ismert és megbecsült) értékeinek színvonalas és igényes közreadása Nádor Katalin fotóival. Dr. Szász János ÜNNEPEL AZ ISKOLA A z öregek tanácstalanul topogtak az öreg pécs- bányai iskola folyosóin. Bala j Teofil és Székely Lajos még a múlt században voltak az iskola tanulói. Búcsúzni jöttek. „Életünk alkonyán ...” — írták az iskola emlékkönyvébe. Egy földrajz könyvet hagytak ajándékba. Athenaeum nyomda: 1899. Az elemi iskolák 4. osztálya számára. Pécsről ezt tanulták akkoriban : a Mecsek-begy aljában van Pécs, amely a Nyugati dombvidék legnagyobb és legszebb városa. Több, mint 43 ezer lakosa van. Közelében sok kőszenet bányásznak. A régi diákok szívesen visszatérnek a most 114 éves iskolába. Amióta 1856-ban az Első Dunagőzhajózási Társaság a Czerék-völgyi árok partján, a Czwicker-házban megalapította a péosbányai iskolát, a nemzedékek egész •óra váltotta egymást. Azonban csak nagyon kevés azok száma, akik az utolsó bizonyítvány kiosztása után végleges búcsút mondtak. Krivanek Vilmos, aki ebben az iskolában vette kezébe először a palavesszőt, most éppen 20 éve az iskola igazgatója, a Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Az ünnepségre eljöttek a Városi Tanács vezetői, a bányaüzem és más intézmények, vállalatok irányítói. A vendégek közül többen a pécsbányad iskola padjait koptatták. A nevelőtestületben hárman több, mint 20 éve Pecs- bányán tanítanak. Négyen itt jártak iskolába, s most itt tanítják egykori osztálytársaik gyermekeit. Bánfai Antalné 15 éve tanít abban az osztályban, amelyben régebben ő is tanuló volt. Szigetváriné Révész Marika vizsgadolgozata: A pécs- bányai iskola története. El sem tudja képzelni, hogy másutt tanítson. Ez amolyan családi iskola. Az igazgató a kitüntetést is úgy veszi: mindannyiuké. Csak éppen az ő nevére adták. Tóth Laci azért szereti az igazgatót, mert mindig olyan jókedvű. Bősz Anti azért, mert Vili bácsi mindazt megpróbálja megvalósítani, amit ők szeretnének. Beck Marika szerint jól tanítja a földrajzot. — Milyen személyes élményetek van az igazgató bácsival? Horváth Brigitta: Egyszer, amikor elsőbe jártam, s az autóbusszal a zeneóvodába mentem, Vili bácsi is felszállt. Azt kiabáltam: Apukám! Apukám! — Miért? — Nem tudom ... Wolleszky Tibi: Egyszer elsős koromban az igazgató bácsi segített felöltözni. Anyám nem tudta, mire vélni, hogy olyan rendesen megyek haza. Bertrám Zoli: Az edzésen — az igazgató úr vezeti az iskolai fociválogatott Csapatot — eloldozott a cipőfűzőm. Vili bácsi félelmetesen cselezett a kapunk felé, de azért oda szólt nekem: kösd meg a cipőd, mert elesel. — Mit kérdeznétek tőle? — Ha valamelyik futballcsapat felkérné, hogy legyen edzője, itthagyná az iskolát? Amikor a hadifogságból visszatért 3 évig tanított, majd őt nevezték ki igazgatónak. Az akkori kiélezett politikai légkörben nem volt könnyű egy fiatalember számára az iskola irányítása. Az elmúlt 20 év azonban bizonyságul szolgált: a választás jó volt. S ha már az igazgató bácsi helyett én kezdtem el a válaszadást, hadd mondjam még el; Krivanek Vilmos, a PMSE egykori kiváló közép- csatára, sok ' pécsi élcsapatnak volt az edzője, és az iskolát akkor sem hagyta el. A Munkaérdemrend — nagy kitüntetés. A Városi Tanács művelődési osztályának vezetői mondták: jó helyre került. Példátlan lelkiismeretessége, munkakedve, ambíciója és nem utolsósorban az iskola eredményei miatt javasolták. Két esztendeje Krivanek Vilmos vezeti az általános iskolai igazgatók munkaközösségét. Tíz esztendeje az Országos Pedagógiai Intézet kísérleti iskolái között szerepelnek. Az elmúlt évben az UNESCO keretében működő iskolai teljesítményeket vizsgáló csoport számára Pécsbányán végeztek felméréseket. Most is: a párt ifjúságpolitikai határozatait már a gyakorlatban próbálja végrehajtani. Az irodában Fuchsz Ádám, az első igazgató fényképe függ. Az iskola volt tanítványéi közül többen, akik ünnepelni jöttek, az ajándékként hozott földrajzkönyvet forgatják. Horváth Brigitta hatodikos kislány azt tervezi: tanárnő lesz. Földrajzot és történelmet akar ebben az iskolában tanítani. Lombosi Jenó t I
