Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
6 dunantüli napló 1970. november 4. QZGAZDASÍH1Ql£l Szépen fejlődik a kiehatárforgalom 4 magyar—jugoszláv konzorcium több hitelt is nyújtana „Középvezetőket és fökönyveiöket várunk...“ A komputerek és Baranya Interjú Bajusz Balázzsal, a SZlI'V osztályvezetőjével Magyarorszagnak pillanat- I nyilag körülbelül 100 kom- , putere van és 3—4 ezer szá- i mítógépes szakembere. Na- I gyón kevés. A következő öt évben előreláthatólag évente 100—100 elektronikus számítógéppel gyarapodunk. Ehhez a növekményhez, ha a műszaki gárdát is számításba vesszük, évente 6 ezer szakembert kell kiképezni. A Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai Oktató Központja (SZÁMOK) az idén az ország öt nagy városában megbízottakat nevezett ki. Egyetlen feladatuk: a vidéken jelentkező ügyvitelgépesítési és számítógépes tanfolyamok iránti igények kielégítése. A pécsi megbízott: Bajusz Balázs, a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat pécsi adatfeldolgozó központjának osztályvezetője. Olyan kérdésekről készítettünk vele interjút, amelyek, véleményünk szerint mindig aktuálisak. — Első kérdésünket tömören így fogalmaznám: A komputer és a közvélemény? f— Rengeteg téves nézet kering a számítógépekről. Egyesek a rossz előkészítés okozta kudarcok hatására lebecsülik, mások túlértékelik. Mindez a szakemberhiányra vezethető vissza. Az elektronikus számítógép univerzális berendezés, felhasználhatóságát az esetek többségében nem maga a gépi technika szabja meg. hanem az alkalmazási lehetőségek. • Korlátái nem a gépi lehetőségben, hanem a felhasználási területek viszonylagos fejletlenségében keresendők. Kellő előkészítés és intuitív alkotómunka hiányában csalódásokra kell elkészülnünk. — Tapasztalható-e valamiféle ellenállás a komputerekkel szemben Magyarországon? — Sajnos igen. Az íróasztalféltés nálunk is tapasztalható. Különösen az adminisztratív osztályok félnek a gépesítéstől, mert azt gondolják. hogy ezzel fontosságuk csökken. Holott a komputerek nekik segítenek. A gép a kezük alá dolgozik, kellő idejük marad az elemző munkára. Munkájuk minősége megnő. — Véleménye szerint arra használjuk komputereinket, amire valójában hivatottak? — A számítógépek alkalmazásával sok probléma van. A vállalatok többnyire azért döntenek a komputer mellett és azért dolgoztatnak a géppel, mert a határidő szorítja őket. Ez egy egyoldalú szemlélet Sajnos, távlati elképzelések, gazdaságossági elképzelések alig vannak. Megint csak a szakember- hiányra lyukadunk ki. A szakemberhiány a jövőben csak élesedni fog. — Tehát elemző munkát kellene a komputerekkel végeztetni, ami hosszabb távon gyümölcsözik, nem pedig csak adminisztrációs munkát? Milyen legyen a százalékos arány? — Nincs százalékos arány. Akkor jó, ha a kettőt összekötjük. Egyébként akadnak olyan vállalatok, ahol nagy garral komputert állítottak üzembe és most alig-alig használják. — Ha sorrendet kellene felállítani, hogy a szocialista országok között hol áll Magyarország az ésszeríF felhasználás tekintetében, mi lenne véleménye szerint a sorrend? — Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia. Mi hátul kullogunk. — Baranyában, sőt, beszélhetünk egész Dél-Dunán- túlról, mindössze egy darab közepes teljesítményű komputer van. Milyen fejlődésre számíthatunk? — Az idén három mágnes- lemezes egységet kaptunk és ezek a kiegészítő egységek minőségi ugrást jelentettek. Az elkövetkezendőkben még több más kiegészítő egységgel gyarapodik a SZÜV pécsi adat- feldolgozó központja. Új székházunk építését is hamarosan megkezdjük. A székház csendes helyen, a Szántó Kovács János utcában lesz. 1972-ben szeretnénk beköltözni. — Mi jelentené a legközelebbi minőségi ugrást? — Egy nagyteljesítményű gép. Vagy még egy közepes. — Véleménye szerint hány gép lesz Baranyában a negyedik ötéves terv végén? — Négy—öt közepes teljesítményű komputer. A DÉ- DASZ-nál hamarosan beállítják Dél-Dunántúl második elektronikus számítógépét. Feltehetően a Mecseki Érc- bányászati Vállalatnak is lesz komputere. Aztán a nagykereskedelmi vállalatoknak és természetesen a felsőoktatási intézményeknek. Hangsúlyozom, ez az én magánvéleményem. — Baranyában hány vállalat dolgoztat bérmunkában a SZÜV-nél? — Baranyából rendszeresen 10, esetenként 4—5 vállalat, Somogyból, Tolnából 1—2 vállalat. Csodálkozom azon, hogy eddig még egy sor nagy cég nem jelentkezett. Például a Dohánygyár, a nagykereskedelmi vállalatok, a Centrum Áruház, a Mohácsi Farostlemezgyár, a Kaposvári Húsipari Vállalat, a mezőgazdasági vállalatok, a MÉK vagy az AGROKER, vagy a nagyobb állami gazdaságok. Persze, ha ezek a vállalatok valamennyien jelentkeznének, háromszor eny- nyi számítógépes kapacitás sem lenne elegendő az igények kielégítésére. — Az interjú elején már említettük azokat a tanfolyamokat, amelyeket Baranyában szerveznek. Pontosabban miről van szó? — Két tanfolyam indul a jövő évben, előreláthatólag februárban. Az egyik: információs folyamatszervezői, a másik: rendszer szervezői tanfolyam. Jelentkezni lehet levélben vagy személyesen a SZÜV pécsi adatfeldolgozó központjában (Tüzér utca 3.) vagy a 25—21-es telefonszámon. Jegyzetekről és előadókról a SZÁMOK gondoskodik. Egy-egy nagyvállalatnál is szervezünk tanfolyamot, amennyiben ilyenirányú igény felmerül. A tanfolyam 2, 2 és fél éves. Esti foglalkozásokról van szó, de a vállalatok kívánságára munkaidő alatt is megtarthatjuk az előadásokat. — Kiket várnak a tanfolyamra? — Körülbelül ötven főre számíthatunk. Elemző közgazdászokat, munkaügyiseket, bérügyeseket, statisztikusokat, üzemgazdászokat, tehát középvezetőket várunk a vállalatoktól. Persze nem árt, ha részt vesznek a főkönyvelők is. Ügyvitelgépesítési vagy számítástechnikai előképzettség nem szükséges, az a lényeg, hogy a résztvevő a saját' területéről megfelelő ügyviteli tájékozottsággal rendelkezzék. A tanfolyam hivatott egyébként betölteni azt az űrt, amely ma a közép és felsőfokú képzésben mutatkozik. — Hazánkban ezenkívül hol képeznek ki számítógépes szakembereket? — Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Műszaki Egyetemen és néA világ legnagyobb teherautógyárát a Szovjetunióban, a Káma folyó mentén építik fel. Amióta a kámai óriásgyár terve napvilágot látott, a világgazdaság érdeklődésének középpontjában áll. A legizgalmasabb kérdés: Mely nyugati cégek működnek majd közre a tehergépkocsigyár felépítésében? Kezdettől fogva nagy érdeklődés mutatkozott. A versenybe amerikai, japán, nyugatnémet, francia és olasz autógyárak szálltak be. Ma már eldőlt, kik működnek közre a gyár felépítésében. Nos: a nyugatnémet Daimler-Benz, a francia Renault, a holland DAF és az olasz FIAT. Nem világos azonban még, hogy kié lesz a vezető szerep és mekkora lesz a tagok részesedése. Francia részről attól tartanak, hogy a nyugatnémet kormány által nyújtott támogatás következtében a Daimler-Benz kapja a vezető szerepet és ezzel a szállítandó objektumok nagyobb részét. A franciák ugyanakkor reménykednek is, hogy politikai meggondolásokból a Renault lesz a fővállalkozó. Csábító ajánlat Ne jósolgassunk. Lássuk inkább — a Der Spiegel cikke nyomán — az előzményeket, és hogy milyen lesz a világ legnagyobb teherautó- gyára. A kooperáció értelmében 1975-től a Káma folyó mentén létesülő óriásüzem futószalagjáról évi 150 ezer teherautó gördül le. A gyárMégis megépül a La Manche alatti alagút Két éven Belül megkezdik a La Manche-csatorna alagútjának munkálatait és 1978-ra befejezik az Angliát Franciaországgal üsz- szekötő tengeralatti út építését. Az érdekelt francia minisztériumok szóvivője közölte a Reuter I tudósítójával, hogy az építést ) előkészítő magáncég kidolgozta és megküldte a francia és az angol kormánynak a pénzügyi részletekről szóló jelentést. A két kormány valószínűleg még ebben a hónapban közli válaszát. Az alagúton — amelynek építési költségeit 800 millió dollárra becsülik — speciális vonatok szállítják a gépkocsikat. A létesítményhez szükséges tőkét angol-francia konszern szolgáltatja, s a társaságot — adózási szempontok miatt — angol és francia szekciókra osztják. Az alagút építését francia—angol magáncég végzi, de üzemeltetése majd a két ország által közösen felállítandó hatóság feladata lesi. 1 hány más egyetemünkön, továbbá a Számviteli Főiskolán, a már említett KSH Számítástechnikai Oktató Központban tanfolyami formában és két budapesti szak- középiskolában. — Végezetül egy kérdés, elegendö-e mindez? — Nemrég, Amszterdamban rendezték meg az első számítástechnikai világkongresszust. Ott szögezték le nyomatékosan: Már a középiskolában meg kell tanítani az alapfogalmakat. tásra kiszemelt három típust jelenleg még egyetlen nyugatnémet Daimler-gyárban sem gyártják. Az elképzelések szerint a Káma melletti | gyár legkisebb terméke is 15 tonnás lesz. 10 tonna hasznos terheléssel, 150 vagy 200 ló- I erős motorral. A másik, 19 tonnás teherautó hasznos terhelése 12 tonna, motorja 250 lóerős. Legerősebb lenne a 300 lóerős, 17 tonnás hasznosterhelésű teherautó-óriás, amelynek összsúlya eléri a 22 tonnát. Az idén februárban a Daimler-gyár szakemberei Moszkvában jártak, ahol az autóipari minisztériumban ismertették szovjet kollégáik előtt ezeknek a most kifejlesztett típusoknak a technikai részleteit. Négy hónappal később már magasabb szinten folytatódtak a tárgyalások a szovjet fővárosban A Mercedes igazgatói az ajtó- ipari minisztérium vezetőivel egy komplett gyár felépítésének lehetőségeit vitatták meg. A javasolt óriásüzem négyszer annyi közép- és nagyméretű teherautót állítana elő, mint a nyugatnémet gyárak együttesen az elmúlt évben. A Daimler vezérkara sokáig mérlegelte, hogy vajon elfogadja-e a szovjet ajánlatot és rendezze be saját erőből a mammutüzemet. Végül belátták, hogy a csábító ajánlat jóval túlmegy a cég lehetőségeinek határán. Ezért a stuttgarti autókonszem felajánlotta, hogy az üzem számára egy, idáig még sehol sem alkalmazott, teljesen új műszaki és szervezési koncepciót „szállít”, amely mesz- sze felülmúlja a stuttgarti termelési rendszert is. Ugyanis a Daimler-Benz csak a motorok, tengelyek, automataművek, vezérlőművek és kormányszerkezet előállítására vállalkozik és máshonnan szerzi be a gyártáshoz szükséges többi alkatrészt. A szovjet elképzelés szerint kivétel nélkül valamennyi alkatrészt helyben gyártanának, s a termelés utolsó fázisában futószalagon az Ö6z- szeszerelő részlegbe juttatnák. Fordék elálltak A nyugatnémet know-how exportja 200 millió márkát hozna a stuttgarti cég kasszájába. A Daimler ezen kívül minden egyes elkészült teherautó után 300 márka li- cencdíjat akar kikötni magának, ami évi 150 ezres darabszám mellett 45 millió márkát jelentene. A licencmegállapodáshoz és A magyar—jugoszláv árucsere-forgalom tavaly már elérte a 100 millió dollárt. A további bővítés azonban csak a kooperáción alapulhat. Ma a kooperációs kapcsolat a teljes kereskedelemnek mintegy 12 százalékát öleli fel. Ez nagyon kevés, pedig a két ország vállalatainak együttműködésére számos jó példa van. Ismeretes, hogy Jugoszláviában az olasz licenc alapján gyártott automata mosógépeket a centinjei Öblöd és a Hajdúsági Iparművek kooperációban állítja elő. Amíg ez az együttműködés létrejött, számos akadályt kellett leküzdeni. Jugoszlávia budapesti kereskedelmi tanácsosának helyettese, Miienko Nebrigic — akivel ezekről a kérdésekről a Világgazdaság munkatársa beszélgetett — ennek legfőbb okát a vámkérdésben való véleménykülönbségekben látja. Jugoszlávia javaslatot tett. hogy az ipari kooperációban az elszámolás ezentúl ne klia tanácsadó tevékenységhez való visszavonulást nemcsak üzleti, hanem politikai meggondolások is diktálták. Mint ismeretes, a detroiti autóóriás, a Ford stratégiai szempontokra hivatkozva utasította el a Káma menti gyár felépítésében felajánlott együttműködést. A stuttgarti konszern vezetői ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy legelőnyösebb lenne egy európa- konzorcium létrehozása, amely magára vállalná a teherautógyár beruházási eszközeinek szállítását. Ezért hívták össze szeptemberben a Daimler és a Renault cég képviselőit tanácskozásra Stuttgartba. Nyugatnémet részről mindenekelőtt a Salz- gitter Industriebau GmbH és a Thyssen Acél- és Gépgyár közreműködése kerü'hel szóba. Több kisebb gyár is bekapcsolódhat az európai méretű kooperációba. A nyugatnémet álláspont A megrendelések elnyerése azonban nem csupán a minőségtől és a szállítási időtől függ, hanem azoktól a finanszírozási lehetőségektől és kamatfeltételektől is, amelyeket a nyugatnémet cégek felajánlhatnak. Ezzel kapcsolatosan nyugatnémet álláspontot Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter ismertette nemrég Moszkvában, Patolicsevvel, a szovjet külkereskedelmi m'- niszterrel folytatott hivatajos tárgyalásai során. A nyugatnémet álláspont a hiteligényekkel a következő: Az NSZK kormánya elismeri, hogy a hosszúlejáratú gazdasági együttműködésnek a hitelügyletek is tartozékai. Ezért kész arra is, hogy kezességet vállaljon a Szovjetuniónak és más kelet-európai országoknak nyújtandó hitelekért. E tekintetben azonban bizonyos korlátok állnak fenn. Az NSZK kormányának az az álláspontja, hogy a hitelügyleteket kommerciális alapon kell lebonyolítani. Az NSZK a francia—szovjet hitelmegállapodásokat nem tekintheti irányadó mintának. Vagyis az NSZK nem követi Francia- ország példáját, amely a Renault és a Szovjetunió megállapodása esetében különlegesen alacsony kamatokat állapított meg. összegezve: tisztázásra vái még a kámai teherautógyár felépítésének jónéhány részlete. Miklósvári Zoltán Amerikaiak, Japánok, nyugatnémetek, tranciák és olaszok az érdeklődők között Mammutgyár a Káma mentén ringdollárban, hanem transzferábilis dollárban történjék, kölcsönös vámkedvezményekkel. A javaslatot elfogadták, s már be is vezették. Az együttműködés elősegítésére hozták létre a magyar—jugoszláv konzorciumot, amely támogatja a kooperálni kívánó vállalatokat. Segítségével foghatott össze a Ganz- MÁVAG és a Djuro Djakovic cég Diesel-mozdonyok gyártására. A kereskedelmi tanácsos helyettes felhívta a figyelmet arra, hogy a konzorcium több vállalatnak is nyújtana hitelt és az eddiginél nagyobb összegeket is, de nem igen van jelentkező Miienko Negribic igen pozitívan nyilatkozott viszont a kishatárforgalomról. A kis- határmenti árucsere értéke idén eléri a 7 millió dollárt. A megállapodás keretében Magyarország konzerveket textilárut, edényt, műanyagot, kozmetikai és háztartási cikkeket, kis elektromos gépeket, ventillátorokat, vendéglátóipari berendezéseket, építőanyagot, rövidárut, bizsuárut ad át Jugoszláviának. Ezekért cserébe konzervet, kekszet, sört, csokoládét, kakaót, rágógumit, textilárut, konfekcióruhát, cipőt, kesztyűt, háztartási kisgépeket, bútort, papírárut többféle építőanyagot, továbbá fából készült iskolai tárgyakat kap. A kishatárforgalom hasznát sok példa igazolja. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak termékekkel segítjük ki egymást. Nemrégiben például a szabadkai ruhagyár nem tudott több megrendelést elfogadni. és azzal a kéréssel fordult a szegedi ruhagyárhoz. hogy vállalja át néhány tétel szállítását, s a szegediek átvették a jugoszláv megrendeléseket. Ezt a területet is lehet még bővíteni hasonló rugalmas akciókkal. Aonelli a Szovjetunióval való együttműködésről Az Egyesült Államokban járt Agnelli, a FIAT cég elnöke Detroitban az amerikai gépkocsiipar képviselői előtt beszédet tartott. Elmondott ta: mint üzletember azon a véleményen van, hogy a kelet-európai piacok fejlődő piacok, ezekben az országokban a fogyasztás, a termelés és a kereskedelem lendületesen fejlődik, egyénileg pedig az az álláspontja, hogy a gazdasági kapcsolatok a béke ügyét segítik. A FIAT a Szovjetunióval kötött megállapodással olyan utat nyitott, melyen utána még sokan járhatnak. Feltehető, hogy rövidesen francia és nyugatnémet cégek is követik példáját. A FIAT elnöke elmondotta: a togliattigradi üzem az ; idén már 20 ezer kocsit állít [ elő, januári termelése eléri ! a napi 1000-et. 1971 végén j pádig a napi 2000-et A ter- j vek szerint az üzem összka- I pacitása évi 600 ezer darab . lesz. 1972-ben a Szovjetunió legnagyobb személygépkocsigyára teljes kapacitással dolgozik. A kámai teherautógyárral kapcsolatban Agnelli bírálóan emlékezett meg Laird ameri- kai_ hadügyminiszter kijelen- I téséről. hogy nem akar Észak- I Vietnamban Ford teher- j autókkal találkozni Agnelli j szerint a nyugati országok- | nak segíteniük kell a szocialista országokat a fogyasztási cikkek termelésében. Rámutatott. hogy a 240 milliós kelet-európai piac fogyasztási | szükségletei lényegileg ugyan- 1 azok, mint Nyugat-Európáé. * ( r
