Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

2 DUNÁNTÜLI NAPLÓ 1970. november 29. Befejezte munkáját az MSZMP X. kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról) termelőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti ne­hézségek miatti kesergésük- bea, vezetőségcserével pró­bálnak megoldani a kérdést. A vezetőik rendesen, becsü­letesen dolgoznak, tartsák is meg őket és dolgozzanak ve­lük tovább. Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illeti: elő­ször is a mi, szocialista ala­pokra helyezett mezőgazda­ságunk életerős, nehézsége­ket is elviselni képes nép- gazdasági ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél megállapítottuk, hogy ha nem lenne a mező- gazdaságban kollektív erő, és hozzáteszem, a munkás­állam ereje, akkor mind­ezeknek szörnyű következ­ményei lettek volna Így pe­dig átvészeljük e közbejött nehézségeket öntudatában, magabiztos­ságában a parasztság is más, mint volt akár tíz esztendő­vel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben, ahogy a víz le­ment, s az emberek valame­lyest magukhoz tértek, az esedékes mezőgazdasági munkákat teljes mértékben, a terveknek megfelelően, sőt azokat túlteljesítve elvégez­ték. Minden bajnak ez a leg­főbb és- a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik. A parasztság öntudatában — merem mondani, hogy már kollektív és szocialista tudatában — is nagyot fejlő­dött. Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta szö­vetkezeteknek mintegy két­ezer termelőszövetkezet nyújtott közvetlen segítséget, tehetsége szerint, összesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit Nagyon sok felszólaló fog­lalkozott a nők társadalmi helyzetével Valóban eleven, égető kérdéseket vetettek fel, így például azt, bogy a nőknek még mindig nehéz vezető posztra jutniok, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét még nem sikerült mindenütt érvénye­síteni; hogy gondok vannak a bölcsődei, az óvodai he­lyekkel. Ez mind igaz, és jó, hogy itt a kongresszuson is szóba került. A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámoló­ban Is említettük — van el­vi döntése, a Miniszterta­nácsnak vannak átfogó ha­tározatai mindezekben a kér­désekben. Teljes megvalósu­lásukhoz évekig kell követ­kezetesen dolgoznunk, mert Itt nem olyan dolgokról van szó. amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazsá­gosság olyan nagy kérdésé­ről van szó, amelyet ezred­évek alatt nem tudtak meg­oldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is. Hadd említsem például a nők helyét és szerepét a közéletben. A párthatározat óta nem telt el sok idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekö­vetkezett változást le lehe­tett volna mérni. Egy ese­mény azonban biztosan volt, mégpedig a pártban — ez pedig általában példaként szokott szolgálni. A kong­resszusi előkészületek során a Központi Bizottság határo­zatának politikai és morális ereje következtében a párt- vezetőségek újjáválasztása- kor az elvtársnők száma a korábbihoz képest 33 száza­lékkal, tehát egyharmaddal növekedett. A mintegy 140 ezer tisztségből 34 ezret — ez mintegy 27—28 százalék — most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követ­jük, s minden más területen és minden más vonatkozás­ban így fogunk a nőkre vo­jelent öntudat tekintetében. Mindez bizonyítja, hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számít a paraszti testvérosztályra, az­zal szövetkezik és együtt halad a szocializmus építésé­nek útján. Vannak talán, akiknek kétségeik voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongresszus ál­lásfoglalása, amely szerint a parasztság jövedelmi viszo- nyait, a munkásosztály, a parasztság, népünk egyesült erejével országosan és átlag­ban a munkásosztály szint­jére felemeltük. Ez — elv­társak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se sza­bad sajnálnia egyetlen mun­kásembernek sem, ellenke­zőleg, büszkének kell rá len­ni. Ennek gyümölcseit a jö­vőben minden komoly fel­adatunk megoldásánál élvez­ni fogjuk. Ami pedig az idei év ne­hézségeit illeti: a munkás- osztály sohasem hagyta még cserben a parasztságot. Mel­lette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bí­ráltuk az építőipart és azt hiszem még sokáig fogjuk is bírálni. Mégis, ha az em­ber, akárcsak a tv-hiradóban megnézte az árvizsúj tóttá vi­déket a víz levonulása után, és most, az azóta felépült szép és korszerű, emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy amit a párt, a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajba­jutottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt A Központi Bizottság, a kormány megtette a meg­felelő intézkedéseket a ter­melőszövetkezeti parasztsá­got pedig felhívta, hogy mozgósítsa saját erejét, de ami a saját erejéből nem megy, ott érzi és érezni fog­ja a segítséget Egyetlen egy termelőszövetkezetet sem en­gedünk tönkremenni, mert most nehézségeik vannak. (Nagy taps.) aatkozó központi bizottsági es kormányhatározatok vég­rehajtásához, akkor 'évről év­re érezhetően jobban meg­oldódnak a nők társajdalmi kérdései. Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket még Központi Bizottsági vagy kormányhatározattal, sőt még kongresszusi határozat­tal sem lehet megoldani. Nem lehet például határo­zattal előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tisz­teljenek. De amikor minde­nütt, itt a kongresszusi vi­tában is, a felszólalók meg­állapítják, hogy a termelés­ben résztvevő aktív munka­erő 41 százaléka nő —, s azonkívül minden ember tudja, hogy még ezen kívül mi vár az aktív keresőknek erre a 41 százalékára a ház­tartásban, a nevelésben — akkor azt kell mondanunk, hogy bár határozatot hozni nem tudunk, de aki kommu­nistának vagy egyáltalán fel­világosult embernek tartja magát, az tisztelje a dolgozó nőt! (Nagy taps.) Van ennek egy, talán nem is olyan fontosnak tűnő vi­selkedésben, mondhatnám illemszabályszerű oldala. Hányszor látjuk, hogy elma­radott emberek — nem mon­dom, hogy férfiak, mert mi­nek vegyünk magunkra kü­lön vádakat — (derültség) — az egyenjogúsítást úgy értik, hogy elfelejtenek illő mó­don előre köszönni, holott már százéves illemkódexek­ben is elő van írva: ha a férfi nővel találkozik, 6 kö­szönjön előre, vagy, ha vil­lamoson nincs hely, adja át a helyét. Mindez csekélységnek tű­nik, de rendkívül fontos: mj ne úgy értsük az egyenjogú­ságot, és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhat­nak, mint a férfiak, s ugyan­úgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egy­másnak. seim köszönünk. (Ütemes, nagy taps.) Mert a természet törvényein senki sem tud változtatni, és ha a sző fizikai értelmében terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki. és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz ma­gára. Az ilyen alapállás, segíteni fog abban, hogy a konkrét kérdésekben — az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek megvalósításában, csak­úgy, mint másokban is, egy kicsit gyorsabban haladjunk előre. Nagyon örülök, hogy itt, a kongresszuson. nagy ipari vállalatok felelős férfi veze­tői is komolyan beszéltek er­ről a kérdésről, hiszen nem­csak a központi szervek ke­zében vannak eszközök és lehetőségek, de helyben is. És. ha nem egy 23 tagú kor­mány, vagy egy száztagú Központi Bizottság, hanem 10 és 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan foglal­kozni, aid;or helyben megta­lálják a ki nem használt le­hetőségeket, tartalékokat, eszközöket a helyzet javítá­sára. Ez viszont elvtársak — már párthatározat, nem úgy, mint az illemkérdés, amit egyébként a magam részéről szintén javasolnék komolyan venni. (Nagy taps.) E kérdésnél maradva, sze­retnék még néhány szót szól­ni az anyák tiszteletéről. A IX. kongresszuson elvi dön­tés született a gyermekgon­Sokféle igény vetődött fel a vitában — így a textilmun­kások, a pedagógusok és má­sok fizetésének emelése és egyéb problémák. Az igénye­ket sokféleképpen lehet ke­zelni. Hadd említsem példa­ként a közellátást. Bizonyára emlékeznek az elvtársak, hogy olyan években, amikor egész évben igen csak gyen­ge volt a közellátás neveze­tesebb alkalmakra — felsza­badulási ünnep, pártkong­resszus, karácsony — megja­vították azt. (Derültség.) Ahogy tapasztalhatják — letértünk erről az útról nem állítjuk, hogy egész évben príma az ellátás, de azt leg­alább már megoldottuk, hogy nemzeti ünnepen, kongresz- szuson sem jobb, mint más­kor. (Elénk derültség, nagy taps.) Azt viszont merem ál­lítani. hogy most az átlag­színvonal van olyan, mint régen a nagy ünnepeken volt. (Elénk derültség, nagy taps.) Megjegyzem, ne felejtsük el, hogy az említett helytelen gyakorlat idején más fejlő­dési periódusban voltunk. Négy év múlt el a IX, kongresszus óta. Nem akarom felsorolni mindazokat az élet­színvonal-javító intézkedése­ket. amelyeket e négy év alatt bevezettünk. Nem kel­lett tehát várni a X. kong­resszusig, sok kérdést megol­dott közben a Központi Bi­zottság. a kormány, vállala­taink, és ez volt a helyes, az egészséges, ez az életszinvo- nal fejlesztésének normális útja. Mindebből az is követke­zik, hogy ha itt, % kongresz- szuson, nincs is döntés, nem kell e kérdésekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kor­mány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt. amit meg lehetett és meg kellett adni. Elvtársak! Szóltunk a be­számolóban az idei évről. Is­mertettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredményeit. De akinek akár csak a legkisebb háztartás­hoz is köze van, nagyon jól tudja, hogy egy gazdasági évet le kell zárni. Emlékez­zenek csak arra, hogy a ta­vaszi árvíz idején az or­szág vezetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyor­san kellett intézkednie, hogy a termelést, az ellátást, a normális élet feltételeit biz­tosítsa. s elmondhatjuk, si­kerrel és mindvégig biztosí­totta is. Még . ahol .8 víz öm­lött, még ott is meleg ételt dozási segély bevezetéséről. Ez meg is történt. Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is, hogy valóra vál­hasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti és úgy lát­szik sikerült elgondolást a gyermekgondozási segélyt megfelelőképpen kiegészíti. Szeretném itt is hangsú­lyozni mély meggyőződése­met, hogy a család gyarapo­dásához, a gyermekek neve­léséhez anyagi eszközök kel­lenek. Mi materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni, nagyon nehéz. De merem ál­lítani elvtárs "k, változtat­nunk kell egy jelenleg elég­gé elterjedt — bár nem ural­kodó — szemléletmódon is. Ha ki-ki saját lelkiismerete szerint latolgatja, hogy tv-t vesz inkább, vagy kocsit, mintsem, hogy gyerekük le­gyen, az ő dolga. Itt kötelező törvények nincsenek, de ha ez odáig fajul, hogy meg­szólják az állapotos anyát, mert nem saját jólétével tö­rődik, akkor ezzel nekünk, kommunistáknak szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvényei, az em­beri természet nemes voná­sai szerint él, azt nem tehet csúfolni, mi ezt nem tűrhet­jük. (Nagy taps.) Van persze női hiúság is, van aki arra gondol, ha szül, már nem lesz olyan karcsú (derültség). Ez lehet, de szebb lesz em­beri és általános értelemben. (Nagy taps.) ettek este az emberek. (Hosz- szantartó taps.) Arra kérem tehát a tisz­telt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámo­lójában kifejtett álláspontot fogadja- el: adjon módot és időt az. illetékes szerveknek, hogy pontosai! megvonják ennek az évnek a mérlegét. Több felszólaló foglalkozott a közerkölcs gyűjtőcíme alatt említhető kérdésekkel. A be­számolóban is megfelelő hangsúllyal esett szó az ön­tudat és az érdekeltség vi­szonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocializmus építése megköveteli a szocia­lista tudatosság erősítését, az önzetlenség és áldozatkészség szellemét, sőt a lelkesedés szellemét és azt, hogy anya­gilag is ugyanabban az irány­ba hasson az ösztönzés. És amennyiben ez közerkölcsi kérdés, áz az álláspontunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen építi má­Szombat reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc mű­velődési házában — a koráb­ban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöt­tek először meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelen­tését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus új­jáválasztotta a párt vezető szerveit: a Központi Bizott­ságot és a Központi Ellenőr­ző Bizottságot A pártkongresszus zárónap­ján is a táviratok százai ér­keztek a tanácskozás színhe­lyére: vállalatok, intézmé­nyek, sokan pedig egyénileg is egyetértésüket fejezik ki a Központi Bizottság beszá­molójával, a párt irányvona­lával, fővárosi és vidéki vál­lalatok, termelőszövetkezetek kongresszusi felajánlásaik tel­jesítését jelentették a kong­resszusnak. A zárt ülés után a kong­resszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnök­letével folytatta munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen a Fel­lebbviteli Bizottság jelenté­sében foglalt kérdésekről ha­tározatokat hoztak. Megvá­lasztották a párt két vezető testületét: a Központi Bizott­sodállásban, de egy nép má- sodallúsoan nem tudja fel­építeni, csak a főállásban. (Derültség, nagy taps.) Sze­rencsére így is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszólaló a munka- erkölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egykor a mun­ka, vagyis a kapitalista rend­szerben, majd dicsőség, most meg egyesek számára szíves­ség. (Derültség.) A szocializ­must azonban szívességből nem építheti senki. Társadal­munkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dol­goznia kell, hogy jogai legye­nek (taps). Így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisz­tességes ember. A mun­ka nálunk becsület dolga is kell, hogy legyen. És ha ne­tán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején társadalmi osz­tályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet mun­ka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni (taps). Munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, a társadalom minden rétegétől naponta százával érkeztek a kougresz- szushoz üdvözlő táviratok, le­velek. E levelekben teljesített munkafelajánlásokról értesí­tettek bennünket és ugyan­csak majd mindegyikben szó volt arról, hogy készek a párt X. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósításáért dolgozni, Ez is a bizalom megnyilvánulása és kifejezé­se a becsületes munkásmen­talitásnak:. nemcsak azt kell mondani, hogy igen, hanem meg is kell csinálni azt, ami soron van és elvégzendő. Pártunknak van írott prog­ramnyilatkozata, amely még a két munkáspárt egyesülése­kor született. E programban is — amelyből sok minden megvalósult már — benne volt, hogy pártunk célja a szocialista társadalom felépí­tése. Van marxista—leninista irányvonalunk, amelyet to­vábbra is követnünk keik Van bevált szövetségi poli­tikánk, amelyet továbbra is alkalmaznunk kell, hogy a kommunisták és a pártonkí- viiliek még jobban tudjanak tömörülni. A párt a töme­gekkel összeforrva dolgozik — még jobban össze kell forrni a jövőben, a néppel, a Szeretnék szólni még a kommunista vezetőkhöz, az alapszervezeti vezetőkhöz csakúgy, mint a területi párt- bizottságok vezetőihez. Vol­tam az idén a VIII. kerület­ben látogatóban. A párt­bizottság üléstermében, ahol beszélgetünk. volt a fa­lon egy Lenin-portré. Az idő telt-múlt, és utána mondtam az elvtársaknak: még vala­mi kell arra a falra: egy óra. Nálunk, a Központi Bi­zottságban Lenin arcképe és egy óra van a falon. Ez sok mindent kifejez. Ha ráné­zünk, Lenin és az óra együtt megmondjak, hogy mit s mi­lyen irányban, milyen szel­lemben és mikor kell tenni. Az óra meg külön még azt is mondja: az idő liaiad. sies­sünk mi is, amennyire tőlünk telik. Itt a kongresszuson öröm volt hallgatni, hogy a felszó­laló elvtársak majdnem mindegyike — és aki külön nem is fogalmazta meg, ben­ne volt a felszólalása értel­mében — hangoztatta, ők maguk és a kollektívájuk, amelyet képviseltek, készek a X. kongresszus határozatai­nak megvalósításáért dolgoz­ni. népért dolgozunk — így keli tennünk, amikor a X. kong­resszus határozatainak meg­valósítása kerül sorra. Pár­tunk eddig Is internaciona­lista egységben harcolt a kommunista és munkáspár­tokkal együtt — a jövőben még összeíorroltabban kell együtt dolgoznunk a szocia­lizmust építő testvéri népek­kel. Elvtársak! A kongresszus vitája igazolta, hogy azonos módon gondolkodunk az ösz- szes fő kérdésben, és ez a legfontosabb a további mun­kánkhoz. Kérem az elvtársa­kat, hogy fogadják el vála­szomat és bízzák meg az újonnan megválasztandó Köz­ponti Bizottságot, hogy hasz­nosítsa a felszólaló elvtársak tanácsait, azt az erőt, szem­léleti egységet, azt a munka- és harckészséget, valódi mar­xista—leninista gondolkozást, kommunista öntudatot, inter­nacionalizmust, amely pár­tunk X. kongresszusát jelle­mezte. Meg vagyok győződ­ve, hogy a Központi Bizott­ság mindezt hasznosítani is fogja közös ügyünk javára. Köszönöm figyelmüket. (A kongresszus részvevői felállnak; hosszan tartó, nagy taps.) 0 kongresszus szombati tanácskozása Ságot és a Központi Ellenőr­ző Bizottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság is megtartotta első ülését, ahol mindkét testület meg­választotta tisztségviselőit. A Központi Bizottság megvá­lasztotta a Politikai Bizott­ságot, a Titkárságot, munka- bizottságait és az ügyvezető tisztségek viselőit. Ezután Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára ismertette a kongresz- szus zárt ülésének, illetve a n Központi Bizottság tagjai Aezél György munkás, az. MSZMP KB titkára, Ajtói Miklós dr. mérnök, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Apró Antal munkás, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Balogh Mihályné könyvelő, a Debreceni Ruhagyár PB titkára, Bálint József mun­kás, az. MSZMP KB gazda­ságpolitikai osztályának ve­zetője, Senke Valéria tanító­nő, á Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának ve­zetője, Benkei András mun­kás, belügyminiszter. Bíró Jó­zsef dr. munkás, külkereske­delmi miniszter, Biszku Béla munkás, az MSZMP KB titká­ra, Bodnár Ferenc dr. mezó­Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság ülé­sének határozatait. A küldöt­tek helyükről felállva, hosz- szan tartó nagy tapssal fo­gadták, hmlkor Németh Ká­roly bejelentette a Központi Bizottság első titkárának a párttagságunk, a munkásosz­tály, a nép akaratával egyet­értőén ismét Kádár Jánosi választotta. Németh Károly bejelentet-, te, hogy a X. kongresszus a Központi Bizottságba 103 tagot választott: gazdasági munkás, az MSZMP Borsod megyei Bizottsa. gának első titkára, Bognár Géza dr. gépészmérnök, a TÁK1 tudományos igazgató­ja, Borbándi János munkás, az MSZMP KB közigazga tasi és adminisztratív osztá­lyának vezetője. Borbély Sándor munkás, a Csepel Vas- és Fémművek Pártól aottságának első titkára, Bu gár Jánosné munkás, a Ha zafias Népfront Országon Tanácsának főtitkárhelyette­se, Burgert Róbert dr. agro rómus, a Bábolnai Állam! Gazdaság igazgatója, Czinc ge Lajos munkás, honvédéin! (Folytatás a 3. oldalon) Több figyelmet a nők társadalmi megbecsülésére B lehetőségek alapján biztosftjuk az életszínvonal folyamatos emelkedését Valósítsuk meg terveinket, hajtsuk végre határozatainkat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom