Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

1970. november 24. DUNÄNTÜLI NAPLÓ 11 Biztató fejlemények Pécs köztisztasági helyzetében Nagy teljesítményű szemétszállító autót kap a város A Kuka-autók személyzete egymással versengve szállít­ja a szemetet Pécsett... Ez a hír felér egy csodával. Em­lékezzünk csak arra, mi volt a tavasszal meg a nyáron, mennyit mérgelődtünk, bosz- szankodtunk a szemét miatt. Most viszont, ha kimegyünk a Budai vámnál lévő tégla­gyári gödörhöz, tehát arra a helyre, ahol a Kuka-autók ürítenek, azt látjuk, hogy vannak olyan szemétszállító autók, amelyek már délután egykor, kettőkor végeznek a körzetükkel és újabb sze­métszállítási lehetőséget ’■kér- nek a felettesüktől. Ha a lakosság panaszt tesz A Pécsi Köztisztasági Vál­lalatnak a nyáron még 7 Kuka-autója volt, ma már csak 5 van, azért, mert ket­tőt ócskavastelepre kellett küldeni időközben. Kevesebb szemétszállító eszközzel ér­ték el hát a „csodát”, éspe­dig azért, mert Gyimesi László, a vállalat megbízott igazgatója — aki ezév szep­tember 7-én került jelen­legi beosztásába — egy sor intézkedést léptetett életbe. Mindenkit érdekeltté tett ab­ban, hogy lelkiismeretesen elszállítsák a szemetet. Még a Kuka-autók gépkocsiveze­tői, az ellenőrök meg rész­legvezetők is prémiumot kapnak, ha gondosan végzik el a munkájukat. De ha va­lamelyik lakóterület panaszt emel, s a kivizsgálás során az bizonyosodik be, hogy jo­gos a panasz — tehát nem vitték el a szemetet — min­denkitől, még a gépkocsive­zetőktől is prémiumot von­nak le. Az új megbízott igazgató megszigorította az ellenőr­zést a szemétlerakó helye­ken. Ma már nem lehet meg­csinálni azt a „viccet”, hogy csak félig, vagy háromne­gyed részig ürítjük ki a Ku­ka-autót, utána visszarobo­gunk- Uránvárosba meg Me­szesre, s úgy térünk vissza, mintha megint egy tele Ku­ka-autó szemetet gyűjtöt­tünk volna össze... Ne ször- nyűlködjünk, a nyáron még ilyen „vicc” is előfordult. Ha valaki ma ilyesmivel próbál­kozna, könnyen megüthetné a bokáját... Az Uránvárosból szállító Kuka-autók, meg a Kuka­autók karbantartásában ille­tékes tmk-műhely személy­zete áttért a két műszakra. A vállalat szerződést kötött Komlóval: ha a szükség megkívánja. Komló 2 Kuka­autóval segít vasárnaponként Pécsnek. Alkatrészeket sze­reznek, kapnak a Fővárosi Köztisztasági Hivataltól, ne­hogy alkatrészhiány miatt kelljen állniok a Kuka­autóknak. V Ilyen „apróságoknak” kö­szönhető, hogy egész más ma a vállalatnál a légkör, a szellem. Bár az új, megbí­zott igazgató szigorú, s meg­követeli, hogy a kifizetett pénzért megdolgozzanak, mégis, egyre népszerűbb, mert nemcsak követel, ad és jutalmaz is, mert minden jó­érzésű ember belátja — így kell csinálni ezt. IIi szemétgyűjtő edények Eltúlozni persze nem sza­bad a mai „csodát”, még ke­vésbé arra a következtetésre jutni, hogy minden rendben yan. Nem. A vállalatnak vál­tozatlanul szüksége van ar­ra a 4.7 millió forint, plusz csaknem 39 ezer dollár gép- beszerzési összegre, amelyet a Városi Tanács vb megsza­vazott számukra' augusztus­ban. Csak akkor tudnak fe­le’" * váValn! Pécs köz­tisztaságáért. ha a kívánt összegeket hiánytalanul meg­kapják. Még ebben az évben meg­érkezik egyébként egy Bobr- nevű szeméttömörítő-szállító gépkocsi a vállalathoz. A csehszlovák gyártmányú Bobr 30—35 köbméter szeme­tet tud egyszerre elszállítani, a mai Kuka-autók 13—15 köbmétere helyett. Magától értetődik, hogy új és na­gyobb űrtartalmú szeméttá­roló edény kell hozzá. Száz darab, 1,1 köbméteres edényt vásárolnak a Bohrhoz, ami ezer darab Kuka-edénynek felel meg. A száz darab Bobr-edényt Uránvárosban „terítik” szét, az újmecsekaljai Kuka-edé­nyek zöme viszont Meszesre és' a többi városrészbe kerül majd. Azért döntöttek Urán­város mellett, mert ott a leg­nagyobb az egy főre jutó „szeméttermelés” a városban. Ami a szövetkezeti házak lakóit illeti, feltehetik a kér­dést: mi lesz velük? ök ugyanis megvették a kuka­edényeket. Vegyék meg most a Bobr-tartályokat is? Vá­lasz még nincs — egyébként is a tanács hivatott dönteni, — de már kibontakoztak a legcélszerűbb megoldás kör­vonalai. Nyilván, az volna a legésszerűbb, ha a jelenlegi kuka-edények még meglévő használati értékét felszámí­tanák, egyébként pedig a szövetkezeti házak lakói csak bérleti díja. fizetnének a Bobr-edényekért. Az egyetlen Bobr-autó ké­nyelmesen elszállítja majd egész Uránváros szemetét. Ezer Kuka-edény helyett mindössze 100 Bobr-tartály lesz majd Üjmecsekalján, te­hát szebb lesz a városkép. Kétségtelen, hogy ez avval jár, hogy messzebb kell majd vinni a lakástól a sze­metet — no de ki talál jobb megoldást? Kiutat jelenthet a végtelenül sok — és vég­telenül csúf — Kuka-edény? Szónoki kérdés ez, mely önmagában hordja a vála­szát is. Csupán annyit szük­séges hozzátenni: valamit va­lamiért. Ha azt akarjuk, hogy ne egyen meg bennün­ket a szemét, vállalni kell ezt a kis áldozatot. Kátyúzás, bürokrácia nélkül Nem lenne teljes a cik­künk, ha nem beszélnénk a kátyúzásról, hiszen még augusztusban is azon bosz- szankodtunk, hogy tele van a város télről származó ká­tyúkkal. Minden okunk megvolt a panaszra, mert a régi vállalatvezetés tsz-istál- lókat aszfaltozott eközben vidéken. A kátyú-ügy sokkal komo­lyabb, mint vélnénk. Csak­nem 250 kilométernyi aszfal­tozott és félpormentes út van a városban, s ennek te­kintélyes részét tönkreteszi a tél. Sok száz tonna kőzu- zalékot, aszfaltot használnak fel minden évben, mire el­tüntetik a tél sebeit. Az új megbízott igazgató egyik legfontosabb ténykedé­se az volt, hbgy betömette azokat a kátyúkat, amelye­ket még a régi hagyott „örö­kül”. Jellemző számok: ez év júliusában és augusztusá­ban 158 tonna kőzuzalékot és aszfaltot, szeptemberben és októberben viszont 499 ton­nát használtak fel a kátyúk betömésére. Mindemellett — végre, ezt is megérjük! — bürokrácia mentesen kátyúz­nak majd. Korábban ugyanis a kerületi tanácsoknak kel­lett jelenteniük, melyik utcá­ban és hol keletkezet kátyú. Ez a módszer magában rej­tette az állandó kibúvó lehe­tőségét a vállalat számára, hiszen ha a kerület nem je­lentett, akkor „nem” is volt kátyú, még akkor sem, ha egyébként majdnem kitörtük a lábunkat egy-egy utca tá­tongó gödreiben. Rokonszenves dolog, hogy a Köztisztasági Vállalat vég­re teljes felelősséget vállal a kátyúzásért. öt körzetre osztja a várost, minden kör­zet élére egy embert állít, akinek az lesz a dolga, hogy nap mint nap végigjárja a körzethez tartozó utcákat, s ha valahol kátyút észlel, azonnal jelentést tegyen. A vállalat 1971-től kezdődően 30—35 tagú útkarbantartó részleget hoz létre, melynek I a kátyúk eltüntetése lesz a fő feladata. Jól sikerült i bemutatkozás Mint mondottuk, Gyimesi László megbízott igazgató csak szeptember 7-én került a vállalat élére, tehát még nem lehet messzemenő kö­vetkeztetéseket levdnni a munkájából. Túlságosan ke­vés idő telt el szeptember 7-e óta, s egyébként is, a köztisztasági vállalatok igaz­gatói mindig télen, tehát a legnehezebb időszakban szoktak „vizsgát tenni” az ezerszemű közvélemény előtt, Magyar László Gabonaipari konferencia Hétfőn, a Technika Házá­ban ötszáz szakember rész­vételévéi gabonaipari konfe­renciát rendeztek. Rékai Gá­bor, a Gabona Tröszt vezér- igazgatója elmondotta: a ne­gyedik ötéves terv idején to­vább növekedik a gabona- termelés. A gabonaipar egyik legna­gyobb gondja, hogy kevés a tárolóhely. A tervidőszakban a vállalatoknál 50 ezer va­gon befogadóképességű siló épült, 1,3 milliárd forintos költséggel. A mezőgazdasági nagyüzemek további 100 ezer vagon gabona tárolását teszik lehetővé, új létesítmények építésével. Mindez azonban — figyelembevéve a várha­tó termés növekedését — nem lesz elegendő ahhoz, hogy údeális körülmények között tárolják a búzát, a kukoricát, a rozsot, stb, A tervidőszakban 2,4 mil­liárd forintot fordítanak kü­lönféle beruházásokra. Egye­bek között 9 új málom épül és 10 üzemben befejezik a rekonstrukciót. összesen 15 új keverőüzemet adnak át, további -10-ben korszerűsítik a gépeket és az épületeket. 150 millió forintos költség­gel meggyorsítják az anyag- mozgatást. Hal és pecsenyekacsa után pecsenyeliba is Kimagasló terméseredmények az öntözött területeken Dr. Földvári János az idei öntözési év tapasztalatairól Az öntözéses gazdálkodás­sal foglalkozó baranyai gaz­daságok vezetői és öntözési szakemberei a minap érté­kelték az idei év eredménye­it, tapasztalatait. Ezekről be­szélgettünk dr. Földvári Já­nossal, a Baranya megyei Tanács VB-elnökhelyettesé- vel, aki elmondta, hogy a megyében 1960 óta 42 tarozó épült 1135 kh vízfelülettel, s bennük összesen 13,5 millió köbméter vizet lehet tárol­ni. — Szinte hagyományok nélkül jutottunk el idáig, s ma már 55 termelőszövetke­zet foglalkozik öntözéssel a megyében, az öntözött terü­let nagysága pedig megha­ladja az 5000 holdat. — Ki­használtságban mit jelent ez? — Sok öntözőberendezés papírforma szerint kapaci­tásként jelentkezik, valójá­ban pedig már régen meg­érettek a kiselejtezésre. A Öt év alatt 100 millió forintot fordítanak munkásvédelmi célokra az állami gazdaságok Gépesítik a balesetveszélyes szállítást és rakodást — Védőkerettel látnak el minden traktort — Űjabb üzemi orvosokat állítanak be Csak nemrég adtuk hírül azt az örvendetes tényt, hogy a baranyai állami gazdaságok pótolni tudták idei bevétel- kieséseiket, termelési értékü­ket az előző évhez képest 20 százalékkal növelték s ezt nem a munkahelyek számá­nak növelésével, hanem tisz­tán munkatermelékenységből érték el. Ebből következően a mezőgazdaság állami szek­torában jelentősen megnőtt a munka intenzitása. Az utób­bi években létrejött nagy koncentrált állattenyésztési telepek ellátása, a megdup­lázódott terméshozamok be­takarítása, megmozgatása azon idő alatt több munkát ró az emberekre, s ez mel­lett a gépesítés is fokozott tempót diktál. Mindez új bal­esetek forrását is jelenti, ezért nem véletlen, hogy a gazdaságok újabban nagyobb figyelmet szentelnek a mun­kásvédelmi, balesetelhárítási kérdéseknek. Ezt a fokozott figyelmet, nem az általános baleseti helyzet romlása — összegé­szében inkább enyhe javulás tapasztalható 1967 óta az ál­lami gazdaságokban —, ha­nem egyes munkahelyek ki­ugróan magas baleseti ará­nya váltotta ki. Az Állami Gazdaságok Főosztálya a MEDOSZ-szal közösen nem­rég értékelte a háromnegyed­év baleseti mérlegét s meg­állapították, hogy az üzemi balesetek száma csökkent az elmúlt évhez képest, s 500-zal kevesebb munkanap esett ki a termelésből, mint tavaly. Az első háromnegyedévben 129 — három napon túl gyó­gyuló — üzemi baleset for­dult elő a tíz állami gazda­ságban, s ebből hetven a szállításnál és rakodásnál, illetve a munkagépek keze­lésénél. Traktoros baleset vi­szonylag kevés volt, de közü­lük három halállal végződött. A legtöbb energiát tehát e veszélyes munkaterületek balesetelhárítására kell for­dítani. A legtöbb baleset forrása kétségtelenül az anyagmoz­gatás, ami a mezőgazdaság nagy szállításigényéből és a rakodás gépesítés alacsony fokából ered. A korszerű öm­lesztett szállítás helyett sok még a zsákos áru, amelynek átrakása emberi munkát kí­ván. Bizonyos előrelépésről azonban máris számot adha­tunk, hisz a nagy koncentrált rakodóterek, kombájnszé- rük, szárító és feldolgozó üze­mek takarmánykeverők lét­rehozásával a helyzet sokat javult. A termények egy má­sik csoportjánál markoló­gépek beszerzése vált szük­ségessé, ezek azonban — bár a Vörös Csillag Traktorgyár­ban készülnek — a kereske­delemben csak elvétve kap­hatók. A súlyos balesetek — halálos és csonkolásos — zö­me még mindig az erőgépek­kel dolgozó traktorosok kö­zött fordul elő, többnyire ab­ból, hogy a traktor felborul. Technikailag megoldották már, külföldön is nálunk is azt, hogy a traktorborulást a gépvezető kisebb sérüléssel megússza. Olymódon, hogy a traktorra egy védőkeretet szerelnek fel. A védőkeretek gyártására országosan a Szekszárdi Gépjavító Állo­mást tipizálták, amely 1971- re vesz fel rendeléseket, saj­nos azonban igen korlátozott számban, hisz kapacitása mindössze évi ötezer darab, s éz még az évről évre for­galomba kerülő új traktorok­ra elegendő, nem még arra. hogy a régieket felszereljék, így a védőkeretek használa­tának kötelezővé tétele csak papírintézkedés marad mind­addig, míg nem találják meg a módját az illetékesek a kapacitás növelésének, hisz az országban hatvanezer traktor van, ilyen ütem mel­lett 12 év alatt sem szerelik fel védőkerettel a gépeket. Vajon nem lenne helyesebb, ha úgy mint az NSZK-ban van, már a gyárból kerettel ellátva jönnének ki a trakto­rok, s a kereskedelemben esetleg másképp át sem ven­nék ezeket?! A baleset elleni védelem egyik-másik fontos területén a vegyszeres növényvédelem­ben az állami gazdaságok a KÖJÁL-lal szorosan együtt­működve szép eredményeket értek el. Egyfelől a dolgozók rendszerre oktatásával más­felől a rendszeres vérvizsgá­latok bevezetésével minimá­lisra csökkentették a ve­szélyt, súlyos, vagy halálos mérgezés egy esetben sem fordult elő. Azonban e téren is sok a megoldatlan gond. a Patyolat ugyanis bejelen­tette, hogy a továbbiakban nem vállalja el az erős mér­gekkel szennyezett védőruhák tisztítását. Ezt a Növényvédő Állo­mással kooperálva egy köz­ponti mosoda felállításával lehetne csak megoldani — e mérgek közömbösítése gyakx-an mág vegyiúton sem oldható meg — a beruhá­záshoz az állami gazdaságok is hozzájárulnának. Helyes volna ezt a mosodát akko­rára méretezni, hogy a ter­melőszövetkezeteket, — ahol ez a kérdés eddig is meg­oldatlan volt — szintén ki­szolgálhatná. A legjobb meg­oldás természetesen a repü­lőgépes és helikopteres nö­vényvédelem kiszélesítése lenne, az igény meg van a mezőgazdasági üzemek részé­ről, ezt azonban még egyet­len évben sem elégítették ki. Hogy mennyiben realizá­lódnak ezek a helyes törek­vések, az nem az anyagia­kon múlik. Baranya megye állami gazdaságai a negyedik ötéves tervben 1 milliárd fo­rint értékű beruházást való­sítanak meg, s ennek 10 szá­zalékát mintegy 100 millió forintot szándékoznak mun­kásvédelemre, a dolgozók munkakörülményeinek javí­tására, szociális üzemegész­ségügyi célokra fordítani. — Boly után, ahol egy éve működik igen jó eredmény­nyel a megye első üzemi or­vosa, most Villány is kért engedélyt sajnos, ezt az Egészségügyi Minisztérium elutasította orvoshiányra hi­vatkozva. Nemrég alakultak meg az első munkásvédelmi csoportok is az állami gaz- doságokban Bolyban három függetlenített előadóból, az üzemorvosból és a tűzrendé­szetből áll a csoport, Villány­ban három személy végzi ezt a munkát főállásban. Hogy a befektetés gyorsan megté­rül, azt lemérhetjük a bolyi helyzeten is, ahol egy év le­forgása alatt több, mint 30 százalékkal csökkent a bal­esetek száma és 1600-ról 900- ra, csappant a kiesett mun­kanapok száma, ami igen szép eredmény, s szorosan összefügg a rossz munkakö- , rülményeket feltáró üzemor- i vos munkájával s mindenek- I előtt azzal a megváltozott szemlélettel, amellyel a gaz­daságvezetés ma kezeli a I dolgozók egészség- és bal- j eset elleni védelmének kér­dését. — Rné — ténylegesen használható ka­pacitás 76,8 százalékát hasz­nálták ki gazdaságaink. Ez körülbelül azonos a tavalyi­val. Az eredménnyel elége­dettek lehetünk, ha az idei, csapadékban rendkívül gaz­dag tavaszt tekintjük, ami­kor természetesen nem volt szükség az öntözésre. A ren­delkezésre álló kapacitást különben is ott használták ki jobban a gazdaságok, ahol öntözési szakembereket állí­tottak be, s ahol megfelelően értékelték, hogy korábban hol hozott" többleteredményt az öntözés. E tekintetben élen járt a mohács-szigeti Dunavölgye termelőszövetke­zet, amely maradéktalanul kihasználta valamennyi ön­tözőkapacitását. — Az öntözési tevékeny­ség speciális javító szolgál­tatása, azonban még mindig nem kielégítő. Az egyéb gé­pek, berendezések mellett az öntözőberendezésekre nem fordítanak elegendő gondot a gazdaságok, gyakoriak a hi­bák, ezek pedig nem növe­lik a kapacitás-kihasználást. — Milyen gyakorlati hasz­not hoznak a víztározók? — Elsősorban visszatartják azt a nagy mennyiségben, nem vegetációs időszakban lehulló csapadékot, amit ké­sőbb az öntözéssel lehet hasznosítani, tehát változik az évezredek óta megszokott kép, hiszen az ember akkor használja fel a csapadékot, amikor szüksége van rá. A másik, amit éppen idén érez­hettünk: a tározók visszatar­tották, a csatornákon lassan eresztették le az óriási meny- nyiségű csapadékot, ezért nálunk nem jelentkeztek olyan jelentős belvízkárok, mint más országrészekben. Fontos megemlíteni, hogy a tározókat halastavakként is hasznosítják, amelyekből holdanként 4—6 mázsa hal­hús kerül a fogyasztókhoz. A megye halhús-ellátásában az utóbbi években bekövet­kezett döntő fordulat éppen a tározóknak köszönhető. Űj ágazat a gazdaságokban a pecsenyekacsa-tenyésztés. Az utóbbi években átlagosan 600 ezer pecsenyekacsa ke­rült forgalomba, ami hozzá­vetőlegesen 1,44 millió kilo­gramm húst jelent, a gazda­ságoknak pedig mintegy 30 millió forintos hasznot, ami­hez minimális beruházással jutnak. Egyes gazdaságok most állnak át a piac igényé­nek kielégítése miatt a pe­csenyeliba-tenyésztésre, s jövőre már ez is kapható lesz. — Az idei növénytermesz­tési eredményekben hogyan tükröződik az öntözés hatá­sa? — Néhány adattal szeret­ném ezt illusztrálni: szárazon öntözéssel kukoricából burgonyából cukorrépából pillangósokból 24 52 179 29 32 76 253 45 mázsa volt a holdanként! át­lagtermés, ami azt mutatja, hogy az öntözéssel járó több­let-beruházási költségeket valamennyi növény meghá­lálja. S hogy a zöldségterme­lést öntözés nélkül el sem lehet képzelni, azt az bizo­nyítja legjobban, hogy pil­langósokból 441, cukorrépá­ból 1542, burgonyából 1774, kertészetből pedig 4536 forint nettó nyereségtöbblet jelent­kezett a gazdaságoknál hol­danként. — További feladatok? — Folyamatosan újabb tá­rozókat kell építeni, igény szerint továbbképezni a szakembereket és új öntözési módszereket bevezetni — fe­jezete be nyilatkozó *rH dr. Földvári János, a Megyei Tanács VB-elnökhelyettese. H. I. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom