Dunántúli Napló, 1970. október (27. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

-mai Világ proletárját egyesüljetek! O mr\ Ara: 80 fillér Dunántúli napló XXVII. évfolyam, 231. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. október 2., péntek Tanácskozik az országgyűlés Csütörtökön délelőtt 10 órakor a ország- gyűlés folytatta a népgazdaság negyedik öt­éves tervéről szóló törvényjavaslat vitáját. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZ­MP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, valamint a Politikai Bizott­ság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páho­lyokban helyet foglalt a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képviseletek számos ve­zetője. Kállai Gyulának, az országgyűlés el­nökének megnyitó szavai után Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szólalt fel. Több millió ember kísérte utolsó útjára Nasszer elnököt Fock Jenő: partunk kipróbált politikája megfelelően biztosítja céljaink valóra váltását Tisztelt országgyűlés! Képviselő elvtársak! Egész népünk számára rendkívül fontos törvényja­vaslat vitáját folytatjuk. Nép­gazdaságunk negyedik ötéves terve joggal foglalkoztat mindenkit, hiszen a küszö­bönálló fél évtized dolgos, munkás hétköznapjairól, köz­vetlen tennivalóinkról van szó. Jogos elégedettséggel álla­píthatjuk meg, hogy a terv- javaslat lényegesen kedve­zőbb körülmények között ké­szülhetett el, mint előtte bár­melyik tervelőirányzat. Ha­zánkban a politikai helyzet nyugodt, kedvező. A társa­dalmi élet minden területén a szocializmus irányában fej­lődünk, sikerrel munkálko­dunk a szocializmus teljes felépítésén. örömmel állapíthatjuk meg, hogy dolgozó népünk élet- és munkakörülményei javulnak, kulturális színvo­nala emelkedik, egészség- ügyi ellátottsága és szociá­lis viszonyai kielégítően fej­lődnek. Népgazdaságunkban a terv- szerűség fokozódott, jobb összhang alakult ki a ter­melés és a szükségletek kö­zött, az igények kielégítésére nagyobb gondot fordítanak, mint azelőtt. Tudományos és kulturális életünk előtt új fejlődési lehetőségek bonta­koztak, illetve bontakoznak ki. Dolgozó népünk öntudatá­nak gyorsütemű növekedésé­vel a szocialista demokratiz­mus mind jobban szélesedik és erősödik az élet minden területén. Az életviszonyok és mun­kakörülmények javulása, tár­sadalmi életünk demokratiz­musának szélesedése jelentő­sen erősíti népi, nemzeti egy­ségünket. A demokratizmus fokozó­dása tükröződik az ország- gyűlés elé terjesztett tervja­vaslatban is, melynek előké­szítését széleskörű vita előz­te meg. Fejlődésünk biztató Tisztelt országgyűlés! Noha gazdasági életünk alakulása problémáktól ko­rántsem mentes, kormá­nyunk véleménye szerint mégis nyugodtan elmondhat­juk, hogy a fejlődés biztató. A gazdaságirányítási rend­szer reformjának tapasztala­tai kifejezésre jutnak a terv- előirányzatban. A népgazda­sági terv csak az állami szin­tű fő gazdasági célkitűzése­ket tartalmazza. Megszabja, hogyan használjuk fel erő­forrásainkat, a társadalmunk rendelkezésére álló munka­erőt és a termelőeszközöket. Előírja mindazokat a köve­telményeket, amelyek a terv végrehajtását lehetővé te­szik. Véleményünk szerint, ha a népgazdasági terv a vészietek sokaságát is tártál-. mázná, a végrehajtásban el­lentmondásokat szülne és szükségtelen bonyodalmakra, sőt esetleg valamely gazda­sági eszköz korlátozására vezetne. Ügy véljük, jobb ha a gazdasági egységek veze­tői — ismerve a népgazda­ság érdekeit — a maguk te­rületén saját felelősségükre intézkednek a konkrét ága­zati és vállalati kérdések­ben, mert akkor jobban mér­legelik, hogy mit tehetnek és mit tegyenek a fő célok meg­valósítására. Még egy-egy ágazatot irá­nyító szerv sem ismerheti^ minden hozzátartozó gazda­sági egység lehetőségeit, nem mérheti fel kellő alaposság­gal a velük szemben tá­masztható követelményeket. A vállalatok adottságai és KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Az országgyűlés csütörtökön folytatta a negyedik ötéves tervről szóló vitáját. Nagy ér­deklődést keltett Fock Jenő, a Minisztertanács elnökének felszólalása. A demokratizmus fejlődése is utal arra, hogy az utóbbi esztendőkben számottevően emelkedett a vezetés színvo­nala, ami fontos feltétele volt és mindinkább lesz ter­veink teljesítésének. Kivált­képpen szükséges, hogy a ta­nácsok, a középirányító szer­vek, a minisztériumok vál­laljanak nagyobb felelőssé­get, szükség esetén határo­zottabban intézkedjenek az össztársadalmi érdekek ér­vényesítésére. A vezetőktől azonban joggal elvárjuk, hogy még jobban sezrvezzék a munkát. A vezetés és általában a munka hatékonyságának nö­velése már csak azért is fon­tos követelmény, mert jól tudjuk, hogy a kidolgozott tervjavaslat a ma ismert társadalmi igények nem mindegyükét elégíti ki. Leg­jobb szándékaink, törekvé­seink ellenére is marad még fedezetlen szükséglet, aminek kielégítését országunk fejlő­désének jelenlegi szakaszá­ban még nem vehetjük be a IV. ötéves tervbe. t lehetőségei — igen / gyorsan I változnak. Ezt a központi í utasítások nem követhetik ■ kellő rugalmassággal, i Emlékeztetni szeretnék ar- | ra, hogy korábban voltak | olyan aggályok, vajon jiem lazítja-e fel ez a felfogás a tervgazdálkodást ? A jó tapasztalatok alapján — amelyeket az elmúlt 3 év nyújt számunkra — határo­zottan állíthatjuk, hogy ettől nem kell tartanunk. Szocia­lista tervgazdaságunk maga­sabb színvonalra emelkedett, a tervszerűség növekedett. Nem árt azonban ismételten hangsúlyozni, hogy az állam által vállalt nemzetközi köte­lezettségek teljesítése, a szo­cialista és más országokkal megkötött hosszúlejáratú kül­kereskedelmi egyezmények­ben vállalt szállítások telje­sítése a továbbiakban sem lehet vita tárgya. Túlteljesítjük a III. ötéves tervet Tisztelt országgyűlés! ötéves tervünk befejező évének utolsó negyedébe lép­tünk és már most, a terv­időszak vége előtt biztonság­gal megállapíthatjuk, hogy a harmadik ötéves terv fő elő­irányzatait jelentősen túl­teljesítettük. Ez nemcsak bázist jelent, hanem kellő lendületet is ad az új tervidőszakba való át­menethez. Az 1970. évi terv teljesí­tését segítette —, a felszaba­dulásunk negyedszázados év­fordulója, a Lenin-centená- rium megünneplésére, vala­mint pártunk rövidesen sorra kerülő X. kongresszusa tisz­teletére, a dolgozók öntuda­tának nagyszerű megnyilvá­nulásaként kibontakozott — munkaverseny. Nagymértékben hátráltatta azonban gazdasági munkán­kat az idei súlyos természeti csapás. Pusztító árvíz súj­totta országunkat. Az elemi csapás elleni védekezés ha­talmas anyagi terhet rótt népgazdaságunkra. Mintegy 900 millió forint értékű volt a terméskiesés, 2.5 milliárd­nyi anyagi érték pusztult el, több mint 800 millióba került a védekezés. Az árvízkárok- Tioz még hozzá kell számíta­nunk a szokásosnál lényege­sen nagyobbra becsülhető idei belvízkárt is. Az ár- és belvíz­károk, valamint a védekezési költségek összesen mintegy 5.9 milliárd forinttal terhel­ték a népgazdaságot. Gazda­sági helyzetünk szilárdságára mutat, hogy ennek ellenére nem vált szükségessé általá­nos kényszerrendszabályok életbeléptetése, a népgazda­sági terv módosítása. Innen, az országgyűlés fó­rumáról szeretném felhívni a mezőgazdasági üzemek, ter­melőszövetkezetek és állami (Folytaiét • S. oldala*! Csütörtök reggel Nasszer elnök holttestét a köztársa­sági palotából a hadsereg egyik helikopterén a Gezira nevű Nílus-szigetre szállítot­ták. A koporsót a forradalmi parancsnokság ottani székhá­zában állították fel. Csütörtök reggel óta mil­liók tartózkodnak Kairó ut­cáin. Végeláthatatlan menetben vonultak fel az emberek Bej­rútban, Tripoliban, Damasz- kuszban, Bagdadban és más arab városokban is. A gyá­szoló tömeg fekete zászlókat és fekete keretes Nasszer ké­peket emelt a magasba. Bej­rútban a gyász jeleként reg­gel óta szakadatlanul dörög­tek a fegyverek és az élet gyakorlatilag megbénult. Tizennyolc állam- és kilenc kormányfő az egyiptomi kor­mány és közéleti vezetői és több millió gyászoló kísérte utolsó útjára Nasszer elnököt. Az egyiptomi hírügynökség beszámolója szerint az ezer­éves főváros sohasem látott még ilyen drámai napot. Gezira szigetén a forradal­mi parancsnokság egykori központjában emelték ágyú­talpra a nemzetiszínű lobogó­ba burkolt egyszerű fakopor­sót. Miközben Anvar Szadat, ideiglenes elnök, Ali Szabri és a külföldi delegációk ve­zetői utoljára hajtottak fejet az elhunyt elnök előtt, a kai­rói citadellából 21 ágyú 101 lövést adott le. Ezután a ló- vontatású ágyútalp elindult az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottságának székháza felé, ahol Tahia, az elnök öz­vegye és gyermekei várták, hogy búcsút vegyenek az el­hunyttól. A szigetről a vá­rosba vezető híd környékén a három nap óta gyászoló embertömeg leírhatatlan zo­kogása kísérte a temetési me­netet, míg fejük felett sugár- hajtású repülőgépek húztak eL Több mint egy órán át tar­tott a székházig vezető alig egy kilométeres út, mert a gyászolók tömegében a ko­porsó lépésben is alig tudott haladni. Megindító jelenet volt a család búcsúja. Nasszer legidősebb fia, Khaled és öz­vegye, Tahia ráborult a ko­porsóra és az asszony rövid ápolásra is szorult. Vissza- fojthatatlanul peregtek a könnyek Kadhafi líbiai elnök és Husszein jordániai király szeméből. Az ASZÚ székházától to­vábbindult a gyászmenet. Elöl húsztagú katonazene­kar haladt, utána következett az ágyútalpra helyezett ko­porsó, majd a család, az ál­lam vezetői és a külföldi ven­dégek. A rendfenntartó erők emberfeletti erőfeszítései el­lenére gyakran meg kellett állni, mert a kétségbeesett gyászolók többször áttörték a 12—15 soros rendőrkordont is, hogy megérinthessék a kopor­sót. Másfél órával az indulás után a menet az impozáns Ramszesz térre ért, ahová az egykori fáraó hatalmas grá­nitszobrát még Nasszer ren­deletére szállították át Lu­xorból. A rádió és a televízió egyenes adásban közvetítette a gyászmenetet. A riportere­ket minduntalan _ fel kellett váltani, mert teljesen erőt vett rajtuk az érzelem és könnyekbe fűlt hangjuk. Nasszer elnököt egy róla 'elnevezett új mecsetben he­lyezték örök nyugovóra. A mecset a néhai elnök ottho­nától nem messze, Heliopolisz közelében, Kairó külvárosá­ban épült. Nasszer annak ide­jén különös gondot fordított méltó felépítésére. Három óra alatt jutott el a koporsó lassú menetben a mecsethez. A család, az ál­lamvezetők és a külföldi ven­dégek egy kilométeren át kí­sérték az elhunyt elnököt, utána a gyengélkedő özvegy­gyei együtt a Hilton-szállo- dábam maradtak. Innen szál­* 59-ES D AND AB ÜT OKÁN VÁROSBAN Erb János felvétele lította őket később egy gép­kocsikaraván a mecsethez. Az ágyútalp a gyászolók végeláthatatlan tengerében kisebb-nagyobb megállások­kal haladt előre. Amerre el­haladt, az emberek ellepték a lámpaoszlopokat, fákat és a környező házak ablakait. Egy néző kiesett egy hatodik eme­leti ablakból és halálra zúzta magát. Rengetegen elájul talc. A menet élén ezután lovas­rendőrök álltak és ők is alig tudtak utat nyitni a koporsó számára. Miután a menet megérke­zett a temetés színhelyére, a koporsót tábornokok vették vállukra és bevitték a me­csetbe. A rövid gyászszertar­tást Mohamed el-Fahham, a kairói A1 Azhar nagymecset sejkje vezette. Mellette Nasz- szer legrégebbi harcostársai, Ali Szabri, Anvar Szadat, Zakaria Mohieddin álltak. Ezután Nasszer holttestét ki­emelték a koporsóból, egysze­rű fehér lepelbe takarták és a mecset udvarán helyezték örök nyugovóra. A papok a Koránból olvastak fel, a ka­tonazenekar gyászindulókat játszott. Az Arab Szocialista Unió legfelső végrehajtó bizottsága csütörtökön Nasszer elnök végakaratának teljesítésére hívta fel az egyiptomi népet. „Nasszer azt akarta, hogy hazánk szabad legyen és a szocializmus felé haladjon. Egységes egésznek szerette volna látni az arab nemzetet. Nasszer elnök emlékének adózva, esküszünk, hogy a forradalom általa megkezdett művét megvédelmezzük, és folytatjuk” — hangoztatja a felhívás. A kairói temetéssel egy- időben Jeruzsálem óvárosá­ban mintegy 20 000 arab la­kos vonult néma gyászmenet­ben az iszlám egyik szent he­lyéhez, az A1 Aksza-mecset- hez, ahol gyászszertartás (Folytatás a 2. oldalon) Argentin piackutatók Magyarországon Az egyik legnagyobb ar­gentin magánbank, a Banco de Galicia elnökhelyettesé­nek dr. Heman Ayerzának vezetésével argentin üzletem­berek egy csoportja érkezett Budapestre. Az argentin delegáció ve­zetője, dr. Hernan Ayerza el­mondotta: delegációnk útjá­nak célja a kapcsolatfelvé­tel, a piackutatás. Szeret­nénk, ha az argentin válla­latok jobban megismernék a magyar piacot. A magyar vál­lalatok exportajánlatait és a másfél évtizeddel ezelőtti in­tenzív magyar—argentin ke­reskedelmi kapcsolatok ismét megélénkülnének, a forgalom kiegyenlítettebb lenne. Mind a kormány, mind a cégek ré­széről minden törekvés meg­van arra, hogy a Magyaror­szágról és a többi európai szocialista országból származó importot fokozzuk. Bankunk, több más bankkal együtt kész az üzleti tevékenység előse­gítéséhez garanciát, hitelt nyújtani. A küldöttségben képviselt vállalatok főként gépipari gyártmányok, húsipari kon­zervgyári, hűtőipari berende­zések, továbbá vegyipari ter­mékek, bőrcserző, bőripari segédanyagok vásárlása iránt érdeklődneik. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom