Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÖ 1970. november 24. A Központi Bizottság beszámolója (Folytatás az 5. oldalról) Az ifjúság nevelésében külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a KISZ a párt utánpótlása, jórészt ott nevelődnek a párt jövendő tagjak A fiatalokat meg kell ismertetni a marxizmus— leninizmus tudományával, fegyelmezett és kötelesség- tudó, a közösség, a nép, a szocialista haza ügyéért minden áldozatra kész emberekké kell formálni őket, s közülük a legjobbakat kommunistává, a párt tagjaivá kell nevelni. Mindig tartsuk szemünk előtt: az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza Ígérete és jövője! A párt belpolitikájának sarkalatos pontja a szövetségi politika. A szövetségi politikának, amely alapvetően a dolgozó osztályok közötti együttműködést szolgálja, hatalmas ereje van; a helyes marxista irányvonal mellett társadalmunk előre- vitelének döntő tényezője. Szövetségi politikánkban az osztályszövetséget, az ösz- szefogást, az egységet hirdetjük és valósítjuk meg. A szocializmus felépítésében az egész nép, társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege, minden egyes magyar állampolgár érdekelt. A legteljesebb társadalmi és emberi szabadságot, a különb életet, a magasabb életszínvonalat csak a szocialista társadalom biztosíthatja. Politikai szövetségünk, erősödő szocialista nemzeti egységünk célja a szocializmus, elemi alapja a tudatosan felismert közös érdek, az igazi hazaszeretet és az a szándék, hogy hazánk felvirágoztatásán munkálkodjunk együtt a közösség boldogulására. A párt szövetségi politikája a Hazafias Népfrontmozgalom keretében valósul meg. A Hazafias Népfront egyrészt politikai tömörülés, amelyben a párt részvételével és vezetésével együtt vánnak és munkálkodnak hazánk legfontosabb társadalmi és tömegszervezetei; másrészt a legszélesebb tömegmozgalom, amelynek keretében megvalósul a társadalom valamennyi osztályának és rétegének összefogása a szocializmus építése céljából. v A Hazafias Népfront-mozgalom keretében az országban közel 4 ezer népfrontbizottság működik mintegy 120 ezer taggal, többszázezer aktivistával. A Hazafias Népfrontban tömörülnek a munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok, s különböző világnézetű emberek, a kommunisták és pártonkívü- liek, — mindazok, akik vállalják a közös célt: a szocialista Magyarország felépítését. A Hazafias Népfrontmozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlovák, román és más nemzetiségű dolgozói is, akik társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a magyar néppel együtt építik a közös, szocialista hazát. A Hazafias Népfront-mozgalomban együtt vannak hi- vők és nem hívők, állami tisztviselők és az egyházak képviselői. Államunk biztosítja a szabad vallásgyakorlást, az egyházak működését. Társadalmunk értékelni tudja, hogy az ország minden bevett felekezetének egyháza elismerte, önmagára nézve kötelezőnek tartja a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, törvényeit, és elfogadta népünk törekvéseit, szocialista célkitűzéseit. A népfront-mozgalomban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan, közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják. A Hazafias Népfront nagy segítséget jelent a pártnak, jó szolgálatot tesz közös ügyünknek; úgy véljük, hogy a mozgalom még tovább növelheti aktivitását a társadalmi életben. A Hazafias Népfront-mozgalom eddig is sokat tett és még sokat tehet a legátfogóbb szocialista nemzeti egység megszilárdításáért, a nemzet alkotó erőinek tömörítéséért. Nagy, és a tanácsok önállóságának növekedésével fokozódó, politikai jelentősége van annak, hogy a népfront az országos kérdések mellett intenzíven foglalkozik a lakosságot legközvetlenebbül érintő város- és községfejlesztés sokrétű problémáival is, s ezzel erősíti a helyi önkormányzati szervek nélkülözhetetlen tömegbázisát, azok demokratizmusát. Pártunk mindenkor hirdette és szervezte a munkások, parasztok, értelmiségiek, a kommunisták és pártonkfvü- liek összefogását, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését. E politikának nagy jelentősége volt történelmi harcainkban és van ma is. Társadalmunk egysége a > közös, szocialista munkában kovácsolódik mind erősebbé. A párt a jöyőben is folytatja szövetségi politikáját, aljban a meggyőződésben, hogy az a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja, hogy mind erősebb lesz szocialista nemzeti egységünk és közelebb visz nagy társadalmi célunkhoz: a szocialista Magyarország teljes felépítéséhez. y. Gazdasági építőmunkánk eredményei Á szocialista népgazdaság és a tervgazdálkodás továbbfejlesztése Elvtársak! A szocialista építés jelenlegi szakaszában különleges fontossága van pártunk gazdaságpolitikájának, amely a termelőerők fejlesztését, a munka termelékenységének növelését, a lakosság életkörülményeinek javítását, szocialista céljaink elérését szolgálja. Gazdaságpolitikánk, gazdasági munkánk fő eleme a szocialista tervgazdálkodás, amely egyedüli módja a termelőerők tervszerű fejlesztésének és alapja a szocialista gazdasági rend építésének. Népünk csak a munkásosztály politikai hatalmának megteremtésével, a termelési eszközök köztulajdonba vételével, a szocialista tervgazdálkodás bevezetésével tudta, a felszabadulás óta eltelt rövid 25 év alatt, a romok helyén új hazáját felépíteni, százados elmaradottságot felszámolva az országot iparosítani, a szocialista mezőgazdaságot megteremteni. Hazánk társadalmi fejlődésében, s ezen belül népgazdaságunkban, a szocialista építőmunkában új helyzet alakult ki az 1960-as évek elején. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a népgazdaság minden fő területén győztek a szocialista termelési és tulajdon- viszonyok. A népgazdaság ugyanekkor kezdte túlhaladni az extenzív fejlődés lehetőségeit és szükségszerűvé vált az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés. Az elért gazdasági fejlettségi színvonal már lehetővé tette, céljaink pedig sürgették, hogy termelőerőink fejlesztése, a gazdasági munka hatékonyságának növelése érdekében legalább kezdeti lépéseket teg> ink a nemzetközileg kibontakozó tudományos-technikai forradalom áramlatába való bekapcsolódásra is. , A pártnak szembe kellett néznie az új helyzet új kérdéseivel, és ki kellett jelölnie a további előrehaladás útját. Mélyreható elemzéseket kellett végezni, a hazai és a többi szocialista ország tapasztalataira, a szocialista közgazdaságtudomány és más tudományágak eredményeire támaszkodva kellett kidolgozni a kérdések megoldásának módozatait. A gazdálkodás magasabb szintjén feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági döntésben messzemenően érvényesüljenek a közgazdasági szempontok. Aki politikai síkon intézkedik, az számoljon döntéseinek gazdasági hatásával, aki viszont gazdasági kérdésekben dönt, mérlegelje a politikai körülményeket. A közgazdasági szemlélet érvényesítése azonban nem teheti kétségessé azt a marxista alapelvet, hogy a politika az elsődleges. Lenin útmutatásai arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy egyetlen nagy rohammal, kizárólag a párt tekintélyére, a proletár hatalomra és az öntudatos munkások lelkesedésére támaszkodva nem lehet a szocializmust felépíteni. A párt befolyására, a munkáshatalom erejére, a dolgozók szocialista lelkesedésére építeni kell, ezeket az erőinket szüntelenül növelni kell, de ezenkívül szükség van arra, hogy a dolgozók a szocializmus építésében anyagilag is érdekeltek legyenek. Az alapos elemzések, a számtalan megoldás, módozat kidolgozása éveket vett igénybe, s végül az elhatározások a gazdasági mechanizmus reformjában öltöttek testet. A gazdasági reform alapelveit a IX. kongresszus jóváhagyta, s 1968. január elsejével bevezetésre kerültek. Ennek lényege: a szocialista tervgazdálkodásnak — a közgazdasági szabályozók, az üzemek önálló vezetése, a dolgozó kollektívák és az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége útján történő — megvalósítása. A gazdasági reform alapelveit megismerve, párttagságunk csaknem egésze, s az ország közvéleményének nagy többsége helyeselte azokat. De a fogadtatás és a helyeslés nem volt osztatlan. Itthon is, határainkon túl is akadtak őszinte barátaink, akik aggódtak, vajon beválnak-e újításaink. Jobboldali revizionista körök rendszerünk fellazulását remélték tőlük; szektás, dogmatikus körökben ennek bekövetkezését jósolták. Ellenségeink — zavartkeltő szándékkal — a kapitalista piacgazdálkodás irányába tett első lépésről beszéltek. Miről tanúskodnak a tények? A Központi Bizottság jelentheti a kongresszusnak: a gazdasági reformot sikerült zökkenőmentesen bevezetni, alapelvei beváltak; az új gazdaságirányítási rendszer eredményesen működik. A reform 3 éve alatt tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok; magasabb színvonalra emelkedett a szocialista tervgazdálkodás, a termelés tervszerűbb lett. A reform a korábbinál jobban biztosítja, hogy az össznépi érdek, a csoportérdek és a személyi érdek egyaránt, és megfelelően érvényesüljön. Erősödött a gazdálkodás biztonsága, nőtt a vezetők felelősségérzete. A hatékonyabb gazdálkodás elősegítette a termelés és a szükségletek közötti jobb összhangot. Mindez lehetővé tette, hogy az értékesítés és a nemzeti jövedelem nagyobb mértékben nőtt, mint a termelés. A népgazdaság egyensúlya szilárdult; fejlődött a külkereskedelem, eleget tettünk nemzetközi szerződéses kötelezettségeinknek. A határidő lejártáig még több mint egy hónap van hátra, de már most jelenthetjük a kongresszusnak: a III. ötéves népgazdasági | tervet sikeresen teljesítettük. ' A nemzeti jövedelem az előirányzottnál nagyobb mértékben, 39—40 százalékkal emelkedik. Az ipar termelése 33—35 százalékkal, a mező- gazdasági termelés öt év alatt az előző öt évhez képest 16-17 százalékkal növekszik. Fejlődött a közlekedés, a vasút- és úthálózat, korszerűsödött a szállítás. Teljesítettük a terv többi előirányzatait is. Biztató változást, és terveinknek megfelelő növekedést tapasztalunk a hazánk adottságai miatt különösen fontos külkereskedelemben. Bővültek hazánk gazdasági kapcsolatai a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista országgal, a harmadik világ országaival, és gazdasági, politikai érdekeinkkel összhangban, a kapitalista országokkal is. A III. ötéves terv jelentős túlteljesítésének értékét növeli, hogy az új irányítási rendszer bevezetése, 2 millió ember munkaidejének csökkentése ugyanezekben az években történt meg. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a harmadik ötéves terv során néhány tényező kedvezőtlenül befolyásolta gazdaságunk egészséges fejlődését. A nagyobb ipari termelésnek csak 55—60 százaléka származik a termelékenység növekedéséből; nem emelkedett megfelelően a termelés műszaki színvonala. Egyenetlen volt a beruházási tevékenység, és nem javult hatékonysága; lazaságok voltak a munkaerő-gazdálkodásban és a munkafegyelemben. A III. ötéves terv éveiben az állattenyésztés nem fejlődött kielégítően. A növény- termesztésben viszont az 1961—65-ös évekhez viszonyítva sikerült előrelépnünk, a legutóbbi öt év alatt a búza országos termésátlaga 35 százalékkal növekedett s elérte a hektáronkénti 25 mázsás szintet. A kukorica termésátlaga, ugyanezeket az időszakokat összehasonlítva, 23 százalékkal növekedett, s országosan számítva elérte hektáronként a 32 mázsát. Ezekben az eredményekben már a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölénye mutatkozik meg. A gazdasági munka átfogó mérlege azt mutatja, hogy az elmúlt öt évben a fejlődés útjának bonyolult, de eredményes szakaszát tettük meg. A népgazdaság helyzete kiegyensúlyozottabb lett, színvonala emelkedett és a fejlődést segítő tendenciák erősödtek. Népgazdaságunk szilárdságának, egészséges alapjainak, teherbíró képességének meggyőző bizonyítéka az idei év is, melyben az árvíz okozta károknak, a védekezés költségeinek, a termelés-kiesésnek összesen csaknem 8 milliárd forintnyi terhével, a növénytermesztésben számottevő kiesést okozó rossz időjárás nehézségeivel kellett s kell megküzdeni. Nehézségek voltak és vannak, de a hathatós kormány- intézkedésekkel, dolgozó' népünk helytállásával, népgazdaságunk erőivel mégis biztosítottuk a termelés és az ellátás folyamatosságát, a III. ötéves terv teljesítését és a megfelelő átmenetet a negyedik ötéves terv megkezdéséhez. A négy év alatt elért fejlődés, a nehéz feladatok megoldása annak köszönhető, hogy a Központi Bizottság a párt IX. kongresszusa által megerősített gazdaságpolitikai elveket követte, és a kongresszus határozatait a gazdasági munka területén végrehajtotta. A párt gazdaságpolitikájának pontos követésével dolgozták ki az új, IV. ötéves népgazdasági tervet is. Az új ötéves terv irányelveit a Központi Bizottság hagyta jóvá. A tervet a kormány kidolgozta, és az országgyűlés szeptember végén törvényerőre emelte. A IV. ötéves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni, mert egyrészt gazdaságpolitikánk nem változik az új ötéves tervvel, másrészt, mert legfontosabb partnereink, elsősorban a Szovjetunió, segítő szándékú készségével lezárhattuk a terv nyersanyag- és energia- szükségleteinek kielégítése szempontjából nélkülözhetetlen, gazdasági kapcsolatainkat kölcsönösen fejlesztő nemzetközi tárgyalásainkat, megköthettük a szükséges megállapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, a IV. ötéves terv fő előirányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jövedelem 30—32 százalékkal emelkedjék, s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 százalék legyen; az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékkal emelkedjék, aminek 75—80 százalékát a munkatermelékenység növekedésével kell elérni; a tnezőgazdasági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpolitikájának, és reális. A IV. ötéves tervben figyelmünket és erőinket néhány fő feladatra összpontosítjuk: a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére; az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére; a kémia széles körű felhasználására; a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására; a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére; a ruházati ipar rekonstrukciójára; az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére; az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására és számítógépek gyártására. Gazdasági fejlődésünk fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvételünk. Korunkban a tudomány és a technika fejlődésének eredményeképpen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés folyamatai is mindinkább átlépik az országok határait Tovább kell erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő országokkal; és a kölcsönös előny elve alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetősége, hogy az együttműködés formáit magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges fontosságú. A szocialista országok olyan gazdasági integrációt hozhatnak létre, amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig időnyereséget nyújthat minden résztvevő számára. A Magyar Népköz- társaság teljes mértékben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben jelenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció. A gazdasági munka, a szocializmus az embert szolgálja. A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgozók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk ennek megfelelően alakítja élet- színvonal- és jövedelempolitikáját, árpolitikáját és szociális politikáját. Fejlődésünkkel, gazdasági előrehaladásunkkal arányosan emelkedett az utóbbi években népünk életszínvonala, javultak életkörülményei. Országos átlagban öt év alatt a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelkedett, a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének színvonala országos, átlagban elérte a munkásosztályét; kiterjesztettük a társadalombiztosítást. fejlesztettük a családipotlák-rendszj-.-t, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy kétmillió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben. 1966—1970 között 320 ezer lakás épült, több, mint eddig bármelyik ötéves tervben; kereken 1 millió ember költözött új lakásba. Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reáljövedelem 25— 27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmények építését. Űj ötéves tervünknek számos más olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A munkaidőcsökkentés folytatásával a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszínvonalpolitikai intézkedéseken belül a legfontosabb a szocialista bérezési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesztése. Más szavakkal: az egyéni kereseteket illetően a végzett munka társadalmi hasznosságától, a teljesítménytől függő fokozottabb differenciálásra kell törekedni, a családi jövedelmeket pedig közelíteni kell egymáshoz. A Központi Bizottság, a kormány, ismeri és vizsgálja egyes olyan dolgozó rétegek helyzetét, amelyek nyilvánvalóan bérpolitikai intézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emelkedése mellett a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez jelentősen hozzájárulnak az olyan tervezett intézkedések, mint a minimális bérek, a régi nyugdíjak, a családi pótlék emelése. A párt az elmúlt négy évben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésével a dolgozók életszínvonala rendszeresen emelkedjék;így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérgethetünk, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fogyasztásra fordítható. A második, ugyancsak sok éve követett — és a dolgozók érdekében meg nem változtatható — elv, hogy nem növekedhet a lakosság jövedelme, keresete annál nagyobb mértékben, mint amekkora a fogyasztási javakban megvásárolható áru fedezete a piacon. A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavításával, céltudatos és valóban odaadó munkával a IV. ötéves tervnek a nemzeti jövedelem növelésére tervezett előirányzata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növekedése is magasabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak van számos olyan problémája, amelyet még mindig a kapitalista múlt örökségeként hordoz az ország. Érezzük azoknak a nehézségeknek a maradványait is, amelyek a szocializmus építésének kezdeti szakaszában elkövetett hibák nyomán keletkeztek. Az 1956- os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múltak el nyomtalanul. Végül, mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltelt idő alatt. Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen megoldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer — vagy újabban — a gazdaságirányítási reform számlájára írni. Ez a magatartás, a kérdések ilyen megítélése a jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosszabbik esetben ellenséges indulatú rágalom. A szocializmus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsúlyozottan megmondta, hogy csupán egy eszköz a jobb, a hatékonyabb gazdasági munkához, amely Önmagában nem oldía meg feladatainkat, de segít azokat jobban és gyorsabban megol(Folytatás a 7. oldalon)
