Dunántúli Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Mai sportműsor Labdarúgás: NB L B mérkő­zés: Debreceni VSC—Pécsi Bá­nyász. Debrecen, 13.30. NB n. mérkőzések: Pécsi Ércbányász— Savária Cipőgyár (Szombathely), Üjmecsekalja, Ércbányász pálya, 12.15, Almásfüzitői Timföldgyár— Máza-Szászván Bányász, Almás­füzitő, 13.00, NB ni. mérkőzé­sek: Marcali Vörös Meteor— Pécsi Helyiipari. Marcali, 13.30, Barcsi SK—Honvéd Steinmetz SE, Barcs, 13.30, Nagymányoki Brikett SK—PVSK, Nagymányok, 13.00. Dombóvári VSE—PEAC, Dombóvár. 13.30. Megyebajnoki mérkőzések: Szigetvári ZMSE— Pécsi Gázmű, Szigetvár, 13.30, Pécsi «Dinamo—István-aknai Bá­nyász, Erőmű pálya, 9.30, Pécsi Ércbányász n.—Szigetvári Kini­zsi, Üjmecsekalja, Ércbányász pálya, 10.15, Véménd—Pécsi Bá­nyász n., Véménd, 13.00, Bere- mend—Siklós, Beremend. 13.45, Boly—Szászvári Építők, Boly, 13.30, Pécsi Kesztyűgyár—Má- gocs. BTC pálya, 10.30. Kosárlabda; NB I. mérkőzé­sek: PVSK—Bp. Csőszerelők, férfiak, PVSK csarnok, 9.30. — Kecskemét—Szigetvári ÁFÉSZ, nők. Kiskunfélegyháza, 10.00, NB I. junior mérkőzések: PVSK —Bp. Csőszerelők, férfiak, PV­SK csarnok, 10.50, Kecskemét— Szigetvári ÁFÉSZ, nők, Kiskun­félegyháza, 11.20. NB II. mérkő­zések: Pécsi Tanárképző—Zala­egerszegi TE, férfiak. PVSK csarnok, 12.10, Pécsi Tanárkép­ző-Zalaegerszegi Dózsa, nők, PVSK csarnok. Vívás: A PEAC országos I. o. párbajtőr versenye. Egyetemi tornacsarnok, 9.00, országos ifjú­sági leány és fiú verseny, női és férfi tőr, kard, Üjmecsek­alja, Komarov Gimnázium, 8.00. SPORT Aranyeső Miskolcon ■« Ot magyar győztes a junior ökölvívó Európa-bajnokságon Kilenc magyar versenyxő került dobogóra Az első junior ökölvívó Euró­pa bajnokság szombati döntői valósággal lázba hozták Miskol­cot. Szerte a városban mindenütt elhangzott a kérdés; hány arany érem lesz a hét ezüstből? Az első két pár már bizonyí­totta, hogy a döntőben is foly­tatódnak a magyar ökölvívó bravúrok Glück nyerte az első junior EB aranyérmet, s negyed­órával később Kisnémeth is a dobogó legfelső fokára állhatott. A döntők eredményei: Papírsúly: Glück p. gy. Bach- felde ellen. Európa-bajnok: Glück Péter (Magyarország), 2. J. Bachfelde (NDK) 3. De Filippo (Olaszor­szág) és Kosztadinov (Bulgária) Légsúly: Kisnémeth p. gy. Ta- rozsjan ellen. Európa-bajnok: Kisnémeth Zol­tán (Magyarország). 2. D. Taroszjan (Szovjetunió) | 3. Condurat (Románia) és Lan­ger (NDK) Harmatsúly: Leviscsev a 2. me­netben döntő fölénnyel gy. Kun- csev ellen. Európa-bajnok: Anatolij Levis­csev (Szovjetunió) 2. K. Kuncsev (Bulgária) 3. Botos (Magyarország) és Needham (Anglia) Pehelysúly: Andrianov p. gy. Chiochina ellen. Európa-bajnok: Alexander Andrianov (Szovjetunió) 2. G. Chiochina (Románia) Mi újság a szövetségekben? Veszélyben a teremkupa! Ismét eredményes évet zárt a baranyai kézilabdasport Két feladat maradt csak év végéig hátra: osztály özön kell megküzdeni a feljebbjutásért Baranya megye két megyei bajnokának, az István-aknai Bányász női és a Siklósi Kesztyűgyár férfi együttesé­nek! — Mindig komoly szere­pet játszottak megyénk csa- pátai a különböző osztály­zókon, reméljük idén is — hangzott el a minap dr. Bu- zánszki Bélától, a Baranya megyei Kézilabda Szakszö­vetség elnökétől. Valóban jogos a remény­kedés, mert például Sikló­son — Pálfai András irányí­tásával — ragyogó kis együt­tes alakult ki és elérték ami kevés vidéki csapatnak si­került eddig — megyebaj­nokok lettek Baranyában. A legrangosabb megyebajnoki cím az biztos, hiszen nálunk a sportág magas színvonala a megyebajnokság küzdelmeire is kivetitődik. Az István- aknai lányok helyzete sem reménytelen az osztályzón. ISMÉT GYARAPODTUNK RANGOKBAN Nem vagyunk szófukarok, mégis érdekes játékba kez­dünk az elnökkel. Bírálatok — egy mondatban. NB I. férfi: Pécsi Bányász? — Nem vigasz, a csak bentmaradás! NB I.' női Pécsi Bányász? — Szomorú jubileum! NB I. B Komlói Bányász? — Tapsot érdemelnek! NB II. férfi: Pécsi Érc­bányász? — Megérdemelten jutottak még magasabb osztályba! NB II. nők: Pécsi Tanár­képző? — ök sem itt küzdenek már. Feljutásuk kellemes meglepetés! NB II. nők: Pécsi Vörös Meteor? — Dobogón szerettük volna látni őket! NB II. nők: Pécsi Porce­lángyár? — Várakozásnak megfele­lően! NB II. férfi: Pécsi Kesztyű­gyár? — Többre nem képesek! BÍRÓ, HOL VAGY? Tény, hogy a csapatok szá­mának folyamatos növekedé­sével nagyon nehéz játék­vezetői vonalon lépést tar­tani — de most már még is tűrhetetlennek kell azt az állapotot nevezni, hogy a bajnokság vége felé minden évben egyre több mérkőzés marad el a játékvezető tá­volmaradása miatt. Évtizedek óta széles alapokon nyug­szik megyénkben ez a sport­ág — sok a játékos, az edző, a társadalmi aktíva — a játékvezetésben is meg kel­lene találni a megoldást. — Tavasszal már újjá is szerveztük Játékvezető Bi­zottságunkat — újságolja dr. Buzánszky Béla — a fiúk mindent vállaltak, megígér- j ték — még sem sikerült elő­relépni. Már az újabb tan­folyamot is szervezni kelle­ne! Ez az egyetlen sebezhető pontja a szövetség munká­jának. Nem ellensúlyozás­ként, csak megemlítem: két kezdeményezésünk ellenben országos példa lett. A közép­VALASZ-LEVELEZÖLAP Bérmentesítés nélkül is feladható Megyei Postahivatal fokú iskolák megyei bajnok­ságában olyan játékosok küzdenek hétről hétre, akik sem az iskola hivatalos csa­patában, sem társadalmi egyesületben nem szerepel­nek. Kis kincsesbánya ez a mezőny is. A másik dicse­kedni való, az Úttörő Szak- bizottság és annak eredmé­nyes munkája. Az általuk szervezett bajnokságok min­den úttörő játékost megmoz­gatnak. A HŰTLEN PVSK CSARNOK! Már-már az élet megszo­kott dolgai közé tartozik, hogy minden évben január­tól hosszú heteken át szom­bat, vasárnap a megye kézi­labdázóitól hangos a PVSK csarnok. — Még mindig nem tudunk napirendre térni az előzetes megbeszélések eredményei­től: a télen csak vasárnapra kapjuk meg a termet! — kesereg az elnök. Minden évben több mint száz csapat nevez a téli teremkupára. Hosszú latolgatás, mérlegelés után hetvennek tudjuk csak elfogadni nevezését. De most mi lesz? Minden egyesületnek sa­ját, szuverén ügye, hogy lé­tesítményét mikor és kinek adja bérbe. De egy bizonyos — a megye legeredménye­sebb sportágának valahol, valamilyen módon biztosítani kell a zavartalan téli fel­készülést! S. V. 3. Simon (Magyarország) és Carrino (Olaszország) Könnyüsüly: Juhász p. gy. Osztub ellen. Európa-bajnok: Juhász László (Magyarország) 2. Z. Osztab (Lengyelország) 3. Marquardt (NSZK) és Vogt (NDK) Kisváltósúly: Nemec p. gy. Younsi ellen. Európa-bajnok: Nemec Károly (Magyarország) 2. J. P. Younsi (Franciaország) 3. Mihalcea (Románia) és Weid­ner (NDK) Váltósúly: Davidov p. gy. Csjef ellen. Európa-bajnok: Vlagyimir Da­vidov (Szovjetunió) 2. Csjef Sándor (Magyarország) 3. Hakki (Törökország) és Cas- tellini (Olaszország) Nagyváltősúly: Lemesev p. gy. Metodiev ellen. Európa-bajnok: Vjacseszlav Le­mesev (Szovjetunió): 2. M. Me­todiev (Bulgária): 3. Troester (NSZK) és Heimann (NDK). Középsúly: Anfimov az első menetben döntő fölénnyel gy. Fodorovics ellen. Európa-bajnok: Nyikolaj An­fimov (Szovjetunió); 2. D. To- dorovics (Jugoszlávia); 3. Di Constanzo (Olaszország) és Zim- pel (NDK). Félnehézsúly: Sachse ellen Sik­lósi a 2. menetben feladta. Európa-bajnok: Ottomar Sa- sche (NDK); 2. Siklósi Imre (Ma­gyarország) ; 3. Sz. Dikov (Bul­gária) és R. Barlow (Anglia). Nehézsúly: Réder p. gy. Szu- vandzslev ellen. Európa-bajnok: Réder József (Magyarország): 2. A. Szuvan- dzsiev (Bulgária); 3. Stevens (Anglia) és Findeisen (NDK). Az Európa-bajnokság éremtáb­lázata : >> c —» C0 N c 2 o Í-. < ö Magyarország 5 9 2 Szovjetunió' 5 1 —­NDK 1 1 6 Bulgária — 3 2 Románia — 1 2 Franciaország — 1 — Lengyelország — 1 — Jugoszlávia l — Olaszország — — 4 Anglia — 3 NSZK — — 2 Törökország — — 1 A válogatott ellen Az Ércbányász SC kézilabdá­zói a Kárpát Kupa mérkőzé­sekre készülődő magyar válo­gatott edzőpartnere voltak a fővárosban. A játékcsarnokban lejátszott mérkőzésen a váloga­tott 25:19 (13:8) arányban győ­zött az Ércbányász ellen. Alb­recht 'Miklós, a magyar váloga­tott edzője elismeréssel szól a pécsi csapat teljesítményéről, a válogatottnak kitűnő ellenfelei voltak az Ércbányász játékosai. Ötletesen, lendületesen játszottak Januárban, februárban és már­ciusban újabb edzőmérkőzéseket vívnak az Ércbányász kézilab­dázói a magyar válogatottal. Még egy hír az Ércbányász kézilabda szakosztályából. Kole- szár, a csapat fiatal játékosa a jövő hét közepén az olimpiai reménységek tornájára utazik a tornán résztvevő magyar válo­gatott csapat játékosaként. Postaszolgálat! ügy PECS 1. — M3 lett a nyulkaszlival, Tű­ké? — Hazavitték az angolok. — Legyen az övék. Emlékbe. — övék a kaszli, miénk a ser­leg! Igaz, mester? — Lassan a testtel, Ttike, na­gyon megjött az étvágya, akár­csak a többieknek. — Nem mondom, azon a szer­dán ízlett a vacsora. Mi is meg­dolgoztunk érte alaposan. Ha­nem a Dózsa akkor többet tett a tömegsportért egymaga, mint tíz tisztviselő együttvéve. — Tömegsport? Hol volt ott tö­megsport, Ttike? — Mutasson nekem olyan fejet, akinek egyetlen intésére három­ezer „rozsdás’* ember egyből átugorja a másfélméteres palán- kot. Az volt az igazi megmozdu­lás, mester! És milyen szívesen csináltuk valamennyien. — Mégis azzal vádolnak egye­sek, hogy nem volt elég lírai tu­dósítás a nagy sikerről. — Ez mit sem változtat a lé­nyegen. Én egy egyszerű druk­ker vagyok, de megélek a líra nélkül. Képzelje, ha ilyet olvas­nék: Az angol kapus kinyúlt a levegőben, mint egy fáradt oroszlán a reggel! torna után, miközben a kapu felé süvöltő labdán úgy hatott a megcsillanó bágyadt őszi napsugár, mint an­dalító tangó a üúsfekete éjszaká­ban. Na, ki vagyok ezzel segít­ve? Írják meg, hogy a frájer be­vette a Máté labdáját, mint ka­csa a nokcdlit! — Maga nagyon leegyszerűsíti a dolgokat, Tüke! — Nézze, mester, nem kel! so­kat „vakerálni”. Én majdnem homlokon csókoltam szerda este a meccs után a Széchenyi téren azt a nyurga hapsit, aki azt mondta, azért jött le Pestről, hogy egyszer mar igazi focit lás­son. Még a személyi igazolvá­nyát is mutogatta, bogy benszü- lütt kispesti. De amíg nálunk „angolverést” látott, a Honvéd pályán csak „angolkór” volt. — Es ehhez miért kellett a sze­mélyi igazolvány? — A nagyobb felhajtás kedvéért mester. A megyebajnokság IL osztályában is mutogatta az egyik intéző a játékosok szemé­lyijét, de ezzel nem hatotta meg a játékvezetőt. — Mit mondott a bőrgolyőnak e zord bírája, miért nem igazol­ta le a szerencsétleneket? — Hogy a személyi igazolvány csak újraoltási bizonyítvánnyal együtt érvényes. Hallott már ma­ga olyan traktorosról, vagy apa- állatgondozóról, aki mind a ket­j tőt együtt gyömöszöli be a far­zsebébe? — Még nem hallottam, Tüke. — De olyat sem, ami a Szöré­nyi doktorral Beremenden tör­tént. Képzelje, az ifik már javá­ban rugdalták egymást és a láb­Fontos pontokat szerzett a BTC PBTC— ISIKÉ Fűzfői AK 4:0 (2.U) Itt még biztosan' hárít a fűzfői védelem, de azután hengerelt a BTC Verseny utca, 200 néző, vezette j Pócsi. BTC: Halász — Lévai, Bárácz, Kovács, Horváth, Varga (Huszti), Híres (Hauschl), Gyurkovics, Kincsei, Rózsahegyi, Palotai. Edző: Dara János. Fűzfő: Takács I. — Búza (Kiss), László, Saller, Fehér, Bajor, Óri, Zárarovics, Molnár, Takács I., Nagy A., Me­gyeri. Edző: Boros József. Az első félidőben a pécsiek tá­madtak többet, szünet után ki­egyensúlyozott volt a játék, a fűzfői védők megingásait a lel­kes bőrgyáriak remekül kihasz­nálták, biztosan győztek és ezzel igen értékes pontokat szereztek. Góllövők: Kincsei (2), Gyurko­vics, Palotai. Jók: Lévai, Gyur­kovics, Palotai, illetve őri. LELÁTÓ Valahogy így! — Anche jo sono pittare! — büszkélkedett a fiatal Correggio, amikor a tömegben tolongva, egyik nagy mester festményét bámulta. — Én is festő vagyok! — Én is pécsi vagyok! — sze­rettem volna mondani büszkén körülpillantva, amikor sokadma- gammal a televízióban a New­castle—Pécsi Dózsa meccset néz­tem. Volt és van mire büszkél­kednem szülővárosomra. Amit a pécsiek produkáltak, az mérkőzés volt, küzdelem a javából az első perctől az utol­sóig. Most ne is arról essék szó, hogy győztek. Ne arról, hogy szinte reménytelen hely­zetből érték el eredményüket. Sem arról, hogy keményen rá­cáfoltak a sportaugurokra és más, tudákos sportharuspexekre, madárjósokra és egyéb bölcsek- j re, akik szánakozó és eleve megbocsátó kegyes mosollyal küldték pályára ezt a tizen­egyet. Nem. ezúttal felejtsük el fölényes vállveregetésüket. Ellenben arra gondoljunk és reménykedjünk az NB I. többi csapatának játékosai látták-e ezt a mérkőzést? Látták-e hogy a pécsi csapat hogyan kezdett, folytatott és az idegölő küzdelmet miképpen fe­jezte be? Látták^e. hogy szá­munkra nem volt elvesztett lab­da. hiába szerzett az ellenfél öt-hat méteres előnyt, a pécsi játékos nem legyintett rá, s nem torpant meg unottan, hanem rá startolt a labdára a leg re­ménytelenebb helyzetből, hát­rányból is — igen sokszor ered­ménnyel. Látták-e — ugy-e lát­ták? — hogy az angolok ke­mény test-test elleni játékától nem ijedtek meg, pillanatok alatt átvették ezt a stílust (ami különben nem volt idegen szá­mukra. mint a tarjániak szá­mára sem), és a durvaságnak még a látszatától is mentesen alkalmazták. Látták-e, hogy volt még bennük erő az utolsó percben is? Látták-e, hogy a» itl-ott becsúszó technikai hiá­nyosságokat hogyan kell erőn­léttel, akarással, tiszta kemény-, séggel és főképpen őszinte lel­kesedéssel pótolni. Erre a kérdésre pedig külön bekezdést szánok: Látták-e Rappot, a pécsiek évek óta biztos kezű kapusát, akinek nem bűne, balszerencsé­je csupán, hogy „vidéki”, még* inknbb (és ez igazán nagy kár), hogy nem mai gyerek. Ha ki­csit körültekintőbben válogatnak az idők folyamán, de sok góltói megmenthette volna a magyar válogatott kapuját! Sok védése mint neve: robban! Ha valaki közülük mindez! I nem látta volna, vetítsék le neki a filmet még egyszer, s tegyék kötelezővé megtekintését. Futballsportunk mélyponton volna? Dehogy van mélyponton, de­hogy van! Csak kopott reno­méja helyreállításának sorrendje más: először lássuk a teljesít­ményt, csak majd utána emel­jünk, fizessünk, honoráljunk, di­csérjünk és istenítsünk. Utána: Akkor majd lesz futball, lesz küzdelem, lesznek gólok és ak­kor majd lesz közönség is. Jó példa volt erre a pécsi, amely talán az első igazi lé­pés volt a marseillei kábultság után. Sapient! sat. A bölcsnek ennyi is elég. — kussinszky — dát, amikor jelentkezett a máso­dik cserejátékos. A Szörényi be­lenéz az igazolásba, majd meg­kérdi a fellelkesült srácot: Hogy hívnak? A haver ijedten vála­szol: Nem tudom! Mire a játék­vezető: Irány a fürdő, indulj! — Elfelejtette a srác a becsü­letes nevét? — A becsületes nevét nem. De keseszőke volt és a fénykép­ről egy hollofekete „pónem” cso- dálkozot a játékvezetőre. ~ Értem már, Tüke. — Én viszont nem, hogy a dön­tetlen eredményekért miért fi­zetnek a klubpénztárak fél prem- csit és miért adnak pontot a csapatnak? — Ha magától függene, mit tenne? — Pontot nem adnék és prem- csit is c$ak annyit, amennyi tíz nyalókára telik. És ha egycsil­lagos a találkozó, legfeljebb a fürdőt adnám iugyen, de a be­lépőjegyet megfizettetném a srá­cokkal. Éppúgy, mint a szurko­lók fizetik. — Ülőhelyet váltatna velük, Tüke? — Ez túlzás lenne, ök ilyenkor éppúgy álldogálnak a pályán, mint mi a palánk mögött. Csak egy tizes ugrana a gázsiból. — És ilyen jó szívvel magát nem választják meg tiszteletbeli hóhérnak? — Mi hasznuk lenne belőlem, mester? Legfeljebb kitiltanám a Verseny utcából a tanuló motor­vezetőket. Néha a szegény druk­kerek úgy rebbennek szét elő­lük, mint a leghorn tojók, ami­kor kokas vágódik a tyúkólba. Egy haszon azért ebből is szár­mazik. — Micsoda, Tüke? — Megtanulják a drukkerek szórakozva a KRESZ-t. — Tanulnák még inkább a fo­ciszabályokat. £s azt harsognák a lelátóról! — Nem elég, ba a Máté Jancsi szaval minden meccsen a bírók­nak? Gondolom, ilyenkor egy- szuszra felmond egy-egy bekez­dést a szabálykönyvből. így a bíró is átismételheti vele együtt a paragrafusokat. — Tüke! A bírók dolga, hogy fütyüljenek, a Máté meg ... — Jól van, jól, mester. Magá­nak igaza van, de nincs a Bá­nyász és az Urán vezetőknek, amikor egyszerre rendezik a meccseket. — Ok azt mondjak, hogy a» igazi szurkolóik így is megnéz­hetik a csapatot. — Az „igazi” szurkolók vannak manapság a legkevesebben. Vi­szont mi megnéznénk ezt is, meg amazt is. Az egyiket szom­baton, a másikat vasárnap. Vagy az egyiket délelőtt, a másikat a pirított máj után. — Magára nem lehetnek tekin­tettel a klubvezetők. — Nem-e? Tudja, hogy én mit csinálnék, ha fejes ember len­nék, mester? — Mit csinálna, Tüke? — Akik fittyet hánynak a szur­kolókra, azoktól alaposan levont nék az állami „hozományból*!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom