Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-10 / 263. szám
1970. november 10. DUN ANTÜL1 NAPLÓ Pétermannék suszterája Néhány óra a Botondban Az alapítók, Pétermann és Glázer, nagyot nevettek volna a jóslaton, hogy az általuk alapított suszteráj egyszer majdan 1800 „segédet” foglalkoztat. A bonyhádi cipőgyár 1912 óta létezik, történetének kezdetét mégis 1917- re teszik. Ekkor állították be az első gépeket, ekkor indult meg, ha szerény méretekben is, a gyári termelés. Péter- mannéknál 20 segéd dolgozott. Kezdetben napi 25—30, később napi 200 pár cipő került ki kezük alól. Könnyű kiszámítani, Pétermannék évi termelése meet néhány nap alatt lefut a bonyhádi Bo- tond Cipőgyár szalagjairól. A gyár ez évi termelése eléri a másfél millió párat. Még friss a festés Hosszú út vezetett idáig. Mégis, a több mint félévszázados múlt történetének legjelentősebb lapjai csak a közelmúltban íródtak. Az elmúlt két és fél évben nagyszabású rekonstrukciót hajtottak végre a gyárban. A beruházás a forgóalap növekménnyel együtt 43 millió forintba került. Négyszáz új munkást vettek fel, a gyár létszáma így az ipari tanulókkal együtt eléri az 1800 főt. A termelés az addigi évi 1 millió párról 1,5 millióra szökött fel. Ez forintban — vagyis az idei év termelési értéke — közel 270 millió forint. Dobler István igazgató a szabászati műhelyben fogadott bennünket. Azaz csak volt szabászati műhely. A rekonstrukció felforgatta, másképpen rendezte be a gyárat. Először is az udvaron egy hatalmas, 80 méter hosszú, 21 méter széles, 3 és fél szintes, csupaüveg homlokzatú épületet húztak fel. A régi, jelentéktelen gyárépületből ide költöztették át., a termelő szalagokat, mégpedig menetközben, tehát a rekonstrukcióval párhuzamosan, úgy, hogy a termelés egy pillanatig 6em szünetelt. Az új gyárépület alagsora felsőbőr-raktár, az első szinten található a gépi szabászat és a készáruraktár, a második szinten az alja-ösz- szeszerelő, ar harmadik szinten pedig a tűzöde, a fél- készáru-raktár és az aljatanműhely. A rekonstrukció során egy teljesen új termelőszalagot is beállítottak, számuk ezzel háromra emelkedett. Valamennyi 2 műszakban dolgozik, és egy-egy szalagról 1 műszakban 900 pár cipő kerül le. A régi gyárépületet —, amely most egy nyaktaggal csatlakozik az új épülethez, tehát át lehet járni az egyikből a másikba — teljesen átalakították belül. A folyosók falain még friss a festés. A régi épületben találhatók most az irodák, a szociális létesítmények: az étterem, ahol több, mint 700 személyre főznek, az öltözők, a fürdők, az orvosi rendelő. Van a gyárnak napközi otthona is. A fiatalok gyára Á rekonstrukció során a gépparkot nem cserélték le újakkal, modernebbekkel, a technológia azonban némileg változott. Részben áttértek a rámán varrott cipők gyártására. Ezt a profilt a Szombat- helyi Cipőgyártól vették át. így most goyzer, könnyített goyzer és rámán varrott cipők készülnek Bonyhádon. A termelés 60 százaléka férfi, 20 százaléka női, a többi gyermekcipő. A Botond Cipőgyár modelljeinek száma 110. Férfiben sportos cipőket, bakancsokat, bundacipőket gyártanak. Ez utóbbiból az idén 400 ezer párat exportálnak. Női cipőiknél is hasonló a helyzet: sportos jelleg, alacsony 6arok. A gyermeklábbelik a 31-es és a 38-as méretek között készülnek. A felsorolásból kitűnik, a Botond Cipőgyár főként magasszárú, vastag talpú, tehát a nehezebb cipők gyártásával foglalkozik. Egyelőre kimondottan Wűódi bőröket használnak Kongresszusra készülve: Minősítenek a követelmények 1 'élsőrészgyártó szalag az üzemben. A X. pártkongresszus irányelvei külön foglalkoznak a vezetők feladataival. „Gazdasági építőmunkánkban az egyre növekvő feladatok a vezetőktől is nagyobb teljesítményeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját” Ezt olvashatjuk többek között a szocialista gazdasági építőmunkáról szóló fejezetben a tennivalóknak mintegy összefoglalásaként. A reform nyomán a nagyobb vállalati önállóság már magasra emelte a vezetők mércéjét. A negyedik ötéves terv, amely a hatékonyság fokozását állítja a gazdasági építőmunka középpontjába, újabb nagy próbatételt jelez. A hatékonyabb munka rendkívül sokféle tényező együttes hatására valósulhat csak meg. A termelékenység emelése, a fajlagos anyagmegtakarítás, a meglévő eszközök és fejlesztési fel. A Botond Cipőgyár évi termelésének felét küldi ex- porta, főként a szocialista országok piacaira. A legnagyobb vevő a Szovjetunió. Dollár- és rubel-kitermelésük kedvezőnek mondható, egy dollárt 57 forint 50 fillérért, egy rubelt 35 forintért állítanak elő. A Botond — a fiatalok gyára. Az 1800 dolgozóból 1200 a fiatal, KISZ-korosztályú. A létszám hetven százaléka nő. A dolgozók közül sokan a környező községekből járnak be Bonyhádra dolgozni. 1958 óta képeznek ki szakmunkásokat. Az ipari tanulók száma jelenleg 258. A tanulók az utolsó évükben, amikor már szalagban dolgoznak, megkapják a teljesítményük 90 százalékának megfelelő bért. Helyben van cipőipari technikum. Egy év garanciális idő! Jogos aggály: A fiatalok gyára vajon a tapasztalatlanok gyára? Távolról sem! Nagyon sokat adnak a minőségre, s ez nem szólam, a számokból rögtön kiderül. A gyár laboratóriumában naponta végeznek minőségi vizsgálatokat. Minden dolgozó kaphat minőségi prémiumot. A Bonyhádi Cipőgyár arról nevezetes, hogy az iparágban hozzá fut be a legkevesebb fogyasztói reklamáció. Termékeik közül mindössze 0,2—0,3 százalék esik kifogás alá. Nem sokan tudják: fogyasztói reklamáció esetén az a szokás, hogy a kár 20 százalékát a nagykereskedelem, 80 százalékát pedig a gyár viseli. Bonyhád a 100 százalékot magára vállalja. Köztudott, hogy a cipők garancia ideje 6 hónap. A gyárak azért harcolnak, hogy rövidítsék le ezt a 6 hónapot. Nos, a Bonyhádi Cipőgyár a maga nemében az országban egyedülálló gyakorlatot vezetett be. Egyes cipőknél, ahol a felhasznált alapanyagok minőségéért is vállalhatják a felelősséget — a TRIÁL-on keresztül forgalomba hozott cipőkről van szó — egy évre emelték fel a garanciális időt. Ez alatt az idő alatt, ha szükséges, díjmentesen négyszer megjavítják a cipőt. A Botond Cipőgyár 1967- ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. 1974 — az éveket tekintve nem kerek évforduló. De újabb nevezetes dátum. A fejlődés nem áll meg. A következő lépcső: egy új termelő szalag — modem gépek és mindössze 200 új munkás — beállítása. 1974-ben a Bonyhádi Cipőgyár további 750 ezer pár cipővel termel többet mint most. S mivel a felvevőpiac szinte korlátlan, a bonyhádi gyárban a jövő még az eddigieknél is többet tartogat. Miklósvári Zoltáa Mikro-földrengésekkel kutatják a pécsi pincéket Útlezárások — A lakossá:; megértését kérik — Beigazolódott a löld alatti patakok teóriája Furcsa, négy keréken guruló alkotmányra lettek figyelmek a József és Anna utca lakói a napokban Pécsett. A különös jármű egy ötven kilós súlyt cipel magával. Egy adott helyén megállnak, majd háromszor- hatszor egymás után leejtik a súlyt kb. másfél méteres magasságból. A lezuhanó súly mikro-földrengéseket vált ki, amit a közelben tartózkodó technikusok műszerrel megmérnek. A tovaterjedő rezgések alapján megállapítható, nincs-e alattomos üreg, vagy pince a mélyben. Miiért van szükség útlezárásokra? A Pécsi Tervező Vállalat talajmechanikai szakosztálya végzi e munkákat, Majorosi Károly mérnök irányításával. Ezt a szakosztályt bízta meg a Városi Tanács a pécsi pince- és üregvilág feltárásával. Amint Majorosi Károly elmondotta, a legközelebb a Kisflórián, Bástya, Kulich Gyula és Zetkin Klára utcában folytatnak ilyen vizsgálatokat. A kutatások bármelyik nap megkezdődhetnek és mintegy két hétig tartanak. Ezt követően a Déryné, Megye, János, Káptalan, Székesfehérvár, Munkácsy, Perczel, Kisfaludy, Sal- lai, Teréz, Mátyás király, Zrínyi, Geisler Eta, Széche- nyi-köz, Városház utcában illetve úton folytatják a méréseket. Eközben a Sorház, Hunyadi János és Bem utca illetve a Széchenyi tér is sorra kerül majd. Az utóbbi helyeken — a Zetkin Klára utcát is beleértve — éjszaka is végeznek kutatásokat. Előreláthatólag 1972 januárjáig tartanak e munkák. A mérések időtartama alatt le kell zárni az utcákat. Nincs más választás, mert minden mozgó jármű — sőt még a nagyot dobbantó gyalogos is — rezgéseket idéz elő a földben, következésképp a műszerek hamis adatokat mutatnának. Lapunk időről időre közölni fogja, hogy hol, milyen útlezárásokra kerül sor. Célszerű lenne, ha a boltok még az útlezárások előtt feltöltenék az árukészleteiket. Mivel az utcalezárások kényelmetlenséggel, az éjszakai munkák pedig zajjal járnak, a lakosság megértésére, türelmére, támogatására lesz szükség. Két kilometer „új“ pince Hogy indokolt óvatosságról és elővigyázatosságról van szó, azt két számmal is illusztrálhatjuk: a nyár elején még „csak” 1,5 kilométer összhosszúságú pince volt Pécsett feltárva, ma pedig már közel járnak a 3,5 kilométerhez. E 3,5 kilométerből mindössze 200 méternyi szerepelt a régi térképeken, a többiről csak a lakók tudtak — már ahol tudtak —, a város nem. E pincék, üregek évszázadok óta léteznek s többségük nem okozott bajokat, nincs ok tehát arra, hogy megkongassuk a vészharangokat. Csak akkor lehetünk viszont egészen nyugodtak, ha valamennyit feltárják, megvizsgálják, s ahol szükséges, beavatkoznak. A 3,5 kilométernyi pince egy részét a Kodály Zoltán úton, a Szigeti városrész szanálásai alkalmával, a Szalai András utcában tárták fel. A pincék zöme azonban a Kossuth Lajos utca, Irányi Dániel tér, Munkácsy Mihály utca, Sallai utca és Szent István tér által határolt területen helyezkedik el. E terület átkutatásával rövidesen végeznek. A 3,5 kilométeres összhosszúság egyébként 10— 30 méter hosszúságú pincék sokaságából tevődik össze. A legtöbb pince 2,2—2,4 méteres belmagasságú, de akadnak három és fél, négy és fél méter belmagasságúak is. Nem ritkák a többszintes pincék sem. Az alattomos pincék és üregek időről időre témát és kétes értékű szenzációt szolgáltatnak a sajtónak, köztük e sorok írójának. Az igazat megvallva azonban, drága áron mért szenzáció ez Pécs számára. Az 1968 őszi Kossuth téri pincebeszakadás óta 12 millió forintot emésztett fel a pincék, üregek feltárása és biztosítása, pedig egyelőre csak a Kossuth téri pincék és még néhány — időközben kritikussá vált — pince van biztosítva. A 12 milliós összegben nem szerepel az a kár, amelyet az egykori Nemzeti Fogadó épületének és még több ház kényszerlebontása okozott a város, a lakosság számára. Nem nehéz megjósolni, hogy a pincék újabb milliókat „lopnak ki” majd a város zsebéből, ám ha biztonságosan akarunk közlekedni, s nem akarjuk, hogy megrepedjenek a házfalak, vállalnunk kell e terheket. Négyszáz köbméter víz a pincében Dr. Szabó Lajosnak, a Megyei Tanács egészségügyi osztálya helyettes vezetőjének még évekkel ezelőtt volt egy érdekes teóriája. Dr. Szabó évről évre térképre rajzolta a pécsi útbeszakadásokat, házmegrokkanásokat, s arra a következtetésre jutott, hogy az esetek többségében föld alatti patakok okozzák a bajt. Szabó doktor még azt is megmondotta, hogy hány patakról lehet szó, s hozzávetőlegesen milyen irányban tartanak. Voltak, akik annak idején kételkedtek e teória helyességében. Ma már nem lehet kételkedni. A talajmechanikai szakosztály ugyanis 14 vizes pincét tart nyilván a városban. E pincéket félig, vagy szinültig víz borítja. Amint a talajmechanikusok megállapították, a vizes pincék többsége a geológiai törésvonalak mentén helyezkedik el. A 14 pince közül csak egy esetben, a Perczel utca 8. szám alatt sikerült vízvezeték illetve csatornasérülést kimutatni, a többinél minden valószínűség szerint karsztvízről van szó. Erre utal a vizek feltűnő tisztasága és — némely pincében — szokatlan bősége. Néhány évvel ezelőtt például víztelenítették a József utca 26-os számú ház pincéjét, s ennek során 400 köbméter vizet kellett kiszivattyúzni. Ez a mennyiség önmagáért beszél. A vizes pincék többsége egyébként a Kossuth Lajos, Perczel és Kazinczy utcában helyezkedik el. A talajmechanikusok állandóan ellenőrzik e pincéket, s ahol szükséges, beavatkoznak. Így történt például a Mecesekvidéki Vendéglátó Vállalat Perczel utcai épülete alatt is, ahol aládúcolták a pincét, s az Aknamélyítő Vállalat dolgozói még ebben az évben elkészítik a végleges biztosításokat Magyar László Í2l lehetőségek jobb hasznosít»* sa, a termelés szerkezetének átalakítása, a korszerű termékek és gyártási eljárások bevezetése, a nemzetközi munkamegosztás elmélyítése, a tudományos eredmények gyors gyakorlati felhasználása — valamennyi külön- külön és együtt — feltételezi a szervezés és a vezetés színvonalának emelését. A mondás szerint a gyakorlat teszi a mestert. — A gazdasági vezetők többsége szerencsésen átesett az utóbbi évek tűzkeresztségén, bővítette a szakmai, vezetés-tudományi ismereteit is. Így joggal feltételezhetjük, hogy a termelés, az irányítás különböző szintű parancsnokai a jövőben is képesek lesznek felzárkózni az egyre növekvő feladatokhoz. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a vezetés lényege az előrelátás, ezért az eredmények sem értékelhetők megbízhatóan rövidtávon. A reformot követő első három esztendőben a vállalati gazdálkodás feltételeinek, szabályozó rendszerének kialakításánál egyébként is eleve figyelembe vették a meglévő adottságokat, az átállás nehézségeit. Az új ötéves időszakban már kevesebb lesz, a fék. szigorúbbá válnak a követelmények és ehhez tágabb teret kap a tehetség, a kezdeményező készség kibontakozása. Bizonyos jelek már napjainkban is arra utalnak, hogy a gazdasági környezet és a dolgozó kollektíva nyomása egyszerre, egymást kiegészítve jelentkezik. Évekkel ezelőtt, amikor a helyi vezetés csupán végrehajtásra, a tervutasítások továbbítására szorítkozott, minden nehézséget külső hatásokra, objektív okokra vezethettek vissza. Részben már jelenleg, s a jövőben még inkább nem lehet kerethiányra hivatkozni. ha a dolgozók elégedetlenek az anyagi- és szociális ellátás mértékével, a termelés műszaki, szervezési szintjével. „Dolgozóink már jogos lakásigényeikkel sem a tanácsot. hanem bennünket, vezetőiket zaklatnak A szomszédos gyár lakásépítési akciót kezdeményezett és most tőlünk is számonkérik ugyanezt” — panaszolta az egyik igazgató. S ahogy ő nem tudta dolgozóit magyarázatával megnyugtatni, mi sem tudjuk az igazgatót megvédeni. Bár sokféle szociális, egyéni, gazdasági tényező játszik közre a munkaerő vándorlásban, a dolgozók áramlásának iránya azonban kétségtelenül a gazdálkodás, a vezetés színvonalára is utal. Mivel a gazdasági verseny főleg a munkaerőhelyzet tekintetében éleződött ki. a nagyobb arányú létszámhiány elsősorban azoknál a vállalatoknál tapasztalható, amelyeknél kedvezőtlenebbek az emberi kapcsolatok. A növekvő versenyben új rangsor alakul ki a dolgozó kollektívák és a vezetők minősítésében. Azok a vezetők, akik az első akadályokat simán vették, tehát nincsenek még célban, könnyén kihullhatnak még a növekvő követelmények rostáján. Ki bizonyul majd alkalmasnak és ki nem? Erre nehéz napjainkban válaszolni. Mind az eredményes, mind a rossz munkára — a vezetés előrelátható és jövőre ható jellegéből adódóan — esetleg csak évek múlva derül fény. S ezt nem szabad megvárni. A vezetők minősítésénél, honorálásánál, előléptetésénél és leváltásánál ne csupán az éves eredménybeszámoló képe hanem legalább ennyire a holnap és a holnapután előkészítése, a kockázatvállalás és a kezdeményező készség legyen a mérce. Ez így túl általános? Meg kell nézni a vállalatok most első ízben készülő ötéves terveit — konkrétan. Kovács József 4 t
